Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
Csütörtök, 1965. július 15. 5 SOMOGYI NÉPLAP a Lucerna domboldalon LENT A HAJLATBAN kígyózik a kövesút. Belé torkollik a meredek horhos itt, ahol a kapolyi és a puszta- szemesi határ találkozik egymással. Most vontatók és fogatok kapaszkodnak a sáros dűlőn fölfelé. A tetőre érve beállnak a táblán két-két kaszált rend közé, s motorfékkel, bekötött kerékkel ereszkednek le az oldalon, miközben megtelnek takarmánnyal. Hajmeresztő látvány. De azért az emberek igen elővigyázatosan, óvatosan, higgadtan teszik a dolgukat. Hordják a takarmányborsót a szárítóba. A borsót hordják, hogy megmentsék az újabb esőtől, s betakarításával, a tábla letisztításával mentik a gyökeret eresztő lucernát. Ez itt a nagyobb tét, a lucerna gondozása a fontosabb. Hoszter János brigádvezető áll a dombtetőn, s tekintetét végigjáratja a Bertalani táblán. Az idősebb nemzedékhez tartozik, s jól tudja, mi kárt tett itt emberemlékezet óta a lezúduló csapadék. Most is mennyi, de mennyi a vízmosást Néhány évvel ezelőtt meg hogyan jártak? Elvetették ősszel ezt a harminchat holdat, s aztán jött a nagy eső, és lehordta a talajfelszínt a maggal együtt. Utána kezdhették újra a vetést. Mintha előbb semmit sem csináltak volna. Méreg, bosz- szúság ez és nagy kár. A domboldal nehéz próbára teszi a pusztaszemesieket. Hányszor. de hányszor álltak már kárvallottan, néma tehetetlenségtől leverten itt a hajlatban egy-egy nyári zápor vagy ldadósabb esőzés után. Amit az ember keze munkájával alkot, azt a természet vad ereje máról holnapra vagy egyik óráról a másikra kíméletlenül megseminisíti? A földművelőt aligha gyötörheti fájóbb érzés ennél. All á dombon a brigádvezető, s most már nem is a lekaszált borsót, hanem a sarjadó lucernát nézi. Reménységet lát az üdén zöldellő, zsenge növényben. Azért vetették a tavasszal, hogy — szakszerűen szólva — fedve legyen a talaj. Erősödjön csak meg a lucerna, eressze jó mélyre gyökereit — nem ijed meg a záportól. Lezúdulhat a víz, de termőtalajt nemigen vihet magával. Parcellánként nehéz, sőt szinte lehetetlen és kilátástalan volna így védekezni, a drága termőföldet így oltalmazni. Jó, hogy egyben van a tábla, egy gazda kezén: a szövetkezeti falu használatában. A LUCERNA TEHÄT A TABLA KINCSE. A borsó csak azért került a földbe, hogy a lucernát védje, míg az kikel, és erősödő gyökerével megkapaszkodik a domboldalon. Nőtt, növekedett szépen a két növény, s amikor a borsó már többet ártott volna, mint amennyit használt lucernának, jött a falu népe kaszával. A gép nem boldogult a meredek lejtőn, emberi erővel kellett levágni a borsót. Horváth József elnök, Acs KároVy agronómus meg a brigádvezető Geiger József társával együtt, a két brigád összesen harminc tagja kaszálta a helyenként embermagasságú takarmányt. Rendre dőlt a borsó, de a sok eső nem hagyta megszáradni. Forgatták, gyűitögették. s hetek kellettek hozzá, míg kazalba került a zöme. A tábla egy részén azonban tovább maradt borsó. Megszáradni ugyan nem száradt meg, de már nagyon nyomta a lucernát, okvetlenül cselekedni kellett hát: ifj. Farkas István meg Peringer Adám traktorral, Görög László, Jani József, Niezelberger Adám és Torma István pedig kocsival jött a borsót hordani. Fodor László, Hoffmann Márton, Hoszter György, Kreizinger János és Szabados Károly rakodóknak külön megmondta a brigádvezető: gondosan és gyorsan dolgozzanak, estig hadd menjen be az utolja is. A kissé nedves borsó megszárad majd a hideglevegős berendezésen. A borsóhordás közben is a lucernára gondol, arra vigyáz az ember. • Az is, aki a traktoron vagy a kocsin ül. s az is, aki a takarmányt rakja fel. Az egész falu érdekelt abban, hogy — a megyei talajvédelmi terv részeként —a Bertalani tábla termőföldjét megfogja a lucerna. Értik, tudják ezt a puszta- szemesiek. A domboldali lucerna megmentését szolgáló, gyorsabb növekedését előmozdító borsóbetakarításra ezért fogtak össze a brigádok. PÉLDÁZATOT LÁTHATUNK ebben is: amint a lucerna az emberi gondoskodással verhet gyökeret a domboldalon. ugyanígy, összefogással kapaszkodhatnak meg szilárdan dombos határuk földjén a szövetkezeti gazdák. Kutas József Húsz esztendő távlatából Valahol Somogybán Tizennyolc gépkocsi meg egy autóbusz járja ezekben a napokban a Baranya, Somogy és Zala megye kanyargós országútjait. Százhúsz bolgár turista szemléli a somogyi tájat. Egyik-másik községben megáll a konjov. A temetőben, az emlékműnél kiszállnak, hogy elhelyezzék a kegyelet, az emlékezés virágait a hősi halottak porainál. Húsz évvel később... Anyák, testvérek, gyermekek keresik hozzátartozójuk sírját. Van, aki megtalálja, más arra gondol: itt járt, itt harcolt, és itt halt meg. Valahol 'Somogybán .. . Magas rangú tisztek, egykori harcostársak állnak meg az emlékművek,, a néma sírok, a néma táj: az egykori harcok színhelye előtt. Egyi- kük-másikuk félkarral, csonka lábbal... Pereg a felvevőgép, meg- iUetödött a rádióriporter hangja. Egy idős asszony mindegyik sírnál időzik egy keveset. Jeltelen sírban pihen a fia. Ki tudja, hol? Valahol, Somogybán ... Róluk, egykori partizánokról, felderítőkről — az ő nevükben szól a napbarnított, szürke hajú* ezredes, dr. Alekszander KaráTztojá- nov, a Narodna Armija (a Bolgár Néphadsereg központi lapja) és a Bolgár Kulturális Intézet munkatársa. Várkonyi Imrének, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettesének szobájában találkoztunk. — A magyar-bolgár fegyverbarátság emlékére a katonák, a hősök és hozzátartozóik nevében engedjék meg, hogy átnyújtsam ezt a szerény ajándékot, a béke és barátság szimbólumát ... Az ajándék: törhetetlen üveglap alatt egy rézkarc, amely a felszabadító harcok egy mozzanatát ábrázolja: alatta Bulgária térképe, előttük pedig egy apró műanyag békegalamb. Az elnökhelyettes, majd Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke köszönetét mond ezért az emlékért, majd megindul a szó közöttünk. Ismerkedünk. Én az ezredest — a húsz évvel ezelőtti történelem részesét — emlékeiről kérdezem; ő a hősökről beszél, akik erre jártak, itt harcoltak ... Mihajlovról beszél, akinek már nem tudják átadni a drávapalkonyai idős néni üdvözletét, mert elesett, és itt temették el valahol a Dráva partján... Alekszander Filipov életben maradt. Érdemes művész, a Szófiai Zenés Színház tagja. Húsz éve, március 28-án a lábod—barcsi, frontszakaszról felderítő céllal a németek hátába küldték, Csurgóra. Egy hétig innem adta le jelentéseit. Most nem jöhetett el, de arra kérte az ezredest, mondja el Magyarországon, hogy sok szeretettel köszönti azokat a csurgói lakosokat, akik húsz éve segítették őt feladatának végrehajtásában ... Rangéi Rangelov Barcsnál harcolt. Tizenhatszor úszta át a Drávát, többször megsebesült, s a pécsi kórházban adták vissza az életnek ... Most eljött, emlékezni. Kikkel volt kapcsolatban? Kik . segítették? Név szerint már nem tudja, de őszinte és meleg baráti érzéssel emlékezik a barcsiakra ... Sztranzsa Kirill Nikolov partizán volt, és kitűnően beszélt németül. Kapcsolatban állt a szigetvári és a pécsi antifasiszta bizottsággal. Amikor a magyar fel- derítőilc jelezték, hogy So- mogycsicsónál a német egységek az utolsó töltényig ellenállnak, ő átment a vonalon az ajánlattal: kerüljék el a fölösleges vérontást. Sztranzsa partizán nem tért vissza ... Magyar antifasiszták vitték el holttestét Szigetvárra; itt vah eltemetve ma is. Nevek, emlékek, harcostársak és sírok. Sírok névvel és jeltelenül... Egy au- tókaraván meg-megáll a lá- bodi, a kisbaj omi, a somogy- csicsói, a barcsi és más községi emlékműnél, temetőnél. Százhúsz bolgár turista, hozzátartozó, szülő, gyermek és harcostárs tekint körül a somogyi lankákon ... Emlékeznek, és emléket adnak, húsz esztendő távlatából. a magyar—bolgár fegyverbarátság jeléül. Wallinger Endre ÁRVÍZI TÖRTÉNET A híradásokban csak az szerepelt, hogy a honvédség alakulatai Naeybajcson veszélyes buzgárokat lokalizáltak. Somofv és Zala szülöttei, akik most találkoztak először az árvízzel, Bauer Játszani szép a Balaton PVC labda, pettyes és szivárványos PVC strandlabda Fém kertiszerszám Turmixgép Kávéőrlő Felfújható úszóövek és figurák és még sok játékot talál az ABC áruházakban. —játszani jó mellett is! 20,—Ft-tól 37.60 Ft-u 30,—, 40,—, 50,— Ft 14.50 Ft-tól 21,20 Ft-ig 40,—Ft 32,— Ft 19.50 Ft-tól 42,— Ft-ig ajándék pavilonokban és az (3010) István szuloki tsz-tag, La- kics Sándor, az észak-zalai erdészet gépkezelője buzgár-lokalizálás közben esett át a »vízkeresztségen«. Az első napon homokzsákokat tömtek tizenegy órán át. Bauer lapát- és kapanyélhez szokott keze is megérezte a megerőltető munkát, jólesett a másnapi pihenő. Harmadnap reggel az ébresztőt riadó követte: feltört egy buzgár a gátőrháztól 200 méterre. Harminc honvéd igyekezett, hogy a karvastagságban fel- . törő vízfészket ártalmatlanná tegye. Életükben először harcoltak homokzsákkal, s mégis minden úgy ment, mintha ez lenne a kenyerük. — Hogyan csináltuk? — próbál visszaemlékezni Bauer honvéd a történtekre. — Nem tudom. Csak a parancsot teljesítettük. Még véget sem ért az első buzgár elfogása, amikor három . méterre tőlünk emelkedett a talaj. Egy községbeli — úgy emlékszem, Soós bácsinak mondták — jött, hogy le kell szorítani... Este hatig dolgoztunk. Aztán alighogy bejöttünk a körletbe, ismét riadó. Átszakadt a gát a csehszlovák oldalon, indultunk segíteni. A nagybajcsi egység útja a megerőltető munka után Győrbe vezetett, másfél napi pihenőt kaptak. Riadó szólította vissza őket Nagyhajósra. — Egy falubeli jött — mondja tovább Bauer honvéd —, hogy a község alatt a gát közelében ismét feltört egy buzgár. A főhadnagy elvtárs a megjelölt helyre sietett, nemsokára mi is ott voltunk, s nyolc órán át dolgoztunk. Vagy ötezer homokzsákkal fogtuk el a buzgárt... Mikor este bevonultunk a körletbe, már messziről tyúkpaprikás illatát éreztük. A falubeliek hálából kiirtottak egy kisebbfajta tyúkfarmot... Jólesett, hogv gondolnak ránk De nem fogadtuk el. Nehéz riportalany mind a két honvéd. Bauer még csak el-elmond valamit T akics azonban egész idő alatt hallgat, legföljebb he- lveslően bólint. Az első buzeár elfogásakor Bauer István honvéd agvmaga 1500 homokzsákot ói itatott el a veszélyeztetett területre. Az ősszel került Marcaliból az alakulathoz. Nemcsak az árvíz elleni védekezésben, hanem a kiképzésben is és a szolgálat ellátásában is példamutató. Sz. Zs. Okos gondolatok, nagyszerű tettek BESZÉLGETÉS HAJÓSOKKAL A PÁRT DECEMBERI HATÁROZATÁRÓL A MAHART balatoni üzemigazgatóságán Fekete István főmérnökkel, Bíró Pál főkönyvelővel, Kajdi György párt- titkárral és Huzsvai Gyula szb-titkárral arról beszélgettünk a minap, hogy mit tettek a párt decemberi határozatának végrehajtásáért. Elmondták, hogy az üzem- igazgatóság vezetői, dolgozói magukévá tették a határozatokat, s küzdenek végrehajtásukért. Bizonyítják ezt egyrészt a munkaverseny-válla- lások, másrészt a tervek. A versenyről Huzsvai Gyula ezt mondta: — 1960 óta megszakítás nélkül folyik nálunk a munkaverseny. Azóta két brigádunk négyszer, kettő háromszor, egy kétszer, három pedig egyszer nyerte el a szocialista brigád címet. A kollektívák, többek között célul tűzték ki, hogy az önköltséget 3 százalékkal csökkentik; hogy az egész évre kapott üzemanyag 2 százalékát megtakarítják; s hogy a tervet 3 százalékkal túlteljesítik. A főmérnök közbeszólt: — A munkaversenyről szólva nem szabad megfeledkeznünk a vitorláshajó-építésről sem. Ugyanis az IF|rJSZ által rendelt exporthajókat terven felül készítjük el. Erre mintegy ötezer munkaórát fordítunk. — Hogyan sikerült teljesíteniük a vállalásokat az első félévben? — kérdeztem. Elmondták, hogy ez az időszak nem volt szerencsés. A rossz időjárás miatt kevés ember kereste föl a Balatont, a forgalmi tervet nem sikerült megvalósítaniuk. A jövő titka, mit hoz a nyár hátralevő része. Az önköltség csökkentésére, az anyagtakarékosságra vonatkozóan nem tudtak pontos adatokkal szolgálni. A vállalást azonban az év végére mindenképpen teljesítik — tették hozzá —, noha az önköltségcsökkentést és az üzemanyag-megtakarítást rendkívül megnehezíti az alkatrészhiány. Kénytelenek az amúgy is öreg motorokba használt alkatrészeket betenni. Emiatt igen sok a meghibásodás, ráadásul a régi alkatrészekkel telerakott, rosszul működő motorok a kelleténél több üzemanyagot fogyasztanak. Az önköltséget növeli az is, hogy nem tudják megfelelően irányítani a balatoni hajókat. Ugyanis igen elavult, tíz-húsz kilométer hatósugarú rádióberendezéssel dolgoznak a forgalmisták. A harminchat hajóegység irányításához legalább 80—100 kilométer hatósugarú rádió adó-vevő kellene. Az ilyen készülékekkel nagymértékben előmozdíthatnák a hajók kihasználását. Nemcsak a jelenről esett szó hanem a jövőről is. Az hogy a hajósok nem csupán a máról, hanem a holnapról is beszéltek, azt mutatja: megérhették, hogy a pórt decemberi határozata nemcsak 1965-re, hanem a következő évekre is megszabja a feladatokat. Éppen ezért mór most azon gondolkodnak, hogyan dolgozhatnának még gazdaságosabban. Eat a törekvésüket igazolja a létszámcsökkentésre, az export növelésére, a javítás és a karbantartás ésszerűsítésére vonatkozó elképzelésük is. A létszámcsökkentést igen okosan akarják megoldani. Erről Huzsvai Gyula így beszélt: — Hajóinkat általában egy gépész és egy kormányos irányítja. Azt szeretnénk, ha a kormányos elsajátítaná a gépészet tudományát, a gépész pedig a kormányzást. így két ember helyett egy is elvezetné a hajót Természetesen a két munkát ellátó személy fizetése növekedne. A rendelet módot ad arra, hogy a megtakarított béralap egy részét a keresetek emelésére használjuk fel. Annak föltételét, hogy két ember helyett egy is elvezethesse a hajót, nagyrészt korszerűsítéssel, jobb technológiai eljárások alkalmazásával teremtették meg. (A parancsnoki fülkét fönt helyezték el stb.) Az exportot szeretnék tovább növelni." — Erre nagy lehetőségünk van — mondta a főmérnök —, mivel úgy gondoltuk, hogy mi több vitorlás hajó készítését is elvállaljuk. Szeretnénk, ha nem kellene lemondania az országnak erről a jól jövedelmező exportlehetőségről. A vitorlás hajók gyártásából az üzemigazgatóságnak is lenne haszna. Többek között mód nyílna arra, hogy mindig, minden dolgozónkat megfelelően foglalkoztassunk. Télen a pihenő hajók személyzetét betanított munkásként tudnánk foglalkoztatni. A készárugyártás még nyáron is kapóra jönne, ugyanis akkor meg a karbantartóknak van kevesebb), munkájuk. Ilyenkor ők kap-“ csolódhatnának be a készárugyártásba. A vitorlás hajó gyártására még akkor is szükség lenne, ha itt, Siófokon alakítanánk ki egy központi javítóműhelyt. A központi javítóműhely létrehozásának gondolata (egyik legszebb álmuk) élénken foglalkoztatja a hajósokat. Célszerű lenne ez — mondják. Ha e tervük megvalósulna, meg lehetne szüntetni a sok kis elavult javítóműhelyt, meggyorsíthatnák, gazdaságosabbá, korszerűbbé tehetnék a hajók javítását. Egy központi műhely mentesíthetné a javítás alól a Balatonfüredi Hajógyárat is, s az a készáru^ gyártásra fordíthatná teljes kapacitását.' íme néhány okos gondolat, néhány követendő, a társadalomnak hasznot hajtó tett. Azt kívánjuk a hajósoknak, hogy szép terveik találjanak mindenütt megértésre, s váljanak valóra. . Szegedi Nándor Búzás Attila budapesti lakos engedély nélkül vitte el ismerősének gépkocsiját. Vezetői ’- zolványa nem volt, ittasan és gyorsan hajtott, s felborult. Szerencsére senki sem sérült meg. A* anyagi kár 30 000 forint.
