Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

-3 fiüSW' SO M OGM néplap! 1 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1980. június 4., szerda küld&tés Szerencsésen földet ért a nemzetközi űrpáros A visszatérés krónikája — Kitüntették a kozmonautákat A nemzetközi személyzet — Valerij Nyi- kolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutató-űrhajós, a Magyar Népköz­társaság állampolgára miután a Sxaljut-6- Szojuz-35-Sxojuz-36 orbitális tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen tel­jesítette a közös vizsgálatok és kísérletek elő­irányzott programját, 1980. június 3-án 17 óra 6 perc 40 másodperckor visszatért a földre. A Szojuz-35 űrhajó leszálló egysége a Szovjetunió területének megadott térségé­ben Dzsezkazgan várostól I40 kilométerre délkeletre ért földet. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut-6 — Szojuz-35—Szojuz-36 űrkomplexum fedél­zetén tett hétnapos repülőútja során mara­déktalanul elvégezte a tervezett vizsgálato­kat és kísérleteket, melyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együt­tesen dolgoztak ki. A7. űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásá­nak programja keretében vi­zuális földfelszín-megfigye­léseket végeztek, fényképez­ték a földfelszínt és a világ­óceán egyes térségeit. A fel­vételeket szovjet fényképező­berendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szak­emberei által közösen kidol­gozott MKF—6—M mintájú fényképezőgéppel készítet­ték. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanulmányozták az űrrepü­lés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatá­sát Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zá­rult űrrepülés újabb példá­ja a testvéri szocialista or­szágok gyümölcsöző együtt­működésének a világűr bé­kés célú kutatásában és hasz­nosításában, újabb példája a tovább* tudományos-műsza­ki haladásnak. Ä szovjet— magyar nemzetközi személy­zet munkája nagy mérték­ben hozzájárult a Szovjet­unió és a Magyar Népköz­társaság népei közötti baráti kapcsolat fejlődéséhez. Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6—Szo­juz—35—Szojuz—36 űrkoonp- lexum négytagú személyze­te, a Moszkva környéki re­pülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-mentő­szolgálat. Különleges napra virradtak aJ Szovjetunió te­rületén levő űrkövető állo­mások és a Szovjet Tudo­mányos Akadémiának a vi­lág-óceánokon és tengereken tartózkodó mérő-követő ha­jói. A program szerint biz­tosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan vissza­juttatását az orbitális pályá­ról a földre, a hatalmas ku­tatási anyag lehozatalát, az űrhajósok és a kozjnikus szállítmány biztonságba he­lyezését. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov es Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot : tisz­tálkodással, reggelivel, az ürkomplexum rendszereinek ellenőrzésével. A leszállni készülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek »felfrissítését«, hiszen ezt az űrhajót — Leonyid Popov- vai és Valerij Rjuminnal a fedélzeten — április 9-én in­dították a földről és a kö­vetkező napon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 for­dulatot tett meg a föld kö­rül. Budapesti idő szerint ke­véssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcso­lat jött létre az űrkomp­lexum és a kalinyingrádi repülésirány itási központ között. Ekkorra már megtör­tént a szovjet—magyar űr­páros programjának végre­hajtásáról szóló tanúsítvá­nyok aláírása és az átszál­lás. Valerij Kubászov és Far­kas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két. szovjet űrhajósnak, sok sikert kí­vánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg szavakkal vett búcsút a szovjet—magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folya­matai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó saját energiaellátásra kap­csolt át, s amikor a Csen­des-óceán fölött kilépett a petropavlovszki követőállo­más hatósugarából, meg­kezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerkezetek her- metizációjának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén ma­radt Leonyid Popov és Vale­rij Rjumin programjában az elbúcsúzás után egyőrás test- gyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészületeket a Szojuz—35 leválasztására. Miközben az űrállomáson tá­jolási műveleteket végeztek és ismét ellenőrizték a rend­szereket, Valérij Kubászov és Farkas Bertalan felöltötte a szkafandert, az űrhajósruhá­nak nevezett bonyolult tech­nikai szerkezetet, amely vise­lőjét gyakorlatilag függetlení­ti környezetétől, s a külső fi­zikai értékektől független belső gázösszetétel, hómérsék­let és légnyomás mellett bizo­nyos testmozgások lehetőségét is biztosítja az űrhajósnak. A Szojuz—35 leválasztására budapesti idő szerint 13 óra 47 perckor került sor, miután alaposan ellenőrizték a búvó- nyílások hermetikus lezártsá­gát. A három perces művele­tet ismét közvetítette a koz- movízió, mégpedig a Szo­juz—35 kamerája segítségé­vel. Az űrhajó hajtóművei rö­vid bekapcsolásukkal másod­percenként 0,3 méter távolo­dó sebességet hoztak létre, s ettől kezdve a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexum és a Szojuz—35 űrhajó útjai las­san elváltak egymástól. (Folytatás a 2. oldalon) m m IZGALMAS NAPOK UTÁN N yolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érke­ző híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este, fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó; Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Inter- kozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindnyájunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űr­állomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk... Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kí­vánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés vissza­térés után itt a földön üdvözölhetjük őket.” Kedden este értesültünk róla, hogy Farltas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsönkapott" Szo­juz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örö­münk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar—szovjet űr­páros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s tel­jes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó le­szálló egységének visszatérését bolygonkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagy­termének elektronikus faliújságja kedden délután közölt először külön-külön adatokat a fennmaradt Szaljut—6 Szo­juz—36 űrkomplexumról és a nemzetközi személyzet leszál­ló űrhajójáról, a Szojuz—35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolckilométeres se­bességgel száguldott a föld felé. A visszatérést feszülten fi­gyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen vala­mennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legne­hezebb feladat az űrhajósok munkájában. A televízió kép­ernyőjén, a rádió mellett magunk is átéltük a leszállás iz­galmas perceit... A szovjet—magyar űrkisérlet mérlegét most megvonni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató prog­ram értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két or­szág tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubá­szov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredményesen hajtották végre az előírt orvos-biológiai, gyár­tástechnológiai és erőforrás-kutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munkájáról egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte el­ismert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenő­mentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden te­kintetben állta az összehasonlítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogásá­nak, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésük­nek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőzően jelké­pezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjet­unióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműkö­dése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz ku­tatórakétáin, mesterséges holdjain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és állami küldött­ség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. A világűrből ér­kezett hírekből azt is megtudtuk, hogy a Kubászov—Farkas páros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, ame­lyet a jövőben is hasznosítani fognak a Szaljut—6 fedél­zetén ... . M i tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy n: első ma­gyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büsz­kék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt eb­ben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnoká­val, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, bol­dogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások valamennyiünk földi köszönetét tolmácsoltak a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom