Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

1 vértanúk emlékezete testvéreit üdvözölte a nem­zeti függetlenségért küzdők­ben. A reakció nemzetközi szövetsége éppen ezért egye­sült Kossuth Magyarországa ellen. És a másik oldalon: ezért sereglettek a haladás hívei a( magyar szabadság­harc lobogója alá szerte Eu­rópából, ezért állt át néhány tisztán látó cári tiszt a for­radalom elnyomására kül­dött hadseregből a forrada­lom védelmére. És méltatlan sors jutott az aradi véftant^nak később is. amikor már ápolták emlé­küket. A kiegyezés utáni Habsburg-időkben és a Hor- thy-korszakban hazafias frázis puffogtatás, folyt 1849. október ti-a minden évfor­dulóján, feledtetni akarván ázt a történelmi igazságot, hogy a nemzeti •- független­ség és a haladás nemzetkö­zisége szorosan összetarto­zik. Nem sikerült, nem si­kerülhetett. A nép — ha le­gendákkal, a* történelmi té­nyeket talán nem minden­ben pontosan fedve is — megőrizte szívében a mártí­rok igazi emlékezetét. S amikor ismét idegen elnyo­más fenyegette, az országot, amelyet már mások érdekei­ért háborúba vittek, éppen 1941. október 6-án zajlott le az első tüntetés az ország fasizálódása, a náci szövet­ség ellen. Az új küzdelem harcosai emlékeztek a for­radalom és a szabadságharc mártírjaira. 1848 49 valósá­gos ‘ tanúságára emlékeztet­tek. Vajha többen megfő-' gadták volna ezt a figyel­meztetést: az országnak nem kellett volna olyan szörnyű árat fizetnie azért, amiért eleink is küzdöttek — a haladás, a szilárd független­ség útjára jutásért. Az aradi tizenhármak, a nemzet szabadságáért és füg­getlenségükért életüket fel­áldozott valamennyi hős em­léke egy nemzet lelkében él. Égnek a, jelképes lángok. És mintha egy nemzet fohá­szát fejezte volna ki Dam­janich Jánosnak az utolsó éjszakán papírra vetett es az utókorra maradt gyönyö­rű imája: „Oltalmazd meg. Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!... Áldd meg a szegény, szeren­csétlenségbe süllyedt Ma­gyarországot !” F. I. Somogyi termékbemutató Pécsett Új szín a kéf megye kapcsolataiban Tegnap délelőtt somogyi kiállítás és vásár kezdődött Pécsett. A Centrum Áruház rendezte a tájnapokat. A pécsi fegyveres erők klubjá­ban 7 somogyi cég árubemu­tatóját tekinthetik meg az érdeklődők, és a közeli áru­házban meg is lehet vásárol­ni ezeket a cikkeket. Négy szövetkezet és a Ka­posvári Ruhagyár képviseli a ruhaipart, rajtuk kívül a fazekas háziipari szövetke­zet és a húskombinát termé­kei szerepeinek a kiállításon. A legtöbb holmit a ruha­gyár mutatja be; férfiaknak, nőknek és gyerekeknek való öszi-téli öltozekeaet vittek a „tarlatra”. A Kapos szövet­kezet kötöttárukat, a Dráva bőrből készült cikkeket, a Napsugár női szövetkabato- kat, a Lady szövetkezet pe­dig gyerekeknek való dzse­kiket es anoiiákokat állított ki. A somogyi tájnapok rövid megnyitó ünnepségen Dóri János, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője szólt a két megye kapcsola­tainak erősödéséről, kiemel­ve, hogy Somogy és Bara­nya együttműködésében az effajta bemutatkozás új színfoltot jelent. A megyék­ről szóló rövid ismertetőt követően azt is elmondta: remélhető, hogy a mostani bemutatkozást az üzleti for­galom növekedése követi majd. ' / Honfi J'iborné, a Centrum Áruházak vezérigazgató-he­lyettese arról beszélt, hogy cégük három éve foglalko­zik tájnapok szervezésevei. Kezdetben az volt a céljuk, hogy új termékeket keresse­nek, új termelőket kutassa­nak föl. Kezdeményezésük bevált, s üzleti módszereik között egyre nagyobb rangot kapnak az ilyen bemutatók. Mindenütt van az országban Centrum Áruház, kiveve So­mogy és Tolna megyét. Ez némiképp gátolta a kapcso­latok fölvételét, ám most „megtört” a jég, s remélhe­tőleg ezután gyorsan bővül a kapcsolatrendszer. A kiállítás eléggé sok ér­deklődőt vonzott. Miután megnéztük, az áruházba is bekukkantottunk, és megál­lapíthattuk, hogy a rende­zők szándéka megegyezett a vásárlók érdeklődésével; nemcsak nézelődők akadtak a bemutatón, hanem keres­ték is az emberek a kiállí­tott árukat a boltban. Országszerte vetik a búzát Országszerte megkezdő­dött a búza vetése. A gaz­daságok arra törekszenek, hogy lehetőleg október 5. és 25. között földbe kerüljön a kenyérnek való zöme, a ta­pasztalatok szerint ugyanis az ebben az időben elvetett mag adja a legnagyobb ter­mést. A hűvösre, nedvesre fordult időjárás ellenére tel­jes erővel dolgoznak a ve­tőgépek, mégpedig szinte ki­vétel nélkül nyújtott mű­szakban, sőt számos mező- gazdasági üzemben — meg­teremtve az éjszakai munka személyi és technikai felté­teleit — éjjel is vetnek. A vetést sürgeti az a tapaszta­lati tényen alapuló megfi­gyelés, hogy ősszel a hosz- szabb csapadékmentes pe­riódust mindig esős időszak követi, s a szeptember — mint emlékezetes — szokat­lanul száraz volt. Az el­múlt negyven nap időjárása mindenesetre rendkívüli módon kedvezett a szántó­földi munkáknak. A nyárias melegben meggyorsult a termények érése és a száraz időben teljes kapacitással tudtak dolgozni a betakarító gépek, ennek köszönhetően általában egy héttel előbbre tart a termesgyűjtés, mint más években ilyenkor. Ked­vezően alakult a betakarí­tás költsége is. A városrendezés első lépései „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyaror­szágon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert 'gyö­kerestől irtom ki a gazt. . . Utasításaim nincsenek, de teljhatalmam van, korlátla­nul rendelkezhetem a király nevében” — írta 18^9. au­gusztus 24-én Aradról báró Julius von Havnau, az oszt­rák hadsereg főparancsnoka. Magyarország és Erdélv kor­látlan hatalommal felruhá-' zott katonai és polgári kor­mányzója bizalmasának, Karl von Schönhals császá­ri és királyi altábornagvnak. Ugyanebben a levelében már élt is büszkélkedhetett első áldozatával: „Ezzel a ször­nyű példával tartozom a hadseregnek és a világnak elrettentő például, tegnap­előtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Aufíen- berg nevű egyént, aki vala­mikor hadnagy volt a Mazzu- chelli ezredben, aztán ezre­des és Kossuth segédtisztje”. És: „Kiss, Leiningen, Poel- tenberg, Vécsey stb. is kö­vetni fogja, mihelyt megér­kezt^. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz. megálla­pítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgait nálunk, es fegyveres szolgálatot teljesí­tett a lázadó hadseregben”. Valóban rövid volt az el­járás. Az első vértanút, akit magyar nevén. Ormai Nor­bert vadászezredesként tart számon a történelem, követ­ték a többiek, számszer i n t tizenhármán, akiket 1849. október fi-^n az aradi sán­con végeztetett ki a vér­szomjas osztrák tábornok. Ugyanaznap Pesten, az Új­épület előtt ölték meg az öngyilkosságot megkísérlő Batthyány Lajos grófot, az első felelős magyar kor­mány miniszterelnökét. Az aradi tizenháromról szok­tunk szólni az elbukott 1848- as forradalom és szabadság- harc vértanúit említve, de ennél jóval nagyobb a szá­muk. Hiszen október 25-én Haynau agyonlövette Ka­zinczy Lajos ezredesü 1850- ben január 19-én kivegeztet- te Hauk Lajos alezredest., 1850. február 7-én a halál megváltotta szenvedéseitől Lenkey János tábornokot, akit Haynay szintén halálra szánt. De kivégzőosztag go­lyójától találva vagy a hó­hér kötelén végezték még mások is; ismerjük Csányi László, Jeszenák János, a lengyel Mieczyslaw Woro- niecki ezredes, Csernus Ma­nó, Perénvi Zsi gmond és Szacsvay Imre tragikus sor­sát. Egy krónikás összesen száztizennégy kivégzést re­gisztrált: negyvenkilencen kötél, hatvanötén golyó ál­tal végezték életüket. Hay- nau így irtotta a „gazt”, gyilkoltatta azokat a férfia­kat, akiknek emlékét az idő múlásával egyre nagyobb tisztelettel és kegyelettel őr­zi a nemzet, amelynek for­radalmi érzületeit a schwarz­gelb terror nem tudta meg­törni, s amely két újabb levert forradalom, 1918/19 után immáron egy győztes forradalmi átalakulás utáni korszakban él. Haynau bár megölethette azokat. aki­ket hatalmaiba kerített, mégis végzetesen tévedett, amikor azzal hencegett: „A magya­rok háromszáz év óta min­dig lazadók, csaknem vala­mennyi Habsburg király ide­jén törtek ki forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyu­godt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szi­lárd meggyőződésem. hogy ez az egyetlen mód intő pél­dát szolgáltatni minden jö­vendő forradalomnak”. És Haynau nemcsak a ma­gyar nemzetet kívánta el­rettenteni. Hiszen a magyar eseményeket nagy figyelem­mel és rokonszenvvel követ­ték szerte Európában. Heine, Marx, Engels éppúgy, mint a korszak sok más nagyszerű gondolkodója, s az utcák né­pe, amely bar csak töredé­kesen értesülhetett a ma­gyarok harcáról, ösztönösen Számos tényezőtől függ, hogy miiyen lesz egy tele­pülés néhány évtized múl­va, mennyire tekintik kelle­mes otthonuknak a lakói. Meghatározó szerepet ját­szik a tervszerűség, amely­nek érvényesülését a rende­zési tervek szolgálják, Ezek tartalmazzák a fejlesztés irányát, jellegét, a követen­dő városképét, és flygelem- be veszik a célszerűségi és esztétikai követelményeket. Megyénk városainak e fej­lesztési dokumentumait ed­dig a Városépítési Tudomá­nyos és Tervező Intézet ké­szítette. Most első ízben a Somogy megyei Tervező Vál­lalat kapott megbízást ilyen munkára: Marcali .általános rendezési tervét kell kiala­kítaniuk. A feladat újszerű, ebből erednek szépségéi es buktatói is. A tervezés Deákvári Dé­nes kezében összpontosul. Vele beszélgettem e munka követelményeiről. — Mi a tervező első te­endője egy ilyen, több évre szoló feladat végrehajtásá­nak megkezdésekor ? — Meg kell ismernie a várost, múltiának, jelenének minden jellemző vonását. Tehát nemcsak kívülről, az épületek, az utcák, illetve a statisztikai adatok tanulmá­nyozása révén, hanem belül­ről )*, a lelke mélyéig. Ezek után jöhetnek csak a szá­mok, az adatok, a fejlesztési elképzelések. / — Mindez hosszú időt vesz igénybe, és széles körű tá­jékozódást követeL — Igen. Az első lépés a dokumentumok, a honisme­reti es egyéb helyi kiadvá­nyok átlapozása. Ez azon­ban nem elegendő. Ahhoz, hogy tisztán álljon előttünk a város társadalmi összeté­tele. a rétegek mozgása, a gazdasági és szellemi élet főbb jell^nzői, ahhoz, sok emberrel kell beszélget­nünk. így megismerjük a te­lepülés korábbi életét, tör­ténelmi es irodalmi hagyo­mányait, az utcák, a terek kialakulásának körülmé­nyeit, a különböző ígenye- ket és a szükségletéket. — Ez azt jelenti, hogy a tervezőnek kissé szocioló­gusnak is kell lennie. — Valóban. A társadalmi mozgások irányának, erejé­nek, s gazdasági folyamatok jellegének tanulmányozása nélkül aligha lehet élő. a változásokhoz alkalmazko­dó tervet készíteni, amely jó közérzetet nyújtó, kedve­ző környezet kialakítását se­gíti. — Mi okozza a legna­gyobb gondot munkájukban? — Egyes középületek sor­sának bizonytalansága. Az. hogy mikor nyílik mód át­építésükre, illetve helyettük újak létesítőiére. Állandó gondunk a gazdaságossági megfontolások összehango­lása az esztétikai követel­ményekkel. — Többször hallani, hogy az érvényben lévő rendezési tervek kötöttségéi akadá­lyozzák egyes fejlesztési programok gyors es olcsó megvalósítását. — Szeretnénk, ha ter­vünket nem érné ilyen vad. Ezért figyelembe vesszük a jelen és a közeli évtizedeik körülményest meghatározó tényezőket. Olyan doícumen- tumot. szeretnénk készíteni, melyet hosszú évek múlva is jól lehet kezelni. Ezért egv- egy terület beepílesére több változatot is kidolgozunk. — Hol tartanak a mu»ká­ban? — Két év múlva kell át­adnunk a tervet. Még az elején tartunk. Ismerkedem a várossal, igyekszem szánté valamennyi intézmény es üzem vezetőjével, a politi­kai és társadalmi szervek képviselőivel tárgyalni, és mennél több. a lakóhelyü­ket jól ismerő emberrel be­szélgetni. Holnap például Boronkára megyek. Rendkí­vül fontosnak tartom, hogy a várost ne önmagában vizsgáljuk, hanem vonzás- körzetével. a környező te­lepülésekkel szerves egység­ben. Ez egyébként az álta­lános városrendezési terv alapvető követelménye. r. l. Új tanműhely Üj tanműhelyét épített a Barcsi Építőipari Szövetkezetek Közös Vállalata. A fiatalok által végzett sok társadalmi munkával és a MÉM egymillió forintos támogatásával ké­szült villanyszerelő-tanműhelyben Győri Vilmos szakoktató irányításával a tanulók a szakma minden fogását elsajátít­hatják. Az ötnapos tanítási hét bevezetésével a helybeli szakmunkásképző oktatótermei zsúfolttá váltak, így a diá­kok szakmai tantárgyait is az új tanműhelyben oktatják

Next

/
Oldalképek
Tartalom