Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

A földeken állt a munka.,. Korszerű burgonyaválogatás és tárolás Somogyudvarhelyen A tárolóban osztályozógépekröl 'jut a gumó a szállítószalagra, s külön halmokban gyűlik a vető- és az étkezési burgonya. Régen lehetett annyi panaszt hallani az időjárásra, mint manapság. A meg-megismét­lődő esők elsősorban a mező- gazdasági üzemekben okoznak gondot és kárt. Ma még nem tudni például, hogyan vészeli át a kukorica ezt az időt, be­érik-e rendesen még idejében, úgy, hogy a tárolás kevés romlási veszéllyel jár. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a cukorrépa- és burgonyasze­dés, továbbá a kukorica beta­karítása késik. Az előbbi ket­tő a sáros talaj, az utóbbi a kései érés miatt. Mindez ter­mészetesen összefügg a talaj­előkészítéssel, a vetéssel; az időjárás, a betakarítás üteme Brigádok Érdemes volna egyszer fölkutatni a brigád szó pontos eredetét. A nyelvészeti kutatás izgalmas társadalomtörténeti adalékokkal szolgálna a ma emberének, akinek a brigád lassacskán munkahelye termé­szetes környezetét jelenti’ Munkában összekovácsolódott, erős, újabb célok elérésére ser­kentő közösséget, a hovatar­tozás biztonságát, mint az ott­honi, egyetértő családok. Pedig ez a szó mást is takar. A hétköznapi, kenyérkereső munkához csak az utóbbi idő­ben kapcsolódott. A brigád: harci egység. Az európai né­peknek évszázadokon át a há­borút idézte a mai — munkát, bekét, alkotást megtestesítő — kifejezés. A fogalmak változása a gondolkodás, a társadalom változása. Szocializmust építő harminc évünk jellegzetes eredményei a fogalmak válto­zásán is lemérhetők- A brigád szó jelentésváltozása csak egyetlen az átminősülések kö­zül, mégis magában hordozza, fölmutatja a többieket. Röviddel a felszabadulás után alakultak meg az első munkabrigádok. Együttes munkára szövetkeztek. Ügy akartak belépni a tulajdonuk­ba, hatalmukba kerülő gyár­ba, hogy minden egyes napon önmagukat gazdagítva térhes­senek haza. Ami a fiataloknak ma történelem, az első brigád­tagoknak saját fiatalságuk és a néphatalom ifjúkora. Még csak néhány lélegzetvételnyi­re volt a lét közvetlen veszé­lyeztetettsége, de éppen ezért létt pontos, eltéveszthetetlen a következő lépés. Az elcsönde- süit fegyverek mellett, a ro­mok tövében megnyílt a lehe­tőségek egyre táguló horizont­ba, kézzelfogható közelségbe kerültek történelmünk áhított sorsfordulói’ A munkások, az értékek mindenkori megterem­tői, végre gazdái lehettek sa­ját sorsuknak. Az első munkabrigádok meg­mutatták: mire képes a mun­kás, ha kizsákmányolói helyett magának dolgozik. Újjáépítet­ték a gyárakat, megalapozták a szocialista gazdaságot. A szo­cializmus építésének ebben az első, nagy csatájában a bri­gádok álltak az élen. Ott állnak ma is. Vállalják a kor parancsát, fölismerik és es ma teljesítik a fejlődés követelmé­nyeit A munkabrigádokból felnőtt szocialista brigádok már a gazdaság és az emberi tulaj­donságok együttes formálását vallják feladatuknak- Nem ke­vesebbet, mint a szocializmus teljes lehetőségeinek birtokba vételét vállalták ezzel. A munkaeszközök fölötti ura­lomhoz párosulóan az emberi sors irányítását. Az emberek boldogsága, harmóiiiája nem az egyén magánügye többé, ha­nem a közösség célja. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK mindennapi életében most an­nak vagyunk tanúi,- hogy mi­ként értelmezik ezt a mai kö­rülmények között. Akkor is er­ről van szó, ha iskolába járó társaik helyett mások vállal­nak rendszeresen délutáni műszakokat, és akkor is, ha vasárnap az egész brigád az egyik tag házépítésénél segít. A kézről kézre járó könyvek, a színházban eltöltött esték sem beszélnek másról. A gyermekotthonokba láto­gató brigádok, az egye­dül élő öregeket támoga­tók, a környékbeli iskolákat és a gyárak tájékát egyaránt szépítők, nyíltan felelősnek tartják magukat távolabbi környezetükért- Maguknak is örömet szereznek, miközben másokról gondoskodnak. Te­szik amit szívük, kötelesség­érzetük diktál, és közösségi gondoskodásuk csiszolódik, erősödik. Vélemények szembe­sülnek, döntések születnek, igények támadnak, tapasztala­tok halmozódnak munkahe­lyük termelésétől független ügyekben is, mert úgy tartják: rájuk tartozik, közük van hoz­zá. HARC EZ IS — nyugodtan kimondhatjuk. Napi küzdelem során dönt egyre többször a »mi« az »én« helyett, s nem­csak a munkában, hanem az élet minden területén. A sor- rehd mindenki nyereségére fölcserélődik. A személyes el­fogultságok, önös érdekek le­küzdése az élet valódi értékei fölismerésének, megbecsülé­sének ad helyet- A szocialista brigádok ezeket az értékeket képviselik, amikor együttesen vállalják a gazdasági és em­beri érdekek szolgálatát. V. E. ezeket a munkákat is késlel­teti, s az ebből származó prob­léma á jövő évi termésben mutatkozhat meg. Somogyudvarhelyen jártunk a minap, ahol a megye többi gazdaságához hasonlóan áll­tak a mezei munkák; a földe­ken jókora víztócsák jelezték, hogy kiadós eső áztatta a ha­tárt. Persze, a termelőszövet­kezetben ettől függetlenül akadnak munkák, amelyekkel előbbre lehet menni. Ilyen tevékenység az esős napok előtt betakarított burgonya kiválogatása és elhelyezése az időjárás viszontagságaitól dő tárolóhelyen. A somogyudvarhelyi terme­lőszövetkezet 182 hektáron termesztett az idén burgo­nyát — annak a dél-somogyi termesztési rendszernek a ke­retében, amelynek a barcsi Vörös Csillag Tsz a gesztora. A fajták közül a Somogy gyöngye van túlsúlyban, s van ezenkívül Desierre, Astil- la, somogyi korai is a 182 hek­táron belül. Augusztus vége felé kezdték el a betakarí­tást, s ami eddig lejött, az több mint 300 mázsás átlagot mutatott hektáronként. Ilyen időjárásnál természetes, hogy ott szedték ki a gumót, ame­lyik határrészen rá lehetett | menni a táblára. Az öt kom­bájnnak' azonban időről időre megálljt parancsolt a sár, a süppedő talaj. Az első szedést még prizmákba rakták, és most az asszonyok egy része ezt szedi föl, a többiek a ha­talmas tárolóban, a szállító- szalagok mellett dolgoznák. A tárolót a múlt héten vet­ték igénybe először (hamaro­san bemutatót rendeznek itt más gazdaságok részére). A szövetkezet saját brigádja építette, a gépek egy részét használtan, a többit újonnan vették. Ügy számolnak, hogy körülbelül 1,3 millió forintba kerül ez a létesítmény, s 110 vagon burgonyát helyezhetnek el benne. Ugyanott manipu­láló gépek és egyéb technikai berendezések segítik a mun­kát. Jóllehet a beruházás tel­jesen házi kivitelben készült, szaktanáccsal azonbari a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem látja el a szövetke­zetieket. Védett és könnyen hozzáférhető helyen van itt a saját célra visszahagyott, s a Vetőmagtermeltető és Értéke­sítő Vállalatnak szánt vető­burgonya, valamint a több vagonnyi étkezési gumó. Kozma Géza tsz-elnök és Kovács László főagronómus tájékoztatott arról, mi indo­kolta, hogy a Március 15. Ter­melőszövetkezet, megvalósítsa ezt a jelentős beruházást. — Somogyudvarhelyen a burgonyatermesztés régi kele­tű, a szövetkezet js nagy te­rületen foglalkozik vele. Ta­valy is 140 hektáron termett a közösben. Figyelembe véve, hogy a kézi munkaerő, a fi­zikai munkában részt vevők száma a jövőben tovább csök­ken, nélkülözhetetlen a ter­mesztés gépesítése ott, ahol csak lehet. A betakarításnak szerves része ez a beruházás, hiszen nem elégséges csak kiszedni a gumót, a kapcsoló­dó további munkákat, a táro­lást is korszerűsíteni kell. En­nek a létesítménynek nagy szerepe van továbbá a mun­kakörülmények javításában is. A fölszedés, a válogatás, a prizmázás őszi sárban vágy téli hidegben bizony nagy megterhelést jelentett az asz- szonyainknak. Aztán abból a szempontból is jó ez az épü­letcsoport, hogy téli foglal­koztatást ad a- körülbelül száz asszonynak a 110 vagon tá­rolt burgonya fölszedésénél, mérésénél, a folyamatos szál­lítás előtt. És persze hasznát veszik akkor is, amikor kiürítik be­lőle a burgonyát: gépeket, ga­bonát is tárolhatnak benne. Azt tervezik, hogy a későb­biekben sor kerül bővítésre is, még egy százvagonos tároló épül itt. Közben elkészül majd az út, hogy a járművek könnyebben közlekedhesse­nek a szállítmányokkal. Az elnök és a főagronómus el­mondta: étkezési gumót Bu­dapestre is szállítanak, köz­vetlenül az értékesítőhelyekre. A termés eladása egyébként a rendszergazda közreműködé­sével és segítségével történik a társulásban részt vevő gaz­daságokban, így a somogyud­varhelyi Március 15. Termelő- szövetkezetben is. A válogatás, a betakarított vetőgumó hamarosan sorra kerülő fémzárolása ilyen idő­járásban sem akad el — már erre is biztosíték ez a létesít­mény Somogyudvarhelyen. V(L igazi »nagyüzem« azonban ak­kor lesz ismét a tárolóban és a manipulálógépeken, szállí­tószalagokon, ha kedvezőre fordul az időjárás, és újra munkába állhat az üt kom­bájn a burgonyatáblákon. Hernesz Ferenc OKTÓBER 6. TÁRSADALMI EMLÉKNAPJAINKON, nemzeti és mun­kásmozgalmi eseményekről emlékezünk. Ezeknek az alkal­maknak hangulata, színe van: piros léggömbös, zászlós vi­dámság, tűzijáték, májusfa, utcabál. Az öröm, a hála, a fel- szabadultság keríti, hatalmába az ünneplőket. Vannak azon­ban másfajta emléknapjaink is. Olyanok, amelyek szomo­rúak és szürkék, olyanok, hogy elborul az arc, gyűlöl a szív és lehajlik a fej. A mai nap dátuma ezek kpzé tartozik. 125 évvel ezelőtt — 1849. október 6-án ezen a napon ol­totta ki a hiéna önkény bosszúja a magyar honvédsereg ti­zenhárom vezető tábornokának életét. Tizennegyediknek végzett _egész Európa közvéleményének döbbenetére — a m indig királyhű Batthyány Lajossal, az első felelős magyar kormány miniszterelnökével is. A terror nem ért végét az aradi és pesti kivégzésekkel. A história évlapjai, százhúsz — ítélet alapján — kivégzettet említenek. És hol vannak akkor még a névtelenek, a szökés közben vagy ellenálláskor lemészároltak?! Ezrek kerültek a várbörtönök mélyeibe, a hírhedt Kufstein és más — törté­nelmünkből szomorúan isméit — helyek, gyilkos kazamatá­iba. Kényszerbesorozottak, menekülők, családjuktól, szeret­teiktől elszakitottak tízezrei teljesítik ki a gyászos képet. A nagy német költő, Heinrich Heine, aki Európa legjobbjai­val együtt végig nagy figyelemmel kísérte népünk harcát, elkeseredetten írta akkoriban, 1849 őszén: »Megdűlt a szabadság végső reménysége Halálra vérzik immár Magyarország ... « Eddig a tények, amelyek nemzeti emlékezetünk legszomo- rubb napjai közt is kiemelkedő helyet biztosítanak októbec 6-ának. Minden olyan társadalmi rendszer, amely magát a hala­dó nemzeti hagyományok örökösének is tekinti, méltán ve­szi a jogot arra, hogy a múltat, saját igazságainak 'szemszö­géből tekintse, fölhasználja ideológiájában, közművelődésé­ben. Az összefoglaló névvel aradinak nevezett vértanúk példája nekünk nem egyszerűen a becsület és hűség példá­ja. Természetesen az is. Ezek a katonák és politikusok vé­gig esküjükhöz és meggyőződésükhöz híven küzdöttek és viselkedtek. Ha végigtekintünk az áldozatok névsorán, tör­ténelmi magyar nevek és egyszerű magyar parasztok, pol­gárok, közkatonák és értelmiségiek neve mellett a nem ma­gyar és nem magyarországi származásúak tömegével talál­kozhatunk. A tábornokok közül Damjanich, Knézich, Pöl- tenberg, Lehner, Leiningen-Westerburg .és mások; a külföl­di segélycsapatok (légiók) kivégzett vezetői — Abancourt, Giron, Woronieczki — a valóságos nemzeti-társadalmi ha­ladás mindenkori internacionalizmusát, a korabeli magyar- országi és európai ügyek összetartozását, a társadalmi hala­dás ügyének a nemzeti és nemzetiségi korlátokat szétfeszítő jelentőségét mutatják. Ahogy az ellenkező oldalról a csá­szár és a cár szövetsége figyelmeztet a visszahúzó, haladás­ellenes erők nemzetköziségére is. OKTÓBER 6. EMLÉKEZŐ, nemzeti gyásznappá lett. Olyan mementóvá, amelyet azóta is ápol az ébrentártó em­lékezet és amelynek immár 125 éves története van. Olyan eseméríyekkel, mint a háborúellenes híres tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél. Ezt a megmozdulást hazafias ér­zelmű és kommunista fiatalok szervezték — bizonyítékául annak, hogy a munkásmozgalom magáénak érezte a hősök emlékét, a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás ösz- szefüggésének jelképét látta bennük. MÁV a vállalatok segítségére is számít Csak folyamatos rakodással Megírtuk már: a MÁV-nak fennállása óta annyi árut még nem kellett szállítania, mint az idén. A szállítási feladatok olyan rohamosan növekedtek, hogy 1974-re elérték a terve­zett 1980-as szintet. A vasút az év első nyolc hónapjában öt­millió tonnával több árut szál­lított, mint tavaly, s ezen be­lül a Pécsi Vasútigazgatóság szeptember közepéig egymillió tonnával többet. A vasútnál tehát nem szá milottak ilyen tetemes forga­lomra, s ezért a szállítási igé­nyek növekedése bizonyos ér­telemben felkészületlenül érte a MÁV-ot- Hiába dolgoznak ugyanis a vasutasok erőiket megfeszítve, ha nincs megfe­lelő mennyiségű vagon, nem elegendő a kocsipark. A Pécsi Vasútigazgatóság például — a kiemelkedően nagy teljesít­mény ellenére — az idén szep­temberig 17 500 kocsit nem tudott időre kiállítani. A különböző vállalatok, tez- ek azonban nem egyszerűen csak azt kérik a vasúttól, hogy áruikat, termékeiket szállítsák el. hanem azt is, hogy minél gyorsabban. A zöldséget és a gyümölcsöt például* azonnal kell szállítani, mert különben megrothad. Sürgős a gabona és a kukorica bér altosa is, mert kevés a raktártér.. A fu­varozásra felhajtott állatok sem várhatnak, mert az idő- veszteséggel párhuzamosan nő az állatok súlyvesztesége is. Ugyanakkor a több százezer tonnás cukorrépaszállítást is megfelelően kell ütemezni- Mindezeken kívül komoly fel­adataik vannak a vasutasok­nak az export- és a tranzit- szállításokban is. A megtermelt áruk, a beta­karított termények és az álla­tok elszállítása — nyugodtan állíthatjuk — létfontosságú a vállalatoknak, tsz-eknek. Csak így realizálódik ugyanis a munkájuk, s nő a nyereség. Ezért a vasút szállítási gond­jait látva a vállalatok sem vi­selkedhetnek »előkelő idegen« módjára, hiszen termékeiknek a megfelelő rendeltetési hely­re való juttatása alapvető ér­dekük. Ez azonban csak úgy megy, ha a termelő vállalatok is minden segítséget megad­nak a vasútnak. Miből állhat ez a segítség? A meglevő vagonpark — az eszközállomány — jobb ki­használásából. Régi igazság, hogy a vagonok kiállítása, megfelelő kihasználása nem a MÁV belső ügye, mert több az egyszerű menetrendi vagy ve­zénylési problémánál- A meg­érkező áruszállítmányt a vál­lalatoknak azonnal és jól szer­vezetten ki kellene rakni, hogy csökkenjen a kocsiforduló-idő, vagyis a vagon minél hama­rabb újra útra kelhessen. A megyében eddig is láttunk né­hány jó példát. Példamutató­an szervezik meg az áruk ki­es berakását a Gyékényes! Kavicsbánya Vállalatnál, mert folyamatosan — munkaszüne- tes napodon is — rakodnak. Jól szervezetten végzik a mun­kát a Nagyatádi Konzervgyár­ban, a Volán 13. sz. Vállalatá­nak kaposvári és marcali ra­kodóhelyein is. Kiemelkedően szervezte meg a szállítást a Kaposvári Cukorgyár, mégpe­dig tizenöt állomáson- Hat óra alatt raknak be egy teljes irányvonatot. Mindezek ellenére — önnön érdekeikkel is ellentétben — sok vállalat, állami gazdaság, I tsz, afész az utóbbi hetekben kevesebbet törődik az áruk kirakásával. Ebben az évben általában 20—30 százalékkal több kocsit raktak ki késve, mint tavaly. Különösen áll ez a megállapítás a hétvégekre: mind kevesebb helyen szer­veznek szombaton és vasárnap is rakodóbrigádokat, vagy a telephelyeken nem veszik át az árut ilyenkor az odafuvaro­zó Volántól. Hogy a mértéktelenül meg­növekedett szállítási igényeket a MÁV megfelelően ki tudja elégíteni, arra is szükség vol­na, hogy a vállalatok, szövet­kezetek megszervezzék a fo­lyamatos rakodást. Jó volna még ezen kívül, ha a vállala­tok az elszállítandó áruk kö­zött valamiféle sorrendet ál­lapítanának meg, és a később­re halasztható szállításokkal szemben az indokolt — most szükséges — fuvarokat része­sítenék előnyben. Az is rossz gyakorlat, hogy a közúti fuv,a- roztatás helyett a rövid távú szállítást is a vasútra bízzák a mezőgazdasági üzemek, vagy pedig árufeladásaikat nem ütemezik kellő körültekintés­sel­Nemcsak a termelés, az áru- szállítás is alapos szervezést kíván. Különösen így van ez ilyenkor, az őszi szállítási csúcs idején. A fokozott igé­nyek csak jobb tervezéssel és körültekintéssel valósíthatók meg. S ez nemcsak a vasút, mindnyájunk érdeke. Cs. T. Somogyi Néplapí 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom