Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

CSEHSZLOVÁKIAI VÁLTOZÁSOK A szavakról át kell térni a tettekre PÁRIZS MÁJUS 1-RE KÉSZÜL Harci követelések és munkásszolidaritás A CSEHSZLOVÁK KOM­MUNISTA PÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK határoza­ta a pártvezetésben végrehaj­tott szervezeti és személyi kérdésekről a csehszlovákiai fejlődés egy szakaszának le­zárását és új időszak kezdetét jelenti. A helyzet ismerőit nem érték váratlanul a kb-ülés ha­tározatai, és egyetértenek ab­ban, hogy a szervezeti és sze­mélyi változásokra az országot hosszú idő óta terhelő, súlyos problémák megoldása, az elő­relépés érdekében volt szük­ség. Gustáv Husák a csehszlo- vákiai közállapotok leglénye­gesebb jellemzőjére mutatott rá, amikor kijelentette: »A párt és az állam vezetése ál­landóan kénytelen elhárítani a legkülönbözőbb akciókat, ki­lengéseket, demonstrációkat, amelyek nyugtalanítják egész közvéleményünket, az embe­rek figyelmét mellékes kérdé­sekre irányítja.- és így vilá­gos programunk megvalósítá­sa állandóan halasztást szen­ved.« Ha végigtekintünk az 1968 januárja óta eltelt időszak eseményein, teljesen igazolva látjuk Husák megállapítását. A párt központi bizottsága, el­nöksége rendszeresen hozott olyan határozatokat, döntése­ket, amelyek —végrehajtásuk esetén — alkalmasak lettek volna a helyzet konszolidálá­sára. Csupán az 1963 májusi és novemberi kb-határozatok- ra emlékeztetünk. Mindkét határozat tartalmazta a szo­cialista vívmányok megvédé­sének, a társadalom előreha­ladásának konstruktív prog­ramját és szankciókat helye­zett kilátásba a szocialistael­lenes erők fellépésének esetére. De ml történt a valóságban? A jobboldal koncentrálta erőit, támadásokat intézett a párt tekintélye, vezető szere­pe, érvényes határozatai ellen és minden esetben büntetlen maradt. Nemegyszer éppen a legfelsőbb állami és pártve­zetésben helyet foglaló szemé- ' lyiségek adtak biztatást a jobboldal akcióihoz, a többi közt azzal, hogy nyilvánosan kijelentették: Csehszlovákiá­ban »politikai nézeteiért« sen­kinek sem eshet bántódása. Ezt a szocialistaellenes erők úgy értelmezték, hogy szabad utat kaptak állam- és társada­lomellenes cselekményeikhez. Nem kell mondani, hogy mek­kora különbség van politikai nézetek üldözése vagy állam­ellenes cselekmények megbün­tetése között. SOKÁIG EMLÉKEZETES MARAD például az a diák­sztrájk, amelyet a központi bizottság novemberi határoza­ta elleni demonstrációként szerveztek meg. A megmozdu­lás nyilvánvalóan rendszerel­lenes jellege ellenére e sztrájk során a hatóságok erélytelen- sége miatt olyan helyzet ala­kult ki, hogy a demonstráció szervezői és vezetői nemcsak, hogy tárgyaltak a legfelsőbb szintű államvezetéssel, ha­nem még a feltételeket is ők szabták meg. Vagy egy másik eset: a január végi tünteté­sek során a törvényes rend megzavarása miatt őrizetbe vettek ugyan 199 személyt, de fél nap sem telt el és 198-at szabadlábra helyezlek közülük, s nem történt olyan bejelen-, .lés, hogy bárki ellen is eljá­rás indult volna. Husák a CSKP KB ülésén külön hang­súlyozta, hogy a március 29- re virradó éjszaka lezajlott események egyes helyeken egyenesen ellenforradalmi jel­leget öltöttek. Azon az éjsza­kán félmillió ember ment ki az utcára. »Cselekedeteik ta­lán nem voltak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethető-e népeink becsületével egy ilyen demonstráció?« — tette fel a kérdést. Nem csoda, ha Üyen közál­lapotok mellett a jobboldal irápvftól és szervezői, akik egvébkőnt az augusztust köz­vetlenül követő időkben, a névtétens4? homályába burko­lóztak és önmaguk átmentésé­re törekedtek, az utóbbi idő­ben ismét nyíltan léptek fel mindenekelőtt a sajtóban, a rádióban és a televízióbalt. ezek az Állapotok főleg Prágára és a cseh terü­letekre voltak jellemzőek. El­tért az események menete Szlovákiában, ahol 1968 au­gusztus vége óta Gustáv Hu­sák állt a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának élén (mint ismeretes, a szövetségi átalakulás óta Szlovákiában a szlovák szer­vek és hatóságok nagy önálló­sággal rendelkeznek). Szlová­kiában a hatóságok sokkal erélyesebben láttak hozzá a jobboldal megfékezéséhez és határozottabban léptek fel az antiszocialista erők rendbontó kezdeményezései ellen. Ennek következtében a jobboldal fo­kozatosan elvesztette fórumait, kevésbé jutott nyilvánosság­hoz a hírközlő szervekben, így a tömegekre gyakorolt befo­lyása is csökkent, ami a poli­tikai konszolidáció meggyor­sulásához vezetett Szlovákiá­ban. Mindebben alapvetően pozitív szerepet vitt személy szerint Gustáv Husák. Egyéb­ként — éppen emiatt — a cseh területeken működő szocialista-, ellenes erők az utóbbi időben támadásokat kezdtek Husák ellen. a módon, ahogyan megszer­vezzük a harcot megvalósítá­sáért.« A központi bizottság mostani ülésén végrehajtott személyi és szervezeti válto­zások a többi közt azt is szol­gálják, hogy a kommunista párt elhatárolja magát min­den szélsőséges, antiszocialista, szovjetellenes elemtől és biz­tosítsa, hogy a határozatokat egységesen értelmezzék és egységesen hajtsák végre. Mint a kb-ülés felhívása ki­emeli: a szavakról át kell tér­ni a tettekre. A TETTEKRE egész Cseh­szlovákia viszonylatában ége­tően szükség van. Meg kell említeni az ország gazdasági helyzetét. A permanensen fel­zaklatott politikai légkörben viszonylag kevés szó esett hó­napokon át arról, hogy a csehszlovák népgazdaság hely­zete rohamosan rosszabbodik. A múlt év végén különböző híresztelések hatására nagy vásárlási láz uralkodott el és ióformán kiürültek az üzletek. Az ipar, amely egyáltalán nem a szokott ütemben dol­gozott és sok helyütt csak tessék-lássék termelés folyt, nem tudta pótolni a felvásá­Á szlovákiai fejlődés gyor­sabb üteme azt bizonyította, hogy a konszolidáláshoz min­denekelőtt a pártvezetés egy­ségét kell biztosítani és lehe­tetlenné kell tenni, hogy a jobboldal akár a párt vezetői, akár a párt szervei és szerve­zetei között találja meg támo­gatóit Husák a párt plénu­mán leszögezte: »Mi nem akarjuk megváltoztatni politi­kai vonalunkat. De hangsú­lyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján, megva­lósításának módján és azon rolt árukészleteket, így feszült­ség keletkezett az áruellátás és a lakosság vásárlási ké­pessége között. A MOSTANI SZEMÉLYI ÉS SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK már régóta érőfélben voltak, — most végrehajtották azokat. Bízni lehet benne, hogy a cseh és a szlovák közvéle­mény megértéssel fogadja a központi bizottság határozatát és támogatja a pártot a követ­kező időszakok nehéz felada­tainak megoldásában. C. Tóth Béla BURGENLAyDI ÉTI JEGYZETEK (II.) Ki a soviniszta? Az elmúlt év első felének magyar—osztrák viszonylat­ban jelentős eseménye volt hogy június 14-én ünnepélye­sen megalakult Kismartonban az Osztrák—Magyar Egyesü­let (OME) burgenlandi szek­ciója. Az OME osztrák társadal­mi egyesület, amely Magyar- ország barátait igyekszik tá­borába gyűjteni. Politika- mentes szervezet, nincs hiva­talos jellege sem osztrák, sem magyar részről. Felada­tának tartja a magyar tu­domány, művészet, néprajz, általában kultúránk széles körű ismertetését, s ezen ke­resztül az országaink, né­peink közötti jobb megértés előmozdítását. Munkáját ma­gyar részről a Kulturális Kapcsolatok Intézete, illetve a bécsi Collegium Hungari- cum (magyar intézet a kultu­rális kapcsolatok előmozdítá­sára) segíti. E szervek bo­csátanak az OME rendelke­zésére anyagot például kiál­lítások szervezéséhez, film- bemutatókhoz, megszervezik magyar művészek, művészeti csoportok, előadók ausztriai fellépését. Mint dr. Kerekes Lajos kandidátus, a Colle­gium Hungaricum igazgatója elmondotta, az OME egyre erősödik, s a burgenlandi szekció megalakulásával le­hetősége nyílt arra, hogy a Magyarországgal közvetlenül szomszédos tartományban ha­tékonyabb működést fejtsen ki. Az OME burgenlandi szek­ciója sikeres működésének kedvező feltételt teremt, hogy olyan előkelő személyiségek vállalták az elnöki, illetve az elnökhelyettesi tisztet, mint Theodor Kéry, a tartományi kormány feje, és Reinhold Polster, helyettes tartományi főnök, valamint az elnökség­ben dr. Fred Sinowatz taná­csos, Hans Tinhof tanácsos, kismartoni polgármester, dr. Ernst Jösef Görlich profesz- szor, kormányfőtanácsos és mások. Történelem­»gemietet Jelentős erők vannak Ausztriában és Burgenland- ban Is, amelyek rossz szem­mel nézik a két nép, a két állam közötti viszonyok nor­malizálását, a barátság fej­lesztését és mindent meg­tesznek, hogy akadályokat gördítsenek a folyamat útjá­ba. Anélkül, hogy túlértékel­ném jelentőségét, engem mindenestre mélyen megdöb­bentett egy cikk, amely mu­tat valamit abból, milyen módon és milyen eszközök-. kel harcolnak bizonyos erők Ausztriában az államaink kö­zötti jó viszony ellen. Kismartonban került ke­zembe a Burgenländisches Leben című folyóirat egyik száma. A lap politikamentes gazdasági és kulturális havi folyóiratnak vallja magát. Nos, a folyóirat felelős szer­kesztője, bizonyos dr. Fritz Zimmermann Barátság Ma­gyarországgal címmel írott cikkében a vádak egész hal­mazát hordja össze — éppen az OME burgenlandi csoport­ja megalakulásának ürügyén — az osztrák—magyar barát­ság ellen. Nagy buzgalmában a kommunistaellenes szóla­mokról hamarosan magyar- ellenes »érvekre« tér át. Gör­lich professzort, aki Vérbíró­ság Aradon címmel cikket írt az Osztrák—Magyar Egye­sület lapjába, azzal vádolja, hogy történelemszemléletében egyoldalú magyar álláspon­tot képvisel, mert elítéli az aradi vértanúk, illetve a to­vábbi több mint száz ma­gyar szabadságharcos kivég­zését. így teszi fel a kérdést: »Hol maradnak azok az oszt­rák és magyar történészek, akik akárcsak megkísérlik is A francia munkásosztály az egész dolgozó társadalom legszebb ünnepére, május el­sejére készül. A CGT köz­pontja kiadta az ünnepi harci jelszavakat és a felhí­vást a párizsi tömegtüntetés­re és felvonulásra, az üze­mekben és vállalatoknál pe­dig készülnek a konkrét ter­vek, > hogy a hagyományok­nak megfelelően Párizson túl, Franciaország valamennyi nagyvárosában is ünnepi gyű­lések legyenek. Május elseje az idén is az egység és az erő demonstrá­ciója, az elszánt akarat kife­jezése lesz a harc folytatá­sára, valamennyi dolgozó kö­veteléséért. Ezek között első helyen áll a 6 százalékos bér­emelés, hogy így visszaállít­ható legyen az 1968 júniusi vásárlóerő. Ez a követelés egyben emlékeztet a francia dolgozók tavaly májusi győ­zelmes harcára, amellyel több mint 12 százalékos át­lagos béremelést verekedtek ki, de emlékeztet arra is, hogy az azóta bekövetkezett áremelésekkel 6 százalékot visszaloptak a béremelések­ből. Hogy lehetetlenné vál­jék ez a régi tőkés trükk, a béremelések amputálása az árak emelésével, a szakszer­vezetek mozgó bérskálarend­szert követelnek, a vásárló­erő fokozatos emelését a nem­zeti jövedelem növekedése arányában. A követelések között szerepel- a munkaidő csökkentése, a nyugdíjkorha­tár leszállítása, a dolgozókat sújtó adórendszer demokrati­zálást L A francia dolgozók saját érdekeik harcos védelme mellett május elseje alkal­mából is kinyilvánítják őszin­te szolidaritásukat a szabad­ságáért, függetlenségéért, az amerikai agresszorok ellen harcoló hős vietnami néppel és a világ elnyomott prole­tárjaival. Harci jelszavaik között ott szerepel a szocialista orszá­gok dolgozóinak szóló köszön­tés, a nagy nemzetközi mun­kástestvériség kifejezése. Végül néhány szót a május elseje egyik sajátos francia vonásáról. Az üzemi, a válla­lati szakszervezetek bizalmi­jai már jóval május elseje előtt -gyöngyvirág-brigádo­kat- állítanak össze, s e bri­gádok mindig igen népesek, amelyeknek tagjai már ápri­lisban felkutatják a gyöngy­virág-lelőhelyeket a környe­ző erdőkben. A május else­jét megelőző napon vagy az ünnep reggelén összeszedett virágok csokrát egy-két fran­kért árusítják az utak men­tén, a kirándulóhelyeken vagy a városokban. Az össze­gyűlt pénzt csatolják a szoli­daritási alaphoz. Kedves és nemes szokás, amely igazi munkásszívről és érzésekről tanúskodik. Kovács István Az Interparlamentáris Unió ülésszaka Több mint ötven ország kép­viselői vettek részt Bécsben az Interparlamentáris Unió tanácsának legutóbbi ülésén. Erről nyilatkozott hazatérte után Nagy Miklós, aki Darvast Istvánnal együtt az Unió ma­gyar csoportjának delegátusa­ként járt az osztrák főváros­ban. — A múlt év augusztusa óta eltelt időszakban reálisabb szemlélet jutott érvényre az Interparlamentáris Unióban. Ez az egyik leglényegesebb tapasztalata a bécsi tanácsko­zásnak — mondotta. — Az Unió limai konferenciáján — a Varsói Szerződés öt tagálla­ma csehszlovákiai katonai ak­ciójának ürügyén — heves kommunistaellenes kampány bontakozott ki, amely nyil­vánvalóan arra irányult, hogy elterelje a figyelmet az Egye­sült Államok vietnami hábo­rújáról és a közel-keleti vál­ságról. A kampány betetőzé­seként — elsősorban a NATO- országok kezdeményezésére — diszkriminációs határozatot hoztak a szocialista országok ellen. — A tanácsülésen a közel- keleti kérdésben bontakozott ki a legnagyobb vita. amely­nek során összecsaptak az arab és izraeli álláspontok. Mi, a többi szocialista ország de­legátusaival együtt a pozitív arab béketörekvéseket támo­gattuk. Az eisenstadtí (kismartoni) főutca. összeállítani a magyar vér- bíróságok terrorítéleteinek listáját az 1848—49-es felke­lés és háború idejéből? Majd meglátnánk, hogy a magya­rok több mint 110 halálos ítéletet hoztak!« A szabadságért küzdő nép védekezését a rátámadó el­lenséggel szemben csak az el­fogultság azonosítja a megszálló hatalom elnyomó intézkedéseivel. Történelemszemléletünket hamisnak, a magyarságot ál­talában sovinisztának bélyeg­zi Fritz Zimmermann és a következőket írja: »A szisz- tematikus történelemhami­sítást példázza, amikor olyan ősi német helységneveket, mint Raab, Ödenburg, Stei­namanger, Fünfkirchen stb. szándékosan megváltoztat­nak.« Ha valaki nem tudná, milyen városokat ért ezek alatt az »ősrégi német hely­ségnevek« alatt Fritz Zim­mermann, hadd soroljuk fel: Győr, Sopron, Szombathely, Pécs... Nem tudtam Zimmermann úrral beszélni Kismartonban. Annyit sikerült róla meg­tudnom, hogy népi német (volksdeutsch), aki egykor Magyarországról települt ki és ahogy óvatos informáto­rom közölte, »nem nagyon szereti a magyarokat«. Hát valóban nem nagyon. Ehhez természetesen joga van, s e meggyőződésének propagálásától sem tilthat­juk el. Bár amit mond, az jócskán emlékeztet a nagyné­met propaganda szólamaira. De hát Ausztria semleges és demokratikus ország, min­denki azt írhat, amit akar, azazhogy amit a kiadója en­gedélyez. A földbirtokosok A »volksdeutschok« mel­lett vannak magyarok is Burgenlandiján, akik nem túlságosan kedvező fényt vet­nek a magyarságra. Tőlük azonban a népi Magyarország már régen elhatárolta ma­gát, s talán nem haragsza­nak meg osztrák szomszé­daink, ha azt mondjuk, hogy számunkra ezek burgenlandi létezése, funkcionálása, aka­dékoskodása, s az a fejtörés, gond is, amit okoznak, kicsit groteszkül, kicsit anakronisz tikusan, kicsit humorosan hat Egykori főurainkról van szó, kelletlen »exportcik­keinkről«, akikkel húsz évvel ezelőtt vagy később megör­vendeztettük őket. Batthyá- nyok, Almássyak, Drasskovi csők, Erilődyek élnek — és iól élnek — e táion. s min­denekelőtt — »Fsterházy«. Galántai Eszterházv Mária Alajos Mik'*s Viktor Pál her­ceg, Edelstetten és Fraknó grófja, Magyarország egykori mágnása, ma Burgenland legnagyobb földbirtokosa. A 48 ezer helvtár föld, amely a tulajdonában van, viszonylag nem sok a mindörökre füst­bemen' sauz- meg százezer holdak helyett, de ha meg­gondoljuk, hogy Burgenland 23 ezer kisparasztiénak ösz- szesen nincs több a birtoká­ban 48 ezer hektárnál, más­képp fest a dolog. A burgenlandi tartomány legnagyobb gondjához, vi­szonylagos gazdasági és po­litikai elmaradottságanak legfőbb okához érkeztünk el itt. A földbirtokreform, amely Magyarországon forradalmi módon megoldotta a paraszt­ság évszázados gondját, ki­elégítette a parasztság föld­éhségét, eltörölte a feudális maradványokat, Burgenland­iján nem hatott. Az a külö­nös helyzet állt elő, hogy Ausztria más tartományaiban is, a szomszéd államokban is mindenütt megoldódott a földkérdés. — itt Burgenland- ban azonban megkövesedett a feudalizmus: az egykori magyar löldbirtokmegoszlárA megközelítve tizenkét föld- birtokos család birtokol ia a burgenlandi a már terület egy­harmadát t*bb mint 86 ezer hektárt ás 23 ezer klmaraszt osztozik a már említett 48 ezer hektáron. Hári Sándor Következik: ESZTEKHÁZY BIRODALMA 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. áoriUs ZL

Next

/
Oldalképek
Tartalom