Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-13 / 215. szám
vágyott szerepet más színész kapja, jönáaz összeomlás, elkeseredés. Ma már jól tudom: mindegy, hogy milyen szeaepet bíznak rám, hosz- szabbat vagy rövidebbet, látványosat vagy éppenséggel a másodhegedűsét, a lényeg : szeressem azt, amit csinálok. Érezzem jól magam a figura bőrében. — Mostanában mintha kevesebbet látnánk a filmvásznon, képernyőn... — Ezért sem adom búbánatnak a fejemet. Volt idő, amikor le sem jöttem a vászonról. Nem kis meghatottsággal néztem végig a minap a televízióban felújított első filmemet, az Esős vasárnapot Istenem! Milyen csacska fiatal voltam akkoriban! Nemcsak én, hanem akkori partnereim, főiskolai osztálytársaim: Béres Ilona, Torday Teri, Polonyi Gyöngyi és a többiek . .. Szívesen gondolok vissza Szabó István régebbi rendezéseire: az Álmodozások korára, a Saerel- mesfilmre; az utóbbiak közül pedig a Bizalomra. Máig szeretem azt a figurát, amelyet a Nápolyi látni és . .. vagy a Lila akác című filmben alakítottam. És sok-sok tévészerep! A legutóbbi: Ro- zov »A síketfajd fészke« című színmüvének tévéyáito- zata. Kár, hogy csak a filmes magnószalag maradt meg. A színpadi szerepekből csak annyi, amennyi a nézők emlékezetében él. Pedig szívesen látnám magam viszont régebbi és újabb kedvenc szerepeimben. Az idő vasfoga című Csurka-vígjáték- ban, a Trükkben, a Vörös postakocsiban, az Adáshibában ... — Hogy sikerült az előző évad? — Köszönöm jól! Igaz, hogy csak két új szerepet kaptam: Tennessee Williams «Orfeusz alászáll« című drámájában és az éjszakai előadásokon közönség elé került In memóriám ö. I.-ben, de így is szinte minden este színpadon voltam a Vígszínház és a Pesti Színház repertoár-darabjaiban. G. T. évvel később kifejtette: az ötlet nem rossz, bár nem teljesen eredeti, ezt ö mint az adott üzemrész vezetője jól tudja, de némi kiegészítéssel tűrhető újítás lenne belőle, feltéve, ha társszerzőként a maga elképzeléseit hozza adná áz ügyhöz. A válságstáb úgy ítélte meg. hogy a terrorista allai megszabot végső határidő közeleg, s ez — látva a merénylő eddigi elvetemült ötleteit — a félévi tervlemaradás biztos bekövetkezését eredményezheti. Ezért úgy döntöttek, hogy a szóban forgó újítást — a dokumentáció hiányában is — elfogadja, s egyetíen jogos szerzőjének kétezer forint ötletdíjat ajánlanak meg és »kiváló újító« címet adományoznák neki. A műszaki igazgatóhelyettes megnyugtatóig hozzátette: — Ez még nem jelenti az újítás bevezetését is! — Sőt, ha Trahoma kiszabadult. kezdeményezhetjük az intézkedés semmissé Halász Judit és a gyerekek A magyar, nyelvű szovjet lapok szeptemberi számaiban igencsak változatos témákkal találkozhat az olvasó. A Szovjetunió című folyóirat például ezúttal Kazahsztánnal folytatja a szovjet szövetségi köztársaságok bemutatását, de ezzel a köztársasággal foglalkozik a Szputnyik nyitó anyaga is, a Lányok, asszonyok pedig fényképes riportban mulatja be, hogyan tanulnak a város lakói Alma-Atában, Kazahsztán fővárosában. Ennek a köztársaságnak a területén találkozik a zord Szibéria és a forró Közép- Ázsia, a hegyvidéki tajga és a sivatag. Ez a terület a Szovjetunióban az első helyen áll az ólomtermelésben, fontos szerepet játszik a horgany- és gyapjútermelésben, de szénlelőhelyekben is gazdag. Az Uralon túli kazahsztáni földek 160 négyzetkilométeres területen 9 milliárd tonna szenet rejtenek — ezekre a lelőhelyekre kalauzolja el olvasóit a Szputnyik, a köztársaság egyéb vonatkozású érdekességeiről pedig a Szovjetunió tájékoztat. A közeli és a távolabbi múlt iránt érdeklődőknek történelmi visszapillantásokat, izgalmas elemzéseket kínálnak a szeptemberi lapszámok. A Szovjetunió például Keleti győzelem címmel — P. Zsilin altábornagy tollából — bemutatja A második világháború története 193U—1945 című könyvsorozat tizenegyedik kötetét. Ebben olyan eseményeket világít meg, amelyek még annak előtte történtek, hogy a Szovjetunió hadat üzent a militarista Japánnak. A Szovjet Irodalomnak ebben a számában Borisz Larin a kulikovói csata 600. évfordulójára emlékezik. A csatában — a kulikovói mezőn — az oroszok győzelmet arattak a tatárok fölött, s meghiúsították az Arany Horda kánjának azt a törekvését, hogy hadjárattal gyengítse az orosz, fejedelemségek egyesítését Moszkva körül. Hallhattunk és olvashattunk arról, hogy a moszkvai izzólámpagyár egyik közössége annak idején tagjává fogadta Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst. A brigád azóta is rendszeresen teljesíti az űrhajós normáját, és az így keresett pénzt a békealapra utalják át. Minderről A mi Bertalanunk címmel a Lányok, asszonyok folyóiratban olvashatunk beszámolót. Magyar vonatkozású írás a Szovjetunióban Bozólcy Éva Testvérmúzeumok című riportja: a szerző a magyar és a szomszédos szovjet megyék múzeumainak közös, munkájáról tájékoztat A Lányok, asszonyokban riport mutatja be a leningrádi Vaganova balettiskolát — itt magyar fiatalok is tanulnak, például a Pécsi Balett két szólistája, Tamás Györgyi és Stremnitzer Pál. A Szovjet Irodalom szeptemberi számában Keresztury Dezső fordításában olvashatjuk Musztaj Karin Ne dobd el a tüzet, Prométheusz! című, hat képből álló tragédiáját. A sebtében összehívott válságstáb élére dr. Barkách munkaügyi osztályvezetőt nevezték ki. A testület — a demokratikus játékszabályokat mélyen sértő módon — hiányosan ült egybe, ugyanis az összehívást elrendelő stencil sokszorosítását nem kezdhették el a belső igazgatási osztály vezetőjének aláírása nélkül, ö sem hittem volna, hogy ilyen sikert arat. FölbálorodtarA, »■társultam« a Fonográf együttessel, majd — Bródy ajánlatára — a tehetséges fiatal zenészekből verbuválódott Bojtorján zenékarral, és azóta rendszeresen járjuk az országot. Sokat köszönhetek ennek a vállalkozásnak! Amikor először léptem föl pódiumon, azt sem tudtam, mihez kezdjek a kezemmel, lábammal a mikrofon elölt. Aztán szép lassan belejöttem. Az egyes dalok között beszélgettem a kicsinyekkel, és ez felszabadított, nem várt, nagy örömöt szerzett a számomra. — Ne higgye, hogy köny- nyű sikert aratni gyerekközönség előtt! — folytatja Halász Judit. — Ha valaki gügyög, gagyog, aranyoskodik, nyomban megkapja a magáét: a nagyobbak fütyülnek, a kisebbek unatkoznak. Az ő nyelvükön szólni nehéz, de hálás feladat. És komoly vizsgatétel. A gyermeknéző megköveteli az őszinteséget, a teljes átélést Előttük nem lehet »lazítani« ; csak teljes odaadással, a szó szoros értelmében együtt játszani. — És a Vígszínház? — Tizenöt évvel ezelőtt végeztem el a főiskolát, azóta itt vagyok. Várkonyi Zoltánnak köszönhetem. Még a főiskolán figyelt föl rám: ott volt minden vizsgaelőadásomon, és az ő szigörú, de igazságos modorában megbírálta játékomat., első levées filmszerepeimet, s aztán szerződtetett. Ű nevezett el ka ra kternaívának. Ez a szerepkör valóban testemre szabott; szívesen játszom klasz- szdkus művekben , de mai magyar szerzők színdarabjaiban lubickolok csak igazán. Kiváltképp, ha groteszkre vehetem a figurát. Ez közelebb áll hozzám, mint a fergeteges komédiázás. — Vannak szerep vágyad? — Még a főiskolán, majd pályafutásom első éveiben akadtak, de csakhamar rájöttem: más az álom és más a valóság. Nem szabad ilyesmivel foglalkozni, mert ha. a Nyomban több műhelyből jelentették, hogy a dolgozók kéziszerszámokat. valamint egyéb álló- és forgóeszközöket emelgetnek ütemesen a magasba. A válságstáb azonnal az irattárba sietett, ott azonban kiderült, hogy az újítási javaslatot három évvel korábban a szakértői bizottság vezetője vette ki: az, aki egy Marafkó László Túszdráma Délelőtt tíz órakor Stol- werk Vendel a gyári híradó stúdiójában foglyul ejtette Trahoma újítási, felelőst. Elba rikóc(ózta magát, majd hangszórókon közölte feltételeit a túsz szabadon bocsátását illetően. Eszerint öt évvel korábban beadott újításával kapcsolatosan egyértelmű és végleges választ vár. viszont külső revizori munkán volt. Közben letelt a. terrorista által szabott első határidő, minekutána a túszdráma helyszínéről tízpercenként fölhangzott az üzemi lap legutóbbi számának vezércikke, mely a termelékenység és hatékonyság helyi relációit feszegette, igen eredeti megközelítésben. Szovjet lapok — magyar nyelven Köztársaságok bemutatkozása Otthonában egyik szobájának a főfalát — parkettától mennyezetig — gyermekraj- zok, pamutból, szövetből, háncsból készült apró figurák borítják. Óvodások, kisiskolások kezemunkái, ajándékai. Az újabb küldeményék már el sem férnek: egész kiállításra való gyűlt össze belőlük. No, és a »macska ka pa rásos «, ákom- bákom betűs levelek ! Címzésük: Drága, édes aranyos Judit néni!_ Igen: Halász Judit — a Vígszínház művésze — a gyermekek kedvence. Hárem nagylemeze, amelyeken verseket énekel, meséket mond az apróságok féltett kincsei. Nem lehet eleget préselni belőlük, hogy napok alatt el ne fogyjanak. — Hogy kezdődött? — Mármint az éneklés? Néhány évvel ezelőtt a rádióban. Időnként ' fölkértek, hogy szerepeljek a kicsinyeknek készülő műsorokban. Régi barátom, Bródy János sietett a segítségemre, megzenésített költeményekkel. S ahogy gyűltek a számok, támadt az ötlet: érdemes lenne kiválogatni belőlük egy nagylemezre valót! Magam fi KISSINGER-KQRSZAk Avar János könyvéről Már „uralkodásának” idején Nagy Henrynek becézték, mint egy királyt és Szuper K-nak, mint egy hollywoodi filmsztárt. Fényképezték szafarikalapban az Egyenlítő vidékén, nemzeti viseletben Japánban es ingujjban a külügyminisztériumban, hetedik emeleti irodájában, amint két Martini között kedélyesen nyilatkozik Hafez Asszad ostobaságáról, Walter Schee] kedvességéről és Golda Meir — szépségéről. Öt is, mint példaképeit, Metternichet és Disraplit, a titkos diplomácia bajnokaként könyvelték el, ugyanakkor gyakran hangsúlyozták jellemének úgynevezett populista vonásait. Ábrázolták európai intellektusnak és hatásvadász amerikai szupermannek, kikapós szépasszonyok vérmes lovagjának és a családi tűzhelynél melegedő hű férjnek, a vietnami hábprút ellenző „galambnak” és a bombázásokat szorgalmazó „héjának”, az újságírók kedvencének és a sajtó rémének, hallatlanul becsületesnek és mérhetetlenül kétszínűnek, az Egyesült Államok jótevőjének és a gyakorlati politikában járatlan auditorium-professzornak, aki négy esztendeje valóságos csődtömeget hagyományozott hazájára. Melyik hát Henry Kissinger exkül- ügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó igazi arca? Egyáltalán: van-e igazi arca ? Avar János, a Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatában most megjelent tanulmány szerzője szerint Kissinger működésének megítélésekor bizony zsákutcába jutnánk a lélektan módszereivel. Helyesebb, ha „Nagy Henry” tevékenységének ellentmondásait, vargabetűit az amerikai társadalmi struktúra és az érdekviszonyok szemüvegén át vizsgáljuk, s ebben az esetben kiderül : a Harvard egyetem egykori történészprofesszora, aki olyan életkorban került be a Fehér Ház sarokszobájába, mellyel másutt esetleg zöldfülűnek titulálták volna; héja is volt és galamb is, sikerember is, csődtömeg-államférfi is. Éppen ezzel a kaméieonságaval válhatott távozása után is valóságos intézménnyé az Egyesült Államok közéletében. A szerző, aki a Kissinger- korszak java részét a helyszínen élte át a Magyar Nemzet washingtoni tudósítójaként, két szemléletet kever munkájában: a világpolitika legfőbb irányzatait racionálisan szemlélő, árnyaltan megfogalmazó szociológusét és az ínyencségekre érzékeny újságíróét. A két réteg azonban sohasem válik szét, a „sztorizás” célja nem egyszerűen a szórakoztatás, hanem a tételek nyilvánítását — fűzte hozzá dr. Bél vállalati jogtanácsos. Közölték a kompromisszumos javaslatot StolwerkkeL Hosszú másodpercek után jött a válasz: »rendben«. Ekkor azonban a mikrofon körül dulakodás zaja hallatszott, majd egy új hang, Trahomáé szólalt meg az éterben. Pontosabban: az étteremben, ahol a válságstáb ülésezett. — Itt Trahoma, Trahoma beszél. Kiszabadultam, s most Stolwerk van az én fogságomban. A feltételeket nem fogadom el. Ha ő- «■kiváló újító«, akkor én minimum érdemes újító vagyok, és fizetésemelést kérek. A válságstábban pánik tört ki. Közeledett az ebédidő, amikor az éttermet éhes emberek özönlik el, akik szem- és fültanúi lesznek az alkudozásnak. Ebben a pillanatban meg- a neoncsövek kialudtak. Trahoma csodálkozó, majd rémült arccal gesztikullált a stúdió üvegablaka mögött, könyvespolc bizonyítása, s az amerikai életmód ismérveinek ismertetése a főszereplő mögött húzódó, az ördögi színjátékban fontos szerepet játszó kulisszák megrajzolása. S a színüket gyakran változtató díszletek előtt dramaturgiai törés nélkül bontakozik ki egy fantasztikus karrier. „Henry” — hadd nevezzük mi is így, jó amerikai szokás szerint, bár ő egyszer így válaszolt, rá jellemző öniróniával egy újságíró kérdésére : szólítson csak kegyelmes úrnak! — egyszóval, Henry mindig tudja, kit mivel lehet levenni a lábáról. A .műveltséget tisztelő Nixont intellektua- litással, a Fehér Ház nevezetes „poroszait”, Halde- mant és Ehrlich mant pedig flegma útszéliségével. A kínai vezetőkre filozofikus mélységgel lehet hatni, a Szovjetunió irányítóira komolysággal, Szadatra pedig — a puhítási szertartás bevezetéseként — zamatos viccekkel. Ha az amerikai nép éppen hőshiánytól szenved, sokat kell mutatkozni a tévében, fölényesen szellemesnek lenni, filmcsillagokkal cicázni és rendszeres túlórázással adózni a puritán protestáns erkölcs oltárán. Bíi'áini az elnököt és a Pentagont a vietnami háborúért a sajtó munkatársai előtt, ugyanakkor terveket készíttetni Hanoi bombázására és Haip. hong aláaknázására., S hogy a politika is megkapja a magáét, meg a tömeg titokzatosságigénye is; tárgyalni, utazni rengeteget, de ha lehetséges, ne a nyilvánosság szeme láttára! Közreműködni a Watergate-botrány eltussol ásában, de idejekorán leszállni a balesettől fenyegetett járműről. S, a kétségtelen sikerekkel — a SALT- I. megállapodással, a kínai nyitással, a vietnami háború befejezésével — palástolni a közel-keleti kudarcokat és az Afrika-politika csökötlségét. Ez a kutyaszimat, ez a minden képzeletet felülmúló dörzsöltség, a politika feltételeinek és a társadalom igényeinek csalhatatlan felismerése a Kis- singer-rejtély lényege. Természetesen sok még a tisztázatlan mozzanat Avar János könyvében: írásakor, személyes tapasztalatai és a szakirodalom mellett csupán Nixon és a két „porosz” emlékirataira ’ támaszkodhatott, Kissinger memoárjai még valahol egy asztalitokban rejtőznek a Capitolium tér környékén. Elemzése azonban így is logikus, izgalmas és — hála gördülékeny, szellemes stílusának — módfelett olvasmányos. Lengyel András kérdőn böködött a mikrofonra, kiabált, de kívülről egy hang sem jutott ki. Szerelők szaladtak mindenfelé. Nagy sokára egyikük az alagsorból a megszeppent Vandálnéval, a gépműhely takarítójával jött fölfelé, aki zsinórján lábalt egy villany- rezsot. — Ügy látszik, zárlatos. Barkách elvtárs — mondta bünbanóan. Ekkor fölpattant a stúdió ajtaja, és Stolwerk diadalmasan vonszolta maga után Trahomát, akit a pillanatnyi zűrzavarban foglyul ejtett... Az üzemi lap következő számában nagy vezércikk jelent meg, s kegyetlenül elverte a port az illegálisan gázrezsót, kávéfőzőt és egyéb magáncélú gépeket használó, pazarló, felelőtlen dolgozókon.
