Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
könyvespolc ra re Tűnődésre késztet: mi az oka annak, hogy a Magvető Kiadó népszerű ra re (Rakéta Regények) sorozatának új kis kötetei még most is kaphatók? Nagyobb pél- uány szám ban jelennek meg, vagy az olvasó lett közönyösebb irántuk? Lehet, hogy ez is, az is igaz. Annyi bizonyos, kezdetben szinte órák alatt elkeltek. S az a megállapítás sem jár messze az igazságtól, hogy bizony, tucatnyi között egy-kettő ha alvad, amelyet elolvasni valóban .»-létszükséglet«... A vonzó külső sem elég ilyenkor. Mert a legutóbbi kínálatból — mintegy tucat jelenik meg egyszerre — hiába is melengetném örömmel, mondjuk, Dobai Péter Lavina című forgatókönyv-kisregényét. »Nem hagyja« magát. Szürke, száraz stüus,, pedig valóban megtörtént bűnügyet dolgoz föl szerzője. Egy állandó pénzzavarban levő férfi átlátszó mesével használ föl gyárbelieket arra, hogy éjnek évadján segítsenek a pénztárfeltörésben, majd a kényelmetlen tanúkat el teszi láb alól. Ám a nyomozás során olyan gyanúsan készséges a »segítőtárs«, hogy »gyerekjáték« leleplezni. Ugye, ismerős a történet az újságokból? Dobai odafesti — a szürke ko- loritjával — a tettes mögé az élethátterét. Marosi kétféle él : családjával és szeretőjével. Pénzzavara törvényszerű, akár csak kisstílű csempészútjai. A forgatókönyv-kisregény dídakti- cizmusa nyilvánvaló, s így summázható a tanulság : »Ejnye, ejnye, aki így éi, bizony, ide jut, Marosi úr!« A hírek szerint a műből film készül. Nem kell Dodonába mennünk, hogy előre lássuk a végeredményt Ugyancsak irodalmi forgatókönyv Hernádi Gyula Borotvált tabló című írásai S itt sem igényel agy- tornát az azonosítás : Bacsó és Somogyi meggyilkolásának hátteréről van szó. Egy ember manipulálásáról, balekká — bizonyos értelemben áldozattá — nyomorí- tasaröi. Tschallner főhadnagy végül is olyasfajta vak eszközzé válik, mint Kaál Samu, a tisztiszolga ... Ami a Hernádi-Írásoktól visszariaszthat, az az, hogy az író »feltétlen engedelmességet követed«, akár csak Tschall- nertől a feljebbvalód. Kötelező belehelyezkednünk egy fikcióba, s vállalni minden hemádis játékszabályt. Csakhogy ezeknek a szabályoknak 6 sem határoz mindig medret. Mindenesetre játéknak nem utolsó a Baj- csy-Zsilinszky-sorsot »kifor- dítom-beforditom, mégis bunda a bunda« Jelleggel feldolgozó film, a Magyar rapszódia és az Allegro Barbara vagy a Hasfelmetsző Jack kilétét »fölfedő« színmű, a IV. Károly-alteregót felvonultató Királyi vadászat című színpadi játék stb. A Borotvált tablóban azonban sok a már máshol — főként a Sirokkó című kisregényében — megismert motívum. A ra re könyvek között jelent meg az irodalomtörténeti érdekességnek, unikumnak számító A repülő Vucsidol című szatíra. Csáth Géza korai műve, amelyet Havas Emillel és Műnk Artúrral írt a Bácskai Hírlapnak, naponta. Dér Zoltáné az érdem, hogy a kisregényből most könyv lett. Képzeljük el, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy »hőseink« saját városuk vezető polgárait válasszák szatírájuk élő tárgyaiul. Kevés hasonló vállalkozásról hallottam eddig. Nem kevesebb történik Szabadka városában, mint az, hogy a derék Sztipán mester föltalálja a repülőgépet. S a nehezen mozgásba hozható városi vezetés »ellenfele« a pali- csi tavakat megszálló angol hadiflotta lesz . . . Mulatságos alaphelyzet, ma már nyomokban érzékelhető humorral elbeszélve. A fölfedezés minősítés azonban ;gy is jogos Dér Zoltán ku•'óTiunkájának eiednnényé- L. L. Az űrhajózás története magyar bélyegeken A magyar űrhajósról a posta is megemlékezett: a fellövés másnapján Kubászov és Farkas Bertalan képével ellátott egyforintos címletű bélyeget adott ki. Az utóbbi két évtizedben egyébként sok — az űrhajósokkal kapcsolatos — filateliai érdekesség került a gyűjtők albumába; az egyik legjelentősebb például az első szovjet embert, Jurij Gagarint a világűrben ábrázoló egyes kétforintos címletű, mélynyomatú sorozat volt. Ugyanakkor, 1961-ben bocsátotta ki a Magyar Posta az Ikarustól az űrrakétáig blokkot is, tíz forintért. E blokkon az úttörők láthatók: Jurij Gagarin. German Tyitov és John Glenn. Az 1962-es esemény, sir. első csoportos űrrepülés — Andrian Nyikolajev és Pavel Popovics — emlékére két címletből álló bélyegsorozatot adtak ki Budapesten. Tervezője a híres grafikus- művész, Kékesi László. A párizsi nemzetközi űrkutatókonferenciára a hét értékből álló, A világűr meghódítói című sorozatot jelentették meg, 10,70 forint névértékben. A következő években még több érdekes és értékes bélyegsorozat került a gyűjtőkhöz, többek között az első női és férfi páros űrrepülési blokkja — ezen a világ első női űrhajósa, Valen- tyina Tyereskova, illetve Vaszilij Bikovszkij látható. (E tízforintos bélyeg értéke ma meghaladja a 170 forintot.) 1964-ben bocsátották ki Az űrkutatás eredményei című, nyolc értékű sorozatot, majd A tudományos űrkutatás című blokkot. 1965- ben a Voszhod—2 két érték I ből álló sorozat és Az űrkutatás újabb eredményei című blokk következett, utána pedig Az űrkutatás eredményei hét értékből álló sorozat. 1966-ban a Luna—9 fölbocsátásáról emlékezett meg a Magyar Posta, s még ugyanabban az évben Ürpá- rosok címmel nyolc értékből álló sorozatot adott ki. Utána három »csendes év« jött, majd 1969-ben • útjára indult az Apolló-kisérlet. Ennek emlékét őrzi az Apolló—8 blokk, amely tízforintos névértékben került a gyűjtőkhöz. Ugyanabban az évben emlékezett meg a posta a Szojuz-programról érdekes, nagyformátumú blokkal. A holdra szállás, az Apollo—11 blokk következett — tízforintos névértékben —; e bélyeg alcíme: »Első ember a Holdon, 1969. július«. Egy sorozat A Hold meghódítása címmel az amerikai és szovjet kísérleteket foglalja össze. 1970- ben az Apolló—12 egy kis íven. majd ugyanabban az évben és ugyancsak kis ivén a Szojuz—6—7—8 kísérletének a bélyege jelent meg. Jelentős vállalkozás volt 1971-ben — a szovjet hoid- kutatás újabb eredményei alkalmából — kiadott Luna —17 blokk, majd a sikeres holdséta emlékére megjelentetett Apollo—14. Megemlékeztek a Szojuz—11-ről,' az Apollo—25-ről és a Mars-kísérletekről is. 1972-ben kiadták az Apolló—16 blokkot, 1973-ban az Apollo—17- et, s még ugyanabban az évben a Vénusz—8 űrszonda útjáról szóló bélyeget is. Ezután jelentették meg a Skylab-, A Mars-kutatás eredményei című blokkot, 1975-ben pedig a nagy jelentőségű szovjet—amerikai közös űrrepülésről megemlékező blokkot és a hét értékből álló sorozatot. 1976- ban egy bolygókutatás sor és egy blokk, egy évvel később A Szputnyiktól a Vikingig sorozat és blokk következett. A felsorolás korántsem teljes, de ezzel eljutottunk a mához, a Szőj uz-kisérletekhez és a Szocialista országok űrhajósai a világűrben című bélyegekhez. Ezek legutóbbi darabja a magyar úrpilótáról megemlékező bélyeg. K. Zs. összkomfort I Akkor meg minek torzsalkodni? Voltaképpen még a válásunk, illetve szakításunk valódi okát sem mondtam el nekik — mit izgassam az öreget fölöslegesen? Hisz amikor összekerültünk Marival, épp annak örült, hogy apóstársa is kétkezi melós volt valaha, nem kell a szintkülönbség miatt kényelmetlen tortúrákat kiállni — és most bizonyára szíven ütötte volna, ha bevallom, hogy új családom még az érettségimet is kevesli, s csak úgy fogad el egyivasúnak, ha egy diplomát is ragaszta tök hozzá ... Hogy anyámat is megvigasztaljam, s az öreget se sértsem vérig, azt hoztam fel végül is indokul, hogy nem lehetett _ volna gyermekünk. Külön-külön mindketten egészségesek vagyunk — ezt orvosi vizsgálat igazolja, hazudtam hozzá a bizonyítékot —, de együtt nincsen gyermekre reményünk ... Ebben természetesen megnyugodtak, hiszen apám is várta már az unokát, csak szemérmesen titkolta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Mari nem hiányzott, s hogy könnyű volt az újra rámszakadt magány. Nem, nem a nő hiányzott — azt aztán igazán nem volt nehéz kapni. De milyeneket? Első füttyentésre vetkőzni kezdő, hétpróbás csajokat, pártában maradt vén- lányokat, vagy elszánt kolléganőket, akik a szakítás hírére eltökélték, hogy megmutatják; vannak ők is olyan nők, mint a bérelszámolós Mari, ha nem hordják is olyan fenn az orrukat... Nem, nem a nő kellett. Az kellett, hogy tartozzam valakihez. Hogy legyen valaki, akiért érdemes élnem. S aki úgy érzi : érdemes énértem élnie. Egyszóval: a szerelem hiányzott. Csoda? Huszonhat éves voltam. Huszonhat éves voltam, és azon kaptam magam, hogy délutánonként egyedül tén- fergek. A haverokat untam, véget nem érő, üres dumájukkal, s a végük sosincs teli sörösüvegekkel. Akkor már inkább a kóválygás a Duna-parton, a körúton, ki- rakatbámulás, és a titkos remény, hogy előbb-utóbb majd csak belebotlom egy nekem való lányba . .. Március legelején, egy istenverte, hideg napon a Belvárosban lődörögtem, s a Dvorák „Magyar szimfóniája” M essaie szárnyal a fanfárok hangja a rádióból: • prágai tavasz koncertjét közvetíti Prágából. Dvorák VII. szimfóniáját játsszák. A be- mondónő és a hangtechnikus, aki a közvetítésnél közreműködik, talán nem is sejti, hogy régi magyar adósságot ró le ezekben a percekbep. Olyan művet közvetítenek, amelyet a csehek »magyar szimfóniának« neveznek, de amelyet nálunk, Magyarországon alig ismernek. Mit jelent nekünk, mai magyaroknak Dvorák e műve? Érdekes, itthon sose hallott történet. A külföldi és a magyar zenei szakirodalom »londoni szimfóniaként« tartja számon ezt a négytételes kompozíciót, mert 1884-ben, amikor a Londoni Filharmóniai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Dvorákot, ennek a szimfóniának megírásával és maga vezényelte londoni ősbemutatójával köszönte meg ő a kitüntetést De hát akkor miért »magyar szimfónia?« Mert a cseh zenetörténet a VII. szimfóniát mindig ezen a néven említi. Miért? Talán zenéje épül magyar motívumokra? Nem. Dallama itt-ott inkább a cseh. a huszita népéneket idézi. És mégis: a nagy cseh komponista — a londoni bemutató előtt — ezt jegyezte a partitúra első lapjára: »Ajánlom a hős., a nagyszerű magyar nemzetnék«. Dvorák sem Prágában, sem Londonban nem csinált titkot abból, hogy a szabadA prágai tavasz koncertje a Szent Vilus-katedrálisban. ságszerető, a szabadságharcos magyar népre gondol: a. negyvennyolcas hősökre. S ha ezt tudjuk, akkor, bizony, számunki-a már másképp zengenek a ' d var aki rézkürtök, dübörögnek az üstdobok. A magyar szabadsag- harcnak ennél szebb emléket külföldön aligha állítottak. Tartalmasabb klubélet Pályázat találkozók megszervezésére Az ifjúsági klubok programjának kialakítása nem könnyű feladat. A tagság összetétele, érdeklődési köre, iskolázottsága megszabja, hogy a rendszeres összejöveteleken mivel foglalkozzanak a szabad időben. A megyei klubtanács felhívással fordult az ifjúsági klubokhoz: ajánlásokat fogalmazott meg a tartalmasabb klubélet megtervezéséhez, kialakításához. Ezeket az ajánlásokat valamennyi klub jól hasznosíthatja, a megjelölt témákat sajátosan földolgozhatja. Több országos és megyei pályázat is adhat »elfoglaltságot« a fiataloknak, bekapcsolódhatnak a Történelmi és kulturális örökségünk, tanulóknak meghirdetett akcióba, a KISZ Hazai tájakon című vetélkedőjébe. A megyei művelődési központ és a megyei múzeumok igazgatósága a felszabadulás helyi emlékeinek a gyűjtésére adott ki ösztönző felhívást, a honismereti mozgalom széles területén végezhetnek értékes munkát a fiatalok. Vannak olyan összetételű ifjúsági klubok is, amelyekbe a nyolc osztályt még nem végzett fiatalok is szívesen járnak: az ö tanulásra serkentésük, buzdításuk és segítésük. kiemelkedő feladata lehet a közösségnek. A KISZ Könyv és ifjúság, Művészet és ifjúság akciói is hozzájárulhatnák a tartalmasabb klubélet kialakításához.' Említhetjük a tömegsportot is, a fiatalság testkultúrájának a fokozását, melyet az olimpia jegyében és az Edzett ifjúságért mozgalom keretében szerveznek a megyében. Az MHSZ-klu- bok ugyancsak számos lehetőséget nyújtanak az érdeklődő fiataloknak. A tartalmas klubélet elképzelhetetlen az igényes és színvonalas szórakozás nélkül. A megyei klubtanács Mi szórakoztat? címmel pályázatot hirdetett, a jó ötletek elterjesztését a klubellátó szolgálat segíti. Az előző években nagy sikerük volt a különböző találkozóknak. A megyei klubtanács ismételten fölhívta a figyelmet arra, hogy az ön- tevékenység gyakorlását szolgáló körzeti találkozók hasznosak. Azok részére, akik szívesen vállalkoznak rá, pályázatot hirdettek a megyei klubtalálkozó megszervezésére. A pályázat határideje június 15-én jár le. A megyei klübtanács 1980. évi munkaterve újból foglalkozik a módszertani kiadvány megjelentetésével. Elméleti, módszertani cikkeket közöl majd a klubvezetők számára, folyamatosan tájékoztat a klubéletről, bemutat jól működő ifjúsági közösségeket, közzéteszi a hasznos ötleteket, módszereket, tematikus programokat ajánl, és hírt ad más megyék klubmozgalmáról. Ebben a hónapban kerül .sor a féléves munka értékelésére, a tapasztalatok megbeszélésére, a területi klubtanácsok beszámolójára. Szeptemberben a kaposvári járásban tart kihelyezett ülést a megyei klubtanács, ezen előkészítik a járási klubvezetői tanácskozást. SOMOGYI NÉPLAP jeges szél miatt már éppen indultam volna haza, amikor a Ferencesek templomának kapujában megpillantot- tamatam Csutit. Éppen el akartam fordulni, mintha nem is láttam volta, amikor észrevettem, hogy sír. Megállt, kinyitotta táskáját, zsebkendőt vett elő, megtörölte a szemét. Aztán körülnézett; ekkor találkozott a pillantásunk. Nem volt erőm elfordulni. Ez a nő sír. Valami baja van, bánata; nyilván vigaszra vagy segítségre szorul. És akárhogy is történt köztünk, ami történt, annál azért többet érdemel tőlem, hogysem a bajában faképnél hagyjam ... Ö is tétovázott, láttam rajta, latolgatta, akárcsak én, mi is ilyenkor az illő magatartás. Aztán ő is úgy döntött, ahogy jómagam, és szinte egyszerre indultunk egymás felé. »Szervusz, Jutka — köszöntem csöndesen. — Hát te? Hogy kerülsz ide, ahol a madár se jár onnan a Bocskairól ?« Rám nézett. »Jól kibőgtem magam itt a templomban . . .« — S megint könny szivárgott a szemébe. »Miért? — hajoltam hozzá ijedten. — Valami baj van?« »Semmi különös — felelte tompán. ■— Csak úgy. az egész életem ...« »Mi van veled?« »Muszáj? — kérdezte kelletlenül. — Odabent már elsírtam a Szűz Máriának ...« »Megkönnyí tett ?« »Valamennyit...« Belekaroltam, vittem az átellenes presszó felé. »Akkor most elmondod. nekem is, és még jobban megkönnyebbülsz! Ez olya’n, mint az Archimedes-féle csiga: minél több az áttétel, annál kisebb a teher...« A kávézóban jó meleg volt; kávét kértem és két gint. Előbb a pohárhoz riyúlt, mohón fölhajtotta, csak aztán kezdte kavargatni a kávéját. »Mesélj — mondtam —, ki bántott?« »Előbb te! Mi van veled?« Röviden elmeséltem az elszaladt hat évet, katonásko- dástul, házasságostul, szülőstül, válásostul. »Szegénykém — mondta a végén és mégsimogatta a kezem. — Ha meggondolom: mindez miattam történt ... Ha engem akkor nem szédít meg az a kocsi ...« »Vagy inkább a lakás, nem? Hogy beülhetsz a készbe...« Rántott a vállán. »Tudom is én ma már! Az egész .. . Tizennyolc éves voltam, ne felejtsd el! Any- nyit azért már akkor is tud az ember, hogy lakást szerezni ... bútort szerezni... a lakást villamosítani : erre hosszú évek mennek ...« Biccentettem. »Persze. De ha mindjárt mindez megvolt, mi a probléma?« (Folytatjuk.)
