Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

--------------------------------------------------------------------------..........................................................................................................

F

ontos dokumentum az ideológiai munkáról

A

z MSZMP Központi Bizottsága néhány héttel ezelőtt megvitatta a párt időszerű ideológiai feladatait. A vita eredményeit összefoglaló dokumentumot azonban nem öntötte határozat formájába. Irányelvekként tette közzé a párt elméleti folyóiratában, a Társadalmi Szemlében. Miért történt ez így? Azért, mert feladatainkat s köztük a szocialista tudatformálás feladatait már a párt VIII. kongresszusa meghatározta. Nőm új, ettől eltérő határozatra van tehát szükség, hanem annak vizsgálatára, mit valósítottunk meg ebből. Továbbá: nem lehet minden ideológiai kérdést határozattal lezárni. Az Irányelvek éppen arra ösztönöznek mindenkit, aki szellemi életünk valamelyik területén dolgozik, hogy tovább tanulmányozza a kérdések megoldásának legjobb módját. Ezzel és a ma legfontosabb kérdések kiemelésével tovább élénkítik ideológiai munkánkat

Az elméleti munka megjavításának elengedhetetlen előfeltétele 02 ideológiai front pártvezetésének erősítése. A párt a munkásosztály ideológiáját képviséli, annak az osztálynak nézeteit, amely a szocializmus teljes felépítésének fő társadalmi ereje. A munkásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus a proletárdiktatúra első percétől kezdve a társadalom vezető ideológiája. A szocializmus alapjainak lerakása arról tanúskodik, hogy a nép egésze elfogadja, helyesli a szocialista építés fő céljait. Ez egyben a párt vezető szerepének erősödését is mutatja.

Azt a közeget, amelyben ma az ideológiai munka folyik, az jellemzi, hogy a szocializmus alapjainak lerakása óta tovább növekedett a dolgozó, tömegek szocialista tudatossága. Szép eredményeiket értünk el a kultúra területén. Ámde változatlanul kiizdenünk kell a dogmatikus és a revizionista nézetek, különösen az imperialistáknak a szocialista országok belső gyengítésére irányuló »fellazításig taktikája ellen. Ez és a nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult vita is megkívánja az állandó és szívós eszmei küzdelmet, az ideológiai munka megjavítását. Az ideológiai munkát szocialista építésünk hatékony segítőjévé kell tennünk. Vítaet kell vetnünk az ideológiái munkában gyakran tapasztalható bátortalanságnak, lassúságnak, passzivitásnak, az ismert tételek mechanikus ismételgetésének.

A mindennapos termelőmunkának eszmei vonatkozásai között sok vita folyik arról, hogyan hat az életkörülmények javulása az emberek gondolkodására. »Elpol gár iasodási okoz- — mondják egyesek. Mi elutasítjuk ezt az álradikális felfogást, az azonban tapasztalható, hogy ha némelyek olyan keresethez jutnak, amelyet nem érdemeltek ki munkájukkal, akkor ez valóban erősíti a kispolgári önzést és haszonlesést. »A magasabb életszínvonal automatikusan növeli a szocialista tudatot« — mondják mások. Ez sem igaz. A szocializmus tettekkel való igenlését, a szocialista tudatosodást megkönnyíti ugyan az anyagi körülmények állandó javulása, de fontos föltétele a céltudatos, friss, rugalmas eszmei, politikai nevelő munka. És szükséges a tervszerű, szocialista munkaszervezés, s az, hogy a dolgozó valóban a magáénak érezze üzemét, községét, egész államunkat.

Ehhez • sokoldalúan tovább kell fejlesztenünk társadalmunk szocialista demokratizmusát. Az elmélet művelőinek ma fontos feladatuk, hogy ennek módozatait tanulmányozzák. Annyi máris megállapítható: megvan a lehetősége és a szükségessége is annak, hogy hatékonyabban nyilvánuljon meg a szocialista demokrácia választási rendszerünkben, parlamentünkben, tanácsainkban, a központi irányítás és a hely; önállóság jobb összehangolásában. És ami a legfontosabb: abban, hogy a dolgozók közvetlenebbül és aktívabban vegyenek rész a közügyek intézésében. Ide számítva természetesen a gazdasági ügyeket, az üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok és intézmények irányítását Ezzel tovább növekszik a munkásosztály vezető szerepe is, mert jobban érvényesül a párt politikája, amely a dolgozók akaratát fejezi ki.

Az apolitikusság, a közügyek iránti közömbösség a kapitalizmus káros eszmei öröksége: egyik megnyilvánulása a kispolgári szemléletnek, amely még ma is széles körben hat, s amelyet nyugatról jövő hatások is táplálnak. Ez ellen elsősorban a szocialista visza- nyok tökéletesítésével, eszmei harccal küzdünk, úgy azonban, hogy türelmesek vagyunk azokkal szemben, akik még nem érkeztek el a szocializmus tudatos vállalásáig. Elítéljük a vallásos ideológia elleni harc kapcsán tapasztalható türelmetlenséget és opportunizmust. Terjesztjük a tudományos világnézetet, cáfoljuk a vallás mai érveit, bíráljuk az egyház képviselőinek azokat az állásfoglalásait, amelyek politikánkkal ellentétes törekvésé* két tükröznek. De a szocialista nemzeti összefogás keretében kommunisták és párton kívüli materialisták együtt dolgoznak a hívőkkel. Tudjuk, hogy ezeknek többsége neveltetése folytán lett vallásossá, vagy bajaira keres vigaszt a hitben. Társadalmunkban megvannak a föltételei annak, hogy ha ezek az emberek bekapcsolódnak a társadalmi tevékenységbe, ha megismerik a szocializmus új erkölcsét, akkor meggyőző érveink hatásá' ra előbbrUtóbb megtalálják az utat a tudományos világnézethez is.

S

zéles körben, sokféle formában hat még nálunk a nacionalizmus. Vele szemben erősítenünk kell a szocialista hazafiságot, amely mindenekelőtt népünk szocialista vívmányainak, ezek nemzeti és nemzetköri jelentőségének tudatából táplálkozik, s amely eggyé forrt az internacionalizmussal, azzal a meggyőződéssel, hogy hazai eredményeink és a világ haladó erőinek sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek. Ezért erősíti népünk a barátságot a Szovjetunióval, mint a kommunizmust építő nagyhatalommal, a haladás úttörőjével, a béke fő védelmezőjével. S támogatja annak a szocialista világrendszernek az egységét, amely egyenjogú szocialista államok internacionalista közössége és szuverenitásuknak is legfőbb biztosítéka. Fontos tényezője országaink fejlődésének és egységének az, hogy tovább fejlesztjük gazdasági együttműködésünket, leküzdve ennek akadályait. A szocialista országoknak harcolniuk kell a nacionalizmus s elsősorban a saját országukban fellelhető nacionalista maradványok ellen.

A társadalomtudományban eredményes harc folyik a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért. a dogmatikus és revizonista nézetek ellen. Amikor hangsúlyozzuk, hogy 3 marxizmus a legutóbbi negyven évben is fejlődött, akkor egyúttal azt is látjuk, hogy sok, az élet által fölvetett új kérdést kell még feldolgoznia, sok vitás problémát kell tisztáznia. Amilyen örvendetes a szociológiai kutatások megindulása, olyan sajnálatos, hogy egyik-másik folyóirat szociográfiai jellegű írásai torz, elriasztó képet festenek a mai társadalmi valóságról. Mások divatossá teszik a polgári ideológia »modern« termékeit. Némelyek viszont túl egyszerűnek mutatják be a szocializmushoz vezető utat. E hibák kiküszöbölése fontos feladata ideológusainknak különösen az ifjúság szocialista nevelésének szempontjaiból.

Társadalmunkban igen nagy tudatformáló szerepe van az irodalomnak és a művészetnek, s e területeken is vannak kiemelkedő eredményeink. Egyes művek azonban a szocializmus eszméitől való eltávolodást, kispolgári nézeteket vagy világnézeti közömbösséget, kiábrándultságot és pessri- mázmust vagy álforradalmi türelmetlenséget tükröznek. A helyes álláspont az, hegy korunkban az irodaiam és a művészet csak akkor töltheti be társadalmi hivatását, ha tudatosan és következetesen a szocialista realizmus alapján áll, ha tehát a valóságot a maga lényeges tendeciáiban ragadja meg és tükrözi. Ezen belül igen sokféle stílusáramlat lehetséges. A párt nem avatkozik bele az írói és művészi alkotómunka műhelykérdéseibe, de mint társadalmunk ideológiai és politikai vezető ereje állásfoglalásaival az irodalomnak és a művészetnek is ad eszmei irányítást

I

dőszerű ideológiai feladataink kijelölésének azt kell eredményeznie, hogy fokozódik a párt kezdeményező, irányító és szervező tevékenysége a szocialista építőmunka és az ideológiai harc támasztotta problémák elméleti, marxista kidolgozásában, s erősödik az az eszmei munka, amely a tömegekre legnagyobb hatást gyakorló ideológiák: a kispolgárság a nacionalizmus, a vallásos világnézet leküzdésére irányul. Az agitációs és propagandamunkának is bátrabban és kezdeményezőbben kell szembeszállnia a téves felfogásokkal, a demagógiával, a demoralizáló nézetekkel. Az iskolában és a sajtóban, a tudomány és a kultúra területén folyó ideológiai munka a Központi Bizottság irányelveinek szellemében megújult erővel fáradozik azon, hogy egész népünkkel elfogadtassa a marxista világnézetet, meghonosítsa és érvényre juttassa a szocialista erkölcs követelményeit, s megtanítsa az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni.

Csorba Győző;

ZÖLD ÉS FÉNY

Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab.

Forr, tajtékzik, szédülök, zöld alul, felül; 4 lépek, állok, eldűlök, zöld kívül, belüL Zöld, zöld, lelkes újul as, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás föl, föl, egyre föl!

Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály.

Zöld és fény: — e két elem árján ring a táj.

Nézem, érzem, bámulok s engedem magam.

Zöld és fény! dagad, forog, szólnék s nincs szavam.

S míg ragyogva nő velem s hord e két elem, pólyái az időtlen és a végtelen.

BAQÓ BERTALAN; FALUSI ÉPÍTKEZÉS

Földes György: . 1

KUTYAHARAPÁS

Történetem hőse Bodor Ernő — ahogy mondani szó- kás — »jól tartotta magát«, és csak tíz évvel ezelőtt nősült meg, amikor már betöltötte ötvenedik esztendejét

Bodor szülővárosa jelentős beruházásokhoz jutott akkoriban, és több kisebb-nagyobb új vállalat kezdte meg működését A tanácsnál arra gondoltak, hogy az egyik nagyüzem élére hazahívják a város szülöttjét, »a Bodor gyereket« Pestről, ahol már évek óta az egyik minisztériumban dolgozott A gondolatot tett követte: előbb szóban, majd írásban hivatalosan is fölkérték. Bodor Ernő nem szabadkozott Hazament vállalatvezetőnek a szülővárosába.

Két-három év alatt rendbe tette a vállalat dolgait, aztán mély, pihentető lélegzetet vett, és az egyik nyáron kéthetes beutalással elutazott a Duna mellől Elilatonföldvár- ra üdülni. Ott ismerte meg a lányt — pesti lányt —, Gereben Alizt, bent a Balaton kellős közepén, úszkálás közben. A lány a szomszéd üdülőben lakott, és elég volt egy-két kirándulás, hegyi túra a Balaton zalai partján, két este a Keringőben,! hajnali barangolás a földvári fák alatt, és máris fölengedett Bodor Ernő zárkózott szíve. Aliz huszonegy éves volt és kacér. Ernő ötvenhárom éves volt és naiv. Igaz, jóképű, magas termetű,

A manapság szokásos szabálytalan szabályossággal kezdődött a szerelem. Bodor Ernő egy hónap múlva feleségül vette Gereben Alizt, és hazavitte a feltűnően csinos, szőke, erősen pingált és — jóindulatú jelzővel: — korszerűen öltözködő feleségét

Ahogy múlott az idő, az ifjú menyecske egyre inkább belebátorodott az ottani életbe: ivott, flörtölt játszotta a dámát magatartása erősen kirítt a környezetéből, és bántóan feltűnővé vált.

— Nem tudom, miért tűri Bodor Ernő Alizka félrelépéFalu Tamás:

ANYÁD

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félretolt az útból, s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad — miért bántottad öt? Nem sírt ö sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

Akihez rossz voltál, az volt az anyád.

seit, hiszen ez a nő lassan már az egész városé — jegyezte meg epésen az egyik jó barát a gyakran szokásos férfi pletykálkodás közben.

— De Bodor Ernőé is! — felelt rá különös nyomatékkai a másik jó barát hangos derültség közepette, az országszerte ismert régi anekdota mintájára.

Ezt akkor így még nem lehetett igaznak mondani, de annyi bizonyos, hogy Aliz frivol viselkedése miatt Bo- doréknál lassanként napirenden volt a perpatvar. A mindig pedáns flxlor elhanyagolta külsejét, gyűrött ruhában és szennyes ingben járt. Inni kezdett, pedig azelőtt a józanságáról ismerték: türelmetlen volt beosztottjaihoz, és elhanyagolta a munkáját, holott addig példamutatóan dolgozott

Amikon egy napon Bodor hazatért a hivatalából, se vacsora, se asszony. Alizka hajnaltájt vetődött haza.

Bodor hangtalanul fogadta, s levette az asszony bőröndjeit a szekrény tetejéről:

— Menj haza az anyádhoz, mielőtt még valami vad dolgot cselekednék! — szólt aztán csöndesen és megfontoltan.

Az asszony csomagolt és ment. Hat hónapig tartott a válóper, és Bodor Ernő ötvenhat éves korában ismét szabad emberré vált. De Aliz nem múlt el nyomtalanul, a krízis sokáig tartott. Bodor még többet ivott, kocsmázott, gyűrötten jártkelt, a munkája egyre rosz- szabodotL

Már-már úgy látszott, hogy le kell váltani, amikor a megyei központ igazgatójának esőébe jutott a megoldás. Szükkörű értekezletet hívott össze Bodor Ernő megmentése céljából. Amikor előadta a tervét, a vállalat legidősebb dolgozója, a hatvankét éves Kerekes Dániel így szólt:

— Jó terv, ügyes terv. Régi igazság: kutyaharapást a szőrivel...

Néhány nap múlva

egy nyúlánk, negyven körüli, csinos asszony kopogott be Bodor Ernő vállalatvezető aj táján:

— Kozák Ilon vagyok — mutatkozott be. — A vállalat munkáját , vizsgálom, és tervet kell készítenem az adminisztráció csökkentésére.

Aktatáskájából elővette a megbízólevelét, amelyben a megyei központ bővebben is kifejtette azokat a tenniva lókat, amelyek miatt Kozák Bon központi revizort egy hónapra kihelyezték. Bodor hosszan nézte az írást, aztán még hosszabban rajta tataitette a szemét Kozák Ilonon, és csak ennyit mondott:

— Rendben van. Ügy végezze a munkáját, ahogy jónak látja.

— Szeretném, ha a vállalatvezető elvtárs is segítene..

Kozák Ilon munkához kezdett Megvizsgálta a könyveket, ellenőrizte a bizonylatokat, egyben-másban változtatást kért, egyszerűsítette az ügyvitelt, és észrevételeit naponta kétszer-háromszor is megbeszélte a vállalatvezetővel. És persze szerét ejtette annak is, hogy másról is beszélgessenek, ne csak az ügyvitelről.

— Bodor elvtárs, szeret-e olvasgatni? — kérdezte egy alkalommal Ilon, amikor éppen nem hivatalos ügyekről esett szó.

Bodort meghökkentette a váratlan kérdés.

— Legalább három éve nem volt könyv a kezemben — felelte őszintén, némi bűntudattal, s másnap kikérte a városi könyvtárból Balzac Szamárbőrét, aztán Gárdonyi Géza Egri csillagokját, majd minden másnap egy-egy újabb könyvet. Három hét múlva már Selye professzor stressét forgatta.

S mivel az ember azonos időben egyszerre két helyen nem lehet, nyilvánvaló, hogy amíg Bodor Ernő otthon olvasott, addig nem lehetett sem a városi étteremben, sem a kocsmában, de amikor nem olvasott, nyugodtan együtt tölthette az idejét Kozák Ilonnal. S hogy Kozák Ilon ellenőr közelsége nem volt hatástalan Sodorra — az bármilyen furcsa is —, először Bodor inge gallérján látszott meg, de persze a munkáján és a józanságán is,

— Csoda történt — mondták a vállalatnál —, Bodor megint a régi.

— Jót tett neki Kozák Ilon

— jegyezték meg a barátai.

— Helyre való menyecske

— mondogatták az asszonyok. — Okos is, özvegy is, független is. Meglátjátok, ebből lesz valami.

Letelt a négy hét, Kozák Ilon megbízatása is lejárt. Egyszerűsített egy keveset a vállalati adminisztráción, és szinte észrevétlenül rendbe hozta Bodor Ernőt is. A vállaltvezető nem sokat teketóriázott, két hét múlva bement a megyei központba, először fölkereste Kozák Ilont, aztán a központ igazgatóját. ö volt az egyik tanú az anyakönyvezető előtt. A másik tanú a hatvankét éves Kerekes Dani bácsi volt, aki néhány héttel ezelőtt azzal példálózott, hogy a kutyaharapást a szőrivel kell gyógyítani...