Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Föld körüli pályán a Szojuz—36 személyzete (Folytatás az 1. oldalról) Má jus 24-én késő délután tartotta meg első ülését Baj- konurbaoi az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, amely szerint a Szojuz—36 személyzetéként Valerij Kubászov és Farkas. Bertalan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. A bajkonuri napok nagy eseménye volt, amikor a szovjet—magyar űrexpedíció tagjai felkeresték az első szovjet mesterséges hold indításának színhelyén felFarkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még'magával, ha az űrhajó három személyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „A felkészülésoen részt vett társamat, barátomat, Magyar! Bélát.” Választásával Valeri] Kubászov. is. egyetértett. Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az űrhajósok később keitek, mert az esti rajt következtében éjszaka még sok munka várt rájuk. Az indítás lehetséges időpontját pontos ballisztikai számításokkal adják meg, az mk állított emlékművet, ellátogattak abba a kis épületbe, ahol a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin töltötte az 1961. április 12-re virradó éjszakát, megtekintették a szovjet kozmikus technika kimagasló alakja, a világhírű mérnök-tudós, Szergej Koroljov egykori lakóhelyét. Sor került arra is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a magyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. Az első magyar űrhajós-kutató elmondotta: nagy izgalommal és érdeklődéssel, várakozással készül útjára, rendkívüli megtiszteltetésnek tekinti, hogy rá esett a választás. — Az utolsó napok is feszültek voltak, az előkészületeket változatlanul folytattuk. Most minden erőmmel azon leszek, hogy eleget tegyek a megbízatásnak — mondotta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva elmondotta: még nem járt ugyan eddig Magyarországon, de korábbi űrutazásai során több ízben is elhaladt az ország fölött — Farkas Bertalantól a közös felkészülés során hallottam Magyarországról. Bercivel igazan őszinte, baráti kapcsolatunk van, családjaink is összebarátkoztak az elmúlt időszakban — mondotta Kubászov. Jelen volt a sajtókonferencián az űrhajósok kiképzésének több vezetője, az űrhajósok több parancsnoka is. Georgij Beregovoj altábornagy, a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központ vezetője, aki részt vett Magyarország felszabadításában, s első ízben az ott tanúsított helytállásáért, a légi harcokban elért győzelmeiért kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a következőket mondotta az MTI tudósítójának: — A harcok idején alakulatunk Nyíregyházán és Debrecenben is állomásozott azon a vidéken, ahonnan Farkas Bertalan is származik. Természetesen akkor még nem gondoltunk arra, hogy a két nép együttműködése, amelynek 35 évvel ezelőtt ezek a harcok vetették meg az alapját, ilyen magaslatokig jut el. A közös űrrepülés nagyszerű feladat, s mindkét ország tudománya, népgazdasága számára hasznot hoz, — Vlagyimir Sataiov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, a sajtókonferencián kijelentette: Farkas Bertalan a jd^cpzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás, bár a másik űrhajósjelölt is kiváló eredményt ért el. űrállomás pályaadataiból kiindulva határozzák,meg. A rajt előtti utolsó megbeszélések, az étkezés, a pihenő után megkezdődött a beöltözés. A szkafander alatt az űrhajósok különleges alsóru-' hát viselnek. A szkafanderben állandóan kellemes a hőmérséklet, tökéletes a szellőzés. A sisak lezárása esetén önálló a levegőellátás, a hírközlő észközök működnek. Ezeket rhind ellenőrizni kell a szakértőknek, így az űrhajósok beöltözése huzamos ideig tartó feladat. Amikor az űrhajós már szkafanderben van, a szellőztetésről, az életfenntartó berendezések működéséről külön kis hordozható szerkezet gondoskodik, ez az a kis bőrönd, amit az űrhajósok a rajt előtt kezükben tartanak. Az épület elé gördült a kozmodrom sárga-fehér kü- lönautóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges belső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az utat az indító- rendszerig, ahol már készen várta őket a hatalmas hur- dozórakéta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov tett jelentést az állami bizottság elnökének. Kubászov jeleutetziós adó útján lehetett kapcsolatot tartani. Az űrhajósok és a szakértők-.gondos munkával hajtották végre az utolsó ellenőrzéseket, míg ’elhangzott a végleges dön-: lés: a hordozórakéta és az űrhajó ratjra. kész. Ünnepélyes percek következtek: a televízió segítségével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan nyilatkozott. Kubászov ezt mondta: >>Kedves elvtársak, barátaim! Ma. a Szojuz—36 szovjet űrhajón két testvéri ország — a Szovjetunió és Magyar- ország — állampolgára indul űrrepülésre. Az irántam való nagyfokú bizalom jelének és megtiszteltetésnek tekintem, hogy e nemzetközi személyzet parancsnoka lehetek. Az űrrepülés programja előirányozza azoknak a kutatásoknak és kísérleteknek a folytatását, amelyeket a szocialista közösség országainak űrhajósai végeztek az Interkozmosz-program keretében a Szál jut—6—Szojuz szovjet tudományos kutató komplexumon. Űrrepülésünk újabb tanú- bizonysága államaink, az egesz szocialista közösség megbonthatatlan barátságának, gyümölcsöző együttműködésének és egységének. A Szojuz—36 űrhajó személyzetének nevében jelentem: az űrrepülésre felkészültünk, minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy végrehajtsuk a ránk bízott felelősségteljes feladatot.« Farkas Bertalan, a Szojuz—36 űrhajó kutató-űrhajósa a rajt előtt az alábbi nyilatkozatot tette: »Honfitársaim, kedves barátaim! Megtisztelő feladat részemre, hogy mint a Magyar Népköztársaság állampolgára, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, elsőként vehetek részt közös siovjet—magyar űrrepülési program végrehajtásában a Szojuz—36 űrhajó és a Szaljut—6 tudományos úrlaboratórium fedélzetén. Büszke vagyok arra, hogy hazánk is aktivan részese lehet a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt az Interkozmosz keretén belül a világűr békés célú kutatásának. Külön öröm és felemelő érzés, hogy repülésünket hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére hajtjuk végre. Szolgaija ez az arrêOG fte, hogyj a Szojuz—36 űrhajó személyzete készen áll a közös szovjet—magyar, űrrepülésre. ’ Előzőleg már meleg szeretettel vett búcsút a szovjet—magyar úrpárostól a magyar párt- és állami küldöttség, valamint a többi jelenlevő. A magyar és a szoyjet vendégek az expedíció két tagjának sok szeretettel kívántak jó utat, a feladat végrehajtásához, jó munkát és szerencsés visz- sza térést. A liftj gyorsan a rakéta csúcsár) levő űrhajóhoz vitte a két kozmonautát. A technikusok segítségéve! elhelyezkedtek az űrhajóban. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt zárták le a bejárati nyílást: ettől kezdve az űrhajósokkal már csak a rácUúbei endezések es az űrhajóba szereit lelevípülés népeink és országaink megbonthatatlan és örök barátságát! Engedjék meg. hogy ebben az ünnepélyes pillanatban hálás köszönetemet fejezzem ki hazám, a Magyar Népköztársaság párt- és állami Vezetőinek, az egész magyar népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, kormányának és népének. Jelentem: a Szojuz—36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok, minden tudásomat. erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szojuz—36 kutató-ürluirjó- sa.« Hétfőn délben magyar párt- és állami küldöttség érkezeit Bajkonurba a szovjet—magyar személyzettel útnak induló Szojuz—36 űrhajó rajt jaja. A küldöttséget' Korom Mihály. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a, Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz tanácsának elnöke. A magyar küldöttséget, ünnepélyesen fogadták a repülőtéren. Ott voltak az űrhajózási program vezetői, az állami bizottság tagjai, az űrhajósok kiképzésének vezetői. A küldöttség látogatása tiszteletére az űrrepülőtér lakótelepét piros-íe- hér-zöld zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszítették fel. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál a következőket mondotta az MTI kiküldött tudósítójának : „Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy jelen lehettünk az űrepülőté- ren a szovjet—magyar közös űrexpedíció rajtjánál, tanúi lehettünk annak az eseménynek. amelyre most egész országunk, egész népünk figyel, a Szojuz—36 űrhajó rajtjára. A Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, és ez most szinte jelképed jelentőségű. A közös űrexpedíció annak a szoros testvéri szövetségnek jelképe, amely hazánkat >• Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze. Ennél; az együttműködésnek egyik megnyilvánulása a világ tudományos életében péld a nélkül álló közös űrkutatási program, az Interkozmosz programja.” — Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét a közös program megvalósításából. A magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nem egyszer jutottakéi a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin. mesterséges holdjain. A' Szovjetunió az együttműködésben részt vevő országoknak, így hazánknak is lehetővé tette, hogy magas fejlettségű kozmikus technikájának felhasználásával a kisebb országok képviselői is tevékeny résztvevői legyenek az űrkutatás legösszetettebb ágának, az űrhajózásnak. Nagy örömünkre szolgák hogy a Magyar Népköztársaság egyik képviselője, néphadseregünk egy fiatal tisztje világhírű szovjet parancsnokával útra kelhetett a kozmoszba. Tudósaink részletes kutatási programot, megfelelő műszereket dolgoztak , ki számára, és bizonyosak vagyunk abban, hogy szovjet társa segítségével végrehajtja feladatát. Jó utat, jó munkát, szerencsés leszállást, kívánunk a Szojuz—36 űrhajó személyzetének az egész magyar nép nevében. Mindig lehet számítani rá A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz—36 kutatóűrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kis- várdai gimnazista, a közeli Gyulaháza . szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével. Az MHSZ nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett meg a vitorlázó géppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az élményt, amit a repülőgép irányítása’ jelent. S amikor a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, válaszát már jóeiöre eldöntötte: a repülést választja élethivatásául. 1967-ben lett Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességével — s természetesen a repüléssel is. A nem köny- nyű katonai pálya nem okozott nehézséget a fegyelmezett, nyílt, derűs fiatalembernek, eredményei is jók voltak, így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók, sokszor kiválóak voltak, megszerezte mindazt a tudást, ami a korszerű, a hangsebességnél is gyorsabb repülőgépek vezetéséhez elengedhetetlen. Repülési gyakorlatai is eredményesek voltak, parancsnokai nem egyszer részesítették dicséretben. öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pilótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogu-vadászrepülő egységéhez került. Pontos és lelkiismeretes, jó felkészültségű pilótának, segítőkész, őszinte, vidám bajtársnak bizonyult, öt év alatt megszerezte az első osztályú vadászrepülő minősítést, öt alkalommal résztesítették kitüntetésben, számos parancsnoki dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Az egységnél töltölt évek sok-suk új feladatot és örömet hoztak Farkas Bertalannak. Magánéletében is jelentős változás történi: megnősült, családot alapított. Feleségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboránsként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk, Aida már Csillagvárosban töltötte életének jó részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar űrhajós-jelöltek közé. Nem volt könnyű megválni az alakulattól, a bajtársaktól, a barátoktól, az ismert és szeretett környezettől, s főként a repülés mindennapos élményétől. Amikor azonban megnyílt a lehetőség a jelentkezésre. Farkas Bertalan is ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizsga következett, ám fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak « bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképzőközpontban kellett letenni: Farkas Bertalan itt is kiválóan megfelelt, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy ifjúkori barátjával, egykori növendék, később ezredtársával, Magyar! Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka: az űrhajós kiképzés. Elméleti ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni : az űrhajós-ismeretek közé éppúgy beletartozik az ejtőernyős- ugrás, mint az égi mechanika ismerete, a számítógép kezelése, vagy a csillagképekké! történő orientáció végrehajtása. Űrhajós oktatói, parancsnokai, .szakoktatói, a magyar ' tudományos program tervezői a legnagyobb elismeréssel szólnak Farkas Bertalanról: kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, Csillagvárosban is ritka teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le. — Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehezebb feladat a világon. Számunkra, szamomra ez teljesen új életet jelentett. — mondta erről egy beszélgetés során. — Őszintén megmondom, korábban elképzelni sem tudtam, mit jelent ez... Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá. lett, s külön öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, az űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valeri j Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal űrhajós kutatóról: "Mit becsülök partneremben? A nyíltságát és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehet számítani...-' Az együtt eltöltött kemény munka, baráti,’h elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva-várt eredményt: Farkas Bertalant választották ki a szovjet— magyar űrexpedíció űrhajós- kutatójául. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna, így beszélt a rá váró feladatról: — Azt hiszem, bármelyikünk is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül boldog lesz, hogy földünkre a kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehet a tartás súlytalanság állapotában dolgozni : szeretném kipróbálni, hogy mire is vagyok képes ilyen körülmények között... A legnagyobb öröm, azt hiszem, a föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. Felkészültünk feladatunkra... Magyari Béla, aki Farkas Bertalannal együtt készült fel az űrrepülésre, 1949-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja iskolai gondnok, édesanyja adminisztrátor. A középiskola elvégzése után, 1967-ben a Kilián. György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Két év sikeres befejezése utón a Szovjetunióban folytatta tanulmányait 1972-ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté, utána a légierőkhöz került. 1978-ban századossá léptették elő. 1973-ban hgymad- osztályú, 1977-ben pedig már első osztályú vadászrepülő pilóta lett. Nős, kislánya: Gréla négy éves. Felesége adminisztrátorként dolgozik, korábban szintén vitorlázó-repülő volt. 1974-ben vették fel a Magyar Szocialista Munkáspártba. Négy alkalommal tüntették ki. 1978. március 20-án kezdle' meg a felkészülést a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központban. (Folytatás a 4. oldalon.) t
