Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-11 / 239. szám
1984. október 11., csütörtök Somogyi Néplap 5 Hazafias és honvédelmi nevelés „Hazádnak rendületlenül" Családi beszélgetés témája volt a minap a vértanúság; október 6. után lányaim vitájára lettem ugyanis figyelmes. Az Aradon kivégzett tizenhárom tábornok hősi halálának körülményei várták tisztázásra. Nem a rádióból, még csak nem is a napi sajtóból hallottak, illetve olvastak a gyerekek a százharmincöt évvel ezelőtti eseményekről, hanem elsőként az iskolában értesültek az évfordulóról, ahol megemlékeztek a szabadságharc vértanúiról és névtelen hőseiről. Nem ritka eset, hogy otthon is kérdeznek a gyerekek, hiszen az iskolai ünnepségek, osztályfőnöki órák, történelmi ismereteket nyújtó órák után is újabb kérdésekre keresnek választ a tanulók. Magam pedig annak nyomában jártam, hogy a hazafias és honvédelmi nevelés tartalma miként gazdagodott az utóbbi évékben. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában ,az iskolai nevelés és az úttörőélet egyre színesedő eseményeit jegyezhettem föl. „Hazáidnak rendületlenül” — nem megkopott jelszó a Szózat felemelő, felelősségre szólító néhány szava, hanem tettekre buzdító fogadalma az iskola tanulóinak. Néhány éve sikerült kimunkálni az iskola nevelési programjának és az úttörőéletnek az összhangját, mellőzve a formaságokat, kibontva a cselekvés lehetőségeit. Az iskolai nevelési program széles sávon határozza meg a féladatokat, benne foglaltatik épp úgy az esztétikai, mint a hazafias és honvédelmi nevelés. Az úttörőszervezetnek tehát van miből meríteni feladatokat. Fontos helyen áll az úttörőcsapat programjában a közéletiségre nevelés. Nem túlzás ez hat—kilenc éves korban? Miit várhat‘az iskola, a társadalom egy alsótagozatos diáktól? Persze, hogy túlzás, ha arra gondolunk, nekünk felnőtteknek mit jelent a fogalom, illetve milyen tartalommal töltjük meg. Nem hivalkodó ünnep az iskolákban az úgynevezett „névadónk hete” rendezvénysorozat, amely újra és újra alkalmat ad arra, hogy fölidézzék a gyerekekben azoknak az életútját, akiket példaképüknek választottak. A Tóth Lajos iskola egyik úttörőőrse Móra Ferenc nevét vette föl. A tanulók gyűjtik a róla szóló írásokat, képeket, s ha valami értékes dokumentumra bukkannak, azt közkinccsé teszik.. Mi ez, ha nem közéle- tiség — diákra szabottan. Az iskola tanulói gondozzák Rippl-Rónai József sírját, rendszeresen meglátogatják a Latinca-erdőben az 1919-es mártírok emlékművét. Havonta megszólal az iskolában az úttörőcsapat rádiója. A tanulók nagy önállósággal, igyekezettel vesznek részt a műsorok összeállításában, megvalósíthatják ötleteiket. Az iskolában a közéletnek számos fóruma van ezen kívül. A gazdagodó úttörőélet — s ,nem csak az iskola megnehezedett helyzete, hogy két helyen folyik az oktatás — a szülők közreműködését is igényli már. A hazafias és honvédelmi nevelés része az iskolai életnek, nem kizárólag az úttörőszervezet feladata. A testnevelő tanárok ebben épp úgv részt vállalnak, mint az osztályfőnökök, magyar- és történelemtanárok. A testedzés egyre fontosabb az ülő iskolai foglalatosság mellett. Nagy sikere van az iskolában a két lövészklubnak, amelyet a La- tinca munkásőrszázad és a Kaposvári Ruhagyár lövész- klubja patronál. Gyakran mennek túrázni ,a munkásőrökkel a diákok. A közlekedés egyre szigorúbb fegyelmet követel a város lakóitól, különösképpen a gyerekektől Az úttörőkből álló közlekedési szakasz megszervezte a tanulók felügyeletét. Fontos feladatokat vállalt az egószségőr szakasz is. Az ünnepségek merevségén a tanulók kívánsága szerint sikerült változtatni. Olykor nem azért voltak fásultak, mert nem érdekelte őket az esemény, hanem a formaságok oltották ki belőlük az érdeklődést. A hazafias és honvédelmi nevelés részeként megújult az iskolában az ünnepélyek megrendezése. Közreműködői lettek a diákok, akik a maguk érzéseivel töltik meg a magasztos ünnepet. S persze, nem árt, ha előre tudnak róla, mit is ünnepelnek. Ebben kiemelkedő szerepük van a magyar- és történelemtanároknak. Talán ennek a módszernek köszönhető, hogy lányaim a minap az aradi vértanúk felől érdeklődtek — otthon. Horányi Barna Dallamok, szobrok Régi hagyomány a képzőművészet és a zene kapcsolata. Chagall festette például a párizsi Opera mennyezetét. A budapesti Operaház freskói Lotz Károly révén hírnevesek. A francia balettművészet jelentik Degas táncosnői, balerinái, s Med- gyessy Ferenc Táncosnő szobra szintén társul a magyar nemzet balett értékeihez. . Képzőművészetünk és operakultúránk kézfogása régi örökség, szinte egyidős dalszínházunk születésével. A homlokzat mellvédjén magyar és külföldi zeneszerzők arcképei láthatók, de a színház varázsában festette híres Fináléját Vaszary János. Kisfaludy Stróbl Zsigmond portrét mintázott Venczell Béláról, az Operaház kiváló énekeséről, aki a 30-as években volt dalszínházunk erőssége. Napjainkban e házon kívül, de a ház jegyében születnek alkotások. Így a maga nemében páratlan Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrászművész párhuzamos sorozata, mely korunk szellemiségeinek, köztük a zeneművészet nagyjainak arcképcsarnoka. Mindketten megörökítették Simándy József, Radnay György, Szalma Ferenc, Moldovan Stefánia, Gogolyák Antal, Béres Ferenc énekművészek alakját festményen, szoborban. Figyelemre méltó, hogy Vörosné Bánta Éva hamarosan sajátos kollekciót mutat be az Erkel Színházban. Híres operaszerepek, operaénekesek portréi, továbbá híres operák festői átköltéseit, mintegy összegezett vizuális színpadát. Barta Éva — Bar- ta Ernő lánya — a század- forduló jeles alakjának, kiváló képek festőjének szellemi utóda, virágcsendéletek és Tiiszanparti tájak mellett az operatémára specializálta magát. Műtermében remek sorozat készül Mozart. Verdi, Bartók Világáról s ami külön érdekesség: a híressé vált magyar operaénekeseket egy-egy nagy szerepükben vonultatja fel portréképein. Ezek így összetettek: egyszerre jelenítik Radnai Györgyöt és Puccini Toscá- ját, ahol zengő lírai baritonjával Scarpia rendőrfőnököt alakította. Moldován Stefánia, Sass Szilvia, Bende Zsolt egyaránt kedves szerepének jelmezében vált a festészet eszközeivel immár művelődéstörténeti emlékké. Megújult Operaházunkban a zene festőink, szobrászaink jóvoltából, nagy szövetségesre talált. A hon megismerése A szokásos szakköri felhívások mellett 1971 szeptemberében egy új kör meghirdetése szerepelt a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium faliújságján. Az iskola akkori új tanára, dr. Marek János fordult felhívással a „kedves tanulóifjúsághoz, azokhoz, akik szeretik szülőföldjüket, Somogyot, községüket, ahol a szüleik élnek, és kedvet éreznek honismereti kutató- és gyűjtőmunkához.” Hogy azóta mivé fejlődött a szakkör, azt jól bizonyítja a gimnázium idén elkészült honismereti szobája, ahol a működésének tizennegyedik évét megkezdő kör emlékeit — többek között a felhívást is kiállították a tanú-- lók. A kiállítás rendezési elveiből jól kiviláglik a kör honismeret-értelmezése, hiszen a somogyi nagybirtokosok kastélyait bemutató sorozat képeiről a nagyberki, szentgáloskéri, büssüi kastélyok adják tudtára a ma emberének a hajdani Esterházyak . Festeticsek, Gyulai Gaálok építészeti íz' lését, láthatunk térképet a megye természetvédelmi területeiről, statisztikai táblákat a nagybirtokos Somogv- ról, ugyanakkor történelmi és irodalmi emlékeink nyomát kutató dokumentumok között ugyanúgy ott találjuk a Zsigmond király által elzálogosított szepesi városok látképét, mint a tizenhárom aradi vértanú portréját, vagy a századelő Magyarországának nemzetiségi térképét. Meggyőződhet a szemlélő: a szűkebb hon szeretete és ismerete csak így, a nagyobb egység ismerete után kaphat igazi alapot. — A kör megalakulásának előzményei közé tartozik, hogy bár dr. Marek János magyar—történelem szakon végzett, a szegedi egyetemen kapcsolatba került Bálint Sándorral, a neves néprajztudóssal, akinek előadásait nemcsak hallgatta, hanem később doktori értekezését is segítségével írta. — A gimnáziumba kerülésem előtt a megyei tanács művelődési osztályán dolgoztam, és hozzám tartozott a honismereti mozgalom. Sok általános iskolai igazgatóval sikerült megértetnem, milyen fontos területe ez a nevelésnek. Több szakkör alakult szerte a megyében. Az általános iskolában még ma is összehasonlíthatatlanul jobban megy a gyűjtő- és kutatómunka, mint a középiskolában. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy nagyon kevés gondot fordítunk szülőföldünk, szülőhazánk megismerésére. Pedig a gyerekekben megvan az igény: jelenleg huszonkét tanuló van a körben, de még lenne jelentkező. Ügy vélem azonban, hogy eredményes munkát túl nagy létszámmal egy tanár nem végezhet. A honismereti kör naplóját lapozzuk. A legelső lapok egyikén fénykép: Szennán, Peti Lidi néni háza előtt áll a csoport, aztán későbbi évek jönnek, a hetvenes évek divatos párhuzamnadrágjában, Patosfán, idős bácsikkal együtt néznek a szemlélőre. Alig van a megyének olyan helye, ahonnan ne lenne egy-egy fénykép, valamilyen emlék, kirándulásaikat külön térkép is őrzi. — Minden évben szervezünk kirándulást. Csak egy adott távolságig megyünk autóbusszal, ahol igazi látnivaló akad, ott gyalog tesz- szük meg az utat. Volt már olyan nap. amikor harminc kilométernél is többet gyalogoltunk. — mondja a szakkör vezetője. A napló talán legünnepibb lapjai 1981 áprilisában íródtak, a kör fennállásának tizedik évfordulóján. A Hazafias Népfront helyi székházának nagytermében tartott ünnepi gyűlésen ott voltak a régi tagokon kívül a megye kiváló történészei is. Ebből az alkalomból kapta meg dr. Marek János az Ortutay-díjat. Számtalan dolgozat jelzi a kör tevékenységét. A faliújságon éppen egy levél olvasható: Benda Kálmán, a neves történész kérdez egy dolgozatban szereplő adat után. A körből kikerült tanítványok közül sokan választották a pedagógus hivatást. A régi diákok nem lettek hűtlenek a honismerethez. Lesz Gyula például Kétszer annyi alapítvány és adományok Januárban már több mint 200 adományt tartottak nyilván az OTP- nél, amelyek együttes összege elérte a 75 millió forintot. Tíz évvel ezelőtt viszont még elvétve is alig találkozhattunk volna a betétek között a köz céljait szolgáló adományokkal. Pedig a törvények már 1959 óta lehetővé tették, hogy magán- személyek saját pénzükkel járuljanak hozzá a társadalmilag fontosnak tartott célok megvalósításához. Igaz, csak egy 1978-ban kelt pénzügyminiszteri rendelet jelölte meg pontosan az adakozás helyét a mai társadalomban. Legmagasabb kamattal Ez a rendelet szabályokkal határolta körbe az egyes intézmények feladatát, s egységes elvként szabta meg. hogy minden lehetséges eszközzel segítsék elő az önzetlen, s önkéntes felajánlás hivatali útját. Minden egyes pénzadományt az OTP-hez kell befizetni, ahol azokat — mint a betéteket — titkosan kezelik. Az OTP az adományok után a lehető legmagasabb kamatot Adakozók fizeti az adományozottak számára, jelenleg ez 9 százalék. A felhasználás módjáról kizárólag az adakozó dönt, s ezt évek múlva sem lehet semmiféle rendelettel megváltoztatni. Magát az adományt is először a szakmailag illetékes hatóságok, tanácsok, vagy minisztériumok engedélyezik. Az eljárás gyors, s nem a beavatkozás a célja; elsősorban a nagylelkű szándék megvalósíthatóságát vizsgálják. A hivatalos út ezzel véget is ért, az adományt rögzítő okirat feltételei szerint föl lehet használni a pénzt. Viszonylag ritkán ajánlanak fel miillíós összegeket. A legnagyobb mértékű adakozás a Nemzeti Színház felépítéséért bontakozott ki, amely ebben az éyben vált tömeges méretűvé. Ily módon az ország 18 ezer 446 magánszemélye, közülete már 83 millió 298 ezer forintot fizetett be szeptember 20-ig erre a célra. Mire adnak pénzt? A második legnagyobb méretű adakozás a Bányászati. Alapítvány nevéfyez fűződik. Előzményei több mint egy évre nyúlnak visz- sza. Még a márkushegyi bányász-katasztrófa előtt döntött a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete arról, hogy — a régi hagyományokhoz híven — gyűjtést szerveznek a bányász-szerencsétlenségek áldozatai özvegyeinek. gyermekeinek megsegítésére. Az idén augusztus végén, vagyis a bányásznap előtt már 25 millió 378 ezer forintot ért el az alapítvány összege, amelyből 8 milliót külső — vagyis nem bányász foglalkozású — személyek, illetve cégek adtak össze. Az alapítvány kamataiból — az idei bányásznapon először — 471 ezer forintot osztottak ki 31 .szerencsétlenül járt bányász családja körében. A Rubik Alapítvány milliói az újítók sorsát hivatottak megkönnyíteni. Ezenkívül s több kisebb alapítvány is elismerésre méltó. Mohácson egy 200 ezer forintos alapítványból támogatják a gimnáziumban tanuló munkás és paraszt származású diákokat, akik az orvosi pályát hivatásuknak érzik. Orosházán több mint 250 ezer forintos alapból jutalmazzák a matematikában, fizikában járatos és a tanulmányi versenyeken győztes fiatalokat. Szegeden az újságfényképezést, a fotók művészi színvonalának emelését szolgálja egy fölajánlás. Nagyobb nyilvánosságot Az említeti pénzügyminiszteri rendelet kísérőjeként megjelent egy közlemény is. Felhívta az illetékesek, elsősorban az adományt kapó intézmények figyelmét arra, hogy lehetőleg ünnepélyes keretek között adják át a különböző díjakat, jutalmakat. A versenyekre — ahol eldől, hogy ki kapja meg a pálya- díjat — hívják meg az adománytevőt, s ha egy középület — iskola, óvoda — épül a magánember adakozásából, legalább az átadás pillanataiban kapjon nyilvánosságot nagylelkű honfitársunk. A rendelet megjelenése óta eltelt hat év alatt megkétszereződött az alapítványok száma. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy a rendelkezés megkönnyítette az adományozás útját, módját. Feltűnő viszont, hogy az adakozók neve még akkor is titokban marad, ha ez nem feltétele a pénz szétosztásának. A túlzott szerénység gátolja meg ezeket az önzetlen embereket abban, hogy a nyilvánosság elé lépjenek. Erről viszont nem is nekik, hanem az érintett intézményeknek kellene gpndoskodniuk' Lakatos Mária Somogyszilben szervezi a község történetét gyűjtő munkát, Fülöp Márta Ka- posfőn folytatja a gimnáziumban megkezdett tevékenységet. Tanítványaik talán már úgy kerülnek a középiskolába, hogy tudják: egy nép köztörténete a helytörténetekből áll össze. Varga István A magyar népdal hete a rádióban Ismét megrendezik a Rádióiban a magyair népdal hetét: november 12—18. között — immár tizenötödik alkalommal — hangzanak el a magyar népzene múltját, jelenét bemutató, sőt jövőjét is előlegező népzenei sorozatok. A népzene kedvelői mintegy harminc adást — visszaemlékezéseket, ri- portműsorokat és előadásokat, valamint hangverseny- és népdalest közvetítéseket — hallhatnak majd a rádió mindhárom műsorában.
