Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

A MAGYAR MÁRTÍROK 50 vagon gyümölcs exportra Szedés, válogatás, sm • i '■ I Sr A lexikon meghatáro­zása szerint a mártír, a vértanú valamilyen eszmébe vetett hitért kínozta- tást, halált szenvedő ember. Eredetileg az ókori Rómá­ban keresztény hitük mel­lett vérükkel, azaz életük­kel tanúskodó áldozatokat nevezték így, később a fo­gaimat kiterjesztették a po­litikai véleményükért, meg­győződésükért az üldözést, a halált vállalókra. A társa­dalmi haladás érdekében el­szenvedett halál esetében különösen méltányolni kell az egyéni helytállást, a meggyőződés melletti kitar­tást (az igazán rossz ügyek hívei ritkán mutatnak ilyen bátorságot). Természetes, hogy a „jó ügyek’’ mártír­jai általános tisztelet tár­gyává válnak, példaképpé, már csak azért is, mert a későbbi események 4nintegy igazolják, bizonyítják, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. A politikai mártíromság tipikusan újkori, modern jelenség, mert korábban a vallási ideológia uralkodó helyzete következtében a társadalmi mozgalmak álta­lában vallási köntösben je­lentkeztek, így a mártírsors az egyes vallásos irányzatok harcai közepette jutott osz­tályrészül keresztény hitté- irítőknek, más hitek követői- , nek, eretnekeknek, protes- • tánsoknak, ellenreformáto­roknak, szabadgondolko- dóknak. Magyarországon a Habsburg-ellenes rendi, füg­getlenségi törekvéseknek és ezekhez kapcsolódva az erőszakos ellenreformáció­val szembeni ellenállásnak nemcsak fegyveres harcosai, hősei voltak- A hitükért gá­lyára küldött prédikáto­rok, az ok nélkül be­börtönzött^: és vagyo­nukból kiforga toltak, a Sárospatakról elüldözött ta­nárok és diákok, a Caraffa vértörvényszékén az önkény­nek meg nem hódoló eperje­si kínba Iáit szenvedettek már politikai meggyőződé­süket tudatosan vállaló már­tírok. Történelmünkben az első egyértelműen világi és világnézeti mártírok az 1795- ben kivégzett magyar jako­binusok voltak. Az 1848— 49-es szabadságharc leveré­se után alaposan megnöve­kedett a vértanúságukkal nemzeti pantheonunkban jogot nyertek száma: a po­litikai és katonai tevékeny­Takarékosság — gondtala­nabb élet. Ezzel a jelmon­dattal indult tavaly első al­kalommal a takarékossági hónap, melynek akkor So­mogybán Boglárlelle volt a központja. Az idén a megyei megemlékezés színhelye Nagyatád lesz, ahol a Gábor Andor Művelődési Ház ok­tóber 24-én a takarékosság jegyében zajló egész napos rendezvénysorozatnak ad he­lyet. Az MHSZ megyei szerve­zetének repülő- és autómo­dellező „produkcióját” a rá­dióamatőrök bemutatója kö­veti majd. A nagyatádi vá­rosi KISZ-bizottság és a ta­karékpénztár közös rendezé­sében a város üzemi KISZ- alapszervezetei vetélkednek a takarékosságról, Atád tör­ténetéről, irodalomról, törté­nelemről. A versengést sportjátékok színesítik. Ezen a napon harcászati eszkö­zökkel is megismerkedhet­nek a város lakói. Október 20-tól öt napon át látogathatják az érdeklő­dők azt a kiállítást a műve­lődési házban, amelyen az OTP, a takarékszövetkeze­tek és a posta ügyes kezű dolgozóinak kézimunkáit, fafaragásait mutatják be. Az októberi rendezvényso­rozat érdekessége a betét­tombola lesz: azok, akik Nagyatádon a takarékpénz­tárban és -szövetkezetben vagy a postánál október i — 23. között legalább egy da­rab ötezer forint értékű ta­karékbetétkönyvet, gepK.y­ségükért kivégzettek száma meghaladta a százötvenet, az aradi tizenhárom (helye­sebben tizenöt) csak szim­bóluma, megtestesítője va­lamennyi üknek, ők az ön­kény tombolásának szobor nélkül is állandóan szemünk előtt levő mementói. Százharmi bekét év távla­tából sem lezárt, elfeledés- re való ügy az 1849-es már­tírok sorsa. Abból a sok gondolatból és kérdésből, ami velük kapcsolatban ma fölmerülhet bennünk, ra­gadjunk ki egyet: szükség volt-e áldozatukra, volt-e értelme haláluknak, a nem­zet, az emberiség számára? Szabadságharcunk min­den heroizmusa, minden jo­gossága, . ritka tisztasága el­lenére sem volt híján a ka­tonai és politikai hibáknak, az emberi gyöngeségeknek. Egy sor kérdésben hiányzott az egység, s nemcsak az ép­pen aktuális feladatok tekin­tetében nem volt meg min­dig a szükséges egyetértés, de a harc célját illetőleg sem. Mindez persze többé- kevésbé törvényszerű. így van ez minden hasonló moz­galomban. De a végső vere­ség és az azt követő terror megteremtette azt az egy­séget, amit a győzelmek és a közbülső vereségek csak bomlasztottak. A megalázta­tás fájdalmában és a jogos fölháborodásban ismét ta­lálkozott az egész nemzet, sőt jórészt az egész ország, mert a magyarokkal szem­ben bizalmatlan vagy éppen ellenséges nemzetiségi irány­zatok személyükben tisztes­séges követői sem üdvözöl­ték a terrort A magyarok harcát bizonytalankodva, lelkesedés és kétely között hányódva figyelő külföldi közvéleményt is a méltó­sággal viselt vereség és az egyértelműen igazságtalan bosszú látványa állította mellénk, s tette általánosan tisztemé a magyar nevet. Az aradi és a többi magyar- országi vértanúk a legtöbbet mégis magának a magyar nemzetnek adtak, ide értve a késői generációkat is. Min­den népnek, a nemzetté vá­lás stádiumában levőknek pedig különösen, szüksége van a nagy közös élmények­re, mondjuk: a maga nagy francia forradalmára. A szabadságharcunk jelentet­te nemzeti élményt éppen Arad tette olyan maradan­dóvá. Az 1849-ben kivégzet­esmyeremény-betétkönyvet, nyereménybetétkönyvet vagy takaréklevelet váltanak, egy tombolát kapnak, ‘s a 24-i ünnepség keretében a tombolajegyekre öt darab, egyenként ezer forintos nye­reménybetétkönyvet sorsol­nak ki. A nagyatádi takarékossá­gi ünnepségen — melyet a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, a helyi KISZ-bizottság, a konzerv­gyár és a Dél-somogyi Álla­mi gazdaság közösen szer­vez — az Országos Taka­rékpénztári Központ képvi­selője jutalmat ad át a nagyatádi óvodák KISZ- alapszervezetének és a kon­zervgyár forgácsoló brigád­jának. ök ugyanis élen jár­tak a takarékossági mozga­lomban; a forgácsoló brigád például évente közel hat­vanezer forintos anyagmeg­takarítást ért el. A megyei rendezvény egyik kiemelkedő eseménye Kaposváron lesz október 8- án. A Pécsi Postaigazgató­ság által a postai dolgozók­nak szervezett vetélkedőnek ad helyet azon a napon a megyeszékhely. A hónap utolsó napján, a takarékos­ság világnapján ünnepi mű­szakokat tartanak Somogy pénzintézményeiben. Az OTP-fiókok mellett működő tíz társadalmi tanácsadó testület pedig ünnepi ülése­ket tart októberben, a „Ta­karékosság — gondtalanabb eset” jegyeben. tek, a hosszú várfogságra, jó esetben kényszerbesoro- zásra ítéltek vállalták múlt­jukat, tetteiket, nem tagad­tak meg az őket a vesztő­helyre vagy a hosszú nyo­morúságba juttató eszméket. Mindehhez erőt csak esz­méik tisztasága, az ügyük jogosságába vetett hit ad­hatott, s ugyanez adott erőt honfitársaiknak is a követ­kező nehéz évek átvészelé­séhez. Az életért, az elve­szett évekért az egyénnek kárpótlás nem adható, a családtagoknak sem az el­szenvedett fájdalomért, de már a kortársak is érezték, egyértelmű lett, hogy a sú­lyos, de vállalt áldozat nem­csak morális tett volt, er­kölcsi példa, de történelmi erőforrássá is vált — nem­csak évekre, de évtizedekre, sőt remélhetőleg évszázadok­ra. Mai világunkban a hu­manizmus, a társadalmi igazságosság eszméit jóval szélesebb körben osztják, vallják, mint a múlt század derekán, s így talán keve­sebb hősi tettre van szük­ség. Ugyanakkor a kényel­mesebbé, jobbá, könnyebbé vált élet elhalványítja an­nak a tudatát, hogy az élet­hez hozzátartozik az állandó erőfeszítés, az áldozatválla­lás. Nemcsak önmagunkért, családunkért, de társadal­munkért is kell vállalnunk a jobbítás, a tökéletesítés árát. Szerencsére ritkák azok a helyzetek, amikor egy közösség, egy nemzet érde­kében vállalni kell a leg­nagyobb áldozatot, az ifjú nemzedék vagy a legjobbak életének a fölkínálását. B izonyára igaz az * közismert tétel, hogy nem az a nép sze­rencsétlen, amelynek nin­csenek hősei, hanem ame­lyeknek hősökre van szük­sége. De legalább annyira szerencsétlen az a nép, amelyik szükség esetén nem képes az áldozatokra, nem tud hősöket adni. Ilyen szem­pontból nézve a magyar nemzet Mohácsokban, már­tírokban gazdag történelme nem is tűnik olyan balsze­rencsésnek. J. G. Az ember különösen ha fiatal es a szebbik nemhez tartozik, él-hai a divatos öl- tösteödésért. Munkásszállá­sokon megfigyelhető, hogy a kis fizetésű lányok olykor másra sem gyűjtenek, mint egy-egy „menő” ruhadarab­ra, amely rangot jelent a társaságban. A pénz több­nyire könnyebben jón össze, másít az áhított öltözék. A legújabb divathullámok ugyanis inkább a turista­utak csatornáin át jutnak el hozzánk, semmint a hazai kereskedelemén. Persze távolról sem csak a kereskedők hibáztathatok. A magyar ipart általában a góliát méretű egységek jel­lemzik, s nem kivétel ez alól a konfekcióipar, a kö- töttéruipar, sőt, a cipőipar sem. A nagyüzemek megle­hetősen lomhán követik az igényeket, inkább arra tö­rekszenek, hogy minél na­gyobb szériákat gyártsanak. Számukra ez a kifizetődőbb, és ez a biztonságosabb is. Nagy sorozatban pedig el sem lehetne ad ni * például a répanadrágot, amit igazán kevesen viselhetnek: csupán azok, akik egyszerre meré­szek, karcsúak és nagyon fiatalok. • Bár a divat minden ipari­lag fejlett országban nagy üzlet, a legújabb kreációk Párizsban és Londonban sem az áruházak fogasain jelen­nek sm« eíosaar. Hanem hol ? A mosolygós, piros almák útrakészen várakoznak a Bárdibükki Állami Gazda­ság gyümölcsösében. Eddig már száznegyven vagonnal szedtek le a gazdaság dolgo­zói, valamint az általános- és középiskolások, de ez nem a teljes mennyiség: még negyven vagonnyit a legrövidebb időn belül le kell szedni és el kell szál­lítani. A sok eső nem kedvezett az almaszüretnek. Ahogy Borsos István üzemvezető elmondta, a csapadékos na­pok húsz vagon kiesést je­lentettek, melyet most tel­jes „erőbedobással” pótol­nak. Ebben segítségükre , vannak a kaposmérői, a to- ponári általános iskola ta­nulói, a ladi erdészet dolgo­zói, és — ha végeztek a paprikaszedéssel — jönnek a kaposmérői kertészet mun­kásai is. A múlt évhez ké­pest jobbak az eredmények: tavaly október végén tar­Természetesen a butikokban, a kis divatáruüzletekben. És tegyük hozzá — csillagásza­ti árakon. No, nem is az kéne ne­künk, ami ott látható, és ami itt megfizethetetlen. Be­érjük mi azzal, ami egyszer­re viselhetőnek is és tartós divatnak is bizonyul. Ezt azonban már, úgy tetszik, megcélozhatjuk, sőt: meg is vehetjük. Erre a derülátó megálla­pításra az ad okot, hogy a divatszakmában megjelen­tek és mind nagyobb sze­rephez jutnak a kisterme­lők. és áruik forgalmazói, a butikok. Nem. vagy leg­alábbis nemcsak azokra a maszekokra gondolok, akik — visszaélve divatéhségünk­kel — silány minőségű ru­haneműt kínálnak borsos áron valamelyik belvárosi ház udvari üzlethelyiségé­ben, a villogó fényreklámok alatt. Inkább gondolok azok­ra a vállalkozó szellemű ke­reskedőkre, — akik — az új rendelet értelmében — bér­be vettek egy-egy állami üzletet, vagy valamelyik kis­kereskedelmi vállalattal, szövetkezettel szerződve ve­zetik annak a cégére alatta boltot. Másként, mint eddig, más árut kínálva. Nekik, akik szerződés­ben vagy bérletben ve­zetnek divatáruüzletet^ több a lehetőségük, mint a hagyományos rendszerű bo&ofc veaetowaek. On­tottak ott a szedésben, mint most az idén. A kiskorpádi hűtőházba hetven vagon ál­ma kerül majd, melyből már ötvennyolc vagonnal szállí­tottak oda. Télen a hűtőház­ból a gyümölcs felét expor­tálják, a 'többit a konzerv­ipar dolgozza fel. A negyvenöt vagon köz­vetlenül értékesített almából harminc vagonnal a cseh­szlovákiai Ostrava hűtőhá­zába szállítottak. A termő­helyről huszonöt tonna friss gyümölcsöt az NDK-ba ex­portáltak a napokban. Ugyancsak további huszon­öt tonna almát szállítanak Csehszlovákiába. Ä Zöldért böhönyei pincéjébe tizenkét és fél vagon alma került, további három vagonnal vit­tek a budapesti Zöldért- boltokba. Az állami gazdaság nyolc­millió forint értékű alma­válogatót vásárolt a Kapós- géptől, mely a próbaüzem tapasztalatai szerint meg­nan vásárolnak árut, ahonnan akarnak, akár a magánkisiparostól, akár va­lamelyik ktsz-től rendelnek, szabályosan járnak el. És mivel a kockázatot maguk vállalják, alaposan meggon­dolják, hogy mit szerezzenek be. Csakis olyan árut, amelynek piaca, vásárlókö­zönsége van. Aligha véletlen, bogy a sok ezer meghirdetett, szer­ződésbe vagy bérletbe adan­dó üzlet közül a legkelen­dőbbek — nem számítva a vendéglátóhelyeket — a di­vatáruboltok. Ezekre licitál­nak a legtöbben, mert lát­ják bennük az üzleti lehető­séget. Itt vannak azután a Módi butikok, a Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalat ha­sonló jellegű, de szerényebb választékú üzletei, amelyek hagyományos rendszerben működnek. És a közelmúlt­ban, megjelent a verseny­társ-hálózat: a Skála-Coop beharangozta az „S-modell” üzleteket. Meg is nyílót* már közülük négyet Buda­pesten es egyet Dunaújvá­rosban. A reklámkampány meg­hozta a hatását: a nyitás utáni első napokban akkora volt a vásárlók érdeklődése hogy hosszú sorokban a2 utcán várakoztak a bejutás­ra. Hogyne, hiszen a Skála- Coap azt ígérte, bcrt&jwban gyorsítja és jelentős mérték­ben megkönnyíti a szedést követő munkálatokat. A gyümölcsös területén új utak épülnek, megszűnik a sár, amely minden évben ko­moly gondot okozott a sze­dőknek és a szállítóknak. Szaporább lesz a rakodás is 3 s a tartályládák hibásodása,- törése már eddig is jelen­tős mértékben csökkent. Az alma mellett még tíu zenöt vagon téli körte vár szedésre a bárdibükki gyü­mölcsösben. Az eddig le­szedett hét vagon körtéből csaknem a teljes mennyiség a szigetvári és a nagyatádi konzervgyárba került. El­szállítottak hatvanegy vagon szilvát is, ebből tizenöt va­gonnal Svájcba és az NSZK- ba. A jövőben még nagyobb szüksége lesz a gazdaságnak a szorgos diák- és felnőtt­kezekre, hiszen még az idén további huszonöt hektár al­mát és tizenhét hektár szil­vát telepítenek. mindent kínál, ami a jólöl- tözötfcséghez szükséges: sportos és elegáns finom­konfekciót a szőrmétől a blúzokon át egészen a für­dőruháig. „Az S-modell üz­letek divattanácsadód —akik a divatot személyre szóló­nak tekintik — örömmel se­gítik önt abban, hogy kivá­laszthassa, ami egyéniségé­nek, ízlésének legmegfele­lőbb” — hirdeti a legújabb butdkhálózat. Bár a valóságban a válo­gatás, a vásárlás egyelőre nem ilyen elegáns és ké­nyelmes körülmények között folyik, és az árak is egy ki­csit magasak, tény, hogy az S-modell szintén valami újat hozott. A tervek sze­rint 1985-ig összesen 40 bol­tot nyitnak; jövőre például Nyíregyházán, Szombathe­lyen, Tatabányán, Egerben. A nagy- és á' kistermelők áruit egyaránt forgalmaz­zák, de a kis szériákhoz — mint mondották — ragasz­kodnak. A szerződéses boltok, a magánkereskedők, és mel­lettük a két hálózat — a Módi és az S-modell — üz­letei már nemcsak a kisszé­riás divatcikkek megjelené­sét jelzik, hanem arra is engednek következtetni, hogy verseny alakul ki közöttük. Tehát a divatos öltözködésre az eddiginél több lehetőség nyílik. G. 35s. SOMOGYI NÉPLAP Az idén Nagyatád m házigazda Október: takarékossági hónap Vmrsanyben a fogyasztókért Divatbutikok

Next

/
Oldalképek
Tartalom