Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám
Válaszol a fiatal képviselő Szép feladat sok gonddal Igyekszem úgy élni, mint eddig Alig háromnegyed évvel ezelőtt országgyűlési képviselővé választása alkalmából beszéltem először Rendi Jánossal, a tabi Videoton fiatal meó-csoportvezetőjével. Válaszait többnyire feltételes módiban fogalmazta, egy valamit azonban már akkor is határozottan kijelentett: mindent elkövet, hogy megfeleljen választói bizalmának. — Most, hogy már részt vett három parlamenti ülésszakon, hogyan látja a képviselői munkát a gyakorlatban? — Megválasztásom után sokan mondták, hogy szép feladatot kaptam, de sok gonddal jár. Mindez bevált; csak a gondokból jutott több, mint amennyit vártam. Nem panaszként mondom, de ez a tény. A megye egyik legnagyobb választókerületébe kerültem: kilenc tanácsi körzet, harminckét község 27 ezer lakójának ügyes- bajos dolgaival foglalkozom. E háromnegyed év alatt az ügyek intézésében szert tettem ugyan némi gyakorlatra, de ennyi idő természetesen nem elég; néha még van, bennem némi feszültség, vajon jól csinálom-e. Tudom, sokkal többet kellene dolgoznom, de az ember teljesítőképességének is van határa. — Hogyan tart kapcsolatot választóival? — Tájékozódtam képviselőtársaimnál és kiderült: többféle módszerük van. A nagy körzetre való tekintettel én évente kétszer el akarok jutni mindegyik községbe, úgy, hogy az ejső félévben és a másodikban is legyen egy-egy fogadónap, mikor fölkereshetnek. Ez azonban a kapcsolattartásnak csak az egyik módja. A másik: üzemekbe járok, részt veszek a megyei és a községi tanácsüléseken, tájékozódom minden lehetséges fórumon, ahová meghívnak. Az ősszel szinte valamennyi falugyűlésen ott voltam; ezeken nagyon sok közérdekű észrevétel, javaslat hangzott el. Körülbelül ötven ügyben közbenjártam az illetékeseknél, részben még most is ezekkel vagyok elfoglalva. Nagyon sokat futkostam például azért, hogy Zala község mélyfúrású kutat kapjon. A Zichy múzeum miatt sók idegen fordul meg a faluban, s ha valaki megszomjazik, kénytelen a házakhoz bemenni egy pohár vízért. Most végre határozott ígéretet kaptam, hogy ebben az ötéves tervben elkészítik, s egy közkifolyót is létesítenék. Ez azért is nagyon fontos, mert a községben sok kút vize egészségtelen. — A képviselői megbízatás sok új ismerettséggel jár — Tabán sokan ismernek, hiszen gyerekkoromtól itt élek, itt dolgozom. A környező községekben pedig a gyakoribb kijárásokkal igyekszem megismertetni magam. A megyei vezetők között egyre kevesebb az ismeretlen arc, mivel gyakran járok be különböző értekezletekre. Ügy érzem, részben engem is sokan megismertek, hiszen a képviselői csoport ülésein gyakran szóba hozok egy-egy megoldásra váró gondot, s ezek is jó alkalmat nyújtanak személyes kapcsolatok teremtésére. — Beszeljen az Országházban szerzett benyomásairól! — Egészen más érzés, ha az ember nem látogatóként, hanem képviselőként foglal helyet a padban. A kezdeti meghatódottságon igyekeztem minél előbb túltenni magamat, Hiszen azért megyek oda, hogy hasznosítsam munkámban az ott elhangzottakat. Nem vagyok tagja egyik bizottságnak sem, de rendszeresen megkapom a bizottsági ülések tématervét és meghívnak, ha megjelölöm, melyiken kívánok részt venni. Különösen jó a kapcsolatom a fiatal képviselőtársakkal, a szünetekben sok mindenről beszélgetünk. — Hogyan néznek önre a munkatársai, a barátai, mióta képviselő lett? Szirmot bontó szegfűtenger Dinnyét is ültettek százharminc hektáron A buzsáki tsz kertészeté- » nek félhektáros üvegházában százharmincötezer tő szegfűt ültettek. A terület felén JózseX-napra már feslettek a bimbók, s asszonykán^ csokorba gyűlt a tengernyi virág. Fodros fejét — a jeles névnapig — száztíz ezar adta vándorlásra: ment a szü- kebb világot — a megyét és a fő'/árost — látni .. . »Mostohagyermek« iy a paprika és a paradicsom: az előbbinek a^ palántái másfél hektáron, az utóbbié ezer négyzetméteren, hidegfólia alatt várják az idő jobbra fordulását. Ugyanígy a tavaly meg az idén telepített meggy- és cseresznyeültetvény is. A falu szélső kertjeibe látszik fogódzni a jövendő dinnye százharminc hektárja. Oláh Illés dinnyekertész háza mögött itt-ott már kibújt apró levelek rezzennek össze a síkfólián emberkéz teremtette hasadék tágulására. Reménnyel ácsingózhatnak a fény felé, hiszen megérkezett a fóliaszallítmány, s a napokban valamennyi palánta új helyen — tápkockákba fúrt lyukakban — talál menedéket. A gazdáék szobájában ontja a meleget az olajkályha. Kint elszakítja kötőtfék- jét a szél, s ki tudja hány fogát vájja ismét a dinnyés vicsorgó kutyáiba... Két hét alatt elkészül Takarmánytartósítás amerikai módra — A mai tanácskozás az első lépés a korszerű technológiák intézményesített elterjesztéséért — mondta Lundván Zsolt, a szekszárdi KSZE Növénytermelési Rendszer Somogy megyei termelésszervezési egységének vezetője. — Már 1985-ig fölmértük a velünk kapcso.- latban álló gazdaságok állattenyésztési ágazatainak helyzetét: aiz állományt, a takarmányozási módozatokait, a fejlesztési lehetőségeket Célunk az, hogy az összegyűjtött technológiák birtokában. — a vizsgálatok alapján — »testre szabott« javaslatokkal lássuk el a válaszút előtt álló üzemeket Most szervezzük azt a tervezőirodát, amely a második félévtől készíti ajánlatait: a tákarmány betakarításától kezdve az energiatakarékos' tárolás formáit, a tafcar- mányfelihasználásd és a frá- gyakezelési eljárásokat ismerteti. Somogynak különösen fontos ez utóbbi — a Balaton környezetvédelme szempontjából. E néhány mondat a Somogy megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson, a KSZE huszonöt megyei partnergazdasóga .képviselőinek tegnapi szakmai tanácskozása előtt hangzott eL Utána Kölber László, a rendszer műszaki igazgatóhelyettese szólt a tapasztalatokról. Elmondta, hogy az energia- takarékos takármánytartósí- tásban a kukoricán van a hangsúly, mivel ez a növény adja a takarmány legnagyobb részét. A fölmérésekből kiderül, hogy a gazdaságok eddig túlzottan előtérbe állították a nedves tárolást, s a veszteség is meghaladhatja a szárítósra fordított költségeket. Nem a »hódo-lás a divatnak«, hanem a takarmányok béltartalmának megőrzése és felhasználásuk biztosítása a cél. összevetette a jelenlegi tartósítási, tárolási módokat a feladatokhoz mérten szükségesekkel, beszélt az eszköz- és gépellátottság- ról, majd a lehetőségeket vette számba- i Másodikként Antun Vida- kavics, a Harvestore Products LTD — amerikai cég — technikai tanácsadója tartott filmvetítéssel egybekötött előadást. Bevezetőben röviden vázolta vállalata tevékenységi körét: 1948-ban Chicago mellett kezdték meg a silótornyok gyártását, majd Angliában hoztak létre egy leányvállalatot. (Jelenleg hetvenötezer Harvestore-torony működik a világon, s már hazánkban is építettek néhányat. E vállalat készíti a tornyokhoz szükség,es »k i - tároló-berendezéseket«, s kívánságra mérőműszereket, ikeverőket, adagolókat is szállít. Ismertette gyártmányaik kapacitását — 9—130 vagonos befogadóképességű tornyokat építenek —, alkalmazási területüket és hasznosításuk tapasztalatait. A jelen levőket elsősorban az érdekelte, hogyan váltak be e gyártmányok Magyar- országon. A kérdésekre válaszolva Antun Vidakovics két példát említett. Dunavarsányban két kilencvenvagonos tornyot építettek, egyenként négy és fél millió forintért. Az alapozást is beszámítva két hét alatt készültek él a munkával. Várható élettartamuk harminc-harmincöt éy, s ami a megbízhatóságukat illeti : a szekszárdiak tíz év után kértek két fogaskereket... A tbersnény veszteség kétszázalékos az új típusú •toronyban, szemben a régebbi tizennyolccal és a betonsiló harminckét-harminchat százalékos veszteségével. Csak ezt tekintve egy kilencven vagonos torony beruházása nyolc év alatt megtérül — nem szólva a takarmány jobb minőségéből adódó nyereségről. Végezetül' a hígtrágyafce- zelési eljárásokról, ezeknek a gyepgazdálkodásban játszott szerepéről, majd a bio- gáztermelési technológia ki- sérleteiről volt szó. B. Zu Fontos az alapellátás javítása Beszélgetés a télről, tejtermékekről — Nem hiszem, hogy változott volna a kapcsolatunk; a munkahelyemen kitűnő közösségben dolgozom, semmi sem változott közöttünk. Nyugodtan ott hagyhatom őket, ha valamilyen fontos ügyben el kell mennem, a munkát ugyanúgy elvégzik. Azután kertet ások, motort bütykölök, s igyekszem úgy élni, mint eddig. Persze ez csak részben lehetséges, hiszen képviselőségből adódó ügyek intézése nagyrészt a délutáni és az esti órákra marad. Bizonyos szempontból azonban szerencsés helyzetben vagyok, mert a feleségem foglalkozása titkárnő, s odahaza ő intézi az én levelezéseimet is. Sok munkája van, de hősiesen végzi. Kicsit rossz érzéssel ültem tegnap a megyei népi ellenőrzési bizottság kaposvári székhazában azon az értekezleten, ahol a NEB tagjai az érintett szervek, vállalatok vezetőivel a tejtermelés;, -feldolgozás és -fogyasztás helyzetét beszélték meg. Ennek az érzésnek pedig az volt az alapja, hogy a közelmúltban lezajlott utóvizsgálat — 1978 óta — akkor végezték az alapvizsgálatot — nem tapasztalt olyan szembeötlő változást. A mostani utóvizsgálatról tájékoztató jeleytés készült a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság részére, az adott irányelvek alapján, s így részben érthető, hogy maga a vizsgálat nem tért ki olyan fontos dolgokra, amelyeket legutóbb hiányosságként említettek, s gyakorlatilag komolyabb változás azóta sincs. Nincs rá helyünk, hogy az ülésen elhangzottakat, a hozzászólásokat részletesen ismertessük, így csupán néhány lényeges dolgot említek. Ne beszéljünk most a tejtermelésről, a tehénlétszám csökkenéséről, hiszen nemrég írtunk róla; kezdjük inkább a felvásárlással és a feldolgozással. Űjra — ki tudja hányadszor — szóba került az iskolatej. Évek óta napirenden van, és érthetetlen, hogy miért nincs számottevő változás. Pedig van rá igény, tej is van, megoldható az árusítás is. És iskolatej nem nagyon, néha vagy csak helyenként található. Ha a »miért ?«-et kérdezzük, rendszerint érthetetlen kifogások következnek Pedig hol kellene kezdeni a korszerű táplálkozásra nevelést, ha nem az iskolákban? A fogyasztás — az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat adatai alapján — növekedett. Ez azonban nem vonatkozik a vendéglátóiparra. Szó szerint idézzük a vizsL J. Békés célú kutatás Ünnepi ülés a dubnai atomkutató intézetben Fazekas Judit, az MTI tudósítója jelenti: Ünnepi ülésen emlékeztek meg csütörtökön Dubnáiban a szocialista országok egyesített atomkutaitó intézete megalakulásának 25. évfordulójáról. Az ünnepségen Osztrovszki György akadémikus, az Országos Atomenergia-bizottság elnökhelyettese vezetésével magyar küldöttség is részt vett, s jelen volt Pintér Gyula, a Magyar Népköztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivője. A jelen levőket Nyikolaj Bogoljubov akadémikus, . az intézet igazgatója üdvözölte. A szocialista országok első nemzetközi tudományos központja fennállásának 25 éve alatt kiemelkedő eredményeket ért el az elméleti fizikai, az elemi részecskék fizikájával kapcsolatos, valamint a mag- és neutronfizikai kutatások terén. Dubnában tizenegy szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai NDK, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam — elméleti fizikusai folytatnak kizárólag békés célú kutatásokat. Az ott dolgozó tudósok nevéhez fűződik — többek kozott — a részecskagyonsitás forradalmiam új módszereinek kidolgozása, hat transz- uraa elem szintül izálása. száznál több új radioaktív izotóp fölfedezése, új fizikai jelenségek föltárása. Az intézet hat, külón-kü- lön is kutatóintézetnek számító, korszerűen fölszerelt laboratóriumában az utóbbi két és fél évtizedben 25 fölfedezés és hétszáznál több találmány született. A központ csaknem ezer tudományos munkatársa között négy akadémikus és hat akadémiai levelező tag van. 120- an szerezték meg a tudományok doktora, - s 510-en a kandidátusi fokozatot. Dubnában jelenleg 49 magyar tüdős dolgozik. A duhnai intézet elsődleges célja a szocialista országok atomtudományának továbbfejlesztése, de más országok — köztük az Amerikai Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország és az NSZK — tudományos központjaival és a nemzetközi tudományos szervezetekkel is szoros kapcsolatban áll. Évente öt-hat nagyszabású nemzetközi _ konferenciát rendeznek Dubnában, s a tőkés országok tudósai is rendszeresen. végezhetnék kutatásokat az intézet különleges berendezésein. Az évforduló alkalmából Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke üdvözölte a dubnai tudományos kollektívát* A legutóbbi vizsgálat idején gondot okozott bizonyos gépalkatrészek hiánJya. Ez a gond azóta fokozódott: továbbra sincs alkatrész a cseh és NDK-beli gépekhez, és nem sokkal jobb a helyzet az itthon gyártottak esetében sem. A másik szembeötlő dolog — amit sajnos mi, vásárlók is naponta tapasztalunk —, hogy gyenge a tejcsomagoló fólia. A gyár — a ’Tiszai Vegyi Kombinát — visszaveszi ugyan a hibás fóliát, de amiről csak az üzletben derül ki, hogy rossz, azzal nem lehet mit tenni: kifolyik belőle a tej. És hogy kit terhel a kár? Jelenleg a forgalmazót; azaz ő felel azért a hibáért, amiről egyedül a gyár tehet. A tejtermékek választéka nem ad okot panaszra. Bár az ellenőrök minden bizonnyal egyedülálló eset tanúi voltaik, amikor az egyik üzletben 23 féle tej termeiket és 35 féle sajtot találtak —, mi, vásárlók tudjuk, hogy nem ez a mindennapos. Ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk, hogy az alapellátás általában jó. Azért kívánkozott ide az »általában«, mivel több üzletben nem ismerik a kínálatot, s a szükséges minimum sincs ott a pultokon. Néhányan kifogásolják a sajtkülönlegességek hiányát, ám elsősorban az úgynevezett »standard választók« biztosítása kell legyen a cél, azaz a boitka- tegóriának megfelelő számú íesmék. gálati megállapítást: »...a tejtermék-forgalmazásban, felhasználásban, a túrós csuszán alig jutottak túl.« Azt hiszem, ehhez semmiféle magyarázatra nincs szükség. Többen szóvá tették az értekezleten, hogy a tejprémium a mennyiségi termelésre ösztönöz és nem a minőség javítására. Szóvá tették, annak ellenére, hogy tudjuk, megyénkben jelenleg nincs mód bakteorológiai vizsgálatra, néhány éven belül azonban ez a kérdés is megoldódik és csíraszámtól függően is premizálják majd a tejet. Talán arról sem szabad megfeledíkeznünk, hogy a mostani prémium mennyiségi, tehát nem fizethetik a minőség után. No, és nem utolsósorban kell a tej. Egyre nagyobb szerephez jutnak a tejtermékek a korszerű táplálkozásban, s szükség van a választékbővítésre — hogy mindenki találjon neki megfelelő terméket, és egyre többet vásároljon, fogyasszon. A tejtermékexport gazdaságtalan ugyan, és nem is jelentős, ám a hazai piac még korántsincs »telítve«. Hamar kiderül ez, ha nem feledkezünk meg egy fontos »tényezőről«, á fogyasztóról. D. T. SOMOGYI NÉPLAP
