Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

Wenta Bogdan Wenta, a lengyel együttes huszonkét eszten­dős, csaknem kétméteres át­lövője volt a Sopiana-kupa egyik meglepetése. — Iskoláskoromban fedez­tek föl szülővárosomban, Gdanskban — kezdi rövid pályafutásának összegezését a szerény, kissé zavart fiú —, s ma is ott játszom. Idő­közben hajóépítési techniku­si képesítést szereztem, a Lenin hajógyár a munkahe­lyem, jelenleg pedig az uni­formissal váltogatom a mezt. A legnagyobb vágyam? Hogy a kézilabda ne váljon pank- rációvá, hanem maradjon öt­letes, kultúrált játék. Sze­retnék olyan kitűnő játékos­sá fejlődni, mint egykori vagy mai társaim közül Klempel, Anczak és Wasz- kiewicz. — Ehhez már nem hiány­zik túlságosan sok — teszi hozzá befejezésül a kitűnő német tolmácsként közremű­ködő szövetségi kapitány. Zygfryd Wachta. L. A. Az KB I őszi végeredménye Pihenőre tért az N5 I mezőnye A vasárnapi forduló után az NB I-esek is téli pihenő­re tértek. Két mérkőzés ma­radt erre a játéknapra. Bp. Honvéd—Volán 2:0 (1:0) Kispest, 4000 néző. V.: Kurmai. Bár jól küzdött a Volán, de a szoros eredmény ala­kulásában a Honvéd táma­dó» is ludasak. Góllövőik: Bodoroyi, Garaba. Ü. Dózsa—PMSC 2:1 (2:0) Megyeri út, 4000 néző. V.: Divinyi. A jól kezdő újpestiek 2:0 után kiengedtek, ekkor szé­pített a PMSC. Nagy kapus­hibák döntöttek a hazaiak javára. Góllövők: Tóth, Tö- rőcsik, illetve Mészáros. 1. Videoton 15 9 4 2 28-10 22 2. Bp. Honvéd 15 9 4 2 25-9 22 3. Ü. Dózsa 15 7 7 1 29-17 21 4. Rába ETO 15 6 6 3 31-26 18 5. Tatabánya 15 7 4 4 20-19 18 6. Csepel 15 5 5 5 20-16 15 7. Vasas 15 5 4 6 18-18 14 8» Zalaegerszeg 15 5 4 6 16-18 14 9. SZEOL AK 15 5 4 6 19-22 14 10. MTK-VM 15 5 3 7 24-25 13 11. Pécsi MSC 15 4 5 6 19-22 13 12. Ferencváros 15 4 5 6 22-27 13 13. Haladás 15 5 3 7 17-25 13 14. NYVSSC 15 4 3 8 16-24 11 15. Diósgyőr 15 2 6 7 11-22 10 16. Volán SC 15 2 5 8 16-31 9 Labdarúgó NB II Siófoki Bányász—Salgótarján 0:0 A somogyi csapat a 9. he­lyen áll. Totó A 48. játékhét nyertes szelvénye: 2 2 x 2‘1 2x1 lxlxl +x. 13 plusz 1 találatos szel­vény 6 darab volt, nyeremé­nyük egyenként 366 939 fo­rint. 13 találatos szelvényt 10 darabot találtak — ezek re egyenként 194 262 forintot fizetnek. A 12 találatos 1840 forintot ér, a 11 találatos 141, 0 10 találatos 33 forintot. Felajánlások az új nemzeti színház építésére Röplabda NB I Váratlan vereség hazai pályán A Kaposvári Vasas Izzó NB I-es női röplabda-csapa­ta vasárnap hazai pályán fogadta a szintén kiesés el­len küzdő BVSC együttesét, s a mérkőzés meglepően'ha­mar — és nem várit ered­ménnyel — érit véget. BVSC—KV Izzó 3:0 (3, 12, 11) Kaposvár, 300 néző. V.: Pados, Hóbor. KV Izzó: Sántosiné, Cson­ka, Kovák, Simonná, Varga. Pintér. Csere: Majomé, Galiainé, Kristály. Edző: Vermes Károlyné. A vendégek kezdték a já­tékot, s egyből 3:0-ás veze­tést szereztek. A hazaiak meglepően bátortalanul pró­bálkoztak a pontszer zéssel, s így a BVSC hamarosan 8:2 arányban elhúzott. A kö­zönség várta, hogy végre magára találjon az Izzó, de a kapósv áriáik csupán egy pántot szereztek, s utána új­ra a fővárosiak következtek. Az egész játszma során za­varodottan, szánté lemere­vedve mozogtak a somo­gyiak, s így sárna 15:3-as vereséggel ért véget a szét. A kellőképpen lehangodó- dott közönség a másik játsz­mában végire újra remény­kedni kezdett. Hamar 4:0 lett az Izzó javára. Néhány egészen szép, látványos lab­damenet csigázjta a kedélye­ket, s 10:5-nél hiába kórt időt a BVSC, nemsokára már 12:8 vett az állás. Ek­kor azonban teljesen érthe­tetlenül zavar keletkezett a haaziaknál. Néhány vitatha­tó bírói döntés ugyan való­ban akadt, de ez még nem lehet ok arra, hogy idegileg teljesen összeessen a csa­pat. Márpedig az Izzóra ezek után rá sem lehetett ismerni, s a budapestiek 8: 12-től nyerték meg 15:12-re a játszmát! Elúszott tehát a fordítási lehetőség, s a har­madik szét már ennek je­gyében telt el. Az elején a hazaiak még meg-megpró- bátkoztak újítani, de igye­kezetük kevésnek bizonyult Az utolsó fellángolás akkor következett be, amikor a BVSC már 14 pontot elért, s a mérkőzés-labdáért küz­dött. Ekkor csupán ötödik próbálkozásra sikerült a vendégegyüttesnek föltenni az i-re a pontot. A mindkét együttes szá­mára létfontosságú összecsa­páson a hazaiak voltak az esélyesebbek, de ezt a tuda­tot — úgy látszik — idegi­leg nem tudták elviselni. Játékosaik rendkívül idege­sen, elemi hibákat is vétve játszottak. A BVSC fölbáto­rodott az Izzó gyengeségén, és így megszerezte a ,rend­kívül fontos két pontot. Jók: Korbelné, Andonka, Lantos, illetve Galiainé. Gy. L. BVSC—K. V. IZZÓ 3:1 (12, —12, —7, —6) K. V. Izzó: Sántosiné, Czanka, Kovák, Simon, Var­ga (Zalainé). Csere: Kristály, Bódis, Pintér, Fekete, Ma­jomé. Edző: Vermes Károly­né. Másfélórás küzdelemben maradt alul az Izzó a hazai pálya előnyét jól kihasználó és nagyobb ütőerejű BVSC ellen, A csapat sokkal job­ban küzdött, mint a hazai mérkőzésen; ez biztató a ta­vaszi folytatásra. Junior mérkőzés: K. V. Izzó—BVSC junior 3:1 Három pályázó 1987-re Űj-Delhi, Zágráb és az ausztráliai Brisbane is kérte az 1987. évi nyári Universia­de rendezési jogát — ezt kö­zölte az újságírókkal dr. Pri­mo Kebiolo, a B’isu elnöke. Az 1989-es nyári játékokra is van már jelentkező: aiz amerikai Indianapolis. Ne- biolo szerint ha Párizs meg­kapja az 1992. évi nyári olimpiád játékok rendezési jogát, ez esetben a francia főváros minden bizonnyal el­vállalja az 1991. évi nyári Universiade házigazda teen­dőit. Az új Nemzeti Színház építéséihez folyamatosain ér­keznek a felajánlások. Sza­porodnak a levelek, amelyek nemcsak pénzadományokról, hainem társadalmimumka-fel- ajánlásakról, s más, pénzre váltható akciókról is szólnak — tájékoztatták az MTI munkatársát a színházépítés irányítási teendőinek segíté­sére szervezett operatív bi­zottságnál. Hozzátették: kissé nehezíti a munkájuikait, hogy ezek a levelek a legkülönbö­zőbb helyekre — a szerkesz­tőségekhez, a televízióihoz, a Nemzeti Színiházhoz — fut­nak be, s csak ezután kap­ja meg az operatív bizottság. Ezéirt kérik, hogy a felaján­lásokról szóló leveleket köz­vetlenül a bizottság titkársá­gára (MűveLödési' Miniszté­rium) küldjék. Az OTP XXIT. kerületi fiókjának tájékoztatása sze­rint — ahol a pénzadomá­nyok adatait gyűjtik — no­vember 24-ig 21994 befizetésit könyvelitek el, több mint 3 millió 750 ezer forintnál. A befizetők: 1003 magánszemély és Ital csoport A fővárosiból eddig 949 adomány érkezett 1 405 871 forint értékben, vi­dékiről 1687 befizetésit regiszt­ráltaik 1 550 616 forint érték­ben, s halt alkalommal küld­tek külföldről különböző ösz- szegeket. Megérkezett már az országgyűlési képviselők hoz­zájárulása is, 704 ezer forint A Magyarok világszövetsé­ge a napokban adta hírül, hogy a New Yorkban megje­lenő niaigymiúltú magyar nyel­vű heitilap, az amerikai Ma­gyar Szó szerkesztőségek, vailamd/nit az amerikai magyar társaskör vezetősége ezer dolláros adománnyal járul hozzá az új Nemzeti Színház felépítéséihez. Victor Vasarely, a vilát^ii­rű magyar származású mű­vész három képiének értékét — 224 ezer francia frankot — ajánlott fel. A legfrissebb külföldi felajánlás Caracas- bain: Bíró Sándor és Bíró Sándomé, továbbá Bíró Lász­ló és Bíró Lászlómé összesen ötszáz dolilánt ajánlott fel az új Nemzeti Színház építésé­re. A KöZép-dumaivöIgyl Víz­ügyi Igazgatóság munkatársai' évenként 10 ezer forintot, a Pesit megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállaltait kollektí­vája ölt éven át haivi 260 fo­rintot ajánlott fed. A Grain it- csiisizoló-sizerszáim és Kó­edlónyigyártó Vállalat dolgozói 1984-tői öit éven keresztül évi 4Ó ezer forinttal járulnak hozzá az építéshez. A Föld­mérő és Talajvizsgáló Vália- lait kollektívája 1084-ben és 1086-ben 50—50 ezer forintot, a Közép-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat 50 ezer forintot, az Egyesült Építőipari Szövetkezeit 100 ezer forintot ajánlott fel. A leggazdagabb lista a tár- sadalmimuinika-f el a j ándásoké. A Fővárosi Távfűtő Művek dolgozói például vállalnák az új színház belső fűtési rend­szerének elkészítését. A gyu­lai Szék- és Kárpiitosipari Vállaltait azt ajánlotta fel, hogy az összes zsöllyeszéket önköJitségd áron elkészíti, il­letve térítésmentesen besze­reli. Az akciók során szólni kell azokról a rendezvényekről, amelyek teljes bevételét az új Nemzeti Színház építésére szánták. Ilyen volft például a Mi mit tudunk? című elő­adássorozat a Fővárosi Nagy­cirkuszban — a résztvevő művészek egy előadás teljes bevéteUéveil járulták hozzá a költségekhez. A számlát gya- rapította-gyarapitja a Stúdió ’83 gálaestjének, valamint az Ajfflami Népi Együttes Buda­pest gpontcsarnok-belä műso­rának bevétele is. A Pécsi Nemzeti Színház társulata a november 22-i előadáson be­folyt összeg kétharmadával) lépett be az adományozók: sorába. Az Állami Bábszín­ház három művészcsoportja egy-egy előadás tefljes bevé­telét szánja az építésre. Már eddig is előfordult,' hogy — főként idősebb — sramházbarátok tárgyakat ajánlottak fel. A Bizományi Áruház Vállalatot ez inspi­rálta arra, hogy a deeembe* 10-én a MartimeMi tér és Bé« esi utca sarkán megnyíló új üzletükben a Nemzeti Szín­ház javára tartanának árusí-, tásit az äyem, feLajámdoitt tárn^ gyükből. A Heffltoom kiadó olyan mi- nikömyv megjelemtetésére válUáilfkoena, amely a Nemzeti Színház utóbbi 3D—40 évé-, nék legnépszerűbb színészeit; rendezőit; tervezőit mutatná be, fotók/ktai és rövid ismer­tetővel. Tízezer példáin yosi megjelenés esetén ez mint­egy 900 ezer forintot,, hozna a konyhára”. Az összeáldítást a Magyar Színházi Intézet, az előállítást a Zrínyi Nyom­da végezné. Szilveszteri hadipiknik Két szoba egymásba nyit­va. Az asztalok melllett hűtő­vödör pezsgővel. A vendégek konyakkal, borosüvegigel ér­keznek. Hadi-piknik. Herr Arany fogad, az ál-gestapós. Most már szmokingban van, karcsú és elegáns. Jön egy díjbirikózó külsejű, drótkefe- hajú fekete férfi, vastag nyaka mint a bivalyé. Öt még nem láttáim. Padlizsán­nak szólítják, erdélyi mene­kült, minit megtudom, a pa­pája vaigy mamája bolgár volt kertészeteik nyomán ra­gadt rá a pesti gúnynév az aranyitjúsáig körében. Aztán itt van báró Petneházy Alex, és a szeretője. A Mariska. Winikler, a valu/taügynök, akit Tamásnál ismertem meg, egy absztrakt képet néz, már nem józan, a kezében konya­kos, pohár. Mellette Herczeg Lajos, aki állandóan olyan képet vág, mintha a papa fegyvengyánámafc egész évi produktuma az ő vállát nyommá. És itt van Radocsay -Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csörgőjével, egy zacskó Napoleon-arainmyal játszik, hogy mindenki nagy­becsű figyelmét felhívja er­re. PauLMMnau mellett Sala­mon Pici: platinahajú, kar­csú, szépalakú, úgynevezett tetefonszínésznő, azaz szín­padon még nem sokain látták. Mindenkire mosolyog, két­ségbeejtő egyformán. — Gyerekek, hált sosem kártyázunk? — szólal meg Padlizsán. Előkerül a kopor­só. A koporsó egy kis ládi- ka. Igazi smiemező hozzá se kezd a játékhoz enélkül, amelyből húzzák a kártyala­pokat. Ilyen koporsó volt a Nemzeti Kaszinóban, a sió­foki káirtyalklubbam és tudja az ég, hány kis kártyafészek­ben széles e Budapesten. És ülnek az asztal körül a part­nerek. Csak kibicelek, hi­szen nincs pénzem erre a já­tékra. Előttük pénz, sok pénz. Ment zseton nincs, így ’ készpénzre megy a játék. Le­gyen pengő, dollár, font vagy Naipoleon-anainy. A csillár minden égője ragyog, a fran­cia kártya figurái ismerősén mosolyognak. Mintha nagyon messzire került volna a front és a háború. Ekkor kopognak az ajtón. Fekete egyenruhás, kifénye­zett fekete csizmájú, kar- nyilas lép be. Ctaere­csaipja bokáit és jdbbfkarját féltfelé lendítve kiált: — Kitartás! Éljen Szála­sa! Mögötte a käs ürtgiebajszú Miihállkovics Andor, az álúj­ságíró, álközgazdász és álha- zaifi. Ragyog a képe, mint aki gyémántot talált az utcán, íme, lássátok, milyen bará­tom van! Amikor már bel­jebb kerülnék, kiderül, hogy ez a kedves ivókoma, ez a Müller testvér nem razziázik, ezúttal magánember. Hát isizik is. Pamacs baj­sza alá hangyaszorgalommal öniti a konyakot és dalol: „Ébredj magyar!”. De olyan röhögés a válasz, hogy meg­döbbenve jártaitja körül vér­eres szemét a társaságon. Padlizsán kiabál a röhögés­be: — Te ne énekelj, mert Gigffi tesitvónnék jobb hang­ja van. Hanem inkább mond­jál valamit nekünk a véroög valóságról. Müller testvérinek azonban az agya nem forog gyorsan. — Az micsoda, kérem — néz a társaságra a felemelt pohár mögül. Forog velem a villáig. És ezek elől kel bujkálni? Ezek miatt kéül rettegni ? Hiszen ostobák, fajamkók! Fnrrrnr! Prmrr! Prrrr! Nagy csend lesz. A géppiszitolyso- rozátok szinte az ablak előtt recsegnek, majd ismét egyes lövések. A szomszéd szobá­ból, ahol Pici már egy csöpp­nyi nadrágban lejt valami keleti táncot a gramofomizené ütemére, áthallat&ziik a hir­telen meglbicsakló tű reccse- nése, amiint lefut a lemezről. És lent ismét csattognak a légi varék. — A győzelem éve, testvé­rek — csuklik Müler. Ebben a pillanatban a kártyaasztal felől rekedt hang hallatszik. — Kész vagyok, pejitásók, tortái késiz. Egy fillérem sem maradit Alex báró. — Na, mit bámultok? Azt hiszitek, már nincs tétem? Egy Petneházyinak mindig von mit kockára tenni. Ott az a kis. tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri! És bárgyú moeollyiai int barátnője falé ... Tánc, tánc, körtánc, kavar­gó, őrült forgatag. Már az ágyamban fekszem, óriására nőtt arcokat lóitok. A kis Mihálkovics fejét, de a bőr­kabátos vállán. Egy papirost sassal: „Geheime Staatspoli­zei”. A francia kártya figu­ráit. A Káré király nyilas kairsaalagot viseL Hánykolódom az ágyban és olyan józan vagyok, ahogyan csak nagyon részleg emberek tudtnak lenini. Aztán kopog­nak az ajtón és bezuhan Petneházy barátnője A Ma­riska. Sír, vacog. —i Ne haragudjon, hogy zavarom. Megölte, képzelje el megölte. Ez a gyilkos, ez a dög. — Ddhát ki kicsodát? — Alex. Agyonlőtte Szántó Ernőt. A volt felesége ba­rátját Nem érti? Persze, hogy is éltemé, maga ezeket nem ismeri. Segítsen rajtam. Ez az őrült most akárkit le­lő. Engem is; hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le aat a fiúit? Ernő ide- küldte hozzá a volt felesé - ért. hogy szeremen ne­ki hamis papírt, mert: a kör­nyékükön állandóan razziáz- ntak. Ö nem segített néki, s a nő elment. Fél óra múlva idejölttt Ernő. Kereste Lilit, Nem hdltte el Alexnek, hogy nincs itt A másik szoba aj­taját behajtották, ment Pici disEmófllkodOíit odabent azt hi­szem Padlizsánnal, de mind­egy, semmi közöm hozzá. Alex rászólt, hogy names ott Lili, ne menjen be. Ernő mégis megfogta a kilincseit. Az aiz őrült máüvölltöitt: Űri becsületszavaimra nincs ott, ha bemésiz, lelőlek. És ami­kor Ernő belépett, lőtt is. A becsületszava miatt Ez a fé­reg, ez a rongy, akit egy vén hercegnő tartott ki, se- lyerrufiiúja volt három évig Gammas-bon. Töprenglek, hová vigyem a ■4ámyt Tamás elköltözött, tu­lajdoniképpen nincs itt senki, akiben megbíznék. Aztán eszembe jut, hogy a lány­nak a szerelő Béla bécsi a keresztapja. Hová is vihet­nem máshová? Magamra ka­pók valamirt és kísérem az alagsorba, Béla bácsi szobá­jába. Amikor visszamennék, akkor érkezik a szálloda kapujához Alex báró és Her­czeg Lajos. Később megtu­dom, hogy a férfi, aki az imént sebeit kapott, még két újabb golyóval testében ott fekszik a Petőfi fér egyik padja tövében. .2 (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom