Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-16 / 192. szám

1985. augusztus 16., péntek Somogyi Néplap 5 Csepűrágók a XX. században Két vad tekintetű majom, három öreg póniló, egy sző­rét hullató teve, néhány sze­lídített gálamb: ez a Kali­forniai Cirkusz teljes állat­sereglete, amellyel már ti­zenkét éve járják az utakat és falvakat Róma és Nájpoly között. Állandóan úton van, mint a középkor tör- vényenikívüli csepűrágói. Hamar felállítják sátrukat, hamar megtartják asz elő­adást, aztán hamar tovább- államak. Hosszabb ünnep­lésre úgysem számíthatnak, legföljebb egy-egy szeré­nyebb vendéglátásra... A nagy, befutott cirku­szoknak nem vetélytársad ők, a hatóságok előtt pedig gyanúsak: előadásaik', akár­csak művészetük, a perifé­riákra vannak kárhoztatva. A bozótba, a piknikek sze­métdombjai közelébe. Mun­kavállalási engedélyeiket az antimaffiatörvény értel­mében szigorúan ellenőrizik, bár egyes kisebb szabályta­lanságok fölött jóindulatúan szemet húnynab a csend­őrök. A nézők esetlegesen jön­nek. A gyerekeknek az is­kolák előtt osztogatnák in­gyenjegyet. A felnőttek kö­zül főleg nők .jönnek el, és néhány ifjú szenölmespár, aki a cirkusizsátnait találja a legcsendesebb helyinek a csókolódzásra... A Kalifor­niai Cirkusz családi vállal­kozás, néhány jóbaráttal ki­egészítve. A legkisebb gyerek is csi­nál valamit, ha mást nem, a kellékeket viszi a felnőtt művészeknek előadás köz­ben,, így válik maga is vér­beli cirkuszossá. Így is több szerepet játszik egy-egy ar­tista. Mr. Dends, a légtor­nász, egyben bűvész is. És ő a biztos kezű késdobáló meg a lassizóművész cowboy, mindig más néven és más jelmezben ... Olimpia, a kígyónő a késdobáló áldo­zata is. Marina a konferál lás mellett galiambszáímot is bemutat, A nehézségek ellenére is kitartanak a vándorcirkusz mellett. Szerelmesek ebbe a művészetbe és bár nap nap után létbizonytalanság fenyegeti őket, biztonságot ad nekik, hogy soha egyi­kük „árulásától” sem kell tartaniuk. Most Görögor­szágról állmodnak. Ügy ér­zik, hogy az a felhőtlen tisztasági, az egyszerű érzé­sek otthona. Űj számuk is lesz: Erurico, a családfő és igazgató kísértetiesen ha­sonlít Domenico Modugnó- ra. Már gyakorolja a görög közönségnek a „Volané’-t. Balatoni ideiglenes szállás­hely — ez a hivatalos elne­vezése a csavargó fiatalok szemesi begyűjtőhelyének. A Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet már ti­zenötödik nyáron üzemelte­ti ezt a szállásit. Rendőr ve­zetésével minden esite raz­ziát tartanak a déli parton, s beviszik azokat a fiatalko­rúakat, akik személyi igazol­vány és pénz, valamint meg­felelő szállás nélkül az éj­szakában kóborolnak. A sze­mesi iskolában' három napig „vendégeskedhetnek”, élel­met, mosási, tisztálkodási lehetőséget kapnák- Ezalatt értesítik a szülőkét, s akiért nem jön el „a gondviselője, azt hazaszállítják. Az ellátás költségeit természetesen a szülőre hárítják. Ottjártunkkor a háznak ideiglenes lakója éppen nem volt. Nánási László szállás- vezetőtől érdeklődtünk a kü­lönös „hotel” nyári forgal­máról. — Eddig harmincnyolc gyereket h'Ozjtunk be estén­ként. Van, hogy napokig nem érkezik senki; a csúcs az az éjszaka volt, amikor hét fia­talkorút szállított be a rend­őrség. Az ide jutók nagy ré­sze, körülbelül négyötöde fiú. Több minit a felük isko­lás, a többi munkakerülő. Az ország minden részéből érkeznek; voltaik szegedi, mosonmagyaróvári lakóink is, nem kevelsien budapestiek. — Mit lehet megtudni az törzsgárda köszöntése Könyvtáros Tegnap a Palmiro Togli­atti megyei könyvtár elő­adótermében került sor a könyvtáros törzsgárda kö­szöntésére és jutalmazási ün­nepségre. Szita Ferenc, a me­gyei könyvtár igazgatója kö­szöntötte a törzsgárdatago- kat, a munkatársakat, vala­mint a megjelent vendégeket. Átfogó képet adott a Somogy megyei könyvtárhálózat ki­alakulásáról, fejlődéséről. Az 1950-es években a könyvtári munka fellendülését fémjelzi a felszabadulásunk tizedik évfordulóján elnyert kiváló megyei könyvtár cím. Az el­ső falusi — Szőkedencsen megalakult — könyvtárat sorra követte számos vidéki bibliotéka létrehozása. A le­téti könyvtárakba akkor be­iratkozott 2—300 olvasólét­szám napjainkra 4—5 ezerre bővült. Az 1970-es évek jobb anyagi feltételei lehetővé tet­ték több új, színvonalas könyvtár működését. Az 1980-as években azonban a fellendülés, az olvasólétszám bővülése megtorpant. A bib­liotékát látogatók csökkenő létszámát némileg indokolja rohanó világunk, felgyorsult életritmusunk; szorongató időhiányban kevesebb idő jut olvasásra. A könyvtárosok­nak az eddiginél nagyobb erőfeszítésükbe kerül megér­tetni az emberekkel az olva­sás, az információ szükség- szerűségét, hogy anyagi fel­lendülésüket szellemi gazda­godás is kísérje, s hogy a fá­radtságos hétköznapok aktív pihenéssel: folyóiratok, köny­vek, olvasásával érjen véget. Hangsúlyozta, hogy ezt az olykor apostoli munkát csak elhivatottsággal, szívvel le­het végezni, s ezért köszönet illeti a bibliotékáriusokat. A megyei könyvtárhálózat partnereivel — a megyei ta­náccsal, a tömegszervezetek­kel és üzemekkel, gyárakkal — együttműködve arra tö­rekszik: a következő évek szerényebb anyagi feltételeit ésszerűen használják föl, hogy a könyvtár kulturális missziójának mindinkább eleget tegyen. Felszólalása végén köszönetét mondott a törzsgárda tagjainak, akik fáradhatatlanul — tíz, húsz, illetve harminc éve — szol­gálják az olvasás ügyét. A törzsgárda tagoknak Só- tonyi Sándor, a megyei ta­nács művelődési osztályveze­tője adta át az emléklapokat, illetve Bors István és Gera Katalin emlékplakettjét. Tíz­éves munkájukért tizenöten kaptak elismerést, a könyv­tárakban eltöltött két évti­zedért pedig négyen: Békés József nagyatádi, Bóna Jó­zsef né gálosfai, Nemecz Sán­dor hosszúvízi és Zsoldos Jó- zsefné porrogszentpáli könyvtáros. Makker Jenő ságvári könyvtáros és Szita Ferenc megyei könyvtárigazgató harmincéves könyvtári tevé­kenységének elismeréseként nyert kitüntetést. Báli Aran­ka, a megyei könyvtár mód- szertanos munkatársa a Mű­velődési Minisztérium Szo­cialista Kultúráért kitünte­tését kapta. Végül Tröszt Tibor, a párt- bizottság osztályvezető-he­lyettese méltatta Szita Fe­renc áldozatos munkáját, el­ismeréssel szólt a pályán töl­tött elmúlt három évtizedről. Vendégjárás egy furcsa szállóban ide kerülő gyerekek családi hájtteréről ? — Az itt-itartázjoodás ide­jén sokat beszélgetünk a fia­talokkal, de a szökés okáról nem szívesen nyila|tkozinlak. Ha erről faggatjuk őket, in­kább füllentenek. Az azért megállapítható, hagy szinte miniden esetben valami csa­ládi probléma van a háttér­ben. A legtöbben' elvált szü­lők gyermekei. A szökés oka sokféle lehet: vagy az, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekekkel, vagy éppen el­lenkezőleg, az, hogy elké­nyeztetik. A szülőkkel kap­csolatban azonban az a ta­pasztalatunk, hogy az esetek túlnyomó többségében az ér­tesítés, nyomán azonnal el­jönnek a gyerekért, néha utólag köszönő levelet is kapunk. — Adódtak kirívó etetek ? — Az idén nyáron halt- éves volt a legfiatalabb la­kónk. Testvéreáivtel együtt gyalog indult el Somogyba - bődről Ajkára, pénz, cso­mag nélkül, és persze rájuk esteledett; ide kerülitek. Bár­mennyire szerették volna meglátogatni édesapjukat, vissza kellett őket juttatnunk az anyához, akinek a válás­kor odaítéltíák őket. Tanév vtége felé sokam azért csa­varognak el, mert a rossz bizonyítvány miatt nem mernek hazamenni. — Van valami következ­ménye az iitt-tartózkodás- nak? — Értesítjük a megyei il­letékeseket, inttéztoedést, visz- szajeLzést várunk az isko­lától, ahol a gyerekeket ál­talában elimarásrtalják. A gyámhatóság utótag beren­deli a szülőket, szüksiág ese­tén tovább vizsgálja az ügy hátterét. Tehát ez a néhány napos „üdülés” nem múlik el nyomtalanul. Mégsem az utólagos büntetés a eéluin|k, hanöm azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek ne cselleng- jemlek egyedül a Bal'atom- partd éjszafcábatn. A felügyeletet ellátó, szak­mai gyakorlatúikat itt töltő egyetemistákat arról kérdez­tük, hogyan lehet kiszűrni, ki t szükséges behozni a szál­lásra. — Főleg szóirlakoizóhelye- ken, áiüíomásokoin szúrópró­baszerűen igazoltattunk. Aki nem tuctja igazodni magát vagy meggyőződtünk róla, hogy nincs szálláshelye, be­hozzuk. A gyerekek általá­ban szó nélkül engedelmes - ködnek, a legtöbbéin hálá­sak is nekünk, mert maguk is el vannak keseredve, ami­ért a kempingekben nem kaptak olcsó száLlálsit Ter­mészetesen ha ittas vagy bűnelkövető fiatalra bukka­nunk, az nem a mi hatáskö­rünkbe tartozik. Az előbbiek egészségügyi ellátásban ré­szesülnek, az utóbbiak pe­dig a rendőrhatóság felügye­lete alá kerülnek. — Nem olcsó mulatság az intézet számára a száiláfe fennitarttása — mondja ár. Orbán István, a Gyivi igaz­gatója. — Egy „beutalt” át­lag 1000—1500 forintba ke­rül, az itt dolgozó pedagó­gusok áldozatos munkáját, az éjjel-nappali állandó ügyeleltet pedig pénzzel ta­lán nem is lehet megfizetni. Ennek ellenére úgy gondo­lom, hogy az ideiglenes szál­lást, kisebb apparátussal, egész évben érdemes lenne üzemeltetni. Különösen' eüő- és utószezonban sok a kalló­dó gyerek; őket olyankor az őrei központba szállítjuk megőrzésre. Azt tervezzük, hogy jövőre az eddigi három nyári hónap mellett leg­alább májusra és szeptem­berre is kiterjesztjük a szál­lás üzemeltetését. T. K. Országos Ifjú Augusztus 20—24. között a miskolC-tapaload Iglói úti kemping ad otthont a XIII. Országos Ifjú Gárda-Szem­lének. A KISZ Központi Bi­zottsága, az Országos Ifjú Gárda Parancsnokság, valtt­Fotó: Gyertyás László Gárda-Szemle mint a KISZ Borsod megyei Bizottsága által szervezett ötnapos színes, változatos programsorozatra mintegy 800 fiatal érkezik az ország minden részéből. Nem vagyok divatember NYÁR — Jól tudom, hogy az inter­jú-műfajnak hagyományos formája van: az újságíró kérdez, az „alany” válaszol. Most mégis éh szeretném feltenni az első kérdést: mi­ért éppen velem 'akart be­szélgetni? "•— szögézi mind­ezeket a riporter mellének Bubik István, a Nemzeti Színház: méltán' népszerű, fiatal művésze. Majd vá­laszt sem válnva folytatja: — Bizonyára azért, mert mostanában — ahogy mon­dani szokás — jól fut a szekerem? Sorra játszom a főszerepeket, és meglehe­tősen gyakran tűnök1 fel a képernyőn, s hallatom han­gomat a rádióban ? Mert al­félé „divatember” vagyak? , — 1981-ben, Klazimir Ká­roly és Iiglódi István osztá­lyában végeztem el a Szín- művészeti Főiskolát. — Ügy tudjuk, hogy a sportokat is kedveli! — Kosárlabdázom és fo­cizok! Persze nem verseny-, szerűen, csupán hobbiból és testi kondícióm megőrzése érdekében. — A Nemzeti Színháziban tucatnyi főszerepet alakított az elmúlt négy évadban. Melyekre emlékszik a leg­szívesebben? , — Mercutiora, a Rómeó és Júliában', Máté figurájára Hübay Miklós Tüzet viszek című színművében, a Tra­gédia Ádámjára, a most vé­get ért évad szerepei közül pedig a Tartuffe-ra és a Ki- rályalsszony lovagjára. És egy mindmáig kedvenc ala­kításomra, még főiskolás­ként az Ódry Színpadon: Rif figurájára a West Side Story-foan. — Film? — Mindössze kettőre: a Vérszerződésre és a mozik­ban is játszott Óriás című tévéi ilrnre, — És a nyáron? — Zápoílyiai Jánost alakí­tottam Gosztonyi János Festett király című törté­nelmi színművében, a gyu­lai Váriszínhálzban, Darvas Iván rendezésében. A tra­gikomikus hangvételű tör­ténet a mohácsi csatavesz­tés napján íkezdődifc, s Zá­polya török előtti beihódolá­sával fejeződik be. Olyan jellegzetesen magyar „be- tegségek”-ről szól, amelyek­ből éviszázadok óta nem tud­tunk kigyógyulni. Partne­reim között van Kuíbik An­na, Esztergályos Cecília, Rubold Ödön, Hunték Fri­gyes, Csutka Láisizló, Nagy Zoltán és Fonyó István. Utána a margitszigeti Sza­badtéri Színpadon ülök nye­regbe, ugyanis szerepem szerint mesebeli hőst ala­kítok, s igazi ló hátán sza­bályos lovagi tornát vívok a Széchenyi István Lovas- klub kaszkadőreivel, Hor­váth Péter és Mohács Já­nos Enyém a vár című. gyermekek számára készülő zenés eseményjátékában. Szabadidőmben pedig Szörényi Levente irányítá­sával — énekelni tanulok: készülök az István, a ki­rály címszerepére, amely a Nemzeti Színház őszi be­mutatója lesz, a két év előt­ti városligeti premier és a tavalyi szegedi szabadtéri változat után. — Eszerint elégedett em­ber ? — Csak akkor, ha aznap este sikerült szerepemet sa­ját szigorú mércémmel is jól eljátszanom. Ez pedig nem mindig teljesül... Fő­ként ezért félek attól), hogy csupán múló divat leszek, áthullok a hazai színművé­szet kegyetlen, rostáján. Garat Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom