Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

2 Somogyi Néplap 1986. március 18., kedd Mitterrand új játszmát kezd UDF (giscardisták) 127 hely. STOCKHOLMI VÁDEMELÉS Francois Mitterrand fran­cia elnök a választási ered­mények szinte teljes táblá­zatának ismeretében nem sieti el a leendő kormányfő megbízását. Délelőtt tanács­kozott Pierre Joxe belügy­miniszterrel, Roland Dumas külügyminiszterrel és Lau­rent Fabius miniszterelnök­kel. Péntekre összehívta a kormány ülését. Az elnöki palota Fabius és Mitterrand tájékoztatója után közzétette Fabius rövid levelét, amiben a kormányfő felajánlotta kormánya le­mondását. Az RPR—UDF pártszövetség csak hétfő dél­utánra. két polinéziai RPR- képviselő megválasztásával érte el az abszolút többsé­get, a 289 mandátumot. Az államfő nyilván úgy véli te­hát, hogy a gyenge parla­menti helyzetben levő kor­mányképes koalícióval szem­ben kulcspozíciója még job­ban megerősödött, s a kivá­rással lazíthatja a jobboldal belső összetartását. Feltehe­tőleg azt is be akarja vár­ni, milyen elnököket válasz­tanak abban a féltucatnyi tartományi tanácsban, ahol az RPR—UDF csak a szél­sőjobboldali nemzeti fronttal együtt tud többséget össze­hozni. Az RPR és az UDF veze­tői a választási kampány­ban, s a választás estéjén is kizárták, hogy a nemzet- gyűlésben igénybe vegyék az újfasiszta nemzeti front tá­mogatását kormányzásukhoz. Az RPR és az UDF vezér­kara délelőtti ülést tartott, amelyen az UDF részéről hiányzott Giscard d’Estaing Az elmúLt 25 év óriási eredményeket hozott az űr­kutatásban, de Jurij Gaga­rin 1961-es repülése idején egyikünk sem gondolta vol­na', hogy egyszer majd ö is sorra kerül — jelentette ki hétfőn Moszkvában Farkas Bertalan ezredes, űrhajós, abból az alkalomból, hogy részt vesz az első űrrepülés negyedszázados évforduló­ja alkalmából a szovjet fő­városiban rendezett nemzet­közi tudós- és űrhajóstalál­kozón. A moszkvai „Barátság Házában” tartott ünnepség után, az MTI tudósítójának kérdésére, miszerint a Vega- programban történt sikeres magyar részvétel után mi­lyen célok állnak előttünk az űrkutatásban, Farkas Bertalan kifejtette, hogy az Interkozmosz programon belül továbbra is megmarad Magyarország számára öt űrkutatási alapterület: a hír­közlés, a meteorológia, a távjelzés, az orvosbiológia és az anyagtechnológia. Lesz­nek olyan kísérletsorozatok, amelyékhez a magyar kuta­tók műszereket fognak lét­rehozni. Távlatban pedig le­hetnek olyan feladatok, amelyek elvégzéséhez ma­gyar szakembereket fognak felkészíteni űrrepülésre. Hangsúlyozta azonban, hogy utóbbiról egyelőre nincs szó, ez távlati cél. A Vega-programban va­lóban kimagasló eredménye­veit elnök. Rövid közlemé­nyükben hangoztatták, hogy készen állnak a kormányzás átvételére és programjuk megalkuvás nélküli végre­hajtására. De már a bizony­talanság eleme is megjelent: közleményük szerint az el­nök által kormányalakításra felkérendő politikus előbb gondosan felméri, számít­hat-e szavazati többségre a leendp kormány a nemzet- gyűlésben. Ez a kérdés sors­döntő, ugyanis a kormány-* zásra készülő RPR—UDF hajszálnyi abszolút többségét tucatnyi olyan képviselő be­ket értünk el — mondotta — és ehhez tiszta szívvel csak gratulálni lehet mindazok­nak, akik ebben a program­ban részünkről részt vettek. Ezeknek a berendezéséknek — mutatott rá — 1984. de­cemberi indításuk óta, em­berkéz érintése nélkül kifo­gástalan állapotban kellett maradniuk és 15 hónappal később, a Halley üstökössel történt találkozó rövid né­hány órája alatt tökéletesen és hajszálpontosan kellett működniük. A továbbiakban a magyar sajtó képviselőinek elmond­ta, hogy mostani egyhetes útja még számára is sok új információt hozott, különö­sen az űrhajózás történetét illetően, miután sikerült ta­lálkoznia azokkal, akik lét­rehozták az egyre összetet­tebb feladatok elvégzésére képes technikát. A Mir űrállomás és a Szo­juz—T—15 elmúlt heti ösz- szekápcsolását szakmai szempontból jelentős dolog­nak minősítette, s kifejezte meggyőződését, hogy a Szal- jut űrállomások sikerei után az újabb nemzedékhez tar­tozó űrállomással még job­ban bővülnek a lehetőségek, a korszerűbb berendezések­nek köszönhetően könnyeb­bé válik a munka, kísérletek sokaságát fogják rajta elvé­gezni, egymás után nem is egy vagy két, hanem több legénység. lonlele okoknál fogva part­juk hivatalos listáin kívül, szakadárként szereztek man­dátumot. Egy RPR—UDF kormány lehetősége rajtuk múlik. Hétfőn délutánra kialakult az új francia nemzetgyűlés csaknem teljes képe. Két képviselői hely sorsa a csen­des-óceáni szigetvilágban még a régi kétfordulós rend­szerben dől el, s így csak március 23-án lesz ismert. Ez azonban nem módosít lénye­gesen az összképen. Az eredmények: RPR (gaullista párt) 150 hely. minthogy harmincnál több a képviselője — önálló par­lamenti frakciót alakíthat. Most Francios Mitterrand elnökön az ország szeme. A kérdés: kit bíz meg kor­mányalakítással. Mivel az RPR—UDF-nek megvan az abszolút többsége, nagy a valószínűsége, hogy e pár­tok vezetői közül választja ki azt, aki számára legmeg­felelőbb partnernek látszik. Mindenképpen új korszak kezdődik tehát az ország életében. Az államfő az övétől eltérő pártállású kor­mányfővel, illetve kormány­nyal kényszerül együtt mun­kálkodni. Ám a még de Gaulle tábornok által meg­alapozott elnöki hatalom meglehetősen széles körű, s Mitterrand már korábban értésre adta: a szocialisták veresége esetén sem mond le tisztéről, hivatalban marad, és vállalja e politikai társ­bérlettel járó nehézségeket. Egyéb jobboldaliak 12 hely. Jobboldali pártszövetséghez tartozók összesen: 289 hely. Szocialista párt 198 hely. Baloldali radikálisok 7 hely. Egyéb baloldaliak 10 hely. Kormánypárti baloldal ösz- szesen: 215 hely. Francia Kommunista Párt 35 hely. Nemzeti Front 35 hely. Szélsőjobboldal (független) 1 hely. Mivel az új nemzetgyűlés­nek 577 tagja lesz, az ab­szolút többséghez legkeve­sebb 289 szavazat szükséges. Ez papíron éppen megvan az RPR—UDF pártszövetségnek, de csak akkor, ha sziklaszi- lárdan támaszkodhat a 12 különutas jobboldali szavaza­tára. Ez igen tarkabarka tár­saság; tagjai többnyire párt­jukkal személyi érvényesülé­si okokból szembefordultak, és szakadár listákon jutot­tak mandátumhoz, pártjuk hivatalos listájával szemben. Belpolitikailag, országos kér­désekben viszont általában nincs különvéleményük, ezért sorolják őket automatikusan az RPR—UDF táborába, holott személyi hűségük egyelőre bizonytalan. * * * Georges Marchais, az FKP főtitkára a szocialista párt kormányzati politikáját tette felelőssé a baloldal veresé­géért. Az FKP csalódást keltő eredményét azzal ma­gyarázta, hogy a „hasznos szavazat” zsaroló érve óriási súllyal nehezedik a kommu­nista választásokra és nagy­részt megtette hatását. Ki­fejezte meggyőződését, hogy az FKP továbbra is számot­tevő politikai erő marad. Bűnrészesség címén vádat emeltek hétfőn Stockholm­ban az ellen a férfi ellen, akit múlit szerdán a Palme- gyilkossággal kapcsolatos nyomozás során tartóztattak le — közölte K. G. Svensson svéd főügyész. A gyanúsított 32 éves, foglalkozása tanár. Nevét nem közölték. Mint a nyo­mozást vezető Hans Holmer stockholmi rendőrfőnök hét­fői sajtóértekezletén beje­lentette, a férfi nem tudott elfogadható alibit igazolni a gyilkosság éjszakájára, és ezzel kapcsolatos vallomásait többször is megváltoztatta. Ügyvédei elismerték, hogy a férfi hevesen jobboldali ér­zelmű, Palme iránt pedig mindig is „kifejezett politi­kai ellenszenvet táplált”. Holmer közölte: a férfit az tette gyanússá, hogy a gyilkosság utáni órában úgy viselkedett, mint aki mene­kül valahonnan. Ruházata is olyan volt, mint amilyen­ről a gyilkosság tanúi be­számoltak. Néhány héttel a Szovjet ENSZ­képviseletek Az amerikai kormányzat­nak az a követelése, hogy a Szovjetunió, a Belorusz SZSZK és az Ukrán SZSZK csökkentse állandó, New York-i ENSZ-képviseletének létszámát, törvénytelen, el­lentmond a nemzetközi jogi normáknak — szögezte le Vaszilij Szafroncsuk, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvi- selőjének első helyettese az amerikai ABC televíziónak adott nyilatkozatában. Szafroncsuk hangsúlyozta, hogy az amerikai követelés sérti az ENSZ központi in­tézményeiről szóló 1947-es egyezményt, és az 1975-ös bécsi konvenciót, melyek a? ENSZ és az ENSZ-képvise- letek közti kapcsolatok rend­jét határozzák meg. Homlok- egyenest ellentétes a nem­zetközi jogi bizottság követ­keztetésével, amely szerint kizárólag maguk az ENSZ- képviseletek jogosultak meg­határozni alkalmazotti lét­számukat, és a képviselet személyi összetételét. A washingtoni kormány március 8-án jelentette be követelését, hogy a szovjet ENSZ-képviseletek október 1-től több-mint egyharmad­nyival csökkentsék alkalma­zotti létszámukat. Követelé­sének ürügye az, hogy e kép­viseletek nagy alkalmazotti létszáma „az amerikai nem­zetbiztonságot fenyegeti". véres esemény előtt egyéb­ként egy telefonbeszélge­tésben azt mondta, hogy „Palme rajta van a halállis­tán” és „Stockholm utcáin vér fog folyni”. Holmer nem válaszolt az újságíróknak arra a kérdésére, ha a fér­fit bűnrészességgel vádolják, akkor ez vajon azt jelenti-e, hogy több tettesnek kell lennie. Kijelentette azonban: „Nem hiszem, hogy ez len­ne az utolsó letartóztatás a.z ügyben.” Az Aftonbladet című svéd lap hétfőn interjút közölt a gyanúsított volt feleségével. Az asszony szerint volt fér­je „az Egyesült Államokat angyalnak, a Szovjetuniót pedig ördögnek” tekintette, és meg volt győződve arról, hogy „Palme Svédországot az ördög karmaiba fogja ta­szítani”. 1981-ben a házas­pár — nem sokkal a válás előtt — néhány hónapra az Egyesült Államokba költö­zött. A költözés egyik oka éppen a férfi Palme iránt érzett gyűlölete volt. Uszító retorika Csúcspontnak szánta va­sárnap esti — fő műsoridő­ben közvetített — televíziós beszédét Reagan amerikai elnök a nicaraguai ellenfor­radalmárok katonai segélye­zéséért indított propaganda- hadjáratában a törvényhozás jövő hétre esedékes vitája és szavazása előtt — de a demokrata párt képviseleté­ben válaszoló Jim Sasser szenátor haladéktalanul el­utasította Reagan érvelését és ismételten felszólította a kormányzatot: kezdjen köz­vetlen tárgyalást Nicara­guával a békés megoldásról. Az elnök immár két hete szinte pillanatnyi szünet nélkül folytatja a vádasko­dást a sandinista kormány ellen. Vasárnapi televíziós beszédében minden eddigi vádját összegyűjtve sorolta fel: attól kezdve, hogy Ni­caraguában „hídfőállást biz­tosítanak a Szovjetuniónak és Kubának az amerikai kontinensen, alig két órányi repülőútra az Egyesült Ál­lamok határától”, azon ke­resztül, hogy a sandinisták „veszélyeztetik szomszédai­kat” és „otthont adnak a nemzetközi terrorizmusnak”, egészen odáig, hogy a mana- guai kormány „elnyomja a rficaraguai népet” és „nem engedélyezi a szabad vallás- gyakorlást” — mit sem tö­rődve például olyan tényék­kel, hogy az amerikai tele­víziós hálózatok rendszere­sen szólaltaknak meg — igaz, főként kormányellenes — nicaraguai papokat temp­lomukban, misézés után. Nyilatkozatban tiltakozott a nicaraguai kormány Ro­nald Reagan vádaskodásai ellen, amelyek az amerikai elnök vasárnapi televíziós beszédében hangzottak el. A közép-amerikai ország washingtoni nagykövetsége által közzétett dokumentum­ban „uszító retorikának” minősítik az amerikai kor­mányzat vezetőjének rágal­mait, amelyek „hamis kö­vetkeztetéseken és a tényék kiforgafásán alapulnak”. Az elnök állításai ellenére — mutatnak rá — az ellenfor­radalmároknak szánt ameri­kai segítség kiszélesítése szöges ellentétben áll a Contadora-csoport erőfeszí­téseivel. Daniel Ortega nicaraguai államfő — aki a svéd fővá­rosban Olof Palme temeté­sén vett részt — vasárnapi sajtónyilatkozatában hang­súlyozta, hogy kész találkoz­ni Ronald Reagan amerikai elnökkel. „Készek vagyunk tárgyalni az ellenforradal­márok vezetőjével, aki nem más, min Reagan”— jelen­tette ki Ortega a stockhol­mi rádiónak. T. T. Courtenay közelében a Párizs— Lyon autósztrádán tömeges karambol történt. Nyolcvan autó futott egymásba. szamitasa biztosítja, akik kü­n # ■ ■■ ■■ /11 ■■ I ranzs — orom nélkül Senki sem ünnepel önfe­ledt örömmel Párizsban. A polgári jobboldal két vezető ereje, a laza választási szö­vetségre lépett új-gaulleista RPR és az UDF ugyan meg­szerezte az abszolút többsé­get, de nem az általuk re­mélt arányban. És ezt is csak a késő éjszakai órák­ban vehették biztosra. So­káig úgy látszott, rászorul­nak majd más, kisebb jobb­oldali erők támogatására. A szocialisták minimális célki­tűzésüket ugyan megvalósí­tották, megszerezték a szava­zatoknak több mint 30 szá­zalékát, de elvesztettek 66 mandátumot, s képviselőik száma a következő időszak­ban csak 216 lesz. A Francia Kommunista Pártnak ugyan­csak veszteségeket kellett el­könyvelnie. Mindössze 34 mandátum jutott neki. A választásokon a meglepetést a szélsőjobboldali nemzeti front okozta, amely immár ugyancsak 34 képviselői hellyel rendelkezik. Sikerü­kért éles bírálatok érik min­den oldalról a szocialistá­kat, mert — mint a kri­tizálok rámutatnak — az általuk erőltetett és a tör­vényhozáson keresztül haj­szolt új választási rendszer nyitotta meg az utat a nem­zeti front előtt, amely — Az űrrepülés 25 éve

Next

/
Oldalképek
Tartalom