Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
Mészáros István Nagy László fejfájára Megnyílt a mindemig csillagkor óma, Fénytestű új lovad magát veti-hányja. Nem is tiprolódik szilajobban, szebben Csillagszemű táltos csikó messzi végtelenben, ■ Dé nyikog pej-lovad; bordaizom-törzsü, i Föld sarában lassan járó, fáradt lábú, körmű. Visszahozna hozzánk most csatakos háta, Minek lettél napcsóvája, szívünk tüzvirága? Mert, mint akik egykor hegyes dárda dúlt ót, Meg nem érzed árvaságunk szörnyű béklyósúlyát. Pedig pejkód teste iszamos és sáros, * Agyonhajszolt szúró szíve, fájó lelke lázas. És már soha többé veled nem bitangol, Megkötötték, éjbe zárták virradatkor, akkor... Szeme lesi fényben tűzze váló arcod, * Ina feszül, úgy hajszolják nyálas, rossz suhancok. Egyre szűkebb térben forgolódik a lába, ■ Kínzott szíve, teste érzi közelít halála. Szabadsága voltál, te voltál a gazda, Gyönge nyakát húzd magadhoz, még egy pillanatra. Bíztasd, rúgtass pejkó, föltámadsz még, vágtatsz, tágas mezőn, tiprolódol, táltosa világnak. Megláthatnád akkor, hogy tör át karámon. Lába — veled — itt a földön, hogyan táncol, lángol. Vasas Káro!y\ szobraiból nyilt kiállítás a Műcsarnokban. Képünkön: Lányok című alkotása. Mikola Bilkurt Á tölgy kidőlt Kertész Péter Ágait őrizd a világnak — Hallotta, Kovtyaga meghalt?... — Kicsoda? — Kovtyaga Ivan . 1'. — Ugyan ne ugrasson már, az isten szerelmére. Még’nogy Kovtyaga meghalt... Ha-ha! Kovtyaga meghalt Tetteti magát Tudja, milyen nagy mokantester! — Ugyan, dehogy, meghalt. — Igen? ,— Magának ez csak'►igen«! Él^, éldegélt egy ember, és most meghalt. Mi van ezen nevetnivaló? — És miben halt meg? — Azt mondják, a szíve... — A szive! Kovtyagának van szíve?! Meséljen már nekem róla'... A szíve! Ha-ha! Mintha én nem ismerném a szívét. Neki nem is szíve van, hanem szivattyúja. Egy igazi motor. Neki farkasszíve van, víziló szive, elefántszíve, egy ichlioszaurusz-szí- ve. Mintha éin nem ’ tudnám, milyen szíve van Kovtyagának! Ha-ha! Neki nem szíve, van, hanem az valami tünemény! Egy csoda! Az 6 szívét pénzért lehetne mutogatni! Hallgasson csak ide, kérem! Csak tegnapelőtt háromszor másfelet hörpintet- tünk fel koponyánként, ő meg én, és észre se vettük. Azaz, hogy én besikítottam, de Ivánnak meg sem koty- tyant. Ö elspurizott valahova pénzt kérni kölcsön. Azután meg még bort ittunk. Két fiaskó muskotályt. És maga azt mondja, a szíve! — Azt mondják, az orvosok figyelmeztették. —Az orvosok semmit sem tudnak. Honnan tudnák, milyen szíve van. Kovtyagának? Emlékszik, Ivaskevics névnapjára? — Mire? — O két üveg , konyakot ivott meg, és a szeme sem állt tőle keresztbe. Egyik sem. Es maga azt mondja: a szíve... — Az orvosok így .. 1 — Mihez értenek az orvosok? A szíve! A Kovtyaga szíve! Ne/ röhögtessen, cserepes a szám. Emlékszik, akkor ott Petyánál? Ittunk. Ittunk, ittunk, már valamennyien részegek voltunk, de Kovtyagának meg se kottyant. Egy egész vödör vodkát ivott meg és aztán még a hölgyek borait kezdte összeöntözget- ni a poharakból. Milyen szív bír ki ilyen ivászatot? Méghogy a szíve! Haha! — Azt mondják, nagy nyomás volt benne, amikor az este hazaért, és reggel nem ébredt fel... — Marhaság, nagy marhaság, barátom! Azt mondja, nagy nyomás volt benne? És mikor nem volt benne nagy nyomás? Mindig nagy nyomás volt benne — és kutyabaja se volt. Mi köze ehhez a szivének? Mi? Hall-, gat? No látja, hát erről van szó! Emlékszik, mi volt a múlt héten? Kovtyaga fogadott Jelopoviccsal, hogy megiszik tizennyolc korsó sört. — Aha, aha és huszonkettővel ivott meg! — No látja, és maga azt mondja, a szíve! Mi köze ehhez a szívének? A háború alatt faszeszt ívott — és kutyabaja se volt, most meg tiszta italokat piál. Tavaly egyszer elmentem vele Ko- baszjához a nyaralójukba. Addig ittunk, amíg bele nem fáradtunk. Kovtyaga mindkettőnket túLivotL Arra sem emlékszem ki, mikor, hol aludt el. Reggel felébredtünk ... A fejem — hű a fejem! Mint egy repedt fazék, és mintha ezt a fazekat valami ördögfióka kalapálná egy nagy kalapáccsal. És a másnaposságot — az embernek szinte sírni volna kedve — nincs mivel gyógyítani. Amíg én és Kobaszja nyögtünk és jagattunk, Kovtyaga ide-oda sürgött-forgott a lakásban, és talált egy denaturált szeszt a teraszon, amit Kobaszja felesége a spiri- tuszfözőbe szokott használni. Reggel, munkába menet. összetalálkoztam a szomszédommal, és nem ismertem rá; feje be volt pólyáivá, egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett, keze csupa karcolás. — Mi történt magával? — kérdeztem. — Semmi különös. Éjszaka a parkban rámtámadt három alak... — Ugyan miért támadtak magára? — Őszintén szólva, nem kérdeztem meg tőlük. Hazafelé tartottam a parkon keresztül. .. — Megbocsásson, melyik parkon keresztül? — Hogyhogy melyiken keresztül? Hát amelyik a házunk előtt van. — A. már értem! Tehát a maga jóvoltából nem tudtam reggelig elaludni* — Hogyhogy? — Hát úgy! Az én ablakom éppen a parkra nyílik. És éjjel két óra tájt hirteLám, mi azt sem tudjuk,, hova legyünk, Kovtyaga meg fogja az üveget, és — klutty- klutty — s mintha az üvegben egy. csepp denaturált szesz sem lett volna. Aztán föl-alá járkált, és kiröhögött bennünket. És még maga azt Vpond ja, a szíve! — Nem én mondom, hanem az orvosok... Nem bírta ki a szíve... — Nem bírta ki! Ha-ha! huszonöt évig kibírta, most meg nem bírta ki. Marhaság! Inkább elhiszem, hogy Kovtyaga lépfenétől dobta fel a bakancsot. Sőt pestistől, vagy rühtől! Amitől akarja, dehogy a szive... — Hát igen... A tölgyfa is kidől egyszer... — Hát szóval a tölgyfa, a baobabfa kidőlt. És az isten tudja, mitől. No látja ez az orvostudomány. Ha-ha! Orvostudomány! Semmi jobbat nem tudtak kitalálni, hát kisütötték Kovtyaga szívét Magtalálták az okot! Mert tegnap pityókásan ment haza ... Ha-ha! És amikor józanul ment haza. Marhaság! Na isten vele! Megyek részvétemet nyilvánítani a családnak. Nem tudja, lesz-e halotti tor?... Nem ártana egy-egy pohárkával meginni a halottak lelkiüdvéért... Szerettem a megboldogultat Szerettem a sírig. Mennyit ihattunk volna még! Ostoba módon halt meg, senki sem tudja; mitől. Na, isten áldja! (Fordította: Juhász László len szívet tépő ordításra riadtam fel... — Én ordítottam. — Ügy bizony, Maga ordítozott, én pedig reggelig nem tudtam elaludni maga miatt! — Sajnálom, de hát ők hárman voltak... — Kedves barátom, ez nem mentség. Még akkor sem. ha tizen lettek volna! A legfontosabb az, hogy a maga ordítása miatt az emberek nem tudtak aludni. Reggel pedig, mellesleg szólva, munkába kell menni. — De hát ezek az alakok megölhettek volna! — Volna! De nem ölték meg! Magának sem kelleti volna engem felköltenie, méglfi felköltött! — Én segítségért kiáltottam. 'Segítséget hívtam... — Maga segítségért kiálthat, ahol a kedve tartja, csak nem nyilvános helyen. Ráadásul késő éjszaka. Tizenegy óra után mindenki köteMagányosság a lélek rasja — megöl, ha már fölismered. Gyufáról hitted, égő fáklya — zsugorodik bejárt tered. Mindenki meghat, aki árva. Míg közönyük súlya ereszt, nem nehezül reád a zárka — * hisz él az ég fejed felett A jó fogak még benned rágnak A fémre nézz, milyen kemény. A mankók is repülni vágynak, t» vakokat is éltet a fény. Ágait őrizd a világnak, s magához ölel a remén., Orsovai Emil Bohócmósoly Ki nemsokára majd porondra lépsz most öltöződben ülsz és hallgatóé a cirkusz vágyott, drága, szűrt, zaját: a tapsot, citányért s a nagydobot. Ezek az álmodások percei, megcsillog s elringat a kinti nesz Fűrészpor szálldos, mint a-képzelet szűk folyosód: a pillanat felett. S mit tükrödben látsz, fáj a smink alatt: bohócmosoly csak, görbült, cifra maszk. olcsó, mint előtted a tégelyek. És torz-pofát vágsz, aztán fölkacagsz. Mint aki fél hogy mindjárt sírni kezd les csendben máradni. Ez öntudat dolga... * — Értse meg, hiszen én azért kiabáltam, hogy az emberek segítségemre jöjjenek. .. > — Éppen ez‘az! Hogy az emberek alszanak vagy nem alszanak — ez magának egykutya. Nem ok nélkül mondják, hogy a közöny korunk rákfenéje. — Igen, de... — Kedves barátom, értse meg végre, az embereknek éjszaka., aludniuk kell, nem pedig kiabálniuk. ahol eszükbe jut! Az ilyesmi a legnagyobb önzés! Neki. ugyebár, kedve szottyan, hogy éjnek idején segítségért kiabáljon! Az pedig, hogy ez zavar másokat — már eszébe sem jut. Ekkor szomszédom valahogy furcsán nézett rám, és halkan így szólt: — Segítség! Elment, én pedig még néhány pillanatig ott álltam és a$on tűnődtem, hogy mit is akart mondani ezzel. Fordította: Gellert Györg.' Maria Czuwaszek Segítség! k magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Dévényi likőrt Budapesten, a Karolina úton van egy érdekes kutatóintézet: a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja Biokémiai Intézetének enzi- molóaiával foglalkozó kutatói dolgoznak itt. A földszinten jobbra található az intézet tudományos tanácsadójának, Dévényi Tibornak, a biokémiai tudományok doktorának dolgozószobája. Am a belépőt alapos meglepetések érik: tudósra jellemző szigornak, komolyságnak nyoma sincs. A szobában élénk színek, a könyvespolcon kabalakígyó figura, a faion tréfás feliratok és érdekes kollázsok, amelyeken a képzőművészet történetének ismert alkotásai pajzán és humoros figurákkal keverednek. (Dévényi Tibor szerint ezeket egy másik énje, »Kripol-Rónai« alkotta ...) Ha már a humornál tartunk: az őszülő, igen szellemesen társalgó, szinte »csínytevésre kész« arckife- jezésű tudós esetében nem js olyan furcsa, hogy szobája inkább egy bő humorú kollégista -diákéra emlékeztet az All ami-díjjal jutalmazott ioncserélő vékony réteg-kro- matográfia. A fóliára vitt műgyanta a vizsgálandó anyagból sávonkénti elszíneződéssel mutatja ki az egyes aminosavak jelenlétét, és .az elszíneződés kiterjedéséből a kérdéses komponens körülbelüli mennyiségére; részarányára is következtetni lehet. Ez azonban nem volt elég: a pontos mennyiségi analízishez kellett az új műszer. Az ötlet 1974-ben született; és hat hónapon belül a prototípus már üzemelt. Ez a három fiatal mérnöknek kő-; szönhető. Kerényi Gyula, Patalei Tibor és Dévényi János valószínűtlenüi gyorsan állították elő az első variánst1 (Dévényi János különben a professzor fia. aki ugyanúgy segíti munkájában, mint lánya, Dévényi Erika, aki viszont könyvét illusztrálta.) A Chinoin nagytétényi gyáregységében folytatódó munkához a Magyar Tudo-1 mányos Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérjeprogramirodája is komoly segítséget — ha utá.nagondolunk, hogy ő irta a Doktor Ezészez Géza karrierje, avagy tudósok és rágcsálók című — viharos sikert elérő — paródiát, amelyről többen állítják, hogy a tudományos élet Far- kinson-törvényeit tartalmazza. Aki ezek után azt hinné, hogy Dévényi Tibor esetében a komoly tudományról a humor felé , »elfajaó« tudósról van szó, alaposan téved. A »Krippl-Rónai«-kol- lázsok, a könyv csak pihentető kitérő volt, mint ahogy az a még kéziratban lévő második könyve, amelyben a turizmus, a világjárás humoros oldalait mutatja be. . Állami díját viszont ko- rátsem a humoráért kapta, hanem olyan vizsgálati módszer kidolgozásáért, amely szinte forradalmian új a növény nemesítés,ben mind nagyobb fontosságot nyerő fehérjeanalitikában, pontosabban az ammosav-anautika ban. A növénynemesítők egyik fő célja az utóbbi időben, hogy a vizsgált növény fehérjetartalma mind magasabb legyen és a fehérjét alkotó aminosav-komponensek " mindjobban megközelítsék az emberi táplálkozásban létfontosságú állati fehérjék tulajdonsa,gait. így például a gabonafélékben a lizin, a hüvelyeseknél a kéntartalmú aminosavak részarányának növelése fontos feladat. Ennek megvalósításához azonban sok, esetleg sokezer növényegyed fehérjeanalízisére van szükség, mégpedig rövid idő alatt, hogy a kísérleti. táblákból kiválasszák a kívánt tulajdonságokkal rendelkező egyedieket. Ehhez segít a Dévényi Tibor és a Chinoin nagytétényi gyáregységének mérnökei által kidolgozott Telechroim nevű műszer. Ennek alapja nyújtott. A prototípust m Nemzetközi Atomerö-ügy- nökség, az IAEA Becs melletti — Seibersdorfban levő — laboratóriumában is bemutatták, 1974 végén. -Az IAEA véleménye: néhány módosítás után ők is szívesen használnák a készüléket. Elsősorban a mintáikat ér» zékelő tv-kamera és az eredményeket szinte tetszés szerinti csoportosításban, automatikusan, néhány másodperc alatt sorozatban megadó komputer és az ösz- szekapcsoló egység kifejlesztése okozott gondot. Mivel megfelelő hazai részegységeket neip találtak, gyümölcsöző kooperációt hoztak létre a Metrimpex és a - már említett segítő szervek közreműködésével. A müncheni Eurolab cég gondoskodott speciális Bosch-kamerákról -és a műszer és a gép kapcsolatát biztosító Imterface nevű részegységről. Ugyanakkor Magyarországon kívül kizárólagos forgalmazási joggal rendelkezik és a nullszéria után még 1977-ben a sorozatgyártás is megindul. Ez évben 25 komplett laboratóriumot gyártanak, amelyek valutáris bevétele a népgazdaság számára csaknem egymillió nyugatnémet márkát jelent. A napi 800—1000 analízis elvégzésére képes műszer sikere bizonyítja: a kutató tudomány és a gyakorlat igenis lehet közvetlen, nemcsak eszmei, hanem konkrét anyagi hasznot is jelentő kapcsolatban. Dévényi Tibor személye pedig arra »bizonyíték«. hogy a mindezt megvalósítani képes tudós humorral és egészséges öniróniával »fűszerezve« olyan sokoldalú ember is lehet, amilvenre az átlagember a »tudós« szó hallatán nem is gondolna. Sz. J. I. Balogh Attila APÁM Itt zötyög a szekér képzelt utakon, ne hagyd el Magyarországot, ez a hazád! Itt muzsikáltál nőtastű-rózsáknak, itt emeltél vályogból hazát, nyolc gyermeknek. Mt akarsz még? Hegedűink is ide szoktak, le tudod jól, hogy az ember a legtökéletesebb hangszer, hát azért dédelgetted a lánggá melegedett hamut nótáiddal, hogy gyerekeink ne fázaanak,
