Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

Vasárnap. 1963. március 31. 3 SOMOGYI ’Vf.Pr.A1» Nagy fekete szeme csillog, mint a fold méhének kincse. — Boldogok? — Igen. — A tragédia nyoma? — Aligha múlik el. Jelzések villannak, simogató kéz és vaspálca, mosoly és durva ököl. Csók, szeretet, megvetés — ezernyi kontraszt. Ida mégis él. Középkori történet — ma! Egy anya bűne... Fiatal lány jött a faluba egyedül, tanácstalanul. Ápoló­nő. Csak hetek múltak el, és rajongtak érte. Kedves, jó szándékú, vigasztaló. Már nincs egyedül az ismeretlen szigeten. Kielégíti a munka, a szeretet. Más nem kell, egye­lőre nem... Mégis megjelenik a fiú. Er­nő fiatal és gyakorlatlan. A lány is; sose volt még udvar­lója. Ernőt ismerte már, oda­járt a nagymamához, akinél lakott, köszöntötték egymást. És most hirtelen. Mi történhe­tett? — Idrnka, nagyon megsze­rettelek ... Ugye, nem utasí­tasz vissza? Féltem megmon­dani ... A lány meglepődik. Semmi­féle érzelmi szál nem kötötte hozzá, a fiút is aligha. — Nézd, Ernő — mondja szelíden —, te gyerek vagy még, két évvel is fiatalabb ná­lam. Szó se lehet róla, érted? A fiú sír, könyörög, ígér és esküdözik. Ida úgy érzi, nem hozzá való. A szálakat azon­ban ügyes kezek szőtték... Lakodalom. Meghívják Ró- kásnét, a fiú anyját, Ernőt és Idáit is. Az asszony tüntetőén ölébe ülteti a lányt. — Drágaságom, aranyom, kicsi bogaram! Na, nézzék csak ezt a gyönyörű galambot. Ugye, helyes kis menyem lesz...? Innen fúj a szél. Ernőben újraélednek a szavak, a szülői parancs: <*Foglalkozz a lány­nyal, jó lesz menyemnek. De komolyan ám, ne légy mam­lasz. Udvarölgass. csókold meg, aztán majd elveszed, ér­ted?« Hárpia. Ezért volt a sírás, a könyörgés, a tehetetlen kitöré­sek sorozata. A lány mégsem hajlott rá. Egy ideig... Aztán sokszor találkoztak. Az anyai parancs már kitisz­tult Ernő fejéből, a lány sem volt olyan tartózkodó. Fiata­lok, bájosak, kedvesek, s a két év sem túl nagy idő. Megsze­rették egymást... Első csók. És második, tize­dik, ezredik. Tervezgetnek ön­feledten. Idácska, ugye, hoz­zám jössz? Igen, boldogan. Majd a katonaság után. Meg­vársz? A válasz csókba ful­lad, derült az ég, egyetlen fel­hő sem takarja a napot... De megjelenik az átkozott szellem. Dúl-fúl, sistereg, per­zselő lángot okád. Miért? — Tudod-e, Ernő, hogy ez a lány feslett életet élt? Már gyereke van! Mit akarsz tőle. Pusztulj! Az én fiam nem vesz el egy ilyet, érted? Ez csak a nagyanyád házáért szeret. A fiú értetlenül bámul. Kér­dezne, de nem jut szóhoz. A rágalom már bejárta az utcát, a falut. Egy anya hintette a mérget; terméketlen talajra hullt... — Idácska, elveszlek. Ugye, hozzám jössz? Most, azonnal. Szeretlek, s anyámék rágal­maznak téged. Nem hagyha­tom. Titkos esküvő készül, nagy­korúak. A tanácselnök, segíti őket, ismeri a történetet és Rókásékat. Kötelessége segí­teni. Gyűrűkért utaznak a fia­talok. Másnap, amint leszáll az est, esküvő lesz a faluban. Szeretsz, Idácska? Tiéd le­szek ... Rókás dönget a lány ajta­ján. Erőszakosan, durván. Hol voltál, te lány? — Kaposvá­ron. — Minek? — Dolgom volt. — Ernő? — Annak is. — Összestimmeltetek, mi? Teme­tés lesz, érted, kettős temetés! Az öreg Rókás hangja fe­nyegető. — Add ide a gyűrűt, ha mondom! — Csak annak, akitől kap­tam. Rókás liheg. Majd idehozom a kölyköt... Vészesen zörögnek a tanács­elnök ablakán. Ida sír, hangja kétségbeesett. — Jöjjön azon­nal, mentsen meg, agyonver­nek. .. Ott vannak a lakáso­mon. .. Együtt rohannak el, s fönt­ről már jönnek hatan. A fiú fejét a falhoz verték, ütötték, csépelték, s most itt áll zokog­va. Rókás markában méteres paspálca ütésre készen. A ro­konok is segítenek. Ida bátor, határozott. Megakadályozom, érted?! — dühöng az apa. — Ide a gyűrűt! — Csak Ernőnek! Rókás odaugrik, szorongatja a lányt, fia az ágyon ugrik át előle, míg úgy-ahogy lecsilla­pítják. — Apám, csak egyszer hadd csókoljam meg ... — Nézz rájuk, hát apa vagy te??? Nem látod, hogy szen­vednek?! Idácska, adja neki a gyűrűt, nem attól függ a bol­dogság ... — Az elnök már cselekedne, de fékezi indula­tait. Idát kéri, jöjjön hozzájuk éjszakára. A lány tiltakozik. Magára zárja az ajtót, s ami­kor eltaharodik a támadó se­reg, hallják keserves zokogá­sát. A fiút traktálják: — Kicsi fiam, odaadom a mi gyűrűn­ket is, legyen neked négy! Ve­szek új télikabátot, inget, ru­hát, csak hagyd ezt a lányt... Örült. Csak az mondhat ilyet. És bekiabálnak az orvos ablakán: — Elvettük tőle a gyűrűt, ha valami lesz vele, nem fele­lünk érte... Reggel hiába várják a lányt munkahelyén. A mentő őrjítő szirénája hasítja a levegőt. Mérgezés, öngyilkosság. De Idácska él, és titkos esküvőre készülnek a faluban. Rendőr­járőr cirkál a ház körül, s odabent két fiatal hűséget es­küszik. i. — Nekünk húsz holdunk volt, szép házaink, ezeknek semmijük — siránkozik a két­színű anya. — De most elme­het, ruhát sem kap, semmit... — Elcsábította a fiamat... de hogy valami gyógyszer volt a dologban, az biztos — így az apa, s mindenkit vádol most, csak önmagát nem... Idácska az elnöknél lakik. Lábadozik még, sápadt az ar­ca, amikor jönnek a gyerekek, a nagylányok, az asszonyok: négyszázan is jártak már ná­la — látogatóba. És hozzák a süteményt, a kolbászt, szerete- tük apró jelét. A falu össze­fogott, hogy elítélje Rókást és a kétszínű anyát... Jönnek a gyerekek, nagylányok, s Ida nagy fekete szeme csillog, mint a föld méhének kincse. — Boldogok? — Igen! — A tragédia nyoma? — Talán elfelejtjük ... Jávori Béla FREILICHMANN: a Polip csapjai (82) Főként a pápa keltette fel az ezredes figyelmét. Szembe­ötlő volt szokatlanul finom megmunkálása, sajátos formá­ja és művészi díszítése. Az ele­fántcsont kupak Mefisztó-fe- jet ábrázolt. Nagy anatómiai ismerettel formálták meg, és látszott, hogv művész készítet­te. A vékony láncon függő aranytőr is az igazi fegyver tökéletesen kicsinyített mása volt. A pipa csakis hozzáértőé le­hetett, és nem a fiatalembe­ré, aki, mint az orvosszakér­tők megállapították, egyálta­lán nem is dohányzik. A to­vábbi kutatások arra is fényt derítettek, hogy a pipát már régóta nem használták. Bizo­nyos volt tehát, hogy nem a dohányzás célját szolgálta. Resetov nagyítóval is meg­nézte, de semmi gyanúsat nem fedezett fel rajta. Már félre is akarta tenni, amikora kupak alján fogazást vett ész­re. Gondosabb vizsgálat után négy hasonló fogazást számolt meg, amely horgonyláncot áb­rázolt. Horgony azonban nem volt a láncon. Ez arra a gon­dolatra vezette, hogy a pipá­nak valamiféle különleges rendeltetése lehet. De micso­da? Különös gondolattársítással pszébe jutott valami. Még a háború előtt jelentették neki, hogy az egyik tiltotthatár-át- lépőnél, akit szökés közben agyonlőttek, pipát találtak. El­ső pillantásra a pipa olyan volt, mint a többi. Kupakjába azonban vasmacska volt be­vésve, és egy elszakított lánc egyetlen szeme csüngött rajta. Megállapították, hogy a titott- határ-átlépő bűntársával akar­ta felvenni a kapcsolatot. Ha­lála azonban megakadályozta, hogy a hatóságok eljussanak cinkosáig. Vajon a két pipa között nincs-e valami össze­függés? Azóta természetesen sok esztendő telt el. Milyen kapcsolat is lehetne közöttük? Resetov felhívta a nyomozó osztályt. Az ügyeletes jelent­kezett. Az ezredes utasította, hogy nézzék át az ezenkilenc- százhanmindkilences— negyve­nes esztendő iratait, és adják meg a szükséges felvilágosítá­sokat. Kiderült, hogy az osz­tály egyik régi munkatársa jól emlékszik az esetre. Ne­gyedóra sem telt bele, s már Resetov asztalán feküdt az el­ső pipa. A művészi faragás kétségtelenül egy és ugyan­azon mester munkája, De mi­lyen célt szolgálhat? Resetov megnyomta a csengőt: — A kocsit a bejárathoz ! — parancsolta az ügyeletesnek. * * * Az egészségügyi osztály fő­nöke, Gyacskov, éppen távoz­ni készült, amikor Resetov be­kopogott hozzá. — Jó napot, Mihail Nyiko- lajevics! — üdvözölte Gyacs­kov örömmel. — Azt hiszem, rosszkor jöt­tem! — Látom, távozni készül — szorított kezet Resetov az orvossal — De kérem, Mihail Nyiko- lajevics, egyáltalán nem sie­tek! — felelte Gyacskov, és kigombolta köpenyét. — Főorvos elvtárs, tulajdon­képpen ahhoz az emberhez jöttem, akit a városi kórház­ból szállítottak át önhöz. Mi van vele? Nem árt meg neki egy rövid beszélgetés? — A beteg egészségi állapo­té teljesen kielégítő, ezredes elvtársi — tért át Gyacskov a hivatalos hangra. — A teljes gyógyulás útján van. Jól eszik, álmatlansága elmúlt, súlyban gyarapodott. De to­vábbra is nagyon hallgatag, és távol tartja magát az embe­rektől. Azt hiszem, a beszél­getés csak hasznára lehet. — Ez esetben nem zavarom tovább, főorvos elvtárs. Sze­retném azonban igénybe venni a dolgozószobáját. És még va­lamit — kísértesse ide a be­teget. Gyacskov elbúcsúzott és tá­vozott. Resetov pedig levetet­te esőköpenyét, és kényelme­sen elhelyezkedett a díványon. A beteg bizonytalanul lépte át a küszöböt. Köpenye két szárnyát összefogta a hasán. Aggodalmas pillantást vetett az ezredesre, és mereven meg­állt. Reset ov. mintha észre sem vette volna a belepő fia­Felvétel a Somogy megyei Pártbizottság Marxizmus - Lenínizmus Esti Egyetemére mozgalom történetét tanulják. A Somogy megyei Pártbi­zottság felvételi pályázatot hir­det Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének 1963—1964-es tanévére. Az egyetem célja, hogy ér­telmiségi dolgozók (tudomá­nyos kutatók, orvosok, mérnö­kök, technikusok, jogászok, pe­dagógusok, mezőgazdasági mérnökök stb.), párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriu­sok, propagandisták marxista— leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolya­mon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a ma­gyar és a nemzetközi munkás­A tantárgyakból minden fél­évben vizsgát tesznek, és a ta­nulmányi eredményről bizo­nyítványt kapnak. Ennek tör­vényes elismerését az 1088/ 1957. kormányrendelet bizto­sítja. Az egyetem hetenként egy­szer kötött foglalkozást tart (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, mely félévenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak 24 nap tanulmányi szabadság jár. A központi esti egyetemen kívül (Kaposvár, Beloiannisz u. 18. szám) a marcali, a nagyatádi és a siófoki járásokban az egyetemnek kihelyezett tagoza­tai működnek. Felvételüket kérhetik, akik' érettségivel, főiskolai és egye­temi végzettséggel, vagy ennek megfelelő műveltséggel rendel­keznek. Az egyetemre párton, kívüliek is kérhetik felvételü­ket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási párt. bizottságokra (városi pártbi. zottság) kell beküldeni május 10-ig. Ugyanitt szerezhető be a jelentkezéshez szükséges kér­dőív. AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA NAGY GONDBAN VOLTAK március első napjaiban a ke­feüzem vezetői. Ez év első két hónapjában a rossz idő­járás okozta víz-, szén- és alapanyaghiány miatt a ter­melésből 439 000 forint esett ki. Súlyosbította a helyzetet, hogy emiatt a gyár nem tel­jesíthette exportkötelezettsé- gét sem. Hogyan pótolják a kiesést, ez volt a legfőbb kérdés. Min­denekelőtt alapianyag és szén keleti. Elmentek a miniszté­riumiba, az Országos Tervhi­vatalhoz és kértek. Az ex­portra való tekintettel minde­nütt zöld utat biztosítottak számukra. Kaptak nyersanya­got, szenet, sőt három vasár­napra bért is a túlórákra. Mindez azonban — noha fontos volt — keveset ért volna az üzem dolgozóinak erőfeszítése nélkül. Ezért a gyár vezetői úgy határoztak, hogy kérik a segítségüket. Nem első esetben fordultak a munkásokhoz. Ha kisebb-na- gyobb zökkenők akadtak a gyáriban,1 mindig ezt tették és nem találtak visszautasításra. Most azonban kétséges volt, vállalják-e, hogy pótolják a nagymérvű kiesést, megér- ti.k-e, hogy devizáról van szó. Hajlandók lesznek-e lemonda­ni a vasárnapi pihenésről. talembert, tovább olvasta az ■ újságot Figyelmét azonban j nem kerülte el a csodálkozó, ] ijedt tekintete. Vagy egy perc múltán félretette az újságot, és figyelmesen szemügyre vet­te a beteget Húsz-huszonkét esztendő kö­rüli fiatalember állt az ajtó­ban. A hanyagul feltett kórhá­zi sapka alól kibukkantak sző­ke fürtjei. Bozontos szemöldö­kű, mélyen ülő szürke szemé­vel vadul pillantott maga elé. — Hivattak? — kérdezte halk, rekedtes hangon. Látha­tóan nem állta Resetov vizsgá­lódó tekintetét. — Üljön le! — mutatott az ezredes a szemközti székre. A fiatalember engedelmesen leült, és a sarokba bámult. Re- .setov figyelmesen vizsgálta görnyedt, vézna alakját. Ko­mor arcáról megpróbálta le­olvasni, ki lehet ez a fiú, aki­nek vallomásától most nagyon sok függ. Miért hallgat olyan makacsul? Vajon annyira megátalkodott, hogy semmi­képp sem lehet benne felkel­teni az emberi érzést? Vajon minden elveszett már számá­ra? Az ezredes remélte, hogy nem..! Cigarettára gyújtott, és nyi­tott tárcáját a beteg felé nyúj­totta. — Nem dohányzom! — fe­lelte a fiatalember, és tovább­ra is a szoba sarkába bámult. Resetov hangosan bekattin- totta cigarettatárcáját, és egy doboz gyufával együtt letette a dívány fejéhez. — Hallgass rám, fiú! — kezdte a beszélgetést, miköz­ben figyelmesen nézte a bete­get. (Folytatjuk^ t Es jöttek Összehívták a gyár dolgozóit, és tájékoztatták őket a hely­zetről. Elmondták nekik, me­lyik műhelynek mennyi több­letmunkát kellene végeznie, hogy a gyár teljesíthesse ex- pK>rt tervét. Ki-ki megáliapí- hatta, hogy neki mennyivel kell naponta többet termelni. AMI EZUTÄN KÖVETKE­ZETT, felülmúlt minden vá­rakozást. Márciusban a mun­kások az üzem történetének legszebb lapjait írták meg. A tanácskozás után nemso­kára jelentette Pajor Jánosné és Tormási Gyuláné, az elő­készítő műhely két brigádve­zetője, hogy brigádjuk minden tagja kész a feladat teljesíté­sére. Aztán jöttek a többiek. Néhány óra múlva tizenhét brigád sorakozott föl Torrná­nem került sor.) Jöttek va­sárnap dolgozni még azok is, akiknek pedig megmondták, hogy maradjanak otthon gyer­mekeik mellett. És az első va­sárnap a hétköznapi száztizen- hatezerrel szemben százhar- minchótezer forint értékű árui termeltek. Ennek a nagy ne­kibuzdulásnak köszönhetői hogy az engedélyezett három vasárnap helyett csak egyen kellett dolgozni, mert az ele­kor és a hétköznapokon vég­zett többletmunkával teljesí­tették első negyedévi export- tervüket. AZ ELSŐ CSATÄT tehát megnyerték. Nem hiányzik az ország háztartásából az a de­viza, amelyet ez év három hó­napjában Szigetvári utcai üze­münknek kellett biztosítani. Hátravan azonban még egy. El kell készíteni azt a két­sdnéék és Pajoméék mögé. Sok felajánlás született. Az üzemben folyó munkaverseny szinte teljesen az elmaradás megszüntetését szolgálta. Amikor az üzem vezetői kö­zül valaki fölvetette, hogy csak annyi többletmunkát vállaljanak, amennyit a túl­órakeret megenged, igen so­kan kijelentették, hogy anél­kül is, társadalmi munkában is elkészítik az exportra szánt termékeket. (Csak a szakszer­vezetnek — mely nem enged­te meg a bér nélküli mu/nkát — volt köszönhető, hogy az utóbbi felajánlás teljesítésére százezer forint értékű belföld­re szánt terméket is, amellyel főként alapanyaghiány miatt maradtak eb Ennek pótlásáért is küzdenek már a gyár bri­gádjai. Ahogy kapják g nyers­anyagot, úgy csökken napról napra a kiesés. Semmi kétség afelől, hogy az a tizenhét bri­gád, mély nagy erő a gyárban, s amelyre — bebizonyosodott — mindig lehet számítani, a többiekkel összefogva ezt a csatát is megnyeri. Szegedi Nándi» HARMAT SZEPLŐKRÉM tavasszal nélkülözhetetlen, fehérítő hatású (1967) Az £M Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat gépkexelőket könnyűgép-kezelői vizsgával és gépfelelős be­osztásba építőipari gépek szerelésében jártas szakmunkásokat k e r e 8, illetve fölvesz. Jelentkezés személyesen vagy részletesen levél­ben a vállalat gépészeténél, Kaposvár, Május 1. utca 57. (37040) FELHÍVÁS! A 13. sz. AKÖV személyforgalmi osztálya a megyei tanács közlekedési osztályának részvételével folyó év április 3*án 8 órakor a vállalat kultúrtermében helyi járatú autóbusz menetrendi értekezletet tart. Kérjük az érdekelt vállalatok, intézmények stb. képviselőit, hogy javaslataikat, kívánságokat lehetőleg személyesen a helyszínen adják elő. (37094) 1 3. s z. AKÖV.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom