Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

Második nap a világűrben KA P n g, ■ I r u 0 VILÁGPROLETÁRJAI, EGYES ÜLJETEK! Ara: 1,20 Ft NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1 XXXVI. évfolyam, 123. szám 1980. május 28., szerda PeikészBIiek az összekapcsolásra h Nagytakarítás” volt a Szaljut—6=on A Szojuz-36 űrhajósai hajnalban, moszkvai idő szerint kedden 6 órakor fejezték be első kozmikus munkanapjukat. A szovjet- magyar nemzetközi űrexpedíció tagjai, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, az éjszaka folyamán úgynevezett megközelítési manővert hajtottak végre: magasabb keringési pályára irányították űrhajó­jukat, hogy közelebb kerüljenek a Sza!jut~6 űrállomás pályájához. Az űrhajósok keddi munkanapja moszkvai idő szerint 12 óra­kor kezdődött. Ébresztő után tovább készülődtek az űrállomással való összekapcsolásra, s újabb pályamódosítást hajtottak végre. A Szojuz-36 fedélzetén minden a legnagyobb rendben, a programnak megfelelően folyik. Valerij Kubászov és Farkas Ber­talan a délutáni órákat a rendszerek ellenőrzésével töltötte, a programmal ismerkedett, majd a földi irányító központ vezetőjével, Alekszej Jeliszejevve! részletekbe menően megbeszélte az esti kö­zelítési manőverek lebonyolítását A repülésirányitási központ ha­sonló koordinációt folytatott a Sza!jut-6-5xojuz-35 űrhajó komp­lexum személyzetével is. Valerij Kubászov és Far­kas Bertalan a Szojuz—36 felbocsátása után ellenőriz­te az űrhajó helyiségeinek hermetizáltságát, a fedélze­ti rendszerek működését, majd újabb pályamódosítást hajtottak végre. A Szaljut—6 állandó sze­mélyzete, Popov es Rjumin keddi programjában leg­fontosabbak az összekapcso­lás előkészületei, de ezenkí­vül folytatják a magasabb- rendű növényekkel végzett biológiai kísérleteket, a föld vizuális megfigyelését és fényképezését is. A földi irányítóközpont legújabb jelentése szerint a Szaljut—6 — Szojuz—3 űr­komplexum és a Szojuz—36 űrhajó valamennyi fedélzeti berendezése kifogástalanul működik. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Ku­bászov es Farkas Bertalan közérzete jó. Farkas Bertalan es szovjet kollégája budapesti idő sze­rint délután hat órakor ebé­deltek, majd megkezdték az előkészületeket az újabb kö­zelítő manőverekre. Felöltői­tek a szkafandert, ami bizto­sítja életfenntartó funkcióik autonómiáját az összekap­csolás és az átszállás idősza­kában. A Szojuz—36 éjszakai két impulzusos manővere révén az űrhajó 50—60 kilométer­rel magasabb pályára került, keringési ideje — változatlan pályasík mellett — 88,8 perc­ről 90 percre emelkedett. Az űrkomplexum pályaadatai alapjan nagyjából hasonló nagyságrendű pályamódosí­tásra lehet számítani a kedd esti manőverek során is. Míg a Szojuz—36 indítása­kor az űrhajó és az űrkomp­lexum közötti távolság mint­egy 12 ezer kilométer volt, kedd délután 6 órára 1400 kilométerre, csökkent, s az esti manőverek eredménye­ként nem haladta meg a 19— 20 kilométert. A Szaljut—36-ról érkezett jelentés szerint Leonyid Fo-' pov es Valerij Rjumin — a vendegeket várva — „kitaka­rította” az űrkomplexum he­lyiségeit és előkészítette a te­levíziós kamerát Valerij Ku­bászov és Farkas Bertalan átszállásának, közvetítésere. Vendégvárók a kozmoszban — Ä szovjet űrexpedíciók­nál már hagyomány, hogy az újoncok egy-egy ta­pasztalt űrhajós társaságá­ban hajtják végre első Űr­utazásukat. így a Szaljut—6 űrállomáson a jelenlegi, ne­gyedik állandó személyzet parancsnoka, Leonyid Iva- novjcs Popov, először van a világűrben, fedélzeti mérnö­ke, Valerij Viktorovics Rju- min viszont az űrutazás ab­szolút vílágcsúcstartója. Popov alezredes, a Szo­juz—35 és. a Szaljut—6 pa­rancsnoka még nem töltötte be 35. életévét. 1945. au­gusztus 31-én született a Kirovográdi terület egyik kisvárosában. 1968-ban vé­gezte el a Csernyigovi re­pülőtiszti iskolát, majd va~ dászrepülő-pilóta lett. Két évvel később, 1970-ben ke­rült az űrhajósok egységé­be, s kiváló eredménnyel végezte el a Szaljut—Szojuz- programban való részvétel­hez szükséges tanfolyamo­kat. Már az űrhajós-egység tagjaként 1976-ban elvégezte a Gagarin Repülő Akádémi- át. Parancsnokai véleménye szerint Popov kiválóan kép­zett űrhajós, mindenekelőtt kezdeményező képességéről ismert. A korábbi években részt vett több űrutazás földről történő irányításában. Az űrállomás fedélzeti mérnöke, Rjumin, az űruta­zás abszolút világrekordere: most vesz részt harmadik űrutazásán, s május 26-án töltötte 225. napját a vi­lágűrben. 193Ö augusztus 16­án született az Amur-men­ti Komszomolszk városá­ban. Technikumot végzett, majd katonai szolgálata le­töltése után a moszkvai er- dömérnöki főiskola számí­tástechnikai karának hall­gatója lett. Tanulmányai befejeztével űrhajók és űr­állomások tervezésével fog­lalkozó tervezőintézetben dolgozott. A tehetséges, nagv műszaki tudású fiatal mérnöknek hamarosan fel­ajánlották, hogy vegyen részt az űrhajós-kiképzés­ben, így Rjumin 1973-ban belépett az űrhajósegységbe. A tanfolyamok elvégzése után több űrrepülés földi irányításában vett részt, majd 1977. október 9-én sor került első rajtjára. A Szojuz—25 fedélzetén Vla­gyimir Kovaljonokka! fedél­zeti mérnökként indult el a Szaljut—6 űrállomásra, amellyel azonban az űrhajó — meghibásodása miatt — nem tudott összekapcsolód­ni. Nem egészen másfél év­vel később, 1979. február 25- én Rjumin ismét elindult a világűrbe a Szojuz—32 jel­zésű'©hajón. Pkrançsnoka. Vlagyimir Ljaho'v tprsasagá: ban végrehajtotta a világ eddigi leghosszabb időtarta­mú, 175 napos űrutazását Alig több, mint hét' hónap­pal a leszállás után, 1980. április 9-én pedig harmad­szor is útnak indult, s a Szojuz—35 fedélzetén Leo­nyid Popov vezetésével is­mét visszatért az űrállomás­ra. A Szaljut—6 negyedik állandó személyzetének tagjai másfél hónapja foly­tatják ^ kutatási és kísérle­ti programot, s a körülmé­nyekhez való gyors alkal­mazkodásukban, a tervezett­nél gyorsabb munkájukban nagyobb szerepe van Rju­min helyismeretének. Leonyid Popov 1971, Va­lerij Rjumin 1972 óta tagja az SZKP-nak. Rjumint ko­rábbi űrrepüléseiért a Szovjetunió Hőse címmel és két ízben Lenin-renddel tüntettek ki. 32 hónap tapasztalata Összekapcsolási gyakorlat a ioldës­— A Szaljut—6—Szojuz program minőségi változást jelentett, a Szovjetunió és az egész világ űrkutatása törté­netében. A több mint kilenc éve, 1971. áprilisában meg- kezűctf.program, lényegében a világűr ,-,benépesí lésének ", az ember huzamosabb koz­mikus . tartózkodásához szűk? séges feltételek megteremté­sének első szakasza. A Szovjetunióban az elk múlt 19 év alatt összesen 53 űrhajót bocsátottak fel, s há-- romféle személyszállító ©- hajótípust hoztak létre. Az első hat. űrhajós — köztük Valentyina Tyereskova, az első és eddig egyetlen űrha­jósnő — 1961 és 1963 között Vosztok típusú űrhajón re­pült. Ennek továbbfejlesztett változata, a már több szemé­lyes Voszhodok fedélzetén 1964—1965-ben öt űrhajós hajtott végre két expedíciót. A Szojuz típusú ©'hajók to­vábbfejlesztett változata, a Szojuz-T is az első pilótanél- küli próbarepülés után ké­szen áll a további próbákra. Viszonylag újdonságnak szá­mit még a Progresaz teher- szóllitóűrha jó-sorozat is : az 1978. januárja óta felbocsá­tott kilenc ilyen űrhajó csak­nem annyi terhet' juttatott mar a Szaljut—6-ra, mint amennyi az űrállomás teljes tömege. A hosszú távú űrexpedíciók ott-tartózkodásra alkalmas Szaljut-űrállomások fejleszté­sének sikerét mutatja az a tény, hogy míg az első, 1971- ben felbocsátott Szaljuton három űrhajós 23 napot töl­tött, addig a Szaljut—4 két­szer kéttagú személyzete már összesen 91 napig dolgozott az állomáson, s a most már néhány nap híján 32 hónapja keringő Szaljut—6 eddig 460 napig adott otthont ©hajó­soknak. A Szojuz űrhajó a világ első komplex, önálló manő­verezésre alkalmas három­személyes ©hajótípusa. Tö­mege csaknem hét tonna, hossza 7,5 méter, s három fő részre tagozódik. Központi része a csonkakúp alakú pa­rancsnoki-visszatérő fűik« vagy vezérlőhelyiség — ifi kaptak helyet az űrhajósok ülései és a repülést : ellenőrző műszerek, s az expedíció vé­geztével ez a rész tér vissza a földre. Ehhez csatlakozik egyik oldalon a henger ala­kú úgynevezett műszaki egy­ség (hajtóanyag, oxigén tartá­lyok, levegő-regeneráló be­rendezés. ha.Uóm.p.yek; .«tűi,: ^ Az önálló' repülésié1' téivéz^it Szojuz űrhajónak 'ebre á ré; szére, a’ ’külsejére erősítették az áramot szolgáltató n<j.p- elem-lablákat is’. A pilótafül­ke másik. oldalán! .. .egy . kör alakú ajtón át a gömbformá­jú orbitálig fülke található. A műszaki egység és'az orbi- , tális fülke, nem tér. vissza a földre, hanem lassan a lég­körbe süllyedve megsemmi­sül. Valamennyi Szojuz-©- hajót összekapcsoló berende­zéssel szerelték fel. A Szoju­zok háromlépcsős, mintegy 330 tonna induló tömegű hor­dozórakétája a szovjet űrku­tatás klasszikus rakétatípu­sának továbbfejlesztett válto­zata. Legnagyobb átmérője 10,3 méter, magassága az ©- hajó nélkül 35 méter, s hét tonna tömegű hasznos teher földkörüli pályára állítására alkalmas. A Szaljut—6 a szovjet űr­állomások második nemzedé­kének első képviselője. Mint felbocsátásakor a szovjet űr- program vezetői elmondták, ez a jövő ©állomásának alapja. Legfontosabb tulajdonságai közül csak néhány: alkalmas arra — amint az eddigi ta­pasztalatok mutatják —, hogy igen hosszú ideig föld körüli pályán keringjen, rendszeres utánpótlást kapjon a földről, személyzetét meghatározott időközönként váltsák. , Két „bejárata”, azaz két össze­kapcsoló berendezése van, így egyidejűleg két űrhajó fogadására képes. Irányító rendszere alkalmas a két hozzákapcsolt űrhajóval megnövelt tömegű állomás irányítására is. Tágas helyi* ségeiben jelentős mennyiségű víz. élelmiszer, műszer és tu­dományos berendezés kapott helyet, ami a tartós munká-- höz létfontosságú, Fedélzfeti rendszereinek jelentős, tarta­lékai vannak, levegő-: és v,í*- regeneráló berendezései fo­lyamatosan működnék, szá­mos fedélzeti berendezése (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom