Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
FeUS-somogyi német népszokások Háromnapos vidám ünnep Iráni képek A felső-somogyi raérmet- lakta községek többségében november hónap az ünnepi készülődések jegyében köszönt be. A hónap elején Bonnyán, majd Ecsenyben. Gadácson, Garézdpusztán és Somogydóröcskén tártjait meg a »búcsút«. Nem Is oilyan régen még három napig ünnepelték: szombat estétől kedd estig. A búcsút megelőző héten már nagy a sürgés-forgás az egész faluban még napjainkban is. Az asszonyok kimeszelik a házakat, csinosítják a lakószobákat Pénteken megsütik a kalácsokat és a kenyereket a kemencékben. Valóságos kis »lakodalom« készül minden családban: gazdagon terített asztalhoz várják a távolba szakadt gyermekeket, a rokonokat, a jóbarátokat és az ismerősöket Régebben mindig a házasulandó legények rendezték a mulatságot és bonyolították le a háromnapos, gazdag programot Ok bérelték ki a tánctermet, ők rendelték meg a zenekart is. Maguk közül pedig négy, ún edötáncost vagy más néven »búcsúlogónyt« választottak. Ök voltak tulajdonképpen a hánomraapas ünnep főszereplőt A búcsú vidám programja már szombat este megkezdődött Alkonyattájt — az est beköszöntését jelző harangszó elhangzása után — kimentek a legények a szőlőhegybe, ahhoz a borosp'ncéhea, ahol a tavalyi »búcsút« — azaz annak jelképe gyanánt az egy üveg bort — eltemették. Az ünnepé lyes »kihantolást« jó evés-dvás követte, majd a vacsora elfogyasztása után ünnepélyesen bevitték a barosüvegert a faluba. A hegy levét egyenest a község lelkészéhez vitték, akit tisztelettel felkértek, hogy ezt a »búcsút« őrizze meg számukra vasárnap délutánig. A felnőtt ifjúság a községi kocsma nagytermében szokott táncolni. Többnyire fúvószenekar gondoskodott a jó hangu- r latróL Ide tilos volt belépni a éven aluliaknak. A négy »búcsúlegény« (tnémetül »Kirmesburschen«) tarka kendővel az ünnepi mulatság színhelyévé avatta a tánctermet Vasárnap este azután ezt a tarka kendőt nyilvánosain kisorsolták, és a szerencsés nyertesnek jutott az a kitüntetés, hogy a »búcsút« — vagyis az üveg bort — a következő évi búcsú napjáig a saját borospincéjében elásva megőrizze. A búcsú tartamára mindegyik legény^ választott magának egy-egy leányt, — természetesen a leány szüleinek a beleegyezésével. A legény váltotta meg a táncmulatságra szóló belépőjegyet választottjának is. A leány pedig egy-egy kis csokorral pántlikázta fel a legény kalapját és kabátját Vasárnap délután a templomudvaron gyülekezett a falu népe. A borosüveget egy feldíszített asztalra tették. A négy közül az egyik »búcsú- legény« aztán kezébe vette az üveget, és a templom falához vágta, vidám muzsikaszó kíséretében. Majd táncra perdültek mind a négyen, es sorjában, egymás után mindegyük egy-egy kort táncolt a párjával. A tánc előtt mindegyikük rövid mondókéval, rigmusokban elevenítette fel a község történetének egy- egy epizódját — szorgalmas munkára buzdítva egyúttal a község lakóit. E hagyományos kis ünnepség után a legényeik és leányok — a rezesbanda kísére tőben — a táncterembe vonultaik, ahol estig ropták a táncot. Majd a leányok meghívtak párjukat vacsorára, szüleik házába. Vacsora végeztével ismét megszólalt a zene a táncteremben. A leányok most mái gardedám kíséretében (azaz édesanyjukkal) tértek vissza. Köröskörül a teremben a falaik mentén húzódó padokon ültek az anyák. Leányaik kart karba öltve elébük álltak, így vártak a zene megszólalására. Az első tánc hagyományosan a keringő volt Az illem Úgy diktálta, hogy ezt tó-ki a párjával táncolja. Utána következett sorjában a «lö'rcd- ler«, majd a polka, utána a »ceppedli«, végül a csárdás. Ezt az öt táncot hívták egy »kör«-nek. Minden kör után rövid pihenőt tartottak. Ilyen- kar a legények helyükre kísérték a párjukat indán táncra más-más leányt kértek fel, tehát egy-egy kört öt leánnyal táncolt egy legény. (Nem volt szokás — még jegyeseknél sem — egész éjjel ugyanazzal a leánnyal tán- oolná). Éjféltájban egy óra pihenőt tartottak, s utána hajnali 4—5 óráig tartott a vigasság. Ezzel, azonban meg mindig nem ért véget a táncmulatság. Hétfőn délig pihentek, délután ismét táncra kerekedtek. Búcsú napján természetesen nemcsak a házasulandó legények és az »eladó lányok« táncoltak, hanem a 18 éven aluliak, sőt a házasemberek és az asszonyok is. Samogydöröcskón például e célból mindegyik kocsmainak megvolt a maga külön rendel tetőse. Az ún. nagykocsmában, mely egész éven át üzemelt, zajlott le — mint említettem — a legények és leányok táncmulatsága. A kiskocsmában — amely csak a téli hó- najokban tartott nyitva — a házasok tartották meg a búcsút, vagyis a maguk külön mulatságát. Az ún. »búcsúi koasmában« — ez alkalmi söntés volt egy parasztház szobájában — csak a búcsú napján mértek ki italt. A búcsúi szokások közül még egy. A házasok mulatságára négy újdonsült ifjú házasember minden évben vett egy birkát. Ezt egy póznán a ház oromzatára tűzték. Vasárnap este pedig kisorsolták. novemberi »háromnapos ünnep« kedden tóté ért csak véget, amikor a négy »búcsúlegény« segédletével kivitték a »búcsút«,, (azaz a borosüveget) a faluból a szőlőhegybe, hogy elássák a nyertes legény borospincéjénél. Szerdahelyi Pál A EGY SZÉKELYFÖLDI UTAZÓ, Mihalovits Béla 1903-ból kelt beszámolójában ezt írja a perzsa fővárosról: »Teherán lényegtelen jálvacska volt, s mivel benne semmi eredeti emlék, vagy maradvány sincs az ősi Perzsiára nézve, bátran közelebb vihették volna néhány kilométerrel a háttérben lévő hegyhez, melynek hűvös éghajlata egyedüli menedéke nyáron a lakosságnak, mely a városban nem bírja ki a hőséget, t mely minden ragályos betegség alkalmával a hegyek közé menekül...« Szembesítsük ezt a csaknem hetvenéves feljegyzést a mai helyzetképpel. Teherán valóban lényegtelen falvacska volt Ma viszont majdnem hárommillió ember lakik benne. A háttérben lévő hegyhez nem kell közelebb vinni, mert már rajta van. A Pahlavi Avenue, amely legszerényebb becslés szerint Is tizenkétkilométeres sugárút, átszeli a várost, és egyenesen fellendül a háttérben lévő hegyre — az úszómedencés v!llák, az éttermek és parkok között. Ragályos betegség bizonyára előfordul még, de nem »keleti« értelemben. Amint maga Teherán sem igazán orientálás (ebben az egyben igaza volt a derék székely világjárónak). Csalódást okoz annak, aki a keleti városok nyüzsgő tarkaságát, kacska- rin-gós sikátorait, félhomályos utcai kávéházait keresi benne, — legfeljebb a perifériákon akad még ezekből mutatóba. Kozmopolita. terjeszkedő város — így lehet jellemezni a perzsák metropolisát. Széles sugárutak, modern vagy félmodem, kész vagy félig kész épületek, nagy, tágas, Jellegzetes teheráni látkép. szellős parkok; a centrumban sok bank, szupermarket, filmszínház. Mindez mintha egy szigorú, erős egyéniség elhatározását sugallná, egy abszolút tekintélyét, aki a maga »európaizáló« koncepcióját érvényesíti, mert ilyennek akarja látni városát Nem nehéz következtetni arra, hogy ki ez a tekintély. Mohammed Reza Pahlavi, az iráni sah. Fényképe minden üzlet és közintézmény falán szembetűnik, többnyire a császáraid társaságában, ami esztétikailag kellemessé teszi a látványt — lévén Farah Diba köznapi mérték szerint is vonzó jelenség. Ha valaki csak Teheránt látja, még nem találkozik Perzsiával. Szerencsére a Magyarországnál majdnem húszszorta nagyobb hirodalom bőM Az Iszfaháni királyi tér. T Köd a Balaton felett Hosszabb ideig voltam haditudósító a Harmadik Ultrán Fronton, amelynek parancsnoka Tolbuchdn marsall volt. Ez alatt az idő alatt alkalmam volt többször is találkozni vele. Gondolom, reménytelen pró. bálkozás lenne részemről, hogy teljes képet adjak a híres hadvezérről. Ebben a rövid írásom,ban a frontparancsnok életének csupán egy kisebb epizódját szeretném megírni, amely nézetem szerint fényt vert Toi buchiin marsall több jellemvonására. Egy éjszaka ^történt, közvetlenül a hatalmas balatoni ütközet előtt. Egy jelentéktelen kis falucska alacsony mennyezetű parasztszobájában egész éjjel gondterhelten járkált fel es alá a marsall. Reggelre volt kitűzve a szovjet csapatok támadásának időpontja. Jelentést hozó és vivő tisztek adták egymásnak az ajtó kilincsét. Tolbuchin tüzetesen érdeklődött, hogy mi a helyzet Simantornya környékén. Simontornya épp olyan, mint bármely más falu. Kis pont a hadműveleti tériképen, de vastagon bekarikázva kék ceruzával mint fontos stratégiai pont... Valahányszor a térképre nézett, tekintete mindig elkalandozott Budapest, a Velencei-tó és balra, a Balaton felé. Amott a Sárvíz csatornája. Vörös és kék nyilak kígyóznak a városok és falvak yfelé, kék és vörös karikák, mint a sündisznók, a védőállásokat jelzik. Rombuszok mutatják a páncélos ezredek és I róságot. Mindent elkövettek, hadosztályok támadási irányát, ami emberileg lehetséges volt. Ott, az a beszögellés a Balaton és a Velencei-tó között különösen aggasztotta a marsailt. A beszögellés legalsó pontjában feküdt Simontornya. Szerette volna tudni, hogy mi történik ott? Megállították-e az ellenséget? Vajon mi a szándéka, mi a célja? Megbízható jelentések pedig nincsenek. Épp a telefon után nyúlt, hogy megrója beosztottait, amikor befutott a várva várt helyzetjelentés. Ivanov tábornok, a törzs főnöke lépett a szobába. — Saemjan Pavlovi«, ml az hogy. — Üj adatok vannak. Fjodor Ivanovics. — A tábornok észrevette, hogy a marsall arcán kisimulnak a ráncok. Tol- buchin csak ennyit mondott: —* ön mindig lefegyverez engem. Mindketten a térkép fölé hajoltak. — Mit csináltak a Siónál? — kérdezte Tolbuchin. — Fél méterrel emeltük: a víz szintjét — válaszolt Ivanov. Majd, a marsall ceruzáját követve, amely az agyonhasznált kikopott zöldes térképen Simontomyánál állapodott tneg, hozzáfűzte: ,-— A falut az ellenség elfoglalta, de előrenyomulását megállítottuk. — Megállítottuk? — kérdezte Tolbuchin. — És tovább?... — Tovább, bizonyára itt... A beszélgetés a késő éjszakába húzódott. Megtárgyaltak minden részletet, minden apTolbuohin nácra. kilépett a tor( Az éjszakai táj sűrű sötét ködbe burkolózott. A mar- sallt az a gondolat gyötörte, hogy a támadást el kellene halasztani. Visszament a szobába. Még egyszer felhívta telefonon a hadseregparancsnokokat, akik sorra jelentették, hogy az erőket összpontosították csak a parancsra várnak. Megint a térképhez lép ... Velence ... . Balaton. »Néhány nappal ezelőtt itt támadt van Dietrich SS-tábotnok a hadosztályaival« — gondolta ToJ- buhin. Azon a reggelen az elhárítás parancsnoka néhány röplapot hozott a marsallnak. Von Dietrich azzal fenyegetőzött, hogy »Tolbuchint és hadseregét ő a hatodik SS páncélos hadsereg parancsnoka a Dunának szorítja.« —« Akkor talán sikerült volna neki, de most nein •— gondolta a marsalL Fjodor Ivanovics egyet-kettőt fordult a szobában, és ismét térképe fölé hajolt A Balatontól es a Velencei-tótól északra öszevont hadseregek állnak ugrásra készen, hogy bekerítsék és megsemmisítsék Von Dietrich páncélos hadosztályait. Simontomyánál megállították az ellenséget. Az elkeseredett harcokban rendkívüli bátran verekedtek a szovjet katonák. Tolbuchinnak jelentették, hogy egy tüzérszázados ütegével éppen itt Sirnom- tomya körül hat német tankot lőtt tó, és háromszáz ellenséges (katonát semmisített meg. Golub százados —miközben néhány szál katonájával egy ellenséges páncélos század támadását verte vissza — hősi halált halt Az ablakok mögött tovább gomolygott a sűrű, tej fehér köd. Mégis csak el kell halasztani a támadást? A kocsimat! — szólt a frontparancsnok. A parancsnoki állásra hajtatott A kocsi lassan haladt a gránátszaggatta nedves, csúszós úton. Majd minden kanyarban lecsúszott az útpadkára. A sofőrnek legföljebb öt-tíz méterre világítottak a fényszórók, azontúl minden áthatolhatatlan párába burkolózott A parancsnoki állásban a marsailt a törzs tisztjei fogadták és jelentették a helyzetet Tolbuchin különösen megörült annak a jelentésnek, hogy Glagoljev és Zahvatajev hadseregparancsnokok valamint Nyegyélin tüzérparancsnok az átkozott köd miatt kérte a tüzérségi előkészítés elhalasztását Tolbuchin egy megkömy- nyébbült sóhajjal beleegyezett. Reggel még mindig makacskodott a köd Csak délfelé tisztult ki az idő. Ekkor Tolbuchin »átadta a szót« a tüzérségnek. A szovjet csapatok hamarosan támadásba lendültek. Tolbuchin hadserege szétzúzta a németeket az egész front szélességéiben, és kijutott az osztrák határhoz. V. Konopenks ségesen kínál alkalmat azoknak iá, akik kelet egzotikumát többre tartják, mint a civilizált fővárost. A LEGKÖZELEBBI ISZFA- HÁN. »Alig« 450 kilométert kell autózni érte a perzsa sivatag szélén — hébe-hóba élénk, esetleg vízhiány miatt elhagyott vályogviskós falvakat érintve. A nagy némaságban csak ritkán tűnnek fel bizonytalan táplálék után kutató birkanyájak, egy-egy öszvérháton baktató paraszt, vízhordo teve. Az országút csak sikkor élénkül meg, amikor már az út mentén is kidugja a fejét a zöld: a kertek, a fák, a bokrok. Vagyis Iszfahán előtt Ügy mondják maguk az irániak is: Teherán arra való, hogy éljenek, Iszfahán arra, hogy gyönyörködjenek benne. A XVII. században még ez volt a perzsa birodalom fővárosa, s hogy mekkora művészi és anyagi gazdagság, szépség halmozódott föl itt, azt a hajdanvolt utazók hevenyészett statisztikájából tudjuk: 162 mecsetet, 48 kollégiumot, 1800 karavánszerájt, 273 nyilvános fürdőt, 38 ezer palotát és házat számoltak össze egykor benne. Nagyrésze már elpusztult, de ami maradt, az sem kevés. A kettős árkádsorral övezett Maidan-Sah, a világ egyik legnagyobb, - —■ 600 méter hosszú, 215 méter széles — tere Három pontján három csoda: a Lutfollah-mecset, az Ali Ghapu (nagy kapu)-palota és a sah mecsetjének kék, zöld, sárga zománcbevonata játszik a csillogó napsugarakkal. Teherán és Iszfahán együtt már valami Iránból, de korántsem az egész. A Káspd- tenger menti jó levegőjű Azerbajdzsán, a Pakisztánnal és Afganisztánnal határos Vad Belud zsisztán vagy Shirász (és mellette az antik Perse- polis) — mind külön világ. Lent pedig, — ahol a Perzsaöböl mossa Irán partjait — Abadánnál olaj tornyok, erdeje mered az égre. Innen származik a mai Irán minden gazdagsága, innen szivattyúzzák ki azt a pénzű, amiből a teheráni paloták, egyetemek, kórházak épülnek. A VAROS SZÉLÉN FOLYIK a Shatt el Arab, amely nem más, mint a két bibliai folyó a Tigris és az Euírá- tesz egyesülése. Ez már az országhatár. A túloldalon Irak egyik csücske és azon túl a másik olajhatalom, Kuwait, itt találkozik egymással az arab és a perzsa világ. N. S. A UBKM Kaposvári lfillamossűgi Gyára ffilvesx betanított munkásokat Kereseti lehetőség 1200—2000 Ft között. Minden második héten szabad szombat, özem! étkeztetés, utazási költséghozzájárulás, munkaruha. FELVESZÜNK MÉG « ORÄS KISEGÍTŐKET 14—17 éves korig, fizetésük havi 500 Ft és negyedévenként prémium. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (89299) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 16.
