Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-19 / 194. szám
4 Az olvasókért Várdomb» csalogató Szüreti főivonulás, óborkóstolóval Augusztus végéről előre hozták, a boglárlellei t'ór- dombi vidám vasárnapok záró rendezvényét: szombaton délután látványos vendégcsalogató toborozta a közönséget a másnapi eseményre. A Balatonboglári Állami Gazdaság szüreti fölvonulása is csupán hírnöke lehetett a majdani szőlőfeldolgozásnak, hiszen a fürtök még sok napfényre szorulnak — hogy beérjenek. A gazdaság dolgozói, földíszített munkagépei és a lovasok, a BM Kaposvár Táncegyüttes föl vonulása ^negyed- órányi szünetet »rendelt el-“ az üdülők programjában. Bőséges terménykosarat adtak át a gazdaság vezetői a helyi tanács elnökének, de jutott mindenkinek a frissen szedett barackból, a hordókból csordogáló zamatos bogiári vörösből és fehér borból. A tenménykosár jelkép: gazdag termés ígérkezik Bog- lárlellén a gazdaságban. Másfajta jelkép is: az üdülőhely az idén nyáron bővelkedett kulturális programokban. így volt a hét végén is. A várdombi vidám vasárnapokra/ ide látogató vendegek friss képzőművészeti 1 anyagot találtak az idén nyílt pincetárlaton, illetve a kék és vörös kápolnában. Szombaton délután nyílt meg a »pincében« Lóránt Zsuzsa szobrászművész és Kovács Tamás grafikus- művész tárlata. (A két művész nevére emlékezhetnek azok, akik Kaposváron a SoEzeri a nyáron is számos értékes leletet hoztak felszínre a kutatóánko kb ól a tudósok, az ország mintegy 80 pontján folyó régészeti feltárások színhelyén. Különösen a Duna-kanyarban, Visegrád—Esztergom térségében gazdagodott jelentős emlékanyaggal a történettudomány. Tavaly bukkantak rá Közép-Európa égjük legnagyobb eddig ismert őskori településének maradványaira a pilismarót-szobi révnél, s a több korszak egymásra rétegződött leleteit mogyi Képtárban figyelemmel kísérik a kiállításokat: korábban itt szerepelt a két művész.) Deim Pál egyidő- ben két somogyi kiállítást is vállalt: Nagyatádon a Helyőrségi Művelődési Otthonban láthatók a munkái, illetve vasárnaptól a bogiári kápolnában. A Följegyzések egy kolosotban című sorozat — a Ferenczy-műaeum tulajdona — a vörös kápolnában illő hangulatban lett bemutatva.(A rendezés azonban a helyi sajátosságot figyelmen kívül hagyta.) A kék kápolnában Lugossy Mária iparművész alkotásai láthatók. A krómacéí és műanyag komipozíciók dekoratívak, elegánsak .... A várdomb vasárnap délután isimét benépesült. Kora délután bohóctréfával szórakoztatták a családostól kivonuló nyaraló vendégeket. A felnőttek együtt dú- dolgathatták kedvenc nótáikat és dalaikat a fővárosi énekművészekkel, akik Sza- lay Antal népizenekara kíséretében léptek föl a szabadtéri színpadon. Este a Mini és a Khartago együttes rock-koncertjével befejeződött Bogláron a várdombi vidám vasárnapok rendezvénysorozata. Az üdülőhely forgalma máris — úgy éreztük — megcsappant, a nyugalmat kedvelők szezonja következik most. Szeptember végéig a kápolnákban még nyitva tartanak a kiállítások. n. b. rejtő, egy hektárnyi terület feltárását most fejezték be. A több mint 400 napvilágra került tárgy legtöbbje a rézkorból származik; ezek hozzávetőleg 4500 évesek. Tudományos sikert hozott a Duna menti római határ- védelmi rendszer, a limes nyomainak kutatása is. Esztergom környékén is több helyütt dolgoznak a régészék. A kistód földeken egy IX— XI. századi temető sírjait, Esztergom-szen tkirályon ugyancsak a kora Árpád-kori települést tártak föl. fi törzsgárda köszöntése Alkotmányunk ünnepe a somogyi könyvtárosok törzsgárdáját arra emlékezteti, hogy a megyei könyvtár avatása erre a napra esett. Az új épületbe 1964 kenyér- szégő ünnepén költöztek be. Tegnap délelőtt a törzsgárdát köszöntötték az intézményben, a tíz-húsz éve tevékenykedő, lelkes — hivatásos és tiszteletdíjas — könyvtárosok kaplak emlékplakettet: Bors István szimbolikus műve díszíti a bronzöntvényt. Fiola Pál, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese köszöntötte az egy, illetve két évtizede dolgozó könyvtárosokat. Az ünnepségen részt vett Űjvári Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa és Tröszt Tibor, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője. Dicséretes • olvasómozgauni eredmény született 1979-ben is a somogyi könyvtárosok tevékenységéből : nyolcvanhárom ezer-hatszáz olvasó iratkozott be a tanácsi bibliotékákba, s mintegy kétmillió kötet könyvet olvastak el. A könyvtáros-törzsgárda együtt ünnepelt a fenntart tokkal. A községi tanácsok általában igyekeznek, hogy az intézményhálózat megerősödjék, gyarapodjon. Ebben az évben Tabon kapott új otthont a könyvtár, az idén még Csökölyben, So- mogvszilban és Zamárdi- ban gondoskodnak a könyvtár méltó helyezéséről. A házi ünnepségen Tröszt Tibor, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője adta át a könyvtárosoknak a törzsgárda-ki tüntetést. Heten húszévi munkásságukért kapták meg az emlékplakettet: Kővári Ferencné, (Nikla), Nagy István (Magyaregres), Pellér di Gyula (megyei könyvtár), Pusztai János (Lakócsa), Schuller Zoltán (Kercseliget), Tóth Istvánná (Gamás), Fejes Józsefné (Segesd). Tizenhármán a tízéves törzsgár- dajutalmat vették á-t. Értékes leietek Apáti Miklós fi fekete ptiika — itt gák íróaszta’ai közti keskeny folyosóik Néha köszön, biccent. Odaérve a videotelefonhoz, lenyom három gombok — Tessék, itt Jones. Itt Jones! — Újra nyomja a három gombok Ekkor a képernyőn, fölragyog egy fiatal, lelkes arc. Jones. Mondja, Dán, hallga tom ! — Főnök! Okvetlenül találkoznom kell rruigáVal. — Itt vagyok. Tessék, mondja. — De ez nem videoté- ma ... Nagyon szeretném, ha ... — Idefigyeljen, Dán! Ha azt hiszi, ha attól fél, hogy lehallgatják beszélgetésünket, megnyugtathatom: lehallgatják. Persze, hogy lehallgatják. A mi ügynökségünk is' lehallgat mindenféle beszélgetést, különösen a másik két ügynökség munkatársainak beszélgetését. Ne féljen, fiatalember, semmi újat nem fog tudni mondani! Se nekem, ne nekik. Mondja csak nyugodtan! Hallgatom. — Főnök, ez most más. Találkoznunk kell. — Itt még van egy kis dolgom. De fél óra múlva elsétálhatok a Feltalálók Kertjébe. Rendben? — Rendben. — Dán, akkor félóra múlva Einstein szobránál leszek. — Köszönöm, főnök. Sietek L »Egy csillag játszik a végtelennel ...« Jones a legújabb slágert dúdolja. Kicsit még kalimpál is hozzá az ujjaival. Jonesen látszik, hog^ szereti a munkáját. A jelentéseket — az általános szokástól eltérően — nem elektronikus úton diktálja, hanem kézzel Írja. — Jones, Jones .. 1 Mi^rt szeretsz le ennyire körmöl- ni? — kérdezi most is az egyik kollégája. Vörös hajú, mozgékony arcú, minden mókára kész ez a fiatalember, ő Jones helyettese. — Azért, kedves Charlie, mert így hallom a szöveg zenéjét. — Én is hallom, amit írok. — Az értelmét azt igen, azt hallod. De a zenét, a dallamot, az értelem mögötti sejtelmeket már nem hallhatod. — De ettől még nem leszek szomorúbb ... Jones, Jones! Hiv a központi videotelefon. — Megyek. Jones hosszú, nyugodt léptekkel halad el a kolié2. A .Feltalálók Kertje. Einstein, szobra előtt egy üres pad. A parkban idősebbek, fiatalabbak, s legfiatalabbak sétálnak, napoznak — élvezik a tavasz fényeit. A kicsik csúszdán játsznak, krétával firkálnak az aszfaltra: sok rajzon fölismerhető az űrhajók valamelyik típusa. Jones érkezik. Leül a pádra. noteszt vesz elő, jegyzetel. Néha fürkészve körülnéz. erősen megnézi Einstein arcát. így ebben a fényben, ebből a szögből keserűnek látszik ez az arc. Csalódottnak. Dán világos ruhában, színes nyakkendőben tűnik föl. Jones, noha leköti a jegyzetelés, azonal fölüti a fejét, elteszi a jegyzetfüzetét, tollát, és egy kicsit fölemelkedik ültében: jelzi magát. Dán kicsit liheg, kapkod, de láthatóan boldog, mint egy kölyökkutya. — Elnézést, Főnők! Siettem. de elakadtam a forgalomban. — Jöjjön máskor gyalog! — Igenis, Főnök. — Nos, rendben. Akkor mondja, ha már ilyen szépen, iderendelt ! Dán óvatosan fészkelődik a pádon, láthatóan ruhája tisztaságára ügyel. Közben elkezdi mondani : — Főnök, nagy hírem van. Megmozdult az MGB-ügy- nökség, a Motor General Black. — Ismerem a rövidítéseket, kedves Dán. Mondja tovább! — Nincs tovább, ennyi. Megmozdult az MGB. — Ejnye, Dán. Ejnye. Tudja maga, hogy mit mondott ki ezzel? Vidám búcsú Buzsákon vósokat is megismerhette a közönség. A hangorkánban sok apróság és felnőtt figyelte a délelőtti gyermek- műsort, a bábosokat, a vidám vásári komédiásokat, és kár, hogy csak kevesen — talán ezerötszázan — jutottak át a vásári tömegen a népművészeti tájházba, amelyet értékeivel mégiscsak a búcsú »krémjének« nevezhetünk. A buzsáki szőttes, a ráté- tes, a vézás, a boszorkányos ezúttal is nagy tömegeket vonzott az iskolába, a nép- művészeti kiállításra. Dör- nyeiné, Váradiné, Hegedüs- né és Vargáné munkái voltak a legfigyelemreméltóbbak. Szerencsére csak az élesebb szeműek fedezhették föl a kiállítás szakmai hibáit: a túlzsúfoltságot, a fordítva fölrakott rátétes faliképeket, a »szádaként« fölakasztott drapériákat, a szőttesek között stílusegysé— Tudom, Főnök. Pontosan tudom. — Akkor azt is kell tudnia, hogy nekünk most nem szabad csinálnunk semmit. — Nem értem. Ezt nem értem, Főnök. — Nezze Dán: egy ügynökség, amely ügynökeivel, komputereivel, lézereivel, lehallgatóival behálózza az egész világot, nyugodt lehet afelől, hogy a világban semmi sem történik a tudta .nélkül. Tehát marad nyugodtan a fenekén. Hiszen nem az a célja, hogy beavatkozzon a világ menetébe, hanem az, hogy figyelje és értékelje ezt a működést. Eddig világos ? — Világos. — Helyes. Akkor azt is meg kell értenie, fiatalember, hogy se az MGB-nek, s nekünk, se a harmadik ügynökségnek nincs igazából saját tevékenysége. Elég, ha ügyesen hasznosítjuk a másik fél által szerzett információkat. Igaz, ő is használja a tőlünk szerzett híreket, de nem baj : híreink, rendszeresítve, új szempontok szerint csoportosítva kerülnek vissza hozzánk. — Világos. — Akkor miért nem érti meg, kedves fiatalember, hogy egyetlen ügynökség sem mer csak úgy . .. hogy is mondta? ... »megmozdulni«. Ez nagyon veszélyes. Hiszen számolnia kell azzal, hogy a másik két ügynökség azonnal észreveszi, és szinte kiszipolyozza belőle az új híreket. Egyetlen nap előnyre sem tehetnek szert. . . azonnal be tudjuk hozni őket. — Világos. De most mégis megmozdultak. (Folytatjuk.) get bontó rátétest, egyikmásik »bobos kendös«, felöltöztetett babát, és így tovább. A kiállításnak persze sikere volt, de ezek a hibák egy kicsit . nagyobb figyelmességgel elkerülhetőek. A faragók termében még mindig id. Kapoli Antal és Jancsekity János mestermívű munkái uralták a mezőnyt, de Gyanis László és lvancsics László nevét is följegyeztük, azzal, hogy nincs hiány a nyomukba eredő fiatalokból. A templomba ezúttal is alig fért be a tömeg, hogy meghallgassa az ugyancsak hagyományos hangversenyt, a Camerata Hungarica műsorát. És délután sorfalat alkotott az óriási tömeg, amikor színes felvonulásra, menettáncra sorakoztak a táncosok. Ezt az . eseményt hangulatosnak, a fotósok csemegéjének, de kissé vérszegényebbnek, ' a menetet szakadozottnak és szervezetlenebbnek éreztük, mint a korábbiakat. Annál jobb hangulatot keltett — és elismerést érdemel — a délutáni folklórműsor a művelődési ház szabadtéri színpadán. Javarészt valamiféle »ureczkiádának« lehetett tanúja a nagy számú közönség. Kissé sajnáltuk ugyan, hogy a buzsáki együttes — jó szándéka ellenére — szinté árnyéka régvolt önmagának. De hangulatot teremtett, egységesebbnek látszott a szentgyörgyi Kis-Balaton, nagy tapsot aratott a nagy- idai (szlovákiai) együttes, és a vörsiek után a Baglas is jó értelemben fitogtatta képességeit. A délután fénypontja természetesen a Budapest Táncegyüttes volt, s ha valamit kihagyott a krónikás a felsorolásból, jövőre —■ felszólításra — meg pótolhatja. A búcsúi bálról ezúttal is elmarad a beszámoló, pedig az is volt. Mint ahogy »sárga tikhúsleves«, nyeleshús csirkéből és kacsából, jóféle sütemények és borok a családok asztalán, azaz menyegzői étket: is — a búcsú szellemének és világi tartalmának megfelelően. És hogy el ne felejtsük: a közlekedés megszervezése és irányitása kitűnő / volt. idei búcsú. Kocsik százai »színezték« a mezőt, az utak mentét; megjelentek az árusok, a mutatványosok, a céllövöldések; volt vagy hétféle ringlis az életkori sajátosságoknak és igényeknek megfelelően, ahogy az már elvárható egy nagyszabású búcsúban. Nem hiányzott _ a kikiáltó, a kosaras és szőrmés sem, vagyis aki hozott A krónikás még jóformán ki se szállt a kocsiból, máris szenvedélyes íigyelrhezte- . tések közepette a lelkére kötötték: el ne felejtse megemlitei (mert tavaly elmulasztotta!), hogy a pedagógusok igazán sok társadalmi munkát végeztek a hagyományos buzsáki búcsú előkészítésében. S miután e felszólításnak eleget tett, máris »tisztább lelkiismerettel« vetheti papírra: vidám, hangulatos, óriási tömegeket vonzó — és több, tartalmilag is értékes vonást hordozó — népünnepély volt az magával elegendő pénzt, annak alkalma volt sok ezer forintot hagyni a buzsáki -mezon". S ebből kidéiül: a sok tízezernyi, kétes értékű búcsúfián kívül ezúttal értékes népművészeti remekeket is árultak' — javarészt a Siotour tájházának udvarán,.^ népművészek és népi iparművészek kirakodóvásárán. Jó volt, hogy ezúttal széthúzták a búcsúsok mezőnyét, kisebb teret adva a lökdösődésnek és zsúfoltságnak; jó, hogy a rendkívül rokonszenves kis barcsi íúVáros a „tűzpárnán’ Nápoly óvárosában egyre gyakrabban dőlnek össze a hazak, a földben keletkező repedésekből pedig sűrű füstfelhő száll föl. Mikor azonban a tűzoltófecskendőkből vizet lövellnek még a XVI. században épült házakra, tovább rongálják őket. A szakemberek feltételezik: valahol a pincék és Üregek óriási labirintusa mélyén —■' amelyen a város nyugszik — az évszázadok óta fölhalmozódott szemét önégése megy végbe. A nápolyi katakombákban kitört tűzvész elsősorban a régi negyedek lakóit veszélyezteti. SOMOGYI f NÉPLAP
