Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

Pantallók — exportra Lendületes évkezdés, hazai tervek Jr I ■ Raksi két arca Több ország ifjar feszíte­nek a Kaposvári Ruhagyár készítette öltönyökben. Mert mutatósak ezek a ruhák; visszafogott szín, elegáns fazon jellemzi őket. Nagy a keletjük tehát. A zakókat a kaposvári és a pécsi gyár­egységben varrják, a nadrá­got a kadarkúti üzemrész dolgozói készítik. Az ottani telepvezető-helyettes, Máté László mondta, hogy ezt az évet még nagyobb lendület­tel kezdték, mint korábban bármelyiket. Volt egy kis lemaradásuk: angol exportra készítettek 1560 nadrágot, ennek a varrását, szállítá­sát decemberben fejezték be, s januárban készültek el a holland exportra szánt té­tellel. Kadarkúton most bel­földre készítenek téliesített, bélelt pantallókat (5372 da­rabot). Ezt szintén hazai Elkészült Kecskemét hatá­rában a szőlészeti kutatók új székháza. Héthektáros kertjé­ben „szölőarborétumot” ala­kítanak ki: a régi és az uj fajták, a hagyományos és a korszerűbb művelési formák egyaránt helyet kapnak ben­ne. Az új épületben dolgozó kutatók — a Kertészeti Egye­tem szőlészeti és borászati kutatóintézetének munkatár­sai — nemcsak a homoki A hó volt a leggyakoribb téma e héten: kis megsza­kításokkal hat napig esett — és olvadt. Szombaton azonban végre kisütött az utakat szárító nap, s jótéko­nyan segítette a hóeltakarí­tást végzők munkáját. A hét téli hírei azonban nemcsak a hóval kapcsola­tosak: megyénk mezőgaz­dasági üzemeiben folytató­dott a múlt évi munka értékelése egyre több gazdaságban tartják meg a zárszámadó közgyűlést. Péntekén a he- tesi tsz tagsága hagyta jóvá a számvetést. E közgyűlésén részt vett dr. Markója Imre igazságügyi miniszter is, s felszólalásában kifejtette: az idei népgazdasági terv a mezőgazdasággal szemben is kettős követelményt tá­maszt: járuljon hozzá a nemzetközi fizetőképesség megtartásához es az életszín­vonal megőrzéséhez. Az or­szágos célokkal összhang­ban határozta meg a somo­gyi mezőgazdasági üzemek rendelés követi: új fazonú öltöny. A kadarkúti üzemben 143- an dolgoznak. Somogyhat- vantól Nagyatádig huszon­öt kilométeres körzetből jönnek ide dolgozók. A munkások fele bejáró. A tetszetős öltönyöket varró szabók helyzete éppen nem irigylésre méltó. A helyi menetrendhez kell igazodni­uk, mert külön busz nincs számukra. Megoldja-e a kadarkúti üzem a környék lányainak, asszonyainak foglalkoztatá­sát? Jelenleg három szalag működik az üzemben, az egyik kismamaszalag. Negy­ven fiatal édesanyát fog­lalkoztatnak itt — elsősor­ban kadarkútiakat. Mc»t egy műszakban dol­gozik az üzem, ám ha a lét­szám engedi, több műszakot szőlőtermesztés jelenével és jövőjével foglalkoznak, ha­nem az egész hazai szőlőne­mesítést is koordinálják. Táj­egységenként vizsgálják a szőlő tápanyag- és vízigényét, a fajtahonósulást, az energia- igényt és a vírusfertőzöttsé- get: számon tartják, össze­hangolják a gazdasági egysé­gekhez tartozó szőlőnemes í- tök, kutatók munkáját, s fi­gyelemmel kísérik az új faj­ták sorsát. feladatát a megye* pártbi­zottság is. amikor döntött az idei tennivalókról. A meg­oldás módjáról szólva a me­gye vgzető politikai testüle­té határozatában kimondta: ,.a célok teljesítését a meg­levő erőforrásokra alapoz­va, az anyagi—műszaki hát­tér továbbfejlesztésével, de az eddiginél céltudatosabb, szervezettebb, összehangol­tabb munkával biztosítsák az üzemek'’. Az anyagi—műszaki háttér megteremtésére ezekben a hetekben is van bőven ten­nivaló: a határt hó takar­ja, ám a műhelyekben, gép­udvarokon szorgos munka folyik. A technológiai sor­rendnek megfelelően javít­ják a gépeket: először azo­kat amelyekre a hó elolva­dása után azonnal szüksé­gük lesz a gazdaságoknak. A Mészöv esti törtökön tartotta küldöttközgyűlését. A somogyi fogyasztási, la­kás- és takarékszövetkeze­tek múlt évi gazdálkodását értékelte, s döntöttek a mai körülmény eknek. ne&íeleit is Indítanak. A múlt évben létesített mikei varroda azon. ban nagyon sok dolgozót el­csábított a kadarkúti szala­gok mellől; érthető ez, hi­szen így a mikeieknek meg­szűnt a bejárás. Kadarkú- ton most nagyobb a lét­szám. de a fiatal, szakkép­zetlen munkások betanítása hosszú folyamat Viszont bíznak bennük, s rövid idő múlva már ők is helytállnak a termelésben. S ámbár nagyüzemi a termelés, mun­kájukat megirigyelheti akár egy angolszabó is. üzletpolitikai célokról. Sok sző esett ezen a tanácskozá­son a kis te'epü'ések ellátásáról. Megyénkben az utóbbi évtizedekben jelen­tősen változott a település- szerkezet, aprófalvas jellege azonban megmaradt. Száz somogyi ember közül 63 ma is valamelyik község­ben él. s a falusi lakosság 11,5 százalékának ötszáz lé­lekszámúnál kisebb települé­sen van az otthona. Ellátá­suk nagyrészt a fogyasztá­si szövetkezetekre hárul — a kis falvak apró boltjainak közvetítésével. A tanácsko­záson hozzászólók kifejtet­ték: az érezhető változáso­kat is elismerve még na­gyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy javuljon az ott élő emberek napi cik­kekkel való ellátása. A megoldás módja: a szállí­tók és a fogyasztási szövet­kezetek munkájának még jobb összehangolása. Az elmúlt hét jó példákat is mutatott, hogy7 a kis tele­pülések ellátása érdekében Megalakult a Mobilia társulás Mobilia Bútorexport néven gazdasági társulást hozott lét­re a Generaiimpex külkeres­kedelmi vállalat. E gazdasá­gi társulás célja, hogy a bú­toripari kapacitásokat jobban kihasználja, szervezettebbe tegye a kereskedelmet, össze­hangolja a ko'zép- és hosszú távú gyártás-, gyártmány- és piacfejlesztesi elképzeléseket, s fokozza a gazdaságos ex­portot. Ügy tervezik, hogy az idén a gazdasági társulásban részt vevő termelő vállalatok tőkéskivitelüket jelentősen bő-víiik. A társulás révén a terme­lők fokozatosan bekapcsolód­nak az exportcélú kereske­delmi tevékenységbe, a kül­kereskedők pedig új, az érté­kesítésbe eddig be nem vont piacok föltárására és korsze­rűbb üzleti konstrukciók lét­rehozására törekednek. A társulás tagja az egri Agria és a veszprémi Balaton bú­torgyár, a bajai Bácska, a győri Cardo bútoripari válla­lat, a pécsi bútorgyár, vala­mint a Bútoripari Egyesülés. Csiszolóanyag kristályokból A Szovjetunióban új csá- szolóanyagot készítettek. Az új csiszolóanyag szilárdsága a gyémántéval azonos, és bár kevésbé ütésálló, hóálló­sága felülmúlja a gyémán­tét: 1200 Celsius-fokot is el­bír. Bármilyen szilárdságú és szívósságú acélfajták., fél­vezetők és gyémánttal nem megmunkálható ötvözetek csiszolhatok vele. végzett munka -meghozza az eredményt. A februári télben nehezen voltak járha­tók — főként reggel — a be­kötő utak, a legtöbb falusi boltba azonban mégis idő­ben oda vitték a friss ke­nyeret, péksüteményt, s pótolták az elfogyott napi cikkeket, a sót, a cukrot, a lisztet... Falun is, városon is sok vevőt szolgáltak ki e héten •a kereskedők: félidejéhez érkezett a legnagyobb tél­ben rendezett télvégi kiáru­sítás. Igaz, boltonként vál­tozott az azonos cikkekre adott kedvezmény, a for­galom azonban azt bizonyít­ja: a vevő megtalálta, amit keresett. Az idén akkor érkezett meg a tél, amikor a téltemető farsang hagyományos rendezvényét tartották Kaposváron. Far­sangolásból erre a hétre — a mostani hét végére — is jutott, s több színes rendez­vény csalogatta a megye- székhely lakóit A leglátvá­nyosabb ezek közül pénte­ken a virágkötészeti kiállí­tás volt. Másfajta virágkö­tészetnek is szemtanúi le­hettek a piacra járók: a hóesésben kosárszám kínál­ták a hóvirágot. És megje­lent a virágzó aranyeső is — a tavasz közeledtét hirdetve. Dr. Kercza Imre Hullámvasutat is tervez- hetnenoK a raksi országút helyebe: dombról le, majd föl a nem is túl szelíd emelkedőn. A kaptató aljá­ban mindig rákapom a sze­mem arra a íener, tömzsi tornác oszlopos hazra. Most be is terek ide. A vastag fa- gerenda mennyezet alatt ta- vaszkek szemű, erős vonásu öregasszony üt — rádiózik —, arcát mélykek kendő ke­retezi, melynek két szárnyát biztositótű fogja össze; kék a lélekmeiegitöje is, fekete a szoknyája. Orul a betérő­nek. Jövőre már két kasza nyomja a vállat — hetven­hét esztendő — mégsem né­niké, hanem erős paraszt­asszony, aki fölött szinte nyom nélkül szállták el az évek, — Édös fiam, ez volt a legelső ház a faluban, olyan öreg épület ez — bujkál az elégedettség a hangjában; egérke a teli kamrában. — Ügy nézze, hogy ez volt a tiszta szoba, amit mi első szobának neveztünk. Kilenc élő személy élt egy fedél alatt, amikor Mernyéröl ide kerültem az uramékhoz, menynek. Később választot­tuk ketté fallal, így lett az egykori szobából kettő. Ügy volt. hogy építünk, már a küjet is megvásálltuk, de az öregek elhaltak, és az uram János öccse is odamaxadt a kettes háborúban. Hát itt­maradtunk ... Az emlékek kosara gazdag paszitoskosár; minden van benne. Csima Lajosné, az egykori Harsányi Annus nem sajnálja tőlem a „kalácsot”, a „borocskát”. — Tudja, édös fiam, az uramék hatan voltak test­vérek, hatfelé kellett osztani a birtokot, azt a harminchat holdat, és akkor már szét is olvadt az a föld, mint a hó tavasszal. Hát így... A mi családunkban meg a baj féreg rágott: apám meghalt három hónappal előbb, mint ahogy születtem. Anyám küszködött a négy gyerek­kel, engem hathónapos ko­romig szoptatott, aztán ki­adott az öregeknek. Engem ők neveltek föl. Ez itt nagy porta volt ám! Kétezer­négyszáz négyszögök A föld meg darabokban, szerteszét: az Igyenesben, a Szűrük elején (ahová a ggbonát hord­tuk és csépeltük, az a szürük eleje), a Malomoldaibán, ahol a halastó van, meg az erdőnél. Huszonötben kerül­tem ide Raksi ha, a fiunk meg csak 40-ben született meg. Pedig nem tettünk semmit, hogy ne jöjjön... összeteszi a két kezét" a lélekmeiegitöje előtt. A ta­vaszkék szemekben nincs zavar, nyíltan pillantanak az idegenre. — Tudja, 1927-ben meg­betegedtem, tüdőgyulladá­som volt, aztán vizes ruhá­ba csavartak. Baumgarten doíktor, az igali orvos kezelt, igen jó doktor volt. Olyan Vicces ember, aki nem hagy­ta a beteget sző nélkül. Hát nekem kellett is a jó szó, mert nyolcvan kilóról negy­venre fogytam, olyan vol­tam, mint a gebe. Azt mondta a jó doktor: „Csi- máné. gyerekre ne is szá­mítson, csak harmincöt­negyven éves korában!” Hát hallja, igaza lett. Na, me­gyek hozzá gömbölyödve 40- ben, mosolygott még a sze­me is: „Mit mondtam, Csi- máné?” Világra is hoztam a fiamat, három kiló hatvan dekával. Most az igali keve­rőben dolgozik, a fiú uno­kám is szakmunkástanuló már, olyan szépen citorál, hogy még az NDK-ba is ki­küldték jutalmul! Csak az uram szegény ... Meghalt 75-ben. tüdőzsugorodásban. Indul a hajdani füstös konyhába, hogy rakjon a tűi­re; füstölőnek használják a szabad köményes helyiséget. A hullámvasútnak van egy léniás leágazása, a Dó­zsa utca. Igaz, jobbra-balra azért cikcakkozik ez is, vi­szont megszűntek a kocsi alatt a hullámtarajok. Az utolsó házban senki, a gaz­dája bent telel a lányánál Siófokon. A pillantás innen. a futballpálya széléről — mert az is itt van — elkor­csolyázhat az igali temp­lomtoronyig. A következő ház a 72-es, Szépen rendbe tett. friss színekkel hívogató épület. Hátul a kert, még így tél utolsó harmadában is latszik, hogy a gazda szívén viseli gondját. A gazda meg a felesége csak három éve lakója Ráksinak, ennek az 520 lakosú kisközségnek, melyet az őslakosokon kívül szaporítottak a hajdani rák- sipusztai cselédek, Schmidt uraság emberei — az a puszta már csak az emlé­kekben él —, és szépen be­épültek a regiek közé; ma már meg nem mondaná sen­ki a házak alapján, ki volt cseléd, ki gazda. A szépen rendbe hozott ház két lakója azonban ar­ra hívja fel az idegen fi­gyelmét, van egy harmadik rétege is a lakosságnak; a városiból kitelepülök egyre többen lesznek apróíal- vainkban és ez később ta­lán valami újnak elindító­ja lehet az életmódban. Itt vannak példának okáért Krolyék! — Nyugalmat, életet jelen­tő tiszta levegőt akartunk — így summázza a kitelepü­lés okát a szürkés hajú, szemüveges férfi, Kroly László. — Apróhirdetéseket böngésztünk és rá akadtunk erre a házra. A gazdája Igalba költözött; ötven­ezerért eladta az épületet. Gazdálkodásra alkalmas porta volt ez, mi az istálló helyére szobát varázsoltunk. Csak tudná, milyen izzasztó munka egy ilyen varázslat! Komfortost tottuk az egész épületet. Igen, a falvak új IaW>i ál­talában apróhirdetések út­ján kerülnek választott la­kóhelyükre. Krolyék életé­ben az ’ apróhirdetés más­fajta szerepet is játszóit Anna asszony meséli: —' Hirdettem, hogy férj­hez mennék. így ismerked­tünk össze a férjemmel, aki­nek jó stílusa volt, a tizen­hat válaszoló közül a leg­jobb. Nem ázt írta, mim van, hanem: mit tudok nyújtani. Azt hiszem, alapnak "ez nem kevés, össze is fontak sorsukat. Kroly László le- szolgáita az éveit, Nagy Annát meg a betegseg küld­te nyugdíjba, ez diktálta' a falura költözés gondolatat is. — Kaposváron az Április 4. közben laktam — fonja tovább a szót az asszony. — A négy falon kívül semmi sem volt, nem lehetett mész- szire látni onnan; dolgoztam a villamossági, gyárban, es szorgalmasan jártam a Ba­lázs János képzőművészeti körbe Ruisz tanár úrhoz, az az akt a falon abból j korszakomból való. Kihoz­tam a festéket, az állványt ide is, de ha hiszi, ha nem: nem volt még idom a fes- tegetésre, ez a kert egész embert kíván! — A bérház zaja után ez a csönd maga a gyógyulás — elégedetten mondja ezt a házigazda. — És jó embe­rekre leltünk itt Ráksiban. Látja csodálkozásomat: más helyen nem egyköny- nyen fogadják be az ' ide­gent. — Ha egy napig nem lé­pek ki. valaki már ránk kopog, nincs-e valami baj. Megyek az utcán, és köszö­nök még a fiatalabbnak is. Iratom a szemükből, hogy elfogadtak bennünket. Na­gyon jó, szorgalmas nép él itt. és végtelenül barátsá­gosak. A közösségnél jobb nincs! Érezni, hogy nem va­gyunk egyedül. Van olyan ráksi lakos, aki Pestet hagy­ta ott, és jött vissza ezért. Nyaranként felkerekednek világot látni — jártak nyu­gati országokban, most er­délyi körútra fizettek be —, az emlékek melegítenek té­len is. Két egymásra talált, falu­ra lelt ember. Ráksiak. Leskó László Héf üzemében évente 1700 tonna lé-ztafélét készít a megyei sütőipari vállalat. Legutóbb Csurgón kezdték meg a sós tea­sütemény és a kókuszos ízesítésű csemegék gyártását. Tizen­hét asszonyt és leányt foglalkoztatnak ebben az üzemben. Az idén tíz vagonnyi süteményt szállítanak a boltokba. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Szőlőfajta-bemutató kertet létesítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom