Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

Lakodalom a Budapest Sportcsarnokban A hat hónappal ezelőtt át­adott Budapest Sportcsar­nokban eddig is gyakran ka­pott helyet zenei, balett­program a sportarénában, de a következő félév terveit nézye több figyelemreméltó rendezvényről is számot ad­hatunk. Augusztus 14-én 20 órai kezdettel a magyar tá­jak jellegzetes dalait, és tán­cait mutatja be a Magyar Állami Népi Együttes „Lako­dalmas” címmel. A hazai csemegék mellett a délszláv nemzetiség legismertebb tán­cait is bemutatja a Zsu- ráfszky Zoltán vezette kar. A nagy érdeklődésre számot tartó műsort először Buda­pesten mutatják be, majd a Szegedi Ünnepi Játékok ese­ményeként a Dóm téren megismétlik. Szeptember 19-én a Sport­csarnok a komolyzene-ked­Csodazene” a pincéből Amikor előkerült egy ér­tékes képzőművészeti alko­tás a föld mélyéből, egy ki­bontott festmény hátulján, a régi könyv, biblia kötéséből — az egész világ a csodá­jára járt. A zeneművészet­ben szintén előfordulnak ilyen „régészeti leietek”, hol egy eddig nem ismert zenemű partitúrájának for­májában, hol egy véletlenül előkerült egykori hangrögzí­tés alakjában. Két évtizeddel ezelőtt még egyetlen zeneszerző sem gondolta, hogy valaha is „feltámadnak” azok a híres operaelőadások, amelyeket az 1947 és 1950 között Budapes­ten dolgozó Otto Klemperer, a világhírű karmester vezé­nyelt. Ez volt az operaház újabbkori aranykora, az operarajongók, a művészek ügy emlékeznek vissza arra az időszakra, amikor hosz- szű sorok kígyóztak a pénz­tár előtt, varázslatos hőfokú Mozart-, Wagner-operaeste- ken tapsolták vörösre a te­nyerüket. Hosszú ideig csak az em­lékezet őrizte meg e nagy sikerű sorozatokat, felújítá­sokat. Aztán Boros Attila személyében olyan műsorve­zető, szerkesztő került a rá­dióhoz, .aki nyomozni kez­dett a nagyformátumú lakk­lemezek után, amelyekre akkoriban a helyszínen föl­vett hangversenyeket, opera­előadásokat rögzítették. Nem volt hiábavaló a fáradozása, megtalálta ókét a rádió pin­céjében. Először a lemezek felhasználásával, a művészek megszólaltatásával egy rá- diosorozatot készített, majd könyvet irt (ebben volt elő­ször néhány illusztrá­ció kislemezen a cso­dás estékről. A Hungaroton nagy vállalkozása, hogy Bo­ros Attila szerkesztésében megkezdte a Klemperer Bu- dapesten-sorozat megjelen­tetését. Ennek jelentősege túlnő a hazai .zeneélet hatá­rain, nemzetközi érdeklődés kíséri, hiszen egyre többen keresik a „laboratóriumizü” stúdiól'elvételek helyett egy- egy karmester iz.zó légkörű hangverseny-, operafelvéte­lét, nem banva, hogy itt-ott hibás, recseg a restaurált anyag. A magyar operaművészet szempontjából különösen nagy jelentőségű, hogy Wag­ner a Nürnbergi mesterdal- nokok részletei után most kiadták Beethoven Fideliója 1948. november ü-i előadá­sának fölvételét. mégpedig úgy, hogy a két lemezen raj­ta van a teljes zenei anyag. Olyan nagy énekesünk, mint Székely Mihály — furcsa módon — alig készített le­mezt, s ez most a teljes föl­vételei sorát szaporítja. A nagy érdeklődéssel várt so­rozatban, megjelenik még Mozart két operája: a Don Juan és a Szöktetés a sze- rájból, Wagner Lohengrinje, Offenbach Hoffmann meséi című operája. Fontos kulturális küldetést teljesít a Hungaroton e ki­tűnő előadások közreadásá­val, jó volna azonban meg­gyorsítani egy-egy lemez megjelenésének az idejét. L. G. velőké. Ferencsik János ve­zényletével Verdi Requiem- jét a Magyar Állami Hang­versenyzenekar és a Buda­pesti Kórus szólaltatja meg. Az előzetes zenekari próbák bizonyították, hogy a néző­tér akusztikailag tökéletes, így a jövőben lehetőség nyí­lik más zenekari mű bemu­tatására is. Október 8-tól négy este a balett kap otthont a Buda­pest Sportcsarnokban. A győri Balett a „Don Juan ár­nyéka rajtunk” című műso­rát mutatja be. Markó Iván rendezésében és főszereplé­sével. A tervek szerint ez a kap­csolat hosszabb távon is gyümölcsöző lehet, már folynak az előzetes tárgya­lások 1983 tavaszára, a Győri Balett vendégszerep­léséről. Az ifjabb korosztálynak is akad nézni- és hallgatniva- ló. Augusztus végén á Kraft­werk együttes itt folytatja 1981-ben elkezdett magyar- országi sikersorozatát. No­vemberben pedig a 20 éves születésnapját ünneplő Ome­ga lép fel — a tervek sze­rint négy este — jubileumi műsorával. A programokra jegyet vidékről is a sport- csarnok pénztárában lehet igényelni. A Budapest Sportcsarnok nemcsak a fővárosiaké. VALtERtO Egy légy a falon Valahonnan bejön a fic­kó — kicsit ivott talán, mint mindig —, észreveszi a Her­ceget, hozzálép és az orrára teszi a mutatóujját. Az egy pillanatig hökkenve nézi, majd viszonozza a furcsa köszöntést, mely olyan, mint az eszkimók arrdörzsö- lése. Rokonszenv áramkör izzik föl Valerió csibész es Leonce trónörökös között, így indul a bogiári Büch­ner-előadásban két egymás­nak való ember nagy közös kalandja. A Herceg lilában. Valerio — a naplopók közt fejedelem — amolyan kato­násain köpenyben, nagv ka- rimájű fekete kalapban, melyet homlok fölött pör­gőre, kupájánál csurgóra hajtott. Leonce holdkóros, reáliáktól menekülő költője a Tart pour l’art-életnek, Valerio élete viszont teljes­ségében naturbursch költé­szet. A szegény szabad kor- gó gyomor ihlette dalocskáit zengi fénytelen hangján. Mondjuk ezt: „Haj, egy légy ül a falon! Egy légy ül a falon, a falon!... Uh!” S a Herceg csatlakozik a daloló- hoz. Lukáts Andor alakítja a Leonce és Léna Valerióját. Szuszog, krákog, vedel, za­béi; olyan, mint egy meg­elevenedett biológiai gépe­zet. Egy ember a földről, gargantuai étvággyal. Nem az ideák megszállottja, mint Leonce. De biztos támasz­ték Leonce mellett. Égbe törne-e a karcsú torony, ha nem támasztaná a vaskos pillér? Valerio „pillérnél" mozgé­konyabbat nem ismerek. Egy rugaszkodás és fönt áll, diadalmas Nagy Sán- dor-i pózban a kerti ágy tetején. Vagy segédeszköz nélkül, majomfürgeséggel mászik föl két fenyőre, hogy rálátása legyein a dolgokra. Ördögi fickó, akiben egy nyájas humanista lakik. Az a gyanúm, hogy elmenekült Péter király birodalmából, ahol az Idő az űr. Valerio az időtlenség törvényein kí­vüli lovagja. Nagy az elfog­laltsága: semmit sem csinál. Alpári tréfát eszel ki az ud­vari fő-főtanácsos ellen; Spindler Bélával és Mihályi Győzővel Lukáts egy fél filmre való gesztuspoént, mimikaviccet, hangutánzó gégét elpufogtat... A shakespeare-i vaskos realitás követe ebben a da­rabban: Próbakő bohóc, az „ehess, ihass. alhass”-racio- nalizmus költője. Bölcselme alighanem eb­ből táplálkozik: „... a bo­londokházáig nem is olyan hosszú az ut; könnyű ráta­lálni, ismerek arrafelé min­den ösvényt, dűlöulat, sé­tányt.” Visszatartja Leonce-t az öngyilkosságtól; nem is olyan könnyű e hamleti hempergőt. Mert Valerio, a mindent gúnyoló, parazita- életű fickó lelke legmélyén természetesen filantróp, mint minden gúnyolódó. Lukáts nagy játékot pro­dukál Valerióval. A bogiári tragikomédiába hajló elő­adás zárójelenetével is ő ma­rad meg bennünk. Gyanút­lanul fecseg, szóvirágokat hímez a levegőbe a csodá­ról, hogy Péter király volt birodalma Leonce kezébe hullott. A káprázat képeit festi, és nem veszi észre, • hogy Leonce már a Feladat­tal azonosítja önmagát, ami­kor tükörben szemléli ön­maga arca helyett a szervi­lis, parancsra mindent tel­jesítő tanácsos képét. Ren­dezői telitalálat, hogy ugyanaz a színész, Spindler Béla játssza ezt, a hivatal­nokot is, mint azt. akit Va­lerio és Leonce „szabad éle­tében” a megalázásig gú-. nyolt. A tanácsos vörös bársony, virággal díszített hatalmi fejfedővel ékesíti föl Vale- riót. Alatta azonban fém szájkosár, arckosár; és egy­re rövidül a póráz. Valerió- ra, a felhőtlen élet eleven jelképére többé nincs szük­sége Leonce királynak. L. L. Augusztusi szakkönyvújdonságok Kerti károsítok színesben A termelés sikerének egyik kulcsa a kártevők el­leni hatásos. eredményes védekezés. Hiába adott minden a jó földtől a kitű­nő fajtáig, ha nem sikerül megóvni a kert növényeit, kárba vész a fáradság, a be­fektetés. A kiskerttuiajdo- nosoknak ezen a „húsbavá­gó” gondján igyekezett eny­híteni dr. Bodor János 88 színes oldal a kerti károsi- tókról című művével. Külö­nösen nagy értéke ennek a könyvnek, hogy a rengeteg színes felvétellel a hozzá nem értő is biztonsággal azonosítani tudja a növé­nyen, a virágon felfedezett kártételt. A szöveges rész­ben leírja a szerző a kárté­tel minden formáját, megis­mertet a kártevő életmódjá­val és az ellene való véde­kezés leghatásosabb mód­szerével, időpontjával. Aki gyakran forgatja ezt a köny­vet. betartja Útmutatásait, tanácsait, annak egészsége­sek lesznek a fái, ízletes gyümölcs, szép zöldség te­rem a kertjében. Amíg ez a könyv elsősor­ban a kiskerttulajdonosok érdekében látott napvilágot, a Védekezés az élelmiszerek állati kártevői ellen című gyűjteményes kötet a nagy­termelőket, forgalmazókat és feldolgozókat igyekszik Dr. Viczián Antal a hómezőkön Egyre jöttek a katonák a falu felől. Egy ismerős zász­lós a 47-esektől elmondta, hogy az ezredet vagy talán az egész hadosztályt szétver­ték. Oda van a teljes fölsze­relés, a lövegek, a géppuskák, a szekerek, minden-minden. Ez maradt, amit itt látunk, a 9. hadosztályból: fegyver nél­küli csellengők, céltalan bo­lyongók, akik az életüket pró­bálják menteni. Szétvert sereg. Egyórai járás után dülede- ző szénapajtánál álltunk meg. Néhányan leheveredtek a szé­nába. Mozgásra kellett biztat­ni az embereket, menjenek tovább, mert aki lefekszik és elalszik, az. menthetetlenül megfagy. Különösen az.okat fenyegette veszély, akik még csak ' nem is a szénára, ha­nem a hóra feküdtek le halá­losan kimerülve. A harci zaj lassan elcsende­sedett'. A hajnali derengésben kötöztük az oda vetődő sebe­sülteket, amíg tartott a köt­szerünk, aztán az is elfogyott. Erősen világosodott, amikor tovább indultunk. Hogy mer­re menjünk, nem volt vitás, csak egy irányban mehet­tünk: északnak. Majdnem összefüggő menetoszlop ala­kult ki. A gyalogosok között néháríy egylovas szán is ha­ladt. Aki tudott, fölkapaszko­dott rá. Négyen-öten ültek egy-egy szánon, de azért akadt hely a sebesültek sza­mára is. Szegény lovacskák alig bírták húzni a megrakott szánokat. Ügy látszott, hogy az oroszok velünk nem tö­rődnek, semmi jele sem mu­tatkozott az. üldözésnek, pedig ezen a nyílt, havas terepen, ahol fa is csak elvétve nőtt, nem okozott volna nehézséget összeterelni a csellengőket. Harcról itt már nem lehetett szó. hiszen nem is volt fegy­verünk. Sebesültünk aránylag jól tűrte az utazást. Fájdalmain még tudtam segíteni, a táska a nyakamban lógott, s maradt meg néhány fájdalomcsillapí­tó. Inkább ,a hidegtől szenve­dett. Akadt azért a menete­lök között, aki megkínálta né­hány korty kávéval. Volt ab­ban egy kis rum is. Mi sem­mivel sem tudtuk itatni, min­den a segélyhelyen maradt Voronyezst is állandóan ágyúzták. Valahol messze re­pülőgépek húztak el, aztán azok is Voronyezs környéké­re dobtak le bombáikat. Sztaronikolskoje felől még hallatszották robbanások, annál azonban már mesz- sz-ebbre jutottunk, hogy a kézifegyverek ropogását hallhattuk volna. Dél körül egy völgyben német menetoszloppal talál­koztunk. Nyugat felé vonul­tak. A Voronyeszböl kivont alakulatok voltak. Ök is eleg ziláltam szétszóródot- tan. fáradtan meneteltek. Fegyverük volt. ágyúkat is vontattak. Időnként kato­nákkal megrakott teherau­tók húztak el a gyalogosok között. Kezdtünk bizakodni, hogy valamelyik alakulathoz csatlakozva rendezhetjük so­rainkat es valahol majdcsak találunk magyar csapatokat, saját hadosztályunkat. Sen­kinek sem volt .kedve har­colni, de ennivalóra szükség lett volna, s ehhez valami­lyen kötelékhez kellett tar­tozni. Először is sebesültünket próbáltam valamelyik autó­ra felrakni, hogy minél ha­marabb korházba kerüljön. Hiába integettünk ' azonban, egy sem állt meg. Él kellett ugrani az autók elöl, mert különben eltapostak volna. Zoli élőkén tett a zsebéből egy vöröskeresztes karszala­got, azzal integetett, de hiá­ba volt minden igyekezet, elhúztak mellettünk. Nagy sokára egy vöröskeresztes sebesültszállító autó tűnt fel. Szabályszerűen elálltuk az útját, erősen integetve. No ez végre megállt, A so­főr mellett egy orvos ült, aki hosszas alkudozás után hajlandó volt fölvenni se­besültünket. Megnyugodva intettünk búcsút neki. Hogy mi lett vele? Nem tudom. Remelem, hogy kór­házba került és meggyó­gyult. Szerencséje volt. mert ez az orvos volt az egyetlen nemet aki emberséges volt a magyarok iránt, az egesz visszavonulás alatt. A magyar katonák most már a németekkel azonos irányban, nyugat felé mene­teltek, de a kitaposott útról leszorítva, az árokparton botladozva. A „kamerádok” félrelökdööték a magyarokat. A szánkó hamar megtelt sántikáló, elcsigázott sebe­sültekkel, de azt is alig le­hetett az úton tartani. Attól féltem, hogy az egész em­berrakomány belefordul az árokba. Helyzetünk tarthatatlanná vált. Egy magyar főhadnagy megpróbált valamilyen egy­seget megszervezni. Rendez­ni kellett sorainkat, mert ez a csellengés senkinek sem vált hasznára. Csak zárt kötelékben remélhettük, hogy ennivalóhoz, szálláshoz ju­tunk. Akkor meg azt hittük, hogy a nemetek baj tarsak. (Folytatjuk.) segíteni. Az e!éhrriszer-kár- tevők által okozott veszte­ségek nagyságát csak becsül­ni lehet, tevékenységük megakadályozása meghatáro­zóan fontos feladat,, nem­csak az élelmiszerek meny- nyiségének, minőségének ja­vítása, az exportérdekek miatt, hanem egészségügyi szempontból is. A könyv megismertet a kártevők fa­jaival, szokásaival, és az élelmiszertermeles és -táro­lás . hazai helyzetének isme­retében fontos gyakorlati tudnivalókat közöl. Még tart a nyári Borfo­gyasztási csúcs — ilyen szempontból is időszerű Emil Ulischberger Sörivók vagyunk című könyve. A sört sokan szeretik, de ked­velői közül lényegesen ke­vesen tudják, milyen is a jo sör, miképpen es miből készül. Ez az olvasmánynak is érdekes mű betekintést ad a nemes árpanedű jele­nébe és múltjába. A Szerző végigvezeti az olvasót öt évezred történetén — ez­alatt sajátította el az em­ber a sörkészítés módját — bemutatja a modern sör­gyártás, fni^ több: a sörivás világbajnokát iá. A Mező­gazdasági Kiadó a hazai ol­vasóközönség igényeit figye­lembe véve kiegészítette ezt a nagy sikerű munkát né­hány magyar vonatkozású adattal, sörkészítési, vala­mint magyaros sorkorcsolya receptekkel. S ha már a szakmai érde­kességeknél tartunk, min­denképpen figyelmet érde­mel Farkas Henriknek a Natura gondozásában útra bocsátott könyve: a Legen­dák állatvilága. Csak cím szerint idézünk néhány té­mát: milyen hosszú a ten­geri kígyó?; Az óriáspolip rémtettei; Hannibál és a harci elefántok esete; Sár­kánybarlang a Kárpátokban; Melyik állat volt a leviat­han? De olvashatunk ebben a könyvben a közismert ál- latok — farkas, róka, holló, gólya — különös és sokáig igaznak vélt furcsaságairól, megismerkedhetünk képze- let-szülte élőlényekkel, szo­kásaikkal. A sárkányok, a griffmadarak, a főnixek ter­mészetrajzát Gyulai Liviusz gyönyörű illusztrációi teszik teljéssé. Augusztusi újdonság a ,,Mindenkit hazavárnak”-so- rozat harmadik, befejező kö­tete. Témája, mint elődeinek, a mezőgazdasági munkavé­delem. Ez a kötet a mező- gazdasági építkezések, a fa­gazdaság, a faipar, a szárí­tás, a hűtés, a tárolás, a feldolgozás, a mezőgazdaság­ban végzett élelmiszeripari jellegű tevékenységek leg­fontosabb munkavédelmi kérdéseivel foglalkozik. Az előző kötetekhez hasonlóan gazdag 111 usztrációanyag te­szi szemleletesse a művet. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom