Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 1,20 Fi B O M O Q / \ NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 122. szám 1980. május 27., kedd SZOVJET—MAGYAR PÁROS A VILÁGŰRBEN V. Ny. Kubászov és Farkas Bertalan Bajkonurból startolt Moszkva, 1980. május 25. Május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor, a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz —36 űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Va- lerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-pilótája; kutató űrhajósa, Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A Szojuz—36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut —6—Szojuz—35 ürkomplexum- mal, s ezt követőén együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgoznak föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási célkitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valeri j Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz—36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. Magyar lobogó—reflektorfényben Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti a bajkon.un űr- repülőtérről : — Pontosan 20 óra 20 perc volt budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonuri űrrepülőtérről magasba emelkedett à Szojuz— 36 űrhajó hatalmas hordozó- rakétája, hogy a Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet—magyar űrexpedíció két tagját; Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát, az expedíció parancsnokát és Farluis Bertalant, az első magyar űrhajóskutatót, A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúd ján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér-aöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban kezdett emelkedni. Lángcsóvája még jóidéig látható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, megszabadulva védőburkától, ráállt a föld körüli keringési pályára. A Szaljut—6 űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével összekapcsolódjék azzal, előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillanatától kezdve állandóan kapcsolatban volt « bajkonuri indító- és ellenőrzőközponttal, beszámolt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását, a fontosabb adatokat. A keringési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz—36 pályájára tért. Ekkor Bajkonur elbúcsúzott a személyzettől ; ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányító központ vette át. Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülőtéren. Bajkonur űrrepülőiére és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülőiét- környékét. Farkas Bertaianékkai együtt érkeztek az ürrepü- lőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: Vlagyimir Dzsanibekov, a Szovjetunió Hőse, űrhajóspilóta és Magyari Béla, a másik magyar kiképzett űr-' hajós. A rajt előtti napokban a szakemberekkel együtt Bajkonurban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkalervet, az elvégzendő feladatok ütemtervét. Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is. aho! ekkor még a szerelőállvá nyon feküdt a hálálnia hordozóra kai H ,:s cy, űrhajó: itt tegeztek el <u u«szeszére lés előtti ’ utolsó ellenőrző .seket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők, mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét Kubászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipróbálta a »méretre készült.« a test formáját pontosan követő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós köny- nyebben viseli el a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést Ugyancsak kipróbálták a szintén méretre szabott ürruhát, a szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Felkészülésük e szakaszában is elvégezték azokat a különlegés gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik az áttérést a tartós súlytalanságra. Az űrhajósok például úgy aludtak, hogy fejük lábuknál alacsonyabban volt, gazdagabb vérellátást kapott: a vérkeringés módosulása a súlytalanság első szakaszában korábban nehézségeket okozott, most viszont kellően fel tudtak már készülni erre. A hatalmas, 49 métere« hordozórakétát, a vasúti szerelvény a szállítú-felállító kereten még szombaton az inditóálláshoz vitte. Ráfordították az indítórendszerre, ma jd ezt követően kezdődött meg a tartályok feltöltése a tüzelőanyaggal és az oxidáló szerrel. A feltöltés minden műveletét, a le,nagyobb iáddal ellenőriztél; a szri:;- nberek. (Folytatás a 2. oldalon) Magyar űrhajós a Szojuzon
