Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

1944. december 2. Brigád a gyerekekért... A műhelyben elnémul a zaj. Néhány percre megpihen­nek a kalapácsok, a fogók, a hegesztőpisztoly sziszegése sem hallatszik. A műhely dolgozói a munkapadhoz támaszkodva hallgatják Horváth Józsefnek, a Volán 13. sz. Vállaíat tmk- csoportvezetőjének, a műszaki pártalapszervezet , titkárának szavait: — Fiúk, segíteni kellene... Az Arany utcai Béke óvoda ve­zetői vállalatunkhoz fordultak gondjaikkal. Az apróságok esős 4dobén nem tudnak hol játsza­ni, szükségük lenne egy fedett teraszra. A vállalat biztosítja a hozzávaló anyagot, s ha mi társadalmi munkában vállal­nánk az elkészítését, akkor... Igaz, nagyon sok más felada­tunk is van, de azt hiszem: ha összefogunk, sikerül eleget tenni az óvoda kérésének is... Csak néhány pillanatra néz­tek össze, hiszen olyan embe­rek vannak a tmk-műhely Ságvári Endre szocialista bri­gádjában, akik a tekintetek­ből vagy kevés szóból is meg­értik egymást. Helyeslőén bó­lintottak, amikor Székely Jó­zsef brigádvezető kért szót: — Minél előbb kérjük a ter­veket, a szükséges anyagot, aztán hozzálátunk... Azt hi­szem, valamennyien szívesen veszünk részt ebben a munká­ban, s tudom, a többi feladat­tal sem lesz hiba... A rögtönzött brigádgyűlés ezzel be is fejeződött, folytató­dott a munka. S hogy azután mi történt, hogyan sikerült ezt a terven kívüli feladatot, meg a töjobi sürgető munkát is elvé­gezni, erről így beszél a párt­titkár —. aki csoportvezető­ként is tagja a brigádnak és a brigádvezető: — Esténként, amikor a napi feladatunkat elláttuk, akkor vettük elő az óvodának szánt tetőszerkezetet. No meg szabad szombaton is több alkalommal bejöttünk valamennyien, hogy mielőbb átadhassuk a munkát. S amikor heteken át nagyon sok órát fáradoztak, közben arra gondoltak, talán majd a vállalat valamelyik dolgozójá­nak gyermeke is helyet kap ebben az óvodában. A fiatal, katonai szolgálata előtt álló Lehőcz Sándor, s a 44 eszten­dős Horváth József éppen olyan lelkesedéssel végezték munkájukat, mint a többiek. Lehet, hogy egy-két év múlva azoknak a brigádtagoknak a gyermekei is ebben az óvodá­ban játszadoznak, akik most, az idén nősültek. Székely József briigádvezető, Horváth Ferenc és Ambru# Ferenc ezért dolgo­zott talán még szívesebben, mint a többiek. Elkészült a tető, föl is sze­relték, s közben még a Siket­néma Intézet részére is készí­tettek egy védőkorlátot a für­dőmedencéhez. S a fontos munkáikkal sem maradtak eL Felújítottak három kazánt, és a központi alkatrészraktárnál, a siófoki autómosónál, s a most készülő kaposvári szervi­züknél is elvégezték feladatu­kat. Az óvodának és a Siketnéma Intézetnek készített társadalmi munka értéke meghaladja a 60 000 forintot. A Volán 13. sz. Vállalat Ságvári Endre szocia­lista brigádja ezzel a tettével azt bizonyította: kész önzetle­nül dolgozni Kaposvár fejlődé­séért, a városban élő gyereke­kért. — A jövőben is örömmel se­gítünk, amennyire munkánk és időnk engedi. Csak jó lenne előre tudni, hogy hol, milyen segítségre van szükség. E szavakkal tolmácsolta a brigád tizenegy tagjának véle­ményét Horváth József párt­titkár, s ezt mondta Székely József brigád vezető is. Ez a két vélemény is jelzi: a Ságvári Endre brigád olyan összefor­rott szocialista közösség, amely a munkában és a társadalmi feladatok vállalásában is egy­séges. Ma Kaposvár felszabadulásá­nak 39. évfordulóját köszönt­jük. Az emlékünnepségre meg­hívják azokat is, akik a város fejlődéséért, haladásáért ki­emelkedő tevékenységet fej­tettek ki. A Ságvári Endre szocialista brigád is ott lesz a meghívot­tak között, s átveszi a város vezetőitől a Társadalmi Mun­káért járó emlékplakettet. Ezt egy olyan szocialista közösség őrzi majd a jövőben, mely a kitüntetést áldozatos, önzetlen munkájával szolgálta meg. Láttam a brigádtagok ar­cán az őszinte örömet, amikor néhány percre Ismét elcsönde- sedett a műhely, s meghallgat­ták, hogy milyen elismerésben részesültek. Tudom, hogy ez az elisme­rés, társadalmi vállalásuk, ösz- szefogásuk megbecsülése még jobban ösztönzi majd őket, hogy erejükhöz mérten to- vábra is segítsék városunk fej­lődését. Szalai László Szabadságunk napja |A j i december 2-án a váro- IS44.sunkat a Pécs felől előrenyomuló 57. Szov­jet Hadsereg 6. gárdalövész hadtestéhez tartozó 10. gárda légidesszant hadosztályának katonái szabadították fel, Petrusin ezredes parancsnok­sága alatt. Kevés magyar vá­ros mondhatta el azt, amit Kaposvár, hogy alig szenve­dett a háborús cselekmények­től. — Ezt a városlakók első­sorban a szovjet hadseregpa­rancsnoknak, Sarohin altábor- nagynak és hős katonáinak köszönhették. A német fasiszta csapato­kat meglepte a november utolsó napjaiban megállítha­tatlanul előretörő szovjet erő. November 26-án An- gelis német tüzérségi tábor­nok, a 2. német páncélos hadsereg parancsnoka még magabiztosan állította Vigh nyilas kormánybiztosnak, hogy »•Kaposvár nem fog elesni, mert az oroszok addig nem jutnak el.« Két nap múlva — csomagolás közben — már nem beszélt a város védel­méről, és ebből a helyi nyi­las vezérkar világosan »ér­tett«. Ezen a napon Szeder­kénynél megsemmisült a fa­siszták reménysége, egy fris­sen átdobott páncélos dandár. A városban megkezdődött a nyilasok lázas csomagolása és pánikszerű menekülése. No­vember 30-án éjjel gyalog­menetben elvonult Nagyba­jom—Böhönye felé az utolsó visszamaradt honvéd egység. Az éjszakai órákban az ad­dig hősködő nyilas nemzet­szolgálatosok is csendben »el­távoztak«. A fasiszta vezetők az utolsó pillanatban, amikor a német és magyar fasiszta fegyveres egységek elvonul­tak, a frissen behívott, 15—18 éves, 250—300 főnyi levente­csapattal óhajtották néhány órára feltartóztatni a szovjet egységeket. November 30-án — kimustrált gyalogsági fegy­verekkel — a város délkeleti részén lövészárkokba paran­csolták őket. Másnap azonban, december elsején — néhány fő kivételével — hazaszöktek. Ezen a napon lumpenelemek feltörték és kifosztották a vá­ros üzleteit. A német hadműveleti napló szerint 1944. de­cember 1-én a reggeli órákban »a Pécs térségéből nyugatra és észak-nyugatra támadó 57. hadsereg Kapos­várt és Dombóvári: elérte«. Délelőtt háromnegyed tízkor már a város melletti, taszári repülőteret szovjet lovasság és harckocsik támadták. Dombó­váron még harcok folytak. Egy óra múlva a fasiszták erősítést kértek, de kérésüket nem teljesítik. Az esti órákban a szétvert német egységek maradványai futva menekül­tek a városon át. 1944. december 2-án, a reg­geli órákban — rövid akna­vető és gyalogsági tűz után — a délnyugat felől támadó szovjet egységek felszabadí­tották a várost. Egész délelőtt nagy tömegben vonultak át a szovjet motorizált, gyalogos és páncélos egységeket. A szov­jet hadijelentés Kaposvár fel­szabadításáról az alábbiakban számolt be: — »A Pécs városától észak­nyugatra működő szovjet csa­patok szétverték a németek odaérkező tartalékait, és az erősen tagolt terepen 25 km-t nyomulva előre eljutottak Kaposvár városáig, Magyar- ország délnyugati részének fontos vasúti csomópontjáig. A németek mindenáron meg akarták tartani ezt a támasz­pontot. A szovjet csapatok azonban hirtelen betörtek Ka­posvárra és elfoglalták a vá­rost.« A felszabadulás előtti órák­ban a munkások legjobbjai megmentették az aláaknázott objektumokat, üzemeket. Sike­rült teljes épségben megmen­teni a Városi villany- és víz­műveket, a vasúti és postai berendezéseket. A felszaba­dult városban ezzel megin­dulhatott az élet, amely egy­úttal új történelmi korszak hajnalát is jelentette Kapos­vár életében. Ennek a történelmi sors­fordulónak voltak elő tu­datos vállalói azok a munkás­emberek akik a városházán az akkor érkező szovjet város- parancsnoknak felajánlották segítségüket. A Kaposvártól néhány kilométerre húzódó frontvonal még negyedévig rendkívül nehéz helyzetet te­remtett a városlakóknak. Ezekben a hetekben a város kommunistáira várt a legne­hezebb munka. Nekik kel­lett a közrend, a biztonság megszervezése mellett az egészségügyi és közellátási fel­adatok megoldását is segíteni. Mindezek mellett a demokra­tikus élet kibontakoztatása és a földosztás megindításának nehéz munkája is az ő vál- lukra nehezedett. A Kommunista Párt már 1945-ben több alkalommal foglalkozott a város jövőjével. A demokratikus kibontakoz­tatást akadályozó reakciós fő­tisztségviselőket — a kom­munisták követelésére — el­távolították. Hosszú évek mu­lasztását pótolta a nyár folya­mán megalakult városrende­zési albizottság, amely később kidolgozta Kaposvár iparosí­tásának tervét. A huszonkilenc esztendeje felszabadult Kaposvár lakossága előtt soha nem álmodott lehetőségek nyíltak. Egy új szocialista Ka­posvár bontakozott ki az el­múlt években, mely világosan bizonyította, hogy az itt la­kók élni tudtak a szabad­sággal. Andrássy Antal Szír may Endre KAP O SVÁR Köszöntlek város! A szálló századok izzó, sugáros ívben terítik köréd a történelmet, a lemeztelenedett vágyakat és a mindennapi éltető szerelmet. Hajdan volt hű lakóiddal együtt elporlott sok szép álmod, gondod s ahogy a holnap vágyait kibontod a lángoló fénytornyok alatt, megroppannak a régi kövek és csontok, amit a múlt meg nem emésztett, és mementóként őrzi az enyészet, mint az időt az örök pillanat. De sokan jártak falaid alatt! — és semmi sem volt hiábavaló; sem a vendégség, sem a harc, sem a parancs, sem a szolgaszó. Kelták és avarok árnyékát követve pannon mívesek bóklászhattak erre, majd megjöttünk mi a keleti széllel, pányvás kedvű, táltos magyarok, hívő szívünkből büszke falat raktunk a történelmet forgató viharnak, és zúgtak, zengtek a biztató dalok. Tatárt, törököt, németet kivártunk, tokban, könnyben, vérviharban jártunk, le hittük a holnap felkelő napot; pedig újra csak harc következett, s mire Ady egyszer ide érkezett, a kiszikkadt remény már-már elhagyott. Sokára szült a szabadító ének új hitet és új akaratot. Mégis fölkel a nap; és tiszta tüzével minden kishitűt megvallatott. Minden elfojtott forrás felfakadt, az ember végre megválthatta sorsát, és csak az szólt, akinek lázas torkát a vér, a hit igazszavúra mosta, s az álnokság mérge már nem mardosta parázsló ajka bársonyát; a zivatarokon így mentette át a jövő biztató reménységeit. Védj meg újszívű város! Adj hitet, mely mindig bátorít, és megbizonyosit önmagámmal, megmér a csönddel és a harccal, hogy általad és benned kibonthassam jövő sorsunk gyermek-álmait. Emel} fel, városi Sürget az idő. Sugáros Kaposváron történt 100 ÉVE, 1873. november utolsó napjaiban keserűen je- yezte meg az újságíró, hogy: A kaposvári kisdedóvoda ugye még mindig nincs el- c’. öntve. Mindenki érzi szüksé- - it. hanem pártolólag keve­sen. lépnek fel mellette, pedig ez ügyet magának a városnak kell sajátjává tenni, gyerme­kei jövőjének érdekében.« 50 ÉVE, 1923. november 25-én, a Korona szálloda ter­meiben, a Kaposvári Munkás- otthon műkedvelői, a zenekar felszerelésének javára A falu ossza, 3 felvonásos énekes ^színművet adták elő. Az őadást zártkörű táncestély ivette. — 29-én a magyar 7/aldbauer vonósnégyes (tag­jai: Waldbauer, Kerpely, Mel­les és Temesvári) nagy sikerű esten, szórakoztatta a város zenerajongóit. Műsoruk ki­emelkedő pontja Mozart D- dúr quartett és Smetana quar- tettje volt. — December 1-én új hetilap jelent meg váro­sunkban, Somogyi Társaság néven. A szombatonként meg­jelenő lap szerkesztője Meny­hért Gyula, aki szerint a »lap Kaposvár és Sornogy úri kö­zönségének társadalmi életé­ből meríti témáit, foglalkozik színházzal, mozival, közgazda­sággal és sporttal«. A fentiek ellenére a lap tiszavirág életű volt, mindössze fél évig je­lent meg. — A színház műso­ra november 25-e és december 1. között: Tangókirálynő, Pi­ros bugyelláris, Szép asszony kocsisa, Hazudik a muzsika­szó, Stuart Mária, Levendula és a Cigánybáró volt. — Az Uránia mozi műsora pedig: Misa fiímy-1 A »megható történetet« valóban a milliárdos Miss játszotta Landsberger regénye alapján, 6 felvonásban. Kiegészítette a Harc az indiánokkal című amerikai és az Üj Zászló egy- felvonásos magyar életkép. 27— 28-án Tao-Tai és Fatty, a nőcsábító, 29—30-án A szeszé­lyes asszonyok című nagy si­kerű amerikai filmet játszot­ták. 25 ÉVE, 1948. november 28- án, vasárnap délelőtt a So­mogy megyei Szakszervezetek Tanácsa a városháza nagyter­mében tartotta megyei érte­kezletét. A központi szónok, Heszegi Ferenc beszéde után, Kobzos Ferenc megyei titkár beszámolója következett. Eb­ben a négyéves munkával, a fari gárimnKfta Inna, helyzetével és a politikai továbbképzéssel foglalkozott. — 29-én a me­gyei törvényhatósági bizottság ülésén elfogadták a kaposvári kórház csaknem 6 milliós költ­ségvetését. A színház műsora: Szakíts helyettem, zenés víg­játék, és a Kis Rókák, Lil­lian Hellmann haladó szelle­mű színdarabja. December 1- én Tábori Nóra jutalomjáté­kaként Táncol a világ, zenés táncos revüt játszották divat- bemutatóval. A mozik mű­sora november 27-e és decem­ber 1-e között: Városi: Mr. Verdoux című Chaplin-film és a Gyilkosok köztünk vannak új, nagy sikerű német alkotás Az Apollóban A színésznő sze­relme (erotikus, 16 éven fe­lülieknek c. filmet, valamint A táncosnő című revüfilmet játszották. ■eményünk égre feszülő szárnya, •épünk hite, emelkedő vágya, igazának tiszta forradalma előttünk lobog a tűzmagasba, és biztos szárnyain suhogva száll a fények magasán föl-föl a gazdagodó holnapokba. Négy tanácstagi beszámoló lesz a jövő héten A következő héten több he­lyen rendeznek tanácstagi be­számolót a városban. Hétfőn este hat órakor Jordanics Jó­zsef, Kis Péter, Dolgos Gyula, Vizeli Istvánné, dr. Vass La­jos, Burcsa Gyuláné számol be a város fejlődéséről, eddigi te­vékenységéről. Ugyanezen a napon, ugyancsak este hat óra­kor tartja a tanácstagi beszá­molót Pattantyús Jánosné, Ge­lencsér János a Vörös Hadse­reg úti iskolában. Dr. Fülöp Mihály, Kálmán Laj>os, Tárkányi László, Györ- fi Endre csütörtökön este hat­kor a Tóth Lajos iskolában találkozik választóival. Pénte­ken este hat órakor a textil­művek leányotthonában ren­deznek tanácstagi beszámolót Ezen Kenesei István, Horváth Lajosné, dr. Virág Ferenc, Durczi Ferenc számol be köz­életi tevékenységéről. A. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom