Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK A Különjárat jelzésű busn'dl néhézkesen lépdelnek le az utasok. Asszonyok, térfia!;. Többnyire ötven. de még inkább hatvan fö­lött. Soraik csoportokra szakadozva tartanak a termálfürdő bejárata felé. Három férfi ér mellém. A barna kalapos, kissé lemaradva társaitól, hangosra fogja a szót : — A fene tudja! A Gyula azt mondta, hum­bug ez a melegvizes áztatás. Melegítik, ami jön a kútból, meg sót tesznek bele. Ennyi az egész. Idősebb társa nem vitatkozva, inkább csak mellette ballagó földijének mondja: — Nekem használ. Ha nyár végén meg szeptemberben háromszor-négyszer eljövök, karácsonyig nyugton hagy a derekam. Kél vélemény az évi 170—130 ezer fürdő- zőéből. És egy harmadik, immár a szakorvos­tól. Dr. Lukaesy Gyula reomatplógus főorvos: — Kétségtelenül magas az igali hévízkutak vizének, sókoncentrációja. Emellett azonban jód, bróm, hidrokarbonát található benne, és jelentős a fluoridtartalma is. Ezek az ásványi anyagok oldott állapotban elsősorban mozgás- szervi megbetegedések gyógyítására alkalma­sak, de segítenek nőgyógyászati panaszok ese­tén is. Természetesen, mint minden termál­vízzel. az igalival is vigyázni kell, hiszen in­gerterápiás anyagként is szerepel! azaz fellob- banthatja a lappangó betegségeket. A nem kí­vánt mellékhatások: hőemelkedés, fejfájás, szédülés. Fontos tehát, hogy a íürdőző vegye figyelembe az orvosi javaslatot. Általában napi egyszeri, ,40-—45 percig .tartó kúrát cél­szerű programba iktatni, és; ezt hat-tizenkét alkalommal ismételni. Akik heveny fertőzés­sel, szív- és érrendszeri panaszokkal bajlód­nak. kerüljék a hévizet. Káros azoknak is, akiknek aktív gyulladásban vannak az ízü­leteik. A gyógyító víz ma már két zárt és öt nyi­tott medencében várja az enyhülésre vágyó­kat. A hatodik, az olasz típusú tanmedence, nem a hévízi forrásból táplálkozik: kúthideg vizét csak a nap melege langyosítja. A 33,3-as úszómedence is sportcélokra készült, ám 27— 28 fokosra enyhített, alacsony állású vize évek óta strandcélokat szolgál. Marad tehát a három, kör alakú gyermek­fürdő — pancsoló csecsemők, kisgyermekek paradicsoma — és az igazi: a két részre osz­tott termálmedence, amelyet a több mint 70 fokos vizű kút táplál. Mindenekelőtt az,' amelynek a forrásál ez év január 1-től gyógy­víznek nyilvánították. Egyébként „az első nyolcvanhárom fokos hőforrás 1947-ben tört fel, 651 méter mélységből. Akkori tulajdono­sa, a Magyar—Amerikai Olaj­ipari RT nem sok figyelmet fordított rá, ' eldugaszolta a forrását. A községi tanács csak 1961-ben nyittatta meg ismét, Ekkor kezdődött meg a fürdőtelep kiépítése is” — ol­vashatjuk Zákonyi* Ferenc .4. Dunántúl gyógyfürdői és für­dői című könyvében. Gyurisics Dániel — a me­dencék környékén ckak Dani bácsinak ismerték — 1963. május elsejétől vezette a für­dőt, négy évvel ezelőtti nyug­díjazásáig. Ezrek tanúsíthat­ják:. a látogatókat személyes vendégeinek is tekintett*. Az indulás éveire így emlékszik vissza; — Tsz-elnök voltam, amikor szoba került a lezárt kút. Először a mezőgazdaságban akar­tuk hasznosítani a melegvizet, de erre a nagy fokú lerakódás miatt nem volt alkalmas. Ab­ban azonban egyetértettünk a község és a járás vezetőivel, hogy e kincset nem szabad veszni hagyni. A termálfürdő létesítését szív- vel-lélekkel támogatta a helyi lakosság. így az első medencét teljesen társadalmi munká­ban készítettük el 1962 augusztusában. Az­tán betegség miatt rövidesen el kellett hagy­nom beosztásomat és a fürdő vezetője, no meg gondnoka, kertésze lettem egy személy­ben. A már nagy lombú díszfákat, terebélyes bokrokat, hatalmasra nőtt szomorúfüzeket magam ültettem, gondozgattam. Azóta a harmadik gazda kezében van a für­dő. A Somogy megyei Víz- es Csatornamű Vállalat után a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat vette kezelésbe, és erejéhez képest igyekszik bővíteni, fejleszteni, csinosítani a környezetet. Mindenekelőtt .azonban folytat­ják a kutatást újabb víznyerő helyek után. Melegvízre azóta is gyakran bukkannak a most már hideg víz után kutató fúrók. Mert az utóbbi hiányzik inkább. Így jelenleg csak az egyik medencébe zubog a gőzölgő termál­víz, amely másnap reggelre lesz olyan hő­mérsékletű, hogy fogadhassa a vendégeket. Belőlük pedig nem volt hiány az elmúlt években. Az első esztendők évi 20 ezres for­galma megtíz­szereződött : tavaly 204 ez­rén váltottak jegyet. Sajnos az idén csupán 160 ezer láto­gatót várnak az év végéig, részben az áj- • talános okok — az idegen- forgalom csök­kenése. a lyi- vös időjárás —, részben sa­játos tényezők miatt: jelentő­sen emelke­dett a belépő­díj és bevezet­ték a hétfői szünnapot. Nyári reggele­ken így is hosszú sor várt a nyitásra. Fejkendős nénik, kalapos bácsik ünneplősen, az itt nyaralók íurdőköpenyben. Falusiak, városiak, pestiek — magyarok és külhonból érkezettek. A mel­lig érő vízben, odább a szomorúfüzek gondo­san nyírt lombsátrai alatt kemény német sza­vak pattogtak. De csehek és Jugoszláviából érkezettek is szép számmal vannak — bi­zonyítják ezt a parkolóban so­rakozó kocsik. A külföldiek ;egy része a Siotour kempingjeiben veri föl a: sátrát. Kétszáz vendéget tudnak elhelyezni így. Emel­lett 18 kétágyas motelszoba és 16 személyes faház áll rendel­kezésükre. Az idén a nyitva- tartás négy hónapja alatt 15 624 vendégéjszakát töltöttek itt — ennek valamivel több mint a felét a környező orszá­gokból érkező turisták vették igénybe. A külföldiek szívesen száll­nak meg a magánnyaralök vendégszobáiban is. Egy ber­lini házaspár évek óta rendszeresen itt tölti szabadságát. Az ötvenes elektromérnök ízüle­ti bántalmairól panaszkodva ismerőseitől hal­lott Igái gyógyító vizéről. Állítja: hónapokig alig van panasza az augusztus végi, három­hetes kúra után. Elégedett a vendégszobával és még olyan szerencséje is akadt, hogy az egyik szomszédja — idős pesti nyugdíjas — jóízűen elbeszélget vele az anyanyelvén. Cse­rébe a mérnök apró javításokat végez a fa- ’ házán, a nyaraló körül, és el-elviszi kirán­dulni Trabantjával a kedves házaspárt. Ök egyébként á fővárosból vonatoznak ide, évente kétszer, néhány hétre. Pestről ér­kezik hétvégeken a tőlük nem messze tele­pült nyomdász házaspár is, hogy kínlódjon a szívós perjével, kerítést, faházat festegessen, díszbokrokat, gyürpölcsfákat ültessen, epret palántázzon, örök városi létére kaszát pró­báljon, ásót métyesszen a kemény talajba. Szomszédja Kunszentmiklósról kocsizik, kiszellőzni pórusaiból a vágóhídi zsíros gő­zöket, Azt hiszem, feleségével ő a fürdőtelep leghűségesebb lakója. Ritka az olyan hétvége még télen is, hogy csukva marad a gonddal ápolt, alakítgatott faház ajtaja. — Szerettünk csavarogni, bejártuk az or­szágot — mondja a kun arcú, őseire büszke családfő. — Ide is elvetődtünk, aztán itt is ragadtunk. Először csak bekerítettük a telket, a kocsiban aludtunk, és amikor összejött egy kis induló pénz, elindultunk faháznézőbe. Az egyik legrégibb nyaraló tulajdonosa — a komlói bányász — dombgerincre kúszó ut­cában építkezett. Akkor fogott az alapozás­hoz, amikor még sem vízvezeték, sem kút nem volt a környéken. Lent, a laposabb ré­szen vájt egy kis gödröt, és onnan vödrözte föl a ki tudja hány száz liternyi vizet az építkezéshez. Ma már ráérősen babirkái dús lombú lugasával. Korábban is szőlősorok, gyümölcsfák zöl­delltek az egykori vásártérre — a jelenlegi fürdőre és környékére — lefutó domboldala­kon: a Csapás- és a Borjúdomb-dűlőn. 1968- ban kerültek fejsze- és irtókapa alá a jórész‘ direkttermő tókék, meg az útban levő dió- és szilvafák. A kikerülhetöket féltőn óvták és tovább gondozzák új tulajdonosaik. Még ab­ban az évben megkezdődött az építkezés a fürdőtelepen, a domb lábánál, a Nyár utcá­ban. Az első telekvásárlók láthatóan vasta­gabb erszénnyel érkeztek. De egyre több kis­pénzű család is választott a 80—100 négy­szögöles parcellákból. Az újabb utcákban gyorsan szaporodtak a legkülönbözőbb nagy­ságú és jellegű épületek, az Érdért típusú faházaktól az emeletes, erkélyes,' túldíszitett nyaralókig. A hétvégi házakkal együtt válla­lati üdülők sora is létesült, sőt úttörőtáborok is működnek a kirándulásra bő lehetőséget kínáló határban. Hogyan látja a fürdőtelépet építészszem- mél Horváth Dénes, a helyi tanács műszaki főelőadója? — A sokféle épület igen változatossá teszi mindkét domboldalt. Egységes stílust nem is akartunk, de nem is tudtunk volna biztosí­tani, csupán az építési szabályok betartására törekedtünk. Persze akadtak, akik ellen sza­bálysértési eljárást kellett indítanunk, mert mindenkin — és az előírásokon is — túl akartak tenni, lévén bőviben az anyagiak­nak. A most épülő utak és a tervezett fa­sorok sokat emelnek majd a fürdótelep ké­pén. A telkek egyébként elfogytak. A bérbe adandóak is. A 320 magánnyaraló egyelőre nem szaporodik. Néhány héttel ezelőtt viszont megtartotta első ülését az igali üdülőszövetkezet szervező bizottsága, amely kétszintes üdülő építését szeretné megkezdeni minél előbb, de leg­alább három éven belül Ez a forrna Bükfür­dőn bevált; ott készül az első ilyen rendelte- tesű épület, amelyben nem tulajdon-, hanem Termálvíz a dombok között használati jogot válthat bárki: magánszemély csakúgy, mint vállalat vagy szövetkezet. Az illetékesek a helyét is elképzelték már a für­dő közvetlen közelében, a Mátyás Király utca kertjéből lefutó telkek sorában. Ez az építkezés már Igalfürdő fejlődésének új korszakát is jelzi, sok más tervvel, prog­rammal együtt. A megyei tanács-vb ugyanis a közelmúltban rangsorolta a somogyi für­dők fejlesztését, és Igáit az első helyre tette. A nagy cél: az üdülőhelyi státusz elnyerése után a település gyógyhely rangjának meg­szerzése. Ez á 80-as évek második felére vár­ható, mindenekelőtt a fürdő gazdája, a DRW anyagi alapjainak fölhasználásával. Természetesen a vállalat maga nem képes megteremteni a tervezett körülményeket: szükség van mindenekelőtt a helyi és a me­gyei tanács, illetve a kereskedelmi szervek és az erdőrendezőség jól összehangolt részvéte­lére is. A legköltségesebb és legfontosabb fel­tétel azonban a szennyvízhálózat megépítése, társulásos alapon. Milyen lesz 6—8 év múlva a fürdő és kör­nyéke? Dr. Jakab József tanácselnökkel. Rajczi János vb-titkárral és Horváth Dénes­sel térképek, vázlatok fölé hajolva próbáljuk magunk elé képzelni a majdani gyógyhelyet. A falu felől érkezőket már messziről fa­sorok lombjai közé bújva fogadják a ma még jórészt csupaszon sorakozó nyaralók. Rende­zett parkolókat találnak az autósok, sétányo­kat, díszbokrokat, egy kissé távolabb — a park északi részén — szabadtéri színpadot és mozit. A bejárat közelében színes térkép tá jékoztat arról, milyen kirándulást lehetősé­geket kínálnak a fürdő mögötti dombok és völgyek, erdők, ligetek. A bejárat helyén emeletes épület magasodik, pénztárakkal irodákkal és egyeb helyiségekkel. Balra a vendéglő folytatásában pavilonsor kínál illa­tos étkeket. A fürdő többszörösére növekedett területén újabb fedett medencék várják a gyógyulókat tágas pihenőcsarnokkal, terápiás berendezé­sekkel, orvosi szolgálattal. A nyitott fürdők között is válogathatnak a vendégek, és nem­csak a bántalmakra panaszkodók: a sport­uszoda felújítva fogadja az egészséges, moz­gásra vágyó vendégeket. És aki két fürdés között sétára vágyik, annak a jelenlegi csó­nakázótó — amely beépül a fürdő területére — kellemes környezetet kínál. Nagyjából ilyennek szeretnék látni a köz- •ég és a vízmű vállalat vezetői a fürdőt és környékét a 80-as évek második felében. És persze az Igáihoz kötődő, ide szívesen visszajá­ró üdülők, a gyógyvíztől enyhülést kapott betegek it a fürdőhely gyorsan gyarapodó híveinek sokasága. rail László

Next

/
Oldalképek
Tartalom