Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

A ! előadó — Honfi István, a megyei pártbizottság osztályvezetője — az Ideológia szerepéről, fontossá­gáról, az osztályharc mai sa-, játosságairól és a propagandis­ták ezzel kapcsolatos feladatai­ról beszél. A hallgatóknak, a barcsi já­rás pártpropagandistáinak ar­cát figyelem. Nők, férfiak, idő­sebbek és fiatalok. Van közöt­tük tapasztalt pártmunkás, de akadnak néhányan, akik ezt a | nagyon fontos munkát csak az j idei pártoktatási évben kezdik. Érdeklődésükről, figyelmükről j azonban azt állapíthatom meg: j ■ valamennyien szívesen gyara­pítják ismereteiket. — Valóban így van, szíve- ] sen tanulunk, hogy mi is töb- bet adhassunk majd haliga- j tóinknak. Pedagógus vagyok, j az ottani pártalapszervezet ja- j vasolt propagandistának. Ez j lesz az első olyan év, hogy j nem hallgatóként, hanem ok- I tatásvezetőként veszek majd j részt a foglalkozásokon. Ez a hát nap, amelyet itt együtt töl- j tünk, nagyon sok hasznos ta- | pasztalatot adott munkánkhoz, s nekem elsősorban ahhoz, hogy eltűnjön az a feszültség, amely egy ilyen felelősségtel­jes munka kezdetén minden­kinél jelentkezik. Kommunis­Propagandisták között „Szívesen tanulunk, hogy többet adhassunk” ta és párton kívüli pedagógu­sokból tevődik össze az álta­lam vezetett tanfolyam hallga­tósága. Ismerem őket, tudom, nagyon érdeklődő természe­tűek. Ez is megkönnyíti majd a munkámat, amelyhez nagyon sok segítséget nyújtottak az elhangzott előadások. Különö­sen a járás gazdaságpolitikai helyzetéről és a pártoktatás módszereiről, a szemléltető eszközök használatáról szóló előadások voltak hasznosak — mondja ár. Hetzer Istvánná. Az is nagyon sokat jelent, hogy erre a feladatra alapo­san felkészült. Esti egyetemet végzett, az ott tanultakat is bizonyára eredményesen tudja hasznosítani. Húsz esztendeje pártpropa­gandista Rácz Ferenc, a Ma­rietta-pusztai kísérleti telep részlegvezetője, a pártszervezet titkára. — Hallgatóim többsége fizi­kai dolgozó. Különösen az je­lent számomra örömet, ha lá­tom, hogy a tanultakat mun­kájukban hasznosítják is. A pártoktatásban részt vevő fia­talok közül többen ma már a pártalapszervezetnek is tagjai. Az érdeklődést, a < tanulás irántit kedvet is bizonyít^: hiányzó, lemorzsolódó nincs náluk évek óta. Tapasztalt propagandista Rácz Ferenc. Munkájáért em­lékplakettel tüntették ki. Több pártiskolát végzett, de minden esztendőben részt vesz a pro­pagandista tanfolyamon. — Sok új dologról hallot­tunk most is. Csak az a pro­pagandista állhat hallgatói elé, I aki e feladatra kellően fölké­szült, s ez a hatnapos tanfo­lyam nagyon jó ismereteink további gyarapítására. Füle István a barcsi építő- gépgyárban a párttitkári mun­ka mellett propagandista fel­I adatot is ellát. ­— A négyszázhúsz dolgozón­kat nagyon sok kérdés foglal­koztatja. Elsősorban az, ho­gyan valósíthatjuk meg a kor­szerű üzemszervezési feladato­kat, biztosíthatjuk a folyama­tos anyagellátást, s miként csökkenthetnénk az egy-egy új termék előállításához szük­séges tanulóidőt. Az előadások — különösen a járás gazdaság- politikai helyzetével foglalko­zó — gyakorlati segítséget is nyújtottak felkészülésünkhöz. Arra is mód nyílt, hogy más üzemek, termelőszövetkezetek propagandistáival, pártmun­kásaival kicseréljük tapaszta­latainkat. Djabb hatszáz KA HYB sertést exportálnak a Szovjetunióba Tíz évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá TÖBB MINT EGY HÉTIG volt a KA—HYB vállalkozás vendége a Szovjetunióból G. Sz. Bogdanov állatorvos, az össz-szövetségi mezőgazdasági minisztérium képviseletében, valamint Sz. P. Kapko, a me­zőgazdasági tudományok kan­didátusa, az észak-kaukázusi tudományos intézet sertéste­nyésztési osztályának vezetője. A két szovjet szakembernek az volt a célja, hogy a helyszínen foglalkozzon a kiváló tulaj­donságokkal rendelkező hibrid sertéssel, melyet a világon elő­ször Anker Alfonznak, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főisko­la tudományos munkatársának, irányító genetikusnak sikerült rokontenyésztéssel előállítania. Két évvel ezelőtt indították el az első KA—HYB szállít­mányt a Szovjetunióba, és a kedvező tapasztalatok újabb vásárlásokra ösztönöztek. Mint azt G. Sz. Bogdanov elmond­ta, más országokból — Nyu­gatról is — szereznek be ser­téseket, hogy összehasonlítást tehessenek, és a legjobb tulaj­donságokkal rendelkező faj­tákat állítják azután termelés­be. A Szovjetunióban levő ka­posvári hibrid sertések az ed­dig ismert összes, más jó faj­táknál is jobbnak bizonyultak. Háromszori ellés átlaga pél­jött nagyobb teljesítményű hibrid sertéseket szeretnék itt is elterjeszteni, és mindazokon a vidékeken, amelyeknek ég­hajlati viszonyai némileg meg­közelítik hazánkét. A vállalkozás szakemberei: Boda János igazgató, Gondolo- vics Lajos kereskedelmi igaz­gató, Anker Alfonz irányító genetikus és Köttő József fő­állattenyésztő a legnagyobb készséggel kalauzolták partne­reiket az .ország különböző ré­szeiben levő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek KA— HYB sertéstelepein, ahol az­után kiválaszthatták a leg­jobbnak vélt példányokat. Igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, a tenyésztési és állategészségügyi munkáról. A helyszíni szemléket és kivá­lasztásokat követte az a tár­gyalás, amelynek eredménye­ként 600 KA—HYB sertés indul rövidesen a Szovjetunióba, a krasznodari, á moldáviai és a Moszkva környéki gazdaságok­ba. Jövőre ezer sertést szeret­nének szállítani. Anker Alfonz irányító ge­netikus részletesen kidolgozta szovjet kollégái részére a szál­lítással, az elhelyezéssel és a tenyésztési munka további teendőivel kapcsolatos progra­mot. Megállapodtak abban is, hogy Anker Alfonz a Szovjet­unióba utazik, és a/helyszínen nyújt segítséget gyakorlati, szakmai tanácsaival a kapos­vári hibrid sertés eredményes el ter j esztéséhez. A legnagyobb eredménye ennek a tárgyalásnak — mely egyben a KA—HYB iránt meg­nyilvánuló bizalmat is jelzi — a tíz évre szóló együttműkö­dési megállapodás aláírása volt. Ennek értelmében Anker Alfonz irányítja a genetikai munkát a szovjetunióbeli hib-' rid sertéstelepeken. A SZOVJET PARTNEREK itt-tartózkodása alatt érkezett meg Csehszlovákiából is az a küldöttség, amely ötszáz ka­posvári hibrid sertés vásárlá­sában állapodott meg. Ezen a kis nemzetközi találkozón a szovjet szakemberek is el­mondták tapasztalataikat a KA—HYB-ról csehszlovák kol­légáiknak. A vendégek Köttő József főállattenyésztő társa­ságában megtekintették a szar­kavári teljesítményvizsgáló ál­lomást is. Káplár József Daru János, a komiósdi Bé­ke Tsz pártszervezetének pro­pagandistája a legtapasztal­tabb a hallgatók között. Ne­gyedszázada végzi ezt a mun­kát. Évek óta nyugdíjban van, de a propagandista feladato­kat éppen olyan szívesen végzi, mint fiatalabb korában. — Azért, mert azt látom, hogy szívesen tanulnak a ter­melőszövetkezet dolgozói. A hallgatók fele asszony, a nö­vénytermesztésben, az állatte­nyésztésben dolgozik, ök is ér­deklődnek, főként akkor, ha az előadások mindennapi éle­tünkhöz kapcsolódnak. A barcsi propagandisták ez évi tanfolyama szintén a já­rás vezetőivel folytatott be­szélgetéssel zárult. Ezt a fóru­mot a hallgatók valamennyien nagyon várták, és hasznosnak tartják. * — Ez a mii véleményünk is. Célunk ezzel a fórummal az volt, hogy válaszoljunk a hall­gatók, a tanfolyamon részt ve­vők minden kérdésére. Nem­csak az elhangzott előadások­kal kapcsolatban, hanem a mindennapi életet érintő kér­désekre is válaszolunk — tá­jékoztatott Király György, a Barcsi Járási Pártbizottság tit­kára. Véget ért a hatnapos tanfo­lyam, hamarosan megkezdődik a pártoktatás. A barcsi járás­ban is ezrek tanulnak majd; kommunisták és pártonkívü- liek. Most a pártpropagandis­tákra vár nagy feladat, hogy azt, amit ezen a tanfolyamon tanultak, sikeresen kamatoz­tassák. Szalai László dául 10,9 volt a hatvannapos - korban leválasztott utódok sú­lya pedig 24 kilogramm. A hizlalásra fogott állatok a száz­kilós súlyt 179 nap alatt érték el, és egy kiló hús előállításá­hoz 2,9 kiló vegyes takarmány­értéket használtak fék ami szinte egyedülálló eredmény. Sz. P. Kapko szerint a Szov­jetunió húsprogramjának meg­valósításához igen nagy segít­séget nyújthat a KA—HYB faj­ta elterjesztése. Náluk is meg­változtak az igények: az em­berek nem nagyon szereti« már a zsíros, szalonnás húst, s ehhez olyan fajtákat kell beszerezni vagy előállítani, melyek a legtöbb és legjobb úgynevezett sovány húst adják. Az igényekhez igazodva nagy­méretű sertéstelepeket építe­nek, melyek 54 ezer, 108 ezer és 216 ezer férőhelyesek. Eze­ket a »húsgyárakat« olyan tí­pusokkal kívánják benépesíte­ni, melyek az ottani környe­zethez, klímához jól alkalmaz­kodnak, biztonságosan »ter- j melnek«. Krasznodár területén eddig j még niem volt KA—'HYB sertés, j éppen ezért a szülő-utód páro- j látás alkalmazásával világra i Szedik a cukorrépát Befejezéséhez közeledik a Kaposvári Állami Gazdaságban a cukorrépa szedése. Cserepes­pusztán a 120 hektárnyi területen három hatsoros répaszedő kombájn dolgozik, billenő- j platós zetorok hordják a répát a gyűjtőhelyre. A gazdaság 327 hektáron termelt ebben az j esztendőben cukorrépát, az átlagtermés 360 mázsa hektáronként. 1 Az aradi Az egykorú metszet a ki­végzést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötö­zött kezű, ingujjas férfialak áll a kivégző osztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi ar­cát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akart ábrázolni az 1849. október ha- todikán kivégzett magyar tá­bornokok közül. Feltételezhe­tő, hogy ez a személytelenség szándékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizen­hármat láttatni kívánta. Azo­kat is, akik nem a kivégzőosz­tag fegyverei elé, hanem a bi­tófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizen­három magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich La­jos, Damjanich János, Kné­zich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöl- tenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József tábornokét és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégzés módját főbelövésben, illetőleg akasztásban határozta meg. Nem szerepelt ebben a pa­rancsban az első magyar fe­lelős kormány miniszterelnö­kének, Batthyány Lajosnak a neve, őt ugyanezen a napon a pesti Neugebäude kaszárnya udvarán végeztette ki a sza­badságharcot leverő Habs- burg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon min­den évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és ne­gyed évszázad múlt el, de el­múlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem fe­lejti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, melyet az eltelt esztendők elhalvá­nyítanak, az aradi tizenhárom emléke azonban ma is eleven, és az marad az idők végeze­téig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte családias kötelességét azzal a gondolattal, hogy a szabadságharc vezetőinek már­vértanuk tíromsága nem volt hiábava­ló. Haláluk jelképpé magasz­tosult a szabadságért, a nem­zeti függetlenségért, a hala­dásért folytatott harcunkban. A vértanúk példája az ön­kény elleni kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök tanulsága, hogy a szabadság, a függetlenség, a haladásért ví­vott harc adott történelmi pil­lanatokban azt követelheti a nemzet fiaitól, hogy az életü­ket is legyenek készek felál­dozni a nép ügyéért. Az 1849- ben kivégzettek egy eltiport szabadságharcot követő ke­gyetlen bosszúhadjáratnak estek áldozatul. De a hóhérok számítása nem vált be, nem is válhatott be, mert az igazság­talanságban fogant erőszak sohasem vezethet tartós ered­ményre. Az 1849-es vértanúk emléke csak megacélozta mindazok erejét és elszántsá­gát, akik vállalták a harcot a szabadságért és a független­ségért 1919-ben, majd a két világháború között nemzetünk és népünk sorsának jobbá té­teléért. Mindenekelőtt a kom­munisták szálltak szembe a Haynau-nál is kegyetlenebb elnyomókkal országunk tör­ténetének legsötétebb idősza­kában. Igaz, a szocialista Magyar- országon a haladás és a nép jóléte valamennyiünk minden­napos cselekvésének célja, más szóval nemzeti, össznépi program. De a világ más ré­szein még gyilkolhat az ön­kény, eltiporhatják a haladás erőit, véres megtorlást folytat­hatnak. A durva önkény bárhoi a vi­lágon csak átmenetileg győze­delmeskedhet. Mert bár a ha­ladás útját hősi halottak sír­jai szegélyezik — az ügy hal­hatatlan. Erre tanít az aradi vértanúk soha el nem halvá­nyuló emléke is, amelyet ak­kor őrzünk a leghívebben, ha mindig és mindenütt kiállunk az egyetemes emberi haladás, a szabadság és a függetlenség ügye mellett. Harminc éve: Koszorúzás a Batthyány-emSékmécsesnél Hazánkban október hatodika nemcsak gyásznap, hanem jel­kép is: az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc tizenhá­rom hős tábornokának kivég­zésével ez a nap az önkény- uralom brutalitását idéző em­lékezés napja lett, s egyben a német imperializmus veszé­lyeire figyelmeztető jelkép. Ezért volt nagy jelentőségű a politikai demonstráció az el­ső magyar független felelős kormány elnöke, Batthyány Lajos kivégzése helyén emelt örökmécsesnél, melynek a má­sodik világháború éveiben elő­ször 1941-ben, majd 1943. ok­tóber 6-án szolgált színhelyéül a kis belvárosi tér. A harminc esztendővel ez­előtti koszorúzást az tette kü­lönösen időszerűvé, hogy a né­met fasiszta hadsereg oldalán a Szovjetunióra törő. Horthy- hadsereg fegyverei alaposan megcsorbultak: 1942—43 telén lejátszódott a dráma, a Don- kanyarban elpusztult a 2. ma­gyar hadsereg. A náci hadigépezet ennek ellenére újabb és újabb köve­teléseket támasztott Magyaror­szággal szemben. »Idegen és vesztett ügyért vérzik, pusztul a magyar« — állapította meg 1943 áprilisá­ban a KMP Központi Bizottsá­gának programnyilatkozata, amely félreérthetetlenül ki­mondta: ha a hazaarulók to­vább viszik a nemzetet a hit­lerista háború útján, akkor még nagyobb áldozat és vesz­teség vár az országra. »Magyar katonák újabb százezreit fog­ják halálba kergetni Hitlerért. Megszállás fenyegeti az orszá­got, átvonuló terep és hadszín­tér lesz Magyarország, melyet a szövetségesek bombázni fog­nak, a tengelyseregek pedig kifosztanak.« A kommunisták ezért a független, szabad, de­mokratikus Magyarország zászlaja alá hívtak »minden ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, minden haladó polgárt«. Az MKP nyilatkozata kertelés nélkül kinyilvánította: »A munkásosztályra vár az a tör­ténelmi feladat, hogy vezetője legyen a Magyarország füg­getlenségéért vívott harcnak.« Ilyen politikai légkörben ke­rült sor öntudatos budapesti ifjúmunkások, diákok nagy fi­gyelmet keltő demonstrációjá­ra 1943. október 6-án a Bat- thyány-emlékmécsenél. így vált a háborúval szembefordu­ló legöntudatosabb erők nagy .visszhangot keltett demonstrá­ciójává az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hagyományainak kegyeletes fölelevenítése, a bátor figyel­meztetés a német imperializ­mus fenyegető veszélyeire, még hn a koszorúzó lelkes fia­talok reménysége — az új Ma­gyarország megszületése — csak jó másfél esztendő múl­tán és annyi szenvedés árán válhatott is valósággá. r. l. Somogyi Nép/op j 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom