Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-21 / 221. szám

Már három pont a Marcali YM előnye a megyei bajnokságba!. Hat fordulón jutott túl a 1 Somogy megyei labdarúgó­bajnokság I. osztályának me- ' zőnye. A hatodik játékhét után is változatlanul pont­veszteség nélkül áll a bajnoki táblázat élén a Marcali Vö­rös Meteor. A tavaly még NB III-as Marcali VM ismét ide­genben nyert imponáló fölény- nyeL Érdekessége a bajnoki táblázatnak, hogy a gyengéb­ben sikerült rajt után a má­sodik helyre nyomult fel a másik volt NB III-as együt­tes, a Marcali Latinca. A Me­teor előnye 3 pontra nőtt, az öt követő 9 pontosokkal szem­ben.- Négy együttes próbálja üldözni a bajnokság első szá­mú esélyesét. A fordulóban egyébként a legváratlanabb eredmény Ka- rádon született, ahol a Fo­nyód! Petőfi csapata megsze­rezte mind a két bajnoki pontot Négy csapat nem nyert még meccset. Közülük a Nagyatádi Somogyi B. SE a sereghajtó. Fonyód—Karád 1:0 (0:0) Karád, 200 néző. Vérzetté: Horváth II. L. A hazai csapat támadott, a fonyódi együttes szervezetten védekezett. Amikor a karádi csatárok sorozatban elhibáz­ták legjobb helyzeteiket, egy­szeriben idegessé vált a játék. Ennek a Karád adta meg az árát. A 80. percben ugyanis a fonyódi csapat' Nagy góljával 1 a maga javára fordította a mérkőzést. Jók: Bognár, Fo­dor, Horváth, ill. Komáromi. Keresztes. Mészer János Balatcmboglár—Somogy- tarnóca 1:1 (0:0) Balaton boglár, 250 néző. Ve­zette: Horváth. A somogytamócaiak rá- kénysze rí tették játékstílusu­kat a hazaiakra. Küzdelmes, színvonal nélküli mérkőzés alakult ki, ahol óriási hajrát vágott ki a Balatonboglár. Vé­gül is pontosztozkodás történt a MEDOSZ rangadón. G.: Cere, ill. Bencsik. Jók: Por­dán, Horváth, ill. Nemes, Mo­hácsi, Fodor. Kollár József Marcali VM—Somogyi B. SE 4:1 (2:0) Nagyatád, 100 néző. Vezet­te: Móricz. Minden részében jobb volt a vendégcsapat, a Somogyi B. SE gyengén, szétesően ját­szott. G.: Szántó (2), Kovács, Kapos, ill. Tóth. Jók: Rigó, Ható, Szántó, ill. Péter. Varga Tibor Taszár—Lengyeltóti 2:2 (1:2) Taszár, 100 néző. Vezette: Bakonyi. A hazaiak már az első percben vezetést szereztek, az­tán a vendégek tettek előnyre szert. A sorozatos taszári tá­Öt magyar ezüstérem Ostravában Három kaposvári ökölvívó a második helyen Kilenc magyar bokszoló lépett kötelek közé az ostravai Procház- ka nemzetközi ökövívó emlékver­senyen. Szombaton a késő esti órákban a harmadik magyar ka­posvári öklöző, Varga László is ott volt a küzdők között. A Dózsa kitűnő versenyzője újabb bizonyí­tékát adta képességeinek. A tor­na legnagyobb bravúrját aratta, amikor az olimpiai bronzérmes könnyűsúlyú versenyzőt, a szovjet Kalmikovot pontozással legyőzte. A szovjet versenyző lépett fel támadólag, de még ebben a me­netben Varga fordítani tudott. A második menet is teljesen ki­egyenlített volt, a harmadikban Varga ott és akkor ütötte meg a szovjet fiút. amikor akarta. A közönség hatalmas ünneplésben részesítette a dózsás bokszoló!. s kifütyülte azt az egy pontozóbírót, aki Kalmikovot látta jobbnak. így aztán vasárnap a döntőbe jutott mm in (Folytatás a 4. oldalról) 2:1, Komáromi O.—Pe tőháza 2:0, Soproni VSE—KÖFÉM 1:0, Pusztavám—Bábolna 2:1. Az északnyugati csoport állása: 1. Gy. Elektrorh, 6 5 1 — 19: 3 11 2. MOTIM TE ti 4 1 1 18: 4 9 3. Komáromi O. ti 4 1 1 7: 4 9 4. Soproni VSE 6 3 2 .1 10: 5 8 5. Siófok ti 3 1 2 ll: 7 7 MOFÉM ti 2 3 1 9: 5 7 7. Bábolna 6 3 1 2 9: 8 7 8. KÖF&M ti 3 — 3 11:12 6 Győrszentiv. ti 2 2 2 6: 7 6 11). Kapoly 6 3 — 3 7: 9 6 Pusztavám 6 2 2 2 7: 9 6 12. Petőháza 6 2 1 3 8:10 5 Rákóczi SE 6 1 3 2 3: 5 5 14 Fertőd ti 1 — 5 4:13 2 15. Sárisáp 6 — 1 5 4:15 1 Ifi Tata 6 — 1 5 6:23 1 öt magyar ökölvívó között három kaposvári volt. Paplrsúlyban a lengyel Niebu- dek és kaposvári Kozma lépett szorítóba. A rohamozó lengyel előnyt szerzett. Ez volt a helyzet a második menetben is. Kozma a harmadik menetben remekül haj­rázott, de már nem tudta ledol­gozni hátrányát. Első Niebuda, második Kozma. Légsúlyban a szovjet Satalin és a kaposvári Ferstek vívott nagy csatát. A két technikailag igen képzett versenyző magas színvo­nalú mérkőzését végigtapsolták a szurkolók. A pontozóbírák 3:2 arányban Satalint hozták ki győz­tesnek. Számos szakember és a közönség is úgy vélekedett, hogy Ferstek győzött. Harmatsúlyban Ciocoi (román) szerezte meg az aranyérmet. Pe­helysúlyban csehszlovák Starzyk verte a magyar Kovácsot, úgy, hogy a pontozók itt is á magyar tiú kárára tévedtek. Könnyűsúlyban Kaspar (cseh­szlovák)—Varga (Kaposvár) mér­kőzésre került sor. A csehszlovák versenyző' pihenten lépett ring- be. Varga a szombat éjszakai meccstől fáradt volt. Emiatt vesz­tett. 1. Kaspar. 2. Varga. Kisváltósúlyban Iván (csehszlo­vák) lett az aranyérmes, váltó- súlvban Nemeczek (ugyancsak csehszlovák). nagy váltósúlyh an Sabrov (szovjet) nyert, harmad.k Rapcsák (magyar). Középsúlyban Vasziljev (szovjet) győzött a ma­gyar Jakab ellen. Félnehézsúly­ban a csehszlovák Holubek nyert. Szekeres 3. Nehézsúly: Itt cseh­szlovák döntö volt. Győzött Som­mer. A magyar Réder 3. Az ostravai fiatal magyar csa­pat kiállta a próbát. Némi szeren­csével talán még rangosabb hely is jutott volna a mieinknek. Az öt magyar ezüstérem azonban így is szép. A kaposvári bokszbarátok bizonyára külön örömmel üdvözllk Kozma. Ferstek és Varga remek teljesítményét a nehéz nemzetközi mezőnyben. rmdások során három ízben csattant a kapufa. Elég nehe­zen egyenlített a hazai együt­tes, noha a Lengyeltóti a 30. percben Agócs kiállítása miatt tíz főre csökkent, majd a 81. percben, amikor Szárnyasit is kiállították, kilencre. A be­szorult Lengyeltóti elsősorban remekül védő kapusának kö­szönheti az egy pontot. G.: Csauth, Fredrich (11-esből), ill. Pozsonyi (11-esből), Rit­zer. Jók: Kiss, Vitéz, ill. Benkő, a mezőny legjobbja, Pozsonyi. Vadas Tibor Marcali Latinca—Ordacsehi 5:0 (2:0) Marcali, 300 néző. Vezette: Ducsai. Végig nagy fölényben ját­szott a marcali csapat. Ne­gyedóra múltán a találkozón már csak az volt kétséges, hogy hány gólt rúgnak a La- tinca-csatárok. G.: Bajkai (2, agyét 11-esből), Bíró, Toldi, Horváth. Jók: Bajkai, Hor­váth, Halász, ill. Szabó, Hor­váth. Kisborsó Imre Toponár—K. Vasutas 1:1 (0:1) Toponár, 100 nézó. Vezette: Tóth Gy. A lelkesen futballozó ven­dégekkel szemben végig roha­mozott a hazai csapat. Ez azonban csak az egyenlítéshez volt elegendő, mert a vasuta­sok rúgták a vezető gólt, s utána nagyon megerősítették védelmüket. G.: Koncz, ill. Törzsök. Jók: Koncz, Pataki, ill. Törzsök, Tallián. Csima János Csurgó—K. V. Lobogó 2:2 (1:2) Csurgó, 300 néző. Vezette: Bóna. Az első félidőben kiegyen­lített volt a játék, szünet után óriási fölénybe került a ha­zai csapat. A lelkesen véde­kező textilesek azonban ki­húzták egy döntetlennel. G.: Szabó, Mód, ilL Kiss, Boti. Jók: Kovács, Kiss, Győrfi, ill. Kiss, Nagy, Balázs. Halmai Emil Nagyatádi Kinizsi—Babócsa ' 4:3 (1:2) Babócsa, 300 néző. Vezette: Hardi. Rendkívül érdekes mérkő­zés volt. A 72. percben még a babócsai csapat vezetett 3:l-re. Fergeteges hajrát vá­gott ki azonban az N. Kini­zsi, amely tíz perc alatt nemcsak egyenlített, hanem a győzelmet is kicsikarta. G.: Bazsó (3), Torma, ill. Hajdú, Takács, Bicsár. Jók: Bazsó, Oláh, Nezdei, ill Balogh, Ta­kács, Bicsár. Kovács Tibor A megyei bajnokság állása: 1. Marcali VM 6 6 — — 14: 2 12 2. M. Latinca 6 4 1 1 16: 4 9 3. Nagyatád 4 6 1 1 14: 7 9 4. B.-boglár ti 4 1 1 12: 8 9 5. S.-tarnóca 6 4 1 1 8: 5 9 6. Babócsa 6 3 1 2 18:12 7 7. Lengyeltóti 6 2 3 1 5: 5 7 8. Taszár 6 2 2 2 6: 4 6 9. K. V. Lobogó 6 1 4 1 7: 6 6 10. Fonyód 6 2 1 3 6: 7 5 11. Csurgó 6 1 3 2 7:10 5 12. Karád 6 2 —• 4 7:12 4 13. K. Vasutas 6 —­3 3 6:10 3 14. Ordacsehi 6 — 2 4 1:10 2 15. Toponár 6 — 2 4 4:17 2 16. N. Somogyi 6 — 1 5 5:17 1 A presszó asztalán fém­tálca lapul szégyenlő­sen. Rajta két pohár konyak, két kísérő és egy do­boz gyufa. Körülöttük nem ül senki. Figyelem őket. Napok, he­tek és évek óta. Rendszerint olyankor tűnnek a szemem­be, amikor minden hely fog­lalt a presszóban, és tízesé­vel mennek el az emberek csalódottan. A konyakok ak­kor is árvák. Körülöttük nem ül senki. Egyszer a kőzetükbe fér­kőztem. A szomszéd asztal­nál telepedtem le. é» úgy tet­tem, mintha ügyet se vet­nék rájuk. Lapultak a tál­cán magukra hagyatva, s mert senki sem zavarta őket, halkan beszélgettek: — Nem bírom soká — mondta az egyik. — Nézd azokat ott, az ablak előtt! Milyen szerencsések! — Mi meg itt párolgunk el­hagyatva Konyakok — Bezzeg, azokért fizet va­laki. Szükség van rájuk,... — Mi meg olyanok va­gyunk, mit a foglaló. Megve­tően néz ránk mindenki, és sziszeg a foga között. — Nem is csodálom. Miat­tunk rém tudnak leülni ... — És mi itt vagyunk reg­gel, délben és este, szabad szombaton és vasárnap is. — Hát élet ez? — Legalább jönne már az az Igazgató ... Elhatároztam, végére járok a dolognak. Egyik este — amikor zsúfolt volt a presszó, s a két konyak körül termé­szetesen nem ült senki — megpróbáltam a lehetetlent. »Bocsánat, hogy élek« arcki­fejezést öltöttem magamra, s odasodródtam a felszolgáló­hoz. — Most az egyszer, kérem, igazán csak most az egyszer, — árván nem ülhetnék ide a barátom­mal? Csak addig, amíg meg­isszuk a két kávét, s aztán máris megyünk . .. Gondterhes arc, ..maga elé bámuló tekintet. És félperc­nyi szünet után — micsoda könnyelműség! — »Hát nem bánom, de igazán csak ad­dig.« A két konyak kuncogott. Mintha megérezték volna a vihart. Félretoltam őket, és ügyet se vetettem rájuk. De mi az? Mintha összekoccan­tak volna. Hirtelen megfor­dultam, s a fél szememmel láttam csak, de igaz: ott volt az Igazgató! (Kegyelem!) Suttogott valamit, s a lány pirult. (Mit kap ez holnap, a szerencsétlen!) Az Igazgató dühödten távozott, át az ét­terembe. A lány jött: »Szá­molnom kell. uram .« A karádiak. Fogatverseny, néptáncfesztivál Dél-dunántúli népművészeti hét Szekszárdi szüret — Somogyi sikerek — Nagyközségi délután Csütörtökön kezdődött Szekszárdon a — tavaly So­mogybái útjára indult — dél-dunántúli népművészeti hét. A négy megye folklóristái: Baranya, Somogy, Tolna és Zala kutatói találkoztak. Termékeny vitákat hoztak az országos szakemberek referátumai. A tudományos tanácskozáson dr. Vargyas Lajos professzor elnökölt. Somogy, Baranya, Tolna kanyargós útjai után a kuko­ricások egyszerre hegyközség­ben folytatódtak. S aki nem tudná, figyelmezteti a tábla: ez már Szekszárd. Kora reg­gel érkeztünk meg, őszi nap­fény fürdette a szőlőtáblákat, a fehér falú présházakat. A gépkocsi motorja erősebben búgott ugyan, de az ember hallani vélte a hordók kongá­sát is. A hét” utolsó hétköznapja, szombat; a dél-dunántúli nép- művészeti hét utolsó és a szekszárdi szüret első napja. A vásártéren a sárguló őszi fűbe sok-sok fogat kereke vé­sett párhuzamos vonalakat. Itt kezdődött meg kora reggel a fogathajtás és a fogatszép­ségverseny. Dunántúli, alföldi hintók, brics- kák, homok­futók — könnyed ru- gózású kocsik versengtek. Fenn a bakon pitykés dol­mányos haj­tők ültek. Igaz, a kas fö­lött a pokró­cot már mai plédek helyet­tesítették ... A szőlőben folytatódott a terepverseny, a hatalmas hor- hóban mint valami wes- ternfilm sze­replői buk­kantak elő a vágtázó ko­csik. Délután a vásártér gye­pén pedig újra befogtak az ügyességi ver­senyhez. A megyeháza előtt ott len­gett a népmű­vészeti hét Buzsákon ké­szült két zász­laja, a nagyte­remben pedig Vásárhelyi László, a Nép- művészeti In­tézet előadója beszélt a néptáncmozgalom időszerű kérdéseiről. Röviden summázva az általa elmon­dottakat: nagy a fesztiválozó kedv, ugyanakkor a sok-sok fellépés mellett nem ártana több gondot fordítani az együttesek belső nevelő mun­kájára is. A minősítések rend­szerét kell létrehozni. Való­színű, hogy a néptánccsopor­tok körében A, B, C kategó­riát alakítanak ki; arany, ezüst és bronz fokozattal. Szekszárdon n“héz volt vá­lasztani. Szinte minden órá­ban több helyen is történt, kezdődött valami; kiállítás megnyitása, népművészeti szakkörök bemutatója, szak­körvezetők megbeszélése. A művelődési központ klubter­mében a népművészeti szak­körök kiállítása várta a néző­ket, a földszinti kamarate­remben sárközi kiállítás és vásár. A korszerű kulturális létesítmény bemutatótermé­ben pedig a megyeszékhely francia testvérvárosa, Bezons tartott bemutatót. De várta látogatóit a Béri Balogh Ádám Múzeum és az egzotikus dísz­madár-kiállítás is. Délután háromkor nyitotta meg a szekszárdi szüreti na­pokat a városi tanács elnöke a művelődési ház színházter­mében. A megnyitót a nép­táncfesztivál szabadon válasz­tott számai követték. Gazdag és látványos volt a program. A legnagyobb élményt nem­csak a szépen épített, cselek­ményes koreográfia miatt, ha­nem korhűsége, és a régi jo tánctechnika eleven ápolása miatt a dombóvári Kapós néptáncegyüttes hajdútánca hozta. Párostáncban a leg­érettebb produkciót a Dunai Vasmű csoportja nyújtotta. A Somogy Táncegyüttes a Vi- rágénekkéL, a BM somogyi együttese pedig a Pántlikázó- val aratott sikert. Délután futotta idő egy kis hegyközségi sétára is. Meg­kóstoltuk a jól csúszó kadar­kát — szinte minden vögyből más fajtát szüretelnek a szek­szárdiak, s a jó gazda egyet­len korty után megmondja, honnan való. Az igazi szüret egyébként később kezdődik, néhol azonban — főleg a fe­hér borszőlőből — már murci is forr. Este Somogy és Zala me­gye folklórbemutatója várta a nézőket. Megyénk műsora jól szerkesztett összeállítás volt, öregekkel, fiatalokkal vegye­sen. Csikvár József rendezé­se nagyon szépen érzékeltette, hogyan táncoltak régen, és hogyan éleszti a régi motívu­mokat újjá a mai együttes. Berzencei öregek nyitották a sort, táncukat a BM somogyi együttese folytatta lendülete­sen. Vízvári népi énékes és öreglaki táncos következett, majd a lakócsai öregek együt­tese. A délszláv Dráva együt­tes most is nagy sikert ara­tott, de a somogyi bemutató legszebb — talán legértéke­sebb részét — a karádi együt­tes adta. Szinte a karádi ha­gyományápoló műkedvelő mozgalom keresztmetszetéi mutatták be. Gyerekjátékot láthattunk, szólótáncot, végül a nagyon ígéretes karádi nép­táncegyüttest, majd a kórust két szólamban is hallhattuk. A somogyi estet a So­mogy Táncegyüttes Képek Somogyról című műsora zár­ta. Vasárnap tovább folytatód­tak a szekszárdi szüret látvá­nyos eseményei. A BM somo­gyi együttese második, a So­mogy Táncegyüttes harmadik helyezéssel tért haza. Tröszt Tibor — S nekem menni talán? Fizetek, és — maradok. Legalább addig, amíg elfogy a kávém ... Az asztaloktól kaján sze­mek páztáztak. (Úristen, fi­gyeltek.) Velem vannak vagy ellenem? A két konyak az asztal szé­lén, félretolva, árván. Egyik a kezét nyújtotta. — Merész dolog volt, uram. Sajnálom magát... A presszó zsúfolásig tele. Kiszédelegtem az asztalok között. Szégyenem határtalan. Kávét inni az Igazgató »bé­relt« helyén? A két konyak röhögött. Elmegyek, s most őket is megisszák ... — Hát élet ez? — monda­ná a nagy gondolkodó ... Az asztalon azóta se láttam cédulát az árva konyakok helyén. Olyat, amire ráírnák, hogy »FOGLALT«. Vagy leg­alább csak annyit, hogy »RESERVIERT«. Mert így előkelőbb . ,1. B. SOMOGYI NÉPLAP (vedd, 1971. szeptember 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom