Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-14 / 86. szám
1986. április 12., szombat Somogyi Néplap PERREL ÉS PEREN KÍVÜL A jó szándékú kölcsönösség hiánya hez szükséges többi eszikiöz teljesíti primőrszállítási kő- millió-kétszázezer forintot, s Az űrhajózás 25 éves az űrrepülés A. lassan egy éve tartó vita a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság ítéletéivel zánult le. A kaposmérői La- tinca Termelőszövetkezet és a Zöldért megyei vállalata a múlt nyár óta végigjárta a jogszabályi utak miniden állomását, míg végül a Legfelsőbb Bíróság szerződésszegés miatt kétmillió-kétszázezer forint fejlesztési alap és ennek évi tizenhárom százalékos kamata, 192 255 forint visszafizetésére kötélezte a Latinca szövetkezetét. Az ítélet egy mondatban összefoglalható, az előzményék azonban bonyolultak, és sok tekintetben tanulságosaik. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: két régi, jelentős kereskedelmi partner, hosszú éveken át együttműködő gazdálkodó szervezet, miként kerül egymással perbe, és jut el a Legfelsőbb Bíróságig? Kilenc évvel ezelőtt Az ügy előzményei 1977. október 26-ig nyúlnak visz- sza.'A Zöldért Vállalat és a szövetkezet ezen a napon írt alá egy együttműködési megállapodást, amely valójában része volt annak a zöldségtermelés -fejjiles ztési programnak, melyet az akkori ösztönző szabályozók szellemében a Latinca Tsz elindított. A cél: a megye zöldségellátásának javítása, mint írtuk akkor lapunkban is, Kaposvár zölds égésik értjének megteremtése. Az együttműködési megállapodásban a Zöldért vállalkozott arra, hogy anyagilag is hozzájárul a fontos ellátás- és társadalompolitikai cél teljesítéséhez: a létesülő egyth-ek táros üvegház beüzemelését követően, hároméves részletben hárommillió forint fejlesztési támogatást ad át a szövetkezetnek. Ennek ellenében a szövetkezet arra kötelezi magát, hogy az üvegházban termelt primőr zöldségféléket a mindenkori fogyasztói ár nyolcvan százalékáért a Zöldértnek értékesíti, tizenöt éven keresztül. A megállapodás mennyiségről nem, csak zöldségfélékként határidőkről szól. A Zöldért ezzel hosszú távra kívánta biztosítani a megyeszékhely ellátását primőrrel, és a szerződés negyedik pontjában kikötötte azt is, ha a tsz nem teljesíti kötelezettségét, azonnal vissza kell fizetnie a fejlesztési alapot a mindenkori törvényes kamattal együtt. Az üvegház 1980-ra 'készült el, a teljes termelés 1981-iben indult, és a szerződés értelmében 1981 és 1983 között évenkénti részletben megkapta a szövetkezet a hárommillió forint fejlesztési támogatást. A Latinca Tsz, Somogy legtekintélyesebb kertészkedő szövetkezete, a szántóföldi zöldségtermeléssel együtt a vállalat legnagyobb megyei szállítópartnere lett. Ezzel együtt az is tény, hogy évről évre kevesebb primőr került az üvegházból a Zöldért hálózatába. Növekvő veszteségek Amikor a Latinca Tsz jelentős közérdekeket szolgáló zöldségprogramját indította, ez az ágazat országosan kiemelt támogatást élvezett. Mire felépült az üvegház, megkezdődött a termelés, a közgazdasági helyzet igen nagyot változott. Nem csupán az energiaköltségek emelkedtek számottevően (gázfűtéssel működik a létesítmény), hanem a termelés— vető-mag, műtrágya, növényvédő szer stb. — ára is. Az üvegház 1982-ben kétm i 1 lió-szá atizen h á romezer, 1983-ban hárammilHó-toét- százkilencvenkétezer, 1984- ben kétmillió-százhatvan- kilemcezer forint veszteséget könyvelhetett el. A mindig is eredményt hozó szántóföldi zöldségtermelés egyre nehezebben tudta ellensúlyozni ezeket a veszteségeket. A kertészeti ágazat nem, vagy iáiig mérhető mértékben járult hozzá a szövetkezet eredményes gazdálkodásához. Korunk közgazdasági parancsa: egyetlen gazdálkodó se folytasson veszteséges tevékenységet! Ám a nagy költséggel megépült üveg- ház adott volt, itt kellett keresni a jövedelmező termelés módját. A virágtermelés kínálkozott lehetőségként — a szövetkezeti szempontokon túl azért is, mert a megyeszékhely virágellátási fogyatékosságain is segített ez. Egy szövetkezet vezetőinek az a dolguk és kötelességük, hogy minden eszközzel a jövedelmező gazdálkodást segítsék. A Latinca Tsz — minisztériumi engedéllyel — az 1984. évi kísérlet után tavaly az üvegházban teljes mértékben áttért a virágtermelésre. És 1985 volt az üvegház megléte óta az első év, amikor ez a létesítmény egymillió-négyszázjtízezer forinttal járult hozzá a kertészeti ágazat és a szövetkezet eredményességéhez. A szerződésszegés A kilenc évvel ezelőtt a Zöldérttel kötött szerződés szerint azonban nem virágnak, hanem primőr zöldségnek kellett volina nevelkednie az üvegházban. Ahogy az eddigiek is bizonyítják, nem a hanyagság, a felelőtlenség vagy a könnyelmű ígéngetés következménye az, hogy tavaly már paprika és uborka helyett szegfű és gerbera nevelődött — csaknem fele energiaköltséggel — ezen az üveg borította ezer négyzetméteren. Csak- hoigy élt a régebbi megállapodás, melynek negyedik pontja kimondja: ha nem 4 l Latinca Sándorra, a Tanácsköztársaság somogyi mártírjára emlékeztek a héten Somogybán. A munkás- mozgalom e nagyszerű alakjára mindig szívesen gondol a megye. Az ELŐDÖK TETTEINEK SÚLYA, jelentősége igazán csak az utódok kezében méretik meg, s kerül valódi helyére. A száz éve született és hatvanhét éve hatott Latinca történelmi szerepének fontossága a halála óta eltelt több mint két nemzedéfcnyi idő alatt sem csökkent. Emberi tisztessége, szociális érzékenysége, forradalmár magatartása emelte őt Somogy történetének el nem felejthető nagy alakijává. Ezt jelképezik .a szobránál a héten frissen elhelyezett koszorúk. A héten adták át a fővárosban a településfejlesztésért végzett társadalmi munkáért járó jutalmakat, elismeréseket. Megyénknek is jutott ebből: oklevelet kapott e munkáért Balatonszárszó és Kaposmérő. Az elismerés értékének megállapításához emlékeztetni kell, hogy társadalmi munkát ma sokkal nehezebb szervezni, miint telezettségét a Latinca, kamatostul, azonnal tartozik visszafizetni a fejlesztési alapot. Mielőtt tőmondatokiban felidézzük a vita, a per állomásait, hadd utaljunk a két gazdasági vezető véleményére. Báli Gyula, a Zöldért megyei igazgatója: — Egy vállalatfel'ügyeleti vizsgálat fényt derített arra, hogy a tsz-inél kinn levő fejlesztési alapunk nem az eredeti célját szolgálja, tehát vissza kell követelni. Engem ezért állítottak ide, hogy* a vállalat érdékeit képviseljem. Szabó Gábor, a Latinica Tsz elnöke: — Veszteséges termelést nem folytathatunk, és nyilvánvalóvá vált, hogy így a szerződéses 'kötelezettségünket sem tudjuk teljesíteni. Pillanatnyilag. Mert abban az órában, ha úgy alakulnak a közgazdasági követelmények, visszaállUnk a zöldségtermelésre. Azt kértük a ZöLdérttől, hogy miikénit mi is kaptuk, hároméves részletben fizethessük vissza: a támogatást. Májusban a két vezető aláírásával levél; ment a Szavoszhoz, a Zöldért felettes szervéhez, kérve, engedjék át a szövetkeztnek a tizenöt évre adott fejlesztési alapot. Dr. Kása József válaszlevelében nem járult hozzá ehhez. Június 17-én a Zöldért felszólította a Latinca Tsz-t, hogy nyolc napon belül fizessen vissza: 2,2 millió forint fejlesztési alapot és annak több mint egymillió (!) forint kamatát. Július 2nán a Zöldért kérésére a bíróságtól mát meg is érkezett erről a fizetési meghagyás, amelynek július 9-éín a szövetkezet ellentmondott. És megkezdődött a per. Egyik tárgyalás a másik után. De kétszer is volt a sorozatiban olyan tárgyalás, melyet elnapoltak azzal, hogy lehetőségük van a feleknek két héten beliül peren kívül is megegyezni. A megegyezés elmaradt A megyei bíróság október 8-án ítéletet hozott: fizesse ki a szövetkezet a kétegynkét évtizeddel ezelőtt. Elfoglaitabbak az emberek. Sok a munka a háztájiban, gmlk-foan, kisszövetkezetben, kevesebb l'ett a szabadidőnk. Pedig a lakóhely környezetének szépítéséért tenni ma sem kevésbé fontos, miint máskor. Sőt, az igazi eredményekhez nélkülözhetetlen a társadalmi munka, a köz akaratának, ízlésének megnyilvánulása. Ezért érzem a szokványosnál is értékesebbnek Balatonszárszó és Kaposmérő lakóhelyszépítő társadalmi munkáját. Családvédelmi tanács alakult a héten Somogybán, a népfront -kezdeményezésére. Ha jól látja eimunkájá't, akkor fontos szerepet tölthet be társadalmunkban. A család ugyanis a legkisebb, és a jövendő generációk szempontjából1 a LEGFONTOSABB EGYSÉGE társadalmunknak. Itt alakulnak ki azok a fontos szokások, s később a közéletben, a gazdasági munkában oly fontos progresszív erkölcsi tulajdonságok, amelyek nélkül aligha lehet meg a mai, modern társadalom. A harmonikus családi életet sökifeennek 13 százalékos kamatát. A szövetkezet elfogadta a döntést, a kamat összege -miatt azonban a Zöldért fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz. Ez volt a per útja és háttere. Az ügy lezárult, de óhatatlanul kérdéseket és gondolatokat ébreszt. Szembekerült egymással két gazdálkodó szervezet, s mivel megegyezés, nem született, a törvényre, a jogra bízták vitájuk eldöntését. De vajon milyen az a partneri kapcsolat, amelyik teljesen figyelmen kívül hagyja az egyik fél objektív helyzetét? Félreértés ne essék! A szerződéses fegyelem javítása egész gazdasági életünkben az egyik kulcskérdés, és nem kívánalom, hanem alapvető érdek és kötelesség, hogy a megállapodások megkopott rangja, visszaálljon. De még a jog is ad arra lehetőséget — bizonyítja ezt a Latinca- Tsz és a Zöldért példája —, hogy ha egy mód van rá, ne pereskedjenek, egyezzenek meg egymás között a vitázók. Mint ahogy így van ez a gyakorlatban sok esetben. Egy szerződés nemcsak szigorú, kölcsönös kötelezettség, ■ hanem rugalmas kapcsolat is, ha a szerződő felek átérzik és ismerik egymás gondját. Ilyenkor lehet és kell keresni a szabályokba nem ütköző áthidaló megoldásokat, mint amire számos példa van. A jó szándékú 'kölcsönösség, segítőkészség ezúttal hiányzott. Egy nehéz évvel járó pénzügyi helyzet tovább súlyosbodott a Latin- cánál. Pedig bizonyos, hogy ez esetben is lett volna- peren kívüli áthidaló megoldás, s ráadásul ez még a perköltségek megtakarítását is jelenítette volna. Jogilag helyesen járt el a Zöldért? Igen! Partneri módon figyelembe vette- az általa is ismert körülményeket? Nem! Hogy ebben 'ki, hol, mikor és mennyit mulasztott, ma már neh'éz kideríteni. A példa azonban mások számára is tanulságos lehet. A kereskedelmi kapcsolat természetesen ma is változatlan a szövetkezet és a megyei Zöldért között. A Latinca Tsz Somogy legnagyobb zöldségtermelő szövetkezete. lől éri támadás, városban és falun, számos jelenség bomlasztja ezt az emberi értékekben oly gazdag közösséget. Ezért is karolta föl a családvédelem ügyiét a népfront, véleményezve a családok életét befolyásoló döntéseket, határozatokat, sajátos eszközeivel is segítve az egészséges családi élet kialakulását. Csak éppen néhány napra mutatta meg meleg, barátságos arcát a héten a tavass. Az év leghosszabb munkahetén Lapunk hasábjai megtelitek a tavaszelő színes híreivel. Virágba borult díszbok- rok, levelüket -bontó fák, nagy forgalom a faiskolákban, jól haladnak a mezőgazdasági munkák, csapolják a Balaton télen jócskán földuzzadt vizét ... Az április azonban most is hű volt önmagához. A hőmérséklet egyetlen nap több mint tíz fokot esett, TOMBOLÓ SZÉLLEL, szapora esővel érkezett a hideg. Éjsziaka fagypont alatti hőmérsékleteket is mértek. A fázósabbak újra elővették a nagykabátokát, s ismét jólesett a meleg kályha, a fűtőtest mellet-t ülni. Hiába, április van, szeszélyes, bolondos április. r„ rp 1961. április 12-én — ma 25 éve —, a moszkvai rádió adását megszakítva jelentette be a szenzációs hírt: ember a világűrben. Ma már, amikor szinte megszokottá vált egy-egy űrexpedíció indítása, nehéz visszaemlékezni arra a szívet szorongató érzésre, amikor Jurij Gagarin vállalta a legnehezebbet: elsőként indulni az ismeretlenbe. Pedig az az utazás csak másfél óráig tartott! Az egész világ várta, leste a hírt a szerencsés visszaérkezésről. Természetesen sok kísérlet előzte meg ezt a vállalkozást. 1957. október 4-én indult meg a világűr ostroma a Szputnyik—1 stratjával, majd a Lajka nevű kutyával végzett kísérletek győzték meg a tudósokat arról, hogy a megfelelően szerkesztett űrkabin kellő oltalmat képes adni az élőlényeknek, így az embernek is. 1 Az ember világűrbe juttatásához azonban — ezeken az ismereteken kívül — hatalmas technikai eszköztárat kellett kifejleszteni, hordozó- rakétákat, űrhajókat, űrállomásokat, a föld és az űreszközök közötti kapcsolattartást biztosító telemetrikus rendszereket, a repülés biztonságát szolgáló pályamérő és -követő rendszereket. Mindezekhez sok ezer, tízezer elméleti és gyakorlati szakember erőfeszítésére volt szükség. A cél kezdettől fogva az ember feljuttatása volt, nem technikai bravúr, nem öncélú kockázatvállalás, hanem tudatos megfontolás miatt. Az ember nélkülözhetetlen a világűr kutatásában. Mivel egyre bonyolultabbá — ezzel együtt drágává — váltak a kozmikus berendezések, jelentős tudományos és gazdasági veszteséget jelent, ha a berendezések nem a programnak megfelelően működnek: az űrhajósok korrigálhatják a nem megfelelően működő berendezéseket. Jó példa erre az a folyamatos karbantartó tevékenység, amelyet a Szaljut—6 űrállomáson tartózkodó űrhajósok folytattak. Folytatódtak mind a szovjet, mind az amerikai kísérletek az embert szállító űrhajókkal, emlékezhetünk még az erre a korra jellemző Vosztok- és Mercury-progra- mokra. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeként tanult meg az ember élni a világűrben. Ezt követte az űrrepülések történetének az a szakasza, amely a szovjet Szojuz és az amerikai Gemini Galvanizáló üzemet létesített az idén a szcnt- gáloskéri termelőszövetkezet. A mintegy hatmillió forintos beruházással készült üzemben két műszakban huszonnégy ember dolgozik. A szövetkezet az ország sok vállalatával és szövetkezetével van kapcsolatban. Legnagyobb megrendelőjük az Armafilt budapesti ipari szövetkezet, számára a Rába gépkocsikhoz gyártott levegő- és olajszűrők fémalkatrészcit galvanizálják. űrhajók kora vo .«cor már ketten, illetve hárman tartózkodtak az űrhajóban, és repülési idejük 2—3 hétre nőtt. Ebben a korban dolgozta ki az ember az űrrandevúk technikáját, és ekkor valósultak meg az első űrséták is, amelyekhez kitűnő, nagy biztonságot nyújtó szkafanderekre is szükség volt. A következő időszakban szerepeltek sokat a hírek között a Szaljut űrállomások és az Apolló űrhajók. Az előbbiek az egyre hosszabb űrrepüléseket tették lehetővé (a mai rekord 237 nap!), a világűrben végzett komoly tudományos és technikai munkát, az utóbbiak az igen bonyolult manőverezést igénylő holdra szállást. És Gagarin hősi repülése után alig telt el nyolc esztendő, amikor 1969. július 20-án az emberiség első követe, Neil Armstrong megjelent egy idegen égitesten, a holdon. Az űrkutatás történetében sajnálatosan eddig egyetlen az a sikeres kísérlet, amelyet 1975 júliusában hajtottak végre: a világűrben ösz- szekapcsolódott egy szovjet és egy amerikai űrhajó. A másik jelentős eseményre 1978 márciusában került sor: nemzetközi (egy szovjet és egy csehszlovák) legénységgel indult a Szojuz—28, és ezzel megkezdődött az inter- kozmosz program, amelynek során Farkas Bertalan is nyolc napot tölthetett a világűrben. A mai napig szovjet űrhajókon tizennégy ország űrhajósa látogatott a kozmoszba. Az amerikai Apolló-prog- ram befejezése után tervbe vették egy új rendszerű, sok feladatú és többször felhasználható űreszköz, az űrrepülőgép kifejlesztését. Ez a jövőt ígérő program sikeresen teljesült: Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóján, 1981. április 12-én startolt először az űrjárművek legújabb generációjának első tagja. A program annak ellenére sikeresen folytatódott, hogy a világ éppen az idén gyászolja az űrkutatás hét legújabb • áldozatát, akik a szomorú Challanger-kataszt- rófa során haltak hősi halált. A világ emlékezni fog rájuk — miként az űrkutatás többi áldozatára is —, de emléküknek akkor tisztelgünk legméltóbban, ha az ember töretlen hittel megy tovább a kozmosz megismerésének és békés felhasználásának nem veszélytelen útján. H. J. Fotó: Gyertyás László Vörös Márta A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM
