Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-21 / 117. szám

Csökken az elvándorlás

Kétkedés és bizakodás Komlósdon

' V

A túlteljesítés, , a többlet- munka ilyen honorálása kétségkívül célravezető, s kizárja azt a lehetőséget is, hogy valaki csak a »jól fizető« munkára specializálja magát, ugyanis a prémium egyik előfeltétele az előírt, tízórás munkanapok megszerzése. A November 7. Termelőszövetke- j zetben tételesen felsorolták, j

Korszerű, áj vízművel épít Szolnokon a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat. Az új létesítmény üzembe helyezése után először negyvenötezer, majd hetvenötezer köbméter jó minőségi) ivóvizet szolgáltat a gyorsan fejlődő városnak.

Majd félezer lakosa volt a század első évtizedében az akkor 74 házból álló Kom- lósdnak. Azóta a falu egyre »kisebb« lett. Igaz, az utóbbi évtizedekben 30 újabb ház épült, és a régi parasztházak nagy részét is felújították, az itt lakók száma mégis alig haladja meg a háromszázat. Legtöbbjük idős ember. A sorvadás fő okát mindenki ismeri: »Gazdag község volt ez, sok volt az egyke és az egyse.« Az itt lakók pontosan tudják, . melyik ház marad népteleníil néhány év múlva. Húsznál is több az ilyen. Mégis, a kérdésre — Gyűrűfű sorsára jut-e Komlósd? — határozott nemmel válaszolnak.

1973 tavaszán megszűnt az önálló községi tanács. Mikor a falu életét jól ismerő ember után érdeklődöm, Seffer Ernő csokonyavisontai tanácselnökhöz, a volt komiósdi tanácselnökhöz küldenek.

Seffer Ernő első mondata: Itt nincs perspektíva. Szavaiban nem nehéz megérezni a kedvetlenséget, az eredmény nélkül maradt munka okozta pesszimizmust.

— Már 1969-ben megegyeztünk a babócsai áfész-szel

egy új bolt és kocsma építésére. Tavaly ismét szóba került a falu számára fontos terv. A tanács 600 ezer forintot ajánlott fel, a tsz fuvarral, a lakosság társadalmi munkával segítene. Egy hónapja azután kiderült, semmi •sem lesz az egészből. Ugyancsak 69-ben vettük tervbe egy kulturális létesítmény építését. Ez is csak terv maradt. Három község: Drávaszentes, Péterhida és Komlósd közösen használta föl a fejlesztési pénzeket. Először megoldottuk az első kettő legfőbb gondjait, mire azonban Komlósd is sorra került volna, megszűnt az önálló tanács.

Ügy látszik, a volt • tanácselnök szavai magyarázatot adnak a faluban időnként elhangzó véleményre: »Barcs

nemcsak a fiatalokat szívja el, hanem a fejlődés lehetőségét is.«

A további beszélgetésből kiderül, hogy az utóbbi állítás nem helytálló. Egy éve például teljesen megszűnt az elvándorlás. Mit mond erről Daru Zsuzsa, a Béke Tsz KISZ-titkára?

— Egyre inkább terjed a vélemény: nem érdemes mindenáron a városba törekedni.

| Vannak, akik már megbán- I ták, hogy elmentek . ..

— Könnyű úgy városon élni, ha a falun maradt szülök pénzzel, hazaival, miegyj mással támogatják újdonsült városi gyermekeiket — told- I ja meg lánya szavait Daru Jánosné. — Az öregek azonban meghalnak, és a gyerekek rájönnek: itthon könynyebb a megélhetés.

Sokan úgy gondolkodnak: inkább innen járok be a nyolc kilométerre levő Barcsra. minthogy beköltözzek. Seiler Ernő szerint, ha itt helyben lenne elegendő megfelelő munkahely, egy fiatal se menne el. A »megfelelő« azt jelenti: ipari jellegű szak-í munka.

Zsuzsa közben néhány számítást végez, melyekből érdekes következtetéseket von le.

— A nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása folytán több mint fálszáz idős tsz-tag megy nyugdíjba öt éven belül. A gazdaságot egyebek közt ez ösztönzi a gépesítés fokozására. A gépekhez azonban traktorosokra és szerelőkre van szükség. Ezek az új munkahelyek pedig már a fiatalokat is vonzzák.

Prémium csak túlteljesítésért

Az ádánd-balatonszabadi tsz módszere

Időben jócskán eltávolodtunk azoktól a — gyakori és rossz — szokásoktól, mikor a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben egy-egy munkához már úgy fogtak hozzá az emberek, hogy előtte megkérdez- . ték: ha ezt vagy azt a feladatot ellátják (nem tesznek többet, csak éppen ellátják), mekkora prémium illeti őket a munkadíjon felül. Eleinte csak néhány kivétel akadt, azután gyakorlattá vált, hogy a prémium az alapmunkadíj elmaradhatatlan részévé vált. Természetes, hogy elveszítette azt az

eredeti rendeltetését,

hogy jobb, több munkára ösztönözzön, s megkülönböztesse a plusz juttatással a jól dolgozót a jobban dolgozótól. Hallottunk olyan esetről is, hogy egy-egy megbízatást nem vállaltak másképp, csak ha prémiumot tűznek ki annak teljesítéséért (nem túlteljesítéséért). Mezőgazdasági nagyüzemeink fejlődése során elsorvadtak ezek a vadhajtások, és ahogy szilárdult a munkafegyelem, szervezettebbé vált az irányítás és a gazdálkodás,

szabályzatokat készítettek, fél- _ . ................................................

r

e érthetetlen - és félrema- minden fegyelmi bún- |

gyarázhatatlan — keretekbe foglalták a premizálás rendszerét.

Az ádánd—balatonszabadi

November 7. Termelőszövetkezetben például két fő csoportra osztották a premizálható dolgozókat és a prémiumfeltételeket. Ezek közül az egyik a fizikai dolgozók és más beosztottak csoportja. A szabályzatban szó szerint ez áll: »Akkor részesülhetnek prémiumban, ha a foglalkoztató üzemág (részleg) a tervezett jövedelmét (feladatát) túlteljesíti.

A jövedelem túlteljesítésének összegéből az üzemágak meghatározott mértékben, egyenként 25-től 50 százalékig premizálhatnak. Az üzemágban kiosztnató összes prémiumot az üzemág a saját rendszere szerint osztja ki. Ha az üzemág a felosztást külön nem • szabályozza, akkor ez a személyenkénti kereset arányában történik. A prémiumra való jogo-, sultság elemi föltétele, hogy a dolgozó az előírt munkanapokat teljesítse.«

hogy az egyes termelőterületeken

a terven felüli jövedelembői

milyen arányban részesülhetnek azok, akik ahhoz hozzájárultak (az egy dolgozónak kifizetett prémium összege nem lehet több az illető envhavi átlagkereseténél). A szántóföldi növénytermesztésnél például 25 százalék a részesedés mértéke, s ugyanennyi a termény- gazdálkodásban, a szarvasmarha- és juh tény ész Lesben, a sertés- és baromfitelepen, a keverőüzemben, az építési üzemágnál, a növendékmarha,-tar- tásnál és a marhahizlalásnál; 50 százalék a kertészetben, a szőlő és gyümölcstermesztésben, az eraugazd álkodásnál, az anyaggazdálkodásnál, a gépjavításnál, a tmk-nál és a gépüzemelésnél.

Szigorú föltételekkel megállapították: ki néni jogosult prémiumra még akkor sem, ha az üzemág, ahol dolgozik, jelentősen túlteljesítette jövedelemtervét, s a dolgozó a szükséges tízórás munkanapokat is megszerezte. Azt is kidolgozták, milyen okok következtében csökkentik a prémiumot.

tetésnek vagy csökkentés, vagy teljes megvonás a következménye. Ha a dolgozónak írásbeli megrovást adtak valamilyen vétségért, akkor 25, ha két napot igazolatlanul mulasztott vagy kártérítésre kötelezték, akkor 50 százalékot vonnak le a prémiumból. Elesik a teljes prémiumától az, aki három napot igazolatlanul mulasztott, fegvelmi miatt alacsonyabb munkakörbe helyezték vagy leváltották, illetve önkényesen elhagyta az üzem- ágát. A csökkentésről vagy a teljes megvonásról írásban értesítik a dolgozót, aki. a határozat ellen a döntőbizottságnál föllebbezhet.

Ez az egész módszer természetesen csak ott érvényesülhet kifogástalanul — és ezzel töltheti be rendeltetését —, ahol minden kapcsolódó munka is rendben megy. Ahhoz, hogy a premizálás követelményrendszerét felállítsák, nélkülözhetetlenek a kivitelezés feltételei. Pontos munka- szervezés, a teljesítmények gondos és gyors elszámolása, a végzett munkák helyes értékelése mind, mind olyan ténye- [ ző, mely nélkül a premizálási rendszer nem állhatja meg a j helyét, s nem érheti el azt a j célt, amiért bevezették.

H. F. í

így tehát a fiatalok és a korszerű munkalehetőségek száma néhány éven beiül azonos lesz.

— A komiósdiak fele, ha akarna, akár holnap is vehetne autót — mondja Seffer Ernő. Sokan vesznek Is. így Barcs még közelebb kerül városias előnyeivel. Az itt lakóknak nincsenek irreális fejlesztési igényeik. Azt azonban joggal elvárhatják, hogy a megfelelő alapellátást biztosítsák.

Barcson a közös községi tanácson kiderült, hogy ezt az alapellátást mindenképpen biztosítani fogják. Németh Jenő tanácselnök szerint tévesek Seffer Ernő értesülései.

1 — Szerződésünk van a babócsai álész-szel a kereskedelmi egységek megépítésére. A 600 ezres beruházás munkálatai még az idén megkezdődnek. Ugyancsak készen vannak már az »alapellátást biztosító komplexum« tervei. Eszerint az iskolához csatlakozó új épületszárnyban kap majd helyet egyebek közt a posta, az orvosi rendelő, a könyvtár és egy klubszoba.

Németh Jenő elmondta még, hogy most intézkedtek a közlekedés megjavítására. így Komlósdról Barcs negyedóra alatt elérhető. Érthető tehát, hogy csökken a beköltözők száma.

— Képletesen szólva, mint Barcs »külvárosának« igenis van jövője Komlósdnak. A faluban tapasztalható pesszimizmus egyik oka, hogy a helyi tanács megszűnésével keletkezett űrt a tanácsi megbízotti hálózat még nem tölti be. Még nem elég olajozott ez az új »szerkezet«, és a helybeliek maguk sem tettek meg mindent az előrelépésért.

Ezért az előrelépésért ma a Béke Tsz tesz a legtöbbet, például azzal, hogy 12 fiatal továbbtanulását .segíti; Ezek a liatalpk mag biztosan maradnak.

Békefi Lajos főagronómus szerint a gazdasag jó adottságú. Jó minőségű a föld és nem ritka a 100 hektárnál nagyobb tábla. A múlt években tovább egyszerűsödött a 'vetésszerkezet, így most már optimálisan ki tudják használni a lehetőségeket.

A gazdaságban megszokott gyors fejlődés mellett a falu lassúbb előrehaladását néhányan visszafejlődésnek érzik. Az igények Komlósdon is a lehetőségek előtt járnak. Kétkedés és bizakodás keveredik az emberekben, azonban — elsősorban a, fiatalok között — egyre többen értik meg, hogy a bizakodásnak nagyobb alapja van.

Bíró Fcrehc

Uj vízmű

Feszültségek

U

taznak a munkások. Nagy részük hajnalban kel. késő délután vagy este ér haza. Fárasztó. A bejárók naponta átlagosan két-három órát várakoznak és utaznak. Ennyivel kevesebb idejük jut a pihenésre, a művelődésre és a szórakozásra. A közlekedési gondok nehezítik az üzem- szervezést, különösen a több műszakos üzemekben, de ott is. ahol jobban ki lehetne használni a gépeket, ha mondjuk két műszakot indíthatnának. Feszültségek ezek a javából. Gyárak nőttek Somogybán, munkaalkalmat teremtök, munkaerőt követelők. Üt- és vasúthálózat futja be a megyét, kényelmes autóbuszok szállítják az utasokat. A fejlődés örömet cs jobb életet hoz. A fejlődés azonban feszültségeket is teremt. Az egyensúly nehezen elképzelhető. Megyénkben jelenleg 24 600 dolgozó közlekedési eszközzel, vidékről jut el a munkahelyére. Szervezni is nehéz ezt az áramlást, hát meg megteremteni a feltételeket hozzá. Előreláthatóan nem csökken és nem is nö a bejárók száma egy évtized múlva sem. A mai állapot tehát útmutató. Az igények egyre nőnek; szószólóik legtöbbször jogosan, néha rakoncátlanul követelőzve lépnek föl. Erre is. arra is figyelni kell. A bejárók közlekedési gondjairól a párti'órumokon és a tanácsoknál, az üzemeltben és a közlekedési vállalatoknál egyre több szó esik. Nem maradnak el a tettek sem, de úgy látszik: vannak még tartalékaink.

Helyzetkép. Tíz gyár vezetőjét kertem: segítsen a helyzet feltárásában. Készséges, elemző leveleket kaptam, köszönet érte. Belőlük csak a főbb és általánosítható jelenségeket használhatom föl, de a részjavaslataik is eljutottak az illetékesekhez. A tin. gyárban csaknem tizenkétezer ember dolgozik, átlagosan 40 százalékuk bejáró. A legszoritóbb helyzetről Tab és Barcs, illetve Nagyatád környékéről kaptam hírt. A BVG tabi gyáregységének minden dolgozója bejáró. A munkások egyharmada közlekedési nehézségek miatt nem tud két műszakot vállalni. A gépek,1 berendezések kihasználhatatlanok. A Videoton tabi gyáregysége dolgozóinak is 59.6 százaléka bejáró. Fokozni kellene a termelést, de csak részben tudják beindítani a második műszakot. (Tab környékén még az idén javulás várható a közlekedésben.) Az Építőgépgyártó Vállalat barcsi telepén van olyan dolgozó, aki Homokszentgyörgy- ről jár be, s öt órát tölt el utazással, várakozással. Másutt hajnali háromkor kelő emberek utaznak a délelőtti műszakra. A nagyatádi gondokat jóF ismerik az illetékesek. A cérnagyár, a, konzervgyár munkásai csak a Nagyatád—Barcs közötti vasútvonal fölszámolása után, 1976 végétől juthatnak el könnyebben a munkahelyükre. A közútra terelt forgalomhoz tíz autóbuszt állít be a Volán. A Pamutíonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában különösen az éjszakai műszak utón idéz elő ingerültséget az egyórás várakozás; Nagyatádon a dolgozók ötven százaléka nem tudja hasznosan eltölteni a várakozási időt. A konzervgyárban 30—40 munkás érkezik egy járattal; ha késik — s ez gyakran előfordul —, a fizetéskieséssel is számolni kell.

Általános panasz. A bejárók nem tudnak részt venni az üzemek rendezvényein, az üzemi demokrácia fórumain, az oktatásokon és a művelődési életben. Fölállnak, mert megy a vonat. S ha maradnak (mint a VBKM gyárában), akkor három-négy óra tétlen várakozásra ítélik önmagukat. Panaszolják, hogy több járat nem igazodik a műszakkezdéshez. Nem panaszolják, hogy sok műszakkezdés nem igazodik a közlekedéshez.

M

enetrendegyeztetés. Az illetékesek minden évben kérik a gyárak igényeit. Tudja mindenki: megegyezés csak kölcsönös engedmények útján lehetséges. A közlekedés szakemberei , általában elmarasztalják a gyárvezetőidet, mert csupán 60—70 százalékuk tesz javaslatot. Vannak, akik hatodrangú emberekre bízzák a tárgyalást, s utána elégedetlenkednek. Mások megunják, hogy négy-öt évig ugyanazt javasolják, mégsem született megoldás. Két évvel ezelőtt, amikor a Volán számítóközpontja az üzemek javaslatai alapján kidolgozta volna Somogy járatkorszerűsítési tervét, akkor az érdekelteknek mindössze harminc százaléka küldte vissza az információs lapokat. A jó kezdeményezés — az üzemek részvétlensége, az előrelátás hiánya miatt — dugába dőlt. A gyárak vezetői — például a Videotoné — méltatlankodnak, hogy az írásba foglalt megállapodást sem teljesítette .a Volán. A BVG dicséri ugyanezt a vállalatot, miközben gondjai mérhetetlenek. Sokszínű és változatos a kép. A menetrendmódosítás nem könnyű, tudom. A legfőbb hiba mégis az: még nem beszélünk egy nyelven. A közlekedésiek, a gyáriak és az irányítók is a másikban látják a hibát. Pedig az önmagukba tekintés is szép erény, és célravezető.

Tények. A 13. sz. Volán évente negyvenegymillió utast szállít. Kétszázötven autóbusz járja az utakat, de háromszáz kellene. Méltatlankodni lehet, de néha visszapillantani Bem árt. 1969-ben még csak 142 járművel bonyolították le a forgalmat. Kiváló vállalat, jól gazdálkodik. Az a törekvése, hogy feloldja a feszültségeket. Persze sokan — és elmarasztalóan — teszik szóvá, hogy csupán a gazdasági hatékonyságra törekszik. Ehhez hadd mondjam el: 1969 és 1975 között 56,8 százalékkal nőtt az autóbuszpark, a járművek kihasználása azonban mindössze 5 százalékkal. Van vállalati érdek és fegyelem? Kell lennie. Ez a népgazdaság érdeke is, meg az is, hogy az üzemekben kihasználjuk a gépeket, legyen kettős műszak, gazdaságos termelés. S hogy ne ingerülte^, fáradtan érkezzen a munkás a gyárba, úgy gondolom, ez egyéni, vállalati és népgazdasági érdek is. Ezek találkozási pontját kellene jobban megközelíteni.

Szélsőségek. Több gyár vezetője szóvá tette, hogy a közlekedés nem számol a kényszerű túlóráztatással. A bejárók nem vállalhatnak túlórát, s ezért fokozott teher hárul a többiekre. Nyomasztó vállalati gond ez, de képtelenség figyelembe venni a közlekedés szervezésénél. Mint ahogy nem szabad kielégíteni a jogtalan igényeket sem. A községi, megyei tanácstagok gyakran interpellálnak közlekedési ügyben, néha tájékozatlanságról árulkodva. Külön járatot kértek például Mosdós és Kaposvár között, mert »a dolgozók érdeke ezt követeli«. Negyven utasról volt szó, s kiderült: mindössze kilencnek volt jogos az igénye. Ezért nem lehet autóbuszt indítani. Vagy: Balatonendrérdről jelentették: úgy jó a közlekedés, ahogy van. Két hét múlva interpelláció a megyei tanácson: »Tarthatatlan az álla pót«. A szélsőséges kívánságok, a túlfokozott igények is nehezítik a megoldást.

Beszéltem a megyei tanács vezetőivel. Gondosan áttanulmányozták a, levelekét, jóllehet számukra nem sok újat mondtak. Hogyan lehetne összegezni a tapasztalatokat? A tíz gyárigazgató észrevételeinek óriási többsége jogos. A legtöbb bajt az összekötő utak és a gépjárművek hiánya idézi elő, de ésszerűsíteni azért lehetne. Még jobb együttműködéssel, megértéssel, az érdekek egyeztetésével. Másutt bevált már a lépcsőzetes munuakezdés, ezen is érdemes töprengeni, külö- ; nősen Kaposváron. S fölmerült egy előrelátó gondolat: a vállalatok, intézmények, gazdaságok növekvő Bzámú járművét is jó volna — jogi szabályozás után — bevonni a helyközi forgalomba. Így például felszabadulhatna az iskolabuszok egy része, s részt vehetne a munkásszállításban.

n feszültségek ma még nagyok; az ipari fejlődés teremtette őket. A megyei tanács több vizsgálatot rendelt el, rövidesen dönteni fog, mert segíteni akar a bejárók helyzetén. A munkások egy része ezután is utazni fog a munkahelyére. Nem mindegy, hogy fáradtan vagv jókedvűen ér oda.

Jávori Béla