Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

SOMOGYI NÉPLAP 14 Vasárnap, 1965. április 4, ERNŐ BÁCSI A név halla-1 tára nincs j olyan . c ti.:ta j Somogybán, aki ne Kovács Eimőre, a Ka­posvári U-zsa atléta edzőjére gondolna. Bi- , zony tizenöt év egy sportág szolgálatában ! nem röppen el pnvorn nélkül. . Kovács Ernő pedig még a szabad idejének legnagyobb részét is a vörös salakon, az o,tléták között tölti. Amikor a minap fölkeres­tem Kaposváron, a Közgazda- sági Technikum tornatermé­ben találtam rá. Tanítványai már az évzáró iskolai torna­ünnepélyre készülődtek, s a magnetofon sugározta zene ütemére végezték a közös sza­badgyakorlatot. — Ilyen korán? — tettem föl a kérdést. — Csöppet sincs korán. Eb­ben a szakmában — akár a testnevelő tanári munkára gondolok, akár az edzösködés- re, — bizony nagyon lassan érik meg a gyümölcs. Olykor kicsit »irigylem« is egyik-má­sik edzőtársamat. Vannak sportágak, amelyekben hama­rosan eredményt lehet fel­mutatni. Az atlétikában vi­szont hány száz meg ezer ki­lométert kell futnia egy ver­senyzőnek, mire jegyzik a ne­vét az eredménylistákon? — mondotta válaszul. Tehát máris a témánál va­gyunk; az atlétikánál. Az egyik legnagyobb kaposvári atlétikai szakosztály, a K. Dó­zsa ugyanis jubileumra készül. Ezekben a napokban lesz ti­zenöt éve, hogy megkezdte ná­luk működését az edző Kovács Ernő, az akkor még fiatal testnevelő tanár. Azóta hány, de hány fiatal atlétát indított el életútjára. A legnevesebb versenyzők felsorolása is hosszan tartana. Ferity, Kiss György, Pamuki és még so­kan mások büszkén vallják tanítómesterüknek »Ernő bá­csit«. Ö szintén büszke tanítvá­nyaira. Talán csak azért lá­tunk redőket a homlokán; amikor Pamukiékról esik szó, mert az ő versenyzői ugyan már kaposvári atléta koruk­ban is nagyszerű eredménye­ket érnek él, igazában azon­ban Győrben, Újpesten vagy másutt realizálódik az a mun­ka, amit Kovács Ernő, az ed­ző ezekkel a fiúkkal vagy lányokkal együtt végzett. — Ez a vidéki edzők sorsa az atlétáknál is — jegyzi meg közbevetőleg, s talán benne ezekben a pillanatokban az a gondolat motoszkál, hogy egy­szer mégis jó lenne, ha ott állhatna egy igazi nagy ver­senyen a válogatott atléta mellett... Tizenöt esztendő egy sport­körnél! Megdőlt tehát az a többször hangzotatott nézet, hogy az edző bizonyos idő múltán kiég egy egyesületnél, hogy unottá, megszokottá vá­lik. Kovács Ernő példája ' élő cáfolat erre. Az persze más lapra tartozik, hogy tud-e egy edző újat adni. ö tudott, és tud ma is. Mert nemcsak mestere, hanem fanatikusa is az atlétikának. Ismeri minden csínját-bínját. Ha valahon­nan újról érkezik hír, tanul­mányozza, hogy mit lehet ab­ból egy olyan kis szakosztály életében megvalósítani, mint amilyen a K. Dózsa. — Tervei? — A legközelebbi célom, hogy legalább ötven főből áll­jon a Dózsa atlétacsapata, hogy Kereső Rózsa, Gál Judit, Kovács Erzsi, Horváth Jóska, Decsi meg a többiek tovább fejlődjenek, hogy egyesületünk méltóképpen szerepeljen a bajnokságban — mondotta-r- Reméljük, újabb tizenöt év következik a Dózsánál. — Bizony elég rögös volt a fejlődés útja az elmúlt más­fél évtizedben, volt amikor dúskáltunk a pénzben, aztán éveken át csak a sportszeretet tartotta együtt csapatunkat. Mindent egybevetve azonban szép volt. Ha bíznak bennem„ szívesen vállalom a követke­ző tizenöt évet is----mondot­t a. Miért ne övezné bizalom Er­nő bácsit? Már rég rászolgált, erre. Kovács Sándor zamárdi példa A A megyei labdarúgó-bajnok­ság második osztályának nyi­tánya után levelet hozott szerkesztőségünkbe a posta. »A Balatonberény ellen ara­tott ll:0-ás győzelmünk is bi­zonyítja, hogy tulajdonképpen a Zamárdi MEDOSZ-t illette volna meg tavaly a feljutás jo­ga az Északi csoportban-« — írta az egyik lelkes zamárdi sportbarát. Tehát még ma is beszélnek a Balaton mentén a tavalyi ér­dekes bajnoki hajráról, amely­ben alulmaradt a Zamárdi MEDOSZ. Hogy milyen nagy­szerű emberek irányítják a sportot ebben a községben, azt éppen a történtek bizonyít­ják. Annak idején meg a mi­nap is zamárdi sportemberek­kel beszélgettünk. Szóba jött az a bizonyos »gólarány« — a buktató. Sem a múlt év no­vemberében, sem most nem ta­láltuk nyomát a szenvedé­lyeknek a szavak mögött. Tö­rök Ferenc, a labtíarúgócsa- pat kapitánya így vélekedik: — Nem tagadom, szerettük volna megnyerni a bajnoksá­got. Nem sikerült. Lengyeltóti lett az első, ők kerültek föl­jebb. Mi majd az idén próbál­juk meg. És nemcsak a labdarúgó Tö­rök vélekedik így Zamárdi- ban. Czebei Sándor, a sport­kör elnöke, Éberhardt Ferenc sportköri vezető, Béday Fe- renz, a labdarúgók edzője mind-mind hasonlóképp gon­dolkoznak, beszélnek. Higgad­tan, megfontoltan mérlegelik a történteket. — Olykor még a sportszerűt­lenséget is sportszerűen kell tudomásul venni, ezt kívánja a, sportfegyelem — summázta vé­leményét Török Ferenc. Zamárdiban a felszabadulás utáni években lendült föl a sportélet. Kezdetben itt is a minden áron való győzni aka­rás szelleme uralkodott. Tíz esztendeje például eléggé téves vágányra jutott a zamárdi sport gépezete. Bosánszki meg Ne­mes, a régi profi szellemet próbálta meghonosítani. Bebi­zonyosodott azonban, hogy ez idegen a falvak sportolói szá­mára. A sportköri vezetés — Török, Friesz, Kriszbai, Cze­bei meg a többiek — leszűrte a tanulságot a történtekből. A MEDOSZ felújított sport­telepén a szépen zöldellő gyep az idegennek nem árulja el, hogy több mint négyezer köb­méter földet hordtak össze a régi niélyfekvésü pályára a sportszerető zamárdiak. Az új pályán 35—40 centiméterrel emelkedett a játéktér szintje. A zöld gyepet futókor övezi. A pompás ölözők is jó gazdá­ról tanúskodnak. A bajnoki táblázaton elfoglalt első hely, s a zamárdi 18:0-ás gólarány szintén maga helyett beszél. A sok-sok példa közül mi mégis azt tartjuk a legneme­sebbnek, hogy a zamárdiak annak idején hadat tudtak üzenni a nemkívánatos szel­lemnek, s olyan alapra he­lyezték az erdőgazdaság és a falu sportéletét, amelyet mél­tán állíthatunk példaként min­den somogyi sportkör elé. K. S. Ú. Dózsa—Csepel 4:2 Kijelölték a labdarúgó A válogatott keretet A közelgő válogatott mérkőzé­sekre Baróti Lajos szövetségi ka­pitány kijelölte a játékosokat. A-KERET: kapusok: GeLei, (Ta­tabánya) Varga, (Vasas). Hátvé­dek: Vellai, (Csepel) Kiss, (Győr) Mészöly, Sárcsi, (Vasas). Fedeze­tek: Nórádi, Spos, (Bp. Honvéd) Orbán (Győr). Csatárok: Molnár H., (Vasas) Göröcs, Bene (U.Dó­zsa), Komora, Katona, (Bp. Hon­véd, Csernai (Tatabánya). Névsorolvasás minden edzés előtt. Gaál Csaba, az egyik fiatal mester számba veszi tanítványait. A VÍVÓ VASUTASOK 120—130 vívó látogatja rendszeresen a K. Vasw as edzéseit Kaposvár vasutas sportbará­tai kitörölhetetlenül beírták nevüket a somogyi sport törté­netébe. Annak idején az el­sők között alakítottak sport­egyesületet. A két világhábo­rú között, majd a felszabadu­lás utáni időben is igen jelen­tős a megyében a vasutasok sportélete. A legöregebb vasutas sport­emberek sem hitték azonban, hogy valaha is övéké lesz a megye legnagyobb létszámú szakosztálya. S hogy ez a szakosztály nem atlétikából, úszókból vagy labdarúgókból tevődik össze, hanem vívó fi­úkból, lányokból. Még a sport­kör vezetői közül sem hitte mindenki egy évvel ezelőtt, hogy a Kaposvári Vasutas ví­vó szakosztályának ebben az évben három edzője lesz. A történet ismerős. A haladó kaposvári vívósport felkaro­lását a K. Vasutas vezetői vál­lalták. Voltak, akik csóválták a fejüket, amikor az új szak­osztály vezetői azt bizonygat­ták, hogy már hatvan—hetven taggal önállóan megáll a ma­ga lábán a vívók csapata. Akadt olyan vélemény, hogy ennyi vivő nem a vasutasok­nál, de az egész megyében sincs. Lett. Nem hatvan — hanem százhúsz! Sőt ennél is több. A jelekből ítélve, a K. Vasu­tas nem átmentette a kapos­vári vívásportot, hanem a föl­lendülésnek olyan útjára ve­zette, amilyenen talán még sosem állt. Korábban — anél­kül, hogy a korabeli somogyi kardozókat vagy tőrözőket bántani akarnánk —, a vívás itt nálunk Somogybán is amolyan úri sportnak számí­tott. Azt, hogy a vasutas fiú, a munkásgyerek, az ipari ta­nuló, a szakmunkás, az ápoló­nő együtt vívjon a középisko­lás fiúkkal, lányokkal, a főis­kolát vagy egyetemet végzett tanárral, mérnökkel, orvossal, elképzelni is nehéz lett volna. Ma élő valóság. A vívósport sem a kiváltságosaké, nem egy-két emberé, hanem a tö­megeké. Bravúros siófoki győzelem Nagykanizsán Siófoki Bányász—N. Dózsa 1:0 (1.0) Nagykanizsa 440 néző, V: Kiss. Siófok: Iszak — Farkas, Fehér Fejes — Vörös, Győrffi — Erdei, Tóth, Kerényi, Papp, Takács. Ed­ző: Radnay György. Nagykanizsa: Plathi — Strassz, Péh, Vízhányó — Tálosi, Maries — Teleki, Kőbei, Majoros, László, Kisutzky. Edző: Kátai József. Kitűnő labdarúgó időben hazai támadásokkal kezdődött a mérkő­zés, a siófoki védelem azonban minden esetben jól zárt. Negyed­óra után mindgyakrabban jutot­tak szóhoz a bányászok is. A 24. percben vezetést szerzett a siófo­ki csapat. Papp tört ki a jobbol­dalon. Fölvágták. A szabadrúgást Papp végezte el. Labdája jól szállt Vörös fejére, aki a megle­pett védők mellett a hálóba küld­te a labdát 1:0 a Siófok javára. A félidő további részében ki­egyenlített játék folyt. Szünet után heves hazai ro­hamokkal kezdődött újra a já­ték. Húsz percig tartott a nagy nyomás, majd feljött a Bányász. Hamarosan gólhelyzet is adódott a csatárok előtt, de a támadók sorra hibáztak. Egyízben pedig Erdei már csak a kapussal állt szembe, végül azonban az oldal­hálóba küldte a labdát. Nem úgy indult a találkozó, hogy a siófoki csapat nyer. A Bá­nyász azonban kibírta mindkét félidőben a kezdeti rohamokat, s amikor kicsit fellazult a kani­zsai védelem, akkor egy gyors gólt is ért el. Ez megzavarta a hazai sorokat. Az idegeskedő Dó­zsával szemben a Bányász hig­gadtan okosan játszott, a végén jól védekezett ezért a győzelem ha váratlanul is született, megér­demelt. Jók: Farkas, Fejes, Kerényi, Papp, illetve Strassz, Tálosi, Kő- beL Szabó Lajos Alit a szwjst sporttól l«lunk AZ ELMÜLT HÚSZ ESZTENDŐ ALATT a sport állami és társadal­mi támogatással népi tömegmozga­lommá fejlődött. A felszabadulás előtti utolsó hivatalos statisztika nem egészen ötvenezerre becsülte azoknak a számát, akiit valami­lyen formában rendszeres sport- tevékenységet folytattak. Ezzel szemben ma az ország lakóinak körülbelül 15 százaléka szerbe ett kapcsolatban áll a sportmozga­lommal és több mint négyezer sportegyesület majdnem egymil­lió tagot számlál Közismerten nagy sikereket ér­tek el a magyar sportolók az utóbbi húsz évben a nemzetközi sporíkapcsolatok ápolásában is. Legjobb versenyzőink megfordul­tak mind az öt világrészen, mér­kőztek és versenyeztek a sport- mozgalomban számottevő ország csapataival és sportolóival, kie­melkedő sikereket értek el a vi­lágversenyeken. Már 1946-ban Európa-bajnokságot nyertek, az azóta lezajlott négy olimpián pedig összesen 51 aranyérmük­kel, számos további szép helye­zésükkel mindig a legeredménye­sebb országok között foglaltak helyet. A MAGYAR SPORTNAK tö­megmozgalmi hagyománya alig volt. így amikor a felszabadulást követő esztendőkben rövid idő alatt százezrek kapcsolódtak be a sportéletbe, ki kellett alakítani a magyar sport új, tömegmozgalmi módszereit is. A szovjet sport óriási hatással volt sportéletünk­re. Tapasztalatain okulva hono­sítottuk meg például a jelvény- szerző mozgalmakat. Az MHK, a VIT- és olimpiai jelvényszerző versenyek, legújabban pedig a Kilián Testnevelési Mozgalom a fiatalok és a dolgozók százezreit vezette el a sporthoz. A felszabadulás előtt a hivata­los statisztika is alig tizennyolc­ezerre tette a falusi sportolók számát. A falusi spartakiádok versenysorozatának bevezetése rövid idő alatt hatalmas sikert hozott, s a spartakiádok népsze­rűségének köszönhető, hogy a magyar sport térképéről gyorsan eltűntek a »fehér foltok«, s ma már az ország minden nagyobb községében működik sportegye­sület. AZ ÁLLAMI VEZETÉS is a felszabadulás után valósult meg a magyar sportéletben. 1951- ben létrejött az Országos Testne­velési és Sportbizottság, amely­nek megyei, járási és városi szer­vei szorosan a tanácsokhoz kap­csolódva végezték feladataikat. Akkor készült először Magyaror­szágon összehangolt, minden ese­ményre kiterjedő országos ver­senynaptár; akkor jöttek rá, hogy a sportmozgalom fejlesztése is csak tervszerű következetes munkával gyorsítható meg; akko mondták ki először — sok vihart is váltott ki a szakemberek köré­ben — hogy nem az edzés a ver­seny függvénye, hanem a verseny az edzésé, tehát a versenyeket is be kell illeszteni a felkészülés egészébe. Akkor kezdték alkal­mazni — ugyancsak szovjet pél­da alapján — a felkészülés idő­szakokra bontását, s kezdett ter­jedni a meggyőződés, hogy tar­tós nemzetközi sikert csak azok a sportolók érhetnek el, akik a felkészülési időszakot megnyújt- ják, a versenyidőszakot pedig megrövidítik. AZ OTSB MEGALAKULÁSÁT KŐVETŐ négy esztendő a ma­gyar testnevelési és sportmozga­lom legnagyobb sikereit hozta. A magyar szakemberek ugyanis, a szovjet sporttól átvett alapelve­ket alkotó módon továbbfejlesz­tették, alkalmazták a hazai vi­szonyokra. Az 1953—55-Ös évek nagy magyar vívósikereit a z eredményezte, hogy nagy gondot, fordítottunk a technika oktatá­sán túl a versenyzők fizikai fej­lesztésére is. Az elmúlt húsz esztendőben a szovjet és a magyar sportmozga­lom között gyümölcsöző együtt­működés alakult ki, s a kölcsö­nös baráti segítségadás a jövő­ben is egyik legbiztosabb pillére a magyar sport fejlődésének. Ardai Aladár A Saint-Irupez-i csendőr izínes.. szélesvásznú f. J <cia filmvígjáték. f címszerepben LOUIS DE FUNES.-bemutatásra kerül a VÖRÖS CSILLAG FILM viÍNHÁZBAN. 1-én és 5-én este 9 órakor is ta’ ,41)42) eióá'4 ­. Vállalatok, figyelem! Elfekvő, fölösleges készleteik értékesítéséhez és ezek átvételéhez segítséget nyújtunk! Hhdessen a-ben Cím: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11 . Telefon 312-553. (4850) A /af Balatonszabadi-Sóstó, Siófok, Petőfi sétány, Széplak-felső, Szátódrév, Balatonlelle, Bog­lár és Fonyód-Bélatelep kö­zségekben előreláthatólag 1965. június 1-től augusztus 31-ig üzemelő ABC-egységeibe MM és egyél] bolti miMra éigozólo* FÖLVÉTELKE KERES. Az alkalmaztatás körülmé­nyeinek személyes megbeszé­lése Szabadi, Siófok és Szép­lak-felső községek részére áp- xális 7-én, szerdán reggel 8 órakor a siófoki ABC-áruház- ban, Fonyód-; I atelep részére a fenti napon délután 5 órakor a fonyódi ABC-áruházban, Szántódrév részére 10 órakor a községi tanácsnál, Lellén 12 órakor a községi tanácsnál, Bogláron 14 órakor a községi tanácsnál lesz. (65882)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom