Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. október 6. OK AZ ELSŐK Zöldeil iharosiak vetése Most szedik a burgonyát. Tempósan hajladoznak az asz- szonyok. Ha megállnak egy pillanatra kiegyenesíteni derekukat. tekintetük elkalandozik a zöldellő domboldal felé. Igen, az ott az árpa . .. — Milyen szép — mondja félig magának Pintér Jánosné. — Azért érdemes volt... — Beke Pálné szava éppolyan csöndes. Kutatóul a tekintetüket, gondolatukat, mit érezhetnek az ihanosi asszonyok. Örömi és büszkeség csillan szemükben. Es valami reménység is: a sikertelenség lassan-lassan a A két veietB: Molnár József tsz-elnök és Horváth József tanácselnök. múlté lesz, s ezzel együtt az ő sorsuk is jobbra fordul..: S mint a filmfelvevő lencséje, tekintetük fokozatosan elfordul az árpáról, és szelíden megpihen a gép mellett pár percre megálló Bodó József és Bodó György traktorosokon. A többiekkel együtt ők is abba a kis csapatba tartoztak, amely egy hónapon keresztül fáradtságot nem ismerve szánított-ve- tett. És így lettek elsők, így je—, ugye, különösen az az utolsó két hét volt szoros ... — Biztogattuk egymást .-.-.A testvéremmel, Jánossal dolgoztam két műszakban. Az utolsó napon este fél kilenckor végeztünk. Éppen megeredt az eső. Mondom, ez jókor jött. De csak egy kevés essen, mert a nagy munka még nem ért véget... Forog a verbecs, szórja a krumplit. Az asszonyok hajladoznak. Körül, ameddig a szem ellát, szántóföld és üde zöld vetés. Valamennyi kikelt már... Kerestem az embereket, kutattam, hogyan végezték a Ü munkát. — Hallottam már olyat is — mondja Horváth l ászló ag- ronómus —, hogy szemfényvesztés az egész, az iharosiak tarlóba vetettek .;. Pedig minden vetésünk két szántásba került : .: Elgondolkodik. Talán eszébe jut, hogy egy hónapig más emberek között nem is igen volt, mindig csak a szánitó-vetőkkel töltötte id.ejét. Ellenőrzött? Biztatott? Volt azokban a rö- vidl beszélgetésekben minden, összelőttek, összekovácsolod tak ezek az emberek, jobbam mint ahogy más munkáknál szokott ez lenni. Kulcsár János traktoros ennyit mond: — Sokat nem beszélgettünk róla, de egyformán igyekeztünk. A magunk érdeke ez elsősorban, de egy kicsit az az érzés is meglapult bennünk: most mutassuk meg ... A tennivalók egymáshoz kapcsolódtak. A műtrágyaszórók — Lőczi János, Beke Sándor, Kiss Miklós, Bodó György, Bodó István — éppolyan lelki- imeretesen igyekeztek, mint a Mire várnék? Gyakran hallani községi vezetőinktől: ►»Nincs orvos-és pedagóguslakás, szükség lenne óvodára, bölcsődére, bővíteni kellene a tantermeket« stb Néhány iáluban erre fordítják a községfejlesztési alap pénzét, de a legtöbb helyen — mivel a pénz járdára, művelődési otthonra kell — az államtól várják a segítséget. _ '• Ezért érthetetlen, hogy több községben a rendelkezésre bocsátott hitellel nemtörődöm módon bánnak. Legalábbis erre utal az a néhány példa, amelyet Lövétei Lajos, a Beruházási Bank igazgatója mondott el. A Nagybajomi Községi Tanácsot május 20-éin értesítették, hogy az általános iskola építéséhez, illett ve bővítéséhez 350 000 forint áll rendelkezésükre. A község vezetői azóta sem fordultak a bankhoz, s nem kötöttek szerződést a kivitelező vállalattal. Balatonlellén az óvoda építéséhez szükséges hitelt ugyancsak május 20-án nyitották meg. Fonyód június első napjaiban pedagóguslakás építésére kapott fedezetet, de se szerződés, se költségvetés nem készült azóta. Gamás június 1-én kapta meg az általános iskola bővítésére szükséges pénzt. A munka bizonyára meg is kezdődött, ugyanis a Tatarozó Vállalat már emelt Je pénzt erről a számláról. Azonban a szerződést a községi tanács elfelejtette eljuttatni a Beruházási Bankhoz. Mire várnak ezek a községek? Hiszen mái» október van, lassan itt az év vége! Nem lehetne valamivel tervszerűbben dolgozni? VALLOMÁS Pár perces emlékezés ... Bodó József és Bodó György, tűk, hogy a környéken rósz- ’ kor megindult a marcali meg a szabóul állnak, mint mi, akkor meg különösen rákapcsoltunk ... Így történt, hogy egy nap ötvenöt-hatvan holdon földbe került a mag. Nem volt olyan este, hogy ne ezzel búcsúztak volna el: »No, csak holnap is ilyen jó időnk legyen ...« Sok derűs, boldog arcot láttam Iharosban, de különösképpen megmaradt emlékezetemben a két vezető, Molnár József tsz-elnök és Horváth József tanácselnök. Nemcsak az örömet láttam rajtuk. A még hátralevő munkák iránt érzett felelősség is érződött minden szavukból. — Emlékszel? — mondja társának a tsz-elnök —, talán akkor született meg bennünk, hogy jobban igyekezzünk, micsurgói járás . paroßversenye. Mondtuk: hát akkor mi is próbáljunk segíteni, ha lehet, a mi járásunk legyen az első. ök megtették a magukét.. Most szedik a burgonyát. Ami területet nappal letakarítanak, azt már éjszaka mélyszántja a traktor. Áz út a burgonyaföldig zöldellő vetések között visz el, s talán Iharosban nincs olyan ember, aki ha arra megy, meg ne jegyezné: — Milyen szép! Az iharosi Űj Erő vetett el elsőként. Nagy és különleges dolgokról egyetlen ember sem beszélt. Csák akartak, lankadatlan törekvéssel, egyetértésben, szorgalommal dolgoztak. S az eredmény nem maradt el..; Vörös Márta Magas, vékony, erősen ittas ember állít be a balaton- boglári földművesszövetkezet Boglárka Eszpresszójába. A mellettem levő asztalnál ülő idősebb emberhep irányítja lépteit. Nem ül le, állva intézi hozzá szavait: — Szerezzen nekem egy olajkályhát... — Egyszer már megígértem, biztos lehet benne . .. — Tudom, tudom, amit maga megígér, az olyan, mintha biztosan meglenne... De hamarosan itt a tél! — Nem tudom, mikor megyek Pestre. Nem próbált maga szerezni? — Nézze, én ÁFOR-dolgo- zó vagyok ... Nekünk pedig nem adnak ... Azt mondják, összelopjuk hozzá a fűtőanyagot ... Magabiztosan, kérkedve folytatja: — Hát ami azt illeti, ösz- sze is lopjuk. Naponta megtakarítunk olyan öiven-hat- van litert... S amikor látja, hogy az idős ember most már nem hajlandó megszerezni a kályhát, hozzáteszi: — Nem kívánom ingyen... Adok egy kis prémiumot! Napi tíz liter olajat. Persze nem egész életen át, csak ezen a télen. De ne az én nevemre kérje a kályha', hanem a magáéra vagy valami ismeretlen emberére. Nem kell mindenkinek tudni, hogy nekem olajkályhám van . ■ ■ Bizonytalan lépteivel elmegy, leül egy másik asztalhoz. Olyan jól megy Bogláron az ÁFOR-telepen, hogy az ott dolgozók csak így ajándékozhatják az állam olaját?! Sz. L. A BOLTÍVES FALAK KÖZÉ BESZÖKÖTT A TÖRTÉNELEM bokrosodó árpa magasságát méregeti Horváth László agronomics, Jobbágy György és Kulcsár János. lenthették először a megyében: Iharosban az összes őszi kalászos a földben van. — Ötvenkettő óta dolgozom a téesz-ben — jegyzi meg Bodó József —, de ilyen korán még sohasem vetettünk el. — Hajtottunk is ám! — teszi hozzá társa, Bodó György vetőgépeknél dolgozó Jobbágy György, Tóth János, Gara József, Horváth János P. — Ha valami kis baj volt a géppel — mondja Jobbágy Gyuri bácsi —, gyorsan nekiálltunk magunk, csakhogy mehessünk minél előbb. Megértettük egymást, dolgoztunk vasárnap is. Amikor meghallotNagyatádon is feladhatja újsághirdetéséi. Megbízottunk: Paczek Mihályné fmsz-könyvesbolt Poros falu — ez az első benyomás, de hamis volna a kép, ha csak ezt írnám. Som hamarosan új utat kap; a falu szélén — gépkocsival csak egy fu- tamodás Tablói — markológépek és földgyaluk egyengetik az úttestet, dömperek verik magasra a port; nos, a falu szélén már épül az új út. Széles, szép út lesz, általszeli majd a néhány száz lakosú kisközséget, talán a Balatonnal is összekapcsolja ezrt a települést i Emlékek a kőkorszakból Apró dombokra épült a falu, az úttest hajdani kövezetét kimosta, elkoptatta az esővíz; poros árokpart, a méltóságteljes református templom mellett poros bukszusbokrok — és a szomszédos épület a parókia: bolthajtásos, hűvös, régi szobák. Itt lakik — csaknem négy évtizede — Szabó Imre református lelkész, akiről a napokban hallottam, hogy távolról rokona Jókai Mórnak, és szabad idejében helytörténeti anyagok feldolgozásával foglalkozik. Fiatalos, erőteljes, hatvan-egynéhány éves férfi a lelkész, kerek koponyájú, magyaros arcú, határozott ember. És nagyon érdekes ember ... Beszélgettünk egy egész délelőtt, kérdeztem, miért foglalkozik a kis község múltjával, s ő olyan magától értetődő természetességgel felelte: »érdemes«, hogy ezek után nem is firtattam a »miért«-et. A munkája? Van egy barlang, közel a faluhoz, és — itt kezdődött... Talált néhány kőbaltát, kőeszközt, bevitte a múzeumba, szakemberekkel beszélgetett, s hamarosan bebizonyosodott, hogy a mai település helyén már a kőkorszákban is élt ember. Lakott hely volt Som az avarok és a rómaiak idején is, több — évezredes — építészeti maradvány őrzi a múlt emlékeit a környéken. Szabó Imre felkutatta, hogy II. Endre királynak egy 1229-ben keltezett »okiratában« a község neve is szerepel. — Csaknem biztos, hogy az ősmagyarok már a honfoglalás idején letelepedtek a környéken — mondja Szabó Imre. — A három életelem — a föld, a fű és a víz — adva volt, s valószínű, hogy a kásipusztai avar erődöt is honfoglaló őseink birtokolták már a 900-as évek végén... A kara-hóma Ki gondolná, hogy ott, ahol most markológépek és földgyaluk egyengetik a majdani utat, valamikor Baján vezér íjasai lesték, az ellenséget, rabszolgák százai dolgoztak évekig a Késitől Somig vezető alagúton? A török kor... A somi kutató kimutat az ablakon. — Ezt a rétet itt a kertek alatt kara-hómának hívják ma is. Kara törökül feketét jelent, gondoljanak csak Kara Musztafára. A hóma jelentését nem tudom, de biztos, hogy még a török időkben kapta a rét ezt a nevet. Berényben az egyik falurészt most is »dzsin- dzsának« nevezik. Kétségtelen tehát, hogy Som a török időkben is szerepet játszott — következtetett a somi lelkész. Tovább kutatott, s kiderítette, hogy a falu akkor másfél kilométerrel délebbre feküdt, s mivel a népnek akkor negyvenhétféle adóval kellett volna szolgálnia a török hódítókat, elbujdostak a somiak, a török pedig fölégette a helységet, mert »Ibrahim, az endrédi aga kegyetlen ember volt« ... Csak az 1600-as évek elején épült újjá a falu — a jelenlegi helyén. Számos történetet tud még a faluról és a környékről Szabó Imre, de — a helytörténeti kutatásokon kívül — érdekes Irodalmi vonatkozású kérdések Is foglalkoztatják. Érdes tapintású, megsárgult papírcsomót tesz az asztalra, az első lapon fakó-fekete cirá- dás betűk és a dátum: 1810 ... Régi-régi Somogy megyei rigmusok, népversek, sőt, egy megyénkben írt Csokonai-kolte- mény korabeli másolata is: »Hát múzsáknak szentelt kies tartomány ... « A vers ismert: a »Jövendölés az első somogyi oskoláról« ... — Amikor elővettem egyszer ezt a kis versesgyűjteményt, s ismét elolvastam a népszerű Csokonai-verset, felötlött bennem a gondolat, hogy a költő ősei talán Somogy megyéből származnak, Csokonyából... Az volt a föltevésem, hogy a Vitéz családnév elé került ragadványnévnek a Csokonai... Csokonai ősei Somogybán ? És — hosszas levelezgetés, kutatás után — kiderült, hogy a költő nagyapjának ősei Erdővagy Mezőcsokcnyán laktak hajdan. Csokonai Vitéz László, Mihály nagyapja egyébként Győrben volt református lelkész, Mária Terézia hivatalnokai fosztották meg papi állásától. Kömlödre, majd Alcsut- ra került, ott is halt meg. A költő édesapja Debrecenben lakott, a Hatvan utca 232. számú házon hirdette a tábla, hogy »E házban lakik Csokonai Vitéz József, kirurgus és borbél«... Bár még nem tekinthető bizonyítottnak, de valószínű, hogy Csokonai Vitéz Mihályt azonkívül, hogy 1799- ben háromnegyed évig Csurgón tanított, dédapái szálak is kötik Somogy megyéhez. És lehet, hogy a két Csokonya valamelyikében még ma is élnek nagyon távoli Csokonai Vitéz rokonok... Később aztán, amikor Szabó Imre a szobában a híres reformátor. Kálvin János — életében, négyszáz évvel ezelőtt készült eredeti, olajjal festett, szinte felbecsülhetetlen értékű — arcképét mutatja, az egyik oldalsó falon szemembe ötlik egy kis üvegezett barna képkeret megsárgult, régi fényképpel. Valami néma és nagy- nagy tiszteletet érzek, mert a — szintén eredeti — fénykép a legnagyobb magyar mesélőt, Jókai Mórt ábrázolja idős korában, fehér szakálial, olyanLátogatás Jókai Mór távoli rokonánál nak, mint a legismertebb, a tankönyvekben is szereplő képei. A képen — fönt — az ajánlás Mindszenty Kálmánnak, a dátum — elmosódottan — és Jókai Mór aláírása. A Jókai-ereklye — Nagyon becses ■ családi ereklye ez a kép. Mindszenty Kálmán édesapám második feleségének apja volt, 1848-as honvéd százados, elég közeli rokona Jókainak. Egy vaskos dossziéból előkerül az 1852. június 12-én Aradon keltezett német nyelvű szabadulási okmány. Mindszenty Kálmán honvéd századost az aradi börtönben tartották fogva három évig a világosi fegyverletétel után ... De tartalmaz a dosszié mást is. Latin nyelvű, 1549-ben, a könyvnyomtatás őskorában készült oroszországi térkép, az Ob felső folyásánál jelölték meg rajta a magyarok őshazáját. Ott a szöveg is: »Inde un- garory origo.« Régi rajzok, török nyelvű menlevél egy magyar szabadságharcosnak, aztán a Kossuth Hírlapjának több példánya érdékes cikkekkel. (Felelős szerkesztő Bajza József, nyomtatja Kozma Vazul ...) És... Napok kellenének, hogy mindent átböngész- szen az ember. Múzeum ... ? Nem! Egy nagyon érdekes1 és értékes gyűjtemény ez, kincset érő dokumentumok — a régi írások, térképek, rajzok, újságok, festmények. fényképek és az ösz- szegyűjtött helytörténeti adatok egy sokat dolgozó, szenvedélyes kutató sok évtizedes munkáját dicsérik. Pof os falu ... Sokáig a története is éppen ilyen »poros* volt, míg Szabó Imre — kezdetben talán unalomból (?), később már szenvedélyes hi- vatásszeretetből — kutatni kezdett a régi emlékek között, sokszor éjszakákon át töprengve a történelmi összefüggéseken — és... ... A boltívek falak közé beszökött a történelem. Vincze Jtmft
