Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

Péntek, 1962. június 29, 3 SOMOGYI NÉPLAP Mondja, doktor úr! Hazafelé robogunk a tanyá­ról dr. , Hegyi Flóriánnal, a berzencei állatorvossal. Mö­göttünk marad a községhez tartozó major, a Jobb Élet Termelőszövetkezet állatte­nyésztésének egyik fellegvára. Ezen a hol poros, hol nagyon sáros földúton szokott kerék­páron vagy lóháton elindulni a felügyelete alá tartozó többi pusztára Szalontai Vendel fő­állattenyésztő is. Még most is előttem van, amint ott állt az istálló bejáratánál, és szeré- nényen magyarázta, hogy az egykilós súlygyarapodást úgy érik el, hogy a 4 kg kemé­ny ítőértékű táplálék felhasz­nálásával minden nap percnyi pontossággal kezdik az ete­tést. Miközben tudományosan alátámasztja, hogy milyen fontos ez, elárulja azt is, hogy idei időarányos állatértékesí- tési tervüket 170 százalékra' teljesítették. Honnan ismeri így a korsze­rű állattenyésztési módszere­ket ez az ember? Hiszen alig egy-két évvel ezelőtt, egyéni paraszt korában nem foglal­kozott állatokkal, saját sza­vai szerint a szőlőművelés volt a vesszőparipája. Vagy csak a levegőbe beszélt, amikor az állattenyésztésről szólt? De hát akkor hogyan teljesítették 170 százalékra az állatértéke­sítési tervet? Hogyan mond­hatta volna olyan magabizto­san, hogy hamarosan újabb 134 szarvasmarhát adnak el? Egyszer csak megszólal az állatorvos: — Szalontai Vendel? —kér­di, mintha csak egyre gon­doltunk volna az imént. — Nála biztos kézben vannak az állatok. Ez az ember szaksze­rűen kezeli őket. Olyan jól számítja ki a tápértékét, hogy még én sem találok benne kifogást. Táblázatokat néz az élelem elkészítésekor, számít, figyeli az időt, és folyton mé­ri az állatokat, hogy meggyő­ződjék róla, mennyit gyara­podtak. Tehát akkor Szalontai Ven­del — gondolom — mindent jól mondott, s jól csinált Ügy, ahogyan azt a tanfolya­mon tanulta két évvel ez­előtt. összedolgozik az agro- nómussal, Rad a Ernővel meg a két brigádvezetővel, Hasz- nics Jánossal és Kollár Ven­dellel. Gyakorta lapozgatja a szakkönyveket és a folyóirato­kat. A szőlőművelés egykori szerelmese 47 éves korára el­sajátította az állattenyésztő szakmát. Alig három év lefor­gása alatt annyira vitte, hogy nemcsak a szarvasmarhák, hanem a sertések, a barom­fiak, a juhok nevelését is rá­bízták. Micsoda felelősség! Micsoda gond! A tanfolyamok nagyon hasz­nosak, a szakkönyvekből is so­kat lehet tanulni. Ahhoz a munkához azonban, melyet Szalontai Vendel végez, nem elég a szaktudás. Ahhoz, hogy útra keljen esőben, sárban, vi­harban, éjjel és forró napsü­tésben, hogy mindig ott le­gyen, ahol szükség van rá, a szaktudáson kívül más is kell. Üjból megszólal az állator­vos: — Szalontai Vendel sok munkája közben arra is szakít időt magának, hogy megláto­gassa a szomszédos községek állattenyésztőit, és tapasztala­tokat cseréljen velük. Lelkiis­meretes embernek ismertem meg — folytatja. — Olyannak, aki hisz a nagyüzemi gazdál­kodás fölényében, érzi, hogy felelősséggel tartozik a közös­ségnek. Olyan embernek is­mertem meg, akinek a becsü­let mindennél előbbre való... Megáll, mintha arra gondol­na, hogy érdekel-e. — Mondja csak, doktor úr! Olyan, jó ezt hallani... Szegedi Nándor A Szovjetunió már 23 fontos cikk gyártásában utolérte az Egyesült Államokat A Szovjetunió már 23 fon­tos nyersanyag, iparcikk és mezőgazdasági termék gyártá­sában, kitermelésében, illetve termesztésében érte utol az Egyesült Államokat. A Szovjetunió már most több vas-, mangán- és króm­ércet, azbesztet, szenet bá­nyász, több fémmegmunkáló gépet, Diesel- és villanymoz­donyt, traktort, kombájnt, traktorekét, vetőgépet, vasúti teher- és személykocsit, var­rógépet, kerékpárt, gumdcipőt gyárt, több fűrészárut, téglát, ablaküveget, gyapjúszövetet állít elő, több cukrot és lisztet termel, mint az Egyesült Ál­lamok. Sok más fontos cikk termelésében nemsokára ugyancsak kiegyenlítődik a ma még meglevő szintkülönb­ség. Míg a szovjet ipari ter­melés 1961-ben 9,2 százalék­kal, az amerikai mindössze egyetlen százalékkal emelke­dett. Elismerés a tsz-vezetés mestereinek Az istvándi találkozó tapasztalataiból A termelőszövetkezeti elnök központi alakja, fontos szemé­lyisége a falunak, a falu gaz­dasági, politikai, társadalmi életének. Amikor tisztségét el­vállalja, nagy felelősséget vesz a vállára. Egy embernek egy szövetkezet vezetése — kivált a nagyüzem megalapozásának, kialakításának időszakában — is ad állandó és éppen elegendő gondot. S amikor a már jól működő közös gazdaság elnöke úgy érzi, hogy szövetkezetük egyenesbe jutott, máról hol­napra új gond szakad a nyaká­ba: megkéri a közeli, gyengébb tsz tagsága, hogy vállalja el az elnökséget náluk is. Közgyű­lésen megválasztják, s ezzel létrejön a tsz-vezetés új for­mája, a kettős elnökség. Helyt­állni itt is, ott is, egyszerre két faluban — nehéz feladat ez. S erre megyénkben eddig négy el­nök vállalkozott. Első találko­zójukat — mint tegnapi szá­munkban hírül adtuk — szer­dán rendezte meg Istvándiban a Somogyi Néplap szerkesztő­sége. ígéretes kezdeményezés Nyolc szövetkezetnek négy elnöke van — nem ideális ál­lapot ez, de a szükség így kí­vánta. Az a tény, hogy vannak gyenge tsz-ek, szükségessé tet­te, az pedig, hogy vannak er­re alkalmas elnökeink, lehető­vé tette a kettős elnökségnek mint vezetési formának kiala­kulását — mutatott rá az eszmecserén Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára. — Immár fél év tapasz­talatai azt igazolják, hogy ez a kezdeményezés helyes volt, ér­demes és szükséges ezt a jö­vőben tovább szélesítenünk. Mi bizonyítja, hogy bevált a kettős elnökség? Bizonyság er­re az, hogy mind a négy szö­vetkezetbe jobban megy a munka az idén, mint tavaly. Valter Imre, a ráksi Új Élet Kossuth-díjas elnöke, aki a so- mogyszili Petőfi Tsz-t is veze­ti, Szeitz István szuloki és ist­vándi, Nyári Pál tótújfalui és lakócsai, Dráva István vízvári és bélavári elnök egyaránt er­ről szólt. Somogyszilban a ser­tésállomány tavaly leromlott. — Szívügyem a jószág, kivált a sertés — mondta Valter elv­társ. Semmi különösebbet nem tett, csak megmagyarázta Fe­hér György csapatvezetőnek, hogy hogyan kell a nagyüzem­ben a sertést gondozni, ellátni. Eleinte csaknem naponta ellen­őrizte az etetést. Azóta a szili sertésállomány rendbe jött. A munkaszervezés Ráksiban ki­próbált és bevált módszereinek nagy részét átvette Somogyszil. Rendben mennek a dolgok, szép a somogyszüi Petőfi határa. Nyári elvtársnak ugyancsak az volt az első dolga február­ban Lakócsán, hogy tanácsko­zott az állatgondozókkal. Ak­kor 106 beteg süldő sínylődött a trágyában, sárban. Az elnök intézkedésére padlót fűrészel­tek Tótújfaluban, s lepadlóz­ták a lakócsai ólakat Tavaly 480 sertésük elhullott, az idén alig néhány. A lakócsaiak a múlt évben vettek 100 növen­dékmarhát. Januárban ezekből 7 éhen pusztult. A többi au­gusztusra meghízik — akár külföldi állatkereskedő is ve­het belőlük. Együtt a tagsággal A négy szövetkezetben szin­te azonos volt a baj: a régi el­nökök egyrészt nem értettek a nagyüzemi gazdálkodáshoz, másrészt elszakadtak a tagság­tól, sorozatosan — és eseten­ként durván — megsértették a szövetkezet működésének alap­törvényét, a tsz-demokráciát. Éppen ez utóbbinak a tanulsá­gai alapján az új elnökök azt tartották elsődleges kötelessé­güknek, hogy szót értsenek az emberekkel. Belaváron testüle­tileg leváltották a régi vezető­séget, s újat választottak helyé­re. Nehéz, nagyon nehéz volt meggyőzni az embereket* hogy dolgozzanak, lesz ér­telme, eredménye mun­kájuknak. — Dicsekedni még nem dicsekedhetnek — mondta Drávái elvtárs. — Sok az elfog­laltságom, néha három-négy napig nem jutok át Bélavárra. Agronómusunk, Bodor János szervezi, irányítja ott naponta a munkát. Nem könnyű dolog ez a nagy küzdés, de azon fá­radozunk, hogy javuljon a gaz­dálkodás. Sokat kell még ten­ni azért, hogy jobban megért­sen, támogasson bennünket a bélavári tagság. A lakócsai, az istvándi és a somogyszili téli beszélgetések már éreztetik kedvező hatásu­kat. Lakócsán például minden évben kiszántották a kukorica egy részét, mert nem kapál­ták meg. Az idén viszont a ter­vezett 350 hold helyett 430 hol­dat kellett vetni, ennyinek a megkapálását vállalták ugyan­is a tagok. Istvándi határában sincs gazos föld. Pedig ugyanaz a tagság lakik most is ezekben a községekben, mint tavaly. Az történt »csupán«, hogy * a vezetést vették át gyakorlott, a tsz-gazdákkal szót értő elnö­kök. Dolgozzanak továbbra Is a tagsággal teljes egyetértés­ben — s nemcsak második szövetkezetükben, hanem ott­hon is. A kettős tisztség összeegyeztetése Amikor Valter elvtá^ ké­szült a somogyszili Petőfi Tsz elnökválasztó közgyűlésére, otthon, Ráksiban tanácskozott a vezetőség. Valaki aggódva megkérdezte: »Mi lesz itthon, nem romlik-e le szövetkeze­tünk, ha elnökünk elmegy So- mogyszilba?« A ráksi Üj Élet vezetősége úgy értékelte a helyeztet, hogy szövetkezetük jól olajozott gépezetként mű­ködik, az elnökhelyettes, a ve­zetőségi tagok és a brigádveze­tők magukra vállalják az irá­nyítást Valter elvtárs távollé­tében. Meg aztán reggel is, es­te is Ráksiban lesz elnökük, s amiint Somogyszilban elrendez­te a dolgokat, több időt tölthet itthon. Az erős közös gazdaság fél­tése — érthető és nem is alap­talan aggodalom. A gyengébb szövetkezet tagjai azért hívták meg vezetőnek a gyakorlott el­nököt, hogy segítse megszilár­dítani, fejleszteni közös gazda­ságukat. Amikor az elnök ezt elvállalta, akkor számolnia kellett azzal is, hogy idejének nagyobb részét —- kezdetben talán egészét — ebben, a gyen­gébb tsz-foen kell töltenie. Min­den elismerést megérdemelnek — Németh elvtárs szavaival él­ve — a tsz-vezetés mesterei, de nem szabad feledniük, hogy ők elsősorban falujuk szövetkeze­tének elnökei. A legfőbb gon­dot tehát továbbra is arra a közös gazdaságra kell fordí­taniuk, amelyikben a szövetke­zeti vezetés mestereivé váltak. Ügy egyeztessék hát össze ket­tős tisztségük adta tennivalói« kát, úgy osszák be idejüket, hogy miközben segítik a gyen­gébb szomszédos tsz-t, az ott­honi irányítás is szilárdan a kezükben maradjon. Ellenkező esetben a kettősségnek az lehet a vége, hogy a gyenge tsz meg­erősödik ugyan, de az erős kö­zös gazdaság meggyengül. Valter, Nyári és Szeitz élv­társak ezzel összefüggésben el­mondták, hogy kezdetben való­ban többet tartózkodtak a szomszédos faluban, mint ott­hon. A helyzet azóta Somogy­szilban, Lakócsán és Istvándi­ban annyira rendeződött, hogy elég, ha az elnök hetenként egy vagy két napot időzik itt. Azt viszont a barcsi járás ve­zetőinek érdemes lenne meg­vizsgálniuk és mérlegelniük, hogy a vízvári—bélavári kettős irányítás egyaránt kedvező-a mindkét szövetkezetnek, illet­ve ennek a kettősségnek terhe nem túl nehéz-e Drávái elv­társnak. Nevel jenek helyi vezetőket A kétszeres elnökök máso- di'.c megbízatását nem tekint­hetjük állandó jellegűnek: az csak arra az időszakra szól, amíg irányításukkal erőre kap a gyengébb szövetkezet. A ta­pasztalt elnöknek nemcsak az a szerepe, hogy a pártfogolt szövetkezetét vezesse, hanem az is, hogy a helyi embereket tanítsa meg a nagyüzemi gaz­daság irányítására. Az elnökök elmondták, hogy egyre jobban támaszkodhatnak a helyi veze­tőségre. Somogyszilban Stickl János, Lakócsán Légrádi György, Istvándiban Jakab István, Bélaváron pedig Varga Mihály tölti be az elnökhelyet­tesi tisztséget. Egyikük-mási- kuk korábban brigádvezetőként dolgozott, az egész szövetkezet irányítását most tanulják a gyakorlatban. Segítsék, tanít­sák helyetteseiket továbbra is az elnökök, hogy legyen, akikre távollétükben nyugodtan rá­bízhatják az elnöki teendőket. Szövetkezetei vezetni, a tsz ügyes-bajos dolgaiban intéz­kedni a tagság, a vezetőség be­vonása nélkül vagy akarata el­lenére nem szabad. Vonatkozik ez minden elnök­re, de hatványozottabban vo­natkozik azokra, akik kettős tisztséget töltenék be. A más községből átjáró elnök az is­meretlen faluban el sem tudott égionísf a Gazsó melléje ugrott. — Valami baj van? ... Mon­dani akarsz valamit? ... A lány ránézett. — Baj? ... Nincs ... De a két német nagyon haragszik rád... Gazsó elnevette magát. — Tudom __ — Ne nevess — nézett rá komolyan a lány. — Te nem is­mered ezeket... Este... — Mi lesz este? — Nem tudom ... de valamit terveznek...! Vigyázz! — Köszönöm, hogy szóltál... Vigyázok majd magamra ... A lány kisietett. A következő percben Szalai lépett he hozzá. — Üzenetet hozok — szólt. — Estére összeállították az őrsé­get. A tizedes téged is beosz­tott. 10 és 12 között a 6-os őr­helyen kell lenned. Gazsó felugrott. 10 és éjfél között? ... De hiszen ... Ez vi­lágos! Akkor a legerősebb a lövöldözés ... Ö kinn áll őr­ségben ... Aztán egy golyó sü­vít feléje valahonnan, és el van intézve ... Hát ez az, amit a lány említett... Ö, a két gaz­ember! .. . Hát ezt íundálták ki? ... De ebből nem esznek. Ökle összeszorult. Szalai Meglepetten nézett rá. — Mi bajod? — Egészségügyit nem lehet őrségbe osztani — hadarta Ga­zsó —, ez benne van a sza­bályzatban. — Persze, hogy nem lehet — fhondta nyugodtan a másik —, no de a tizedes azt. mondta, hogy ez meg van veled beszél­ve. Elvállaltad ... — Én elvállaltam? Nem is beszéltem vele erről! De most már értem, miért tizen erről ilyen későn ... Azért, hogy ne tehessek a döntés ellen sem­mit ... Pedig az én bőrömet nem fogja őrségben kilyukasz­tani! — Mit beszélsz? — hűlt el a másik. — Mindegy — idegesen le­dobta magáról a fehét köpenyt. — Hány óra most? — Nyolc. — Azonnal megyek a kapi­tányhoz. — Ne menj. Hátha ott van már nála a mi kedves nővér­kénk. — Nem bánom. A kapitánynál nem volt sen­ki, de várt valakit, mert az asztal meg volt terítve. Amikor meghallotta a' tizedes intézke­dését. felugrott, és a németek szállásáig futott. Szó nélkül be­lépett a szobába, felráncigálta a ruhástul heverő tizedest, és két akkora pofont adott neki, hogy az .«íegtántorodott. Már kifelé rohant, amikor a tizedes felé ordította: — Gazsó pedig nem megy őrségbe! * * * Elhangzott már a takarodó, az erőd elcsendesedett. Ezen az éjszakán is Gazsó vállalt éjsza­kai ügyeletet, így szobájában csak úgy rutástul dúlt le, hogy ha mennie kell a betegekhez, azonnal indulhasson. Alig szenderedett el, amikor megkezdődött a lövöldözés. Szinte öntudatlanul kiugrott ágyából, lekapta fegyverét, és villámgyorsan rácsatolt egy tárat. Még mielőtt a kijárat felé indult volna, a vietnami lány suhant be a szobába. Ga­zsó elé lépett, sőt egyenesen a fegyver csöve elé. Egy pillana­tig farkasszemet néztek. A fiú még sohasem látta ilyen el­szántnak a lányt. Néhány másodperc múlva a lány egy villámgyors mozdu­lattal félreütötte a fegyver csö­vét, és elragadta a fiú kezé­ből. Egy pillanat alatt kiszed­te belőle a tárat, és az ágyra dobta, a fegyvert pedig fel­akasztotta a helyére. Fölemelte fejét büszkén, és úgy állt a fiú előtt, mint egv kőszikla. Az állta tekintetét. A lány lassan elmosolyodott és megszólalt — Nem kell félni ... ami­kor félni kell, majd én szó­lok ... * összeszedte a vacs órás edényt, és kjsdetett a szobából. Gazsó elgondolkozva nézett utána... Ki ez a lány? Miért olyan titokzatos körülötte min­den? Szalai lépett be a szobába, aki az erőd nyilvánosháza felé sietett. Megkérdezte Gazsót, nem akar-e vele. tartani. — Éjszakai ügyeletes va» gyok — válaszolta amaz. — No, akkor, ha nem rúgsz ki, egy kicsit még maradok. El­mondom egy-két távol-keleti élményemet, hogy jobban tel­jen szolgálati időd. Gazsó unottan hallgatta a hátborzongató történeteket, az erősen felnagyított és eltúlzott eseményeket. Gondolatai egé­szem másfelé jártak. Amikor Szalai befejezte elbeszéléseit, elgondolkozva megkérdezte. — Mondd, Tomi, tudnál te nekem őszinte választ adni? A másik kuncogott. — A bennszülött lánnyal kapcsolatban? Látom, ő is ér­deklődök irántad... Hát... én sem tudok sokkal többet, mint te. Amióta én a Bá-Kán-i kór­házban vagyok — 16 hónapja —, ő is itt van. Minden nap becsülettel elvégzi a dolgát, de szót egyikünkkel sem vált. Sőt, csak a kapitány kérdésére vá­laszol! Képzeld, azt sem tud­juk, hogy hívják... Rajta kí­vül a bennszülöttek közül sen­ki sem teheti a lábát sem a kórházba, sem az erődbe... Ö maga lenn lakik a faluban. Onnan jár be ... Látom, te sze­rencsés vagy ... Veled szem­ben másképpen viselkadíií, mint velünk... — Ugyan!... — mondta kis­sé elpirulva, kissé ingerülten Gazsó. — Annyit veled is be-! szél, mint velem... Jó étvá­gyat... Jó éjszakát és kész...; volna indulni, ha a helybeliek nem igazítják útba. A fél esz- | tendő kezdeti eredményeit megszilárdítani és aminek a neheze még ezután következik: a gazdálkodást megjavítani a _ . , jövőben is csak a helyiekkel ró fígyeteníTw>ÍgáÍtííSéTlíelÍeS e^etértésben’ támoSa' ro ügyelem, szolgalatkeszseg...« tásufcfco ^ nietve: ez az Észre lehet ezt venni... ♦ , , . ,. _ . ._ % erőfeszítés akkor lesz eredme­— Mondd, Tomi... Nem* , , , .... , . , . «nyes, a helyes elgondolások bántok ti rosszul ezzel a lány-2 „ , , , . , I úgy válhatnak valóra, ha az nyal? Nem vagytok hozza dur-| , . ,. ,, , , ,: „ elnök mindjobban bevonja az vak, gorombák? Nem ezert;...... .. . ♦ irányításba a szövetkezet veze­SZOtlclIl* ♦ . . -i tőségét, és szilárdan támaszko­- Nem. Senta sem hantja Oj^ ffl Vezetőt képez_ egyszerűen gyűlöl mmdnya-j^ ^ ^ helyi jun at, azért nem esze ve j emt>er(; megtanítani a vezetés­iünk. eppen ez ej gon o , rg — ez a gyengébb szövetke- kodoba leginkább; gfuM ben-;^ „ tisztséget viselő> két. nőnket, barmikor megszökhet-; _ „ ... . , . , ; szeres elnöknek az egyik fo tel­ne tolunk, mégis .marad... ♦ a(Jata_ , Gazsó is ezen gondolkozott;c 111 Aztán egyszerre felállt. I .. , , . , ... „ i . , , . , , ; Megyénk négy tsz-elnoke — No, benezek a betegekhez.- ... .. . , i egy-egy közeli szövetkezetét is- Én meg megyek a lányok-; ^ gokat vámak ^ a oz. zervusz ... | szövetkezeti tagok. Bíznak ben­Elég magasan járt már al nük, azért választották meg tokét. Bíznak abban, hogy ve- nap, amikor Uazsó felébredt.t x, .... . ... x..., ySl. ’ , fizetésükkel szövetkezetükben Éjszaka az egyik beteg rosszul♦ , , ,,, . * , . . , , , ,, , . fvegre megtaláljak szamitasu­lett, es injekciót kellett neki* , _ . . ’ . ... $ kát. Erre a bizalomra az el­adnia. emiatt hajnalfele került | ... ...... . lx , , „ , jnokok bizalommal válaszoltak, csak agyba. * , x . . ... . , . t s érzik, tudjak, mi a koteles­Felult agyaban, s eppen lej , ... _ ___. ...... , , ., . .. , . . jseguk. Igyekeznek legjobb tu­akart lepni, amikor egy hatal-f x . . ,x ’ ,, , ... jdasukkal eleget tenni nehez más, ketmeteres kígyót pillán-# , . , , , , ... , , ,. A J megbízatásuknak. Elismerés ir­tott meg az agya végénél. Aj, .. „. . . , ... , +leti okét, a tsz-vezetes meste­hullo minden pillanatban han-J .. ... .... jreit, akik vezetesi tapasztala- gosabban sziszegett, fullankja#, . .. , ’ . fiukat gyenge szövetkezet még­pedig, mint a halai kaszája.j „ , ,, ....... *erositesere hasznosítják. Aida­10—15 centire lövellt ki szaja-f . 7 +zatos munkában, két embert j követelő tisztségben. (FolytatjukJ l Kutas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom