Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28., szombat Somogyi Néplap 3 Tárgyalni csak konkrét dolgokról lehet Felkészült vállalatoké a határ menti árucsere A határ menti árucsere­far gálám1 keretében behozott fogyasztási cikkek jelentősen bővítik a boltok kínálatát. A vásárló számít ezekre a Cik­kekre és szívesen váltogat közöttük. Az árucsere-forga­lom lehetőségeiről és korlá­táiról kérdeztük Tóth Ká­rolyt, a megyei tanács el­nökhelyettesét és Dévényi Zoltánt, a Balaton Fűszert Igazgatóját, a Dél-dunántúli Árucsere-forgalmi Társaság elnökét.- Aki a boltokat járja, kevesebb külföldi árut talál. A számok alátámasztják a napi tapasztalatokat? Dévényi Zoltán: — A for­galom adatai mást mutat­nak: több a jugoszláv ter­mék tis a megyében, és a vá­lasztékot tovább növelte az osztrák áru. Eddig 500 mil­lió forint értékű osztrák áru érkezett be, de van cseh­szlovák termékünk, és álta­lában több a szocialista or­szágokból közvetlenül beho­zott cikk. Igaz, hogy nem volt jugoszláv sör az idén. Tavaly mintegy 600 vagon­nal hoztunk forgalomba, a vásárlók azonban drágának találták.- A határ menti árucse­re-forgalom növekedése a kapcsolatokat is építette. Tóth Károly: — A kapcso­lt 1967-ben kezdődött, sok­rétűvé a hetvenes évek vé­gén vált, amikor a gazdasá­gi együttműködés lehetősé­geit is feltártuk. Számba vettük egymás termékcso­portjait, megvizsgáltuk a ter­melési lehetőségeket, és eh­hez Igazítottuk a kereskedel­mi kapcsolatokat. Ezek a kapcsolatok a 80-as évek ele­jén dinamikusan fejlőditek, a felfelé ívelés 1984-ig tartott. Ezt követően nehezebbé vált Jugosizlá villáival a kereskedel­mi, a gazdasági együttműkö­dés, mert néhány olyan köz­ponti intézkedés született, amely szigorú feltételekhez kötötte a kereskedelmi tevé­kenységet. 1985-re is föllen­dülést vártunk, histzen volt két kiállításunk — egy Ka­posváron, egy pedig Bjelová- ron —, s szinte teljes kö­rűen feltártuk a két megye gazdasági helyzetét, termék- választékát. Több váHalatke- rüiTt közvetlen kapcsolatba egymással1. Megkezdődték a tárgyalások a kiállításokon és azokat követően ‘is. Az il­letékes külkereskedelmi vál­lalatok közvetítésével né­hány üzlet létrejött. Mindez azonban nem máról holnap­ra történt. Meggyőződésem, hogy a következő években tovább bővül az együttmű­ködés.- Sok vállalat, szövetke­zet foglalkozik árucserével? Dévényi Zoltán: — Mi 1967-ben jártunk először Ju­goszláviában. Bőséges volt az árukínálat, értékes a pénz. öt nap alatt meg tudtunk állapodni az árukivitelben és a behozataliban. Ez az ál­lapot két-három év.ig tartott. Az áru, amelyet Magyaror­szágra hoztunk, nagyon szép csomagoiésiú volt, példaként mutathattuk meg a magyar vállalatoknak. Volit olyan évünk, amikor 250 vagon száraztésztát gyártattunk Jugoszláviában. A sört 100 vagonszám hoztuk be, ‘és ton­naszám a rágógumit. Az el­múlt húsz évben évente át­lagosan 1,2—1,4 millió dol­lárt tett ki az áru cserei, amelynek lebonyolítása rendkívül sok munkával jár, szívósságot, kitartást igényel, .és igen nagy kockázatot Is jelenít. Voltak kiugró évekés gyengébbek :is, de mindig el kell .igazodni az árucsere- forgalom és a külkereskede­lem előírásai között. Tudni kell a vámszabályokat, a pénzügyi rendelkezéseket, ismerni a dollárátsizámításo- kat. Kockázatot jelent az ár­folyamingadozás ás. A Dél- dunántúli Árucsere-forgalmi Társaság 1980-iban azzal a céllal alakult meg, hogy se­gítse az árucserét. Somogy­bán 18 tagvállalata van a 38-ból. A társaságnak egye­lőre nincs más feladata, csak az, hogy jól gazdálkodjon valutakeretévél, fékezze a fe­lelőtlenül tanulmányútokra indulókat, mart vannak most is, akik minden felkészülés nélkül indulnak útnak, és a legelemibb ismeretek nélkül kezdenek el tárgyalni. Volt már ebből súlyos gazdasági gondja a vállalatnak, mert a drágán vett jugoszláv ter­mékeket nem tudja eladni.- A határ menti árucsere ma már nem szorítkozik a határ két oldalán működő vállalatokra. Bővült az áruk köre is. Miként vannak meg a feltételek ehhez? Tóth Károly: — A közel­múltban a megyei párt-vb összegezte a tapasztalatokat, és airra a következtetésre ju­tott, hogy mindenképpen bő­víteni kell az együttműkö­dő vállalatok körét, illetve a bjelovári kapcsolatok mellett k’i kell építeni, megerősíteni szlovén vállalatokkal is a kapcsolatot, s keresni a ha­tár menti ‘árucsere lehetősé­geit más területeken. A test­vérmegyei kapcsolatokra építve Káliny.innal és Kard- zsaliva! 'elsősorban .áruházi cserét szeretnénk megvalósí­tani. A megyében kevés külkereskedelemhez értő síZakember van. Ezért a szer­vezeti kereteket úgy kíván­juk továbbfejleszteni, hogy a .külkereskedelmi vállalatok telepedjenek le a megyében. Van imár egy megyei meg­bízottja a Külkereskedelmi Minisztériumnak. Külkeres­kedelmi vállalatok :is képvi­seletet létesíthetnének.- Kaphat-e somogyi szék­helyű vállalat önálló külke­reskedelmi jogot? Dévényi Zoltán: — Ha kér­ne, mag lis kapná. Egyelőre azonban nem jelentkeznek a vállalatok. Túl nagy a fele­lősség és a kockázat ahhoz, hogy önálló külkereskedelmi tevékenységbe kezdjenek. Mi foglalkozunk a gondolattal, hogy .létrehozunk egy iiro dát és önálló szervezetet az­zal a céllal, hogy az árucse­rét tovább növeljük, és Ju­goszlávián, Ausztrián kívül kiterjesszük más országokra is.- A határ menti árucse­rében árut kell adni áruért. Úgy kötni az üzletet, hogy az év végén a behozatal és a kivitel egyenlő legyen. Tóth Károly: — Ez a sza­bály elég nehéz helyzetet te­remt és .indokolja, hogy bő­vítsük a kört. Bjelovár és Somogy itermékstrűktúrája például csaknem azonos. Mi ugyanazt akarjuk eladni ne­kik, amit ők kínálnak ne­künk.. Ezért kell nyitni Szlo­vénia, illetve Újvidék felé. Így lehet bővíteni azoknak a körét, amelyeket érdemes be­vonni a cserébe. Dévényi Zoltán: — A bel­kereskedelem dollárkerete az utóbbi években csökkent. Ma már majdnem .még egyszer annyi az árucsere révén behozott fogyasztási cikk a boltokban, miint a dollárért vásárolt. Dollárt általában olyan termékért adnak, amit másért nem léhet behozni a belkereskedelmi választék növelésére. A árucsere-forga­lomban behozott áru nem­eseik egy megye .ellátását ja­vítja, hanem eljut az or­szág más részeibe is. Hason­ló a helyzet az ellentétellel is: gyakran az ország más területein vesszük meg. • A jugoszláv forgalomban az a probléma, hogy a szomszédos ország a fejlett líoencipará- ihoz alapanyagot — s csak azt — akar a késztermékért cserébe. Csaknem 20 éves kapcsolatunkból nem tudok olyan esetről, hogy a kész­termékért készterméket kér­tek volna. Nemcsak a iköny- nyű-, hanem az élelmiszer- iparra is vonatkozik ez. Egy­szer eladtunk 30 vagon saj­tot a bjelovári sajtgyámak: botrány lett belőle, mert a sajtgyárak szövetsége nem adott engedélyt a bevitelre. Tejet viszont léhet .bevinni, mert azt feldolgozzák. Igé­nyelnek fűszereket, amelye­ket ott csomagolnak és zöld­séget további feldolgozásra. Vettek rakodólapot és seprűt is. Az osztrákok viszont olyan terméket kémek, ame­lyek kézi munkával .készül­nek. Jó üzlet volt egy dara­big a fejhús kivitele. Ezt féldioiligazták a jugoszláv üze­mek és komzervvel fizettek. Ezt az árut azonban kivették a halár menti cseréből, és az államközi gazdasági kapcso­latok rendszerében számol­nak vele. A cikklista — áme- lyet ajánlani lehet — az utóbbi .időben jelentősen le­szűkült. Mindez ‘azt is mu­tatja, hogy csak nagyon konkrét kapcsolatokra építve — megfelelő szakmai isme­retek birtokában — lehet eredményesen kereskedni. Dr. K. I. Új gépműhely épül Böhönyén. A Szabadság Termelőszövetkezet saját pénzforrásából nyolc és fél millió forintot fordíit a modem, ezer négyzetméteres, könnyűszerkezetes szerelőcsar­nok létesítésére. A végleges átadás kora tavasszal várható. Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából Megemlékezés Kaposváron A pákozdi csatára, az 1848-as népi sereg megala­kulására emlékezve a ma fegyvereseit köszöntötték tegnap a Kaposvári Város­gazdálkodási Vállalatnál tar­tott ünnepi gyűlésen: a dol­gozó népet hivatásszerűen szolgálókat és a sorkatonai idejüket töltő fiatalokat, akik a haza védelmére ké­szülnek. Balogh Lajos, a vállalat párttitkára köszöntötte a megjelentéket, köztük a párt-, állami és társadalmi szervek képviselőit, valamint a fegyveres erők és testüle­tek tisztjeit. A Himnusz, majd Várnai Zseni Eredj fi­am című verse után Weisz Zoltán, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Mint bevezetőben mondta, a javarészt önkéntesekből verbuválódott 1848-as hon­védsereg harca olyan törté­nelmi példa, mely az utódok előtt is bizonyítja, hogy egy, a népért, a haladásért har­coló hadsereg erejét megha­ladó tettekre is képes. A szónok ezután történel­münkön végigtekintve a hazaszeretet és a bátor kiál­lás példáit idézte, olyan hon­védelmi hagyományokról szólva, amelyeket ez a nap foglal jelképes egységbe. Mint mondta, a mostani ün­nepi megemlékezésekben ki­fejezésre jut a ma fegyve­res szolgálatot teljesítőknek a megbecsülése is. Néphadse­regünké, mely méltó utóda a majd másfél század előtti hő­söknek. Hangsúlyozta, hogy pár­tunk megkülönböztetett fi­gyelmet fordít hazánk védel­mi erejének fenntartására és erősítésére. E törekvést át­hatja az a felismerés, hogy békés építőmunkánk zavar­talanságát csak a szocialista tábor egységes védelmi ere­jével közösen őrizhetjük meg. Ezután külön is méltatta a fegyveres erők és testületek tevékenységét, amelyek ha­zánk és szocialista vívmá­nyaink védelme mellett fon­tos szerepet töltenek be egye­bek közt a honvédelmi és vi- lágnézeti nevelésben. Az ünnepi beszédet köve­tően Farkas László igazgató jutalmakat adott át a polgá­ri védelemiben, a munkásőr­ségben és az önkéntes rend­őri szolgálatban eredménye­sen tevékenykedő dolgozók­nak. Az ünnepség a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Is­kola tanulóinak műsorával folytatódott, majd az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Hétezer bányász üdvözlete A fegyveres erők napja al­kalmából megemlékezéseket tartottak tegnap Nagyatádon is. Az iskolák diákjai harci túrákon, kirándulásokon vet­tek részt. Vetélkedőket ren­deztek a honvédelemről, s különböző kiállítások nyíl­tak. Hétezer bányász üdvözletét hozták el a dél-somogyi vá­rosba az Oroszlányi Szénbá­nyák Vállalat képviselői, Nagy Jánosnak, a vállalat szakszervezeti bizottsága el­nökének vezetésével. Ök ado­mányozták ugyanis az egyik itteni alakulatnak a csapat- zászlót. Az ünnepségen, mely­nek vendégeit Gál Ottó őr­nagy köszöntötte, részt vet­tek a város párt-, állami és gazdasági vezetői is. Fiatalok, gimnazisták és általános is­kolások üdvözölték az ala­kulat tagjait, köztük Radios Sándor alezredest, akit ebből az alkalomból léptettek elő. A hívó kürtszóra úttörők és kisdobosok, vonultak a szék­A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Igazi őszi napok követték egymást a héten. Hivatalosan is beköszöntött az ősz a szeptemberi napéjegyenlő­ség után. A mezőgazdaság­nak megfizethetetlen aján­dék a szelíd napsütés, a csa­padék nélküli vénasszonyok nyara. Amit a szeszélyes idő­járás eddig elrontott, most, részben jóvátéheti. A gazda­ságok igyekeznek is megten­ni mindent, hogy a termés időben a magtárakba kerül­jön. A héten tovább folytatód­tak a NÉPFRONT­BIZOTTSÁGOKAT választó községi falugyűlések, városi népi r o n tértekezletek, városkörzeti tanácskozások. Negyven helyen tartották meg a héten ezeket a me­gyében. A beszámolók tük­rözték azt a szerteágazó, a társadalom minden rétegét mozgósító munkáit, amely e bizottságokban évek óta fo­lyik. A Hazafias Népfront mozgósító ereje tovább nö­vekedett az elmúlt években, a helyi lokálpatrióta érdeke­ken kívül városi és megyei célok érdekében is. A ta­nácskozások tovább folyta­tódnak: az 5 városi, 41 városi körzeti, 236 községi, 15 köz­ségi körzeti és 25 pusztai cso­port, valamint a megyei bi­zottság mintegy hatezer tag­ját november elejéig választ­ják meg. Több országos konferenci­át is tartottak a héten Siófo­kon és Zaimárdiban. E ta­nácskozások közvetlen hasz­nán itúl is érdemes figyelni ezekre: megrendezésük egy évek óta tartó folyamatba il­lés zikedik. A BALATONI UTÓSZEZONBAN vétek ki nem használni az üresen álló szállodákat, nagy üdülőket. Ezt aligha kell bi­zonyítani. Ezért szorgalmaz­zák régóta a kora tavaszi és az őszi szakmai, tudományos és egyéb konferenciák meg­tartását itt. Ilyen értelemben Siófok már évek óta konfe­reinciaváros lett. Ha ezt si­kerrel megoldották is, az idegenforgalom megnyújtá­sában valódi áttörést csak akkor remélhetünk, ha az egyéb utószezonban életké­pes formákat is sikerül fel­kutatni, hasznosítani. A héten a megyeszékhelyen tanácskoztak két napig a nem hivatásos könyvkiadás hely­zetéről. 1983-ban 639 szerv jelentetett meg különböző ki­adványokat, s ezek között csak húsz a hivatásos kiadók száma. Sok ez, vagy kevés? A krónikás számára SOKNAK TETSZIK. s fenyegetőnek érzi a ve­szélyt, hogy ez a fontos .te­vékenység parttalanná vá­lik, és periférikus törekvések is megjelenhetnek benne. És mégis ... Lapunknak a ta­nácskozásról szóló beszámo­lójába, míg az olvasóhoz el­jutott, hiba csúszott. Nem hivatalos könyvkiadás — adtuk hírül akaratunktól függetlenül. Ez a hiba azon­ban — a felszólalókat hall­gatva — majdnem jobban ki­fejezi a helyzetet: a hivatá­sos könyvkiadók gyakran hi- vataloskodó magatartását. E feszültségek feloldásában is segíthet a különböző intéz­mények, szervek kiadói tevé­kenysége és az írói — csöp­pet sem egyszerű — magán- kiadás. Csak a helyes ará­nyokat kell megtalálni. A rendszeres közúti jármű- ellenőrzések jól mutatják KÖZLEKEDÉSI KULTÚRÁNK állapotát. Jellemző, hogy az e héten rendezett ellenőrzé­sek során két nap alatt a járművezetőknek csaknem ötödénél találtak a rendőrök bírságot „érő” szabálytalan­ságot. Megdöbbentően ma­gas szám ez: megannyi ve­szélyhelyzetet, életet fenye­gető gondatlanság, szabály­szegés. Sajnos nemcsak az e heti tapasztalatok igazolják: van még mit tenni közleke­dési kultúránk fejlesztéséért. Csupor Tibor sorok közé, hogy személyesen is átadhassák köszönetüket békénk őrzőinek. Baranyi Fe­renc Pro Libertate című ver­sét tolmácsolta egy gimna­zista kislány, majd Berlioz Rákóczi indulójának hang­jai mellett olvasták föl a honvédelmi miniszternek és a belügyminiszternek, vala­mint a munkásőrség országos parancsnokának a díszparan­csát. Nagy János ünnepi beszé­dében szólt honvédelmünk történetéről, nevezetes zász­lóbontásokról, a Varsói Szer­ződés létrejöttének 30. évfor­dulójáról, majd arról, hogy ez a szövetség egységével nyugalmunk hiztos oltalma­zó ja. Megemlékezett arról, hogy 7000 fős közösségük a nehéz körülmények között is hozzá­járul ahhoz, hogy hazánk energiaszükséglete kielégít­hető legyen. Oroszlány és Nagyatád kö­zött meglehetősen nagy a tá­volság, ám az itteni alakulat és az ottani bányászok jól ismerik egymást. Nemegyszer a mélyből jövők vonulnak be ide sorkatonának, s hazatér­ve fegyelmezettséget, em­berséget ismerve végzik a dolgukat. A szén ma újból fontos energiahordozó, s az oroszlányiak is mindent meg­tesznek, hogy legyen belőle elég. Az ünnepségen felhangzott a bányászhimnusz is, melyet a fiatalok, a katonák és a bányászok együtt énekeltek. Volt ebben valami szimboli­kus : a közösségért tenni fegy­verrel, gépekkel, tanköny­vekkel. Erről szólt az a mű­sor is, melyet a katonák és a gimnazisták mutattak be az ünnep alkalmából. A fegyveres erők napja alkal­mából adott kitüntetésekről hét­fői lapunkban számolunk be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom