Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Uj múzeumok, régi gondok A hálózatfejlesztésre a négy évvel ezelőttivel szemben 130 százalékkal fordít többet 1975- bem Somogy múzeumi igazga­tósága; ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló bárom és fél millió forinttal további ten­nivalókat is elvégezhetnek. A tenniakarás bizonysága: min­den fillérnek megvan a helye. De olykor sem a költségve­tés, sem az ügyszeretet nem elég... Erre adott »példát« Zala, illetve a tahi tanács, amikor akadékoskodásával hátráltatta a Zichy Múzeum fölújítását, és csak felsőbb utasításra en­gedett. Most már csaknem teljes az öröm; hamarosan megkezdődhetnek az átalakítási munkálatok a sokat ígérő mú­zeumban. S talán az ősszel már a szép elképzelések való­ra váltását is megkezdhetik. Ügy tervezik, hogy 1976-ra, 1977 elejére — a Zichy-évfor- dulóra — méltóképpen adóz­hat a megye és a község (!) a kiváló festőművész emléké­nek. Persze még mindig nincs könnyű helyzetben a so­mogyi múzeumi szervezet: korszerű kiállításról is gon­doskodnia kell, és ezt egyma­ga már aligha tudja megolda­ni. A zalai Zichy Múzeumban rendezik be a Rudnay-emlék- szobát is és az előbbivel együtt adják át. A közelgő Berzsenyi-évfor­duló sürgette a niklai múzeum fölújítását. A .kiállítás anya­gát a Petőfi Irodalmi Múzeum állítja össze. Helyi segítségről Zala eseté­ben nem szólhatunk, de ezt — szerencsére — kiegészíthet­jük azzal, hogy nemcsak ilyen eset van Somogybán. Csurgón létrehozzák Dél-Somogy mú­zeumi bázisát. A községi ta­nács áldozatvállalása — az, hogy hét szobányi épületrészt adott a néprajzi gyűjtemény számára — nagyban hozzájárult a múzeumi szervezet sikeres tevékenységéhez. Miért Csurgón és nem pedig Barcson lesz múzeum? Tavaly ugyanis sióba került a Dráva- menti nagyközség is a háló­zatfejlesztés tervében. Barcs fölajánlott ugyan egy épületet, de azt bárminemű hasznosí­tásra alkalmatlannak nyilvá­nították az építészek, helyette pedig egyenlőre nem tudnak másikat biztosítani. De nem is ez a fő ok: a minisztérium fő­osztálya szerint Barcson, még nincs meg a múzeum alapja, a gyűjtemény. Csurgón, viszont szorgos pedagógusok sokévi munkája nyomán — Papp Imre segítségével — készen áll. A Csokonai Kollégiumban majdan kialakítanak egy na­gyobb múzeumot is, de ez a terv még a távolabbi jövője. A tavasszal viszont megnyílik a néprajzi gyűjtemény a volt gyógyszertár helyén, a tanács­ház épületében. Marcali eddig is jelesen vizsgázott. Helyi segítséggel egy szép munkásmozgalmi és helytörténeti múzeum épül itt. És már állnak a. falai a képtár­nak is. Száznegyven négyzet- méternyi alapterületű képtá­ra lesz a nagyközségnek. Ber- náth Aurél szülőfalujában.. Ez év nyarán megrendezik az el­ső kiállítást is. Még mindig a hálózatfej­lesztésről beszélünk, amikor a Balaton-part felé vesszük az utunkat.' Siófok, Beszédes Jó­zsef Múzeum. Marad-e az el­avult kiállítás vagy egy kor­szerű Balaton-kiállítással gon­doskodnak a tóparti múzeum látnivalói? Ez még ma is kérdés. H. B. Amikor Ilja Mihajlovics fölrakta óriási tollal díszített kalapját, a Spanyol Grand öl­tözékének legszebb díszét (»Mintha volnának angol grandok is!« — morfondíro­zott magában), egész lényéből rögvest valami fennhéjázás áradt, s ez nejéből, Anna Pét- rovnából aggodalmat váltott ki. t ■ — Aztán nehogy valami os­tobaságot fecsegj a bálon! — mondta. — Válogasd meg, ki előtt mit beszélsz ... — De hiszen azt se tudom, kit takar az álarc. Pedig tudhatnád: a Medve maga Ivan Ivanovics, a he­lyettese a Farkas, a főmérnök a Róka. a főkönyvelő pedig a Vakond. Persze arról a méreg­keverő Zamurzajevről, aki folyton keresztezi az utadat, nyugodtan elcseveghetsz min­degyikükkel. Apropó! Zamur- zajev Harlekinnek van öltöz­ve ... A bálteremben nagy volt a zsivaj. Először is azt kellett megál­lapítania,' hol van a Harelkin. Ahá, ott! És máris a Medve körül nyüzsög az a talpnyaló... — Hörpintünk valamit? — bökött a büfé felé egy süllő­nek maszkírozott férfi. — — Hozzám mint halhoz ez kimondottan illik. Hanem azt tudod-e barátom, hogyan it­tak a grandok? — Nem — felelte zavartan Hja Mihajlovics. — Nq gya­núnk! (-Legalább szerzek egy (Farsangi történet) kis kurázsit, ez hasznára lesz az ügynek!«) — Hiába vagy te süllő — mondta úgy a harmadik fél­deci után, amikor lefelé bal­lagtak a lépcsőn az emeleti büféből —, sekély vízben úszkálsz. Arról például tudsz-e, hogy a trösztünk majdnem elúsztatta az évi tervet? .. . Nini, épp itt van a főmérnökünk, kérdezzük meg tőle, mi erről a véleménye. Azt hiszem, ö a Medve. Hel­lo, mackó, szabad egy pilla­natra? A kollégával éppen arról beszélgetünk, hogyan égtünk le az év végén ... — Honnan jöttek maguk tulajdonképpen? — kérdezte a Medve kínosan hosszú hall­gatás után. — Onnan felülről — muta­tott Hja Mihajlovics fölfelé, az emeletre. — Ahá, világos — mondta csüggedten a Medve. — Mint az adott intézmény vezető­je ... Hja Mihajlovicsot kiverte a hideg veríték. Még a fülére tekeredett száraz szerpentin is átnedvesedett, abbamaradt a zizegés. -De hiszen ez Ivan Ivanovics! Persze, ő a Medve! O, én szamár, min­dent összezagyváltam.. .«■ — öt perc múlva visszajö­vök, akkor majd folytatjuk a beszélgetést — mondta olyan hangon, amelytől meg Anna Petrovna is megrémült volna. Ennél többre nem is telt a magabiztosságából. Ügy lé­pett á folyosóra, mint egy holdkóros. A hátsó bejáratnál a tűz­oltó bóbiskolt. Ilja Mihajlo- vicsnak ragyogó ötlete tá­madt!.,. Castilia, Aragon és Sevilla egyetlen grandja sem kérlelte még olyan szenvedé­lyesen a megközelíthetetlen donnát, hogy vegye le a kö­penyét, mint ahogyan Ilja Mihajlovics könyörgött a tűz­oltónak: cseréljék el a ruhá­jukat ... ... — Igaza volt — lépett oda a Medve a Grandhoz, aki a villamos kapcsolótábla kö­rül matatott —, valóban volt egy kis leégés ... — Rögtön megéreztem, mert jó a szimatom, bár pori' tosan nem tudtam — heheré- szett a Grand. — Aztán odafönt honnan tudják? — mutatott fölfelé a Medve. A Grand rá se nézve vá­laszolta: — Vannak bizonyos jelek: ha füstölni kezd egy kicsit, mi már tud juk ... A Róka haladt cl mellet­tük, cigarettáját elrejtve óva­tosan a tenyerébe fújta a füstöt. — Mindent látok. Róka koma — sziszegte utána a Grand vészjósló hangon. A Medve összerezzent; — Hadd mutassam be ön­nek a főmérnökünket, Palri- kejev elvtársat! — A Medve a Grand háta mögött i:re- vétlenül fölfelé bökött zz uj- jával, amikör a Róka odalé­pett hozzájuk. — Engem nem érdekel, hogy fő vagy nem fő — szo­rította meg a Grand mérge­sen Patrikéjev kezét. — Rög­tön észreveszem, ha valahol szabálytalanság van, — Csak azért nem tartót- ' tűk be\fl technológiai előírá­sokat — mentegetőzött Pat- rikejev —, hogy időben hozni tudjuk a tervet. Hanem Ivan Ivanovics, maga is hibás ... — Hát igen, nem tagadom, nem ügyeltünk eléggé az elő­írásokra ... — Bizony, nagyon kell vi­gyázni, könnyen rossz vége lehet a dolognak — bóloga­tott a Grand. — Ho máskor is előfordul... — Ki van zárva — fogad- kozott a Medve. — Patrike- jev elvtárssal személyesen ellenőrzünk mindent... Ma­ga mit ténfereg itt?! — bödült a tüzoltóruhás férfira, aki fé­lénken rángatta a kabátja ujját. — Mit zaklat? ... Men­jen Zamurzajev elvtárshoz, ha akar valamit, nekem fon­tos tárgyalásom van! — ta- szigálta Ilja Mihajlovicsot a Harlekin felé. Ilja Mihajlovics kárörven- döen mosolyogva kezdte ki­oktatni Zamurzajevet a lüz- rendészeti előírásokról. a Kalinyinszkaja Pravdából fordította: Zahemszky László HETI BELPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓ Hétfőtől szombatig Ezekben a napokban, he­tekben magától értetődő az emlékezés 1945-re, a háború végének, a fasizmustól való megszabadulásunknak eszten­dejére, a 30 évvel ezelőtti ese­ményekre. A megemlékezés elsősorban Budapest felsza­badulásának nevezetes nap­jaira összpontosulnak.. A fő­város felszabadulásának em­lékére rendezett központi ün­nepséget a Vígszínházban tar­tották a baráti fővárosok itt tartózkodó vezetőinek, köztük Promiszlovnak, Moszkva vá­ros tanácsa elnökének részvé­telével. Hadd emeljek még ki az ünnepségek közül egy megem­lékezést:, harminc évvel ez' előtt jött létre demokratikus hadseregünk. A honvédelmi miniszter beszédében tiszte­lettel adózott azoknak a ma­gyar katonáknak, akik — a felszabadító szovjet hadsereg oldalán — az elsők között vállalták a fegyveres szolgá­latot a demokratikus Magyar- országért. Közben folynak a márciusi pártkongresszus előkészületei: a hét végén megkezdődtek a megyei pártértekezletek. A hét országos figyelmet és megelégedést kiváltó eseménye: elkészült a budai várpalota Duna-parti szárnya. Emellett néhány más, országos fontos­ságú fővárosi építkezés is vonzotta helyszíni látogatásra az országgyűlés építésügyi bi­zottságának tagjait. Szeged létrehozta az or­szág egyik legnagyobb építő­vállalatát, amely bejelentette: több mint kétezer lakást ad át az idén w városban és ház* j gyári elemek Békéscsabára szállításáról is tárgyal. Mis­kolcon — szintén friss tájé­koztatás szeriqt — 2400 lakást kell az idén fölépíteni. Tájékoztatta a sajtót a hé­ten dr. Szénási Géza legfőbb ügyész. A többi között el­mondotta: az utolsó tíz esz­tendőben az összes ismertté vált bűncselekményekkel mért bűnözés kis mértékű, de határozott csökkenést mutat. Nyilatkozott a posta vezér- igazgatója is, ám ami a te­lefont Illeti, nem mondott kü­lönösen biztatót. A fővárosiakon kívül ugyanis vidéken is több új központ épült, mégis to­vább növekedett a »telefon- ínség«: Budapesten 120 ezer, vidéken 64 ezer »várakozó« van nyilvántartva. Statiszti­kailag tehát a vidék jobb helyzetben van, de azt, aki telefonra vár, ez aligha vi­gasztalja. Biztatóbbak a té­vé-vei és rádióval kapcsolatos bejelentések: Szentesen és Kab-hegyen kicserélik a ré­gi tv-adót és úgynevezett át­játszó adók építésével is ja­vítják a vételt. Megkezdődtek a tsz-zár- számadások. A pásztói tsz-ben Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter, a kiskunlacházi közös gazdaságban pedig dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter .is felszólalt. Fölhívták a figyel­met: a személyi jövedelmek mértéktartó növelése mellett nagyobb fontosságot kell tu­lajdonítani a munkafeltételek javításának, valamint a gaz­daságosabb, takarékosabb gaz­dálkodásnak. Ha már a me­zőgazdaságról van szó: igen biztató megállapítások hang­zottak el egy élelmisaerkeres- kedelmi tanácskozáson. Lé­nyegük: az ellátás további ja­vítása során a diétás- és bé­biételekre, az üzletek gépesí­tésére több gondot tudnak fordítani. Ami a fogyasztást illeti, az étkezés mellett »a ruha a fő«. A könnyűipari ágazatok fej­lesztése, rekonstrukciója ez­zel is kapcsolatos. Erről tá­jékozódott Fock Jenő minisz­terelnök a héten a Könnyű­ipari Minisztériumban tett látogatása során. A ruházati kereskedelem vezetői pedig a Gellértben tárgyaltak és — talán a tavalyi élénk keres­leten is fölbuzdúlva — most rekord forgalomra készülnek. Mindenesetre az a jó, hogy készülnek. És hogy mivel, ar­ra a divatbemutatók mostani évadja ad választ. Balog János Mostoha sorsú Nagyállas, avagy a csillagszemű juhász esete A juhász szelet - vetett. Panaszos expozíció: »Vi­rágzott ez a falu. Kár volt így járnunk .. .« (özvegy Otrok Béláné.) »Hetven család is élt itt valamikor. ‘ Most tíz-tizen- kettő.« (Bencze József.) »A he­tedik gyerekünket várjuk. Kel­lene tej, kenyér. De bezárták a boltot.« (Barna László.) »Nagyállás a világ vége. Ki­kapcsolták az utcai világítást is.« (Bíró Istvánná.) Mike aljában négy kilomé­ternyi homokos út csúszik be szürkés-sárgán a fenyőerdőbe, melyet sík kaszálók, ugarfol­tok szakítanak meg. Tábla nem jelez települést. Pedig napokat morzsolgatva embe­rek élnek itt, egyre nehezebb körülmények között. Egyre ke­vesebben. Az ittragadtak egy részét a megszokás, más ré­szét az anyagi helyzet bék­lyózza. Megszűnésre szánt te­lepülés. Az emberek közül sokan sö­tét arccal állítják: — Gönczi juhász az ok! Gönczi János széltől-naptól bámult arcú, negyven fölötti férfi. Fölösleg nincs a csont­jain. Mélybarnán világoló sze­me csapda. Bajusz, csillogóra kefélt haj. Bársonynadrág, murcigombos möllény. (A sza­bó nem vállalta a pásztormel­lény elkészítését; ráparancsolt az asszonyra Gönczi, az meg­csinálta.) Fürge észjárású, ere­deti ember. ök laknak legszebben a fa­luban. Tévé, magnó, gáztűz­hely, mosógép, motorkerékpár. Jól keres, és ízlése is van a mikei Rákóczi Tsz juhászának. Van élő vagyona is: négy tizennyolc éves — mellette ju- hászkodik. Száll a mester- ség ősidők óta apáról fiúra. Az Alföldről jöttek, s a ju­hász szelet ve­tett Nagyállá- son. — Szél? Olyan szelek itt nincsenek, mint Ecseg- pusztán voltak, amikor a sár- kányfarkú fel- leg érkezett, villámlással. Volt egy kabá­tom, abba kár lett volna macskát vinni, úgy­se tudta volna az egeret meg­fogni benne. A meztelen tal­pam mint a cipőtalp. A villám szele a földhöz teremtett. Azt hittem, egy pillanat telt el. De tömlöc-sötét volt már, mire magamhoz tértem. Másféle szélről van itt szó! — Juhásszá az ember het­venéves korában lesz, addig csak tanul. Az apám nekem is csak a halálos ágyán árul­ta el a sántázó titkát. Addig én a kence összetételét nem tudtam. Sokan mondják: de jó a juhásznak! Támaszkodik a botjára, és furulyázik vagy ■klánétozik. Pedig olyan a mi- Meséltek a meztelen em- | vábbi munkát ..iri „i-i nr, ArtKAl can Ír í A Hnlí bérről is, aki lejár az égből, Juhász társamnak meghalt a fia, beléfúlt a folyóba. El­ment a pajtásom a jósember­hez, az megnyugtatta: a fia Amerikába ment. Elhitte a társam, én nem. De olyan jó volt nekem, hogy ő hiszi... A felesége csak időnként néz be hozzánk. Oka lehet. — Én mindent tudok, mi van magam körül. A birka még az időt is megmondja. Látni le­het a viselkedéséből, ha idő készül. — Mi a prognózisa az elkö­vetkezendőkre? — »Mátyás ha nem talál, csínyéi. Gergely kifagyaszta­ná, ha tehetné, a tehénből a borjút is. És a Sándor, József, Benedek ezt igyekszik jóvá tenni.« Alig van lelkem a szemére hányni, hogy az emberek sze­rint azért zárták be a boltot Nagyálláson, mert ő. belesze­relmeskedett az egykori bol­tosáéba. Az ezt követő agya- bugya miatt került az ügy bí­róságra. — Aki azt hiszi, emiatt nincs boltosunk, nem lát tovább az orránál. Igaza lehet — ezt bizonyí­totta a nagyatádi-áfész-köz- pontban folytatott beszélgetés Balaskó Sándor szervezési elő- t adó: dolgunk, akár az asszonyé. Ha I — Végleg fölszámoltuk a csináljuk, nem látszik. Ha nem csináljuk, azonnal megmutat- I kozik. De csak nem beszél arról a ] szélről, amit vetett! — Hétszáz birkát bíztak rám. Azokat én mind szemé­lyesen ismerem. És bár az ál­latorvos nem szereti, gyógyí­tom is. Odajön elém az egyik, néz rám szomorúan. Megvizs­gálom, hát mit tanálok! Meg­halt benne a két bárány. Nem hiszek babonaságokban ... Nem hittem annak az öregasz- szonynak sem, aki húsvétkor gyertyát gyújtott. Ha a láng kialudt, biztos volt benne, hogy meghal valaki a rokonságból. Abban sem hittem, hogy ha a gyertyát nem szentelik meg, elalszik. Mondtam az öregasz- s2onynak: ha én fölemelem a vezérkos farkát, hát meglátom a ceglédi tornyot. Hitte. i Körülöttünk a juhász fara­gásai. Ha valaki gyámkodna fölötte tanácsaival, eggyel több boltot. Forgalom úgyszólván nincs, de emiatt még árusíta­nak ott. Volt a boltosnak hat­vanezer forint hiánya. A tö­nern vállalta senki. A bolt felújítása nagy pénzbe kerülne, -rohad« az épület. A település lakosainak zömét alkotó cigányok ta­vasszal felkerekednek, csak ősszel térnek vissza a nö­vénygyűjtésből. A mikei tanácson Árok Jó­zsef elnök véleményét hallgat­tuk: — ötvenhét ember. Szor­galmazzuk jobb környezetbe kerülésüket; öt forintért négy­szögölenként telket biztosí­tunk Mikében. Hufnägel Ja- kabnét mi hozattuk be. A cigányok egy része Dobontára készül. Bencze bácsit berende­zett szoba várná a lányánál. — A bolt... — Senki sem vállalja, hogy kijárjon. Odd akartuk adni a tsz-nek méregraktárnak, de nem kellett. Legyen, aki vál­lalja, hogy lebontja! Hisz a saját otthagyott otthonát sem bontotta le mindenki. Azt írja Sóvári Gizella mos megjelent — A tanácsok gazdálkodása című könyvé­ben: »Minden esetben gondos elemzésnek kell... megelőz­nie azt a döntést, hogy a szó­ban forgó település ... sorva­dása végére a megszűnése te­gyen pontot.« Nagyállás eseté­ben mintha ez a kívánt »gon­dos elemzés« elmaradt volna. Lépcsőfok kihagyásával ké­szülnek lépni? Talán, ha a te­lepülésnek helybéli tanácstag­ja lenne, jobban tájékozódhat­nának a döntést hozók. Leskó László szép gyereke. A legidősebb — i népművészünk lenne. Egy »őslakó«: Bencze bácsi. V. Csernyikor Ismerlek szép maszk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom