Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
Benezc József Apám, nem tudlak főbbé mezőre kísérni... Apám, nem tudlak többé mezőre kísérni, se jóságos, gondtalan öregséget ígérni néked. Nem én kések, te mentél el — meg se várva. Végső sóhajjal, csókkal, bocsánattal fiadat nem intetted. Ügy mentél el, mint a mezőre, mintha sürgős lett volna menned. Belőlem ki nem tiporhat semmiféle szélfúvás, se szégyen. Hiányod eső érzi, kaszád jászlat vértez. Sárándi József IDEGENSÉG Ne térj sehová vissza hol boldognak hitted magad Egykori jelenléted mára emlék üres forma Hűlt helyedre lelsz a kiégett sivár városokban Lehangolt díszlet a szeretkezések parkja, háza. ' A régi szobák kicserélt tapétái s a poszterek idegen izzásokat zárnak körül. Kihalsz mielőtt végleg eltávoznál s miként a korosztályuk túlélő öregek, megnyugszol, betöltőén küldetésed. GÁDOR BÉLA Margit néni, a vészmadár fl magyar Iniiomány arckepcsarnokabol Csizmadia Ernő akadémikus „Ezen nevettünk"1 Gádor Béla Gádor Bêla a Kaland a Közértben című írását így kezdi: „Szerény és alacsony embernek a Közértben vásárolni mártíromság ... Egy este, amikor talán a szokásosnál is szerényebb és alacsonyabb voltam..." Ez az idézet Gádor írói művészetének legjellemzőbb sajátosságát villantja fel: a szerző egy-egy szófordulatai, mondattal külö- ndfc atmoszférát, meghökkentő helyzetet teremt. Amit leír, elénk tár, arra oda kell figyelni, mert kellemesen fanyar humorával mindig komoly véleményt, ítéletet fogalmaz a nem rendjén való dolgokról. Kern kenyere az olcsó, öncélú szellemeskedés. Minden írásában, alkotásában embe-. ri-művészi értékítélet, állás- foglalás van. Gádor Bélának volt egy „találmánya”. Mondhatjuk úgy is „irodalmi gyereke”, írásainak állandó alakja, hőse. Garfunkel, a kávéházi széltoló, a tarhás, pénztelen senki, az ötletgyáros, akiből mindig a próféta beszélt, no meg az a deci rum, amelyet tervei előadása' közben felhörpintett, aki az írót is minden történet végén egy- egy tízesétől szabadította meg. Különös ötleteket, világot megváltó álmokat hordozó figura Garfunkel. A magyar szatirikus irodalom sajátos, egyedi alakja, az olvasó mégis úgy érzi, hogy Garfuinkel képtelen ötletei mindennapi életünk valóságában gyökereznek, s csak azért szövegel össze-vissza, mert közben nevetni akar rajtunk, gúnyolódni. S mire felocsúdunk, tudjuk: a gyarlóságainkat ostorozta. A felszabadulás után, induló humorista írónemzedék • sajátos hangú, egyik legtehetségesebb tagja Gádor Béla. 1906-ban született Nyíregyházán. A felszabadulás előtt banktisztviselő volt, írói munkássága, művészete 1945 után bontakozott ki. Belevetette magát a közéletbe, munkatársa, később — Gábor Andor halála után (1953) — hosszú évekig fő- szerkesztője volt a népszerű szatirikus hetilapnak. Gádor Bélát finom lélektani megfigyelésekre épülő, kesernyés humora tette a közélet ihletésű szatíra kivaló művelőjévé. Több vígjátékot is irt, közülük a Lyuk az életrajzon című darabot a Katona József Színház mutatta be és játszotta éveken át nagy sikerrel. Nevét bábjátékok, filmforgatókönyvek is fémjelzik. Legismertebb filmjei a Darvas Szilárd társaságában írt Állami Áruház, valamint a Gabor Andor vígjátékából készült Dollárpapa. írói munkásságáért József Atti- la-díjat kapott. Kiss György Mihály TávoK rokonom, Margit néni. egészen közel lakik hozzánk: a szomszédos házban. Valahányszor valami szerencsétlenség történik az utcában, esetleg a világon, Margit néni megjelenik nálunk. Tehát elég sűrűn van hozzá szerencsénk. Ugyanis Margit néni a mi kis vészmadarunk. Rokonszenves, mulatságos vészmadár. De mégis vészmadár. Kisebb, jelentéktelenebb katasztrófákat telefon útján jelent be, nem sajnálja rá a pénzt. Ha a családban valaki kitöri a lábát, vagy megnősül, vagy megbukik számtanból, esetleg házasságon kívüli gyermekáldásnak néz elébe, Margit néni elsőnek jelenti.- Nem lehet mondani, hogy örül a katasztrófának, hiszen kedves, jólelkű nő. Inkább a részvét érzése és saját nagylelkűsége az, amely élvezetet okoz neki, állandó sopánkodása és jajveszékelése kellemes, nyugodt, harmonikus öregkort biztosít számára. A halálhíreket is ő közli velünk először, rendszerint reggel, amikor még alszunk. Néha az »anyaghiány« veszedelmes tévedésekbe sodorja. Egy reggel például hét órakor megszólalt a telefonunk, szívdobogva riadtam fel álmomból. — Hallattátok? — szólalt meg Margit néni reszkető hangja a kagylóban. — Meghalt szegény Körösi Csorna Sándor... — Körülbelül száz ével — mondtam dühösen. — Igazán? Akkor rosszul hallottam a rádióban ... De hát apró családi szerencsétlenségek csupán mazsolák az igazi világkatasztrófák nagy kuglófjában, Margit néni kozmikus szerencsétlenségekre specializálta magát. Persze, azért kisebb földi járványok, árvizek, földrengések szintén fel tudják kelteni érdeklődését. Értesüléseit fóleg az Élet és Tudomány című lapból, folyóiratok tudományos cikkeiből és a napilapok híranyagából meríti. Minden forrás jó neki, semmi sem kerüli el figyelmét. Különösképpen. érdeklik a meteorológiai jelenségek : ciklonok, passzátok és antipasz- szátok, mágneses viharok. A napfoltok tevékenységét állandó aggodalommal kíséri, és egyetlen jelentősebb meteorhullás sem kerüli el figyelmét. Térd-ízületeinek ropogását vagy az egyszerű tyúkszemfájást egy pillanatig sem tartozik összefüggésbe hozni azzal a szélviharral, amely 90 kilométeres sebességgel rohant végig a norvég partokon. Ha eljön hozzánk, már a csengetéséről rá lehet ismerni. Halkan, de vészjóslóan csenget. Majd rögtön ezzel nyit be: — Szervusz, fiam, megint nyilall a derekamba, valami idő jön ... — Időjárás mindig van ... — mondom Margit néninek, amíg leültetem egy kényelmes fotelbe. — Az én időmben nem voltak ilyen idők... — mondja sóhajtva. — Most nincs sem ősz, sem nyár, sem tavasz, sem tél ... Megbolondult a természet. Olvastátok az újságot? — Mi van benne? — A Bengáli-öbölnél olyan tájfun pusztított, mint még soha. Kik laknak ott? * — Hinduk. — Szegény hinduk, istenem, istenem ... Négyezer áldozat van eddig ... És tudjátok, mi -van Dél-Angliá- ban? — Mi ra9 az istenért? — Másfél meter viz. London és Brighton között megszakadt az összeköttetés ... A Pó deltájában kiöntött... Szegény spanyolok.., — Olaszok. — Szegény olaszok ... Olyan árvíz van, hogy el kellett halasztani a községi választásokat... Képzelhetitek mekkora víz lehet ott... Biztos járványok is lesznek, ez már így szokott lenni. Olvastátok az Élet és Tudományt? — Nem. — Nem? Hát akkor semmit sem tudtok!' Megint új vírusok vannak. Nem lehet ellenük védekezni »micin«- neL Emlékezzetek rá, hogy én mondtam: minden a vírusoktól jön. Az idegesség is. Meg a háború. A vírusok belemennek azoknak a fejébe, akik háborút-^akarnak, majd rájönnek, hogy öreg Margit néninek igaza volt... Hirtelen felsikolt, hogy megdermed bennünk a vér. — Szent isten! — mondja, az órájára pillantva. — Mindjárt két óra, nyissátok ki a rádiót, meg akarom hallgatni a meteorológiát! Ez Margit néni. De haragudni mégsem lehet rá. Nem tehet róla, nem tud másképp élni: valakit muszáj mindig sajnálnia! Egyszer alaposan elárulta magát. Késő este jött fel hozzánk, és fáradtan ült le egy fotelbe. Tompán mondta maga elé: — Jaj, istenem, szegények ... — Kik?! — csaptam le hirtelen. Szemérmesen elfordult. — Még nem tudom... — mondta, és a szeme megtelt könnyel. „Csizmadia Ernőt az Akadémia rendes tagjává választotta” — ezekkel a szavakkal fejeződött be a Magyar Tudományos Akadémia kistermében az agrártudományok osztályának nyilvános ülése, amelyen Csizmadia Ernő tartotta meg székfoglalóját. A Folytonosság és változások agrárfejlődésükben a 80-as évek elején címmel elhangzott előadás arra a feladatra vállalkozott, hogy a magyar népgazdaságon belül felmérje a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét. Az előadás jelentős része konkrét bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy helyes a XII. kongresszus koncepciója, melyben hangsúlyozza: „hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt fejlesztését”. Harminchárom éves munka után jutott el életének e fontos napjáig. Ennyi ugyanis a hivatalosan igazolható munkaviszonya. S ebbe nincsenek beszámítva azok az évek — miután betegsegély- zőt nem fizettek utána —, amikor maga is egyszerű fizikai munkásként dolgozott a mezőgazdaságban. A paraszti munka akkor apáról, anyáról testálódott rá. De a föld nélküli örökséget, a mezőgazdasággal való elkötelezettséget mindmáig megőrizte. Csizmadia Ernő, a fényes szelek nemzedékeként tört soha nem járt új utakat kortársaival magának. Az egyetemre kerülve népi kollégista lett. Tanulmányai befejeztével, 1950-ben közgazdász diplomát nyert. Azóta — megszakításokkal, több mint három évtizede — végez egyetemi oktató és nevelő munkát: dolgozott a Mezőgazda- Sági Akadémián, az Agrártudományi Egyetemen és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, hol jelenleg is az agrárközgazdaságtan professzora. Hogy mit jelentett életében ez az időszak, amelyet gazdasági irányító-szervező munkával töltött? Ma egyetlen szóval érzékelteti: felbecsülhetetlen. Párt- és állami szerveinknek azokon a fontos posztjain töltött el tíz évet, ahol a gazdaságirányítási reform megvalósításából annak indíttatásától kezdve részt vállalhatott, főleg szűkebb szakmájához tartozó területén, az agrár- és szövetkezeti mechanizmus fejlesztésében. Jelentős részben ennek a gyakorlati, gazdasági munkának köszönhető sikeres kutatói és oktatói tevékenysége. Míg első megjelent írásának ihletője 1947-ben a földreform megvalósításával kialakuló új viszonyok elemzése volt, addig később megjelent több könyvének témaköre a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Nagy szerepe volt elsősorban a termelőszövetkezetek belterjes és sokoldalú fejlesztési alapelveinek tisztázásában, a mechanizmusreform sajátos termelőszövetke,zeti intézkedéseinek tudományos megalapozásában. És ő volt, aki tudományos előrelátással az elsők között hívta fel a figyelmet a mezőgazdaság iparosodására, ennek gazdasági és társadalmi következményeire. Igazán sokrétű tevékenységet mondhat magáénak. Alkotó módon kapcsolódott be új szocialista mezőgazdaságunk formálásába, ahol legfrissebb kutatásait szembesíthette a valósággal. Az egyetemi katedrán pedig oktatói tevékenységével biztosítja holnapunk számára a jövő szakembereit. Vajon mindebből mennyi rejlett elképzeléseinek tarsolyában, a hajdani egyetemre induló sárospataki kisdiáknak? Csizmadia Ernőt mindig vonzotta a közgazdasági pálya. De legalább ennyire a pedagógusi hivatás, az ifjúság nevelése is. Mindamellett nem mondott le azokról, akikkel sorsközösséget vállalt, az agrárközvélemény informálásáról, tájékoztatásáról, neveléséről. És lényegében ezeknek a törekvéseknek megfelelően alakult az élete is: 1960-ban tu- dománoys munkásságával megszerezte a kandidátust címet, majd elnyerte a tudományok doktora fokozatot. 1973-ban választották az Akadémia levelező, az idén pedig rendes tagjává. Nem sokkal az egyetemre történt visszatérése után, 1979-ben, megválasztották a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorává. Azt mondják róla a diákjai, hogy különös ember. Reggel a villamoson találkoznak vele, nem veszi igénybe a gépkocsit, délben a menzán ebédel és a sor végére áll egy kávéért a büfében. Pedig nincs a viselkedésében különös. Aki ismeri, tudja róla, hogy világéletében az egyszerűséghez szokott és most sem tud más lenni. De mint elmondotta, van ennek a magatartásnak egy másik tanulsága, az ugyanis, hogy az egyetemi vezetőt rákényszeríti, hogy benne éljen a mindennapokban. Mert semmi más nem pótolhatja a tanári kar és a hallgatók körében megszerezhető közvetlen tapasztalatokat. a rektor számára, ami nélkülözhetetlen feladatainak megvalósítása so- ráp. A szárny bontogató leendő agrárközgazdászok tanításával egyidőben a professzor részt vállal a vezető és a tudományos utánpótlás nevelésében is. E téren különösen figyelemre méltó néhány aspiránsának kiemelkedően szép eredménye. S noha számtalan ága-boga van a rektori munkának, melynek a második évét tölti, mindemellett a kutatásról sem mondhat le, mert le kési az időt. Kutatási témája változatlanul a mezőgazdaság iparosodása. Főleg az élelmiszer-termelésben kibontakozó integráció vizsgálatára összpontosít. Azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyek agrár- és szövetkezeti politikánkban, a gazdasági életünkben előállt új helyzetből fakadnak. Kísérletet tett az agráripari fejlődés törvényszerűségének a feltárására, illetve erre építve az élelmiszer-termelés gazdaságtani tudományos alapjainak a lerakására. Ez a munkássága jelentős hazai és nemzetközi érdeklődést keltett. Eredményeit a központi irányító szervek a gyakorlati munkában is hasznosították, munkásságát államunk több kitüntetéssel ismerte el. Tudományos szervező és társadalmi tevékenysége ugyancsak széles körű. Az akadémiai bizottságokon kívül jelentős más társadalmi megbízatásai is vannak. így: az OM közgazdasági szakbizottságának vezetője, két közgazdasági szaklap szerkesztő bizottságának tagja, a Szövetkezeti Tudományos Tanács és az agrárpolitikánk tudományos megalapozását szolgáló kutatásokat koordináló bizottság tagja. Vajon e sokrétű tudományos kutatás és tudomány- szervezői munka mellett hogyan él Csizmadia Ernő mint magánember? Szerencsés ember, vallja magáról... Családi élete kiegyensúlyozott. Felesége, aki szintén közgazdász, egyetemi tanár a MÉM mérnök- és vezetőképző intézetében. Két lánya, és két fiúunokája van. Lányai is a közgazdászpályát választották. S mint ahogy a munkában is egy pályán találták meg a munka adta örömöket, ugyanúgy együtt keresi a család a kikapcsolódást is. Közös nagy szórakozásuk a túrázás. Másik kedvtelése a zenehallgatás. De ha ideje engedi, szívesen olvas szép- irodalmat, főleg történelmi regényt, visszaemlékezéseket. Haday Edit Emberpár és táj. Balogh András festmény*.
