Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30., csütörtök Somogyi Néplap 5 DRAGA EGÉSZSÉG(ÜGY)ÜNK Struktúraváltásra készülve A műfordító szolgálata franyó Zoltán születésének 100. évfordulóján Drága az egészségünk. Nemcsak azért, mert hitünk szerint: az egészség a legna­gyobb kincs ... Napjainkban számolhatóan is sokba kerül az általános test-lelki jó ál­lapot. Az utóbbi másfél évti­zedben ugyanis rendkívül megnövekedtek az egészség- ügyi kiadások. A felszökött árak mögött a gazdaságilag fejlett országokban végbe­menő technológiai robbanás áll, amely betört a gyógyító­intézményekbe is. A csúcs- technológiák átlépték a ren­delők, a műtők küszöbét, a diagnózis és a terápia nél­külözhetetlen eszközeivé vál­tak. Milliókat emésztenek föl a drága készülékek és mű­szerek; ugyanakkor a gyó­gyítótechnika fejlődésével párhuzamosan az orvos és a beteg igényei is nőttek. A szinte beláthatatlan költség- robbanás új szemléletet, az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatását sürgeti. Nemcsak a fejlett tőkésor­szágokban, hanem hazánk­ban is új tudományág szüle­tését eredményezte a kény­szerítő szükséglet: az egész­ségügy gazdaságtalansága új diszciplína a tudományok so­rában. A jól szervezett gazdaság­ban, ipari üzemben kevesebb az ablakon kidobott forint, mint ahol a dolgok nem mennek rendben. Sokat han­goztatott tézis: hazai egész­ségügyi intézményekben együtt van jelen a hiány és A Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz- tanácsának orvosbiológiai szakcsoportja jelentős fel­adatokat vállalt a szocialista országok 1990-ig szóló együt­tes űrkutatási programjá­ban. Az orvosok és pszicho­lógusok a műszaki szakem­berekkel együttműködve több új módszert fejleszte­nek ki, s a már korábban elkészítetteket korszerűsítik. A Központi Fizikai Kuta­tóintézet sugárvédelmi fő­osztályának kutatói a szov­jet és amerikai munkatár­saikkal együttműködve to­vábbfejlesztették, még pon­tosabbá tették a Pille elne­vezésű dózismérő készüléket. E műszerrel elsőként 1980- ban Farkas Bertalan végzett méréseket a Szaljüt—6 űrál­lomáson, s azóta a Pille a szovjet űrállomások állandó műszere lett. Az Egyesült Államok kutató űrhajósai a Challenger űrrepülőgép fe­délzetén mérték a sugárszin­tet a készülékkel. A KFKI szakemberei jelenleg a dózis­mérő teljes automatizálásán dolgoznak. Tökéletesítik a szellemi munkavégző képesség méré­sére kifejlesztett „Balaton” elnevezésű műszert is. E ké­szülék 56 mutató alapján jel­zi, hogy az űrhajósok köz­SZOBRÁSZ­SZIMPOZION Villányban a szársom- lyói szoborparkban befe­jeződött az idei nemzet­közi szobrászszimpozion. A résztvevők kollektív programjának — amelyet az angol Colin Foster ve­zetett — célkitűzése a szoborpark rendezése, és természetesen egyéni műalkotások létrehozása volt. Az idén két angol — Colin Foster és Mary Kenny —, a francia Jor­ge Du Bon és a magyar Farkas Ádám szobrászok vettek részt a szimpozi- on munkájában. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS) a pazarlás. Az elmúlt évele megszorító rendelkezései so­kat javítottak a helyzeten. Már-már a kiaknázatlan tar­talékok és lehetőségek is el­tűntek a szervezettebb, a költségtakarékosabb gazdál­kodás következtében. A szakemberek szerint azonban elodázhatatlan az előbbrelé- pés. Valójában nem arról van már szó, Hogyan lehet tovább takarékoskodni, hi­szen ez már az ellátás szín­vonalának a kárára menne. Napjainkra egy új lehetőség megteremtésén fáradoznak, egyelőre modellkísérlet for­májában ... Az Állami Tervbizottság egy éve hozott határozatott az egészségügyi, a társada­lombiztosítási és a szociális ellátás irányítási, szervezeti, intézményi és működési rendszerének korszerűsítésé­re. A sokrétű tennivalók kö­rében elsődleges cél a finan­szírozás, a gazdálkodás és az érdekeltség teljesítményhez kapcsolódó módszereinek ki­dolgozása, majd ezt követő­en az alkalmazás feltételei­nek megteremtése. Az Egészségügyi Miniszté­rium és a Pénzügyminiszté­rium ezért indította útjára azt a kísérletsorozatot, amely arra kíván feleletet kapni: hogyan lehet változatlan ösz- szegű pénzből, az ellátás színvonalát megőrizve, meg­felelően működtetni az egészségügyi intézményeket. A kórházakban és rendelő­ponti idegrendszere az adott időpontban mennyi informá­ciót képes feldolgozni. Je­lenleg ezeket az adatokat az űrhajó fedélzetén kell leol­vasni, majd a földre továbbí­tani. A kutatók most azon dolgoznak, hogy a műszer mágnesszalagon rögzítse az adatokat, és automatikusan továbbítsa a földi megfigye­lőállomáson dolgozó orvos- csoportnak. Magyar kutatók olyan mű­szeres mérési módszer ki- fejlesztésén is dolgoznak, amellyel az űrhajósok bőré­nek oxigénellátottsága kísér­hető figyelemmel. Erre azért van szükség, mert az orvo­sok a kapott adatok alapján állapítják meg, milyen az emberi szervekben a vér- és nyirokkeringés. Magyar és szovjet .kutató- csoport együttesen dolgozik az OKING—34 elnevezésű műszer megalkotásán, amely- lyel az egyensúlyszerv mű­ködése tanulmányozható. Az orvosbiológiai programok­ban már sokrétűen kipróbál­ták, s ennek eredményeként az űrhajók fedélzeti gyógy­szertárában állandóan sze­repel a magyar Cavinton or­vosság. Ezzel sikerült mérsé­kelni speciális űrhajós-beteg­ségeket. intézetekben folyó teljesít­mény- és költségmérés a prognózisok szerint elvezet­het egy olyan elosztáson ala­puló gazdálkodáshoz, amely valós teljesítményeket finan­szíroz. Három nagy országos intézményben — az Orszá­gos Korányi Sándor TBC- és Pullmonológiai Intézetben, az Országos Onkológiai Inté­zetben, valamint a Pécsi Or­vostudományi Egyetem klini­káin — illetve a megyei kór­házhálózat 25 intézményében megszervezett vizsgálatso­rozat a Tolna megyei kórház szekszárdi számítógépes bá­zisára épülve tárja föl azo­kat a költség- és érdekeltsé­gi viszonyokat, amelyek is­merete nélkül ma már nem képzelhető el korszerű intéz­ményműködtetés. Űj típusú érdekeltségi rendszer hat majd tehát az egészségügyi ágazatban is, ha a három évre tervezett vizs­gálat tanulságai nyomán ál­talános érvényű gyakorlat valósul meg. Hiszen ma még a kórházstatisztika az ápolá­si eseteket és az átlagos ápo­lási időt rögzítve szolgáltat­ja az információt a terve­zéshez és a költségek meg­határozásához. Csakhogy minden betegségcsoport más és más jellegű munkát kí­ván, eltérő az ápolási idő, sőt az esetek számai is kór­formánként változóak. így ésszerűtlenül mossa össze a statisztikai mutató a valós teljesítményeket. A különbö­ző betegségek gyógyítására fordított összegek is nagyon eltérnek egymástól. Egy kór­ház, ha jól akar ma gazdál­kodni — magyarán: ha ki akar jönni a pénzből — nem érdekelt bizonyos költséges osztályok fenntartásában. Ha azonban a kísérletsoro­zat adatai nyomán újragon­dolható az egészségügyi el­látás teljes struktúrája és fel­tételrendszere, a gyógyítás az egész intézmény, sőt a népgazdaság számára is gyü­mölcsöző pénzügyi viszonyok között folyhat. Ez pedig tör­vényszerűen visszahat az el­látás színvonalára, és javítja a feltételrendszert. A tartalékok tehát csak egy új struktúra megterem­tésével aknázhatók ki. Mind­addig ugyanis, amíg egy kór­ház abban érdekelt, hogy az ágykihasználtság mértékét növelendő akkor is bent tart­sa a beteget, amikor annak már kórházi ápolásra nincs szüksége, és hogy az ápolási napok alatt minél kevesebbe kerülő gyógykezelési eljárá­soknak vesse alá a beteget, addig a közös kalapból nem a valós teljesítmény mértéke szerint részesednek a külön­böző egészségügyi . intézmé­nyek. Amíg a költségek na­gyobb részét az intézmények fenntartása és nem a gyó­gyításra fordított összegek viszik el, a gyógyítás színvo­nala csak stagnál, a korsze­rű — a csúcstechnológiákat is igénybe vevő — medicina pedig késlekedik. Légrády Eszter Firainyó Zoltán a világköl­tészet hivatott tolmácsai kö­zé tartozott. Versek ezrei, kötetek sora mutatja érdek­lődésének és nyelvismereté­nek tágasságát. Műfordítói munkássága páratlan gyűj­teményt kínál a világiroda- 1 ómban tájékozódni vágyó magyar olvasónak: a régi arab és kínai költőiktől a kortárs francia, német, olasz és román lírikusokig. Nem­csak évezredeket, égtájakat is: Európát, Ázsiát és Afri­kát. Munkásságát korábban Évezredek húrjain című há­romkötetes válogatása mu­tatta be. Néhány éve indult meg összegyűjtött műfordí­tásainak több kötetre terje­dő gyűjteménye, amelyből eddig az Ősi örökség, a Bé­csi látomás és az Atlanti szél című kötet kerültek az olvasó kezébe. Hihetetlennek tetszik, hogy a műfordító műhely eme gazdagsága mellett Franyó- nák annyi másra is volt ideje. Alighanem a rene­szánsz humanista mestereit választatta példaképeinek, ő is számtalan munkaterüle­ten dolgozott egyszerre, s mindenütt eredményesen, teljes erőfeszítéssel, mint aki az éppen soron levő feladat­ban keresi üdvösségét. Éle­tének emlékeit egyaránt őr­zi az irodalomtörténet, a sajtótörténet és a politikai mozgalmak története. Száz esztendeje született az akkori Magyarország egyik provinciájában, egy kis bánsági faluiban. Kato­natisztnek készült, a straté­gia tanulmányozásától csá­bította el az irodalom és a politika. Ahogy ő mondta: „Az újkori hadtörténelem kézikönyvéből Marx Das Kapitaljádg kapaszkodott fel a megismerés meredek lejtőjén”. Hozzátehetnénk: Rilke Buch der Bilderjéig, Hoffmannstahl Der Tod des Tizian jáiig és Ady Endre verseiig. A harcászati sza­bályzatok helyett a művé­szetek vonzották. Kezdet­ben a festészet, aztán mind hevesebben az irodalom. Verseket írt és fordított, új­ságot szerkesztett, irodalmi harcokban vett részt, csat­lakozott a modem magyar irodalom új nemzedékéhez: a Nyugat íróihoz, Adyhoz, A peresztrojka műhelyében Ma este a televízió 1-es programján — az eredeti műsortól eltérően — 20.40 órakor sugározzák A peresz­trojka műhelyében — szem- től-szemben Alekszandr Ja- kovlewel című interjút. A 64 éves politikust a nyu­gati sajtóban a glasznoszty és a peresztrojka vezéregyé­niségeként emlegetik. Szó esik a műsorban a tudomány, az ideológia, a történelem, a gazdasági reform, a sajtó, a nemzetiségi politika külön­böző kérdéseiről. Kosztolányihoz, Karinthy- hoz. Sorsa meglehetősen ka­landos körülmények között alakult. Művészeti csatáro­zások, a radikális ifjúság mozgalmaiban játszott sze­rep után 1914-ben ismét uniformist- kellett öltenie. A Kárpátokban bravúros hu­szárcsínyekkel hívta föl ma­gára a figyelmet, majd az olasz frontra került; mint később megtudta, szemben Hemingway-vel és Ungaret- tivel. Akkor még nem sej­tette, hogy az olasz költőtől valamikor fordítani fog. A háborús évek után forradal­márként tért vissza, az ön­álló Magyar Köztársaság bécsi követségének sajtóat­taséja volt, majd újra Bu­dapestre érkezve a Vörös Lobogó című irodalmi fo­lyóirat szerkesztője, a köz­oktatásügyi népbiztosság vi­lágirodalmi osztályának ve­zetője lett Nagy terveket kovácsolt akkoriban: a vi­lágirodalom módszeres ma­gyar tolmácsolásának meg­szervezésével foglalkozott. A forradalmak kudarca után Bécsbe emigrált, új­ságír óskodott, s keleti nyel­veket — kínait, szanszkri- tot, perzsát, arabot — ta­nult. Tevékenyek voltak a bécsi évek; az emigráns magyar sajtó sorra közölte Franyó publicisztikai cik­keit, s közben több kötet­ben jelentek meg műfordí­tásai. 1923-ban mégis haza­tért a magyar nyelvű kul- túrközösség soraiba. Az idő­közben Romániához csatolt Aradra, majd Temesvárra költözött, újságot és folyó­iratot szerkesztett, színhá­zat álapított. Magányos ja­kobinusként szállt csatába Európa peremén: A nehéz években készült műfordítá­sainak zöme is. Azóta is fordításain dol­gozott a legtöbbet, a legszí­vesebben. — Nem hanya­golta el azonban a közéle­tet vagy az irodalmi tevé­kenység más területeit sem A felszabadulás után német nyelvű lapot szerkesztett, a Bánság művészeti felügye­lőjének munkakörében dol­gozott, konferenciákat tartott, politikai tömeggyűléseken szónokolt. Műfordításai mel­lett publicisztikai és irodal­mi cikkeket írt. 1969-ben jelent meg tanulmányainak és oikkeinek A pokol torná­cán című válogatott kötete. Élete végén több magas díjban és kitüntetésiben ré­szesült. 1968-ban a Magyar Pen Club emlékérmével tüntették ki, 1969-ben a Ro­mán Tudományos Akadé­mia tagja lett, megkapta az osztrák Herder-díjat, s ki­lencvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét. Életét mindig küzdelem­nek és szolgálatnak tekin­tette. „És ha valaki — írta publicisztikai kötetét záró vallomásában — ma azt kérdezné tőlem, mit tartok eddigi életem legtöbbre be­csült értékének, azt vála­szolnám: a küzdelmet. A haroot, a nemegyszer kilá­tástalannak tűnt vdaskodást a társadalmi igazságosság és az emberiesség szellemé­nek győzelméért. ' Gyarló tollal is a legfenségesebb ideálokért.” Pomogáts Béla Eleőbbségadás kötelező Oktatók egymás közt Kinek van itt elsőbbsége? Mit is jelent pontosan ez a tábla? A kerékpárosokra vo­natkozó szabályokat, bizony, nem ártana alaposan felfris­síteni. Különösen a képes ábrák fogósak. Itt már csak a kresz-könyv segít. S a rég elfelejtett ismere­tek a feladatlap kitöltése közben ismét fölelevenednek. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes volt bene­vezni a versenyre. Veszíteni­valója senkinek sem volt, s attól sem kellett tartani, hogy gyenge tudása miatt mások — esetleg a tanítvá­nyok — megmosolyogják. A szervezők jól tudták: közle­kedési ismereteit senki sem szereti fitogtatni, ezént a versenyt jeligésen hirdették. Az 503. Sz. Rippl-Rónai Jó­zsef Ipari Szakmunkásképző Intézet oktatói így négy hé- Dig nevük teljes titokban tar­tásával bújhatták a tesztla­pokat. — Akadtak rafinált ver­senyzők is, akik mikor már minden kötél szakadt, sehogy sem tudtak rájönni a helyes megoldásra, egy tanulóit küldtek hozzám, hogy mond­jam meg a helyes választ — mondja mosolyogva a ver­seny egyik szervezője, Szán­tó János, az iskolai tanmű­hely műszaki vezetője, aki régóta foglalkozik tanulók és felnőttek közlekedési és mű­szaki ismereteinek oktatásá­val Az intézményben sok olyan szakmát tanítanak, amely valamilyen módon a közle­kedéshez kapcsolódik, így a diákok három év alatt több­féle formában is szerezhet­nek kresz-ismereteket. De hogy az oktatók miként áll­nak ezzel a kérdéssel, milye­nek az ő ismereteik, az ed­dig homályban maradt. Pe­dagógusnapra azonban évek óta készül már valamilyen meglepetéssel a pedagógus- KlSZ-alapszervezet; az idén a megyei közlekedésbiztonsá­gi tanáccsal karöltve meg­hirdette a közlekedési vetél­kedőt. — Meglepően nagy sikere volt az akciónak, fordulón­ként átlag hetven oktató töl­tötte ki a feladatlapokat. Egy személy több szelvénnyel is indulhatott, s pedagógusna­pon az eredményhirdetéskor csak az első öt versenyző .ki­létét fedtük fel, a többi jelige gazdája továbbra is titokban maradt — mondja Szántó Já­nos. Szégyenkeznivalója pedig senkinek sem volt. A legtöb­ben alaposan utánanéztek a kérdéseknek, így kevés rossz megoldás született. A leg­jobbnak egy házaspár, Csif- fáry Sándor és felesége bi­zonyult. Holtversenyben, hi­baveszteség nélkül végeztek az első helyen. — A feleségem most jár gépkocsivezető-oktatásra, ne­kem pedig, aki régi autós vagyok, nem ártott egy ki­csit felfrissíteni közlekedési ismereteimet. Volt néhány Olyan kérdés, amely a gyakor­lott vezetőket is gondolkodó­ba ejtette. Különösen a ke­rékpárosokra vonatkozók — vaflija a győztes férj, aki a verseny érdemét nem csupán az ismeretek felelevenítésé­ben, hanem annak közösség­formáló erejében is látja. Felpezsdült az oktatók kö­zössége. Sokan együtt töltöt­ték ki a feladatlapokat, má­sokért a diákok drukkoltak. A jó hangulatú verseny si­kerén felbuzdulva, a szerve­zők azt tervezik: a szeptem­berben kezdődő tanévben is­mét megrendezik a vetélke­dőt. H. É. Magyar orvosok űrkísérleti programokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom