Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
M KOZMUYELODES SIOFOKON A tudománytól Kálmán Imréig A tudományos isrrieretter- jesztés lehetőségeiről, eredményeiről Huszti Istvánnal, a TIT siófoki városi—járási titkárával beszélgetünk. Mindenekelőtt a »hogyan?«-ról, tehát az ismeretterjesztés különböző módszereiről, formáiról. — Régebben a TIT-nek csak az volt fontos, hogy amit előad, amit terjeszt, az abszolút tudományos ismeret legyen — mondja. — Az már kevésbé, hogy az előadó miként, milyen módszerrel próbálja átadni a tudását a közönsének, s hogy a közönség egyáltalán tudja-e követni egzakt fejtegetéseit. Ma már (talán éppen a kudarcok hatására) húzódozunk a hagyományos előadásoktól. Jobban kedveljük az értelmes beszélgetéseket, azaz a konzultációs formát, lehetőleg kis létszámú hallgató csoportokkal. A spontán, egyszeri TIT-elö- adás helyett az előadássorozatokat szorgalmazzuk, mégpedig állandó hallgatóság számára. Nekünk is a legfontosabb célunk volt »bejutni-» az üzemekbe. Nem volt könnyű. Kezdetben évente három-négy előadást tartottunk egy-egy vállalatnál, Ezeknek jó hírük támadt. Ma már szívesen látnak bennünket mindenütt. A vállalatoktól sok fontos közművelői feladatot átve- . szóink. Szervezünk dolgozók iskoláját, szakmai és idegen nyelvű tanfolyamokat. Az iparnak, a mezőgazdaságnak, és az idegenforgalomnak egyaránt a hasznára igyekszünk tenni. A mezőgazdaság számára szerveztünk például szárítógép-kezelő tanfolyamot. Több millió forint értékű gépeket tanultak meg szakszerűen kezelni két-három száz árában a hallgatók. Növényvédő alap- és továbbképzést adunk rendszeresen, egy-egy tanfolyamon 100—120 dolgozónak. ■Tártunk továbbképzést szállításvezetőknek is. Népszerűek a nyelvtanfolyamaink. Üt—hat száz dolgozó tanul nálunk rendszeresen idegen nyelvet különböző szinten. Ezeket a város gazdasági életével, jellegével is összefüggő tanfolyamokat azért említettem, hogy bizonyítsam, sokféle módon próbálunk segíteni a vállalatoknak és a különféle közösségeknek. Örömmel mondhatom, számítanak a munkánkra, gondosan kiválasztott előadógárdánkkal becsületet szereztünk a TIT-nek, az ismeretterjesztésnek a városban. A művészeti együttesek vézetői közül S. Szerdahelyi Katalinnal a Háziipari Szövetkezet Kodály női karának vezetőjével beszélgetünk. A kórus az említett »hősi korszakban«, 1975-ben alakult. Az elmúlt hat évben szép sikereket arattak. Még az alakulás évében (mindössze 8 hónapos volt a kórus) megkapták az ezüstk.oszorús minősítést, t — Szeretünk szerepelni, dalostalálkozón részt venni, mert minden fellépés (különöséül más kórusokkal együtt) tanulási lehetőség, tapasztalatcsere is egyúttal mondja a karvezető. — Kezdetben valósággal futottunk a szereplési lehetőség Után, ma viszont már néha vissza kell utasítanunk a meghívásokat. Ahhoz, hogy egy kórus méltó legyen küldetéséhez, tehát közművelői feladatának eleget tehessen, magának is folyton tanulnia, fejlődnie kell. Az OKISZ, illetve a Háziipari Szövetkezet ilyen szempontból is segítő gazdáink. Sok dalostalálkozót rendez, külföldi szerépdéseket finanszíroz, továbképzéseket szervez a karvezetőknek. Magam is igyekszem tanulni, fejlődni. — Vannak ^tudnivalók, helyesebben olyan vezetői tulajdonságok, amelyekre elengedhetetlen szüksége van a karnagynak, amelyeket azonban nem tanítanak tan— Igen. E tulajdonságok gyűjtőneve lehetne az, hogy közösségösszefogó képesség. Ezt valóban nem lehet iskolában vagy tanfolyamon megtanulni. Ha visszagondolok az együtt töltött időkre, a próbákra, az utazásokra, csak a szépre, a kellemesre emlékszem, összeforrt csapat a mienk, ennek ellenére válságoktól mentes. Még az is előfordult, hogy a »Dam- lás jelei« mutatkoztam, s nem volt könnyű a folyamatot megállítani. Sok-sok beszélgetés, diplomáciai manőver, ha úgy tetszik, lelk'zés után sikerült helyrerázkódnunk. Az is előfordult, hogy én éreztem magam túlságosan fáradtan, keserűen, s arra gondoltam, jobb lesz abbahagyni. Van ilyen. De szerencsére mindig kikerültünk a hullámvölgyből. A kórus valamennyi tagjával baráti kapcsolatot tartok. Klubesteken, batyubálokon, szalonnasütéssel egybekötött kirándulásokon is találkozunk, nemcsak a próbákon. S olyankor is zeng az ének, szól a magnó. — Rendszerint a zeneiskolában próbálnak. — Az énekkari tagok között sok a zeneiskolai tanítvány, vagy a volt növendék. De rajtuk kívül középiskolás lányok, pedagógunok, háziasszonyok, vállalati dolgozók járnak ide énekelni. Az utánpótlás sem okoz gondot. Mindig jönnek újra, fiatalok. Persze, nekik sokat kell pótolniuk, mert a kórus repertoárja meglehetősen nagy. Velük külön is foglalkozom. — Gond, nehézség? — Akad. Ha idegenben lépünk föl, a szereplés technikai lebonyolítása az autóbusz-rendeléstől a kísérő zongorista tiszteletdijának- előteremtéséig igen sok energiát kíván. A művelődési háztól sem kapunk megfelelő segítséget. Fanyalogva vagy egyáltalán ncVn engedik át a színpadot, ha ott szeretnénk próbálni, s szerintem rendkívül nehézkes, bürokratikus az adminisztrációjuk is. Apró-cseprő pénzekért kálváriát kell járni... Szerdahelyi Katalinnal Kálmán Imre szülőhazában, a siófoki zeneiskolában beszélgettünk. Az intézmény- megalakítása óta tanít itt férjével, Simon Mihállyal együtt, aki az iskola igazgatója. (Siófokon 200 növendék tanul zenét.) Ebben az épületben minden nyáron emlékszobát rendeznek l-e a világhírű komponista, Kálmán Imre tiszteletére. Évről-évre gyatrább, tl- nyüttébb képet mutat ez az emlékszoba, pedig nagyon sok hazai, s még több kül- • földi kíváncsi rá. Simon Mihály azt mondja: — Ne kerteljünk, inkább szégyenfolt ez a kiállítás, mint színfoltja a városnak. Pedig — gondolom, ezt nem kell bizonygatnom — Kálmán Imrére, operett ide, operett oda, büszkék lehetünk. Mellesleg a Zene- akadémián ugyanannál a Koesler professzornál tanult, mint Bartók Béla. Én például egyáltalán nem érez- ném magam kínosan egy olyan zeneiskolában, amely Kálmán Imre nevét viseli. (Folytatjuk) Szapudi András Jálics Ernő-emlékkiállítás Kadarkútról indult < Két új balettet mutat be a Győri Balett Képünkön: az »Ősök és utódok« próbáján Markó Iván, Király Melinda és Horváth Gizella. Az a generáció, amely a hatvanas évek középétől érdeklődik a képzőművészetek iránt, aligha ismerheti Jaiics Ernő nevét és munkásságát : Kadarkút neves szobrász szülöttjét — 1964-ben bekövetkezett tragikus hauíla után — elfelejtették azok, akiknek ápolniuk kellett volna művészeti hagyatékát. Az időt még továbo is viséza- pergetnetjük, hogy kimutassuk, milyen adósság terheli a megyét és — talán fölvethetjük — egész művészeti életünket. A Somogyi Néplap Jálics Ernő temetéséről így emlékezett meg 1964. augusztus 16-án: »Nem ismertük őt —, ez az igazság. Müvei — egy kivételével — nem Somogynak jutottalt, ahonnan elindult négy évtizedes gazdag életműve; alkotói . magányából csak pályatársai és barátai körében lépett ki...« Míg élt sem ismertük! Most lenne nyolcvanöt éves. Szülőfalujának lelkiismerete fölébredt: emlékkiállítást rendezték Jálics Ernő összegyűjtött, magán- és köztulajdonban levő szobraiból, amelyek közül néhányat helyben őriznek. Répay Gábor és a község temploma. Jálics Ernő élete utolsó éveiben egyházművészettel , is foglalkozott. Városunk kevés szobrot mondhat a magáénak a múltból, de az egyik legis-, mértebb épp az ö munkáját dicséri. A színház előtt föl* állított világháborús emlékmű, »az oroszlános« Jálics Ernő alkotása — ezt sem tudják — általában, s ezenkívül, mint a Somogyi Helikon 1928-as kiadású kötetében szerepel, a díszes Reic- hardt síremléket is ő készítette. (Ennek említése sajnálatos módon kimaradt a temetéskor írott helyi megemlékezésből.) Kadarkút szobrász szülöttének neve valamennyi fontos művészeti lexikonban megtalálható:. számon tartjuk, csak éppen nem él művészeti köztudatunkban. A kadarkút! ' emlékkiállításnak elsősorban az ad jelentőséget, hogy igyekszik ébreszteni bennünk az alvó lelkiismeretet. t ■ A Művészeti lexikon így mutatja be röviden. A Képzőművészeti Főiskolán Rud- nay Bélától és Sidló Ferenc- töl tanult. 1928-tól 1930-ig a római Collegium Hungari- cumban dolgozott ösztöndíjasként.'1925-től kiállító művész. 1930-ban és, 1938-ban szerepelt a velencei biennalen is. Aktokat, portrékat (Női akt, Női fej — a Nemzeti Galéria tulajdona), egyéni látásmódról tanúskodó köztéri szobrokat és emlékműveket készített. Életének ismerete nem volria teljes, ha nem idéznénk újra a Somogyi Helikont. A gimnázium IV. osztályának és a tanítóképzőnek elvégzése után Jálics Ernő tanítói oklevelet szerzett, s 1912—13-ban Sárdon tanított. Élnek még olyanok, akik személyesen ismerték. Közülük való Stadler József„ akire nagy hatással, volt a község szobrász szülötte. Bállá Matyó fej. (A Nemzeti Galéria tulajüona.) Pállal — a helyi orvossal — együtt tanulásra ösztönözte az azóta amatőr szobrászként ismert Stadler Józsefet. Tőle tudom, hdfey miután Jálics Budapestre került, Kadarkáinak ajándékozta — azóta a templomban őrzik — Szent Antal, Boldog Margit és Szent Teréz című alkotását. A háborús éveket a svábhegyi kórházban vészelte át: ebben az időben sok segítséget kapott Keresztúry Dezsőtől, Darvas Józseftől és Erdei Ferenctől. Megromlott egészsége azonban megnehezítette életét. Ettől fogva az egyházművészetnek szentelte maradék energiáját. Halálának évében a Művészet Is megemlékezett Jálics Ernő munkásságáról. N. Pénzes Éva írta : »A fiatal művész az áhítatosan egyszerű mintázást választotta — főleg Róma előtti korszakaik jellemző, de a későbbiek során ismételten visszatér mondanivalójának ilyetén való megformálásához. Római tartózkodása szerencsésen befolyásolta szemléle- \ tét, érdekes módon közelebb hozta az e századi plasztikához.« A felszabadulás után készített fontosabb alkotásai közé sorolta a szerző a Vincellér, a Vetkőző, a Gerelyvető és a Fekvő nő című riiunkát is Mire kötelez bennünket Jálics életműve? Annál is többre, hogy csak nevét számon tartsuk megyénk művészeti nagyságai közt — fontossága szerint. Kadarkú- ton talán egy állandó kiállítást is szentelhetnének neki! Nem kisebb feladat az sem, hogy összegyűjtsék az életére vonatkozó fontosabb adatokat. Horányi Barna Filmjegyzet Hadviselés békeidőben Ismét szaporodott eggyel a szociográfiahűségű játékfilmek sora: elsőfilmes rendező, Vitézy László érdeme ez, aki megtalálta a témát, s először tévériporttá dolgozta föl, majd novellát ű-t belőle, hogy azután Szalai Györgyi forgatókönyve alapján megrendezze a játákfilmváltoza- tot. A Somcgyszil melletti tolnai Várong sorsfordulatáról először tehát 8 Mm telepesek című dokumentum- filmből szerezhettünk tudomást: a Gyűrűfű-csapdát — elnéptelenedést — megakadályozandó a helyi téesz apróhirdetéssel toborzott lakosságot a Dunántúlról, az Alföldről ebbe a kisközségbe. Most a Békeidő című színes alkotásban újra életre kel a történet és a falu... Bencsik Béla lokálpatrióta téeszelnök ‘ békeidei »parti- zániháborújáról« szól Vitézy filmje. A falumentés .ugyanis szembekerül egy látszatra nagyobb perspektívája tervvel, illetve a településkörzet lokálisabb érdekeivel. »Nehéz emberünk« markáns vezetési módszereibe, téeszt gazdagító »manővereibe« köt bele a helyi ellenzék, nem egyszer kisebbrendűségi érzet vezérelte indulattal. A »betelepítés« utáni időszak ugyanis megszüli az átmenet tipikus gondjait: lumpenelemek, büntetett elő- életűek is akadnak az új »borsányi« lakosok között, a gyerekek úgynevezett »hátrányos helyzetű« tanulói a Az oktatási intézmények segítése Az ú,i nevelési és oktatási tervek feltételezik a szülök politikai, közéleti, nevelési tapasztalatain és közreműködésén lapuló szoros együtt-, működést. Az új nevelési program hangsúlyozza az oktatási intézmények nyitottabbá válásának szükségességét, társadalmi kapcsolatainak szélesítését. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete is azt igényli, hogy a szülők, a társadalmi szervezetek, a gazdálkodó szervek, a^szövetkezetek, intézmények sokoldalúan támogassák az oktatási intézményeket az új nevelési és ■oktatási program megvalósításában; járuljanak hozzá az iskola és az úttörőcsapat ne- ,. tanulmányi, kulturális és sportfeladatainak teljesítéséhez, valamint a tárgyi, egészségügyi és esztétikai feltételek javításához. A szülői munkaközösség vagy az adott oktatási intézmény tanulóifjúsága — évenként két alkalommal — szervezhet műsoros rendezvényt olyan célból, hogy a bevételt felhasználja az arra rászoruló tanulók táborozási dijának, tanulmányi kirándulási, üdültetési költségeinek a fedezésére, a tanulók jutalmazására. Az intézmény vezetője a tanév elején javaslatot terjeszthet a szülői munkakö,- zösség elé, amelyben társadalmi munka útján kérhet a szülőktől segítséget, A vállalásról a szülői munkaközösség önkéntesen határoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy . legtöbb társadalmi munkát az óvodás gyermekek szülei vállalnak, kevesebbet az általános iskolás gyermekeké (bár még ez is számottevő), és elenyésző a , középiskolások szüleinek társadalmi munkája. Az iskolások pedagógusainak és más dolgozóinak a tanulóktól vagy azok hozzátartozóitól — a mindennapi életben szokásos figyelmesség kivételével — ajándékot, továbbá kölcsönt és jogtalan előnyt nem szabad elfogadniuk. Nem vehetik igénybe a pedagógusok magáncélra tanítványaik vagy szüleik munkáját, sem tanítási időben, sem azon kívül. Tilop a tanulók vagy szülők között mindennemű pénzgyűjtés, sorsjegyek, küi iönböző szervek nem iskolai rendezvényéi jegyeinek árusítása. Megengedett azonban, hogy az oktatási intézményekben az osztályfőnökök az iskola által szervezett tanulmányi kirándulások költségeit a tanév,folyamán több részletben kisebb összegekben gyűjtsék be. A gyermekek nevelésének egyik fontos feltétele az a harmonikus közeg, melyet az oktatók és a szülök összehangolt kapcsolata teremthet meg. Ezért szükséges tisztázni azokat az okokat, amelyek ezt az együttműködést riogza varhatják. Or. Kasza Györgyné körzeti iskolának, terjedni kezd a tetű stb. És Bencsik sem' makulátlan ember. (Hála a rendezőnek és forgató- könyvírónak!) A »magánháborút« nem vezeti mindig lovagiasan, de kétségtelen, hogy ez a Bencsik Béla »korunk hőse«. Ugyanúgy, ahogy Dárday István — Szalai Györgyi Harcmodorának járási főorvosasszónya, dr. Tóthné. Ha valamit a szemére vethetünk a kitűnő új magyar film alkotóinak, az egyetlen dolog, s épp az, hogy a két alkotás néhány szituációja, és bizonyos központi figuráik, erősen hasonlítanak egymásra — talán, mert mindkét műnél ott bábáskodott Szalai Györgyi is. És túl közel van egymáshoz •a két film bemutatója. Vitézyék munkája szintén azt boncolgatja: milyen helyi hatása van a központi intézkedéseknek. Milyen konfliktusokat eredményeznek a régióban vagy még kisebb lakóhelyi egységekben? A rendező annak a nemzedéknek tagja — Dár- dayval, Mihályfi Lászlóval, Vilt Pállal együtt —, amely dokumentumfilmekkeí alapozott egy stílust, és ennek immár hagyományai, ' s ami még ennél is fontosabb: nagy eredményei vannak. Politizáló filmek ezek, bele kívánnak szólni a társadalmi gondok megoldásába, ily módon napjainkban ugyanazt a feladatot töltik be, mint a harmincas évek falukutató mozgalmában az írott művek. Egy-két színészen kívül — itt a pécsi Fekete András az — »civilek« játsszák a szerepeket. Remekül! Az véletlen,, hogy, épp a jegyzetíró egyik gimnáziumi társa alakít egy figurát ; az azonban nem, hogy mennyire beérkezett Vitézy» László a jellemébe, s éppen erre a figurára találta őt alkalmasnak. A magyar fil- nek e pszeudo-dokumentum- film-vonulata — úgy gondolom — nemsokára tananyaggá válik' majd a középiskolákban, hiszen olyan alkotásokról van szó, mint a Jutalomutazás, a Filmregény, a Harcmodor, a Családi tűzfészek, a Két elhatározás és most a Békeidő ... SOMOGYI NÉPLAP »
