Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

A műszaki konferencia jegyzőkönyvéből igyan lesz a kevesebbéi több? Szépen zöldellnek a vetések A rendkívüli időjárás miatt több változást hozott az idei év a Nagyatádi .Konzerv­gyár munkájában. Az 1975-ös közepes sikerű esztendőhöz képest nagyszabású tervekkel kezdték 1976-ot. Ezúttal azonban az időjárás alaposan fölforgatta a terveket. A gyengébb termés miatt termé­keik hagyományos arányát meg kellett változtatni. Csak zöldborsóból és almából si­került az előirányzott mennyi­séget fölvásárolni, a zöldbab­nak csak 60, az uborkának 75, a paradicsomnak 84 és a pap­rikának mindössze 45 száza­lékát szállították be a földek­ről. Különösen a paprikánál állt elő új helyzet. A nyári időszakban, amikor a kiske­reskedelmi forgalomban csak kevés paprika volt, partne­reik a leszerződött termést dup­la áron a MÉK-nek és a bol­toknak adták el. A kényszer- helyzetben a nyersanyagok fo­gadásának föltételei is rész­ben módosultak. A miniszteri határozat — minden zöldséget föl kell vásárolni — a gyárban azt jelentette, hogy sok kis apró tételben érkezett az áru, s fogadását gondosabban kel­lett megszervezni, mintha a nagyüzemi táblákról szállítot­tak volna. A tavalyinál ugyan többet termeltek a legtöbb termék­ből, mégis az alapanyaghiány volt az oka, hogy nem érték el az előirányzott mennyisé­get. Az első három hónap árutermelésének értéke 34 millió forinttal magasabb a tavalyinál, de 39 millióval ke­vesebb, mint amennyit célul tűztek ki. A raktárakba ke­rült különböző zöldség- és gyümölcskonzervek, dzsemek és ízek, nem pihenhettek ott hosszabb ideig. A gyár kisebb termelése ellenére is túltelje­sítette értékesítési előirányza­tát Rendkívül dinamikusan nőtt a tőkés export, és az eddi­gieknél sokkal többet vittek a belkereskedelemnek is. Jel­lemző számadatot hallottunk a konferencián: a gyár ter­mékei eddig 80—85 százalék­ban külföldre kerültek. Most kevesebbel exportálnak, s na­gyobb hányad jut a hazai fo­gyasztók asztalára. A belke­reskedelem igénye országosan évi 20 ezer vagon áru. Ehhez a gyár a maga leszerződött 1215 vagonos árumennyiségé­vel járul hozzá. Az értékesítés­ben megváltozott helyzet új intézkedéseket követel a rak­tározásban, szállításban is. Ed­dig a gyárból néhány alka­lommal nagy tételben — »va- gonszám« — vitték el az árut. Most a folyamatos ellá­tás érdekében rendszeresen szállítanak kis tételekben konzerveket a kereskedelem­nek. S ennek jó megszerve­zése kétszeres terhet jelent a gyárnak. Év közben a termelés költségei — zömmel külső ha­tásokra — gyorsan emelked­tek. A termékszerkezetben nőtt a félkész termékek és a magasabb ejiergiaigényes cik­kek, munkafolyamatok aránya, és a gyárban igyekeztek job­ban értékesülő, minőségileg kifogástalanabb nyersanyago­kat beszerezni. De ez nem volt mindig olcsó. Hatvan vagon import sárgarépát vettek meg például év közben — ötszörös áron. Az eredményrontó költ­ségeket csak jobb gazdálko­dással, az üzemi költségek le­faragásával lehetett ellensú­lyozni. í gy az idei kedvezőtlen hely­zetben különösen megnőtt a jobb szervezés, az anyag- és energiatakarékosság jelentő­sége. Némiképp megváltozitat- ták a termékösszetételt. A rossz termés miatt elmaradt cseresznye-, meggy-, körte-, szilva- és őszibarackbefőttek helyett több alma-, sárgaba­rack- és vegyes befőttet ké­szítettek. A zöldbab-, paradi­csom- és natúrlecsókonzervek- nél tapasztalható lemaradást az almasűrítmények és a sa­vanyúságok gyártásának nö­velésével próbálták behozni. Tovább csökkentették az anyagköltségeket, és javult a normához viszonyított anyag­fölhasználás. Különösen ki­emelkedő eredményeket ho­zott a DH-munkarendszer be­vezetése. Ma már minden ter­melőüzemben, összesen 0 egységben alkalmazzák a DH-t. S az eredmény: 2 szá­zalékkal csökkent a költség­szint. A minőség fontosságát hangsúlyozta Jéger Ferenc igazgató. Ne kifogásolhassa senki a hibás csomagolást, s azt, hogy idegen anyag került a konzervbe. És bár a gyár­ban néha aggasztó méreteket ölt a munkaerőhiány, ha kel­lett, akár fontos helyekről is raktak embereket a sárgaré­patisztításhoz, válogatáshoz. (Az esőzések miatt a sárga­répa duzzadt és repedt.) A minőség betartása sokszor a gyáron kívüli tényezőktől (például megfelelően záródó zöldborsós doboz), gyakran karbantartásoktól (a zárógé­pek gyakoribb ellenőrzése) és a dolgozó lelkiismeretességétől is függ. A gyárban minden­esetre örömmel könyvelték el: az idén csak 1,8 milliós rak­tári romlást kellett elszámol­niuk a tavalyi 2,3 millióhoz képest. (Folytatjuk) Csupor Tibor Fiatal rendőrök a KISZ-ben öten ültünk Batári István alezredes, siófoki járási rend­őrkapitány szobájában. Kusz József járási KISZ-titkár, Ni- kos János, a kapitányság KISZ-alapszervezetének tit­kára, Barabás Ede vezetőségi tag és jómagam. Az augusz­tusban alakult rendőrségi KISZ-alapszervezetről ue- szélgettünk. Batári István szólt először: az okokról: — Mint sok helyütt, a rend­őrségnél is napjainkban fo­lyik a generációváltás. Sok fiatal kerül a testületbe, a »•törzsgárda« lassan nyugdíjba megy. Ezért már korábban is felmerült a KlSZ-alapszerve- zet megalakításának igénye. Az új kapitányság létrejötté­vel megértek a feltételek ar­ra, hogy összegyűljenek, így a pártbizottsággal egyetértve megalakult az alapszervezet. — Mit várnak a kapitány­ság vezetői az új szervezet­től? — A fiatalok be akartak kapcsolódni a szövetség életé­be, többen is vannak, mint például egy községi alapszer­vezetben. Azt várjuk tőlük, amiért ők maguk is beléptek a KISZ-be. A szakmai, a po­litikai, az erkölcsi és a fe­gyelmi nevelést erősíti ez az atapszervezet. Pártszerveze­tünk segíti, irányítja a KISZ- eseket, s azt sem titkoljuk, hogy az ifjúkommunistákat fel akarjuk készíteni a veze­tővé válásra. Előbb-utóbb át­veszik a stafétabotot. — Az első jelekből ítélve milyen reményekkel indul a közösség? — Néhány akciójukról már tudok. Egy példa: társadalmi munkában segítettek a vízi rendőröknek a hajófestésben. Nagyon komoly lendülettel kezdték meg tevékenységüket. A jelenlegi vezetőség alkal­mas arra, hogy összefogja a fiatalokat. Én bízom benne, hogy »hozzák« a tervet. Fel­készülnek a szolgálati felada­tokra. A KISZ segíteni fogja a művelődést, a politikai fel­készülést. Érdemes megemlí­teni a november 7-e tisztele­tére rendezett szakmai-politi­kai vetélkedőt, mely a múlt héten zajlott le. Természete­sen nemcsak várjuk a fiata­loktól az eredményeket, ha­nem segítünk is nekik. Hiszen együtt dolgozunk, azonos a munkánk. Épp ezért a veze­tők figyelmét is felhívtam ar­ra, hogy törődjenek az ifjú­kommunistákkal. Nikoe János a tagok egyé­ni megbízatásairól beszélt: — Szabad időnkben társa­dalmi munkát vállalunk, az említett hajófestésen kívül már voltunk az újhelyi gaz­daságban almát szedni. Persze — akármilyen jól indultunk — még úgy vagyunk sokszor, mint a gyerek, amikor járni tanul. A KISZ-munka nem játék, nem könnyű elkezdeni. Kusz József szólt közbe: — Persze, 'hadd segitsem ki Jánost: nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy sok KISZ-es rendőr tanul marxis­ta középiskolában, s úttörő- csapatoknál vállalt pártfogó feladatot. Igazi politikai mun­kát végeznek. Batári István is kiegészítet­te a felsorolást: — Siófokon nagyon gyenge az Ifjú Gárda munkája. Né­hány évvel ezelőtt pedig iól dolgoztak. A mi KISZ-eseink segítenek helyrehozni a hibá­kat, hogy a hazafias nevelést előmozdítsák. — A mindennapi munkában miként kamatozik a KISZ- ben végzett tevékenység? — kérdeztem Nikos Jánost. — Hozzánk is különböző felkészültségű, különböző tu­dású fiatalok kerülnek. A szakmai képzést is segítjük. Az alapszervezet tagjai a köz­rendvédelemben dolgoznak. Amit egy-egy foglalkozáson tanulnak, azt felhasználják munka közben. Megbeszéljük, hogy milyen esetekkel talál­kozhatunk »kint a területen«, felkészülünk rájuk. Barabás Ede kultúros. Ö folytatta a gondolatsort: — Már az első taggyűlé­sen foglalkoztunk az intézke­dési morál kérdéseivel. Be­széltünk a kulturált föllé­pésről, mert ez nagyon fon­tos a mi munkánkban. És — nem utolsó dolog — arra is jók a KISZ-es összejövetelek, hogy mind jobban megszeres­sük a hivatásunkat. — Helyzetükből következik, hogy nyáron van a legtöbb tennivalójuk, A KISZ hogyan segíti ezt? — Terveink vannak már a következő szezonra. A meg­előző tevékenységet szeret­nénk erősíteni. Elsősorban azért, hogy ne akkor kelljen közbelépni, amikor már baj van, ne éjfélkor kelljen be­hozni a randalírozókat. Sza­bad időnkben, az ifjúgárdis­tákkal együtt, »őrjáratokat« tartanánk. Azért is jó, hogy létrejött a KlSZ-alapszer- vezet, mert mi a munkánk­ból következően legtöbbször az élet perifériájára szorult emberekkel találkozunk. Most több kapcsolatunk lesz a tisz­tességes fiatalokkal is. — Mi a mai fiatal rendőr véleménye a mai fiatalokról? Nikos János válaszolt: — Tudjuk, hogy a nagy többség nem azokból. áll, akiket már Ede említett; nem a »perifériára szorultakból«. A tanácsainkat — ha valami okból a városban vagy a Ba- laton-parton találkozunk — többnyire megfogadják. — Mi a »legeket«, a leg­hangosabbakat, a legszemte­lenebbeket nem szeretjük — folytatta Batári István —, azokat, akiket rögtön »észre kell venni«. A fiatalos, divatos élet nem jelenti azt, hogy bár­mi rosszat tenne valaki. Csakhogy ma a rendbontók sokkal »kifinomultabbak«, mint régen. Válogatottabb eszközeik vannak, mint a húsz évvel ezelőtti huligánoknak. Ezért kell a mi munkánknak fejlődnie, és ezért kell a mi fiataljainkat »meggyúrni«, fejlődésüket segíteni. Hogy jól vigyék majd tovább a rendőri munkát. Azért dolgozunk, hogy a fiatal rendőrök job­bak legyenek, mint mi. Luthár Péter 12 500 hektár kukoricát takarítottak be a múlt héten a tss-eh A megyében elsőként a Balatonnagybereki Állami Gazda­ság végzett az 1600 hektáron termelt kukorica betakarítá­sával. Megnyugvást jelentett az őszi munkák szervezését segí­tő megyei bizottságnak, hogy tegnap — első ízben — már arról válthattak szót: milyen minőségűek, miként fejlődnek az őszi kalászosok. Örömet keltő az a tény, hogy végez­lek a nagy munkával, sót bú­zából a tervezettnél valami­vel többet is vetettek, de leg­alább ilyen öröm, hogy a ve­tések szépen fejlődnek, az eddigi tapasztalatok szerint különösebb növényegészség­ügyi probléma sehol sem ta­pasztalható. A korai vetések — repce, őszi árpa, néhány rozstábla — a jó idő hatásá­ra a szokásosnál erőteljeseb­bek, ezért a gazdaságok fi­gyeljék kalászosaikat, s ha szükséges, azonnal tegyék meg a védelmi intézkedéseket. A múlt héten a megyében mindenütt meggyorsult a cu­korrépa szedése — a siófoki járásban be is fejezték ezt a munkát. Ha az időjárás nem változik, a hét végére a me­gye valamennyi szövetkezete túl . lesz ezen a feladaton. Most az átvétel, a szállítások meg­gyorsítására kell nagyobb fi­gyelmet fordítani, mert csak igy érhető el, hogy a gyár no­vember végéig átvegyen min­den termést. A jó idő kihasználását, a szorgalmas munkát jelző ör­vendetes tények nem feled­tethetik azokat a gondokat, melyekkel ezekben a napok­ban birkóznak gazdaságaink. Elsősorban a még igen nagy feladatot jelentő kukoricabe­takarítást említjük. A múlt héten mintegy tizenkét és fél ezer hektárról került le a ter­més, ami azt jelenti, hogy a vetésterület kétharmadán vé­geztek a betakarítással a nagy­üzemek. Csaknem harminc­ezer hektár még hátravan. Általános tapasztalat, hogy az üzemek a betakarítás üte­mét fokozni tudnák, ám a szárítási lehetőségek korláto­zottak, és még mindig igen magas a termés víztartalma. Nemcsak a termés mielőbbi biztonságba helyezése miatt válik most már szükségessé a nagyobb arányú fóliás táro­lás, hanem azért is, mert meg­jelent a kukoricaszárat pusz­tító fuzárium. A másik gond, hogy meg­lehetősen lassú ütemű me­gyénkben az őszi mélyszántás. Egy hét alatt mindössze nyolc­ezer hektárral nőtt d mély­szántott terület, s a feladat alig több mint egyharmadával végeztek eddig nagyüzemeink. Jó néhány helyen azzal ma­gyarázzák a lemaradást, hogy nem érkeztek meg az igényelt T 150/K traktorok. Az Agroker tegnapi tájékoztatója szerint ezekre a nagy teljesítményű erőgépekre nemcsak ebben az évben nem számíthatnak a nagyüzemek, hanem a jövő év elején sem. Típuscserére azon­ban van lehetőség MTZ—80- as, Zetor 121-es és Rába-Stei- ger gépekből. Nem lehet elfogadni azt a néhány helyen tapasztalt ál­lásfoglalást, hogy munkadíj- és költségmegtakarítás miatt halogatják az őszi mélyszán­tást. A munka elodázása a jövő évi termést veszélyezteti — ez a fajta takarékosság mind az üzem, mind a nép­gazdaság szempontjából ká­ros! A megyei bizottság teg­nap úgy foglalt állást, hogy az egyéb Ő6zi munkákhoz ha­sonlóan az őszi mélyszántás­nál is élni kell az egymás megsegítésében, a gépátcso­portosításokban rejlő lehető­ségekkel. Mindent el kell kö­vetni azért, hogy november végéig valamennyi, még visz- szalevő munka elkészüljön. Ahogy mondani szokás: teljes ,rendet találjon a tél a határ­ban. V. M. A döröcskei fogatosnak öt fia van — Röpke, nj’eee! Baba, hajsz! S húzza a két ló a legne­hezebb terhet is. Cukorrépá­val vagy kukoricával dugig rakott szekeret. Most van itt az ideje, most keil hordani. Lépésben ballag a két állat a kocsival, végig a házőrségúton. Gyógyító vidék ez a somogy- döröcskei. A színüket tartó, kedves dombok közé épült a falu. Most is van egy — így mondják: strúmabetegségben — szenvedő pesti vendég itt. S lám: néhány hónap alatta nyaka visszanyerte régi, be­tegség nélküli formáját. Hát ilyen vidék ez. Hosszú házak fehérben, sárgában várják az évszakok fordulását. Köd nedvétől nyirkos, burjánzó nö­vényzet mellett halad a ko­csi. »Röpke, nyeee!« A gya­logosnak a szárazeret átívelő I karó- és deszkahídon kell át- botolognia, de a bakon ülő ember a széles, kocsiknak ké­szült építményen kerül át a túloldalra. És már otthon is van Orsós Antal. A háza olyan, mint a többi. Hajda­nában — de régen is volt! — kitelepült lakói magárahagy- ták. 1962-ben vették meg Or- sósék, tizenötezer forintért, ötévi részletre. — Javítani kellett rajta, de mennyit! — emlékezik a gaz­da. — A gyerekekkel aztán rendbe raktuk. Ök kőműve­sek; még a konyhát is lece­menteztük. Mert földes volt, persze, hogy földes... Itt vagyunk a tornácon, nagy lépésekkel segítjük át magunkat a macskákon, sze­líd kutyákon. Két egyforma nagyságú helyiség alkotja a lakóterületet Orsóséknál. A konyhában a hűtőgép fehér színe mellett egy citera bar­nája köti meg a pillantást. Televízió képernyője csillan hidegen. A rádió varázsszeme zöldben játszik. — Kell egy kis kikapcso­lódás. Nehéz testi munkán va­gyok. Nagy darab, erős ember Orsós Antal. Tengerkék sze­me van, gesztenyeszín haja, apró bajusza. Ül a széken, az ölében nyugtatja hatalmas két kezét. Negyvenhat éves. A csikótűzhelyen rotyog az ebéd, ínycsiklandó ételillat terjeng. Bepárásodik az ab­laküveg; kint november hű­vös borúja, bent a hirtelen jött ismerkedés melege. A fe­leség törékeny, beteges asz- szony — ötvenéves — emeli a fedőt, kavarja az ételt. • — Fogatos vagyok a tsz- ben — mondja Orsós. — De ha kell, az állatok mellett végzem a munkát vagy zsá­kolok. Amit kell, amire kér­nek. A bábonymegyeri tizen­nyolc évet emlegeti, onnan költöztek ide. Az azelőtti időkre kérdezek. Kerüli a választ, s megértem; nem tá­volságban, de életkörülmé­nyekben még messzebbről jöhettek, míg valóban hazata­láltak. — A munkám után ismer­kedtek itt velem az emberek, Döröcskén. És énnekem sen­kivel bajom nem volt itt. Pe­dig 6ok nehézségen mentünk át. Hogy melyek lehettek ezek, nem is kell mondani. A fa­lon fényképmontázs; öt fiú arcképe egymás közelében, egy keretben. Az Orsós gye­rekek, ha egymás mellé áll­nak, olyanok, mint az orgona sípjai. Négyen »kiröpültek« már. De addig...! — Jancsi, a legidősebb, a kőművesszakmát tanulta, most gépkocsin van. Zicsen laknak a feleségével meg az uno­kánkkal. Imre, hát ő is kő­művesnek tanult. Buszvezető lett belőle Budapesten. Anti, aki a nevemet viseli, szintén kőművesszakmát szerzett. Eb­ben is dolgozik. Józsi a ne­gyedik, neki is ipart adtunk a kezébe. Sanyika nyolcadi­kos. Nehéz volt őket fölne­velni, ruházni. Néha segített a tanács, a tsz meg az embe­rek. Kis pénzzel, ruhával. Ritkán van együtt a csa­lád. Nagy eseményekre ülik csak körbe a közös asztalt immár. Talán megpihennek ilyenkor a szemek a falak dí­szein, az okleveleken, me­lyeket sportsikerért vagy a szakma ifjú mestere vetélke­dőn való részvételért kaptaka gyerekek. Imre szakmunkás- bizonyítványát is barna keret fogja közre. A tanulást, a tu­dást megbecsülik ebben a házban, úgy tetszik. — Meg a munkát. Ezerki- lencszáz-kétezer forint a fize­tésem a szövetkezetben, mely­nek 1964 óta tagja vagyok. De mindig rádolgozom erre. Itt­hon meg a háztáji vár. Nem »összejáró« emberek, ennyire nem melegedtek ösz- sze senkivel — s ez valószí­nűleg nem is rajtuk múlott egészen —, annyi azonban bi­zonyos, hogy kölcsönös tiszte­lettel veszik le a sáp Icát egy­más előtt; Orsós Antal, meg a többi Somogyd ör öcskei fér­fiember. így búcsúzom én is tólük. Leskó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom