Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-10 / 108. szám
1985. május 10., péntek Somogyi Néplap 5 Kopári Dénes A koronatitok nyitja HÉTVÉGI Lapunk két előző számában cikket közöltünk a magyar korona két, eredetileg önálló részéről. A cikksorozat befejező része a koronaegyesítés kérdéseivel foglalkozik. Alapos okunk van elfogadni, hogy a görög korona hercegi átadómként volt használatos mindaddig, amíg Kálmán király magát a hercegi intézményt is meg nem szüntette. A herceg hatalmának és országrészének a királyéval való egyesítését, a hercegi hatalom jogi alapjának megszüntetését mi, sem fejezhette ki érzékletesebben, mint a hercegi korona önálló létének megszüntetése, a királyi koronával való egyesítése. Kálmán tehát olyan koronát akart, amely mindkét koronát imagába foglalja. Érthető módon arra törekedett, hogy István koronája lehetőleg hiánytalanul épüljön bele az új koronába. A latin korona merevítőabroncsát mégis el kellett távolítani, ennék következtében a rajta levő nyolc oromdísz, a liliomszerű Bertalan-ke- resat (nevezzük így) és a keresztpántok alkotta boltozat önállósultak. Már az egyesítést megelőző tervezésnél nyilvánvalóvá vált, hogy a görög koronát is át kell alakítani és felületét miajjd néggyel osztható számú mezőkre kell felosztani. Ezért eltávolították az abroncs ékköveit és a Krisztus-lemez két oldalán lebontották nyolc-nyolc állócsapon nyugvó gyöngyöt. Ez utóbbiak helyére a latin korona nyolc oromdíszét szerelték fel. ,A Bertalan-kereszt már nem kerülhetett a latin koronán elfoglalt helyéhez hasonlóan az új korona homlokterébe, ott most a Krisztus-kép állt. Elhagyni sehogyan sem akarták, a kupola tetején pedig már volt egy kereszt. Ezért kis méAz eredeti görög korona a róla leszerelt ékítményekkel Az egyesített korona rete és a hátsó oromlemez kis magassága miatt az utóbbinak a csúcsán helyezték el. Innét törte le Izabella királyné 1551-ben. Az erőszakos beavatkozás nyoma ma is jól látható. A latin korona kupoláját kellett még felszerelni a-görög koronára. Ezt azzal kezdték, hogy a két részt összeillesztve az abroncson kijelölték a pánitok csatlakozási helyeit. A két korona különböző deformáltsága miatt ezek nem estek egybe az abroncs eredeti szimmetriatengelyeivel, ezért a hátsó oromlemezt a hátsó pánt T tengelyébe helyezték át. Ezt követően a pántok közötti, eltérő hosszúságú ívszakaszo- ka.t azonos számú mezőkre osztották. Ezekbe váltakozva zománcképeket és köveket helyeztek el, felhasználva az abroncsról előzőleg eltávolított kövek egy részét is. Az abroncson eredetileg nem voltak zománcképek, azokra két okból mégis szükség volt. Egyrészt azért, hogy a korona felső részén és a görög korona oromlemezein lévő képék gazdagsága mellett ne hasson dísztelennek a széles abroncs. Másrészt Kálmánnak oka volt súlyt helyezni arra is, hogy kifejezésre juttassa politikája bizánci orientációját. Egyet kell értenünk a kutatók többségiének véleményével, hogy az uralkodók saját képmásukat sohasem viselték koronájukon. Ezt Kálmán sem tette volna. Kifinomult diplomáciai érzékkel — a keleti egyház szentjein kívül — apjának, I. Gézának és az ő bizánci kortársainak a képét helyezte el koronáján, így minden politikai .és személyi aktualitás nélkül emlékeztetni tudott arra a magyar királyra, aki önként vállalta a Bizánc-barát politikát s még hercegként lekötelezettjévé tette a bizánci császárt, akinek ilyformán nem hűbéresévé, hanem szövetségesévé vált. Kettőjük képe a koronán e viszony hagyományát és Kálmán jövőbe utaló óhaját jelképezte. A kilenc darab bizánci kép közül csak nyolc kerülhetett az abroncsra. A nagyobb méretű és íves Du- kász-képet a hátsó oromlemezre kellett tenni. A foglalattól eltérő mérete miatt ez csak úgy volt megoldható, hogy az eredeti képet eltávolították és a , foglalólemezt kihajtogatták. E kilenc kép készülhetett a két korona egyesítésének alkalmára is, de valószínűbb, hogy egy olyan tárgyról származnak, melyet Géza valóban Dukász Mihálytöl kapott ajándékba. E véleményt erősíti a Dukász-kép és az oromlemez foglalatának eltérő mérete is. Az egyesített koronára a latin koronáról egy új számrend is átszármazott: a kilences. Ennek következetes folytatása és ismétlése ösztönözhette az ötvöst arra, hogy a meglévő öt függő malié további négyet szereljen fel. A legújabb kutatások felszínre hozták még egy titokzatos dolgot: a Bertailan- kép meg van csonkítva, olyannyira, hogy feliratán kívül alig maradt meg belőle valami. A csonkítást semmi sem indokolja. E furcsaságra csak ólyanféle magyarázatot tálalhatunk, hogy egy alkalommal, amikor a koronát addigi őrének idegenek részére kellett kiszolgáltatnia, az illető a titkos azonosítás lehetősége érdekében folyamodott a csonkításhoz. A kettétört képlemez összeillesztésével történő azonosítás régóta ismert módszer. A csonkító választása pedig azért esett éppen a Bertalan- képre, mert ennék az alsó 4 5-ót teljesen takarta az előtte álló Krisztus-lemez. Különösen akkor, ha laz utóbbit kissé még hátra is hajlították. A Bertalam-kép hiányának gyanúját tökéletesen kizárta az, hogy a kép felső része és felirata láthatóan a helyén maradit. Ez koronánk kialakulásának története. így nyerte el mai alakját, és őrizte titkát évszázaddkon át. A melegebbre fordult idő kedvez a kirándulóknak. Megyénkben több település is kínál a túrázóknak közművelődési látványosságot. Várja az érdeklődőket a karádi és a szennai tájház állandó néprajzi kiállítása, illetve a Zselic és a Belső-Somogy népi építkezése. Az előre bejelentett csoportok a buzsá- ki tájházban is látnivalóra lelnek. Balatonszárszón a József Attila emlékmúzeumban a tragikusan elhunyt költő életútjával lehet megismerkedni, fotók, iratok és tárgyi dokumentumok segítségével. Azoknak, akiket inkább a régmúlt érdekel, érdekes látványosság a feltárt szentjakabi apátság és a kőtár. Niklán a Berzsenyi emlékmúzeum, Somogytúron pedig a Kunffy-múzeum várja a látogatókat. A Kilián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ szombaton öt órakor diákdélutánt szervez, ennek vendége a pécsi Bóbita bábegyüttes. Előadásukban a Kalevalát láthatja a közönség. A játék után diszkó zárja a programot. Vasárnap délelőtt tíz órakor az ifjúsági házban találkoznak az éremgyűjtők. Gye rm.ekp rogramakb ól is igen változatos a kínálat. Nagyatádom a Gábor Andor Művelődési Központ játszóháza szombaton két órára a gyerekek kézügyességét, alkotókedvét fejlesztő agyago- zást hi/deti. A marcali Helyőrségi Művelődési Otthon szombaton tízkor Gyerekek a kék tó hegyéről, a ho- mokszentgyörgyi általános művelődési központ pedig vasárnap este fél hétkor a Rudolf Éva Tanya őszi verőfényben című alkotása. Twist Olivér című ifjúsági filmmel várja a fiatalabb korosztályt. A homokszent- györgyi program szintén a gyerekeknek hirdet játszóhá- zat szombaton két órai kezdettél. Este a felnőttek bálon vehetnek részt, itt közreműködik a Neustra együttes. Szintén bálra hívja vendégeit a segesdi általános művelődési központ szombaton nyolc órától, itt a talp- alávalót a Szinkron együttes húzza. A hétvége kiemelkedő programjának a Boróka tánc- együttes önálló estje ígérkezik — erre pénteken este hét órakor a barcsi Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében kerül sor. Az együttes Martin Györgynek, a magyar és az európai néptánckutatás kiemelkedő egyéniségének emlékére hirdette meg előadóestjét, s bevételét a Martin-alapítvány javára ajánlja fel. A tabi művelődési központiban, a diáknap! rendezvényék keretében, pénteken diszkón táncolhat a közönség, majd a középiskolásévek záró akkordjaként szombaton tizenegy órakor ballagási ünnepség lesz a színházteremben. A csurgói Csokonai művelődési központ a hét végén még várja az érdeklődőket Tibol László, a siófoki Dél-'balatoni Kulturális Központ pedig Rudolf Éva festőművész kiállítására. Kaposvárom, a hét elején nyílt az oktatási igazgatóság épületében a művészeti díjas Péter János Visszatekintés című fotókiállítása. A kaposvári Galériában Völgyi Dezső, a Somogyi Képtárban pedig Batári László festőművész kiállítása várja a látogatókat. A szétszerelt latin korona könyvespolc | Kampis Péter: Vakráma „Nagyon nehéz a szívem. Valami szépet kéne írnom” — veszem az első két mondatot rögtön Kampis Péter Vakráma című kötetének címadó, egyszersmind bevezető írásából. Már attól is nehéz lenne a szívem, ha csak kollégáról kellene írnom, aiki a „hírlaphadsereg” élvonalába tartozott, s én legföljebb csak a tiszteseknek adatott mérlegen mérhetem írásait. Igazán azonban attól feketedik meg az egész krónika, hogy folyton a sorok mögé kívánkozik a műit idő, figyelmeztetően és fenyegetően. Kampis Péter álig negyvenkét évesen, hosszú viaskodási után bólintott rá a szüntelenül leselkedő elmúlásra. Halála előtt három évvel, 1979-ben jelent meg Orr-ügy című kötete; szép sikert aratott, de újabb művek már nem követhették. Akik figyelemmel kísérték a Dunántúli Napló egyes számait, azok nagyon szép írásaival találkoztak. A riportokban, karcolatokban mindenütt ott találtuk azt az egyéni hangot, amely megkülönböztette és ki is emelte a mindennapokban néha eléggé egyformára sikeredett írások közül. A publicisztikai műfajok legnagyobb erénye és hibája is a naprákészség. Előfordulhat, hogy a ma szenzációja holnapra már csak közhelyek hangoztatására lesz elégséges. Éppen ezért dicséretes az a vállalkozás, hogy a Vakráma című kötetbe összegyűjtötték Kampis Péter napi lap okban megjelent írásait. így bizonyság és mérték lehet a gyűjtemény egyszerre, újságírónak, olvasónak egyaránt. Olvasom ezeket a néhány évvel ezelőttről újra ide került írásokat. Keresnem sem kell, mi tetszik bennük. Vegyük mindjárt Kampis Péter indító mondatait! A hírlapokban használt valamennyi műfajban talán a legfontosabb egy-egy figyel ■ met és érdeklődést fölkeltő gondolat. Hiszen a meglódult világban csak így gondolhat a szerző arra, hogy írását elolvassák. Vájom le lehet-e tenni egy így kezdődő riportot: „Egy vajszlói kakas halt meg máma. Reggel hajtották végre az ítéletet, a kisszoba ablakából néztem végig a ceremóniát.” Egy Beremendről szóló riportot indít így. És az olvasónak el kell olvasnia, mert már ebből érzi: nem adatokból és előre gyártott panelekből építkezik majd a cikk, hanem a személyes vélemény és a tapasztalt valóság áll művészi rendbe. Ugyanilyen könnyedséggél, de felelősséggel nyúlt a napjaink nagy kérdéseiként kezelt problémákhoz is. Alkoholizmusról!, építkezésről, fiatalokról, magányosokról. Rétesekről ad tudósítást. Drámai hangulatot sugall AB című riportjának már az első szakasza is: „A He- gor-sor fémpálcikák sora, félszámonként nőnek, mint a gyermekcipők. A hetes, nyolcas már jó, addigra befér a küretkanál. Addigra cafatokká tágítják a méhnyakat. És akkor dől a vér, jninden nagyszerű. Az asz- szisztencia karjára csapkodják a szövettani anyagot — ezt meg ezt, na, ez biztosan az.. . A vérszutykos alkaron fehéren virít egy kétmilli- méteres kéz. A semmibe kapaszkodik.” Ilyen atmoszférát teremteni pár sorban még akkor is remekül megoldott írói lelemény, ha a téma drá- maisága magában hordozza a borzalmat. Végiig csak a nyitó mondatokról beszéltem, most azonban egy jó befejező gondolat lenne szükséges. Egy félbemaradt életről szólva azonban kevés remény van ennek megtalálására. Valami vigaszféle marad csak, hogy úgyis más fejez be helyettünk mindent ... Varga István Korszerűsítik az agrároktatást A mezőgazdaságban dolgozóknak mintegy négy százaléka rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, csaknem tíz százalékuk szakközépiskolaival vagy technikumival, a szakmunkásképzőt pedig a dolgozók 25—30 százaléka végezte el. A betanított mező- gazdasági szakmunkások száma is évről évre emelkedik. Kétségkívül, hogy ez az egyik legszilárdabb alapja termelési sikereinknek. Az igény azonban állandóan nő, és az elemzések szerint az ezredfordulóra mintegy 50 ezer felsőfokú szakemberre lesz szüksége a mezőgazdaságnak, hogy növekvő feladatait meg tudja valósítani. S nemcsak a számbeli növekedésre kell súlyt helyezni, elsőrendű feladat a képzés korszerűsítése, a szakmai ismeretek szélesítése, a társadalmi szükségletekhez való rugalmas alkalmazkodás is. A MÉM illetékesei kidolgozták az agrároktatás továbbfejlesztésének tervét. A korszerűsítést segíti az új oktatási törvény is. Ami a felsőoktatást illeti, a leglényegesebb egy új egyetemi modell kialakítása, mivel a jelenlegi már nem mindenben felel meg a követelményeknek. Szorosabb kapcsolatot KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ kell létesítenie a szakoktatásnak a termeléssel. Példával élve: a három dunántúli egyetem hallgatói függetlenül attól, melyik egyetemre iratkoztak be, egy-egy félévet töltsenek ott, ahol azt a szakot eredményesebben oktatják. Így például az agrokémiát Keszthelyen hallgassák, a takarmányozást viszont Mosonmagyaróváron. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alatt öt szakmunkásképző intézet működik. A legeredményesebb Vépen, Szombathely mellett található. Működik szakmunkásképző Jánoshalmán, Péter- vásárán, Sellyén és Kétegy- házán, s ezek mindegyike foglalkozik a szakmunkások továbbképzésével is. Néhány szakközépiskolában külföldi hallgatókat is oktatnak, ilyen a vépi szakmunkásképző és munkástovábbképző intézet is. Az iskolák nagyobb része ma már olyan feltételekkel rendelkezik, amely lehetővé teszi minden oktatási igény kielégítését. Magyarországon jelenleg 28 külföldi országból érkező mezőgazdasági szakembert képeznek ki a legkorszerűbb agrotechnikára, részben államközi egyezmény alapján, részben a TESCO segítségével. Csak Vépen évente 300 külföldi hallgató végzi el a tanfolyamot. Azok, akik egy évre jönnek, illetve néhány hónapos tanfolyamra, saját anyanyelvükön kapnák oktatást (még az arabok is). Akik hosszabb ideig tartózkodnak hazánkban, és el akarják végezni az egyetemet., egy év alatt megtanulnak magyarul. Szintén az intézetben, különleges módszereikkel. Vépen audiovizuális módszerrel kialakítottak egy új oktatási rendszert. Ehhez az intézetnek külön tévélánca van. Ezenkívül szakképzett tolmácsok is segítik az oktatást. Az oktatáshoz szükséges jegyzetek a tananyaggal szántén különböző nyelveken állnak a hallgatók rendelkezésére. A magyar mezőgazdaságnak külföldön is jó híre van. Ezért sok fejlődő ország arra törekszik, hogy a magyar „modellt” alkalmazza, hogy átvegye a mi szövetkezeti gazdálkodásunk tapasztalatit. I. S.
