Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1093, október 6. A lövöldözést, az állandó életveszélyt az elsőkét- három nap után úgy megszok­ta mindenki a fronton, mint a viselt ruhát s a kitaposott láb­belit. Abban éltünk, az volt a normális, — a csend már sok­kal jobban izgatott. Hányán pusztultak ott, mert mit törőd­tek már az egyhangú, távoli gépfegyverkattogással, elsdvító aknával! Nem kúszott a baka a földön, ahogy tanították ne­ki, mert meg is feledkezett ró­la. Láttam a vonalban váltás­ra menő katonát hetykén félre­csapott sisakkal, mintha bálba készülne, — s hozták vissza tíz perc múlva sisak nélkül, véres arccal. Szóval: — megszoktuk. Nem törődtünk vele. De ha sebet kapott valaki, akármilyen va­maharadzsánaik. A nevét se Nem aludtunk. Schrammet tudtuk jóL De ha Schrammer úr felnyögótt, csöngetni akart úr lázongott, azt mondta: — Majd jövőre nyaralhat! Schrammer úr a Thököly- úti tömbépület házparancsno- ka volt. — Ki akar nyaralni?! — csattant a hangja. — Jövőre! — Még hogy jövőre! Kiűz­zük az ellenséget; utána még éppen elég dolgunk lesz! A páncélos katona nagyne- hezen megfordult az ágyán és ft hákóját mutatta, melyről lecsúszott a takaró. Egyszer nyitva maradt a szobaajtó. Kint azt híresztelte valaki, hogy Kecskemétre ért a front. Schrammer úr kiült az ágya szélére, de így se lát­ta, kik beszélnek a folyosón. csillapítóért. — Veszprém .? — Szükségük van légópa- rancsnokra — mondta a pán­céloskatona. Az amputált ordítani kez­dett, észrevette, hogy nincs lába. Nem aludtunk. Veszprém ... Aztán majd tovább... Vagy...? Reggel, amikor ébresztő ürü­gyén ránk nyitottak: a bekö­tött fejű ült már az ágyban. Én is ültem. Néztük egymást. — Elhatároztad? — kérdez­te. Schrammer úr nem ült fel. Csillapítóért nyögött-■i KENDE SÁNDOR: n ejszMM umn * cak semmiséget, karba, láb­ikrába, puhahúsba: hideg víz ütött ki a legbátrabb homlokán is. Éjszaka jött a konyha a vonalba, s a szakácsok kocsija vitte hátra a sebesülteket. De aki sántítva, kúszva, vagy négykézláb mozdulni tudott: nem várta meg az éjjelt. Ijedt, vacogó, hirtelen támadt erő remegtette a sebesültet; akkor kezdett félni, mikor már el­engedhette a puskáját, — s nem lehetett visszatartani: botladozott, vergődött hátrafe­lé. Hat kilométerre volt az első kötözőhely. /''Vsak tetanusz injekciót adtak, mást nem tud­tak kezdeni velem. De onnan már sebesültszállító kocsival kerültem hátrább. Nem emlék­szem a falu nevére, ahol ope­ráltak. Arra sem, hogy ba­rakkban volt-e a tábori kór­ház vagy iskolaépületben? El­altattak az operációhoz, — s nem tudom, hány óra múlva eszméltem; ; vagonban ébred­tem, szalmán, valaki a vállá­rnál rázta, az arcom pofozta: — Magyarország..; — ezt súgta (de lehet, hogy kiáltot­ta). Alagútban voltunk. Piros lámpát láttunk: ez jelezte az országhatárt. Husztra szállítottak. A bör­tönt rendeztek be kórháznak. Ketten feküdtünk egy cellá­ban. Közel a mennyezethez négyzetméternyi rácsosablak... Aki tudott, kikuporodott dél­utánonként a kapualj közelé­be az udvarra, míg vissza nem zavarták a cellába. A kapu­aljból ki lehetett látni az ut­cára. Két hét múlva, ahogy a front fokozatosan befelé szorult, Szatmárnémetibe kerültünk. A tornateremben a bordásfal tö­vében feküdtünk szalmán és pokrócon. Nyár volt: aki moz­dulni tudott, kifeküdt az is­kolaudvarra a fűbe, bent nem lehetett megmaradni a seb- szagtól. Közeledett, közeledett a front... Budapestre szállí­tottak. Az Abonyi utcai vörös­köves iskola két év óta kórház volt már ekkor. Helyi, hátor­szágbeli betegek kórháza: vak­bélgyulladás, lábtörés, sárga­ság, gyomorfekély. Mi voltunk az első frontosok. A teakony­hába, az ápolószemélyzet szo­bádba is sebesülteket fektet­tek, s a folyosókon operáltak. A sárgaság, vesebaj, lábtörés miatt fekvők fintorogtak tő­lünk, nem volt velünk pizsa­ma, furcsa színűek lehettünk, s nem szerettünk beszélgetni. A z első napokban még ^ magam voltam a szobá­ban »-frontos-«. Rajtam kívül csak nyolcán feküdtek, s min­dig volt egyiknek, másiknak valami kívánsága, de ahogy érkeztek a sebesültszállító ko­cák, egyre ritkábban jelentke­zett hívásúikra ápoló, vagy or­vos. Ha Schrammer úrnak szük­sége volt valamire: csengetett s felült, úgy várt. — Fegyelmezetlenség! — mérgelődött. — Órákig hiába csenget az ember! Néhány nap múlva egy pán­célos katonát fektettek be hoz­zánk. A fején sebesült s ak­kora turbánja volt, mint egy — Azt hiszik, olyan egysze­rű! — ingatta a fejét rossza- lóan. — Maga belehalna, ha vége lenne! — mordult a páncélos. — Ez a fegyelmezetlenség, ez ... emiatt.. ! — A Thököly-úton nagyobb a fegyelem. — Én nem is tűröm! Az én házamban tudja mindenki, hogy... — Fenét tudja! — Mi?! Mit mond?! — dü­höngött most már a házpa­rancsnak, mert a fejkötéses katona újra hátatfordított, s azt tartotta feléje most is, ahonnan lecsúszott megint a takaró. Ketten felnevettek. A bban a pillanatban szi­réna kezdett bőgni a kertben. A folyosók végén fel­függesztett vasdarabokat ver­tek, s felrántották a szoba- ajtókat. Schrammer urat hord­ágyon kellett a vinni, mi többiek, mogattuk le. Messze bombázhattak, s órá­kig tartott a csend. Izzadtunk, elfogyott a levegő, kötéseket kellett cserélni. Volt, aki fél­rebeszélt, s volt, aki kártyázott. Aki eszméletlenül feküdt, az­zal nem kellett törődni. — Schrammer úr, maga tu­lajdonképpen légóparancsnok! — szólalt meg a bekötött fejű páncéloskatona. — Hallgasson ilyenkor! Csend tehát megint. Nyögés. horkolás, csend. Hogyan kezdődött mégis...? Nem is figyeltünk fel, hogy itt- ott beszélnek ápolók, szaká­csok, orvosok, innen is, onnan is elindult a hír, hogy ... hogy: tovább megyünk. Nyugat felé, Veszprémbe talán, az egész kórház: két nap, három nap múlva, először a nehezebb be­tegek, aztán... ... A lépcsőkön felfelé, ami­kor a folyosókon megint vil­lanyt lehetett gyújtani, és Schrammer urat előre vitték hordágyon, mi összekapaszkod­tunk, s a bepőlyált fejű megállt a kanyarodéban a falnál: — Kid van Veszprémben? — kérdezte, s világított a szeme. Értettem. A szobaajtóban újra meg­állt. Schrammer úr ágya felé intett: — Jobb is, ha elviszik! TVT em aludtunk eL Desen­1' ki sem beszélt. Később betoltak valakit, délután am­putálták, észnél volt, de moz­dulatlan, és teljesen érzéket­len: fel se fedezte még, hogy nincs lába. Mondom: nem aludtunk el. A laktanyaudvaron két éve felállították a vesztőhelyet... — láttam olyan tisztán, mint akkor ügyeletes szolgálatban a folyosóról —, salakdomb a fal előtt, semmi más. Cigánykato­nát hozott be a készültség a városból, nem szökött, otthon találtak rá, részegen aludt, né­gyein álltak előtte, kivégzőosz­tag, négyen a saját szakaszá­ból. Tegnap együtt kártyáztak. Három méterre álltak tőle, puskájuk csöve majd a fejét érte. — Baj társaim! Baj tár­saim! — kiáltozott a cigány a salakdombon... ő szerzett valahonnan ru­hát, a páncéloskatona. Újságpapírba göngyöltük hát a zubbonyt, nadrágot, bakan­csot, és levittük a Dunához. — Félsz? — szólalt meg tár­sam; idegen volt így civilben. Nem tudtam válaszolni, csak a váilam rándítottam: — Miért? ... Beerlesztettük csomagunkat, a katonaholmit a Dunába, s azt hittem, hogy ezzel a ma­gam részéről befejeztem a há­borút. Nem tudtam, hogy négy hónap van még hátra, s hogy hányszor alszunk majd nyil­vános óvóhelyen, mennyi ha­mis iratot kell szereznünk, s hogy télen az utca lesz a leg­jobb búvóhely. V isszafordultunk a •part­tól, szembe a várossal, ő turbónosan, bepőlyált fejjel, én felkötött karral. A fekete ernyőkkel védett, háborús vi- légópincébe tágításban úgy állt a város, egymást tá- mintha kapaszkodna, hogy el ne süllyedjen a sötétben. — Találunk barátokat... — intett a mellettem álló a fény­CSOÓRI SÁNDOR: A hosszútávul unatkozó Nem ismerem ezt az embert. mét>, , megvakargatja ádam- Nem tudok róla többet, csutkajat « aslt S ugy h* utak. Legalább történtté vele valami, legalább lenne ér tel- föltápászkodik, me a fáradtságának és még LVJI1A ÓleCl telit/ 003 mTyÍt’ T™ryítJé? 35 de most már öregesen, s eliin- jókedvet is szerezne ember- vxselkedese elárul. Hatvan- hazafelé. Látom testtartá- társainak, akik mindem bi­sán, hogy fáradt. zen my ni körülbámulnák kí­Másnap szinte halálponto- váncsian és tülekedve, mint az san megismétlődik minden: a összedrótozott óriási bálnát, reggeli élénkség, a szertartá- Kétheti ismerettség 1i tsu sós kirakodás, utána pedig a már nem zavart. Mikor bejött hatvanöt esztendős lehet; kö­zéptermetű, kopasz. Bőrének színe olyan, mint a hamvas szeder, alig észrevehetően li- lás, arcvonásai pedig lazák, hasonlítanak ahhoz az akta­hord' néhány órás ücsürgés, haliga- az ajtón, fél tíz tájt, még lát­íniob-í7flitömőül h Uét tás> titokzatos egykedvűség. tam, de később már nem tak. Homloka feltűnően két l ___„„„„ r.,_ ________________mm,™ w.hakarta elő­. A negyedik napon arra esz- gondoltam rá. Eltakarta részre tagolódik:^egy sótetebb mélek; hogy ^jegen voita el- lem egy oszlop. Átváltozhatott ~ ° lenére is kezdem gyűlölni ezt volna mögötte orrszarvúvá, az embert. Ártatlanul és elfő- belga királlyá vagy önmaga gulatlanul gyűlölöm, hiszen szobrává, melyet egy panopti- semmi személyesség, sértett- kum-szobrász is megcsodál- ség nem befolyásol. Nem né- hatna. zett rám se utálattal, se lénnyel, nem szólt át az tatomhoz, halló fiatal- véletlenül ~úfra ““bevetődtem. fö­asz­Hetek óta nem voltam itt ebben az eszpresszóban, ma ember, miket firkál maga olyan buzgón, nem gondolja, hogy kár a gőzért meg a pa­pírért? Nem súgta ördögien a fülembe, hogy ott, ahol Tolsz­Régen elfeledkeztem már is­merősömről, akár egy rossz rádiódrámáról, vagy egy na­turalista köztéri szoborról. Gyanútlanul leültem írni. tojok és Adyk egyensúlyoznak Egyik zalai kirándulásom él- hözotti szaka- j^^yg izgatott. Magam előtt láttam a kivirágzott szőlő- a gyerekrajzszerű és egy világosabb részre. Egy cukros víztől megittasult légy a józanságát igyekezve bizo­nyítani könnyedén végigsétál­hatna a két részt szétválasztó vonalon könnyedén, a kötél­táncosok fölényével. Valószínű, attól ilyen felemás, hogy ál­landóan kalapot hord, télen- myáron, sőt talán még éjjel is. Néhány héttel ezelőtt tűnt fel először a Z. eszpresszóban. Színrelépésére határozottan emlékszem. Délelőtt fél tíz. A helyiségben csak néhá- dék fölött ott legföljebb én nyan vagyunk. Épp dolgozni _ . . ’ ,6 ■ „ , , ------­p róbátok, amikor benyit. Ka- meglUetődótt "l20 ehC~ dombokat rához viszonyítva fürgéin és tek' hatott s en mégis présházak fehér oldalát, kor­ruganyosam mozog. Összedör- me^ , ° jT1' , , hadó zsúptetejét; a tizenhar­zsöli a kezét, aztán belehu- A hatodik nap Után Végül madik században épült román hog. Huh-hu! Ügy hat, mint olyan helyet kerestem, ahon- stílusú kör-kápolnát, amely aki bemelegítés gyanánt lefu- inét nem láthattam. Csinál- mint óriássá nőtt mészbubo- tott két-három kört valame- jón, amit akar. Liluljon meg, rék vagy tengeri kagyló leb ­lyik salakpályán, vagy ébrede- sétáljon légy a homlokán, gélt a nyárban; a padlásán ta­ző erdei ösvényen, hogy sport- nem érdekel. Lehetetlen, hogy Iáit Krisztus-szobrot, melyet szerűen kezdhesse el napi valaki öt-hat órát tud emlé- nyilván névtelen mester min- munkáját. Kíváncsian figye- kezni és töprengeni anélkül, tazott, akit sokkal inkább va- lem, mire készül. hogy fölparázslana, vagy, hogy lamelyik rokona ihletett meg, Benyúl a zsebébe, kiveszi a indulatba jönne. Unalmasabb, mindaz unalomig ismert cigarettatárcáját,. s gondosan mint a halottak, gondoltam "" T 1 ügyelve a mozdulatok finom- egyszer róla. ságára, leteszi a hamutartótól Ha beteg lenne, megérte- jobbra, aztán a gyufát veszi ném, sőt nagyonis vele érez- elő, de azt már a hamutál mék, mert hosszadalmas ta­bui oldalára helyezi. Nem te- pasztalatból tudom, milyen szí, nem dobja, hanem ahogy megalázó és céltalan dolog be­mondom, helyezi. Végre a ka- tegnek lenni. De nem beteg, enné! a résznél tartottam, hír lap is lekerül a fejéről. mert reggeli élénkségéből, te- télén fölnéztem, s láttam, Kávét rendel. Megissza. Rá- nyérdörzsöléseiből másra kö- hogy régi helyén ott ül isme- gyújt Látszik rajta, hogy va- vetkeztethetek. A szenvedő rősöm, a hosszútávú unatkozó laha úriember volt. ember nem vakargatja olyan ^PP szedte ki a cigarettát me.; Hátradől s előbbi izgékony- szakértelemmel az ádámcsut- a gyufát és szokásához híven sága szinte átmenet nélkül el- káját, mint ő, a szenvedő em- sgyiket a hamutartótól :obo- múlik. Töpreng vagy emléke- bér nem ásít, vagy ha igen. ra> a másikat pedig balra tet- zik? Életrajzot készül írni, nem olyan önfeledten, mint Hány hónapja ismerem Vagy csak az elmúlt idők ki- ahogy ő. De mitől fáradhat mar? Kettő. Ezek szerűit az- ürült cságaházait szedegeti ősz- akkor el három órára? Csak- óta minden nap idejön és sze képzeletében? Elharangoz- is az unalomtól, attól, amely- ugyanazt csinálja. Először a zák a delet, s ő még mindig nek füstbokraiban ül. Ha ráj­ött ül azon a szent helyen, tam múlna, kikiáltanám az Időnként megdörzsöli a sze- unatkozás olimpiai bajnoká­tu­cat-Krisztusok szenvedése, ugyanis olyan közönséges, pa­raszti arcot faragott neki, hogy a föltevések szerint egy finnyás pap le is vetette a keresztfáról és másikat szö­geztetek föl helyette. Mikor télen ablakok felé. JCOOCCOCOOOOCOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX KXXXXXXXXXXOOOOOOOOOOC V . Mjuidjmkinek nmét kénlízni Emlékezés Szép Ernőre Tényleg tíz év telt volna el már azóta, hogy a nagykör­úti büfé előtt utoljára láttuk Szép Ernőt? A kis fürge, sö­tét szemüveges ember úgy hozzátartozott Pesthez, mint egy sajátos műemlék, amit megkímél az idő. Már a har­mincas évek végén is öregem­berként hatott, és közvetlenül halála előtt is volt benne va­lami kedvesen kisfiús csodál­kozás. Ahogy egész lényében, regényeiben, elbeszéléseiben, színműveiben és — amiket ta­lán először kellett volna em­líteni — verseiben is érdeke­sen ötvöződött az a bizonyos egykori »pesti bennfentesség«, cinizmustól sem mentes »okosfiúság« a vidékies rom- latlansággal és naivitással. A sokgyerekes Hajdúszoboszlói tanítócska kopott gunyájú fia pontosan 1900-bam jött — az új század, a nagyváros és a »nagy élet« igézetében —Bu­dapestre, és a magyar iroda­lom történetében is ritka éhe­zések, fagyoskodások, megalá­zások. közepette kezdett verse­ket, a melengető hajdúsági emlékekre és az új pesti »szenzációkra« egyaránt figye­lő újságcikkeket írni. A »Da­li, dali dal« című regényében sokat mond el küszködéses élete e »csak nyomorral tapé­tázott« korszakáról. Szép Ernő rendkívüli küz­delmek után jutott el ahhoz, hogy dokumentálja a világ számára érzékeny, sokoldalú tehetségét, ugyanakkor azon­ban — hogy élhessen egyálta­lán, s hogy nevét leírhassa egy kegyetlen és embertelen világban — sok mindennel meg kellett alkudnia. Éppen ezért az annakidején legjob­ban népszerűsített, s leghíre­sebbé vált írásainál, a filmre is vitt »Lila akác« című re­gényénél az »Aranyóra« és a “■Négylevelű lóhere« című színdaraboknál összehasonlít­hatatlanul értékesebbek (és időtállóbbak) életéről, Ixüzdel- meiről, »műhelytitkairól« való elbeszélései. Ezek egy váloga­tása »Úriemberek vagyunk« címmel néhány évvel ezelőtt látott napvilágot, és jogos si­kert aratott. A maga sajátos eszközeivel, forradalmi éles­látás és távlat nélkül, mégis lemeztelenítően ábrázolja el­beszéléseiben azokat a közel­ről megismert gazdag sznobo­kat, álszent úriembereket, akik sokat adtak a társasági illendőségre, de akiknek egy ember élete kevesebbet szá­mított, mimt »a villanylámpa világossága, amelyet egy csa- varintással ki lehet oltani«. A felszabadulás után több írásá­ban tett hitet Szép Ernő amel lett, hogy számára az ember el nem oltható világosság. Egy szép versében, az “Én így szerettem volna élni« cí­műben a költő kinyilvánítja azt a vágyát, hogy úgy szere­tett volna élni, mindenki ne­vét kérdezve, mindenki szí­táét érezve. Ebből az egyszerű hangvételű, mégis megragadó versből kiderül, milyen fe­szültség uralkodott Szép Ernő életében. Társadalmi korlátok és világnézeti akadályok is nehezítették legbensőbb érzé­seinek és tehetségének kitel­jesedését. De a tíz éve eltá­vozott Szép Ernő így is sok olyan kérdést, tett fel és sok olyan választ is adott, amely érdekes és értékes a mi szá­munkra, és amely biztosítja, hogy a holnap olvasója is ér­tő mosollyal nyugtázza majd Szép Ernő newt. düh öntött el, utána pedig a kétségbeesés. Ránéztem a papírra... a sző­lődomb, a madarat hintáztató jegenyék, a Krisztus-arc egy pillanat alatt elhalványodtak. Az ismétlődésnek ez a kény­szerképzetes állapota, ez a prolongált egykedvűség töké­letesen érvénytelenítette, amit leírtam. Nem tudom, érthe­tő-e, miről beszélek, s isme- rős-e ez az undor? Ekkora te­hetetlenséggel szemben této­vává és időszerűtlenné vált minden sorom. Ügy érezton-. át kell húzni az egészet, vagy eltenni máskorra. Olyan írás­ba kell most belekezdeni, amelyben egy épülő ház nyol­cadik emeletéről lekiált vala­ki cementért és egy kis jóked­vért; amelyben hideg márciu­si szél fúj s vödör csapódik az állványokhoz; olyan írásba, amelyikben egy igazságtalan'-' lecsukott apa hat észtén'’ i után fél visszatérni a család­jához, mert nem akarja rájuk kényszeríteni magát, és mól egy idegen szobában, félőr''1- ten, elképzelt párbeszéde' folytat velük, üvölt, hogy m képmutatóskodjanak, mond ják csak el, mit szenvedtek miatta. Olyat kell írni, ámen­ben egyetlen vallomás érte1 - me ugyanazt jelenti, amit az élet értelme jelent; olyat, amelyben az én unatkoz > szörnyetegem valami hétkö - napi csoda folytán átváltó-7” például vadászkutyává, s nyakában levő lánc helr orv lesz, s mostani lagyrr tagságát fölváltja az izgat ság, az ösztönök szikii reflexe, s fúj majd a sz' harangoznak a télvégi bok-r és ő szalad a sáros, érd úton, miközben fácán kak" röppen fel, mint álarcban é’ő isten-madár, megugatja s uga­tásától hangos lesz a iái. mint szívdobogástól a mellka­som, ha arra gondolok, hog'- nyűglődéseim és számtalan nyavalyám után, én itt már csak nyugtalanul élhetek, utálva minden csöndet, bál­ványkoponyát, s mindem bur­kot mely nem takar szenve­dést. játékos kedvet, tüzet, szélfújást vagy indulatos ha­ragot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom