Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Levéltári nap Kaposváron Közeledés Negyedsaer rendezték meg tegnap a somogyi levél­tári napot a kaposvári ifjúsági házban. Az előadássoro­zaton és a vrtán kutatók, történelemtanárok vettek részt. A rendezvényen megyénk több párt- és állami vezetője is megjelent. A tanácskozás előtt Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át a Somogy megyei Le­véltár igazgatójának, Kanyar Józsefnek a Tegyünk többet Somogyért kitüntető jelvényt. Az előadások után vita kö­vetkezett, délután pedig a megyei levéltár újabb otthonát tekintették meg a részvevők Nagyberkiben. Levéltári nappá zsugorod­tak ugyan a levéltári na­pok, a színvonal azonban nem csökkent, az ünnepé­lyesség pedig fokozódott, hi­szen az idén emlékezünk meg a levéLtárügy szociali­zálásának harmincadik év­fordulójáról. Az eredménye­ket és a gondokat Molnár József, a Művelődésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője is­mertette előadásában. Vitat­hatatlan siker ugyan, hogy a levéltárosok, és a levéltá­rak száma a többszörösére növekedett e három évtized során — mondotta — sa magyar feudalizmus, kapita­lizmus korának írásos do-1 kumentumaít is feldolgozták, jórészt, ám az eredmények­kel csak módjával büszkél­kedhetünk. Az iratokat sok vállalat, szövetkezet, minisz­térium ma is afféle papír­szemétnek tekinti, számos vezető nem gondol arra, hogy az összegyűjtött irattö­megeket a szakemberek for­rásmunkaként használhat­nák fel. Jó néhány levéltár állapota ugyancsak aggoda­lomra ad okot. Az állomány­nak csaknem egyharmadát ütött-kopott, nedves helyisé­gekben tárolják, a dokumen­tumoknak több mint húsz százaléka súlyosan megron­gálódott. Az anyag negyven­öt százaléka zsúfolt raktá­rakban, a kutatók számára tehát jószerével hozzáférhe­tetlenül hever, a harminchét egyházi levéltár iratainak feldolgozása késik, s a hat állami vagy szakszervezeti szaklevéltárban, a megyei levéltárak többségében is külső tényezők akadályoz­zák az állomány tudományos birtokbavételét. A levéltá­rak tevékenységét szabályo­zó, tizenegy esztendeje kibo­csátott törvényerejű rende­let teljes érvényesítéséhez tehát részint szemléletválto­zásra, részint a feltételek ja­vítására volna szükség. Az, hogy levéltáraink alapterüie- te az utóbbi három évtized­ben csaknem a háromszoro­sára növekedett, korántsem jelent minden szempontból fejlődést: a jelenlegi körül­mények nem felelnek meg a kutatás követelményeinek. A szakemberek munkájá­nak gyakorlati hasznosításá­ról, a levéltárak és az isko­lák kapcsolatairól szólt elő­adásában dr. Kelemen Ele­mér, a Somogy megyei Pe­dagógus Továbbképzési Inté­zet igazgatója. Méltatta azok­nak a somogyi levéltárosok­nak a munkáját, akik nem voltak restek a pedagógusok segítségére sietni kitűnő ki­adványaikkal az elhamarko­Leendő ápolónők gyakorlaton A csecsemő öltöztetése Fejsérülés ellátása Általános ápolót és asszisztensi képesítést kapnak a tanulók • kaposvári egészségügyi szakiskolában. A há­roméves képzés alatt a 165 tanuló a gyakorlatban ismeri meg a csecsemőgondozást, a beteg körüli teendőket, a<z eIsóscgéljjuyujtast, as az anatómiát. Sötétedéstől vacsoráig Ady, Dosztofevszkij az üdülőben aott tananyagcsökkentés, a történelemtanítás „kilúgozá­sának'’ időszakában sem. A Levéltár és iskola című so­rozat oktatási haszna szinte fölbecsülhetetlen, számos kísérletre ösztönözték a pe­dagógusokat az évkönyvek és szemelvénygyűjtemények. Végül — más megyék sajtó­jának segítségével — bizo­nyította: a somogyi levéltár és az iskolák együttműködé­sét hazánk számos táján kö­vetendő példának tekintik. Ennek a demokratizmusnak a jegyében várják a kiadvá­nyok szerkesztői és a levél­tári napok szervezői a jövő­ben a történelemtanárok öt­leteit, kérdéseit, javaslatait. Históriaoktatásunk egyik ilyen „érzékeny pontjára” tapintott rá előadásában a tanácskozás vendége. Benda Kálmán, az MTA Történet- tudományi Intézetének tudo­mányos főmunkatársa, à történettudományok dokto­ra, Tankönyveinkből jórészt kimaradt a középkori és új­kori Magyarország népessé­gének, etnikai és vallási el­oszlásának ismertetése, ho­lott nemzeti sorsfordulóink okainak felderítéséhez elen­gedhetetlen ezeknek a szá­moknak az ismerete. A pro­fesszor részletesen elemezte, hogyan növekedett a honfog­laláskor még mindössze fél­milliós lélekszámú magyar­ság — a tatárdúlás követ­kezményeit kiheverve — négy és félmilliósra a ti­zenötödik század végére, mi­lyen népességcsökkenéssel járt a török ellen vívott küz­delem, majd — több mint egymillió német betelepítése után — hogyan duzzadt fel ismét a lakosság az 1787. évi első népességösszeírás idejére. Az MTA munkatársa ez­után a reformáció és az el­lenreformáció hatásairól, a népesség vallási tagozódásá­ról közölt eddig ismeretlen adatokat. A sok tudományos újdonságot tartalmazó, szí­nes és izgalmas előadást vas­tapssal köszönték meg a résztvevők. A negyedik somogyi levél­tári napot tehát így sum­mázhatjuk: a tudományos kutatás és az oktatás gya­korlata folyamatosan közele­dik egymáshoz, a szakem­berek mindent megtesznek azért, hogy a história tudo­mányának legkorszerűbb eredményei közkinccsé vál­janak. L. A. A zord napok után meglá­gyult az idő. A téli holmi­val érkezett üdülők öröm­mel akasztják vállfára a nagykabátot, a bőröndökből könnyebb ruhadarabok ke­rülnek elő. Ismét kellemes ,a séta a Balaton partján a tó nyugodt, langyos szellő fosztja meg maradék lomb­jától a fákat. A SZOT Cse~ pel üdülő széles, füves strandját — ahol a nyáron barna bőrű fürdőzők hever­tek, labdáztak — már kora délután köd lepi el. Korán sötétedik. A sétá­lók most már a szobáikba vonulnak vagy beülnek az üdülő presszójába egy pohár italra, kávéra. A „Forfa” presszó (alkotó elemeiről kapta nevét) már öt óra tájt villanyfényes. Az asztaloknál üldögélők óvatosan emelik a söröspoharat, kavargatják a feketekávét, s közben figye­lik a szellemi vetélkedőt. Két fiatal csapat — feltehető­en ifjú házasok — töprenge­nek el a kérdéseken, ame­lyeket egy fiatal pedagógus, az üdülő kultúrfeielőse in­téz hozzájuk. Vers és re- ' génycímek, József Attila, Ady, Radnóti, Dosztojevszkij, Jack London Eizenstein és • sok más író, költő, filmren­dező nevét hallom — a csar patok, úgy tetszik, felkészül­tek a vetélkedőre. — Ebyetlen nap sem telik el rendezvény nélkül — mondja Papp Margit kultúr- felelős. — A vendégek nagy része igényli a közös prog­ramokat. sohasem fárado­zunk hiába. Nyáron, mint is­meretes, f400-an üdülnek a SZOT Csepelben, most 230 vendégünk van. Köztük ' nyugdíjasok, de fiatal háza­sok, sőt kisgyerekek is. Ma lesz a hagyományos ismer­kedési est, de előtte nem ár­tott ez a frissen lebonyolí­tott szellemi vetélkedő. A csapat tagjai, mint láthatta, már összemelegedtek, bizo­nyára az üdülés hátralévő napjaiban is keresni fogják egymás társaságát. Irodalmi, történelmi, filmművészeti és egyéb közművelődési kér­déseidé válaszoltak. A má­sik jól bevált, népszerű is­meretterjesztő rendezvé­nyünk a Balatonnal kapcso­latos. Eat a vetélkedőt egy vetítéssel egybekötött elő­adás és egy Balaton környé­ki kirándulás előzi meg. Nagyon kedveltek a zenés programok is. Holnap példá­ul az öt órai teán a vendé­gek kívánsága szerint állít­juk össze a műsort. Egy-egy csésze tea mellett lemezeket hallgatunk. Üdülőink rend­szerint tudják, hogy Siófokon született Kálmán Imre, a vi­lághírű operettkomponista. A városnéző közös séta al­kalmával megnézik szülőhá­zát (sajnos, Kálmán-múzeu- mo-t, emléktárgyakat nem láthatnak), s utána rendsze­rint a zeneszerző műveiből állítjuk össze az öt órai tea műsorát. A SZOT Dél-bala­toni Igazgatóság által szer­vezett úgynevezett központi rendezvények (amelyeken országos hírű művészek lép­nek fel), ugyancsak népsze­rűek. Az említetteken kívül különféle sportvetélkedőkön mérhetik össze erejüket a vállalkozók, esetenként a Bányász üdülőbe is átsétá­lunk egy-egy üdülőközi sakk­csatára.. — Gondolom, az xüdülő könyvtárát is sokan látogat­ják? — Nyáron is, télen is. Mindennap tartunk úgyneve­> (Tudósítónktól.) A TIT nagyatádi járási­városi elnöksége tegnap tar­tott ülésén megvizsgálta 1980. évi munka.tervének végre­hajtását, áttekintette a já­rási és a városi TIT-munka helyzetét. Megállapította, hogy színesebbé, változato­sabbá vált a szervezet mun­kája. A városi és az üzemi ismeretterjesztésben ered­ményes volt a szabad egye­temek, szakmai átképző- és továbbképző tanfolyamok, a nagyatádi, csurgói nyelvtan- folyamok • szervezése. és egy­re több a rendszeres isme­retterjesztő foglalkozás a gyermekek és az Idősebbek számára. A TIT-előadások száma viszont csökkent az elmúlt évihez viszonyítva, s ebben szerepe van annak, hogy a tanácsi szervek és intézmények, az üzemek és a vállalatok takarékosságra hivatkozva csökkentettéle az ismeretterjesztésre szánt ösz- szegeket. A nagyatádi oktatási in­tézmények és a TIT össze­fogásával , húsz tanfolyam működik a városban mint­fél, két óráig tart), s erre. kétségtelen, szükség van. Sohasem árválkodom a könyvtárban. Aki otthon ke­veset olvas, az is kér néhány könyvet, ha üdül. A legnép­szerűbb írók (legalábbis a kortársaink közül) változat­lanul Szilvási Lajos, Berkesi András és Moldova György. Sokan keresik a krimit. , is. De vannak, akik éppen az üdülés, két hetében szánják rá magukat egy-egy vasko­sabb, s világirodalmi jelen­tőségű mű (pl. Leo Tolsztoj valamelyik , könyve) elolva­sására. Ez a tünet nemcsak a téli hónapokra érvényes. Nyáron például sokan a strandon, fürdőzés, napozás közben olvasnak el egy-egy terjedelmes családregényt. E tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy 'bizonyos vélemé­nyekkel ellentétben az üdü­lők nem csupán krimit ol­vasnak, hanem néhányon éppen a pihenés időszakában foglalkoznak szívesen magas színvonalú szépirodalommal. egy háromszáz hallgatóval, ezek egy része a múlt év májusában felavatott TIT- klubban kapott helyet. Ez a helyiség az idén több pánt száz előadás otthona volt. főként értelmiségiek, KISZ- isták számára rendeztek itt programokat. A klub mű­ködéséhez elsősorban a ta­nács, fenntartásához pedig a TIT Somogy megyei Szer­vezete biztosította az anya­gi feltételeket. Az elnökség foglalkozott a TIT 1977. évi küldöttgyűlé- ‘áiKl hozott hát'árózatok vég­rehajtásának »félidős-“ érté­kelésével és körvonalazta a 80-as évek feladatait is. Ezek között jelentős szerepet kap a XII. pártkongresszus ha­tározatai végrehajtásának, a VI. ötéves terv megvalósí­tásának segítése, a TIT sajá­tos eszközeivel, 1981-ben 140 éves lesz a TIT, Európa egyik legrégibb ismeretterjesztő társulata. Ebben az évben tervezi az elnökség a nagyatádi csil­lagvizsgáló elkészítését, va­lamint a gyermekek részére nyári napköziotthonos nyel­vi tábor létesítését. zett könyvtarórat (ez más­Sz. A. A TIT munkájáról tanácskoztak Változatosabb ismeretterjesztés Olyankor lehunytam a sze­mem, és a pillám mögött rö­vid, vaskos lábait emelgetve totyogott az öcsém. Út gyű­lölöm, mióta a falu a tár­saim révén tudomásomra adta lesújtó véleményét anyámról, öcsémet ez soha­sem zavarta. Öt semmi sem zavarta. Középiskolát, majd egyetemet végzett, jelenleg az NDK-ban él. Kutatómér­nök. A felesége német, állí­tólag ő is mérnök és ö is kutat valamit. (Öt éve nem láttam őket.) Hogy ki volt az öcsém apja, ma sem tu­dom. Néha — már !felnőtt fejjel — eszembe jutott, hogy meg kéne faggatni Idest, de sehogy se bírtam hozzákezdeni. Ha megpró­báltam, a szavak szétmállot- tak a számban. Most már mindegy. Nem bánom, vi­gye magával a titkot az örökkévalóságba. Ott úgyis el kell számolnia az apam előtt. Tanítóim is voltak. Dani Sándor előtt kettő. A sza­vuk szent volt, az általuk hirdetett törvény szentírás. Porszem nek éreztem magam előttük, föl sem merült ben­nem, hogy esetleg védelmet remélhetek tőlük. Ügy vél­tem, azt . sem tudják, hogy a világon vagyok. Az első ta- nitónéni m hangja kék ma­gasságból szállt alá. Nagyon magasra nőtt, s a szeme, mint a mesebeli égbolt. A tízperces szünetekben far­tőkben csüngtek rajta a lá­nyok. Gyönyörűen imádko­zott. Ha kiállt az osztály elé összetett kézzel, az ablak alatt álló diófa ágain angya­lok hintáztak. A lelkünkre kötötte, hogy az ament hal­kan. finoman, katolikushoz illően „ummen”-nak ejtsük, ne úgy. mint a luteránusok, akik „ámen”-t mondanak. Ne ilyen csúnyán, tette hoz­zá. majd szép i'onalú szájat valószínűtlen nagyra tátotta. Eltorzult arccal, elvallozta- tott hangon (a szomszéd fa­lu nyársat nyelt evangélikus papját utánozta) ismételget­te: ááá .. .men. Nevettünk. Sokat imádkoztatott minket. Arra buzdított, hogy ma­gunkban is imádkozzunk, s bízzuk magunkat istenre, Jézusra, Szűz Máriára, Szent Antalra, ‘s nem lesz gyötrel- me's óránk. Szerette a hajna­li miséket és a májusi litá­niákat. A templomban mindig az első pad szélén ült, a bal oldali soron. Tanultunk tőle egy Mária-imát, amely­re még most is emlékszem. Egy tavaszi este két ölelés között -a vízparton, nagy boldogságomban így szóltam Zsókához, akit egy ideig -fe­leségül akartam venni: add, hogy megújuljon az én szí­vem is. mert érted eped. gyermeked óhajtok lenni! Zsóka elcsodálkozott; azt kérdezte, kitől tanultam ilyen szépen, régimódian ud­varolni. Mondtam, hogy egy tani tóné Ilimtől, aki a ta­vaszban csak a májusi litá­niákat szerette. Zsóka erre nem szólt semmit, de olyan mohón kezdett csókolni, hogy levegő után kapkod­tam. Később elmeséltem ne­ki, hogy ezt a tanitónénimet szanatóriumba vitték és so­ha többé nem láttam. A harmadik-negyedik osz­tályban Dupla Rézi tanított. Vénkisasszony i'olt és sely- pítve beszélt. Azért nevezték Dupla Rezinek, mert duplán büntetett. A helytelenkedö tanulót a padra fektette, ala­posan kiporolta, s ráadásul tanítás után bezárta. Az ap­ja nagygazda volt; kuláklis- tára került, s a fekete rend őr megérkezése után pá, nappal leégett a háza. Min­den gyerek ott lábatlanko- dott az oltásnál. Végül lát­tuk, hogy cseza elé fogják a lovakat, s a Dupla Rézi apja és a fekete rend­őr fölkászálódik a hátsó ülésre. A gazda — hetven év körüli, hajlott hátú öreg — ünneplöruhát. csizmát vi­selt, s a fél arcán kötés fe­hérlett. (Megsebesült az ol­tásnál.) A lovakat a vele hajtotta. A járási székhely­re kellett menniük, mert a fekete rendőr nem tartotta lehetetlennek, hogy az öreg kulák szándékosan gyújtotta föl a házát. Azt reméltem, hogy Dupla Rézit is elviszik, sajnos, ő továbbra is ott téb- lábolt a fekete, vizes geren­dák között. (Hamarosan ki­tiltották az iskolából. Ügy tudom, jó tíz év múltán kez­dett el újra tanítani eg>< másik faluban.) Ebben az időben történ hogy Fekete Győző levele', írt szerelmének, Dvsanek Juditnak az én nevemben. A levélben mindenféle sze­mérmetlenséget összehordott, majd borítékba tette, bélye­get ragasztott rá, és postá­ra adta. Judit másnap sírva jött iskolába, s a levelet át­adta Dupla Rézinek. Csak a tizedik pofon után tudtam meg, mivel vádolnak, s erre úgy megrémültem, hogy 'til­takozni sem voltam képes, (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom