Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

AZ ÜIOLSO NAPOK A Szovjet Tájékoztatási Iroda 1944. december 2-án a kővetkező híre­ket jelentette: »A Pécs városá­tól északnyugatra működó szovjet csapatok szétvertélC a németek odaérkező tartalék csapatait, ás az erősen tagolt terepen 25 kilométert nyomul­va élőre, eljutottak Kaposvár városáig, Magyarország dél­nyugati részenek fontos vasúti csomópontjáig. A szovjet csa- XHitrészek hirtelen betörtek Kaposvárra és elfoglalták a várost.« j A negyedszázada közölt szűkszavú hadijelentés eny- nyit tartalmazott a több mint liArmincezer főt számláló. vá­rosról- amelynek történelmi Sorsfordulóját jelenti azóta e fenti dátum. Nézzük milyen események előzték meg 1944 decemberét Kaposváron? A másfél hónapja német se­gítséggel hatalomra került he­lyi nyilas vezérkar november végén egyrészt a zsákmányon való osztozkodással, másrészt pozícióik erősítésével volt el­foglalva, A város lakosságának túlnyomó többsége ideges féle­lemmel szemlélte az eseménye­ket, b fasiszták intézkedéseit A lakosság lelkét külön­böző fasiszta rémhírek ül­ték meg, melyeket .módszeresen fokozott a magyar és a német rádió, valamint a helyi sajtó. Az állandó légiriadó és légive­szély, amely naponta három- szor-négyszer megismétlődött, még a legkeményebb idegze­tűeket ia kikezdte. A mun- kaslakta kerületekben és ut­cákban egyre gyakrabban hall­gatták a Kossuth rádió, vala­mint az angolszász rádió adá­sait A nyilas kormány már október végén azonnali kivég­zéssé! fenyegette azokat akik lazító, bujtogaíó kijelentéseiket és vészhíreket terjesztenek, vagy röplapokat hoznak, for­galomba. Egy hónap múlva, november végén már kiter­jesztik ezt mert »a harc és munkakötelesség alóli kitérés egyenlő a hazaárulással.« Az indokolás fasiszta rövidséggel csupán ennyi: Megsemmisít­jük hogy ne semmisüljünk meg.« A baloldali vezetők, * kommunisták nagy többsége akkor már in­ternálótáborban vagy munka­szolgálatos századokban szol­gált. A baloldali gondola­tot és szellemet azonban, nem lehetett megsemmisíteni. A baloldali mozgalmakat figyelő fasiszta elhárí toszervek no­vember 30-án a kővetkező je­lentést terjesztették a belügy­miniszter elélT »Országos vi­szonylatban terjed az a káros ellenséges propaganda, hogy a megszálló orosz csapatok -item ellenségként, hanem a német járom alól való felszabadítás végett jönnek Magyarországra. Ennek a propagandának a kommunisták által kiadott röp- iratok képezik az alapját, de hozzájárul ehhez még az ellen­séges államok rádióadásainak hallgatása ts.d Jellemzőek ezekre a napokra azok a jel­szavak és feliratok is, ame­lyekről tudomást szereztek a fasiszták: -Már közeleg az idő nemsokára letűnik a csillago­tok! — Nem a németek és ma­gyarok nyerik meg ezt a hábo­rút, hanem az oroszok!« A helybeli fasiszta vezérkar pedig az Utolsó órákban is min­dent megtesz, hogy félrevezes­se ás becsapja a város lakossá­gát. 1944 november derekán, amikor az 5". szovjet hadse­reg sikeres dunai átkelése után megerősítette hídfőállásait, majd azt kiszélesítve előrenyo­mult, a következőket jelentette német forrásra hivatkozva a magyar hivatalos hírüg'mök- ség: -A szovjet megkísérelt át­kelni a Durántúlra, s ennek ér­dekében a harcok súlypontját a Baranya megyei Kis':ős~egre helyezte« (Ma Jugoszláviához tartozik Batina néven.) A hír szerint a fasiszták a hídfőt »tökéletesen megsemmisítet­ték« és ezután a szovjetek a »véres veszteségeket okozó har- citény eredményeként a né­metek állásaikat Kisközségnél a tf-” gáti partra helyez­ték. Ezekben a napokban az 57. szovjet hadsereg had­műveleti naplójába a követke­ző bejegyzés került november 19-e és 24-e között: »A hadse­reg főerőinek átkelése a Duna jobb partjára Batina és Apatin körzetében. Az ellenséges vé­delem áttörése a Duna jobb partján, valamint a balinai és apatini hídfőállások kiszélesí­téséért vívott harc.« A szovjet hadsereg csapatai november végétől a fasiszta ellenállás le­küzdése után törnek előre a Dunántúl délkeleti részén. A nyilas vezetők haláltámca Kaposváron elekor még javá­ban folyt November 19-én az egész megyéiből, de még a szomszédos Zalából és Tolná­ból is összecsődítettek a nyilas sajtó szerint mintegy hatezres tömeget, ahol Vájná Oabor b.-l- ügy miniszter «bölcs szavai minden gondolkodóban vissz­hangra tálaltak « »Hangoztatta, így látnák a várost a szovjet felderitók ma a délnyugati domkokrdá. összegyűltek négy óra hosszat voltak kénytelenek a városhá­za 1 égópi récéjében kivárni a fenti épületes eseményt A ha­talom árnyékában azok a nyi­lasok js tartották a markukat akik az elhurcoltak értékeit kaparintották meg. Még októ­ber végén közölték a nyilas vezetők, hogy legyenek türe­lemmel, mert »... súlyos há­borús viszonyok közepette nem tudja minden testvér jogos sé­relmeit és kívánságát akként és oly gyorsan teljesíteni, mint ahogy azt szeretné.« A kaposvári nyilasszervezet, amely a hatalomátvétel, előtt rémet mrgvmnur'ti'1 <jStyn<viUW v!H( í<| tewter«« h»v<m»k MüfyArfluatjn'R ‘ ■ M$gyyiví*í%n»>- * 5e#ttu*yt4»!- rém: a «rtn« 'kMmUrSgíútM-ue i ladati. A ViM’.'b Í!8t!«-sí'S >imt> ittttrAr •Hvfyto-t, MiiB-yamóZiiit üéhiyngaii iémn' ;< í'tm s-mtöi Miéi»v; «!Wi'- Mit á víxvf laótüriftít'V !iss.’íi» SÍIM! -i »sotjij»,.. ••é! 1.1. viííó «•.•w.-i JtáíWiW I senkiképpen toborozták a Hu­nyadi SS önkéntes hadosztály­ba js a fiatalokat Minden ki­lőtt szovjet páncélosért öt hold földet kapott az, aki »közelhat- ci eszközökkel kilő egy ellen­séges tankot és tiz holdat kap a cseléd, ha az illető a harcko­csi leküzdésében elesik« — kö­zölték a lapok. A fiúgimná- zlumhan október végétől szü­netel a tanitás, majd november elejétől különböző helyeken részlegesen folytatódott. Ezt az időt használta ki a nyilas Czi- nege Imre polgári iskolai ta­nár a toborzásra- Sajnos né- hányan áldozatul ia estek pro­pagandájának. Ugyancsak ő volt az, aki az SS-től kölcsön­kapott liangszörós autóval jár­ta a várost és a végső kitartás­ra és harcra buzdított. (Decem­ber elsején a német Gestapó- val elsőként hagyta el a vá­rost.) A leventék kiképzé­se az iskolai szünet elle­nére tölyanxatos volt, sőt a har­madik korcsoportba tartozókat rövidített páncéltörő kiképzés­re fogták. N •<; V-< él ' fjVM »»«lrt<. fs -er, ónrrinpí! r.w*i$g*>M>>w h ftt*j-«Miwl»'4t tói ><«•.» 4«iá.írtT M«e\. íiii-í.-í4b->>' :•••» wfyä- ,iw, r»,*.... .■ »Hn-btií >>1. ■ Hr. « réÍ»1Ál?< ír teMSÚT« ͻܫÁ, «)#*»> * ***** --------­V íuWíÓÍi \tAev«fi.!>ä«ir<'f íiiíísáiiiííü. twjgsfc*' ­»*«-1 vtoV- »»kf. . . .... ... i*.......... dl«: s . V.;- > • . t—•«! «K. ­V-savt®«» «8»*> az ik\ . ******•» ««1? tf*r ** o* V8i.©v4-Viím«á mp™*'*;tó,, v Korabeli rBpla* hogy egyedül azok az eszmék menthetnek meg bennünket, amiket a mozgalom vall, hir­det és vált a magyarság javára cselekedetté.« A nyilas csele­kedetek közé tartozott ekkor, hogy ezután felelősségre vonják a katonaszökevények hozzátar­tozóit «Aki most... kivonja magát a katonai szolgálat alól és megszökik, számoljon azzal, hogy nemcsak saját személyé­ben halálbüntetéssel bűnhődik, hanem hozzátartozóit is a leg­nagyobb veszélybe dönti.« Megszólalt az Űj-Somogy ha­sábjain egy ki vénhedt szegedi ellenfor ra dal már is, miután kő­vel és sárral megdobálta volt vezérét a kormányzót, most nagy hangon kijelenti: »Sze­rencsénkre mégis volt, aki őr­ködött a szent lobogó mellett, volt, aki visszarántotta az örök elmúlásból és magyar leikével, szivével visszamentette ne­künk.« (Tévedés elkerülése vé­gett ez á személy Szákiján, később Szálasi Ferenc akkori -nemzetvezető- volt!) Másnap ugyancsak Kijelenti a lap olda­lain, hogy nem fog elmenekül­ni a városból, hanem harcolni fog. «Nem érdekel tovább minket az ellenseg győzelmi sikere, közelsége, betörése. — Nem menekülünk, sőt tiltako­zunk ellene ... A gyávákat, a kishitűeket félreállítjuk, ki­dobjuk ebből a szent közösség­ből « — írja 1944. november 22-én. November hó 20-án iktat­ták be az új nyilas polgár- mestert aki mindössze kilenc és fél papig bitorolta a pol­gármesteri széket Már a beiktatását légiriadó zavarta meg. Az ünnepségre összesen alig közelítette meg a harminc főt novemberben fegyveres pártszolgálatosokat toborzott A helyi pártvezetők jnég saját feletteseiket is be­csapták, mert a bejelentett két­száz önkéntesnek még az egy­negyede sem volt a valóságban. A nyilas • pártszolgálatosok toborzó felhívásait november elejétől szinte naponta közölte a két helyi lap, de a jelentke­zők száma alig növekedett. Ha­ovamber derekán VígJi Imre nyilas főispán (aki azelőtt kocsmáros és déligyümölcs-kereskedő volt, iskolai végzettsége hat elemi) kineveztek Somogy vár. megye hadműveleti kormány- biztosává. A miniszteri hatás­körrel, valamint az összes köz- biztonsági érék feletti rendel­kezés tudatában nyilatkozott Somogy megye teljhatalmú ura. -Aki államellenes cselckmenyt\ kövét, el, arra felkoncolds vár., legyen a-z bárki.« — Továbbá megigrei, hogy éaz utolsó csepp vérig küzdeni fogok szúkebb hazám, Somogy ősi földjéért. A küzdelemből nem vonhatja ki magat senki, mert én ott állok az élen és példát mutatok az elszántságban.« (Megjegyzésként csak annyit, hogy Vígh 1944. december 1-én hajnalban a megye piros szí­nű Admirál kocsiján elhagvta Kaposvárt.) Vígh és. a nyilas vezérkar, Kuhl cipész és Var­ga építési vállalkozó puhato­lózni kezdtek a németek lá­zas csomagolásakor. Kaposvár védelméről volt szó a nemet katonai berkek­ben, sőt elkészült egy gyors kiürítési terv is, melyet igye­keztek a legnagyobb .titokban tartani. November utolsó he­tében már leszereltek, illetve aláaknáztak néhány fontos üzemrészt. A városon egyre több »menekülő« vonult végig. Először a Duna—Tisza köziek és most már baranyaiak is. Megkezdödött az üzletekben a felvásárlás, már amit jegy nélkül kaphatott 1944-ben a városi lak«. A dél felé tartó német páncélos dandár kato­nái rövid pihenőit alkalmával kiürítették az élelmiszerraktár rakat, es a falvakban foszto­gattak. November 14-én a pé­csi IV. honvéd kerületi pa­rancsnokság a következő át­irattal fordult a megyei nyi­las vezetőkhöz: »Az utóbbi időben mind gyakrabban ér­keznek jelentések arról, hogy német csapatok... fosztogat­nak. Az ellenszegülő lakossá­got bántalmazzak es általában olyan magatartást tanúsíta­nak, mely alkalmas arra, hogy a lakosság ellenszenvét kivált­sa. Ami viszont a magyar— német barátságot is aláássa és így a magyar csapatok harc­készségét is csökkenti.« Miközben Kaposváron nagy hangon a város védelméről fecsegtek a nyilasok, Vígh hadműveleti kormánybiztos és főispán megkereste az illeté­kes német parancsnokot. A BaranyaszenUőrincen székelő 2. páncélos hadsereg parancs­nokától, de Angelis tüzérségi tábornoktól mégtudta, hogy »Kaposvár nem fóg elesni, mert az oroszok addig nem jutnak el.« Ez a beszélgetés november 27-én délelőtt 10 óra körül történt Mire Vígh Ka­posvárra érkezett a délutáni órákban, már a pécsi Gestapo, rendőrség vezetői, a megyei, varo6i tisztviselők és az elme­nekült nyilas vezérkar várta. Másnap a beijedt. Vígh — nyilaspárti testvéréi biztatá­sára— újból felkereste a né­met tábornokok hogy a város katonai védelméről intézked­jen. Most is megerősítette de Angelis, hogy Kaposvár alkal­mas a szovjet' erők fel­tartóztatására, és hogy a szovjetek a Balatont nem fogják elérni. A követ­kező napon. új!ból felkereste a várost kiürítő tervével a né­met tábornokot, de ekkor már Sásdon találta — itt £s cso­magoláskor. Közben az 57. szovjet hadsereg csapatai a Pécs környéki harcokban Sze­derkénynél felrrtorzsolták a november 33-án erősítésre ér­kezett nemét .páncélosokat Másnap, 39-én, felszabadult Pécs is. A megmaradt német erők észak felé és nyugatnak hátrálták a Margit-vonal mö­gé. Most a nemet tábornok gyorsan elintézte Somogy nyi­las főispánját, és egyetlen szó­val sem emlegette a város né­met védelmét G yors és lázas csomago­lás kezdődött a város­ban. Elvonult az aktív tisztikar, a németbarát és nyilas politikusak családja. A városban legutoljára maradó magyar honvédség, * 11. újonckiképző ezred III. zászlóalja november 30-án éj­jel 12 és 1 óra körül gyalog indult útnak, jórészt tartalé­kos tiszták parancsnoksága alatt Útiránya a Nagybajom, Böhonye, Keszthely felé veze­tő országút November 29-én a nyilas polgármester elrendelte Ka­posvár önkéntes kiürítését »Azok a nők és gyermekek, akik a várost elhagyni óhajt­ják a saját maguk által meg­szerzendő jármüveken, vagy gyalogosan, ezt minél előbb te­gyek meg.« Ugyancsak közölték a forgalmi rend tízparancsola­tát, magyarán: az országúti me­neküléskor a legfontosabb tud­nivalókat. A város fasiszta vé­delmét sokszor hangoztató nyilas karhatalom is csend­ben. kereket oldott A néniét hadseregből csak a forgalom­irányítók és néhány kisebb biztositó szakasz maradt A város nyilas vezetői ekkor le­vente- és SAS-behivókkal öez- szeszedték a 15—18 éves itt­hon maradt fiatalokat. Mint­egy 250—300 leventegyereket öltöztettek be november 30-án a Hon véd-laktanyában, és régi kiszuperált gyalogsági fegyve­reket, kézigránátot osztottak ki közöttük- A visszamaradt szakasznyi honvéd élére egy taiialékos hadnagyot állítottak a város védő »erők« parancs­nokául A szerencsétlen leven­tegyerekek azonban a város széléről csapatosan hazaszök- dösték. Az odavezényelt és a lövészárkokban tartózkodó öreg baliák nagy része is buz­dította őket a szökésre. De­cember elsejei! hajnalban a legtöbbjük hazaszökótt Nyilas pártszolgaiatost még mutató­ban nem lehetett látni. A Ges­tapo tisztjei az éjszakai árak­ban. a nyilas vezetők a me­gyeházáról december elsején a hajnali órákban oldottak ke­reket, élükön az »elszántság­ban példát mutató« Víg!! Im­rével. í » A város december elsején a senki földje; illetve a város iumpenalakjainák a zsákmá nya lett. A délelőtti órákban feltörték az üzleteket, a zsidó- templomból kihordták az el­hurcoltak ott levő holmijait. A munkások legjobbjai né­hány hátrahagyott becsületes utászkatonával elvágta az alá­aknázott objektumok gyújtó­zsinórjait. Sikerült megmente­ni a városi villany- és vizi- műveket, valamint a vasúti és postai berendezéseket. A vá­ros lakosságának nagy többsé­ge mentette, óvta nemcsak a saját, hanem munkahelyének értékeit is. Tudata alatt a legtöbb kisember érezte, hogy a munkahelyét, üzemét, ke­nyerét kell menteni a pusztu­lás elől 1944. Erről Jöttek s felszabadítók. december 2-án a hajnali órákban az 57. szovjet had­sereg Sarohin altábornagy pa­rancsnoksága alatti 6. gárda lö­vészhadtestének a 10. gárda lö-< vészhadosztálya délkelet, Illet­ve délnyugat felöl két irány­ban harcolva elérte a város kapuját. A délelőtti órákban délkelet felől erkező vöröscsil- lagos katonákat, a későbbi órákban Kaposvár várospa­rancsnokát köszöntötték a me- gyeszekhely lakói. A fiatal, energikus parancsnok sz élet azonnali megindítását, a becsületes emberek bizton­ságát, a város ellátását garan­tálta, és ehhez kérte a város vezetőinek, nem utolsósorba!! a munkások segítségét. Ilyen előzmények után kö­szöntött Kaposvár lakosságára az ásó szabad nap, 1944. de­cember másodika. Andrássy Antal OMOGYI seriáf Vasárnap. 1969. november 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom