Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

Az rtmúTt három-négy évi­ben Somogybán több mint ötszörösére nőtt * naprafor­gó — most 17 ezer hektár­nyi — vetésterülete. A tsz­eli ben például 1977-ben még csak alig 3 ezer hektáron termelték, az idén pedig már 13 ezer hektár a területe. A megye viszonylag jó termő­helyi adottságai mellett el­sősorban az olajosmagvak kedvező értékesítési lehető­ségeire, a termelés jövedel­mezőségére utal ez a fej­lődés. A tsz-ek többségében a pénzügyi egyensúly meg­szilárdítását, a fejlődéshez nélkülözhetetlen anyagiak előteremtését jórészt a nap­raforgó-termelés nyereségé­től várják. Mindez kdön súlyt adott a hé* elején az OMFI ma­riét tapusztaá kísérleti állo­másán rendezett tanácsko­zásnak. Hibrid vagy fajta.' Bbben a kérdésben foglal­ható össze a fajta megvá­lasztásával kapcsolatos vi­ták sora. Kétségtelen, hogy a jövő a nagyobb termőké­pességű hibrideké, csak­hogy ... A hibridek intenzív körülményeket és nagyobb gondosságot kívánnák. Ahol nem kapják meg, ott keve­sebbet hoznak, mintha sze­rényebb igényű fajtákat ve­tettek volna. Márpedig a gazdaságok többsége — .ott is. ahol a feltételek még részben sincsenek meg, a hibridekre voksol. Jelenleg a termőterületek már mintegy a háromnegyedén hibridek találhatók. Ez az előzetes helyzetelemzések és tervek szerinti 1990-es szintnek fe­lel meg. Az űzetnek egy része te­hát sokat próbál markolni, s félő, hogy nem egy majd keveset fog. Tény, hogy a hibridek olajtartalma erősen változó, gyakran nem éri el az egyszerű fajták olajho­zamát. Márpedig ha az ipar — mint tervezi — 1981-ben bevezeti az olajtartalom sze­rinti átvételt, a hibrideket a reálisnál nagyobb arány­ban termelő gazdaságok kockázata a többszörösére nő. A termelési rendszerek — e várható feszültség megelő­zésére — hektáronkénti olajtartalom szerinti' átvé­telt javasolják. Így ugyani» » Hét szabadalom A magyarországi olajpala hasznosításával kapcsolatos kísérletek eredményekép­pen már hét eljárást, illet­ve terméket fogadott el sza­badalomnak az Országos Ta­lálmányi Hivatal. Ezek kö­zűi három teljes egészében a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet szak­embereinek munkája, továb­bi négyet pedig közösen dol­goztak ki az említett kutató- intézet, valamint a Veszpré­mi Vegyipari Egyetem, a Ne­hézvegyipari Kutatóintézet és a Nyugat-dunántúli Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának munkatársai. A magyar olajpala előfor­dulások földtani kutatásai 1972-ben kezdődtek a Köz­ponti Földtani Intézet irá­nyításával. Először Gércen és Pulán mérték föl a kész­leteket, legújabban pedig a várpalotai medencében. A hazai olajpalák egymástól el­térő tulajdonságúak, s így fölhasználhatóságuk is elté­rő. A legnagyobb készletek — mennyiségük milliárd ton­nákban mérhető — a várpa­lotai medencében találhatók. A hasznosításra vonatkozó kísérleteket 1975-ben kezd­ték meg; a széles körű tudo­mányos munkát a Magyar Ásványolaj- és Föidgázkí- sérleti Intézet irányítja. A kutatás során előállítottak már az olajpalából derítő anyagot, nagy szervesanyag- tartalmú komcentrátumot, portland-cementet, hő- - és hangszigetelő-anyagot és nö­vényi növekedést serkentő anyagot. A tudományos eredményeket már szabada­lom védi és gyakorlati al­kalmazásukat is megkezdték a szilikátiparban meg a me­zőgazdaságban. Forgandó napraforgó A holnap napraforgófajtáival ismerkednek a szakemberek. A kísérleti fajták közül egyik-másik 3—4 tonnás hektáron­kénti hozamot ad. Ez kétszerese a köztermesztésben elért legjobb eredményeknek. nagyobb termésátlaggal el­lensúlyozható az esetleges alacsonyabb belter tál mi ér­ték. Azonban aligha ért majd ezzel egyet az ipar, melynek célja, hogy minél kisebb mennyiségből nyerje ki a szükséges olajat. Ha a holnapi vitákat nem is oldja meg. csökkenti a súrlódási felületet és kockázatút, ha a gazdaságok még nagyobb körültekintéssel, választják meg az adottságukhoz es termelési szintjükhöz illő fajtát. ■ Ésszerűbb arányokat Egy hektár napraforgó át­lagos jövedelme a tavalyi 17 mázsás átlagtermés mellett mintegy 6300 forint volt. En­nél is többet mond, hogy 'll jo adottságú e.s magas ter­melési szintű üzemekben a hektáronként; jövedelem nemegyszer a 20 ezer forin­tot is meghaladja. A burgo­nyát nem számítva — mely legalábbis elvben a legjöve­delmezőbb — a napraforgó ma a legnagyobb nyereség­gel kecsegtető növény. Ez óhatatlanul hazardiroz^sra. egyfajta ~dupla vagy sem­mi- vállalására készlet Fii­ként a pénzügyi gondokkal küzdő gazdaságok rSV »jo napraforgón e\ ben" bíz­va — ugrásszerűen növeltek a területet. A napraforgó szerencsés évben valóban jó eszköz le­het a nyereség növelésére, hosszabb távon azonban az efféle nyereség semmit nem old meg. A nádudvari termelési rendszer napraforgó szakér­tője szerint sem tanácsos az összes szántó 10—12 százalé­kát meghaladó arányban termelni a napraforgót, ezzel ugyanis hosszú távon lehe­tetlenné válik a szükséges vetésforgók és az ésszerű ve­tésszerkezet megtartása. Az egy-két évi »mesés nyereség­nek« kudarcsorozat lehet az ára. Ugyancsak érdemes elgon­dolkodni a piac — legutóbb a burgonyás gondok kap­csán tapasztalt — törvény- szerűségén: ha egy növény termelésére m inde n leinek egyszerre jön meg n kedve, már önmagában is sejteti a két évvel későbbi gondo­kat ... Óvni a termést A növények nagy részé­hez hasonlóan a napraforgó fejlődése is megyeszerte 2— 3 hetes kesében van Való­színűnek latsak, hogy -ósz-­szeervk.,- a korai Irukprieak- kaL így e párhuzamos beta­karítás rendkívüli erőfeszí­téseket kíván majd. A megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szak­embere szerint a megyeszer­te tapasztalható és veszé­lyeztető tányérbetegség ellen csupán 4—5 ezer hektáron védekezhetnek a gazdaságok. 12 ezer hektáron csak, a jó szerencsében lehet bízni. A jelen levő üzemi és rend- szersaaikem berek egybehang­zó válaszai szerint nem áll rendelkezésre hatékony vé­dekezőszer. Az egyedül kap­ható Fundazol inkább alkal­mas a költségek növelésére, mint a biztonságos védeke­zésre. "-Nekünk most nem napraforgót kell termelnünk, hanem nyereséget, márpedig minden terven felüli költség e cél ellen hat." Érthető ál­láspont, mégis ott bujkál benne a napraforgót "lutri­nak" tekintő szemlélet. Mert a napraforgó-terme­lésben is cél a termésbizton­ság növelése, az ésszerűtlen kockázatok kiszűrése. A ke­vesebb több lehet paradoxo- na — néhány jelből ítélve — rövidesen megszívlelendő igazsággá válik. n. F. A Béke—Füredi-lakótelep utolsó, -G" szektorának építését kezdtek meg a napokban Kaposváron a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Ezen a területen 450 lakás készül, 1982-ig. (Gyertyás László felvételei> Ötszáz brigádtag ösztönzése Párttaggyűlésen tárgyalták meg a Videoton tabi gyár­egységének kommunistái ; munkaverseny mozgalom e’ ső féléves tapasztalatait. Et ben az évben 30 brigád töb mint '500 tagja tett vállalást. Az év elején átszervezték a brigádokat, s azóta egy cso- port alkot egy brigádot. — Ez néhány esetben hátrányos volt a dolgozókra — állapí­totta meg a beszámoló —, mert az a közösség, ahol a tagok felének nem volt bri­gádfokozata, ismét csak a munkabrigád címért verse­nyezhet. Az előterjesztés rámuta­tott: a gyáregységben az első félévben a kapacitást nem terhelték le megfelelően ezért »or került a létszám- ős munAaátesoportositasi-a is. Ez kedvezőtlenül hatott a néhány brigád teljesítmé­nyére. Az előzetes becslések szerint azonban a tabi gyár­egység első félévi termelési tervét 130 százalékra teljesí­tette. Hogy ezt t.érjék, a brigádoknak jelentős erőfe­szítést kellett tenniük. Ja­vult. a munka minősége is: ebben közrejátszott, hogy a nyomtatott áramköröket sze­relő üzemben és a memória­fűzőknél bevezették a sze­mély szerinti értékelést. Az idén 13 szocialista bri gád újítását fogadták el. Er majdnem még egyszer any nyi, mint az előző év hasor ló időszakában volt. Azt i megállapította a beszámol hogy #z újítási kedvet hat ranyos&h befolyásolja ne­hány javaslat elutasításának indoka. A taggyűlés határozata lapján a gyáregység felül­vizsgálja az üzemi munka- /erseny-bizottságok műkö­dését és olyan értékelörend- szert dolgoznak ki, amely túlzott adminisztráció nélkül is lehetővé teszi a produktív területen dolgozó brigádok havi éilékelosét. üzemen be­lüli rangsorolását. Az érté­kesítési rendszert október 1- től kísérleti jelleggel — ne- yedévi időtartamra — ve­rik be. Epítőmunkások Eredmény, kérdőjellel Évek óta folyamatosan nö­vekszik a termelékenység az iparban, és más termelőága­zatokban is. Az eredmény­nek azonban ára, költsége van — s ez gyakran több, nagyobb, mint ami indokolt. Kezdjük egy számsorral: 5, 4; 6, 8; 5, 0; 4, 7. A négy adat az egy foglalkoztatott­ra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző esztendőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti évek­ben. Ç egyben tudatja azt is. hogy a termelékenység minden alkalommal gyor­sabban emelkedett, mint a bruttó termelés. Az idén — január és május között — a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoztatottra eloszt­va szerényen, 1.4 százalék­kal nőtt. Némelyik iparág — a műszeripar, a vegyipar, a fafeldolgozás például — jóval az átlag fölött gyara­pította a legutóbbi években az egy-egy foglalkoztatottjá­ra számított árukibocsátást. A gyakran említett és va­lóban fontos mutatószám úgy nőtt hogy az eszközállomány bővülése meghaladta a ter­melés emelkedéséi Magya­rán: a termelékenység növe­kedését erőteljesen kisebbíti a ki nem hasmáit avagy a nem jól használt eszközök tömege. A szocialista ipar­ban, a népgazdaság legje­lentősebb ágazatában példá­ul négy év alatt 8,8 száza­lékkal — bizonyos iparterü­leteken ennél is meredekeb­ben — csökkent a termelő- állóeszközök egy egységére jutó bruttó termelés. Ma­gyarán: egyre több eszközt fektetünk a termelőmunká­ba, a kamatok azonban mind szerényebbek. Hozzátesszük — mert így teljes a kép —, hogy a csökkenő eszközhaté­konyság nem új jelenség; több középtávú terv idősza­kán átvonuló folyamai Nagy árnak látszik ez az élőmunka termelékenységé­nek javításáért. Csakhogy ráfordítások és hozamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen behatóbban nem vizsgálták. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vonások azonban végül is arra kényszerítették a gazdálkodókat, hogy belás­sák: a végrehajtás módja döntő szerepet játszik a vég­eredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatott­jainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adatfelvételkor, 1979 szep­temberében. Azaz: tényleg mindig új és újabb eszköz kínálta kizárólag a haladást vagy elegendő lett volna sok esetben a foglalkoztatás jó megszervezésére? Az emlí­tett arány ugyanis nemzet­közi összehasonlításban ked­vezőbb, mint a hazánkénál jóval nagyobb termelékeny­séggel dolgozó országok ipa­rában. A vállalatok jelentős cso­portjánál valóban nagyon el­öregedtek az állóeszközök, s gyakran átgondolatlan, lassú a technológiai logikát nélkü­löző fejlesztés. Fájdalmasan aktuális példát ad erré nap­jainkban a ruházati ipar helyzete : kévés korszerű, ver­senyképes’ áruja mellett ki nem használt — kifizetődő­én ki nem használható — kapacitásainak nagy csoport­tá­Gyakran szervezés helyett került sor beruházásra, újabb eszközök működtetésé­re. és olyan vásárlásokra is, amikről kiderült, hogy szük­ség tu) enek, . mert a gépek nem illeszthetők be a terme­lési mozzanatokba. Különö­sen igaz volt ez utóbbi az importberendezéseknél. Így már érthető — de nem elfo­gadható —, hogy 1970 és 1979 között a termelékeny­ség a népgazdaság egészé­ben 59 százalékkal, az esz- közráfordítás viszont 66 szá­zalékkal nőtt Meghökkentő tény ez még akkor is, ha tudjuk: tavaly az ev második felében és az idén, az első hat hónap­ban, erőteljes fékezés követ­kezett be az eszközállomány bővítésében — ám elsősor­ban a szabályozómódosítások hatására, és csak kevésbé az irányítói, termelői fölisme­rések tükrözéseként. A vál­lalati elképzelésekről tájéko­zódó tárcák tapasztalatai sze­rint a VÍ. ötéves terv elő­munkálatai is arra mutat­nak, hogy még mindig irreá­lis fejlesztési, beruházási, esz- közbővitési szándékokat dé­delgetnek sok termelőhelyein, s ugyanakkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működtetése mellékes fel­adatként bukkan föl csupán a programvázlatokban. Szó sincs róla, hogy a termelé­kenység alakulása — bárhol is — ezentúl huszadrangú szerepét kapna; a legfonto­sabb jelzőszámok között ma­rad. Szemben azonban az eddigi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt is elemezni kell: milyen ára van a növekedésnek. , Ke­rülhetne-e kevesebbe, lehet - ne-e olcsóbb a termelékeny­ség folyamatos emelkedése? Ennek vizsgálatához — most — tág teret kínál minden vállalatnak a középtávú ter­vezés. ML O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom