Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-24 / 92. szám
CSEHSZLOVÁKIAI VÁLTOZÁSOK A szavakról át kell térni a tettekre PÁRIZS MÁJUS 1-RE KÉSZÜL Harci követelések és munkásszolidaritás A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK határozata a pártvezetésben végrehajtott szervezeti és személyi kérdésekről a csehszlovákiai fejlődés egy szakaszának lezárását és új időszak kezdetét jelenti. A helyzet ismerőit nem érték váratlanul a kb-ülés határozatai, és egyetértenek abban, hogy a szervezeti és személyi változásokra az országot hosszú idő óta terhelő, súlyos problémák megoldása, az előrelépés érdekében volt szükség. Gustáv Husák a csehszlo- vákiai közállapotok leglényegesebb jellemzőjére mutatott rá, amikor kijelentette: »A párt és az állam vezetése állandóan kénytelen elhárítani a legkülönbözőbb akciókat, kilengéseket, demonstrációkat, amelyek nyugtalanítják egész közvéleményünket, az emberek figyelmét mellékes kérdésekre irányítja.- és így világos programunk megvalósítása állandóan halasztást szenved.« Ha végigtekintünk az 1968 januárja óta eltelt időszak eseményein, teljesen igazolva látjuk Husák megállapítását. A párt központi bizottsága, elnöksége rendszeresen hozott olyan határozatokat, döntéseket, amelyek —végrehajtásuk esetén — alkalmasak lettek volna a helyzet konszolidálására. Csupán az 1963 májusi és novemberi kb-határozatok- ra emlékeztetünk. Mindkét határozat tartalmazta a szocialista vívmányok megvédésének, a társadalom előrehaladásának konstruktív programját és szankciókat helyezett kilátásba a szocialistaellenes erők fellépésének esetére. De ml történt a valóságban? A jobboldal koncentrálta erőit, támadásokat intézett a párt tekintélye, vezető szerepe, érvényes határozatai ellen és minden esetben büntetlen maradt. Nemegyszer éppen a legfelsőbb állami és pártvezetésben helyet foglaló szemé- ' lyiségek adtak biztatást a jobboldal akcióihoz, a többi közt azzal, hogy nyilvánosan kijelentették: Csehszlovákiában »politikai nézeteiért« senkinek sem eshet bántódása. Ezt a szocialistaellenes erők úgy értelmezték, hogy szabad utat kaptak állam- és társadalomellenes cselekményeikhez. Nem kell mondani, hogy mekkora különbség van politikai nézetek üldözése vagy államellenes cselekmények megbüntetése között. SOKÁIG EMLÉKEZETES MARAD például az a diáksztrájk, amelyet a központi bizottság novemberi határozata elleni demonstrációként szerveztek meg. A megmozdulás nyilvánvalóan rendszerellenes jellege ellenére e sztrájk során a hatóságok erélytelen- sége miatt olyan helyzet alakult ki, hogy a demonstráció szervezői és vezetői nemcsak, hogy tárgyaltak a legfelsőbb szintű államvezetéssel, hanem még a feltételeket is ők szabták meg. Vagy egy másik eset: a január végi tüntetések során a törvényes rend megzavarása miatt őrizetbe vettek ugyan 199 személyt, de fél nap sem telt el és 198-at szabadlábra helyezlek közülük, s nem történt olyan bejelen-, .lés, hogy bárki ellen is eljárás indult volna. Husák a CSKP KB ülésén külön hangsúlyozta, hogy a március 29- re virradó éjszaka lezajlott események egyes helyeken egyenesen ellenforradalmi jelleget öltöttek. Azon az éjszakán félmillió ember ment ki az utcára. »Cselekedeteik talán nem voltak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethető-e népeink becsületével egy ilyen demonstráció?« — tette fel a kérdést. Nem csoda, ha Üyen közállapotok mellett a jobboldal irápvftól és szervezői, akik egvébkőnt az augusztust közvetlenül követő időkben, a névtétens4? homályába burkolóztak és önmaguk átmentésére törekedtek, az utóbbi időben ismét nyíltan léptek fel mindenekelőtt a sajtóban, a rádióban és a televízióbalt. ezek az Állapotok főleg Prágára és a cseh területekre voltak jellemzőek. Eltért az események menete Szlovákiában, ahol 1968 augusztus vége óta Gustáv Husák állt a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának élén (mint ismeretes, a szövetségi átalakulás óta Szlovákiában a szlovák szervek és hatóságok nagy önállósággal rendelkeznek). Szlovákiában a hatóságok sokkal erélyesebben láttak hozzá a jobboldal megfékezéséhez és határozottabban léptek fel az antiszocialista erők rendbontó kezdeményezései ellen. Ennek következtében a jobboldal fokozatosan elvesztette fórumait, kevésbé jutott nyilvánossághoz a hírközlő szervekben, így a tömegekre gyakorolt befolyása is csökkent, ami a politikai konszolidáció meggyorsulásához vezetett Szlovákiában. Mindebben alapvetően pozitív szerepet vitt személy szerint Gustáv Husák. Egyébként — éppen emiatt — a cseh területeken működő szocialista-, ellenes erők az utóbbi időben támadásokat kezdtek Husák ellen. a módon, ahogyan megszervezzük a harcot megvalósításáért.« A központi bizottság mostani ülésén végrehajtott személyi és szervezeti változások a többi közt azt is szolgálják, hogy a kommunista párt elhatárolja magát minden szélsőséges, antiszocialista, szovjetellenes elemtől és biztosítsa, hogy a határozatokat egységesen értelmezzék és egységesen hajtsák végre. Mint a kb-ülés felhívása kiemeli: a szavakról át kell térni a tettekre. A TETTEKRE egész Csehszlovákia viszonylatában égetően szükség van. Meg kell említeni az ország gazdasági helyzetét. A permanensen felzaklatott politikai légkörben viszonylag kevés szó esett hónapokon át arról, hogy a csehszlovák népgazdaság helyzete rohamosan rosszabbodik. A múlt év végén különböző híresztelések hatására nagy vásárlási láz uralkodott el és ióformán kiürültek az üzletek. Az ipar, amely egyáltalán nem a szokott ütemben dolgozott és sok helyütt csak tessék-lássék termelés folyt, nem tudta pótolni a felvásáÁ szlovákiai fejlődés gyorsabb üteme azt bizonyította, hogy a konszolidáláshoz mindenekelőtt a pártvezetés egységét kell biztosítani és lehetetlenné kell tenni, hogy a jobboldal akár a párt vezetői, akár a párt szervei és szervezetei között találja meg támogatóit Husák a párt plénumán leszögezte: »Mi nem akarjuk megváltoztatni politikai vonalunkat. De hangsúlyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján, megvalósításának módján és azon rolt árukészleteket, így feszültség keletkezett az áruellátás és a lakosság vásárlási képessége között. A MOSTANI SZEMÉLYI ÉS SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK már régóta érőfélben voltak, — most végrehajtották azokat. Bízni lehet benne, hogy a cseh és a szlovák közvélemény megértéssel fogadja a központi bizottság határozatát és támogatja a pártot a következő időszakok nehéz feladatainak megoldásában. C. Tóth Béla BURGENLAyDI ÉTI JEGYZETEK (II.) Ki a soviniszta? Az elmúlt év első felének magyar—osztrák viszonylatban jelentős eseménye volt hogy június 14-én ünnepélyesen megalakult Kismartonban az Osztrák—Magyar Egyesület (OME) burgenlandi szekciója. Az OME osztrák társadalmi egyesület, amely Magyar- ország barátait igyekszik táborába gyűjteni. Politika- mentes szervezet, nincs hivatalos jellege sem osztrák, sem magyar részről. Feladatának tartja a magyar tudomány, művészet, néprajz, általában kultúránk széles körű ismertetését, s ezen keresztül az országaink, népeink közötti jobb megértés előmozdítását. Munkáját magyar részről a Kulturális Kapcsolatok Intézete, illetve a bécsi Collegium Hungari- cum (magyar intézet a kulturális kapcsolatok előmozdítására) segíti. E szervek bocsátanak az OME rendelkezésére anyagot például kiállítások szervezéséhez, film- bemutatókhoz, megszervezik magyar művészek, művészeti csoportok, előadók ausztriai fellépését. Mint dr. Kerekes Lajos kandidátus, a Collegium Hungaricum igazgatója elmondotta, az OME egyre erősödik, s a burgenlandi szekció megalakulásával lehetősége nyílt arra, hogy a Magyarországgal közvetlenül szomszédos tartományban hatékonyabb működést fejtsen ki. Az OME burgenlandi szekciója sikeres működésének kedvező feltételt teremt, hogy olyan előkelő személyiségek vállalták az elnöki, illetve az elnökhelyettesi tisztet, mint Theodor Kéry, a tartományi kormány feje, és Reinhold Polster, helyettes tartományi főnök, valamint az elnökségben dr. Fred Sinowatz tanácsos, Hans Tinhof tanácsos, kismartoni polgármester, dr. Ernst Jösef Görlich profesz- szor, kormányfőtanácsos és mások. Történelem»gemietet Jelentős erők vannak Ausztriában és Burgenland- ban Is, amelyek rossz szemmel nézik a két nép, a két állam közötti viszonyok normalizálását, a barátság fejlesztését és mindent megtesznek, hogy akadályokat gördítsenek a folyamat útjába. Anélkül, hogy túlértékelném jelentőségét, engem mindenestre mélyen megdöbbentett egy cikk, amely mutat valamit abból, milyen módon és milyen eszközök-. kel harcolnak bizonyos erők Ausztriában az államaink közötti jó viszony ellen. Kismartonban került kezembe a Burgenländisches Leben című folyóirat egyik száma. A lap politikamentes gazdasági és kulturális havi folyóiratnak vallja magát. Nos, a folyóirat felelős szerkesztője, bizonyos dr. Fritz Zimmermann Barátság Magyarországgal címmel írott cikkében a vádak egész halmazát hordja össze — éppen az OME burgenlandi csoportja megalakulásának ürügyén — az osztrák—magyar barátság ellen. Nagy buzgalmában a kommunistaellenes szólamokról hamarosan magyar- ellenes »érvekre« tér át. Görlich professzort, aki Vérbíróság Aradon címmel cikket írt az Osztrák—Magyar Egyesület lapjába, azzal vádolja, hogy történelemszemléletében egyoldalú magyar álláspontot képvisel, mert elítéli az aradi vértanúk, illetve a további több mint száz magyar szabadságharcos kivégzését. így teszi fel a kérdést: »Hol maradnak azok az osztrák és magyar történészek, akik akárcsak megkísérlik is A francia munkásosztály az egész dolgozó társadalom legszebb ünnepére, május elsejére készül. A CGT központja kiadta az ünnepi harci jelszavakat és a felhívást a párizsi tömegtüntetésre és felvonulásra, az üzemekben és vállalatoknál pedig készülnek a konkrét tervek, > hogy a hagyományoknak megfelelően Párizson túl, Franciaország valamennyi nagyvárosában is ünnepi gyűlések legyenek. Május elseje az idén is az egység és az erő demonstrációja, az elszánt akarat kifejezése lesz a harc folytatására, valamennyi dolgozó követeléséért. Ezek között első helyen áll a 6 százalékos béremelés, hogy így visszaállítható legyen az 1968 júniusi vásárlóerő. Ez a követelés egyben emlékeztet a francia dolgozók tavaly májusi győzelmes harcára, amellyel több mint 12 százalékos átlagos béremelést verekedtek ki, de emlékeztet arra is, hogy az azóta bekövetkezett áremelésekkel 6 százalékot visszaloptak a béremelésekből. Hogy lehetetlenné váljék ez a régi tőkés trükk, a béremelések amputálása az árak emelésével, a szakszervezetek mozgó bérskálarendszert követelnek, a vásárlóerő fokozatos emelését a nemzeti jövedelem növekedése arányában. A követelések között szerepel- a munkaidő csökkentése, a nyugdíjkorhatár leszállítása, a dolgozókat sújtó adórendszer demokratizálást L A francia dolgozók saját érdekeik harcos védelme mellett május elseje alkalmából is kinyilvánítják őszinte szolidaritásukat a szabadságáért, függetlenségéért, az amerikai agresszorok ellen harcoló hős vietnami néppel és a világ elnyomott proletárjaival. Harci jelszavaik között ott szerepel a szocialista országok dolgozóinak szóló köszöntés, a nagy nemzetközi munkástestvériség kifejezése. Végül néhány szót a május elseje egyik sajátos francia vonásáról. Az üzemi, a vállalati szakszervezetek bizalmijai már jóval május elseje előtt -gyöngyvirág-brigádokat- állítanak össze, s e brigádok mindig igen népesek, amelyeknek tagjai már áprilisban felkutatják a gyöngyvirág-lelőhelyeket a környező erdőkben. A május elsejét megelőző napon vagy az ünnep reggelén összeszedett virágok csokrát egy-két frankért árusítják az utak mentén, a kirándulóhelyeken vagy a városokban. Az összegyűlt pénzt csatolják a szolidaritási alaphoz. Kedves és nemes szokás, amely igazi munkásszívről és érzésekről tanúskodik. Kovács István Az Interparlamentáris Unió ülésszaka Több mint ötven ország képviselői vettek részt Bécsben az Interparlamentáris Unió tanácsának legutóbbi ülésén. Erről nyilatkozott hazatérte után Nagy Miklós, aki Darvast Istvánnal együtt az Unió magyar csoportjának delegátusaként járt az osztrák fővárosban. — A múlt év augusztusa óta eltelt időszakban reálisabb szemlélet jutott érvényre az Interparlamentáris Unióban. Ez az egyik leglényegesebb tapasztalata a bécsi tanácskozásnak — mondotta. — Az Unió limai konferenciáján — a Varsói Szerződés öt tagállama csehszlovákiai katonai akciójának ürügyén — heves kommunistaellenes kampány bontakozott ki, amely nyilvánvalóan arra irányult, hogy elterelje a figyelmet az Egyesült Államok vietnami háborújáról és a közel-keleti válságról. A kampány betetőzéseként — elsősorban a NATO- országok kezdeményezésére — diszkriminációs határozatot hoztak a szocialista országok ellen. — A tanácsülésen a közel- keleti kérdésben bontakozott ki a legnagyobb vita. amelynek során összecsaptak az arab és izraeli álláspontok. Mi, a többi szocialista ország delegátusaival együtt a pozitív arab béketörekvéseket támogattuk. Az eisenstadtí (kismartoni) főutca. összeállítani a magyar vér- bíróságok terrorítéleteinek listáját az 1848—49-es felkelés és háború idejéből? Majd meglátnánk, hogy a magyarok több mint 110 halálos ítéletet hoztak!« A szabadságért küzdő nép védekezését a rátámadó ellenséggel szemben csak az elfogultság azonosítja a megszálló hatalom elnyomó intézkedéseivel. Történelemszemléletünket hamisnak, a magyarságot általában sovinisztának bélyegzi Fritz Zimmermann és a következőket írja: »A szisz- tematikus történelemhamisítást példázza, amikor olyan ősi német helységneveket, mint Raab, Ödenburg, Steinamanger, Fünfkirchen stb. szándékosan megváltoztatnak.« Ha valaki nem tudná, milyen városokat ért ezek alatt az »ősrégi német helységnevek« alatt Fritz Zimmermann, hadd soroljuk fel: Győr, Sopron, Szombathely, Pécs... Nem tudtam Zimmermann úrral beszélni Kismartonban. Annyit sikerült róla megtudnom, hogy népi német (volksdeutsch), aki egykor Magyarországról települt ki és ahogy óvatos informátorom közölte, »nem nagyon szereti a magyarokat«. Hát valóban nem nagyon. Ehhez természetesen joga van, s e meggyőződésének propagálásától sem tilthatjuk el. Bár amit mond, az jócskán emlékeztet a nagynémet propaganda szólamaira. De hát Ausztria semleges és demokratikus ország, mindenki azt írhat, amit akar, azazhogy amit a kiadója engedélyez. A földbirtokosok A »volksdeutschok« mellett vannak magyarok is Burgenlandiján, akik nem túlságosan kedvező fényt vetnek a magyarságra. Tőlük azonban a népi Magyarország már régen elhatárolta magát, s talán nem haragszanak meg osztrák szomszédaink, ha azt mondjuk, hogy számunkra ezek burgenlandi létezése, funkcionálása, akadékoskodása, s az a fejtörés, gond is, amit okoznak, kicsit groteszkül, kicsit anakronisz tikusan, kicsit humorosan hat Egykori főurainkról van szó, kelletlen »exportcikkeinkről«, akikkel húsz évvel ezelőtt vagy később megörvendeztettük őket. Batthyá- nyok, Almássyak, Drasskovi csők, Erilődyek élnek — és iól élnek — e táion. s mindenekelőtt — »Fsterházy«. Galántai Eszterházv Mária Alajos Mik'*s Viktor Pál herceg, Edelstetten és Fraknó grófja, Magyarország egykori mágnása, ma Burgenland legnagyobb földbirtokosa. A 48 ezer helvtár föld, amely a tulajdonában van, viszonylag nem sok a mindörökre füstbemen' sauz- meg százezer holdak helyett, de ha meggondoljuk, hogy Burgenland 23 ezer kisparasztiénak ösz- szesen nincs több a birtokában 48 ezer hektárnál, másképp fest a dolog. A burgenlandi tartomány legnagyobb gondjához, viszonylagos gazdasági és politikai elmaradottságanak legfőbb okához érkeztünk el itt. A földbirtokreform, amely Magyarországon forradalmi módon megoldotta a parasztság évszázados gondját, kielégítette a parasztság földéhségét, eltörölte a feudális maradványokat, Burgenlandiján nem hatott. Az a különös helyzet állt elő, hogy Ausztria más tartományaiban is, a szomszéd államokban is mindenütt megoldódott a földkérdés. — itt Burgenland- ban azonban megkövesedett a feudalizmus: az egykori magyar löldbirtokmegoszlárA megközelítve tizenkét föld- birtokos család birtokol ia a burgenlandi a már terület egyharmadát t*bb mint 86 ezer hektárt ás 23 ezer klmaraszt osztozik a már említett 48 ezer hektáron. Hári Sándor Következik: ESZTEKHÁZY BIRODALMA 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. áoriUs ZL