Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
Szöcske A százéves vérbükk ele- fántoranány-sima ágáról a fiú messze tekint. Címeres kastély lakója Orsós Ernő; ott alszik, athol grófok, bárók pihentek meg. Ügy lehet, a vastag ágon hajdanában hinta lengett. — Kisgorbői vagyok, Keszthely mellől — vékonyan csordogál a vallomás a sasonrú, keskeny szemű ka- maszgyerekból. — Vadász akartam .lenini, de Óladon betelt a létszám, akkor megpályáztam a helyet itt. Ide fölvettek. A szőcsényousztal park kiasszonyosodott fenyői, gyertyái gesztenyéi, teaillaÁttetsző, tiszta vízben gázolod^ s ha megállók, látom a finom iszapot, a kagylókat, a lábamat. Sajnos, ma már csak emlékként írhatjuk le ezt. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt azonban ilyen volt a Balaton. Most zavaros, barna, a vize tele hínárra], algával, s a partra döglött halakat vet ki. Nem is csoda, hiszen húskombinál, vegyi üzem, állattenyésztő-telepek engedik bele a szennyvizet; a nyaralóvendégek szemetelése csupán „egy csepp” a tengernyi ártalomhoz képest. A veszélyt fölismerni azonban nem elég — megszüntetése a fontos feladat. Apró tett, amelyet a Balaton környéki általános iskolák úttörői vállaltak. Ám ezt a kis segítséget is meg kell becsülni! A három megyében tavaly óta ötven környezetvédelmi őrjárat működik, a somogyi oldalon a fonyodi általános iskola tanulód végzik a legjobb munkát. 1980 májusában, amikor bekapcsolódtak a tó megóvásáért indított akcióba, még csak ötödikesek voltak. Molnár Istvánná egész osztályát — mind a harmincöt gyereket — megnyerte a célnak. Tavaly * zánkai úttörővárosban. környezetvédelmi táborban készítették föl őket erre a tevékenységre. Fehér Zoltán most, a tavaszi szünetben is részt vett egy ilyen táborozáson. — A Hazafias Népfront felhívására kapcsolódtunk be a mozgalomba — mondta —; Zánkán találkoztunk vízügyi szakemberekkel, beszéltek nekünk a tavat fenyegető ártalmakról, s mi elmondtuk, milyen módszereket alkalmazunk az őrjáratok során. Fórumokon vettünk részt, és Zánkáról azóta is rendszeresen kapunk feladatokat. A rajban négy őrjáratot szerveztünk, s kéthetente egyszer a környéket jár juk. Minden csoportnak tú harsai, méltóságteljes tiszafái zúgolódás nélkül — mára elült a szél — állnak immár évszázados őrhelyükön. Sőt, a madártűrőket közülük még vidámnak is érzékeli a képzelet. Hánv fiókanemzedéket tartottak ág- vállaikan ezek az óriások? Többet, mint ahány végzős „rajt” ez az intézmény —■ az erdőgazdasági szakmunkásképző iskola — kibocsátott. — Heten vannak még otthon testvének — így a fiú. — Már családos nővéreim vannak, a bátyám végzett gépszerelő. Hetvenötben házat épültünk. Apám Sümemás a feladata, a község meghatározott területén. Az úttörők nemcsak figyelik környezetüket, észrevételeiket föl is jegyzik; s továbbítják a pedagógusokhoz és a tanácshoz. Télen a befagyott stégeket fényképezték de (a tanács ennek alapján szólította föl a tulajdonosokat), s gondoskodnak a madarak etetéséről; a vízügyi igazgatóság laboratóriumában kémiai vizsgálatokat végeznek a vízmintákkal. Havranek Mihály bár még csak hatodikos, valóságos szakértője a madárvilágnak. Kisgyermek kora óta kedvenc olvasmányai azok a könyvek, amelyek az állatok életéről, viselkedéséről szólnak. —■ Egyre inkább korlátozódik a madarak fészkelőterülete, fogynak a nádasok. A leggyakoribb madár-, amelyet megfigyelhetünk a környéken a dankasirály, a szárcsa, a tőkésréce, de van kormorán, bölömbika is... Misi jóval gyakrabban járja a Balaton környékét mint a többiek, s erre főleg a nyári szünet a legalkalmasabb. — Azt is megfigyeltük, hogy a tanács hiába ralija ki a szemétgyűjtőket, az emberek mindenfelé dobálják a hulladékot, csak épp a kijelölt helyre nem. A bé- latelepi strandon pedig több döglött halat találtunk. Az őrjáratot nyáron szintén ■megszervezzük, az osztályból mindenki szívesen, vállalja ezt a szünidőben is. A gyerekek fontos munkát végeznek. Megfigyeléseik során mindenütt azt látják, hogy az emberek rombolják, szennyezik környezetünket: természeti kincsünket, a Balatonit .., Apró tett az úttörőké, de reméljük, példát adnak majd a felnőtteknek — és észrevételeik sem maradnak eredménytelenek. I. £. Irodalomtörténeti vándorgyűlés kezdődött Kaposváron Riedl Frigyes szellemében Ma Niklára látogatnak gén segédmunkás, anyám Iskolai fütő. Egyik nővérének magyar férje van. Ernőnek ez természetes, hiszien itt neki sem a hajszín, a bőr határozza meg a barátokat: a' nadalosi Horváth Attilát, a sümegi Vágusz Tamást, a szennai Orsós Imrét. Szöcske — „becenevét” bizonyára fürgeségéért kapta — galambokat, nyulakat tenyésztett Kisgörbőri, egyszer anyátlan mókuskölykö- ket is fölnevelt; innen a vadásznak. erdésznek, erdei szakmunkásnak vágyakozás Ernőben. Még csak elsős, de már jól áll kezében a Stihl- íűrész. megüli az erőgépet is. Egy hét a tanteremben, egy hét a műhelyben gyakorlaton — ez az oktatási ritmus itt. — Ott Györgyné, az osztályfőnököm segít nekem. Tőle kértem tanácsot, mit vásároljak ajándékba anyá- méknak ... Bejárnak Marcaliba művelődni, szórakozni. Színház- bérletük van; egy buszt ők „állítanak ki”, egyet a színház. Egér, Törpe, Vízipók, Kapsic — olyan ..becenevek” ezek, mint a Szöcske — havonként rácsodálkozik a színpadon történőkre. Zenegép, Csillagvár-makett, Császár Lajos faragásainak környezetében, üldögélünk Ott Györgymével: — Ernő igényli a törődést. Jó múltkor politikai vetélkedőre vittem Kaposvárra, leolvastam az örömet az arcáról __Nagyon szeretem a s zennai Imrét is. Sokszor mondják: ne anyáskodjak. De ezek a mi tanulóink gyerekek még, nem kész felnőttek. S különösen fontos, hogy törődjünk a nehezebb körülmények közül jövőkkel. Tavaly végzett a kis Igmácz Gyurka, még jól emlékszem, hogy hiába vártuk az évkezdésre, elsőben. Feladtunk egy táviratot. Másnap meg is jelent az apjával. „Kedves tanárnő, mondta az apa, egy szál nadrágja van a fiamnak... Az előírt lei- szerelést én nem bírom kiállítani.” Annyi mindent osszehordtumk a mi Gyurikánknak, hogy az első évben semmire sem volt gondja. Másodévben meg már keresnek. Talán ez a titka annak, hogy ebből a kis intézményből az idéru- is került ki Kazinczy-versenyre méltó tanuló, Helikonra készülő diák. (Takács Zsolt, Bozzay Tamás.) A szabad idő eltöltésére fokozott energiát fejtenek ki a pedagógusok; a pusztai élet ne sivár életet jelentsen! Jó dolga lesz itt ennek a fiúnak; a fürge Szöcskéié»:. S a három év után, előtte áll a világ. — Megpróbálok tovább tanulni. L. L. Márkó bácsival egy téesz zárszámadásán ismerkedtem meg, valamikor még a hatvanas évek közepén. Azóta nem találkoztunk. Már a nevére sem emlékszem, csupán arra, hogy az egykori sokác parasztgazda a mohácsi termelőszövetkezet alapító tagjai közé számított. Társai tisztelték, szerették, szívesen hívták lakodalomra, pinceszerekre, és mindenféle más közös mulatságra, mert ízesen és érdekesen tudott mesélni az életről. Eiről magam is meggyőződtem, amikor a zárszámadást követő. társas vacsorán egy asztalnál ültünk. Sokat beszélgettünk akkor. Pontosabban: ő mesélt, én meg hallgattam érdekes történeteit. Most mégsem a sztorikat idézem föl, hanem csak egyik mondatát idézem tőle. Ez a mondat akkor hangzott el, amikor egy külföldi hivatalos útjáról beszélt, amelynek keretében egy nemzetközi téesz-tanácskozásoin képviselte hazánkat. — Minden nagyon érdekes volt — összegezte az utazás tapasztalatait —, csak az volt a baj, hogy mindössze ketten voltunk magyarok a sok nép között: én meg egy véméndi sváb. Nem hiszem, hogy nyelvbotlás volt ez, és azt sem, Csaknem száz irodalom- történész, esztéta és pedagógus részvételével kezdődött meg tegnap Kaposváron a Palmiro Togliatti megyei könyvtárban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT vándorgyűlése. A megnyitóm megyénk politikai, tudományos és művészeti életének több vezetője is megjelent, köztük Kleno- vics Imre. a megyei pártbizottság titkára. A vendéglátók nevében Hausz Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. — Reméljük — mondotta —, hogy a vándorgyűlés — amelynek huszonnyolc év után ismét Somogy megye ad otthont — nemcsak az ország más tájairól érkezett szakembereknek teremt majd vitafórumot, hanem szűkebb hazánk pedagógusaiba . is egy korszerűbb irodalompedagógiái szemléletet plántál. A résztvevők egyperces felállással tisztelegtek a tegnapelőtt elhunyt nagy költő, Zelk Zoltán emléke előtt, majd Tolnai Gábor akadémikus, az irodalomtörténeti társaság elnöke mondott bevezetőt. Beszédében. elsősorban, a 125 esztendeje szülehogy Márkó bátyám eképp akarta volna megtagadni délszláv mivoltát: anyanyelvét, kultúráját, őseit. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy ez a sokác parasztember ösztönösen megérezte, amit a nemzetiségek egyenjogúsága alatt értünk és ami a szemünk láttára egyre biztatóbban valósul meg társadalmunkban.'Most, hogy mind több szó esik a nemzetiségi politikáról, a hazánkban élő délszláv, német, román és szlovák lakosság politikai, társadalmi, kulturális, helyzetéről, különösen fontos, hogy az egységre, az egymás megértésére való törekvés hassa át hazánk- valamennyi magyar és nem magyar állampolgárát szocialista államiságunk e fontos, mondhatni alapvető kérdésében. Az idezet természetesen nem eléggé szabatos, de a;:t hiszem Márkó bátyám sem úgy gondolta, hogy származása. neveltetése ellenére mindenáron magyarnak kell vallania magát. Csupán azt érezte — és akarva-akarat- lanul azt éreztette — az idézett mondattal, hoev ez az ország, ahol született, ahol nevelkedett, ahol szülei, rokonai, sok tízezer délszláv testvére él, mondom: ez az ország, bár többségében matett nagy irodalomtudós és pedagógus. Riedl Frigyes érdemeit méltatta. Meleg szavaikkal szólt a nagy liteiá- torok valóságos nemzedékét fölnevelni tudó professzorról, az irodalomhistóriát sok vonatkozásban megújító, mindig egyszerű és mindig magányos tanárról, aki először méltatta katedráról Ady munkásságát, aki elévülhetetlen érdemekre tett szert a Petőfi-kutatásban és aki fölfedezte Arany János költészetében, a huszadik századra előremutató jegyeket, a modernség megnyilvánulásait. Tolnai professmr a tanácskozás témáihoz és hangulatához illően néhány személyes emlékét is fölidézte; ő ugyan már nem lehetett Riedl Frigyes tanítványa, közvetetten azonban a neves szegedi irodalomtudós és költő, Sík Sándor révén ugyanazt a szemléletet sajátította el, melyet Riedl hagyományozott a magyar tudományra. Az irodalomtörténeti társaság eLnöke végül — és előre ,— köszönetét mondott a megyei szerveknek a vendéglátásért. Ezután Tárnáé Márton és Szakács Béla tartott előadást Riedl Frigyes írodalomtörténészi és pedagógiai tevékenységéről. gyarok lakják, az 6 hazája is. A Magyarországon éiő nemzetiségiek számára alkotmányunk ugyanazokat a jogokat biztosítja, mint a természetes többségben levő magyar anyanyelvű állampolgárok részére; szocialista vívmányaink egyaránt szolgálják a magyar és nem magyar lakosság érdekeit. A nemzetiségiek lakta területek egészségügyi, közművelődési, közoktatási, kommunális ellátása semmiben sem különbözik az ország többi területeitől, sőt az arra illetékes politikai, államhatalmi, társadalmi szervek talán, még nagyobb gondot fordítanak a nemzetiségi vidékekre. Kézenfekvő lenne, ha a nemzetiségi kultúra fölvirágzásának olyan, lényeire hivatkoznék most, mint a békési, baranyai, tolnai, zalai, Pest megyei nemzetiségi művészeti csoportok, de az alapvető mégis csak az, hogy a hazánkban élő nemzetiségiek jól szervezett üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozhatnak, s az irányítás legfelsőbb fokától a szorosan vett kétkezi munkáig mindenütt a magyarokéval azonos elbánásban, anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek. Nyelvüket szaA vándorgyűlés résztvevői este a Szegény Dániel előadását tekintették meg a Csiky Gergely Színházban. A tanácskozás további témái ugyancsak szorosan kap. csolódnak Riedl Frigyes munkásságához. Ma az irodalomtudomány és az oktatás összefüggéseiről hangzik el előadás, valamint az Arany-kép történeti változásairól. Általános iskolai, gimnáziumi, szakközépiskolai tanárok, egyetemi oktatók is hozzászólnak a témához. A délutáni programban irodalmi kirándulás szerepel: Niklára, a Berzsenyi-múzeumba látogatnak a hazánk más vidékeiről érkezett lite- rátorok, holnap — Nagy Péter tanszékvezető egyetemi tanár elnökletével — a huszadik századi regényről rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A vitában olyan jeles szakemberei; vesznek részt, mint Kulin Katalin, Gereben Agnes, Magyar Miklós, Salyámosy Miklós és Takács József. A tanácskozás holnap fejeződik be. Valamennyi előadásra és vitára a megyei könyvtárban kerül sor. A tanácskozás nyilvános. L. A. badon használhatják, s a magyar Lakossággal egyenlő a törvény előtti egyenlőségük. Nagyon sokan dolgoznak közülük az üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői posztjain. Számos tanár, mérnök, orvos, művész, író, újságíró kerül ki soraikból. Elégedettek lehetnek a nemzetiségi vidékeken élő kétkezi dolgozók, munkások, parasztok is. Tisz. ta, szép falvaikban gomba- módra szaporodnak az új, egészséges, tágas lakóházak. Gyermekeik előtt nyitva az út, hogy képességeik alapján fölkészülhessenek életpályájukra. Nemzetiségi politikánknak is az a lényege, mint a politikáé általában: biztosítani a dolgozó nép jólétét, biztonságát, békéjét. Amikor tehát elfogadjuk, hogy állampolgárságát tekintve valóban es őszintén tartotta magát magyarnak a cikk elején idézett mohácsi sokác parasztember, azért tehetjük, mert a lényeget tekintve — az anyagi, gazdasági, politikai alapokat illetően — mindenképpen megvalósult hazáinkban a nemzetiségiek egyenjogúsága. V. F. SOMOGYI NÉPLAP Történelmi társbérletben Úttörők a Balatonért Őrjárat a tóparton
