Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-24 / 299. szám

--------------------------------------------------------------­G alabárdi Zoltán : Egy szekér líszí A két ló úgy baktatott gondtalanul, lustáin, mint a céltalan ván­dorok. Ritkán, hosszúkat lép­tek, fejük lomhán bókolt a lépések ütemére, olykor meg­megrázták egyenesre nyírt, tömött sörényüket. A nap teljes erejével sütött. A földön elemyedt minden, a fák, a bokrok szomorúan ló­gatták leveleiket. Amelyik át­lát tehette, elhúzódott a sűrű­be. Hosszú, szikár öregember Alt fenn a bakon, foltozott ingben, a fején mállott sap­ka, lábán kemény, szürkére színtelenedéit bakancs, füzet- lenül, ahogy reggél, etetéskor felrántotta. A hátát nekivetet­te a bak támlájának, a kö­nyökével is megtámaszkodott rajta. Nagynéha talán csak a rend kedvéért vagy azért, hogy megtörje a szekér álmo- sító nyikorgását, odaszott a lovaknak: — Ballagjunk! nyertkor a két állat köte­les ségtudóan hátracsapta a fülét, de a lépést nem gyor­sították. Mintha ők jobban tudták volna, hogy előttük még az egész délután, estig. Elég, ha estére hazatérnek. Arra kapták a napot, hogy hazavigyék a malomból az új lisztet. Nyolc mázsát, kilenc családnak, tizenöt zsákkal Ott puffadozott a tizenöt sú­lyos zsák a szekérben. Kilenc családnak — ez majdnem öt­ven ember, hisz ezeket a csa­ládokat legalább ötösével kell számolni, van, amelyiket ha­tosával Persze, hogy kifogy­tak már a tavalyiból alig várták az előleg cséplést, jjó formán a gép alól került *a malomba a búza. Így volt ez minden évben, és az is sza­bály lett valahogyan, hogy a malomba mindig legyen fo­gat, sürgős munka ide, sürgős munka oda, ez a legsürgősebb, legfontosabb. Az elnök ren­delkezett így. Az öreg nem sokat törődött vele, hogy ide kell menni vagy oda, a mezőre vagy a malomba. Mindegy. Az elnök dolga és talán a vezetőségé, hogy csak úgy odaadja a fo­gatot, ingyen, semmiért — az ő dolga meg az, hogy rendben tartsa a rábízott két lovat, a szekeret, az istrángot, és ugor­jon egy szóra, ha kell Tudta, hogy ez a dolga. Semmi egyéb. Amióta kocsis, mindig ez volt a dolga, tehát egész éle­tében, mert akármilyen mély­re nyúlt az emlékezés fene­ketlen tárába, mindig kocsis­ként látta önmagát ti tven éve már. Ezalatt Cl szekerezett annyit, hogy ha egybetold- ja, talán a csillagokig is elér­ne. Rázkódott már mögötte minden: bútor, rozsdás vasak, szén, salak, keserűen morgo­lódó, föld színű katonák, s harc után iszonyatos, össze­görbült halottak. Könnyezve búcsúzott a lovaktól, ha ki­öregedtek mellőle, s az ostort soha nem használta, inkább csali a rend kedvéért volt, mert hát anélkül nem kocsis a kocsis. — Ballagjunk... A csoportba is úgy került, azzal az egyetlen kívánsággal, hogy lovak mellett legyen. Fo- gatos. Így mondják manapság, ,gy szólítják osztáskor is. de ő mindig visszafordítja macá­nak az új szót a régire: ko­csis. Jó név ez, íze van, és esetten egy kicsit, mint a könnyedén megl ebben tett os­tor végén a sudár. — Ballagjunk ... A szövetkezetben mérte meg először a szabó. Hordja is az­óta szorgalmasan a sötét ru­hát minden ünnepen, s nem­rég abban ment a városba is, valami szűrővizsgálatra; ko­pogtatták, röntgenezték, vért vettek a karjából, s végül azt mondta az orvos: rendben Van a gépezet, de azért ne fe­ledje, hogy hatvan felé jár. Szobát is kínáltak neki a szövetkezetben. Azt köszönte szépen, de nem költözött be­le Kint aludni az istállóban a lovak mellett, hallgatni a fogaik között ropogó takar­mány muzsikáját, egy ideges prüsszentést, egy dobbantást, télen beburkolózna az állatok­ból áradó jó melegbe — töb­bet ér ez akármilyen szobá­nál Büntetésnek érezte vol­na, ha bekényszerítik. — Jól van, öreg -- mondta az elnök —, csak aztán tudva öreg, vagy talán mondta is. — támláján. Próbálta megragad- De nyolc mázsa! Beleszakad- ni az egyik zsákot. Nem talált nak!— Akkor is! Ha futnak, rajta fogást, a kisujján bere- ha vágtában futnak, talán oda- pedt a köröm, de nem törődött érünk... a fájdalommal, arrább csú­Kimarkolta a fekete, rogy- szott, a zsák száját kereste, an- gyant bőrtokból a hajlékony nál fogva cibálta vissza, rá a ostort. Mögötte zúgott, ropo- többire. gott az ég — mintha óriási vásznakat hasogattak '’olna. M eglendítette az ostort. A baloldali ló előbb a farkát rándította — Trappoljatok! Trappotja- tok, az anyátok .. M íg a felső zsákokkal legyen, hogy mi felkínáltuk. Ügy szabályos az.., — Ballagjunk.., E gyszerre könnyű resz­ketős futott végig a hőségtől szinte ágas­kodó tájon. A remegés nyo­mában mély, elnyújtott mor- dulás. Fent a bakon Mcsát meg­rezzent az öreg. Hátrafor­dult, ösztönös mozdulattal feltolta a sapkája szélét, úgy kémlelte a végtelenbe vesző kék eget Kezdetben nem lá­tott semmit, hang se hallat­szott, sűrű, álomba nyűgöző csönd terpeszkedett minden­felé. De valahol, az elmarado­zó út menti fák csúcsa mö­gött halvány, füstszűrő felhő szakadozott széle látszott mint röppenő kendő csücske. Halk sóhaj kelt alóla, alig erősebb, mint egy könnyű, jóleső lélegzés. Majd ismét a komor, elnyújtott morgás, roppant távolságból, de már közelebb, mint az imént Az öreg belsejében ősi, gyomrot markoló izgalom moccant. A vihar! Vihar ké­szül! Mint csaknem minden nap ezen a héten. — A ponyva — motyogta félig hangosan, s érezte, mint fut le arcáról a vér. Benézett az ülés alá, szokásból, vala­hogy természetesen, pedig tudta, hogy hiába néz. — Ott hagytam .., A ma­lomban hagytam a ponyvát! Most már emlékezett is rá: le­tette, mielőtt rakodni kezdtek. S amint feldobták a .szekérre az utolsó zsákot, épp csak kö­szönt és hajtott el. A ponyva meg ott maradt. Világosan lát­ta maga előtt a sarkot, ahová ledobta, s a lisztfelhőt is, mely a puffanó ponyva alól a ma­gasba szökött. — A liszt! Megázik a liszt! — A magától értetődő, termé­szetes gondolat úgy vágta mellbe, mint a halálhír. Az is természetes... A malom messze van már, nagyon messze, s Aiajdnem olyan messze a falu is. Vissza nem fordulhat, éppen az út de­rekán kapná a zápor. És a fa­lu? Legalább egy óra járás. Ha a legsebesebb vágtában hajt, akkor is több fél óránál. — Mi lesz? — jajdult fel, s a két lóra nézett. Azok még békésein, kókadozva emelgették lábaikat, csak a bőrük reme­gett szaporábban, mert hirte­len előrajzott, acsargó légy had kavargóit körülöttük. Futni! Futni vágtában és futni és futni! — gondolta az majd hirtelen előre ugrott, viaskodott, alul kicsúszott egy, Megint lendült az ostor, a szíj s mint a terhétől szabadult ferde vonalat vágott a másik ember, szinte jóízűen szuszog- ló hátán. A két állat meglen- va nyúlt el. Az alap bomol- dült. A baloldali még hátrané- ván mozdult az egész halom, s zett, mintha nem akarná hin- indult lefelé. Egyik zsák ott feküdt már a szekéroldalon. Az öreg megmarkolta, cibálta, húzta vissza, s talán kiáltott is rá, valami káromkodást vagy más gonoszűző szót. S egyszer- csak kinyílt a zsák szája, s ömlött, dús sugárban folyt a liszt. A szél felkapta, s ma­gasba dobta, s zászlóként len­gette a reszkető mező fölött. És otthon az asszonyok. Hogy várják! Öli várják legfőkép­pen, az asszonyok, biztosan elő­készítették már a dagasztótek- nőket is. — Miért nem küldtek mást! — csuklóit lii belőle hangosan a magamentegető kérdés. — Aki gondol a ponyvával! Aki nem hagyja ott! — Reszkető ujjaival a nyitott zsák madzag­ját kereste, próbálta megkötni. — A többi... Fussatok! Vágta, vágtassatok! ni, hogy megütötték, ismét Hiába. A zápor első cseppjei mozdította a farkát, aztán fel- keményen megkoppantak az csapta a fejét, és vágtatni kéz- úton, rácsaptak a zsákokra, fi- dett a másikkal együtt. nőm permettel hűtötték az — Fussatok! — ordított az öreg tűzben ego arcat Odébb öreg, és egyre lóbálta az ostort. messzebb egy futásnyinál A hangja eltorzult, mint azo- mar locsogott, füstölt. S hol ké, akik a kitörni készülő sí- van me% a falu? Hol vannak rást szeretnék titkolni. — Fus- az. asszonyok? Kopog az eső, satok! — Rángatta a gyeplőt, mint a géppuska, úgy kopog, s meg se hallotta a baloldali minden cseppje egy lövedék, ló kényes horkanását, amivel minden cseppje sebet üt az a zabla okozta fájdalom ellen eleven eletbe. próbált tiltakozni. — Fussatok! — Hiaba! ejtette ölébe a Mögötte feketére vált az ég. kez^ .az öreg. Nem mozdult, a aTá csak ült a zsákok tetejen az A nyugatról egymásra torlódó —gVrc vágtató szekérben — felhők sűrű homályba vonták En ntek a Bemükbe’ a mezőket, s alaktalan folttá g> nezek a szemukbe? • •• sötétítették a mezőket szegé- i, ■ yakában érezte az eső lyező ritkás erdőt. A nap sü- sűrűjét, amikor sza­tött még, de a gyászos gomo- porán, sietősen kat­lyagból elindult már feléje az togva piros motorkerékpár su- előhad, hogy megvakítsa. Az hant a szekér mellé. A fék vi- erdő fölött villám cikázott, s sított, valaki leugrott a nye- alig lobbant el a tüze, parttat- regből, éppen a lovak elé. lanul hömpölygő dörgés rázta _hó! m eg a földet. A lovak ágaskodva torpan­A két lo rohant. A szekér re- tak. A motoros megragadta az csegett, fickándozott, a kere- egyik zablát, kiáltott valamit, kék meg-megcsúsztak a ren- s máris szaladt vissza a motor- detlen út kiálló kövein. hoz, felnyalábolta a benzin­— Fussatok! tartályon sötétlő csomót. Oda­ülönös: most jutott öregnek- és megint eszébe az öregnek — Terítsük a leszegett fejjel vág- ~ °E,. a szete' Ten1SÜK- tató lovakról, a fickándozó e§}-'Kettó­szekérről —, hogy valamikor Az öreg megragadta a pany- parádés kocsis szeretett volna va szélét, ráneigálta, húzkod- lenni. Fekete, sújtásos ruhá- ta, terítette. Rá a zsákokra. A ban, tollas fövegben hajtani a lisztre. Közben félszeméve7 kényes telivéreket, repülni odainézett a motorosra. Meg- szembe a széllel, a finoman ismerte, pedig délelőtt lisz- ringó gumirádlin... tes ruhában, csupaliszt arccal — Vágta! Vágta, az anyátok! a mOS* . . * ... . tompán fénylő hosszú borka­Az almok netovábbja, csen- ^ f^ete borsapka volt des vasarnap délutánok gon­dolat-iabdája volt a vágy: pa- E y pmanat; vagy kettó, s íz Mórt aztán Ä ^ a SOT «étterült a zsáko­* , . A P. *’* kon. Az öreg szólni akart, Hatra nezett. A felhő tenger tudta, mondani kellene vala- irgalmatlanul, fenyegetően ka- mi% köszönönl; hát persze, kö- vargott a napot elfojtotta mar, szönöm de mjTe ^mondta akarna’ volna, a motor újra berregett, hatul, belathatatlan messziseg- molnárlegóny nekivágott, ben szivárvány villantott. ****■. **=„*» j ö K Nyelvjárás és köznyelv lesza­... ,, ........... visszafelé a sugárban A zsákokra esett a pillanta- esőnek, sa, s meglendült, hogy odakap- . .. , . jón. A száguldás, a hullámos ^ ovag végignézte még út szétzilálta a zsákok katonás egyszer a ponyvát, mar csu- rendjét. Még egy-két perc — romvíz, dobol rajta az eső, de egy-két méter és menthetetle- a zsákok^ a zsákok megnyu- nül leesnek a felsők! Megállni! godva bújnak alatta, s az asz- Rendbe tenni!... Ha megáll, szörnyök nemhiába készítették biztosan eléri az eső! De nem a teknőt... érhet haza a fele rakomány- .lgára húzta a pony­^í111 Kilenc csalad, egy se M va szélét, betakarta számol kevesebbet ötnél! A I » f iét is’ . Ú2V Bódisék heten vannak... És . . Jn,’, . ~ váriák az úi lisztet te a szomJas földeken ontozo, varjak az uj lisztet... ferdón aláhu]W vízfüggönyt — Vágtassatok! Vágtassatok! Leakasztotta az ülés karjá’-ól A gyeplőt odaakasztotta az a SF^Plőt, meglebbentette ki­ülés karjára. Az ostor kiesett CS1*» -PP csa^ e?y kicsit, es a kezéből. Nem kapott utána. a fújtató, topargó lo­Lerúgta a lábáról a fűzetlen vaknak: bakancsot, s átlendült as ülés — Ballagj unka , i, Faluról falura járva gyak­ran tapasztaljuk, hogy fiata­labb, idősebb parasztembe­rek, ha idegennel találkoz­nak, vagy gyűlésen felszólal­nak, finomabban ejtik a szót, másképpen beszélnek, mint otthon családjuk köré­ben. Igyekeznek »írás sze­rint«, liöznyelven kifejezni gondolataikat. Az öregebb nagymamák pedig, akik ke­veset járnak el hazulról, el­mondják, hogy »ódös lei­köm«, én nem válogatom a szavakat, én már csak úgy beszélek, ahogy a régiektől tanultam. Van is ebből az­tán nagy vita az unokákkal. Figyelmeztetik a nagyma­mát, nem óma az, hanem al­ma, nem úgy kell mondani, hogy tanuli, bu bor ka, blujz, kakas, ómárium, hanem ta­nulja, uborka, blúz, kakas, szekrény stb. Ismeretes dolog, az elmúlt 10—15 évben végbement nagy társadalmi változás so­rán egyre több ember szá­mára lett probléma, hogy el­sajátítsa, megtanulja a he­lyes köznyelvi kiejtést. Nap­jainkban a falusi ember is sokat utazik, városba jár, gyűléseken mondja el véle­ményét, újságot olvas, rádió­ja, televíziója van. Ezért nagy részük két nyelvet használ: családi környezet­ben természetes a megszo­kott régi, de »hivatalos« he­lyen alkalmazkodik az ott szokásos beszédhez. Azok a fiatalok, akik faluról város­ba kerülnek, nagyon gyorsan elsajátítják a köznyelvi ki­ejtést. Ők évek múltán IX1&JT csak emlékként őrzik apáik, nagyapáik beszédét, azt, amit gyermekkorukban falu­jukban megtanultak. De matadjumk falun, és nézzük meg közelebbről, hogy itt milyen küzdelem folyik nyelvjárás és köznyelv között, mert egy kicsit azért harc ez is, réginek és újnak a harca. Pedagógusaink, beszélhet­nének róla, milyen türelmes munka, szívós küzdelem kell éveken át, első osztálytól a nyolcadikig ahhoz, hogy ta­nítványaikat helyes . beszéd- . re szoktassák. Sok báj van az írással is. A gyerek, ha írni tanul, először úgy írja le a szót, ahogy otthon hal­lotta: a szalonnát küjesztik, burittó alá teszik a csibéket, Jancsinak benyütt a feje lá­gya, jól dógzik a ló, és Pis­ta bécsi bajca úgy áll, mint a tehén szarva. Meg kell ta­nítani a szavak köznyelvi ki­ejtését és helyes leírását. A fiatalság tehát újat tanul az iskolában, s így kerül sor vi­tára unokák és nagyszülők, gyerekek és szülők között A kisiskolás unoka még csak figyelmezteti a nagypapát, nagymamát, hogy nem így kell helyesen mondani ezt vagy azt a szót; de a nagyob­bak közt már gyakran talál­kozunk olyan türelmetlen, meg nem értő fiatallal, aki szégyelli, ha városi iskolájá­ban vagy munkahelyén meg­látogatják őt a szülei, mert kendőt visel az anyja, csiz­mát hord az apja, és bizony »parasztosan« beszélnek. Nemzedékek között folyik a vita. Nemzedékek állnak szemben egymással. Kinek van igaza? Mit tanácsolha­tunk ebben a vitában, amely együtt jár az élet fejlődésé­vel? Fiataljaink többet mozog­nak a világban, mint az idő­sebbek. A falusi fiatalnak is fel kell készülnie arra, hogy majd vezetője, ügyintézője is lehet egy tsz-nek vagy a ta­nácsban a községnek. Lehet, hogy hetenként többször is akad dolga a városban, tár­gyalni kell súlyos és kevés­bé súlyos ügyet. Tőlük elvárjuk tehát, nagy tanulja­nak meg köznyelven beszél­ni, beszéljenek így a munka­helyükön és otthon is csa­ládjuk körében. Erre módot ad elsősorban az iskola, is­kola után pedig az újság, könyvek, rádió és a különfé­le közéleti szereplések. Szorgalmazzuk az iskolá­ban a köznyelvi kiejtést, ‘de azért ne legyünk türelmetle­nek az idősebbekkel szem­ben. Nehéz elhagyni a sok évtizeden át megszokott sza­vakat, nehéz leszokni a rög­ződött, számukra valóban természetes beszédmód orról. Mert nyelvjárás előbb volt, mint köznyelv, ez volt a ter­mészetes, megszokott, min­dennapi, és nemzeti művelt­ségünk nyelve — az irodal­mi nyelv és köznyelv — is ezekből a természetes nyelv­járásokból alakult ki. Még ma is talán ízléstelen, ha öreg falusi néni mindenáron finomkodva akar beszélni; azt mondják rá, hogy »affek- tál«. Ha egyáltalán lehet ta­nácsot adni, nekik inkább azt mondanánk, beszédjük­ben mellőzzék a nagyon ré­gies, öreges szavakat: óma, szóma, ómárium, kopoz, penyhett, mert ezek valóban feltűnnék az idegennek, aki­vel beszéineli. De megőrizhe­tik beszédjük természetessé­gét, és szép is az, ha a So­mogybán eléggé általános ö-ző kiejtést használják. emböT, gyér ok, tégöd, édös, möktötte stb. Az idősebbek­nél ezen senki nem fog meg- botránkozni. Nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy az a nyelvjárás, amelyről leszok­tatjuk gyerekeinket, ami­ért megrójuk az idősebbeket, értékes kincse nemzeti mű­veltségi hagyományainknak. Azt, amit egyik kezünkkel irtunk és gyomlálunk, a má­sik kezünkkel féltő gonadal szedegetjük össze az egész országban, hogy az eltűnő, kivesző műveltségi any;:got megőrizzük az utókor számá­ra. Ez az anyag azonban nemcsak emlék, amelyet szí­vesen nézegetünk, vagy né­zegetnek majd az utódok, hánem nagyon fontos forrás­anyaga történeti szófejtő és egyéb nyelvészeti kutatás sainkmak. Igaz, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb lesz azoknak az embereknek a száma, akik még nyelvjárás­ban beszélnek. Mint ahogy egyre kevesebb asszonyt, me­nyecskét lehet látni sokrétű bő szoknyában, népviseletben is. A »bő szoknyát« felvált­ja a városias, divatos ruha. Persze könnyebb ruhát cse­rélni, mint nyelvet, ezért is gyorsabb folyamat az egyik, és lassúbb a másik. Tudjuk, hogy nagyon szép a népvise­let, gyönyörködünk a nagy gonddal készült szép szok­nyákban, főkötőkben, pár­tákban, mégis elfogadjuk az újat is, fiataljaink modem, divatos ruháit. Nyelvjárá­saink elszíntelenedését, las» sú viszaszorulását is az élet fejlődése hozza magával, és bizony az élet törvényei erő­sebbek a hagyomány tiszte­leténél. Bár gazdasági és kulturális előrehaladásunk nagyon meggyorsult az utób­bi években, mégsem szabad siettetni nyelvjárásaink tel­jes eltűnését. Bölcs mérték- tartásra van szükség a régi és az új harcában. Tisztel­jük, becsüljük és az utókor számára is megőrizzük a ré­git, de ugyanakkor arra tö­rekszünk, hogy beszédben is egyre jobban eltűnjön a kü­lönbség falu és város között. Balogh Lajos tudományos kutató, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa Megem ékezés Madécti Imréről és Hermann Ottóról A Béke-világtanács határo­zata szerint jövőre a tudo­mány, a művészet, a haladás tizenhárom kiemelkedő alak­járól emlékeznek meg, közöt­tük Madách Imréről, valamin Hermann Ottóról. A magyar drámaíró és természettudós mellett olyan halhatatlanok szerepelnek a névsorban, mint Michelangelo, Galilei, Sha­kespeare és Jean Jaures. Az előzetes magyarországi program szerint 1964. a nagy angol drámaíró szüle! ősének 4C0. évfordulója, Shake? peare- emlékév lesz hazánkban. Egyebek között színházi pre­mierek, a vidéki színházak legjobb Shakesneare előadásai, nak budapesti bemutatója, számos ünnepi kiadvány, a Magyar Tutdmámyos Akadé­mián jubileumi ülésszak repel a programben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom