Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) cserélhető, javítható, karbantartható, s ez akár több hónapos kutatómunkára is lehetőséget nyújt. A Szaljut—ti külső burkolata az adott magasságban megfelelő sugárvédelmet nyújt. A csaknem 19 tonna tömegű, 14 méter hosszú űrállomás három viszonylag tágas helyiségből áll, amelyeknek együttes térfogata több mint 90 köbméter. A legnagyobb térfogatú, 6,7 méter hosszú, két részből álló munka- és lakóhelyiségben összpontosították az űrhajósok életéhez és munkájához szükséges legfontosabb berendezéseket : ezernél több műszert és tudományos berendezést, az egyetlen közös pulton elhelyezett irányító berendezéseket, a levegő- és víztisztító berendezéseket, a személyzet „hálószobáját”, „ebédlőjét", „zuhanyzófülkéjét” és tornaszereit. A feladatokra figyelnek A kozmoszba induló űrhajósoknak feltett kérdések szinte egyformáknak tűnnek . ,. mégis, ezt a májusi találkozót a Csillagvárosban valami megkülönböztette a megelőzőktől: az egymást nyilvánvalóun már régen ismerő interjúalanyok kölcsönös bizalma, az oldott, fesztelen hangulat, a magyar és szovjet űrhajósok természetes válaszai. Elmaradt a válaszadók, a Szojuz—36 legénységének — a szovjet Valerij Kubászov- nak és a magyar Farkas Bertalannak — hagyomá- lyos önéletrajzi bemutatkozása. Az első kérdés, amelyet a magyar űrhajósnak egyik újságíró honfitársa feltett, szintén nem volt hagyományos: — Gonőnlt-e arra, hogyan birkózik meg azzal a kozmikus népszerűséggel, amely önt a repülés után Magyar- országon várja? Elnevette magát, egy kicsit gondolkozott, majd így válaszolt: — Higgye el, nem gondoltam erre. Az űrhajós kiképző központban eltöltött két esztendő alatt állandóan hatalmában tartott a vállalt fe’qdatért érzett nyugtalanság érzése. Miben jutott ez kifejezésre? Mindeneaelótt Viktor Gorbatko szovjet űrhajós, a Szovjetunió hőse cim kétszeres kitüntetettje, aki a felkészülés időszakában együtt dolgozott a magyar űrhajós-jelöltekkel, újságírókkal folytatott beszélgetésében nagy elismeréssel nyilatkozott Farkas Bertalan és Magyari Béla képességeiről és felkészültségéről. Gorbatko annak idején Jurij Gagarinnal egy- időben. elsők között érkezett az űrhajósok egységéhez, eddig két űrrepülés részese volt. Az űrhajósokra már a felkészülés idején óriási fizikai megterhelés hárul. s maga az űrrepülés a televíziós képernyőkön könnyebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Jól emlékszem, hogy 1977 februárban, amikor a Szaljut—5 űrlaboratóriumból 18 nap után visz- szaérkeztem a földre, másnap teremfocit játszottunk, s én igencsak csodálkoztam azon, hogyan találják el mások a labdát. Farkásék, fizikai adottságaiknál fogva, kezdettől és szinte egyformán kiváló teljesítményeket mutattak a földi kísérletek idején, amikor is a túlterhelések legalább olyan nagyok, mint odafent. Sokan kérdezik, miért nevezzük az Interkozmosz- programban résztvevő űrhajósokat kutató-űrhajósnak, SOMOGYI NÉPLAP abban, hogy méltónak kell lennem erre a feladatra, el kell sajátítanom legalábo egy keveset abból, amin szovjet Kollégáim már túljutottak, át kell hangolódnom az aviatikái munkáról a kozmikus munkára. Nos, ez az, amiről egyetlen percre sem feledkeztem meg. Persze arról is szólnom kell még, ami nyilvánvaló: Magyarország képviselője most jut ki először a kozmoszba, ez hazám és népem megbecsülése ... Valerij Kubászovtól ezt kérdezték: — Mi a véleménye a tapasztalt űrhajós-kutatónak a felkészülés munkájáról? — A magyar űrhajós-jelöltek két éve vannak a Csillagvárosban és nagyon jól helytálltak a kiképzési időszakban. Mindenből »kiválóra« vizsgáztak. Az előző nemzetközi legénység tagjaihoz képest az egy évvel hosszabb felkészülési idő lehetőve tette számukra, hogy tüzetesebben tanulmányozzák az orbitális állomást, elsajátítsak a végzendő tudományos, kutatások metodikáit. Úgy vélem, hogy a tudományos munkát megkedvelték a magyar repülők és hogy a jövőben ez hozzátartozik majd földi szakmájukhoz. így van, Bertalan? nem pedig fedélzeti mérnöknek, mint a szovjet űrprogram résztvevőit. Nos, különbség legfeljebb előképzettség tekintetében van. Farkas és Magyari a felkészülés évei alatt igen magas színvonalú elméleti és műszaki ismereteket szereztek, s e tanulóévek folyamán szorgalom és felfogóképesség tekintetében végig a legjobbak közé soroltuk őket Ami engem személyesen leginkább megragadott : a két magyar fiú példás és őszinte barátsága. Kapcsolatuk teljesen mentes volt az ilyenkor tulajdonképpen érthető rivalizálástól és féltékenykedéstől. Amikor Farkas már az indulásra kész űrhajóban ülve, a rajt pillanatára várva hétfőn ezekkel a szavakkal búcsúzott Magyari tói: — »Köszönöm Béla a soksok segítséget«, ez valamennyiünk számára szívből fakadó, emberi megnyilvánulásként hangzott« — jelentette ki Viktor Gorbatka, — Igen, Valerijnek igaza van — helyeseit Farkas. — Az állomáson végrehajtandó tudományos és technológiai kísérletek és kutatások előkészítése nagyon lekötötte figyelmemet. Még azt is nehezen tudnám megmondani, hogy mi az érdekesebb számomra: például kristályokat növeszteni,'vagy a világűrből vizsgálni a földet, felfedezni szülőföldem tájait. Tudom, hogy mindazt .teljesíteni kell, ami az Interkozmosz közös programján szerepel. Tudom, mennyire szükség van a földön az űrhajósok kozmoszban végzett munkájára, tudom, milyen hatékonyan dolgoznak a szovjet kozmonauták. Szeretném ezeket az eredményeket kiegészíteni a magam hozzájárulásával. Természetesen arra is gondoltam, hogy hazatérve folytatom a munkát a kozmo- nautika területén és aktívan propagálni fogom a kozmikus kutatásodat, azok szükséges és hasznos, voltát minden földi szolgálat számára ... — Hogyan látják egymást Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan? — Egy orosz közmondás szerint, ahhoz, hogy egy embert megismerjünk, egy púd sót kell vele elfogyasztanunk ... Nem tudom, mennyi jut ebből a sómennyiségből Bertalanra és rám, de én úgy bízom benne, mint önmagámban, bármilyen komoly munkára vállalkoznék vele — mondja Valerij Ku- bászov. — Egyszóval teljes a kölcsönös megértés, s ez a mi ügyünkben már félsiker. Mit értékelek 'benne? Azt, hogyha mondott, ígért valamit — azt meg is teszi... — Kellemes hallani, ha jót mondanak az emberről — folytatta Farkas Bertalan. — Eleinte nehéz dolgom volt, s ez természetes. „Zöldfülű” voltam, amikor idejöttem a központba, őszintén szólva mindentől féltem. Kubaszov a kozmosz »régi lakosa«. Már kétszer repült, de még csak célzást sem tett tapasztalatlanságomra, újonc voltomra. Mindenben segített. Ez bátorítást adott, erőm és tudásom pedig napról napra gyarapodott. Meg aztán a hi- degvérűsége is nemegyszer kisegített az edzéseken előfordult kritikus helyzetekben. Bizonyos vagyok benne, hogy az űrben is a segítségemre lesz. — A Szaljut—6 űrállomáson — vette át a szót ismét Kubászov — tapasztalt űrhajósok várnak bennünket, akik segíteni fognak. Popov és Rjumin már alig várják a találkozást. Valóságos tudományos laboratóriumot készítenek elő számunkra, hogy egyetlen percet se vesztegessünk el. Farkas Bertalan egy kis ajándékcsomagot mutatott, magyarosan készített kozmikus étel és Valerij Rjumin űrnaplójának miniatűr magyar kiadása van benne. Egyebek közt ezt is magával vitte az orbitális állomásra, hogy örömet szerezzen a „házigazdáknak”. Alena Szevasztyjanova mnà wr Űrhajós barátság Magyarország és az űrkutatás — Magyarország szerény keretek között, de lényegében 1945-től részt vett űrkutatási munkálatokban. Ezek kezdetben az első magyar rádiólokátor kifejlesztéséhez és hold-radar kísérletekhez kapcsolódtak, de mihelyt megjelentek az első szputnyikok, részt vettünk azok optikai és fotografi* kus eszközökkel való megfigyelésében. A hatvanas évek közepétől, amikor megindult a szocialista országok Interkozmosz programja, magyar tudósok rendszeresen dolgoznak a kozmikus fizika és meteorológia, az űrtávközlés és az orvos-biológia, 1975 óta pedig az erőforráskutatás területén is. A földi műszeres vizsgálatokat és a laboratóriumi kutatásokat fokozatosan kiegészítették űr-elektronikai és olyan egyéb műszerek, berendezések, eszközök fejlesztésével és gyártásával, amelyek az Interkozmosz műholdakon és magaslégköri kutatórakétákon kerültek felhasználásra. 1974-ben az Interkozmosz—12 műhold fedélzetén sikeresen repült az első magyar gyártmányú kozmikus elektronikus műszer, 1977— 78-ban üzembe helyezték Taliándörögd mellett az első magyar űrtávközlési főt* di állomást. 1978-ban megkezdődött az első magyar űrhajós-jelöltek felkészítése. Az Interkozmosz-prog- ramban jelenleg tíz szocialista ország vesz részt: Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam. Ami a kozmikus fizikát illeti, jelentős a magyar közreműködés a felső légkör és a magnetoszféra kutatásában, a bolygóközi tér és a naptevékenység vizsgálatában. Magyar kutatók részt vettek az 1970—72-es évek nagy mágneses viharai alatt tapasztalt kozmikus sugárzási jelenségek tanulmányozásában, a világűrből származó szilárd anÿagok, egyebek között holdtalaj minták elemzésében, bekapcsolódtak a mikrometeorit vizsgálatokba. Az űr-meteorológia kutatásokban való magyar részvételt alapvetően meghatározták az ország szükségletei és adottságai. Magyarországon több mint egy évtizede veszik a meteorológiai műholdak felhöképeit, folyamatosan vizsgálják a légkör sugárzás-háztartását. A Ferihegyi repülőtéren a felhőképek hozzáférhetők a nemzetközi járatok személyzete számára. Amióta 1971-ben létrejött az Interszputnyik nemzetközi távközlési szervezet, Magyarország részt vesz ennek munkájában, hasznosítja az együttműködés eredményeit. Az 1977. november 7-i moszkvai díszszemle helyszíni közvetítését már szovjet távközlési műhold és magyar űrtávközlési földi állomás közreműködése biztosította. De a magyar kutatók folyamatosan mérik és elemzik a műholdas ösz- szeköttetéseket zavaró tényezőket is. Magyar orvosok és biológusok lényegében 1967 óta munkálkodnak az Interkoz- mosz-program orvos-biológiai közös tennivalóiban. Bekapcsolódtak a súlytalanság hatásainak kutatásába is, különös tekintettel például az egyensúly szervre. Az Interkozntsusz-program- ban való magyar részvétel talán legfiatalabb íétíilete a föld erőforrásainak kutatása légi- és űreszközökkel. A közreműködés kiterjed mind a technika fejlesztésére, mind a kapott adatok feldolgozására és értékelésére. Érdekesség. hogy a Duna vízgyűjtő területének hóviszonyairól készített űrfelvételek segítségével ma már elég jól meghatározható a folyam várható vízállása és vízhozama. Megkezdődött az űrfelvételek alkalmazása a magyar föld geológiai szerkezetének jobb megismerésében, a törésvonalak azonosításában, a talajminőség meghatározásában. Napirendre’ került Magyarország egyes területeinek komplex felmérése légi és kozmikus eszközökkel. Munkában az irányítóközpont. Ezt látják a kozmoszból A föld körüli pályán kering az első magyar űrhajós. Vajon milyen élményt nyújt számára bolygónk megpillantása a magasból? A korábbi űrhajósok elbeszélései. s nem utolsó sorban Alekszej Leonov űrpilóta festményei alapján már kialakulhatott bizonyos képünk a kozmonauták szeme elé táruló, páratlan látványról. Jurij Gagarin így számolt be élményeiről: »A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig, rendkívül színes. A föld kékes színű, és ettől a halványkéktől a mély feketéi g igen lenyűgöző és. árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetni!« Abból a magasságból, ahol az embert szállító űr- ha.ók keringenek, hatalmas területek láthatók be egyidejűleg. Jól felismerhetők a szikes folyóvölgyek, a hegysége« és a hegységeken belüli törésvonalak. (Éppen ezért lehetséges fontos geológiai adatokat is kapni a világűrből végzett megfigyelések révén.) Az erdőségek óriási, széles tábláknak mutatkoznak, s a világrészek peremvidéke oly élesen rajzolódik ki (feltéve, hogy nincs az űrhajó alatt felhőzet), mint ahogy a térképről isjjierjük. Kedvező nap-állás jneÜett az űrhajóból ,igen nagy. mintegy 50—60 méter mélységig lehet beiami. a tenger szintje alá és pontosan le- rajzr Ihatok, vagy akár le is r ?, yk'peme.ck a vízszi .t ■buti zátonyok és szíriek. Ebből következik, hegy az Űrhajókból végzett észlelések adatait még a tengeri és óceáni hajózásban is baszni sitani lehet. Különleges látványt nyújtanak felülről nézve az esetleges erdő-, vagy préri-, illetve bozóttüzek. Az űrhajósok pontosan meg tudják határozni, hol vannak az egyes tűzfészkek, és ezáltal a tűzoltóságnak nyújthatnak igen hathatós segítséget. A tűzhányók kitöréseinek felhője is jól nyomon követhető a magasból Volt már példa arra is, hogy a világűrből végzett megfigyelés segítségével fedeztek fel egy, korábban ismeretlen vulkánt, amely magas hegységek közé ékelődik és a felszínen haladva úgyszólván lehetetlen megközelíteni. A felhőzet olyan képet nyújt felülről, mintha az. űrhajó igen nagy magasságban egy hó- és jégsi.vatag fölött haladna. Ezen a „jégmezőn” helyenként „jéghegyek” is láthatók, vagyis a környezetből kiemelkedő, feltornyosuló felhők. Ahol pedig egy trópusi ciklon (hurrikán, tájfun) van kialakulóban, ott a felhőzet jellegzetes, spirális alakot ölt. A középpont földrajzi helyzete igen nagy pontossággal bemérhető az űrhajóból. s ha az adatokat rádión továbbítják, a meteorológusok hasznos segítséget kapnak a kozmonautáktól. A földfelszín megfigyelése révén az űrhajósok azt nem tudjál* megállanítgni, milyen sebességgel haladnak. Számukra igen lassúnak tűnik a mozgás, az alattuk lévő táj egyenletes sebességgel, de egyáltalán nem gyors ütemben vonul el a föld fele tekintő ablak előtt, jóllehet, az űrhajó másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel száguld és másfél óra alatt megkerüli a földet. A pályasíknak az egyenlítőhöz mért hajlásszögétől függően jut el az űrhajó a magasabb földrajzi szélességek fölé. Ha például a kérdéses szög mondjuk 65 fok, akkot észak felé Leningrádon túlra, csaknem a Botteni-öböl északi partjáig jutnak el, dél felé pedig már megközelítik az Antarktisz partjait is! Ha az űrhajósok a földdel ellentétes irányba néznek, az égboltot sokkal feketébbnek látják, mint mi itt, a légóceán alján. Sokkal több csillagot figyelhetnek meg szabad szemmel, mint a Föld felszínéről. A telihold egyenesen vakító fényességű, a napra pedig csak védőszemüveg használata mellett nézhetnek. A Tejút sávja rendkívül élesen látható és az abban lévő egyes csillagok jól elkülönülnek egymástól. A távoli csillagrendszerek közül sokat nagyszerűen megfigyelhetnek a kozmikus térségből, mindenféle különlegesebb teleszkóp használata nélkül is. Mindez annak köszönhető, hogy abban a magasságban, ahol ők keringenek, a légkör már nagyon ritka és úgyszólván tökéletesen szennyezetlen. Ezért az űrhajó belsejéből lényegesen több lehetőség nyílik bizonyos csillagászati észlelésekre, mintha a földről folytatnák ezeket. Egy közepes nagyságú teleszkóp jobb képet nyújt az égitestekről, mint a Földön lévő óriástáv- • csövek. Dr. Hédcrvári réter
