Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

A paiyavüiasztás nincs naphoz kötve Mindenki ismer néhány találó közhelyet a helyes pá­lyaválasztás jelentőségéről, sokan tájékozottak a fiata­lok munkába állásának, tár­sadalmi beilleszkednének hétköznapi gondjairól j.s, de igazán csak az ismeri a pá­lyaválasztási döntés nehéz­ségét, akinek saját gyereke kerül 'választás elé az álta­lános, illetve a kö.-cpiskola béíejose után. Napjainkra már rég le­dőltek azok a korlátok, ame­lyek hajdan az alul levő társadalmi osztályok gyere­keit kizárták a felemelke­désből, ám a pályaválasztási gondok nem szűntek meg a mi társadalmunkban sem. Más fajták és más területen jelentkeznek. Ahogy monda­ni szokás: manapság a bő­ség zavara hozza nehéz hely­zetbe a gyerekeket, hiszen annyiféle szakma, hivatás közül választhatnak. Mostanában tehát az a nagy kérdés, hogy gyereke­ink mit válasszanak a gaz­dag kínálatból, illetve az is­kolarendszer hány éves ko­rukban készteti eket döntés­re, Elevenbe hasító kérdések ezek, A sokféleképpen bo­gozható témakörből ezúttal csupán kettőre próbálom rá­irányítani a figyelmet: a család, valamint az iskola idevágó tennivalóira. Nem hiszem, hogy akad ma olyan szülő Magyaror­szágon, aki nem a legjobbat akarná gyerekének, amikor vonzó, elegáns szakmát-hi- vatáet szemel ki neki. A cél elérése érdekében sokan ere­jükön felüli áldozatra is hajlandók. Persze nincsen kivetnivaló abban, ha a szü­lő jobb sorsot szán gyereké­nek, mint annak idején neki volt. Csak legyen meg a vágy és *. valóság összhang­ja! Van, aki már fia-lánya pólyás korában elhatározza, hogy bármi áron orvost, mérnököt, sportolót stb. fa­rag majd a gyerekből, és ehhez köti magát sok esz­tendőn keresztül. Aztán vagy teljesül az óhaja, vagy nem. Attól függően, hogy az egyén törekvése és a tár­sadalom igénye összetalálko­zott-e. Ha kudarc éri a gyereket, s általa a szülőt, hányán okolják kizárólag a társa­dalmat, és nem gondolnak a sikertelenségnek egy má­sik, az esetek többségében a legfőbb okára. Nevezete­sen arra, hogy egyszerűen nem volt megalaporv? g gyerek pályaválasztása. Hány szülő nem ismeri igazán a gyerekét! Nagy László, századunk első évtil- zedeinek kiemelkedő magyar pedagógusa arra intett pe­dagógust és szülőt egyaránt, hogy mindenekelőtt a gyerek ismerete vezet el bennünket a legjobb pedagógiához. Nos, ez a bölcs intelem a pálya- választásra is érvényes. Nem az egyéniséghez illő foglalkozásra késztetni a fia­talt legalább akkora hiba, mint a pályaválasztás iránti teljes közömbösség. A peda­gógusok a megmondhatói, hogy nem kevés azoknak a felnőtteknek a száma sem. akik alig-alig törődnek gye­rekük jövőjével. — Majd ráérünk akkor töprengeni, hogy *ii legyen belőle, ami­kor be kell adni a továbbta­nulási lapot az iskolában — így próbálnak kibújni a ta­nárokkal való együttműkö­dés alól. Pedig a pályavá­lasztás nem kampányszerű feladat, ez a szülői köteles­ség nincs naphoz kötve. A mai intézményes neve­lés — az iskola, a pályavá­lasztási intézet — sok segít­séget nyújt a családoknak a helyes pálya választáshoz. A szocialista pedagógia abból indul ki, hogy a fiatalok pályaválasztása nagy hord­erejű társadalmi kérdés, mert nemcsak egyéni életük­ben van jelentősége, hiszen döntésük kihat annak a kö­zösségnek a mindennapjaira is, amelyben majd dolgozni fognak. Végeredményben családi és pedagógiai előkészítés kell a jó pályaválasztáshoz, hogy az ifje ember kudarcok és nagyobb konfliktusok nél­kül jusson el az elhatározá­sig, vagyis az „önmegvalósí­tási igénye” — ahogy mos­tanában divatos szóval hív­ják a vágyakat — egybees­sék a társadalom szükségle­teivel. Kétségtelen, hogy nem könnyű munka ez, de sikeresen elvégezhető, ha minden érdekelt a pályavá­lasztást nem egyszeri dön­tési aktusnak tekinti, hanem a személyiség fejlődésével együtt alakuló választási és alkalmazkodási folyamat­nak. P. K. L Cfifpek" az iskolában ff A jövendölés beteljesült, az agg Goethe szavai — „a gépek korszaka közeledik, s kíméletlenül lecsap ránk, megsemmisít mindent, amit alkottunk vagy javít, tökély­re emel” — valósággá vál­tak. Hannibal ante portás! Támad az elektronika, tá­madnak az adatok raktáro­zására, közlésére és ezernyi más logikai művelet elvég­zésére alkalmas „chipek”. A támadás ellen védekezni pe­dig szükségszerű, az idei ősz­től kötelező a számítástechni­ka fokozatos bevezetése a középiskolákban. Somogybán huszonhat mindentudó kom­puter kezelését kezdték — vagy kezdik — tanulgatni ezekben a hetekben, a me­gyei pedagógiai intézet mun­katársai tanfolyamokat szer­veznek, kiadványokat ren­delnek és szerkesztenek, módszereket kölcsönöznek és dolgoznak ki az elektronika fortélyainak megismertetésé­re. Az iskolákból egyre-más- ra érkeznek a hírek: a pe­dagógusok egy része a hu­mán értékek nevében pro­testál az oktatás elgépiesíté- se, elszemélytelenítése ellen, a diákok pedig este tizig-ti- zenegy'ig ismerkednek a ti­tokzatos „chipekkel”... Az ELTE népművelési za­kóé hallgatói egy szemeszter­nyi kurzuson ismerkednek a gépekkel, a pécsi egyetemen egy-két év múlva humán «zakókkal »»eretnek kapcsol­ni a műszaki — köztük az elektronikái — ismereteket. S a technikai műveltség volt *í egyik központi témája an­nak a — négy felsőoktatási intézmény hallgatóinak, ok­tatóinak részvételével rende­zett — diákszemináriumnak is, amelynek a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola adott otthont néhány napja. A vendég Szűcs Errinnek, az ELTE és a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszék- vezető tanárának kételyek sorát »Ikerölt ezcrteíosslat- afa. Képzeljünk csak el példá­ul egy átlagosan programo­zott ,chipet”, amely kiigazít­ja, „rávezeti” a helyes meg­oldásra a matematikai felad­ványban tamáskodó nebulót, fts szoktassuk magunkat a gondolathoz: nem kisipari módszerekkel kell ezután elemezni az irodalomtanár­nak Petőfi vagy Arany ver­seinek stiláris különbségeit, hiszen a varázslatos szerke­zet „megmondja”, melyikük milyen szavakat, mondat­szerkezeteket, esetleg táj­nyelvi fordulatokat alkalma­zott szívesen! Közeledik az idő, mikor az énektanár az órán komputer segítségével különíti el a belső-somogyi és az ormánsági népdalok jellegzetes dallamfordulatait vagy csaknem százszázalékos valószínűséggel mutatja ki a készüléken, vajon a kevéssé karakteres osztrák táncmeló­diát Mozart szerette-e avagy Schubert Tegyük hozzá rög­vest: a „chip” csak logikai műveletek elvégzésére képes, problémák megoldására, esz­tétika: szempontok eldönté­sére semmiképpen. Ezért nem károsítja, sőt a közhie­delemmel ellentétben felsza­badítja, emberibbé, közvet­lenebbé teszi a tanár—diák kapcsolatot A pedagógus — szakadat­lan ismételtetés, sulykoltatás és sok más mechanikus te­vékenység helyett — való­ban a nevelésre, az ösztön­zésre, a „problémaérzékeny­séget” feltételező magyará­zatra fordíthatja figyelmét * „chip” ugyanis elvégzi he­lyette a mechanikus műve­leteket. S a gyermeknek sem kell szorongania: mit szól majd a tanító néni, ha ti­zedszer is megkérdezem ugyanazt Nem néz majd os­tobának, nem haragszik meg rám? A gép viszont mindig türelmesen válaszol. Rávezet, információt ad tízszer, száz­szor, ezerszer is ... Csak meg keü tanúin! a kezelését. Sok tizenéves diák állítja már, hogy nem ör­döngösség. Lengyel András ; .s * .% Az ádándi gyógyvíz Erdős dombok alján, cso­bogó patak mellett tört föl 200 méter mélyből az ádándi gyógyvíz, egyelőre még ki­használatlanul. Néhány éve a tanács lelkes vezetői, va­lamint a termelőszövetkezet elnöke próbálnak mindent megtenni a víz hasznosítása érdekében. Az Országos Köz­egészségügyi Intózet vizsgá­lata szerint ásványi sókat tartalmazó, alkalikus, klori- dos ásványvíz, amely sulfid- tartalmán&l fogva a kénes vizek csoportjába tartozik. Sem kémiailag, sem bakte- riológiailag kifogás alá nem esik. Bár még gyógyszer­ként nem használható, de összetétele alapján emésztő­rendszeri betegségek ellen látszik hatáscenak. Jelentős kéntartalmú víz kevés van hazánkban. Ilyen még a parádi víz, amelyet csak ivó­kúrára használnak. A kénes vizek azonban nemcsak ivókúrára, hanem gyógyfürdőként is felhasz­nálhatók. Reumára, idült mozgásszervi megbetegedé­sek minden fajtájára gyógyí­tó hatásúak. Ezenkívül egyes bőrbetegségek is kezed bőtök kénes vízzel. A viz hőmérséklete 24 fék, a nyári Balaton kellemes hőmérsékletének felel meg. A Siófoktól 12 kilométerre levő gyógyvíz jelentőségét azt hiszem nem kéU külö­nösen hangsúlyozni. Mégis megemlítem, hogy a siófoki kórház irányításával a Bá­nyász-üdülőben az őszi és téli hónapokban 180 ágyas üdülő-szanatórium kezdte meg működését, elsősorban mozgásszervi és gyomorbete­gek számára, akiknek az ádándihoz hasonló gyógy­vízre volna ssflfceégök. Irreális lenne ma még Adándról mint leendő gyógyfürdőről beszélni. De nem nagy befektetéssel szau­nát lehetne ott létesíteni. A közelben fekvő dombos-er­dős somogyi táj lovag! ási, esetleg egyéb sportlehetősé­gekkel, a tervezett üdülő­parkkal az idegenforgalom részére csábító különleges­séggé fejlődhetne, csökkent­hetné a Balaton-part zsú­foltságát. Ez feltétlenül hoz­zájárulna a Balaton védel­méhez is. Jelenleg folyik az ásvány­vízzé nyilvánítás, utána in­dulhat meg a harc a gyógy­fürdővé irán esetésért. Ügy gondolom, hogy nem csak hivatalos úton, hanem társadalmi megmozdulással is támogatni kell e termé­szeti kincsünk hasznosítását. Segíthetne a Hazafias Nép­front, melynek hagyományai vannak a gyógyfűrdőügy fel­karolása ban. Még Ortutay Gyula, mint a Hazafias Nép­front főtitkára, neves szak­emberek által kidolgozott országos tervet terjesztett az akkori miniszterelnök, Kál- lay Gyula elé a gyógyfürdők fejlesztése érdekében. Azóta lényeges előrelépés történt, de még hiányzik az egész­ségügyről szóló 1972. évi U. torvény fürdőüggyel kapcso­latos paragrafusainak végre­hajtási utasítása, s ez nehe­zíti az eljárásokat. A magyar gyógyvíz eléggé gazdátlan. Ha valahol, akkor a ba­latoni üdülőövezetben vest értelme — az említett okok miatt — a gyógyvizek hasz­nosításának. Vajon mennyi víz folyik még le a gyógy­forrásból a K>6-Koppánycm, a Sión keresztül a Dunába, míg a tervekből valóság lesz? űr. Vícrfaa A kritikusok többsége heu­rékázva tapsoürt Gyarmathy Lívia új dokumentumfi lm jé- nek, az Együttélésnek; töb­ben is leírták, hogy ismeret­len ösvényre lépett, amikor a bukovinai székelyek lete­lepítési és a magyarországi sváb lakosság jelentős ré­szének kitelepítési körülmé­nyed,t vizsgálja a műfaj esz­közeivel. Az Együttélés iga­zán jelentős és fontos film, a „leült” dokumentumfilm- műíaj új reménységet adó alkotása, mely, ha — remél­jük rövidesen — a televízió képernyőjére kerülhet, törté­nelemszemlélet alakító, de legalábbis motiváló hatású lesz. Mert a moziba sajnos egy új magyar dokumen- tumfümért kevesen váltanak jegyet Így volt ez most Ka­posváron ÍSt Abban tévednek a fl&m­szakértőlk, hogy az Együtt­élés történelmi szituációja nem érintette meg az irodal­mat. A történelmi ismeret- terjesztő szakirodalom olyan népszerű műveket tud maga mögött e témáiban, mint Til- kovszky Lóránt Ez volt a Volkslbund és az SS-toborzás Magyarországon című köny­ved, a szépirodalomban Ta­más Menyhért Vigyázó ma­dár című — most második kiadásban napvilágot látott — lírai doku mentumregénye, Thiery Árpád remek Bábel volt Véménd című riportre­génye stb. A napokban ve­hettük kézbe az Akadémiai FILMJEGYZET Élni és együttélni Kiadó nemzetiségi füzetednek sorában Fehér István A bonyhádi hűségmozgalam történetéhez című munkáját. Gyarmati Lívia filmje tehát „csak” a maga műfajában úttörő jelentőségű alkotás. Ez azonban nem csökkenti érdemeit Ugyanez áll Bö­szörményi Géza íorgató- könyviró és Papp Ferenc operatőri munkájára is. A rendezőnő a témára véletle­nül búik.kant: egyházművésze­ti alkotásokat akart bemu­tatná, így jutott el az Együtt­élés baranyai színhelyére, ahol — mert az igazi alkotó­nak szerencséje ia van, no meg szeme a dolgok meglá­tására — fölfedezte a té­mát. Egy „vegyes” házasság adja a film keretét Két je­les szakember, dr. András- faIvi Bertalan néprajztudós és dr. Szende Béla nyelvész professzor — egyik székely, a másik német nemzetiségi származású —- pedig a tör­ténelmi szituáció mögöttes tartományáról ad szilárd is­meretvázat a „cselekmény­hez”. Gyarmathy Lívia húsz nap alatt leforgatott, de nemze­dékek sorsát átfogó filmje igazi drámai alkotás. A szín­hely: Palotabozsók (Boséhok) és Somberek (Schonberg), két nemzetiségi falu. Az ős­lakosság ezekben kétszáz év óta német nyelvet beszél. Történelmüknek legtragiku­sabb fejezetei a háború alat­tiak. Hetven—nyolcvan szá- 7alékuk belépett a Volka- butncBba, medy a német „né­pi” ideológiát, nemzeti szo­cialista demagógiát és a lep­lezetlen terrort képviselte; fiaik közül több ezren az SS-ben szolgáltak. A buko­vinai székelyek — a „mádé- falvi veszedelemkor” mene­külitek Bukovinába 1704-ben — Hadikfal várói, Isten- segítsről, Józseffal várói *tíb. a határváltozások miatt ke­rültek Bácskába, majd a Dunántúlira, 1044/45-ben. A háború után a szövetségesek döntése értelmében a ma­gyarországi német nemzeti­ségű lakosság nagy részének — volksbundisták, SS-ek, magukat németeknek vallók stb. — el kellett hagynia az országot. A kitelepítés 1940— 48 között ment végbe. Há­zaikat a székelyek, felvidéki­ek, a határon belüli szegény­emberek kapták. Gyarmathy Lívia az Együttélés első mozzanatait veszi számba úgy, hogy val­lomások, híradó részletek se­gítségéved a történelmi múl­tat in eleveníti. A jegyesek — Pflug Mária óvónő és Caiht Zoltán szakmunkás — voltaképpen most értik meg, hogy házasságukkal msSy«en gátakat kell áttörniük. Ment a tömben megsa&ztl- nafc mindazok, akik az együttélés első hónapjainak nemcsak tanúi, hanem szen­vedő részes« voltak. Az ős­lakos, aki viaszaverekedte magát Magyarországra né­met földről, a Bácskában né­met katonára ostomyelet «melt öreg székely, a házá­ból kiebrudait sváb vincel­lér, a betelepül* asszony, akinek férjét torkon lőtték a német nemzetiségűek, a sváb asszony, akinek az urát a székelyek verték agyon fej­szével stb. A jegyespárral együtt éljük át mi is mind­két réteg tragédiáit. S aki még nem tudta, az is meg­érti, hogy korántsem veti* a németség szelepe olyan egy­értelmű, mint ahogy azt az 1940-es évek második felé­nek újságjai bizonygatták. Negyvenháromban és 44-ben az SS-be már csak kényszer­rel tudták toborozni a fia- ta lokált; IMS januárjától Teásában, majd Baranyában is egyre többes többen adták írásba® is, hogy a magyar hazához hűségeseik. A jaépi németek” és a magyarhű nemzetiségiek között már 1938-tól napirenden voltak az összetűzések Itt, Somogyba» is, voltak ilyenek, s ldaia- kuit egy — még a történet- tudomány által asm igazán megfogalmazott — ellenállás, főként a katolikus legény­egyletek keretében. Ez ne*» volt olyan «nejű, moat a „Hűséggel • hazához” moz­galom. de feltétlenig értéke-, lendó és kütatamdő, történél- mi tudatunk teljesebbé téte­léhez. Gyanmaflhy LMa afBoub»aó- bői azt ia megértjük: az »as­szimiláció még most sem tel­jes, a nagyszülők és a szü­lőik tudatában ott vannak a múlt nyomai, az ellenaé*»-. kedések, ha nem ia esetek-; vésiben kimutathatóan. Tu­dom, mert négy évig éhem magam is egy ilye* tabui községben. Együtbélni ém megbékélni egymás iránti toleranciával lehetséges- A sorsoknak úgy kall összesi- muflmkik, hogy a másik egyé­niségét, kultúráját ne sértse semmi. Leskő László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom