Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
\ gyermekeknek Orion-expedíciő Tudom, Te is izgatottan ültél a televízió képernyője előtt, amikor közvetítették Bajkonurból a Szajuz—36 űrhajó indulását, fedélzetén az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal. Igen, ez természetes, hogy irigyelted őt és ott helyben fogadalmat tettél, Te is űrhajós leszel. Valóban feledhetetlen az, amit Ő és parancsnoka, Varerij Ku- bászov végrehajtottak. Bűvös négyzet Az ábrában elhelyezett számokat cseréljétek meg úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorokban, valamint a két átlóban egyaránt 180—180 legyen! (A megoldást ellenőrizhetitek a 10. oldalon.) Pátkai Tivadar SZALMASZEKÉR ' Szalmaszálból szekeret tököltek a gyérekek: Pongrác, Szeeyá’c, Bonifác. Három hangya húzta, a negyedik tolta azaz tolta volna! — ám; Pongrác készült Rácra, ■Szerváé inkább Vácra, Bonifác „gsak" Fácra: — Vágtassunk el’ Rácra, alig tíz dobásra! — Vácra menjünk, ne Rácra, ott van a kincs elásva! — Velem gyertek Fácra, sós-lekváros fánkra! Hajba kaptak rajta, hová húzza szekerüket három szorgos hangya. Se előre, se hátra; gyalog bandukolhattak haza: CSACSIVÁRRA! Játék a nevekkel írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt első függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lgfelé olvasva egy magyar író vezetéknevét adják eredményül! Ki az író? ÁRPÁD, HELGA, IZSÁK. KÓLOS, MARIA, SIMON, TERÉZ, ZÁDOR. (Helyes válasz a IC. oldalon.) . A felfedezésre, a kutatásra neked is van lehetőséged. Számodra a földön is van még új felfedezni való. Sokféle tennivaló, hazád megismerésében. Most ebben a kutató munkában végy részt őrsöddel, rajoddal az Orion-expe- dícióban. Ezekben bizonyítsd akaraterődet, ügyésségedet! Olvasd el figyelmesen a felhívást, amit az űrhajósok sikeres útjának tiszteletére, és jelenlétükben olvastak fel Zánkán. Ebben a munkában az úttörőket és természetesen Téged is várnák. Neked és őrsödnek is szól a meghívó: „PAJTÁSOK ! A Kubászov— Farkas Orion űrpáros kozmoszbeli útja tiszteletére — a szovjet és magyar űrhajósok jelenlétében — hívunk benneteket. Fedezzük fel mi is földünk titkait, ismerjük meg a tudomány, a technika újdonságait, épülő jelenünket, formálódó jövőnket! Beláthatatlan tér, idő és lehetőség van a cselekvésre. Óvjuk és védjük meg a mi gyönyörű világunkat, kövessük a kozmosz úttörőinék példáját! Először: Szervezzünk felfedező túrákat szülőföldünk, hazánk szép tájainak megismerésére. Az expedíciós túrákon igyekezzünk minél többet megtudni hazánk, népünk életéről, útjáról, jelenéről és jövőjéről. Másodszor: Legyünk úttörői a környezet szépítésének, gazdagításának. Ismerjük meg, hogyan tudjuk a föld, a víz és a le.vegő tisztaságát megőrizni. Teremtsünk maradandó értéket a jelenben. — a jövőnek. Harmadszor: Expedíciónk során végezzünk érdeklődésünknek megfelelő, akaraterőnket és kitartásunkat próbára tevő feladatokat. Tegyünk mindannyian szakpróbát, készüljünk a pályavár lasztásra. PAJTÁSOK! A magyar nemzeti zászló volt a hetedik, amely megjárta a kozmoszt. Legyünk hűek a zászlóhoz, az Orion űrpáros sikeres útjához. Az 1980—81-es úttörőévben teljesítünk 7 földi expedíciós vállalást!- Nemes, szép feladatok állnak előttünk, oldjuk meg ezeket jókedvvel, vidáman. Hívjuk segítségül szüleinket, az ifjú kommunistákat, és a felnőtteket is. Naponként tettekkel bizonyítsuk, hogy méltók vagyunk az úttörő névhez, nyakkendőnk becsületéhez. A dolgozó népért, a hazáért ELŐRE!” Mps-t van időd, hogy végiggondold a feladatokat. Te tudod, hogy mit vállalsz szívesen, ismered pajtásaidat is, már lehet tervezni, milyen hét földi expedíciós vállalást teljesítetek majd az 1980—81- es úttörőévben. A kutató, gyűjtő, felfedező túráktól kezdve, a környezet védelmén keresztül, egészen a szakpróbák letételéig, igen sokféle tennivaló vár rátok. Kérjétek a felnőtt vezetőitek, a testvéri KISZ tagjainak segítségét, szüléitek tanácsait, hogy sikerüljön a vállalást jól megtervezni és teljesíteni. Az űrhajósok példája Jelke- sítsen a végrehajtásban! Készül a jó ebéd Augusztusi kirándulás Laci a nyári szünidő végét a Balaton mellett töltötte, ezért többször fölkerestük a Kis-Balaton mellett a Somogyi Hunor Vadásztársaság vadászterületet. Farkas László vadőr vezetett bennünket, akivel a vör- si erdészháznál találkoztunk. Esti sötétség volt a sűrű lucfenyves alatt. Az erdő szélén álló magasles előtt udvariasan mutatta, hogy kapaszkodjunk föl a meredek létrán. — Jó váza van ennek a lesnek, kár hogy nincs oldala, így a vad észreveszi mozdulatainkat — mondta halkan, s közben elhelyezkedtünk. Erős délkeleti szél fújt, ennek ellenére azonnal támadásba lendültek a szúnyogok, pedig használtuk a »riasztót«. Mellettünk suhogtak a lucfenyők, hangosan zörögtek a kukorica levelek, ha bele-beiekapott a szél. A hátunk mögött magasan fönt volt még a nap, szemben velünk — a Bari-hegy fölött — halványan látszott a tel ehold. Keszthely felől dörgést hallottunk, és villámlott is néha. — Száraz a föld, kellene az eső, porzik a dűlőút — ■mondtam halkan és a Poros- cirok felé mutattam, ahol két fogat nyargalt Battyán-pusz- ta felé. — Kérik az esőt a leveli békák is — mutat Lackó a hátunk mögé, ahonnét hangos békabrekegést hallottunk. A vadőr ránézett órájára és csendesen megjegyezte: — Késik a suta a gidaival, meg a baknak is kint kellene már lenni... — A szél idegesíti a vadat, azért óvatosabbak — nyugtattam meg a türelmetlenkedő vadászt. A vörösbegy Andris a hátára karxyarítot- ta a tömött iskolatáskát, szépen elköszönt édesanyjától és Idlépett az udvarra. Egy pillanatra megborzongott, az éjszaka alaposan lehűlt a levegő. A mező felett fehér pára úszott, a kerítés melletti kórokon feszülő nagy pókháló pedig, amelyet már tegnap is megcsodált, ezüstösen csillogó hármatcseppekkel volt kirakva. Andris egy pillanatra megállt előtte és már éppen megfogta a kapu kilincsét, hogy kilépjen az utcára, amikor észrevette, hogy a kert sarkában heverő nagy kupac száraz gally között megmozdul valami. Kíváncsian indult arrafelé. Eleinte, akárhogyan is* figyelt, semmit sem látott és már-már kezdte azt hinni, hogy tévedett, amikor az egyik ágon verébnagyságú madár jelent meg. Tollazata egyszínű olajbarna volt, kivéve a begyét és a mellét, amely viszont gyönyörű narancsvörös színben pompázott. Nagy, sötét szemével bizalmasan nézett a tőle alig néhány méternyire álló fiúra, majd megbillentette magát és ismét eltűnt a gallykupac mélyén. Bizony, még az órák alatt is eszébe jutott a kertben látott vörösbegy és alig várta, hogy a csengő a tanítás végét jelezze, máris sietett hazafelé. Kíváncsi volt, vajon ott találja-e még a kis vendéget, vagy rég árkoivbokron túl van azóta? Nagyon óvatosan, szinte lopva osont be a kertkapun és pillantása nyomban a rőzsekupacot kereste. A nagy halom gally ott állt érintetlenül, de üresen, a A BÉRES VACSORÁJA Eljött az ősz, és a gazda úgy gondolta, hogy itt a legfőbb ideje az őszi szántás és vetés elvégzésének. De segítsége nem volt, mert épp akkoriban a régi bérese elszegődött egy másik tanyára. Gond azért nem volt, mert hamarosan talált egy alkalmasnak látszó másik cselédet. A környék legszegényebb embere volt ez. Köny- nyen megegyeztek; az új béres nem kért sokat, a fizetségen felül kapott hajlékot is, meg kasztot. — Nem sok a földem — mondta a gazda —, ezt a kis birtokot egy hónap alatt felszánthatod és be is vetheted. Van két jó lovam az eke elé, a vetőmag meg ott áll zsákokban a csűrben. Másnap hajnalban a béres már hozzá is látott a szántáshoz, és mivel megszokta a munkát, meg szorgalmas is volt. ezért már mindjárt az első naport jókora darab földet felszántott. Csak az volt a baj, hogy este elmaradt a vacsora, csak reggelit meg ebédet kapott. Meglepődött ezen a szegény cr/íber, de nem szólt semmit. Ügy hitte, véletlenül feledkeztek meg róla. Végezte a dolgát másnap is, harmadnap is, de amikor csak nem adták ki az estéli ételadagját, beállított a gazdájához. Éppen vacsoráránál találta. — Gazduram — mondta tisztelettudóan a béres —. már harmadnapja nem kapom meg az esti étkemet, pedig az kijár nékem. Hiszen teljes ellátásban egyeztünk meg. így felelt erre a gazda, minden harag nélkül: — Vacsora nem jár neked, jóember. Mert tudnivaló, hogy az esti étkezés nem egészséges; jobb, ha üres gyomorral fekszik le az em- ■ bér, hiszen teli hassal nem olyan ' nyugodt az alvás. Neked pedig jól ki kell pihenned magad, hogy reggel friss erővel láthass hozzá a munkához ... Nem szólt semmit erre a béres, kénytelen-kelletlen tudomásul vette hogy ennél a fukar gazdánál nem számíthat napjában csak kétszeri étkezésre. Tette hát a dolgyt zokszó nélkül a hónap leteltével azután odaállt megint a munkaadója elé. — Megvagyok a munkával, gazduram — mondta. —Nem maradt felszántatlanul anynyi föld se, amekkorára a subámat If teríthetném. Elámult, elbámult erre a beszédre a gazda. — A szántással megvagy, ezt magam is tudom — szólt felfortyanva. — De a vetéshez még hozzá se fogtál. Hiszen ott van mind a tizenkét zsák vetőmag a csűrben, érintetlenül! Nem fogyott el abból egy szem se. hacsak az egér ki nem kezdte. A béres megsodorta a bajuszát. — így van, gazdám — felelte. — Csak hát neked is tudnod kell, hogy nyakunkon már a tél, nemsokára leesik az első hó. Akkor meg téli álomba dermed a mező, alusznak a barázdák is a földeken. A tél a termőföld éjszakája, és te tudod a legjobban, hogy éjszakára nem szabad megterhelni a ben- döt. A felszántott barázdának se tenne jót, ha téli nyugalma idejére megtömnék vetőmaggal... Elértette a zsugori gazda a fortélyos beszédet, el is szégyellte magát, és attól ‘ngva nem maradt el többé r cselédember mindennapi vacsorája. De nem lett híja aztán az oszt vetésnek se. madár eltűnt belőle. Andris szomorúan felsóhajtott és éppen sarkon akart fordulni, amikor halk, szomorkás madárének hangzott fel a közelben. Gyorsan arrafelé fordult és szinte felkiáltott örömében. Az orgonabokor kopasz ágai között ott ült a vörösbegy. Szárnyait kissé lelógatva, tolláit finoman felborzolva üldögélt, élvezte a napsugarakat és közben énekelt szakadatlanul. — Ilyenkor, szeptember végén, októberben vonulnak — jutott eszébe, amit tanult. — Ez is ilyen átvonuló példány lehet. A madár fejét kissé oldalt fordította, lefelé kémlelt, figyelt valamit, majd könnyedén leszállt a földre. Csőrével villámgyorsat felcsípett egy menekülni igyekvő pókot a száraz levelek közül. Jóízűen lenyelte, azután felrebbent és egyenesen a száraz gallycsomó közé suhant. Mintha kissé fymgult, volna a szél, viszont a szúnyogok újra támadásba lendültek ellenünk. Megérintette karomat a vadőr és a fiatal erdei fenyves felé intett, ahol egy suta két gidával legelt. Arrébb egy gyenge agancsú nyársas bakot láttunk, lőtávolon belül. — Lőhető — súgta a vadőr, és a puskámra nézett, de lein tettem. — Szarvaslesre jöttünk, most nem lövöldözünk — mondtam halkan és csendre intettem társaimat, mert ágropogást hallottam az erdőben. A szél fokzatosan gyengült, a dörgés és villámlás viszont erősödött. Feszülten figyeltünk az újabb roppanásra, mely most már egész közel hallatszott a hátunk mögül. Néhány perc múlva kilépett egy tehén, aztán egy borjú, majd egy ünő. Laci még nem látott élő szarvasokat, izgatottan mozgott, de szótlanul figyelt. — Miért nem lőjük le őket? — kérdezte. — Ezeket nem szabad bántani Lacikám, mert még tilalom van a szarvasra. Másrészt: ezek alkotják a törzsállományt ezen a területen. Ez a tehén itt született és itt hozta világra utódait is. Ezek itt maradnak biztosan. — Az egy meddő tehén — súgta a vadőr, amikor kilépett egy magányos tehén, az erdőből... Eöőhh! öh, öh, öéi! — hangzott a fák között a rövid bőgés, aztán gyors csor- tetést hallattunk. Az életfenntartó erő parancsának hatására szólalt meg a gímszarvas hímje, mely mindig izgalomba hozza a vadászokat. Egymásra néztünk a vadőrrel és szinte egyszerre mondjuk : — Megkezdődött ... Igen, 1980 augusztusának vég'én is újra megkezdődött a szarvas bogé s. Tóth Ferenc Hajóval a Dunán □ ■ o 3 A 5 6 7 • a • 9 10 n © 12 13 m U 15 16 i_____ 17 n IS • 19 20 21 n 22 23 24 □ 25 26 27 28 □ 29 30 31 32 • 33 Z\ 35 • 36 • 37 38 39 É m AQ m « • I • Miki a nyári szünetben egy dunai hajókiránduláson vett részt. A vízszintes 1. és 41. sorokban elrejtettük annak a két helységnek a nevét, ahol a hajó kikötött. Megfejtésül ezt a két helységnevet küldjétek be. Vízszintes: 8. Az öreg szalonna és a zsír ilyen. 9. A föld harmadik legnagyobb tava. 11. Evőeszköz. 12.. Vaj készül belőle. 14. Kér betűi keverve 15. Arany Sándor. 16. Az unokatestvér is ez. 18. Véd. 19. Nem ki. ,20. Személyes névmás. 22. Pusztít. 23'. Mézet gyűjt. 25. A Rákóczi szabadságharc megindítója (Tamás). 26. Tízszer száz. 28. VT. 29. Ráma. 33. Énekhang (ékezettel). 34. Az első nő. 36. Házikó. 37. Kettős mássalhangzó kiejtve. 38. Vesztesége. 40. Győz. Függőleges: 1. Étkezés. 2. A madarak királya. 3. Az ábécé utolsó betűje. 4. Kutyák. 5. A gallium vegyjele. 6. Szagló- szerv. 7. Maros menti város. 8. Kér. 10. Bulgária pénze. 12. Állóvíz. 13. Nem rossz. 16. Répa, ..., mogyoró. 17. Európai nép. 19. Borozó egynemű betűi. 21. Lát. 22. Első királyunk. 24. Takaros, csinos. 25. Vissza: aratás után összekötött gabona csomó. 27. Nem siet. 4>0. Tova. 31. Rám, távirati nyelven. 32. Több e. 35, Menyasszony. 37. Gyulai Oszkár. 39. A függőleges 5. fordítottja. 40. Norvég és román gépkocsik nemzetközi jelzése. Z. J. Beküldési határidő: 1980. szeptember 22., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: „Gyermekkereszt- rejtvériy”! A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1980. szeptember 24-én, az Otthon és család című összeállításunkban közöljük. SOMOGYI NÉPLAP
