Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság Marcaliban is győzött a Csurgó Kaposgcp VL—Kadarkút 1:0 (0:0) Kaposvár, 50 nézó. V.: Cservölgyi. Kapoagép VL: F«*«*e — Búm*, Horváth, Gulyás, Nagy Z.( Fa­zekas, N«*y J, Tspsszáá, Ágos­ton, Orsós, Bagladi. Edző: nusohak UrvAn. Kadarkút: Túr- nun — Németh. Mátén, Kujbue, Tóth, STtgeli, Pintér, Jakab, Ba­konyi (Kurdi), Króm, Nagy. ed­ző: Möcsik Tamás. Góllövó: MatAn (öngól). Jók: Fekete, Horváth, Gu­lyás, illetve Kujbus, Németh, Nagy, Pintér. Kaposgép VL ifi—Marcali iff 1:0 Gónes Mvis Csurgó—Marcali 1:0 (lí) Marcali, 500 néző. V.:Vuk- mann. Csörgő: Major — Ciárt, C. lo- rács, Kiss, Mód, Taktus fEleki), Kovács, Hód is, Markok, Krénusz, neme. Edző: Késnél rerenc. Maa-oaJi: Dombóvári — Juhász (taek), Czuczka (Béres), Ilma, Ba- Mm, Hajdú 1., Luka, Hajdú II., Kis-Dórnyeá, Guncia, Héder. Ed­ző: KiSborsó hon. Góllövő: Mód. Jók: az egész csurgói csapat, Illetve Hajdú II, Héder. Marcali ifi—Csurgó ifi 3:1 Beire Sdndsr Somegysárd—Barcs 1:1 (0:1) Somogysárd, 100 nézó. V.: Perger. Somogysárd: Baranyai — Sá­ri Gy, Kanca, Sági I, Pád, i'Musurt, Czáffra, BeloTvcs, Szu­Tóth János nagyszerű évet zárt Az NSZK-beli Oberjoch- bam rendeznék meg az idei autós hegyi Európa-bajnok- sag zárótfutaimát. Mint egy héttel koraibban beszámol­tunk róla: idei bajnokunk­nak, Tóth Jánosnak nagyon fontos volt még ez a ver­seny, hisz egy jó szerepléssel nemcsak megtarthatta koráb­bi ötödik helyézését, hanem még javíthatott is azon. Tóth János három másod­perces eltéréssel teljesítette mindkét futamát. A III. di­vízióban az EB-cimet nyert olasz Nesti, az NSZK-beli Stetiger és a svájci Büess mögött BMW-TOJ kocsijával éves összesí tésben megszerez­te a 4. helyei Ezen a ver­senyen 32 induló közül ka­tegóriájában a legjobbnak bi­zonyölt. összesen 32 EB-pon­tot sikerült az idén gyűjte­nie. A verseny után így nyi­latkozott: „Ha mindhárom edzéslehetőségei megkapom, akár előbbre is kerülhettem volna. Sajnos nem volt mó­dom kipróbálni a 170 kilo­méter,órás végsebességű se­bességváltó-áttételt.” Tóth Jánosnak így sincs oka az elégedetlenségre. Ez az EB 4. hely eddigi pályafutásának egyik csúcsa. A hegyi EB I. divíziójában még szebb ma­gyar siker született. Cserkúti József a francia Rossi mö­gött eóistévmat nyeri kies, MáM, Lakács. Edző: Pcu János. Barett: Emui — Kovács, F.ntdecz, Horváth, Egyed, Hege­dős. Edeoár, Hold ősi, Burks (Ka­cséit), Kemény (Sebestyén), Gu­lyás. Edző: Gfbixer József. Góllövők: Szukics, illetve Horváth. Jók: Sági Gy., Van- csura, Lukács, illetve Komái, Erdelecz, Holdosi. Somogysárd ifi—Barcs ifi 0:3 Tanomra VHrnos l atinra SE—VBKM Vasas 1:0 (0:0) Kaposvár, 50 nézó. V.: Au- mann. Latinos SE: Gajdán — Molnár, Fekete, Fazekas, Nagy, Gémesi. (Károlyi), Páli, Horváth, Miko, Bálint, Wolf (Bán). Edző: Sán­dor kart. VBKM Vasas: Horváth — Pávei T., Major, Rétsági, Laczkovics, Fábián, Rózsavölgyi I. ('7.(mmermattn (Szabó), Papp, fSzentgróti), Pávei Z»), Boros. Edző: Szonitgróti János. Góllövó: Fekete. Jók: Mol­nár, Fekete, Horváth, Míkó, Bálint, illetve Major, Pávei T„ Rétsági. Csupor Gyula Fonyód—Karád 2:2 a 4) Fonyód, 50 néző. V.: Csa­pó. Fonyód: txeemsér — ZámboA, Kiss, Gyökeres, Bereoez, Pinter, v»A Kosaié«, Mák, Lepény«, nehány (ZetboráS). Edző: Túrni Iámé. Karód] Sostai — Ober huher. Komáromi I., Húznák L. Komáromi n.. Lázár (Androso- Tkst, Lent, Károlyi, Lepenye, Takács, Horváth. Edző: Pttpp Lajos. Góllövók: Zsiráf, Lepenye, illetve Lepenye, Horváth. Jók: Zámbori, Zsirai, Ko- szics, Lepenye, illetve Sostai, Buzsáki, Komáromi I., Lázár. Fonyód ifi—Karád ifi 3:1 Jártás János A Tanácsköztársaságot el­tiporták. Tanulóvárosomat román királyi intervenciós csapatok szállták meg. Az intervenciósok és a helyi el­lenforradalmi erők tökélete­sen együttműködtek, igazi rémuralmat teremtettek. A román királyi seregek Gyöngyösre érkezett alaku­latának parancsnoka, egy púderes arcú ezredes, első-« nek a kommunista párt és a direktórium helyi vezetői­nek elfogatásáról intézke­dett Következő lépésként összeült a város gazdag bir­tokosaival, és velük egyetér­tésben állította össze a vá­ros ellenforradalmi vezeté­sét, élén dr. Puky Árpáddal. Az új polgármester a há­romnapos ellenforradalmi lázadás egyik szervezője volt, akinek sikerült elkerülnie a forradalmi törvényszék előtti felelősségre vonást. Megkezdődtek a forradal­márok elleni nyilvános bar­bár akciók. Az elfogottakat Somogytarnóea—Zimány 1:1 (1:0) Somogytarnóea, 400 ja ózó. V.: Horváth I. Somogytarnóea: Otártíca L — Sánta, Kompf, Kde, FAbiá», Otártíca II,, Kiss, Kovács V., Bá- íort, Deák, Csalos. Edző: Ilosvai László. Zimány: Horváth — Ko­vács, Barna, Szépics, Szita, Hi­deg L„ Varga F., Treszler, Ha­rangozó, Kenyér, Hideg S. Ed­ző : Brune z víg Ferenc­Góllövők: Kiss, illetve Hi­deg S. (11-esből). Jók: Sán­ta, Kele, Kiss, illetve BariA, Hideg L., Szita. Somogytarnóea ifi—Zimány ifi 4:1 Horváth Jóeoef Kiss J. SE—Tab 0:0 Kapoly, 300 néző. V.: Hosz- szú. Kié* 1. SE: Szalui - Vészi, Palis, Hujbert, Hoppár, Rétics, Németh (Mukány), Balogh, Ben- ezé, Orbán, Balázs. Edző: Két­szeri Ferenc. Tab: Kiss F. — Kiss K., Reichert Z., vinkler, Molnár, Kiss L., Berki I. (Né­meth), Berki L,-, Győrke, Rei­chert J., Vendi. Edző: Puha Jő- met. Jók: Vészi, Hujbert, Hop­pár, Bencze, illetve Vinkler, Molnár, Reichert Z. Kálmán Ferenc K. Gazdász—Szönyi SE 3:1 (0:1) Kaposvár, 100 néző. V.: Fodor Gy. Gaadász: Sen* — Fenyvesi, Jezed Z., Baráturi, Varga, Je­zeri L., Bácsics, Burcsa, Reraák, Horváth (Dór), Benézik (Feh^r). Edző: Zisárai Kálmán. Szönyi Sü: Kóra — Májusi, Czerján (Fara­gd), M észtén yi, Kálmán. Szőoyi SE: Kára — Májusi, Czerjár (Fa­ragó), Meszlényi, Kálmán, Kor­sós, Nagy (Szilágyi), Zeiizi, Póuska, Horváth R., Tolnai. Ed­ző: Balogh László. Góllövők: Burcsa 2, Ker- sák, illetve Baráturi (öngól). Jók: Jezeri Z., Burcsa, Ba­ráturi, Jezeri L., illetve Kó- ra. Pócm Káhnán A forduló válogatottja: Komái (Barcs) — Fekete (Latinca), Gulyás (Kaposgép VL), Hujbert (Ki&s J. SE), Horváth (Kaposgép VL), Zsi­rai (Fonyód), Bencze (Kiss J. SE), Burcsa (K. Gazdász), Kiss (Somogytarnóea), Pintér (Kadarkút), Deme (Csurgó). A bajnokság állása L Cvotfé 9 1 — 1 24- 8 14 2. KSm J. Sl 9 4 1 2 14- 4 13 S. T*b 1 4 1 — 21-12 13 4. Vasas 9 5 2 2 28-11 12 s. La times 9 5 2 2 13- 7 12 (. Maroaiá 9 5 1 3 ai-12 11 7. K.-gép VL 9 5 1 3 17-13 11 8. Barcs 9 2 5 2 8- 9 9 9. S.-sárd 9 3 2 4 13-11 8 10. S,-tamo<a 9 1 4 2 10-12 8 11. Gazdász 9 2 3 4 13-17 7 12. Zimány 9 2 3 4 15-23 7 13. Kadarkút 9 2 2 5 10-17 6 14L Fonyód 9 1 3 5 7-34 5 10. Karád 9 — 3 6 12-30 3 16. Sr/5tiyi SR 9 1 1 7 9-» 3 — középkori módon — bi­lincseikkel és súlyos láncok­kal egymáshoz kötözték, és szuronyos, korbácsos román katonák kíséretében, nap nap után végighajszolták a város főbb útvonalain. Mindezt a lakosság döntő többsége némán, fájdalmas arckifejezéssel volt kényte­len végignézni. Az áldozatok, a megbilincselt forradalmá­rok, munkások, napszámo­sok, értelmiségiek — köztük nők is — méltósággal visel­ték a román intervenciósok és helyi reakciós barátaik bosszúját. Nem hajtottak fe­jet, nem könyörögtek. Büsz­kén es némán meneteltek láncaikat cipelve. Magatartá­sukkal tanúsították, hogy tisztában vannak a rájuk váró borzalmakkal, de zok­szó nélkül vállalják a fele­lősséget forradalmi tetteikért. Amikor november derekán a román intervenciósok Gyöngyösről kivonultak, a hatalom már teljes mérték­Hárft a Latinra védelme a Vasas-csatárok elől. Harmati Sándor MUNKÓSEMLÉKEK Rémuralom, nyomor SIMON MILLER i Ili HflHGlEMEZEK Bőkezűen adagolta szöveg­könyvében a közönségesalo- gató ízeket Francesco Maria Piave, ám hiába voltak a középkori pártharcok, az összeesküvés, a gyilkosság! kísérlet, hiába a méreg, az elrabolt és megtalált leány izgalmas története — a Si­mon Boccanegra rettenetesen megbukott az egy és negyed századdal ezelőtti bemuta­tón, s csak huszonnégy esz­tendővel később aratott si­kert, miután a műveivel örökké elégedetlen Verdi alaposan átdolgozta a zenei anyagot Arrigo Boito új lib­rettója alapján. Az opera népszerűsége azóta is vi­szonylagos a korábban ke­letkezett Verdi-operákhoz képest, holott dallamvilága szemernyivel sem szegénye­sebb azokénál, a jellemáb­rázolás elmélyültebb, a hangszerelés összehasonlít­hatatlanul árnyaltabb. A Rigoletto vagy a Traviata kissé külsőséges, kissé ha­tásvadász stílusához szokott publikum sokáig idegenke­dett a látványos áriákat he­lyettesítő énekbeszédtől. A Simon Boccanegra hatalmas értékeit csak az utóbbi év­tizedekben ismerték fel, ami­dőn egy-egy nagy baritonista — Varren, Sllveri, Gobbi, « CappuciHi — kedvéért fel­újították a világ vezető ope­raházaiban. Budapesten és Szegeden is többször bemu­tatták a sötét izzású, monu­mentális zenedrámát, igazán átütő sikert azonban — a ki­váló produkciók ellenére — sohasem aratott. Nem cse­kély kockázatot vállalt hát az operairodalom közrebo­csátásában mostanában mód­felett aktívvá vált Hungaro­ton, amikor néhány napja — magyar művészek előadásá­ban, olasz nyelven — meg­jelentette a mű teljes felvé­telét. A kockázat azonban nem volt hiába. Ha a világpiacon nem a nagy nevek számíta­nának, hanem csupán a mu­zsikálás és a technikai kivi­telezés minősége, ezt a fel­vételt egy súlycsoportban kellene jegyezni a Gavazze- ni, Molinari-Pradelli, Ab- bado által vezényelt ismert produkciókkal. A siker itt is jórészt egy tüneményes olasz karmester, régi kedves barátunk, Giu­seppe Patané érdeme. Mun­kája nyomán szertefoszlott az a közhely, mely szerint Verdi hangszerelésében ke­vés a szín, az eredetiség: az Operaház valósággal meg­babonázott zenekara annyi szépséget varázsolt elő Pata­né irányításával, amennyivel a világ első szimfonikus ze­nekarainak sem kellene szé­gyenkezniük. Az éterien szép tengerparti hajnal, vagy a rézfúvósok hátborzongatóan komor hangzása a második felvonás nagy csúcspontján, amidőn a genovai szenátus­ban a plebejusok és a patfí- ciusok összecsapásra készül­nek, s az egész zenei anyag gondos és ihletett kidolgozá­sa a legfinr.yásabb hallgatót is ámulatba ejti. S ugyanez a tudatosság, drámai hite­lesség jellemzi az énekesek produkcióit is. Igaz, nem mindegyiküknek ,volt elegendő hanganyaga ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Kincses Vero­nika például tökéletesen el­hiteti velünk Amelia Gri­maldi szerepében az Ismét apára talált naiv leány fék­telen boldogságát, később azonban, amikor a plebejus apja és patrícius szerelme között őrlődő nő bonyolult jellemét kellene reprodukál­nia, kitetszik: hagnja túlsá­gosan könnyű, erőtlen, hang­színe édeskés, éneklése mo­doros. Érthetetlen választás: a szerepet — két éve, az Erkel Színház bemutatóján kiderült — valósággal Toko- dy' licitára szabták. .. Köny- pyed, lendületes éneklésmód­dal teremtett viszont súlyos figurát a szerelmet patrici- usfiú, Gabriele alakjában B. Nagy János. Fénylő, gyö­nyörű tenorja világviszony­latban is ritka adomány. Áz álnok, köpönyegforgató kan­cellárt, Paolót Gáti István keltette életre lenyűgöző ter­jedelmű basszbaritonján, változatos eszközökkel. Óriási orgánummal, hibát­lan énektechnikával inter­pretálta a bosszúra szomjas, a -plebejusokat megátalko- dotlan gyűlölő, mégis nemes jellemű, öreg patrícius, Fi- esco szólamát Gregor József, csak néha érezzük úgy: basz- szusa túl szép, előadásmódja túl lírai ahhoz, hogy igazi démonná, valódi kulcsfigu­rává válhatott volna. A címszereplő: Miller La­jos. Alakítása tanulmányt ér­demelne, annyira eltér a szokványostól. A magas és a mély regiszterekben egya­ránt korlátlan úr, hangszí­neinek száma és színészi tu­datosságának mértéke végte­len, és — végre — azt a Si­mon Boccanegrát állította elénk, akit talán Verdi is elképzelt. Ha Warren és Sil- veri elsősorban a gyermekét vesztett, majd megtalált apát, s a politikai cselszövé­seknek áldozatul esett rezig­nált férfit hangsúlyozta, ha Gobbl és Gapuccilli az el­lentmondást nem tűrő, ha­tározott államférfit, akkor Miller maga a meggyőző, szuggesztív néptribun, bál­ványa a népnek, titkos pél­daképe talán még ellenségei­nek is. Alakításának fényé­ben értjük meg igazán, mi­ért tiszteli még halálos el­lensége, Fiesco is a plebejus­párti dogét, s miért látja benne szinte az édesapját másik esküdt ellenfele, Gab­riele Adorno. Nem tudjuk, s eddig sajnos a Verdi-kuta- tók sem tisztázták, meny­nyire szolgálhatott Simon figurájához mintaként a zeneszerző által szinte iste­nített II. Viktor Emanuel szárd-piemonti király vagy Cavour gróf személyisége. Miller szerepformálásábol mindenesetre úgy érezzük: az összefüggés nyilvánvaló. L A, ben a város gazdag polgárai­nak a kezében volt. Puky polgármester úr és reakciós támaszai nem késlekedtek. Gyorsan vészbíróságot állí­tottak össze, hogy végezhes­senek a kommunistákkal, a város forradalmi élharcosai­val. A gimnázium tárgyalóte­remmé átalakított tornater­mében ülésező rögtönítélő bíróság még a legnagyobb igyekezettel sem volt képes a vádlottak ellen főbenjáró bűnöket bizonyítani. Ezért ügyüket polgári bíróság elé utalták. Az újjászervezett bí­róság ugyancsak a tornacsar­nokban folytatta tárgyalása­it. Végül egy halálos ítéletet hozott, Nemecz Lajos ellen, azzal az indoklással, hogy nagy része volt az ellenfor­radalmi lázadás két vezér- egyéniségének a felkutatásá­ban és letartóztatásában. Mi, a gimnázium tanulói­nak döntő többsége, szintén részvétet éreztünk a tornate­rembe tartó, megbilincselt vádlottak iránt. A józaívgon- dolkodásű felnőttek felhábo­rodottan beszéltek egymás között a forradalmi vezetők­kel való , bánásmódról, aki­ket egytőí-egyig derék, dol­gos embereknek ismertek. Az elítéltek sorsáról ké­sőbb értesültünk. Mindahány az egri megyei fegyházban töltötte éveken át a kisza­bott büntetését. A Vörös őrség volt parancsnokát: Nemecz Lajost a többi elítélt előtt végezték ki. Utolsó sza­val a következők voltak: „A proletariátus újra győzni fog!” Szomorú és nehéz idők kö­szöntöttek ránk. Apám nem­sokára meghalt, anyám be­tegen feküdt, kis húgom is­kolába járt. Rám, a tizenöt éves gyerekre egyszeriben súlyos felelősség hárult. Ab­ba kellett hagynom a tanu­lást, az ötödik osztály tan­tárgyaiból már nem vizsgáz- hatam. Gyöngyöspataki szol­gálati lakásunkat is el kel­lett hagyni. Más lehetőség híján a falu jobb módú gaz­dáinál napszámosmunkát vállaltam. Amíg tartott a nyárból, addig munkám is akadt. Az apám halálát követő első télen azonban megis­mertük az éhezés minden kínját. A téli hónapok alatt egyetlen fillért sem voltam képes keresni. Szegény anyám félig még betegen, súlyos lelki bánatát is visel­ve, a faluban működő tégla­gyár munkásainak kenyérsü­tést vállalt. A nehéz és kis jövedelmet biztosító munkát azonban nem bírta egy esz­tendőnél tovább. Férjhez ment újra, nem utolsósorban azért, hogy a gyerekein se­gítsen. Áldozata hiábavaló­nak bizonyult, sokat ivó, gyűlölködő mostohaapánk természete és rosszabbra for­duló sorsunk nemsokára is­mét megbetegítette. Anyánk betegágyánál ju­tottunk döntő elhatározásra. Ennek megfelelően én Buda­pestre utaztam, ahol — egy korábbi ismerősünk segítsé­gével — teljes ellátás fejé­ben, három esztendőre szer- számlakatos-tanoricnak szer­ződtem Wekerle József laka­tosmesterhez. Kis húgomat a kórház akkori gondnoka — aki rokonságban volt mosto­hánkkal és szégyellte annak züllött életét — vette magá­hoz. A nemeslelkű és tisz­tességes ember, amikor hú- gocskám elérte a kenyérke­reső kort, hozzásegítette, hogy orvos melletti asszisz­tensnővé képezhesse magát. Anyánk — miután gyer­mekei sorsa rendeződött — megkönnyebbült. Mi is meg­nyugodtunk és reméltük, hogy ezek után gyors javu­lás áll be állapotában. A sors azonban most sem kö­nyörült rajtunk. Hamarosan kiderült, hogy a sok csapás gyógyíthatatlanná tette be­tegségét, és másfél esztendei szenvedés után, 1925 húsvét­ién, öt esztendővel apánk halála után, ö is itthagyott bennünket. A szegény lélek nem érhette meg azt az időt, amikor mindkettőnk kezében kenyérkereső foglalkozás volt már. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom