Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
A zászlóaljparancsnok egy heves mozdulattal a küldönchöz fordult: — Gutman elvtárs ! Sorakoztassa fel az utánpótlást! — Értettem ! Utánp ótlás : sorakozó! — süvítette bősz őrmesterhangon Gutman. Még nem csitult el odafent a tompa lábdobogás, amikor a parancsnok határozott mozdulattal kilépett a fedezékből, és a mellvédre támaszkodva előszökkent az árokból. Gutman sietve »-vigyázz!«-! vezényelt, és a parancsnok lelépkedett a mellvéd fagyott földhányásáról. Ebben a pillanatban hátul a magaslat fölött rakéta ugrott a magasba, remegő fénye vé- gigömlött a katonák arcán, akik riadt-óvatosan összébb görnyedtek, de senki se hagyta el a helyét a sorban. Mindenki a magaslatra pillantott, aztán őrá, a parancsnokra, nyilván a »feküdj« vagy az »oszolj« vezényszót várták. De a parancsnok még csak »pihenj«-! se vezényelt, hanem kimérten továbbment a sor közepéig, éli ott megállt A rakéta kihunyt, a magaslat fölött hunyorgó félhomályt sűrű éjszakai sötétség váltotta föL — Ki tud oroszul? — Én érteni. — Én is. — Egy ember hozzám! Valaki kilépett a sorból, és a zászlóaljparancsnoktól három lépésre megállt — Álljon mellém; tolmá- csoln: fog. Vannak-e betegek? A katona néhány szót mon- dott a maga nyelvén. — Van — felelte valaki a sorból — Betegek, öt lépést előre lépj! A tolmács a sor felé fordult, és nem túl határozottan lefordította a parancsot A parancsnok észrevette, hogy a katona mondókája valahogy hosszabb volt, mint sg. ő vezényszava. Eközben a háta mögött újabb rakéta lobbant. Volosin mozzanatlanul hátra- lülelt: nem hallatszanak-e lövések. Ha lövöldözés kezdődik, az azt jelenti, hogy a felderitők németekbe botlottak, és a vállalkozás ma kútba esik. De úgy látszik, egyelőre nem voit baj: a rakéta kihunyt, de lövöldözés nem hallatszott A mikor a széljárta éjszakai táj fölött újra összezárult a sötétség, a parancsnok észrevette, hogy az előtte álló sor megmozdult es néhány ember előrelépett, ügyenként léptek elő, nem egyszerre, szemmel láthatóan bizonytalanul megálltak a sorfal* előtt, és gyanakodva pillogták a zászlóaljparancsnokra. — Aki nincs kiképezve, három lépést előre lépj! Némi tétovázás után újabb irat ember lépett előre. De amint megálltak, csaknem egy vonalba kerültek azokkal, akik öt lépést léptek ki A parancsnok észrevette ezt a pontatlanságot, de nem szólt, most nem lett volna értelme. — Aki nagyon fél, az is! A tolmács ezúttal nem is vezényelt, inkább elmagyarázta a vezényszót, és a zászlóaljparancsnok gyomra összerándult, attól tartva, hogy ha ezt az utasítását végrehajtják, alig marad valaki a helyén. De a sor ezúttal mozdulatlanul állt; a íélősek bizonyára valamennyien kihasználták már a lehetőséget. — Helyes. Most azok, akik előreléptek: jobbra át! — vezényelte a parancsnok. — Gutman elvtárs vezesse visz- sza a csoportot a törzshöz. — Vissza? — csodálkozott el Gutman, aki máskor mindig megértette parancsnokát, de aztán elharapta a szót, és sietve elkiáltotta magát: — Utánam! Lépés: indulj! Amikor amazok egyenként átugráltak az árkon, és eltűntek az éjszakában, Volo- sin közelebb lépett a sorhoz. A két megritkult vonal feszült figyelemmel meredt rá. — önökkel pedig harcolni fogunk. Fordítsa! Holnap narcba indulunk. Együtt, mindnyájan. Lesz, aki elesik. Ha összehangoltan és határozottan lógnak tevékenykedni, Pipatórium (Festett parasztbútorok című ldálll tás anyagából) Mészáros István TÉLŰZŐ SOROK Bölény-idő! Még vissza, pörögsz, tsiet szuszogsz, jeges szájadból tiszta fénÿü, záporó hó suhog. Idejét fújtatod a télnek, mikoron jégbe dermedek, s csupán emlékedből élek mindenek, miként a szentek időtlen időknek mélyén töprengő ikonok képén. Áttetsző, nagy szemedbe lép a megcsontosodott vidék, száll szilánkra szakadva néma elmúlásod hangja. ’ Dühödt patád még Napba rúg, de labdalábon jön-gurul ■ a végzeted már közelít, hideg szemedből hirtelen föllobbanja fényeit az ujjongó tavasz Szirmay Endre Hajnali fagy Még zuhog a színek sugárzápora, lobog mosolyod a felhők mögött, lángol arcod a csönd tótükréb en, kíváncsiságod harmattal gyöngyözött; latrod még a vágyak szárnyalása, de az idő gyáván magadra hagy, — szürke szemedben sziszeg a hideg, tekinteted kemény hajnali fagy. A Sialiialatlansái panteonja Megnyílt Budapesten a Nyugat Irodalmi Múzeum kevesebben fognak elesni. Ha tétovázni kezdenek a tűzben, többen esnek eL Jegyezzék meg! A gyalogos katona legfőbb törvénye: minél gyorsabban odafutni a némethez, és megölni. Ha nem sikerül, ő öli meg magukat. Ez ra- gyon egyszerű. A háborúban minden egyszerű. Amíg a tolmács bele-bele- zavarodva továbbította szavait, a zászlóaljparancsnok Vaszil Bikov Hz ö zászlóalja Regén; részlet várakozón ellépkedett a sor előtt, közben egy-egy pillantást vetett a magaslatra. T öbb rakéta nem repült föl, lövés nem hallatszott Csak valahol a kis erdőcskétől oldalvást lobbant, föl egyszer-egyszer az ég alján valami távoli fény, miközben tompán remegett a föld; bizonyára a lemaradozott szomszédos hadsereg vonta előre harerc-uu- jeit Jó lett volna biztosan tudni hogy minden sikerül és a kiküldött felderítők baj nélkül visszatérnek. A parancsnok most semmi szín alatt se akarta elveszíteni két régi harcosát: az ilyent értéke ettől az éjszakától fogva megkétszereződött. Néhány ember közeledett a harcállásponthoz. Megkerülték az árkot, odamentek a sorhoz, és megálltak a parancsnok közelében. Volosin az elöl jövőben fölismerte a hetedik század szolgálatveze- tőjél Grak törzsőrmestert. Az utánpótlásért jöttek. — Nos, végeztem.... Van kérdés? Kérdés nem volt. A parancsnok fölzárkóztatta a sori amely most jóval rä- videbb lett, mint az imént, aztán nekiállt négyes rajokra szabni a sori — Nyolc, kilenc, tíz... Jobbra át! G rak törzsőrmester, vegye át őket! A szolgálatvezető elvezette a csoportot, ő meg nekiálll hogy megszámolja a megma- radtakat. Kevesen voltak. A nyolcadik századnak, amely a leginkább meggyengült, többet kellett volna juttatni, de a századparancsnok meggondolta magái es a sor maradékát kettéosztotta. — Nyolcadik és kilencedik század egyenként tizennyolc fő. — Csak? — csodálkozott el a nyolcadik század szolgálat- vezetője. — Csalt. Viszont seíejt nélkül. Az embereket elvezették a századokhoz, a zászlóaljparancsnok pedig beugrott az, árokba, és kis híján beleütközött Markínba, aki — vállára vetett bekecsben ott álldogált. A hadnagy nyomban visszafordult. A zászlóaljparancsnok kissé meglepődött : mit keresett itt amaz? Visszatértek a csaknem üres fedezékbe. A kályha már nem égett, Csemoru- csenko, a telefonos, az állandó kályhaiigyeletes fejére csamH hallgatóval fagyosan kucorgott a sarokban a szalmán. Markin a ládára hajította csővé tekert füzetéi — Azt hiszi, azok csakugyan betegek? — kérdezte alig leplezett előítélő éllel a törzsfőnök. — Dehogy. — Hát akkor? Csak égy hátra-arc, és mars vissza az arcvonal mögé? Mire föl? Markin dühöngött, nem is igyekezett leplezni elégedetlenségét a parancsnok lépése miatt, csak úgy dúlt-fúlt. A zászlóaljparancsnok azonban nemigen törődött morgásával, elővette zsebéből óráját, c' odalépett a lámpához. Minőkét zöldesen foszforeszkáió mutató a tizenkettes felé közeledett. — Remélem, hadnagy, nem néz hülyének. — Ugyan.. Csak úgy mondtam. — Ha valald, hát maga meg kell hogy értse: céltáblára nincs szükségünk a harcban. Letette az óráját a láda szélére, és leült mellé. — És azok, akik maradtak, nem céltáblák? — vágta oda váratlan dühvei Markin. — Az már tőlünk fog füg- geni. — Tőlünk! Hát majd meglátjuk, hogy fognak holnap talpra állni. Csak ne úgy kelljen talpra rúgdosnunk őket. — Ez is nagyon könnyet; megeshet K önnyen lehet — gondolta —, hogy holnap nem állnak föl. — Es hozzátette: — Lehet, hogy úgy kell felrúgdosni őket. De egy hét múlva már föláll- nak; egy hónap múlva pedig már kitüntetéseket fogunk nekik osztani. Markin belebújt a bekecsébe — Ha lesz kinek — mondta nyugodtabban, és előhúzott zsebéből egy másik füzetet. — Tessék: az ezred harcintézkedése. Támadásra. A zászlóaljparancsok elvette a füzetet, amelyet félig megtöltött az ezredírnok ismerős kézírása, és előhúzta táskájából a gyűrött térképei Markón ült még egy kévéséi aztán ásított, és végigdőlt a sarokban szalmán. Odafenn nagy-nagy csend támadt.,. Valaha Basch Lóránt, a Baumgarten-alapítvány jogász kurátorának tulajdonosa lakott itt Budán, a Városmajor utca 48/b szám alatt. Ma rögtön a kapu mellett a falon szerény, de ízléses táblácska jelzi, hogy itt található a Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum. Gyűjteményét a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából emelték ki, válogatták össze. Néhány hete nyitotta meg kapuit a - látogatók előtt. Ez év január X-én volt 70 esztendeje, hogy a század elejének szellemi erjedésében oly jelentős folyóirat megszületett. A publikált első számból is kitűnt, hogy az akkori irodalmi élet legjelentősebbjeit tömörítetté maga köré. A folyóirat eleinte ezzel a címlappal indult: Nyugat á »Figyelő« új évfolyama. Osvát Ernő volt a főszerkesztője. Éppen ezért ebben a múzeumi gyűjteményben a nagyhírű folyóirat valameny- nyi irodalmi előzetese is helyet kapott: a Figyelő, a Szerda, a Magyar Géniusz, a Jövendő és A Hét. A kiállítás első számú re- likviumaként hadd említsük meg a Nyugat híres emblémáját, a Mikes Kelement ábrázoló plakettet. Beck ö. Fiilöp alkotásál amely valamennyi folyóiratpéldány címlapján látható. Tegyünk egy rövid sétát a mindössze két, tágas, világos szobából álló múzeumban! Az első nagyablakos helyiség vitrinjeiben a Nyugat jelentőségéről, szerepéről és író, szerkesztő nagyságairól kapunk képet. Levelek, kéziratok, fényképek sokasága dokumentálja a századelőt Irodalomtörténeti értékek; alkotóik valamennyien bevonultak a hazai irodalom klasszikusai közé. Néhány kiragadott irodalmi csemege. Egy József At- tila-lcvél, amelyet Osvát Ernőnek címzett a költő. A Pesti Napló 1929-ben írt újságcikke, a szerkesztő, Osvát Ernő öngyilkosságáról, aki lánya halottas ágyánál lőtte szíven magát. Mellette Kárpáti Aurél nekrológja: »Ö csillagtársak hány van köztelek Kire ő negyed századnak előtte Makacsul szegzé tekintetét már.« Dokumentumok azokról az újabb írókról, akik »az 1920-as évek második felében a haladó irodalom és kultúra terjesztését és irodalmi színvonalának megőrzését vállalták« a Nyugat hasábjain: Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Sárlcözíj György, Erdélyi József, Szerb Antal, Gelléri Andor Endre és mások. Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig és Egy ember élete című regényeinek első kiadása. Tóth Árpád kéziratos verse, az Űj isten. Dokumentumok az Osvát Ernő utáni - korszak nagy szerkesztőiről Babits Mi- hályvól és Móricz Zsigmondiról. Beszédek, a hangmauzóleumból amelyek a helyFenyő Miksa Lány! Saroltával. színen hallgathatók meg magnetoíonszalagról. Babits Mihály többek között így emlékezik meg Kosztolányi Dezső temetésén: »Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, mint egy könyv«.. Rajta kívül még Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Somlyó Zoltán hangja is hallható. A másik szobában csendes, majdnem nyugtalanító meghittségben rangos kép- Izóművészeti alkotások, szobrok és festmények sorakoznak egymás mellett. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Veres Péter, Németh László, Babits Mihály, Füst Milán, Gellert Oszkár, Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Hatvány Lzjos, Krúdy Gyula és mások képei. A halhatatlanság irodalmi pantheonja ez, ahová a nemzet irodalmi nagyságai bevonultak. Itt ebben a szobában az elkövetkező években újabb kiállításokat is láthatnak majd a látogatók. A Nyugat íróinak, szerkesztődnek emlékeit, relikviáit, egy-egy író vagy írócsoport tevékenységét. sze’iemi munkásságát mutatják be a rendezők. Sz. B. (Soproni András (ordítása) Russell Baker *4 áoodad fa Van egy doodad fám a nappaliban. Aki New Yorkban él, az rákényszerül az ilyesmire. New Yorkban minden »fontos« embernek rengeteg szobanövénye van, ami elég természetes is, ha belegondolunk, hogy mihelyt kilépnek a szob ))ól, a tájkép csupa cement és magas vérnyomás. Amikor az ember először letelepedik New Yorkban, az egész őrültségnek tűnik. Az a rengeteg levegő híján elrozsdásodott szobanövény, a kandalló előtti cserépben nevelt grape fruit, és a bany- nyan fa, melyet kissé megmetszettek, hogy mögüle kilátsszon a televízió. De hiába, lépést kell tarfani, különben a New York-iak úgy vélekednek majd. hogy nem tartozol a »fontos« emberek közé, .és nem jönnek el többé vi- csorázni; s ez megöli még a reményét is annak, hogy valaha azok körébe tartozhass, akiket Jacqueline Onassis környezetében látni. Mármint a fontos emberekében. New Yorkban az a lényeg, hogy áz ember Fontos Ember legyen. így hat én is megvettem a szokásos növényeket. Páfrányokat, borostyánt, philo- dendront, citromfát, kaktuszt, kókuszpálmát, és vénusz- légyölőt. A növények mind gyűlöltek engem, és én viszont- gyűlöltem őket. Szüntelenül szekáltuk egymást. Nem tetszett nekik a megvilágítás. A levegő páratartalma nem tolt megfelelő, és miért nem tápláltam őket gondosabban. No, meg a víz! Az öntözés. Hol késett az öntözés? Hamarosan tudtomra adták, hogy vagy ők, vagy en En pedig tudtukra adtam, hogy én maradok. Amikor az utolsó is elvánszorgott a növények temetőjébe, akkor újra bevásároltam néhányat, de ezúttal olyanokat, amelyek megélnek a sanyarú New York-i körülmények között, és meg is szolgálják a gondozásukat. Például a doodad fa 40 láb magasra megnő — napfény és víz nélkül. Azokkal a koromsze mesékkel táplálkozik, amelyek az ablakon át beszűrődnek a lakásba. A szoba belnézete természetesen nem engedi 40 láb magasra nőni, de a pompásan rugalmas doodad fa, a mennyezetet elérve vízszintesen nő tovább, majd a szoba túlsó felénél lefelé kezd kúszni. Akinek tüzlépcső van az ablaka elölt, az élvezheti az Amazon folyó medencéjéből származó hootchbub-venyige indáit. Ez a növény ugyanis rendkívül érzékeny az emberi test illatára. Ha valaki csak néhány lábnyi közelségbe kerül hozzá — mondjuk egy betörő, aki az ablakon át akar behatolni —, a karvastagsági indák sűrűn körbe fonják! A hootc.hbub tulajdonképpen az orchidea nektárját akarja kiszívni, amelyről különös fejlődéstörténeti tévedés folytán úgy véli, hogy az emberi testben található. A hootchbub vad, de nem gonosz növény, Miután fölfedezte, hogy zsákmánya nem tartalmazza az értéltes nektárt, melyre ő oly kétség- beesetten vágyakozik, a csalódás fájdalmas sóhaját hallatja és kihajítja áldozatit az ablakon. Nekem három hoot- chbub-növényem van és az egyiket éppen most pereli kártérítésért egy házaló lexikonkereskedő. Minden New York-i lakásnak javára válna néhány cserép hohenstein-moha. Ez nem közönséges moha, hamm olyan, amelyet most fedeztek föl a Suvos-dinasztia sírja körül végzett ásatásoknál. Jellemző vonása az, hogy vacsoravendégség vagy koktélparti alkalmával körül kúsz- sza a vendégeket, és kellemetlen kis szippantó hangokat hallat. Ez tulajdonképpen annak a sajátos Kifejezés- módja, hogy milyen nagy öröm végre élő embereket látni, a sírban töltött évszázadok után. Természetesen ez! senki sem érti, ezért a hohenstein-moha sohasem unalmas. Sőt: még társalgási témául is kiválóan megfelel. Fordította: Ziláld Judit
